Dél-Korea és Kína vezetői egyetértenek abban, hogy az Észak-Korea szította válság rendezésének békésnek kell lennie.
Mun Dzse In dél-koreai és Hszi Csin-ping kínai elnök Vietnamban, az APEC-országok csúcstalálkozójának szünetében tárgyalt. Hszi arra kérte Munt, hogy
újítsa fel a tárgyalásokat Észak-Koreával a megbékélésről és az atomfegyverekről.
Azt is kérte, hogy Dél-Korea „olyan felelősen viszonyuljon az amerikai THAAD-rakétarendszerhez, hogy kiállja a történelem próbáját.” Kína hevesen ellenzi az észak-koreai katonai fenyegetés elleni rakétarendszer Dél-Koreába telepítését, mert saját biztonságára is fenyegetőnek tekinti.
A két államfő megállapodott abban, hogy Mun decemberben Kínába látogat, Mun pedig meghívta Hszit az téli olimpiára, amelyet Dél-Korea rendez. A kínai elnök elfogadta a meghívást.
Hszi Japán kormányfőjével, Abe Sindzóval is tárgyalt. Utána mindketten azt mondták: új fejezet nyílik a kétoldalú kapcsolatokban. Észak-Koreáról arra jutottak, hogy
elmélyítik együttműködésüket a válság rendezésében,
és amilyen hamar csak lehet, háromoldalú tárgyalást tartanak Dél-Korea bevonásával.
Abban is megállapodtak, hogy felgyorsítják a kínai és a japán hadsereg közti kommunikációs rendszer kialakításáról folyó tárgyalásokat.
Donald Trump amerikai elnök Pekingben arra kérte csütörtökön a kínai vezetést, hogy gyakoroljon nagyobb nyomást Észak-Koreára nukleáris és rakétaprogramjának feladása érdekében, szakítsa meg vele pénzügyi kapcsolatait.
„Kína gyorsan és könnyen meg tudja oldani ezt a problémát, arra kérem, hogy dolgozzon ezen nagyon kitartóan” – mondta az amerikai elnök Hszi Csin-ping kínai államfővel közös sajtóértekezletén, hozzátéve, hogy a Phenjannal szembeni nyomásgyakorlásban Oroszországra is számít.
Hszi Csin-ping pedig azt mondta: Kína elkötelezte magát amellett, hogy együttműködik az Egyesült Államokkal több nagy jelentőségű regionális és globális kérdésben, köztük az Észak-Korea okozta válság megoldásában. Kína nem adja fel azt a célt, hogy békés úton oldják meg a problémát, és tegyék a Koreai-félszigetet atomfegyvermentessé – tette hozzá.
Legalábbis erről nyilatkozott a kínai Nemzeti Bank kormányzója, aki a pártkongresszus óta most először részletezte azt, hogy mit is jelent Hszi Csin-ping elnök gazdasági irányvonala.
Csou Hsziao-csuan nem titkolta, hogy veszélyesen magas a hitelállomány Kínában, mivel legutóbb a GDP-hez viszonyított mutatója 247% volt. Különösen nagy a gond a vállalati szférában, ahol ez a mutató 165%-os. Kína tele van az ún. „zombicégekkel”, melyek a különböző strómanok irányításával fiktív műveleteket bonyolítanak le. Ily módon buborékok alakulhatnak ki a részvények piacán éppúgy, mint az ingatlanpiacon.
A nemzeti bank viszont fokozza az ellenőrzést, de úgy, hogy a kínaiak belső piacára nyugati szabályokat vezetnek be. Vagyis ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a nemzeti bank és nem a kommunista pártközpont beavatkozásával kívánja a piacot szabályozni. Sőt, a nemzeti bank kormányzója arról beszélt, hogy állam szerepét csökkenteni kellene a pénzpiacokon.
A Nemzeti Bank legfontosabb célja, hogy stabilizálja a pénzpiacokat és a tőzsdéket. Mindenki emlékezik még a Petro China esetére: a hatalmas állami olajóriás a világ legnagyobb részvénykibocsátását hajtotta végre a pekingi pénzügyminisztérium irányításával. Aztán jött az olajválság és a
Petro China részvényeinek az értéke az ötödére csökkent.
A pekingi vezetés egy hasonló fiaskót akar elkerülni, és ezért láthatólag az óvatos reformok bevezetésében gondolkodik. Miközben Amerika elzárkózik a világtól, Kína egyre aktívabb szerepet kíván játszani a külvilágban. Oroszországgal együtt a „petro-jüan” rendszer kiépítésén dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a két nagyhatalom a jövőben az olajat és a földgázt nem dollárban, hanem jüanban számolnák el. Mindez felértékeli a jüan nemzetközi szerepét, de ehhez az is kell, hogy a hazai pénzpiacok stabilak legyenek. Ezért a pekingi Nemzeti Bank kormányzója azt hangsúlyozta, hogy a stabilitás az első számú követelmény, mert ettől függ a reformok és a nyitás politikájának sikere Kínában.
Egyelőre még sok a kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy Ukhná Kürelszükh mongol miniszterelnök milyen külpolitikát fog folytatni, de egy dolog biztosra vehető: folytatódik az a fajta geopolitikai verseny, amelynek nemcsak a Mongóliával határos Kína és Oroszország a főszereplője, hanem Japán, India az Egyesült Államok, de még az Európai Unió is a játékosok között van.
„Átalakítás és nyitás”
Mielőtt részletesen ismertetnénk a mongol külpolitikát és az országért folytatott geopolitikai versenyt, szükséges röviden kitérni a történelmi előzményekre is. Ugyanis csak ennek tükrében érthető meg Mongólia és a mongol demokrácia különleges helyzete, illetve jelentősége. (A gazdasági és politikai történésekről lásd előző cikkünket.)
Mongóliában, akárcsak a kelet-közép-európai térségben a hidegháború idején kommunista vezetés volt hatalmon. Sőt, 1921 nyarán a mongolok az orosz bolsevikok segítségével űzték el a kínaiakat, és „hálából” kikiáltották a Mongol Népköztársaságot. Így létrejött a világ második szocialista állama, amely évtizedekig hozzá volt láncolva a Szovjetunióhoz.
Amikor a hatvanas évektől érezhetővé vált a kínai-szovjet ellentét, akkor Ulánbátor Moszkvát választotta, de ennek megvolt a súlyos ára. 80 000 szovjet katona állomásozott az országban, velük együtt biológiai, vegyi és nukleáris töltetekkel felszerelt rakétákat is telepítettek, amelyek a kínai célpontokra voltak irányozva. Természetesen Mao Ce-tung sem hagyta annyiban a dolgot, aki a mongol kommunisták Peking-barát szárnyát támogatta: felsorakoztatta a kínai hadsereg jelentős részét a határ mellett, és nem hagyott kétséget afelől, hogy Mongólia lett volna egy kínai-szovjet határháború első áldozata.
A beszorított Mongólia. A kép forrása: Wikimedia Commons
Ulánbátor az ellentét miatt nem tudta elmélyíteni a gazdasági kapcsolatait sem Kínával, sem pedig más nyugati szövetséges kelet-ázsiai (Japán, Dél-Korea) országokkal. Egyedül csak a kelet-európai államokra hagyatkozhatott:
külkereskedelmének 92 százalékát a KGST, és ennek 80 százalékát a Szovjetunió felé bonyolította le.
Ez azonban a nyolcvanas évek végére, amikor a keleti tömb már recsegett-ropogott, önmagában már nem volt elegendő.
A rendkívül szoros összefonódások miatt a változás szele a kelet-ázsiai országot is hamar elérte. A rendszerváltásban nagy szerepük volt a Csehszlovákiában vagy Magyarországon tanult mongol értelmiségieknek, akik otthon ugyanazt akarták megismételni, amit a kelet-közép-európai országokban. Ez pedig sikerült nekik: kisebb incidenseket és összetűzéseket leszámítva a szovjet típusú rendszer egy puskalövés nélkül összeomlott, és 1990-ben már megtartották az első szabad választásokat. Ezt ugyan a marxizmust szociáldemokráciára lecserélő Mongol Népi Forradalmi Párt (MNFP) nyerte meg a rá adott szavaztok 60 százalékával, de az ellenzéki pártok – például a Demokrata Párt – szintén bejutottak a Nagy Állami Hurálba.
Tüntetés a demokráciáért Ulánbátorban 1989-ben. A kép forrása: Link
Ez azonban nem hátráltatta a demokratizálódási folyamatokat: az 1992-ben elfogadott új alkotmányt követően 255 törvénymódosítást hajtottak végre, és 71 nemzetközi egyezményt írtak alá, hogy Mongólia megfeleljen egy – nyugati típusú – demokratikus jogállam követelményeinek.
A mongol politikai rendszerben a parlamenti választásokon többséget szerzett párt vagy koalíció adja a miniszterelnököt, aki a kormány vezetőjeként irányítja az országot. Ugyanakkor a közvetlen elnökválasztás során hivatalba került államelnöknek szintén nagy szerepe volt az ország bel- és külpolitikájában.
A demokratizálódás folyamatának egyik leglátványosabb mérője a mongol médiapiac átalakulása volt, hiszen a rendszerváltás óta
300 új nyomtatott napilap, hetilap, magazin, televízió majd pedig internetes híroldal jelent meg az országban.
Jószomszédsági iszony
A Szovjetunió összeomlásával és a KGST megszűnésével Ulánbátor nagyon nehéz helyzetben találta magát. Mivel akkoriban nem volt más lehetősége, ezért kénytelen volt Kína felé orientálódni, amivel kapcsolatban a mongolok nagyon sok ellenérzést tápláltak (a kínaiak ugyanis 300 évig megszállás alatt tartották az országot). Ezért 1994-ben egy olyan szerződést kötöttek a „déli szomszéddal”, amely értelmében Peking elismerte Ulánbátor atomfegyvermentes státuszát, illetve Mongólia függetlenségét, önállóságát, területi integritását. Ugyanúgy rendezték a 4000 kilométer hosszú vitatott kínai-mongol határt, és a kínai vezetés gazdasági autonómiát biztosított a Belső-Mongólia nevű, 1,2 millió négyzetkilométer nagyságú területnek, ahol több mint 4 millió mongol él.
A mongolok az egyik legnépszerűbb kisebbségnek számítanak ma Kínában. A két nép között kevés a feszültség, sőt, nagyon sok olyan kínai sztár van, aki a mongol felmenőivel büszkélkedik.
A 21. század elejére Kína lett Mongólia legnagyobb kereskedelmi partnere: a mongol export 90 százaléka Kínába irányult, a kínai import pedig 40 százalékot tett ki, miközben a külföldi beruházások 40 százaléka is kínai eredetű volt. A folyamatosan nyersanyaghiányban szenvedő Kína számára a mongol ipari nyersanyagok, ércek és energiahordozók nagyon jól jöttek.
Sőt, miután Vlagyimir Putyin alatt Oroszország stabilizálódott, és egyre inkább nagyhatalomként kezdett el viselkedni, a mongol vezetés ismét szorosabbra fűzte a kapcsolatait az északi szomszédjával. Elsősorban fegyvereket vásárolnak Oroszországtól, valamint közös hadgyakorlatokat tartanak, mint például legutóbb 2016-ban, amelyen 1000 katona, 200 jármű és a légierő vett részt.
Kaltma Battulga. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Csakhogy idővel a mongol vezetés úgy vélte, hogy akárcsak a szocializmus időszakában, a kelet-ázsiai ország ismét túlságosan függővé válik egy külső nagyhatalomtól. A Pekingtől – és kis mértékben Moszkvától – való távolodás Kaltma Battulga mongol köztársasági elnök tavaly nyári megválasztása óta gyorsult fel igazán, ugyanis az ellenzéki politikus a győzelmét a Kína-ellenes retorikának köszönhette. Ráadásul ő volt a legnagyobb támogatója a Dalai Láma fogadásának 2016-ban, ami kivívta a kínai média és kormányzat haragját, illetve közvetve hozzájárult a mongol gazdasági válsághoz is.
A mongol államfő állandóan a „keleti veszedelemről” beszél, a riválisait azzal vádolja, hogy nem „eredeti mongolok”, hanem félig kínai származásúak, valamint azt vizionálja, hogy
a két ország között súlyos összecsapások robbannak ki majd negyven-ötven év múlva, amikor Mongólia kifogy a nyersanyagokból.
Battulga azonban nem az első mongol államfő, aki fontos céljának tekintik a „kínai szálak” gyengítését. Ulánbátor már évekkel korábban meghirdette az ún. „harmadik szomszéd” külpolitikáját, amely lényege, hogy Mongólia más országokkal és térségekkel is elmélyítené a viszonyát. Ezeket az erőfeszítéseket pedig siker koronázta: a kelet-ázsiai ország igencsak aktív és szoros kapcsolatokat épített ki az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, Indiával és Japánnal. Lényegében azokkal az országokkal, amelyekkel Kínának valamilyen területi vagy gazdasági vitája van, ami természetesen egyáltalán nincs a kínai vezetés ínyére.
Hintapolitika
Az elmúlt években a régió országai közül a japán-mongol kapcsolatokban történtek a leglátványosabb előrelépések. Abe Sinzó japán miniszterelnök 2013-as útja során arról állapodtak meg a felek, hogy nemcsak hosszútávú stratégiai partnerek lesznek, hanem gazdasági téren is szorosabbá fűzik a kapcsolataikat, ezzel ellensúlyozva Kína szerepét, és az együttműködésbe az USA-t is bevonják.
Mongóliában japán fejlesztési pénzből építették meg az ország második legnagyobb nemzetközi repülőterét, majd vasutakat, hidakat, sőt, a japán bányászati cégek fokozatosan kiszorították a kínaiakat. Idén pedig a japánok 850 millió dollárral segítették meg a mongol gazdaságot, szabadkereskedelmi egyezményt kötöttek, és Kaltma Battulga szeptemberben a japán kormányfővel való találkozóján elfogadta a – Mongóliával korábban baráti kapcsolatokat ápoló – Észak-Korea ellen megszavazott újabb nemzetközi szankciókat.
Augusztusban ünnepelték a japán-mongol kapcsolatok 45-ik évfordulóját. A kép forrása: link
Hasonló a helyzet Indiával is, amely az elmúlt években szintén szorosabbra fűzte a viszonyát Mongóliával. Új Delhi mára az egyik legnagyobb hitelezője a mongol gazdaságnak, csak 2015-ben 1 milliárd dollárt fektetett be a kelet-ázsiai országba. Ennél azonban jóval több fejfájást okoz a kínai vezetésnek az, hogy a két ország közös katonai kiképzéséket és hadgyakorlatokat tart, mint például a „Nomád Elefánt” nevű hadgyakorlat 2017 áprilisában. India „Kína hátsó udvarában” próbálja lefoglalni Pekinget, hogy Kína ne Új Delhi rovására növelje a befolyását az Indiai-óceánon vagy Dél-Ázsiában.
Csakhogy Kínát és Oroszországot egyszerre nyugtalanítja a mongol elit Nyugat-barátsága. Az Európai Unióval (az unió tagállamaival, köztük Magyarországgal, fenntartott kapcsolatokról lásd ezt a cikkünket) és az Egyesült Államokkal. A kétezres évek elején Mongólia sietett csatlakozni az USA által szervezett terrorellenes hadjárathoz, amiért cserébe Washington 2004-től megengedte, hogy Ulánbátor részesüljön az amerikai szövetségeseknek nyújtott felzárkóztatási programból.
2011-ben Jonathan Addleton, az Egyesült Államok mongóliai nagykövete NATO medállal tünteti ki az Afganisztánban szolgáló mongóliai katonákat. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Barack Obama amerikai elnök hivatali ideje alatt váltak az amerikai-mongol kapcsolatok igazán erőssé, ugyanis Mongólia látványos sikereket ért el a demokráciaépítés és az emberjogi helyzet javulása terén, ami különösen vonzóvá tette őt az amerikai külpolitika számára. Például a kelet-ázsiai ország a 2016-ban kiadott Freedom House jelentés szerint 86 százalékot ért el a demokrácia, az emberi jogok és civil társadalom erőssége terén, mindössze négy ponttal lemaradva az USA-tól. Emiatt aztán
az Obama-adminisztráció minden anyagi támogatást megadott Ulánbátornak:
az USA évenként 300-400 millió dolláros segélyt utal a kelet-ázsiai országnak, a kereskedelmi mérlegük tavaly 170 millió dollárt tett ki. Az Egyesült Államok elkezdte felváltani Kínát az a mongol importoldalon is, főleg a használati, elektronikai és gépipari cikkek terén.
Eddig úgy tűnik, hogy Trump alatt nem lesznek nagy változások az amerikai-mongol kapcsolatokban, továbbra is fenntartják a jó viszont. Igaz, teljesen más okból: Washington számára most nem a mongol demokrácia állapota, hanem a stratégiai helyzete miatt fontos Ulánbátor, hiszen a Kína és Oroszország közé beékelődött állammal igencsak meg lehetne osztani az amúgy évek óta nagyon szorosan együttműködő Peking és Moszkva figyelmét.
Tehát Mongóliát
komoly példaként lehetne állítani a kelet-közép-európai országok, köztük Magyarország elé is.
Nemcsak azon a téren, hogy milyen látványos eredményeket tud elérni egy volt szocialista ország a demokráciaépítés terén, amely képes átvészelni a belső politikai-gazdasági válságokat, hanem a külpolitikai egyensúlyozással kapcsolatban is van mit tanítania Ulánbátornak. Hiszen egy olyan országról van szó, amely földrajzilag ugyan Keleten helyezkedik el, mégis mindent megtesz azért, hogy Nyugatra tartson.
Húsz egyezményt írt alá a Dmitrij Medvegyev kormányfő által vezetett orosz küldöttség Pekingben, miután tárgyalt Li Kocsiang kínai miniszterelnökkel és csapatával.
A két második számú vezető megerősítette, hogy mindkét nagyhatalom kiemelten fontos partnernek tekinti a másikat. Persze
az erőviszonyok alaposan megváltoztak az elmúlt években:
míg Kína Oroszország első számú gazdasági partnere, addig Kínának Oroszország csak a kilencedik. Ráadásul Oroszország komoly gondokkal küzd a szankciók miatt, és azért is, mert az olaj és a földgáz ára mélyrepülésbe kezdett.
Kínának és Oroszországnak van egy hatalmas jelentőségű szerződése földgázszállításról Szibérián át harminc évig Kínába – de a szerződésben ár nem szerepel. Kína most olyan alacsony árat kínál, melyet az oroszok nem fogadhatnak el, mert akkor nem érné meg a csővezeték építése sem. Minderről a sajtót természetesen Pekingben sem tájékoztatták.
A találkozó az időzítés miatt is fontos: Donald Trump hamarosan Kínába érkezik. Ez lesz az első hivatalos kínai látogatása, de személyesen már találkoztak Hszi Csin-ping kínai elnökkel: nyáron, Trump floridai nyaralójában.
Választási kampánya idején Trump fenyegette Kínát,
és baráti jobbot kínált Oroszországnak. A találkozó után viszont szó sem esett az esetleges büntetővámokról Kína ellen, és jól működik a kapcsolat. Oroszországgal már kevésbé: szankciókat is bevezettek, a tavalyi választásba történt orosz beavatkozás miatt.
Japánt, Dél-Koreát, Kínát, Vietnamot és a Fülöp-szigeteket keresi fel. Vele tart Mike Pence alelnök, Rex Tillerson külügyminiszter és James Mattis védelmi miniszter is.
Az egyre több hazai botrány után Fehér Ház úgy állítja be az utazást, hogy Trump megmutathatja jó kapcsolatát Hszi Csin-ping kínai elnökkel és Abe Sindzó japán miniszterelnökkel. A New York Times szerint ez Japánban még sikerülhet is, Abe ugyanis amellett, hogy jobb szabadkereskedelmi megállapodást akar, növelné a nyomást Észak-Koreán.
Az Egyesült Államok azt is tervezi, hogy a terrorizmust támogató államok listájára teszi Észak-Koreát.
Kínában viszont Trump gondban lehet, a lap szerint az orosz vizsgálat is megnehezíti, hogy ott bármilyen eredményt érjen el. Pedig az ország kulcsszereplő a koreai kérdésben.
Tanácsadói szerint Trump arra is készül, hogy Vietnamban egy új regionális együttműködésről beszéljen, amelyet eredetileg a japánok vetettek fel, és a három térségbeli demokratikus nagyhatalom, Japán, Ausztrália és India, Kína kordában tartását célzó szövetsége lehetne. Az más kérdés, hogy ezt hogyan fogadják majd, miután
az USA nemrég kilépett a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodásból.
Mindenesetre az biztos, hogy amerikai elnök nem tett ilyen hosszú hivatalos látogatást Ázsiában 1991 óta – az akkor azzal ért véget, hogy George Bush (az idősebb) beteg lett és összeesett.
Észak-Korea fő volt a fő témája a Donald Trump és Hszi Csin-ping kínai elnök között zajlott telefonbeszélgetésnek.
Az Egyesült Államok elnöke telefonon tárgyalt Hszi Csin-ping kínai elnökkel, aki a héten megerősítette pozícióját a XIX. pártkongresszuson. Szóba került Észak-Korea is, mely gőzerővel fejleszti nukleáris fegyverzetét és interkontinentális rakétákkal kísérletezik, amelyek elérhetik az Egyesült Államok területét is. Trump úgy nyilatkozott Phenjan egyetlen szövetségesének tartott Kínáról, hogy Peking igencsak érdekelt a válság megoldásában, miközben Oroszország hozzáállása inkább hátráltatja a megoldást. Ehhez Trump gyorsan hozzátette, hogy ha
„jobbak lennének a kapcsolatok Washington és Moszkva között, akkor az mindenképp használna az ügynek.”
Trump a választási kampánya során azt ígérte: javítja a kapcsolatokat Moszkvával, amely ellen az USA szankciókat vezetett be Ukrajna miatt. 2014-ben ugyanis Oroszország egy népszavazás után annektálta a Krím félszigetet. Donald Trump a szankciók feloldását ígérte, de ehelyett újabb büntető intézkedéseket vezetett be Oroszország ellen.
Közben az sem kedvez az amerikai-orosz kapcsolatoknak, hogy az amerikai kémelhárítás nemrég igazolta a gyanút: az oroszok igyekeztek befolyásolni a 2016-os amerikai elnökválasztást. Jelenleg is vizsgálódik az FBI és az amerikai kongresszus, de már elsősorban az amerikai elnökkel kapcsolatban. Azt szeretnék megtudni: Trump embereinek milyen kapcsolatban álltak Moszkvával? Hillary Clinton ugyanis azt állította, hogy részben azért veszítette el a választást, mert az oroszok Trumpot támogatták. Amikor legutóbb Trump az amerikai kongresszusban járt, akkor egy tüntető orosz zászlókat hajigált felé és hazaárulónak nevezte az Egyesült Államok elnökét.
Most ért véget a Kínai Kommunista Párt XIX. kongresszusa, amelynek az egyik fő kérdése az volt, hogy Hszi Csin-ping pártfőtitkár merre vezesse Kínát. Persze nem feltétlenül kell magának kormányoznia, irányíthatja a háttérből is a birodalmat, amelyet ma a 90 milliós párt vezet.
Habár a mostani kongresszuson nem volt nagy változás Kína kül-és belpolitikáját illetően, Hszi Csin-pingnek sikerült megerősítette pozícióját az országon belül: a kongresszus deklarálta, hogy eszméi immáron a Kínát vezető kommunista párt ideológiájának alapját képezik.
Most már csak azt kellene megtudni, hogy mik is ezek az eszmék.
Korábban Mao Ce-tung, illetve Teng Hsziao-ping eszméi jelentették a kínai kommunista párt gondolkodásának alapját. Mindkettő alatt sok mindent lehetett érteni, de a lényeget lehetett tudni: Mao bármilyen áron egyfajta kínai kommunizmust akart megvalósítani, miközben Teng Hsziao-ping egy modern nagyhatalmat kívánt létrehozni, és ezt gazdasági reformok révén próbálta megvalósítani.
Teng Hsziao-ping sikerére építhet Hszi Csin-ping, aki a világpolitika kulcsfigurájává kíván válni. A kínai pártfőtitkár nagy álmát az Új Selyemút program jelenti, melynek révén
Kína a globális gazdaság vezető hatalma lehetne.
Vajon öt év múlva visszavonul-e Hszi Csin-ping, ahogyan azt az íratlan szabályok megkövetelik Pekingben? Ez korántsem biztos. Utódjelölt ugyanis egyelőre nincs, bár voltak olyan szóbeszédek Csen Mi-nerről, a Csungking-tartomány jelenlegi vezetőjéről, hogy esetleg a jövőben átvenné a mentora helyét.
Azonban a mostani kongresszus azt mutatja, hogy Hszi még nem akarja átadni a trónját. Korábban az volt a szokás, hogy a KKP központi bizottságának tagja lett egy hatvan év alatti – vagyis az ország politikai életében fiatalnak számító – vezető, akiből aztán a következő pártkongresszuson Kína első embere lett. Most viszont a központi bizottság minden tagja túl van a hatvanon. Maga Hszi Csin-ping 63 éves és a következő pártkongresszusig még van ideje kijelölnie az utódját, mert a vezető pártfunkcionáriusok körében a korhatár 68 év.
Ma Kínában kezdetét vette a XIX. kongresszus, amely során megválasztják a párt új politikai bizottságát, amely majd a következő öt évben irányítani fogja a kelet-ázsiai országot. Az előzetes elemzések szerint nem várható nagy változás Peking kül-és belpolitikájában.
Hszi Csin-ping főtitkár egy három órás beszéddel nyitotta meg a Nagy Népi Csarnokban tartott pártkongresszust, amelyen 2300 küldött vett részt. Az állami tévében is közvetített beszédében felszólította a 89 milliós Kínai Kommunista Párt (KKP) minden tagját, hogy
„szóban vagy tettben vegyék fel a küzdelmet minden ellen, ami veszélyeztetheti a párt hatalmát és tisztaságát”
Továbbá elégedetlen nyilatkozott a „rókavadászat” eredményéről, amely a Hszi által indított antikorrupciós kampányt jelenti. Ennek során eddig 1,3 millió kínai tisztségviselőt büntettek meg, többen közülük a kínai elnök ellenfelei voltak nemcsak a pártban és az állatiránymásban, hanem a Kínai Népi Felszabadító Hadseregben is.
Modern szocialista ország felépítését és egy „új korszak” elindítását ígérte Hszi Csin-ping kínai elnök szerdán a kommunista párt ötévenként megrendezett, egyhetes kongresszusát megnyitó pekingi beszédében, hozzátéve, hogy Kína soha nem fogja lemásolni semelyik másik ország politikai rendszerét, mégis nyitott marad a világra.
Hszi úgy vélte, hogy Kína előtt szerinte fényes jövő áll, egyúttal súlyos kihívások elé néz, amelyek között mindenekelőtt a gazdaságiakat említette, például a „kiegyensúlyozatlan és nem megfelelő fejlődést”, valamint az egyre növekvő államadósságot. Beszélt arról az álmáról, hogy Kína szuperhatalommá válik. „Az ország megújítása nem lesz könnyű menet, a párttagoknak készen kell állniuk arra, hogy még keményebben dolgozzanak e cél érdekében” – szögezte le.
Az AFP francia hírügynökség úgy vélte, hogy Hszi beszéde szertefoszlatott minden reményt arra, hogy liberalizálnák a kínai politikai rendszert. Noha az elnök nem akarja visszatéríteni az országot a „szocialista piacgazdaságra”
az ideológia tekintetében visszatért a marxizmushoz.
Hszit elnöksége első öt évében sokan bírálták amiatt, hogy vezetésével lassan viszik keresztül a szükséges reformokat, az alulteljesítő állami vállalatokat támogatják, és visszafogják a magánszektort. Beszédéből kiderült, hogy az állami vállalatok megerősítése továbbra is fontos lesz gazdaságpolitikájában. Tajvannal kapcsolatban Peking eddigi politikájának folytatását ígérte, határozott akadályozását annak, hogy a sziget külön ország legyen a kontinentális Kínától.
Kedden jelentette be a francia Alstom és a német Siemens, hogy együtt létrehozzák az Airbushoz hasonló európai vasút társaságot, mely a globális piacon király akar lenni.
A kínaiak a maguk részéről máris közölték: a globális piac 10-15 százalékára igényt tartanak! Referenciának pedig ott van a gyorsvasút hálózat, melyet rekord idő alatt építettek ki Kína nagyvárosai között. Nem beszélve a sanghaji és a többi metróról …
Kínaiak korszerűsítik a bostoni metrót ráadásul úgy, hogy megfelelnek Trump elnök kihívásának. Nem Kínában hanem Amerikában hoztak létre üzemet, mely a bostoni metró 284 kocsiját legyártja. Az üzlet értéke 566 millió dollár…
És ez még csak a kezdet a kínai állami cég számára: a China Railway Stock Corporation már nemcsak alacsony áraival, de fejlett informatikai rendszerével is hódít a világban.
Az óriási cégnek több mint 180 ezer alkalmazottja van!
Az informatika egyre fontosabb a vasúton és a metrón. A kínaiak ezen a téren versenyképes technológiát kínálnak – olcsóbban mint nyugati vetélytársaik.
Mindez része az Új Selyemút programnak, melyet májusban Hszi Csinping elnök hirdetett meg Pekingben. Ennek a lényege az, hogy Kína a világ első számú exportőre kíván lenni egy olyan időszakban amikor a nagy vetélytárs, az Egyesült Államok bezárkózó politikát folytat. Washingtonban nagyonis komolyan veszik a kínai nyomulást. Rendszeresen megvétózzák a legújabb információ technológia exportját a Mennyei Birodalom irányában. Elsősorban a nemzetbiztonságra hivatkoznak, hiszen
Kínában a hadsereg is gőzerővel korszerűsödik, de aggasztja Amerikát a kínai cégek előrenyomulása is.
És Európa? Az Alstom-Siemens házasság bevallott fő célja az, hogy az Európai Unió piacainak megőrzése mellett a globális piacon is labdába rúgjanak. Csakhogy a szakértők szerint a kínaiak az információ technológiában már megelőzték Európát mind a kutatásban mind az alkalmazásban. Persze a globális piac hatalmas, de túlságosan sok óriásra nincsen szükség. A repülőgépek globális piacán csak a Boeing és az Airbus komoly tényező. Most az Alstom-Siemens páros úgy hirdeti magát mint a vasúti Airbust, de jönnek a kínaiak, a kanadai Bombardier és más vetélytársak. Túlságosan is sokan pályáznak a vasút király szerepére egy nem túl dinamikusan növekvő piacon…
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
