Most ért véget a Kínai Kommunista Párt XIX. kongresszusa, amelynek az egyik fő kérdése az volt, hogy Hszi Csin-ping pártfőtitkár merre vezesse Kínát. Persze nem feltétlenül kell magának kormányoznia, irányíthatja a háttérből is a birodalmat, amelyet ma a 90 milliós párt vezet.
Habár a mostani kongresszuson nem volt nagy változás Kína kül-és belpolitikáját illetően, Hszi Csin-pingnek sikerült megerősítette pozícióját az országon belül: a kongresszus deklarálta, hogy eszméi immáron a Kínát vezető kommunista párt ideológiájának alapját képezik.
Most már csak azt kellene megtudni, hogy mik is ezek az eszmék.
Korábban Mao Ce-tung, illetve Teng Hsziao-ping eszméi jelentették a kínai kommunista párt gondolkodásának alapját. Mindkettő alatt sok mindent lehetett érteni, de a lényeget lehetett tudni: Mao bármilyen áron egyfajta kínai kommunizmust akart megvalósítani, miközben Teng Hsziao-ping egy modern nagyhatalmat kívánt létrehozni, és ezt gazdasági reformok révén próbálta megvalósítani.
Teng Hsziao-ping sikerére építhet Hszi Csin-ping, aki a világpolitika kulcsfigurájává kíván válni. A kínai pártfőtitkár nagy álmát az Új Selyemút program jelenti, melynek révén
Kína a globális gazdaság vezető hatalma lehetne.
Vajon öt év múlva visszavonul-e Hszi Csin-ping, ahogyan azt az íratlan szabályok megkövetelik Pekingben? Ez korántsem biztos. Utódjelölt ugyanis egyelőre nincs, bár voltak olyan szóbeszédek Csen Mi-nerről, a Csungking-tartomány jelenlegi vezetőjéről, hogy esetleg a jövőben átvenné a mentora helyét.
Azonban a mostani kongresszus azt mutatja, hogy Hszi még nem akarja átadni a trónját. Korábban az volt a szokás, hogy a KKP központi bizottságának tagja lett egy hatvan év alatti – vagyis az ország politikai életében fiatalnak számító – vezető, akiből aztán a következő pártkongresszuson Kína első embere lett. Most viszont a központi bizottság minden tagja túl van a hatvanon. Maga Hszi Csin-ping 63 éves és a következő pártkongresszusig még van ideje kijelölnie az utódját, mert a vezető pártfunkcionáriusok körében a korhatár 68 év.
Ma Kínában kezdetét vette a XIX. kongresszus, amely során megválasztják a párt új politikai bizottságát, amely majd a következő öt évben irányítani fogja a kelet-ázsiai országot. Az előzetes elemzések szerint nem várható nagy változás Peking kül-és belpolitikájában.
Hszi Csin-ping főtitkár egy három órás beszéddel nyitotta meg a Nagy Népi Csarnokban tartott pártkongresszust, amelyen 2300 küldött vett részt. Az állami tévében is közvetített beszédében felszólította a 89 milliós Kínai Kommunista Párt (KKP) minden tagját, hogy
„szóban vagy tettben vegyék fel a küzdelmet minden ellen, ami veszélyeztetheti a párt hatalmát és tisztaságát”
Továbbá elégedetlen nyilatkozott a „rókavadászat” eredményéről, amely a Hszi által indított antikorrupciós kampányt jelenti. Ennek során eddig 1,3 millió kínai tisztségviselőt büntettek meg, többen közülük a kínai elnök ellenfelei voltak nemcsak a pártban és az állatiránymásban, hanem a Kínai Népi Felszabadító Hadseregben is.
Modern szocialista ország felépítését és egy „új korszak” elindítását ígérte Hszi Csin-ping kínai elnök szerdán a kommunista párt ötévenként megrendezett, egyhetes kongresszusát megnyitó pekingi beszédében, hozzátéve, hogy Kína soha nem fogja lemásolni semelyik másik ország politikai rendszerét, mégis nyitott marad a világra.
Hszi úgy vélte, hogy Kína előtt szerinte fényes jövő áll, egyúttal súlyos kihívások elé néz, amelyek között mindenekelőtt a gazdaságiakat említette, például a „kiegyensúlyozatlan és nem megfelelő fejlődést”, valamint az egyre növekvő államadósságot. Beszélt arról az álmáról, hogy Kína szuperhatalommá válik. „Az ország megújítása nem lesz könnyű menet, a párttagoknak készen kell állniuk arra, hogy még keményebben dolgozzanak e cél érdekében” – szögezte le.
Az AFP francia hírügynökség úgy vélte, hogy Hszi beszéde szertefoszlatott minden reményt arra, hogy liberalizálnák a kínai politikai rendszert. Noha az elnök nem akarja visszatéríteni az országot a „szocialista piacgazdaságra”
az ideológia tekintetében visszatért a marxizmushoz.
Hszit elnöksége első öt évében sokan bírálták amiatt, hogy vezetésével lassan viszik keresztül a szükséges reformokat, az alulteljesítő állami vállalatokat támogatják, és visszafogják a magánszektort. Beszédéből kiderült, hogy az állami vállalatok megerősítése továbbra is fontos lesz gazdaságpolitikájában. Tajvannal kapcsolatban Peking eddigi politikájának folytatását ígérte, határozott akadályozását annak, hogy a sziget külön ország legyen a kontinentális Kínától.
Kedden jelentette be a francia Alstom és a német Siemens, hogy együtt létrehozzák az Airbushoz hasonló európai vasút társaságot, mely a globális piacon király akar lenni.
A kínaiak a maguk részéről máris közölték: a globális piac 10-15 százalékára igényt tartanak! Referenciának pedig ott van a gyorsvasút hálózat, melyet rekord idő alatt építettek ki Kína nagyvárosai között. Nem beszélve a sanghaji és a többi metróról …
Kínaiak korszerűsítik a bostoni metrót ráadásul úgy, hogy megfelelnek Trump elnök kihívásának. Nem Kínában hanem Amerikában hoztak létre üzemet, mely a bostoni metró 284 kocsiját legyártja. Az üzlet értéke 566 millió dollár…
És ez még csak a kezdet a kínai állami cég számára: a China Railway Stock Corporation már nemcsak alacsony áraival, de fejlett informatikai rendszerével is hódít a világban.
Az óriási cégnek több mint 180 ezer alkalmazottja van!
Az informatika egyre fontosabb a vasúton és a metrón. A kínaiak ezen a téren versenyképes technológiát kínálnak – olcsóbban mint nyugati vetélytársaik.
Mindez része az Új Selyemút programnak, melyet májusban Hszi Csinping elnök hirdetett meg Pekingben. Ennek a lényege az, hogy Kína a világ első számú exportőre kíván lenni egy olyan időszakban amikor a nagy vetélytárs, az Egyesült Államok bezárkózó politikát folytat. Washingtonban nagyonis komolyan veszik a kínai nyomulást. Rendszeresen megvétózzák a legújabb információ technológia exportját a Mennyei Birodalom irányában. Elsősorban a nemzetbiztonságra hivatkoznak, hiszen
Kínában a hadsereg is gőzerővel korszerűsödik, de aggasztja Amerikát a kínai cégek előrenyomulása is.
És Európa? Az Alstom-Siemens házasság bevallott fő célja az, hogy az Európai Unió piacainak megőrzése mellett a globális piacon is labdába rúgjanak. Csakhogy a szakértők szerint a kínaiak az információ technológiában már megelőzték Európát mind a kutatásban mind az alkalmazásban. Persze a globális piac hatalmas, de túlságosan sok óriásra nincsen szükség. A repülőgépek globális piacán csak a Boeing és az Airbus komoly tényező. Most az Alstom-Siemens páros úgy hirdeti magát mint a vasúti Airbust, de jönnek a kínaiak, a kanadai Bombardier és más vetélytársak. Túlságosan is sokan pályáznak a vasút király szerepére egy nem túl dinamikusan növekvő piacon…
Kína korlátozni fogja kereskedelmét Észak-Koreával, amelyre így nagyobb nyomás fog nehezedni tiltott atom-és rakétafejlesztései miatt. Peking az ENSZ-ben elhatározott szankciónak megfelelően lép.
Kína október 1-jétől évi 2 millió hordóra csökkenti az Észak-Koreának eladott kőolajtermékek mennyiségét, cseppfolyósított földgázt pedig egyáltalán nem szállítanak január elsejétől. Peking betiltja az észak-koreai textiláruk behozatalát. Ezek exportja Phenjan egyik utolsó fő külföldi bevételi forrása a sorozatos szankciók után. Kína a nemzetközi együttműködés jegyében már korábban lemondott az észak-koreai szén, vasérc, halászati termékek és más áruk megvásárlásáról.
Kína Észak-Koreának a legnagyobb kereskedelmi partnere és diplomáciai pártfogója volt mindeddig, de már jelezte, hogy „csalódást okozott” számára Kim Dzsong Un észak-koreai vezető kormányzatának a külpolitikája.
Kína vásárolta eddig az exportált észak-koreai termékek mintegy 90 százalékát, ami azt jelenti, hogy fokozódó csatlakozása a szankciós politikához kulcsfontosságú annak sikeréhez
– írja az MTI pekingi tudósítója. Pekinget ugyanakkor nyugtalanítja, hogy az észak-koreai kormány összeomolhat a korlátozások miatt –teszi hozzá.
„A dzsucse bomba elsüllyeszti Japánt és hamuvá változtatja az Egyesült Államokat!”
Ezzel a fenyegetéssel reagált Észak Korea az ENSZ Biztonsági Tanácsának legutóbbi határozatára, mely újabb szigorú szankciókkal sújtotta a világot atomháborúval fenyegető világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert.
A dzsucse bomba az a hidrogénbomba, melyet Észak-Korea szeptember 3-án sikeresen kipróbált. Ráadásul olyan kis szerkezetet robbantottak fel, mely belefér egy interkontinentális rakéta robbanófejébe. Korábban egy ilyen interkontinentális rakéta átrepült Japán felett, komoly pánikot okozva a szigetországban.
„Mind a négy japán szigetet elsüllyesztjük!”
– hangzik a fenyegetés Japánnál szemben. Korea 1910 és 1945 között japán gyarmat volt, emiatt igen komoly az ellenszenv a japánok iránt. A dzsucse részben erre is épül: olyan szélsőségesen nacionalista ideológia, mely felhasználja a marxizmus egyes elemeit is.
A rendszer alapítója, Kim Ir Szen találta ki ezt a nemzetiszocialista ideologiát, mely évtizedek óta Észak Korea hivatalos vallása. Jelenleg Kim Ír Szen unokája Kim Dzsongun uralkodik a 24 milliós államban, mely minden erejét önálló nukleáris ütőerő kifejlesztésére fordítja miközben a lakosság többsége nyomorog.
A koreai háború idején /1950-1953/ az amerikai légierő porig rombolta Észak-Koreát. Így az Amerika ellenes nacionalizmus is komoly tömeg támogatásra számíthat. „Csak hamu és sötétség marad az Egyesült Államokból!”- fenyeget Észak Korea. Mely az ENSZ Biztonsági Tanácsát Amerika ügynökeinek nevezi, és a pokolba kívánja. Az ENSZ BT egyhangúan szavazta meg az újabb szankciókat Észak Korea ellen, de
Oroszország és Kína felvizezte az eredeti amerikai határozati javaslatot.
Az USA teljes olaj embargót akart Észak Korea ellen, de ezt a kínaiak nem fogadták el mondván: az ifjú diktátor teljesen kiszámíthatatlan! Ha a falhoz szorítják, akkor lehet, hogy csakugyan megindítja a nukleáris háborút! Annak pedig beláthatatlan következményei lennének a sűrűn lakott térségben. Kína attól tart, hogy háborús helyzetben Észak Koreából menekült áradat indulna el, melyet nehezen tudnának feltartóztatni, hiszen a két államnak több mint 1400 kilométeres közös határa van.
A német óriás cég a pekingi Csinghua egyetemmel közösen robot kutató központot épít a kínai fővárosban.
Elsősorban az elektronika és a mechanika optimális párosítására törekszenek hiszen a fő cél az ipari robotok kutatása. A mesterséges intelligencia terén új fejlesztéseket szeretnének elérni, hogy a robotok olyan intelligensek legyenek mint a munkavállalók jelentős része.
A pekingi Csinghua egyetemet amerikai hittérítők alapították több mint száz évvel ezelőtt.
Kína leghíresebb egyetemének számít, ott végzett a jelenlegi elnök, Hszi Csinping is. Aki nemrég stratégiai iránynak jelölte ki a mesterséges intelligencia fejlesztését Kínában. A Siemens ebben élen jár, üzleti forgalmának 14%-át adja az informatika, de ez az arány gyorsan növekszik- mondta Roland Busch Münchenben.
A Siemens technológiai főnöke közölte: már több kutató központjuk működik Kínában, mely a robotok legnagyobb potenciális piaca. 4500 kínai mérnök és kutató dolgozik a Siemens számára ezekben az intézetekben. Ennek a kínai Siemens birodalomnak lesz a csúcsa az a pekingi kutató központ, melyet a Csinghua egyetemmel közösen hoznak létre a kínai fővárosban.
Donald Trump amerikai elnök Afganisztánnal és Dél-Ázsiával kapcsolatos kijelentései kapcsán a legtöbb médium és szakértő azt emelte ki, hogy Washingtonban még mindig nem döntöttek a csapatnövelés létszámáról, vagy már felhagytak az amerikai külpolitika egyik legfontosabb irányelvével, a demokráciaterjesztéssel és nemzetépítéssel. Azonban a Trump-beszéd egy másik aspektusból is fontos lehet, amire kétrészes elemzés is igyekszik rámutatni: a világ ízelítőt kaphatott arról, hogy a sok robbantásos és öngyilkos merényletes hír hátterében milyen geopolitikai játszmának folynak Afganisztánért.
Felhagyott álmok
Augusztus 21-én Donald Trump ismertette azt Egyesült Államok Afganisztánnal kapcsolatos stratégiáját, amellyel a Fehér Ház az év eleje óta adós maradt. Az amerikai és más nemzetközi lapok, médiumok és szakértők leginkább azt hangsúlyozták ki, hogy Trump semmi érdemleges információval nem szolgált az Arlingtonban lévő Fort Myer katonai támaszponton tartott beszédében. Továbbra is homály fedte az afganisztáni csapatnövelés pontos számát; nagy általánosságokban beszélt a szélsőséges iszlamisták elleni harcról; még az afganisztáni kivonulás időpontját vagy módját sem közölte, csupán annyit, hogy ennek „méltóságteljesnek, nem elhamarkodottnak” kell lennie.
hivatalosan is elrendelte az afganisztáni csapatnövelést.
A Pentagon szintén pár nappal korábban jelentette be, hogy a korábbi közvélekedéssel ellentétben nem 8400, hanem 11 000 katonát állomásoztat a közép-ázsiai országban. Szintén ekkoriban hangzott el az amerikai tisztségviselők részéről, hogy Donald Trump amerikai elnök 4000 katona kiküldetésére hatalmazta fel Mattist.
Donald Trump amerikai elnök és a háttérben James Mattis védelmi miniszter. A kép és Trump teljes Afganisztán-beszédének forrása: heavy.com
A másik rész, amit előszeretettel emeltek ki a kommentátorok a Trump-beszéddel kapcsolatban az, hogy Trump szakított az amerikai elnökök eddigi gyakorlatával: vagyis az Egyesült Államok már lemondott egy demokratikus rendszer kiépítéséről és „nemzetépítésről”, legalábbis Afganisztán tekintetében, amely az amerikai hadtörténelem leghosszabb katonai missziója. Helyette kizárólag a terrorizmus elleni harcra fog koncentrálni, valamint ezzel párhuzamosan a tálibokkal való viszony javítására.
Ez többek közt azt jelenti, hogy
ha a mérsékeltebb irányvonalat képviselő afgán hadurak hajlandóak lemondani a Nyugat-ellenes retorikáról és felhagyni az amerikai katonák és civilek ellen indított támadásról,
akkor Washington is békén hagyja őket, sőt, közvetít, anyagi és más jellegű támogatást nyújt nekik.
Nem arról van szó, hogy most a tálibok politikájában 180 fokos fordult állt volna be, és most hirtelen szimpatizálni kezdtek volna a korábbi ellenséggel. Emögött kőkemény stratégiai és taktikai okok állnak: a tálibok nem akarnak egyszerre két ellenséggel is harcolni. Ugyanis az önmagát Iszlám Államnak (ISIS) nevező terrorista szervezet már 2014 óta komoly riválisa a táliboknak és ezzel párhuzamosan az al-Kaidának.
A tálibokat egy ideig békén hagyták, de ennek a látszólagos fegyverszünetnek vége szakadt: az afganisztáni ISIS-sejt főparancsnoka hivatalosan is hadat üzent az afganisztáni táliboknak, azzal vádolva őket, hogy „hipokriták és tekfírek (hitetlenek), akik már régóta elárulták az iszlámot”. Azóta már
nem egy súlyos összecsapásra, tálibok ellen végrehajtott öngyilkos merényletre és véres leszámolásra is sor került Afganisztánban.
A tálibok már eddig is aggódva – és nem kevés irigységgel – szemlélték azt, hogy az ISIS népszerűségre az ő rovásukra nőtt meg a közép-ázsiai országban, ezáltal egyre kevesebben csatlakoznak hozzájuk, miközben az „Iszlám Állam” folyamatosan ráteszi a kezét a mákültetvényeikre, így egyre nagyobb szerepet hasítanak ki a kábítószerkereskedelemből.
Visszatérve az amerikai elnök beszédére, Trump többször hangsúlyozta, hogy az amerikaiak már belefáradtak az afganisztáni projekt támogatásába. Az Egyesült Államok hiába költött dollármilliárdokat az adófizetők pénzéből, még mindig kevés a kézzel fogható eredmény és Afganisztánt egy „költségvetési fekete lyuknak” számít a szemükben.
Még mielőtt az amerikai elnök ismertette volna az új Afganisztán-stratégiát, már több olyan hír is felbukkant az amerikai médiában, amely azt engedte sejtetni, hogy ezen a téren Washington hamarosan meghúzza a nadrágszíjat. Mattis védelmi miniszter júliusban éles szavakkal illette Pentagon túl nagy kiadásait, mint például azt, amikor
28 millió dollárért készítettek egyenruhákat az afgán hadsereg és biztonsági erők számára.
Csakhogy, mint a leszállításkor kiderült a ruhákat ugyanis zöldes-barna álcafestékkel festették le, ami nem éppen előnyös a hegyvidéki-sivatagos környezetben, miközben Afganisztán alig két százalékát borítják csak erdők.
Továbbá egy augusztusi kongresszusi jelentésből kiderült, hogy a Pentagon közel félmilliárd dollárt pazarolt el az afganisztáni kémprogramba, mivel mindössze csak pár afgánt sikerült kiképezni, akiknek hatékonysága, befolyása vagy felkészültsége semmiféle pozitív eredménnyel nem járt. Mindezek tükrében Trump úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Államoknak már nem kell többé szerepet vállalnia Afganisztán fejlesztésében és egyben tartásában, ezt a veszteségesnek gondolt és komoly biztonsági kockázatokkal járó feladatot inkább más országokra bízza. Legelőször valószínűleg úgy tűnhet, hogy egyetlen jelentkező sem akadhat Washington helyébe, ám közelebbről megvizsgálva a régióban történő eseményeket korántsincs így. Pont ellenkezőleg:
Afganisztánért olyan kiélezett versenyt folytatnak más államok, amilyenre utoljára a 19. század végén volt példa.
Amerikai kiképzők oktatják az afgán hadsereg katonáit. A kép forrása: Air Force.
A Sárkány figyelme…
Afganisztán, bár szegény ország, ahol a belpolitikai helyzet maga a megtestesült káosz, az elhelyezkedése miatt már régóta a nagyhatalmak és a regionális erős középhatalmak érdekeltségének és figyelmének a fókuszában van. Afganisztán 2012-ben megfigyelői státuszt kapott a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO), amely Oroszország, Kína és a közép-ázsiai országok által létrehozott integrációs szervezet, és amelynek teljes jogú tagja India és Pakisztán, miközben más fontos ázsiai országok megfigyelők (Irán) a szervezetben, vagy dialógus partnerségi (Törökország) viszonyban állnak vele.
Azóta Moszkvában és Pekingben is felértékelődött Kabul szerepe, igaz, teljesen más okok miatt. Kína 2002 és 2010 között körülbelül 205, 3 millió dollárnyi segélyt adott Afganisztánnak. A kínai tőkéből épült meg a kabuli és parvani állami kórház; 800 afgán biztonsági tisztet képeztek ki Kína területén; valamint Kínában az afgán árukra kivetett vámok 95 százalékát eltörölték. Peking számára
Afganisztán mind geopolitikai, mind biztonságpolitikai aspektusból fontos szereppel bír:
habár Kínát és Afganisztánt között csupán egy 350 kilométeres hosszúságú, de 15-65 kilométeres széles korridor köti össze, mégis ezen ezrével szivárognak át – vagy egyes esetben visszatérnek – az ujgur és hui (muszlin han kínaiak) fegyveresek, akik Irakban és Szíriában harcolnak az ISIS vagy más terrorszervet oldalán.
Másodszor pedig Afganisztán fontos szerepet tölt be az Egy Övezet, Egy Út (One Belt, One Road – OBOR) elképzelés, ami a Selyemút 2.0-t, vagyis Kínát és Nyugat-Európát összekötő útvonalban. Persze a kínai vezetés tisztában van az országban uralkodó állapotokkal, ezért az Új Selyemút hivatalosan „kikerüli” Afganisztánt és mindössze 100 milliárd dollárnyi összeggel ruházott be az ország úthálózatába, de attól viszont tartanak, hogyha nem segítik az afgán állam fennmaradását, akkor a terroristaszervezetek és a zűrzavar tovább terjed a szomszédos Pakisztánra és közép-ázsiai országokra, ahova Kína már több száz milliárd dollárral fektetett be az infrastruktúra-fejlesztésbe, földgáz-és kőolajiparba, illetve az OBOR kiépítésébe.
Asraf Gáni és Vlagyimir Putyin találkozója UFA-ban 2015-ben. A kép forrása: wikimedia.
…és a Medve ölelő szorításában
Oroszország szerepe Afganisztánban már egy fokkal árnyaltabb, és bizonyos szempontból izgalmasabb. Tudvalevő, hogy az afgánoknak nincsenek kellemes emlékeik a Szovjetunió 1979 és 1989 közötti intervenciójával kapcsolatban, amely miatt a két kormány évtizedekig mégcsak köszönő viszonyban sem volt egymással. Ugyanúgy a 21. század elején
Vlagyimir Putyin támogatta az Egyesült Államok és a NATO afganisztáni hadműveleteit, ideiglenes hozzáférést biztosítva nekik a közép-ázsiai ország bázisokon.
Az amerikai jelenlét és túlzott befolyás miatt az afgán kormányokkal fenntartott kapcsolat gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Csakhogy miután 2014-ben az ISAF (Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő) felhagyott a katonai hadműveleteivel és csökkent az afgán kormánynak nyújtott nyugati segítség nagysága, megváltozott a helyzet és a korábbi ellenségek hirtelen közeledni kezdtek el egymáshoz.
Talán túl gyorsan is: idén Moszkva kézifegyverekkel (legutóbb 10 000 Kalasnyikovval) látta el az afgán hadsereget, orosz üzletemberek mintegy 150 afganisztáni projektbe fektettek be, és és újranyitottak az orosz konzulátusokat és a kulturális intézményeket is. Az orosz diplomácia sikeresen kezdett el közvetíteni a tálibok és az afgán között, és idén tavasszal már egy békekonferenciát is tető alá hozott, amelyen az Egyesült Államokon kívül minden regionális szereplő és komoly befolyással rendelkező tálib csoport jelen volt.
Még akkor is, ha nem sikerült ezen a rendezvényen semmiféle áttörést elérni, rámutatott arra, hogy Oroszország ismét megkerülhetetlen tényezővé vált Afganisztánban, méghozzá úgy, hogy maga Kabul „hívta meg” őket az országba. Ahogyan egy Afganisztán-elemző találóan megjegyezte:
„ma már az oroszok sokkal nagyobb biztonságban és testőrök sétálhatnak végig az utcán, mint a nyugati állampolgárok”
A Kreml számára az afgán kapcsolatok javításának megvannak a maguk előnyei: a tálibokkal való megegyezéssel igyekeznek csökkenteni a kábítószerkereskedelmet, Afganisztánból származik szinte a teljes orosz heroinpiac. Továbbá az afgán kormányerők és tálibok lefoglalják az ISIS-t, így ezek a harcosok az afgán hegyekben maradnak, nem pedig Szíriába, Közép-Ázsiába, vagy akár Oroszország területére (Csecsenföld, Dagesztán) utaznak, hogy itt harcoljanak a helyi kormányok és az orosz csapatok ellen ellen.
Sőt, ami igazán csábító lehetőséget kínál Moszkva számára, hogy a tálibokkal való kapcsolat erősítésével újabb nyomást lehet gyakorolni Nyugatra, így már az oroszok nemcsak Szíriában vagy Ukrajnában foglalnák le a figyelmüket és erőforrásaikat, hanem Afganisztánban is.
Dzsiddában, Szaúd Arábia gazdasági fővárosában végképp egymásra talált a dinamikusan fejlődő Kína és az alacsony olajár miatt pénzügyi problémákkal küzdő Szaúd Arábia.
Khalid al Falid energia miniszter a Reuters tudósítójának elmondta: összesen 40 milliárd dolláros közös bizniszre van kilátás. Ennek egyik része egy 20 milliárd dolláros befektetési alap, melyben 50-50 százalékos részesedéssel venne részt mindkét fél. A másik 20 milliárd dollár azokból a magánszerződésekből jön össze, melyeket a dzsiddai tanácskozáson írtak alá a kínai és a szaúd-arábiai felek-közölte az olaj monarchia energia minisztere.
Régebben a kommunista Kínával való gazdasági együttműködés tabunak számított Szaúd Arábiában,
ahol a wahabbita imámok a pokolba kívánták az istentelen kommunistákat. Azóta viszont megváltozott egy és más: a tartósan alacsony olajárak miatt Szaúd Arábiának váltania kell! Már nem támaszkodhat kizárólag az olajra és kizárólag az Egyesült Államokra. Annális kevésbé, mert
Kína gőzerővel nyomul előre a térségben.
Nemrég megnyílt Kína első külföldi katonai támaszpontja Dzsibutiban. A szuezi csatorna és Szaúd Arábia közelében. Az Új Selyemút program keretében a kínaiak minden irányban próbálják növelni befolyásukat: a nyugati irány Európa, a déli a szövetséges Pakisztánon át az egész muzulmán világ. A világ második számú gazdasági hatalma bevásárol: Hszi Csinping elnök 164 milliárd dolláros programot hirdetett meg Pekingben idén májusban. A kínai cégek kedvező hiteleket kapnak, hogy külföldön könnyen vásárolhassanak. A kínai állam pedig 20 milliárdos közös alapot hoz létre Szaúd Arábíával, amely a vallásos középkorból lassan-lassan belép a huszonegyedik században.
Hol és mire költ majd a 20 milliárd dolláros kínai-szaúd-arábiai befektetési alap? A döntésekben milyenlesz az üzleti és a politikai szempontok aránya? A politika mindkét államban felülírja a gazdaságot, de vajon mi a közös Kína és Szaúd Arábia politikájában? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk, ha a 20 milliárdos közös alap munkához lát. Azt mindenesetre elmondta Khalid al Falih a Reuters tudósítójának, hogy a profiton is 50-50%-ban osztozik Kína és Szaúd Arábia.
15-16 napig tart az út Csengcsouból Bajorország fővárosába. Az első szállítmány elsősorban elektromos berendezéseket visz az európai piacra.
A megoldás már ki van próbálva: 2013 óta működik a Csengcsou – Hamburg vonal, mely a kínai árukat Honan tartomány fővárosából Németországba viszi. Mindez része az Új Selyemút programnak, melyet a kínai államfő hirdetett meg idén tavasszal Pekingben. A kínai fővárosban Putyin elnök mellett Orbán Viktor magyar miniszterelnök is meghallgathatta Hszi Csinping elnök 164 milliárd dolláros elképzelését. Marco Polo annak idején a selyemúton érkezett a Mennyei Birodalomba, ahol a császár tanácsadója lett.
Az Új Selyemút program a feltörekvő Kína gigászi nyitása a világra.
Ennek kulcs kérdése az infrastruktúra, melynek fejlesztését a kínaiak gőzerővel folytatják mind hazájukban mind pedig külföldön. Kína gyorsvasút hálózata már ma is a legnagyobb a világon pedig csak jóval Európa után láttak hozzá ehhez. Kína legfontosabb kereskedelmi partnere az Európai Unió. Annak legfontosabb állama Németország, ahol a kínaiak az első helyre kerültek a külkereskedelemben megelőzve Franciaországot! A kínaiak hosszú távon gondolkodnak. Nemcsak árukkal akarják elárasztani az Európai Uniót, de stratégiai szövetségre is törekszenek vele kihasználva azt, hogy Trump Amerikája végképp önző módon viselkedik. Hszi Csinping elnök idén először részt vett Davosban a világgazdasági fórumon, és ott állást foglalt a szabad kereskedelem mellett. A kínaiak mindig a kölcsönös előnyöket hangsúlyozzák.
Most, hogy megindult a teherforgalom Kína kellős közepéből Magyarországon át Münchenbe, máris arra utalnak, hogy a németek milyen árukat szállíthatnak hozzájuk. A China Daily kiemeli, hogy Bajorország Németországon belül az autóipar egyik legfőbb bázisa: BMW, Porsche stb. Szeptember ötödikén indul az ellenvonat Münchenből Csengcsouba- valószínűleg főként autókkal a fedélzetén. A China Daily nemrég arról is beszámolt, hogy végre
megindul az építkezés a Budapest-Belgrád vonalon is.
Ez is része az Új Selyemút programnak. Ha elkészül, akkor jelentősen lerövidíti a Budapest-Belgrád vasúti vonalat, és talán akkor nem kell majd 15-16 nap amíg elér egy teher szállítmány Kína kellős közepéből Münchenbe.
Az eddigi szénimport-tilalom után Kína leállítja a vas, ólom és haláruk bevitelét Észa-Koreából – jelentették be Pekingben. Kína az ENSZ-szankciókhoz csatlakozva büntet a koreai rakétakísérletek miatt.
Kína bejelentette, hogy szeptember 5. után nem importál szenet, vasat, vasércet, ólmot és ólomércet, valamint halat és más tengeri ételeket Észak-Koreából. Az ázsiai nagyhatalom az észak-koreai rakétakísérletek miatt kivetett legújabb ENSZ-szankciókat követi ezzel.
Kína, amely Észak-Korea legjelentősebb kereskedelmi partnere, büntetésképpen már februárban leállította a szénimportot Észak-Koreából, de a teljes kereskedelem nőtt azóta a két ország között. Emiatt vádolta meg Donald Trump amerikai elnök Pekinget azzal júliusban, hogy nem használja a gazdasági kényszerítőeszközt az észak-koreai nukleáris és fegyverprogram leállítása érdekében.
Az új szankciók nyomán Phenjan évi egymilliárd dollár
(több mint 255 milliárd forint) exportbevételtől eshet el. A Biztonsági Tanács legutóbb júniusban fokozta a nyomást Észak-Koreán, de Phenjant eddig nem sikerült megfékezni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
