A bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak Aj Vej-vej kínai konceptuális művész New York mintegy 300 helyszínén kihelyezett installációi és egyéb munkái, amelyeket csütörtöktől február 11-ig tekinthetnek meg az érdeklődők.
A város öt negyedére kiterjedő Good Fences Make Good Neighbours (Jó kerítés jó szomszédokat teremt című kiállítás a 40. évfordulóját ünneplő Public Art Fund támogatásával valósult meg. (A kiállítás címe Robert Frost amerikai költő Fal-javítás – Mending Wall – című verséből vett idézet.)
„Az a globális trend, hogy az embereket
a bőrszínük, a faji hovatartozásuk, a vallásuk és a nemzetiségük alapján próbálják elkülöníteni,
a szabadság és az emberiség ellen irányul” – hangsúlyozta Aj Vej-vej egy Manhattanben rendezett sajtótájékoztatón, hozzátéve, hogy pont emiatt foglalkozik a kiállítása olyan témákkal, mint a bevándorlás, a határok és a menekültválság.
A New York különböző pontjaira, közterekre és magánterületekre – egyebek között zászlórudakra, buszmegállókra, lámpaoszlopokra, újságosbódékra és háztetőkre – kiterjedő tárlaton három grandiózus alkotás és további kisebb munkák kaptak helyet.
Ez a művész eddigi legnagyobb kiállítása.
Az elmúlt két évben Aj Vej-vej és csapata 23 országba, illetve régióba látogatott el, és több mint 40 menekülttábort keresett fel a Human Flow című dokumentumfilm forgatásához. A New York-i tárlaton a különböző korok bevándorlóinak fényképei is megjelennek, köztük a New York-i kikötő bejáratánál fekvő Ellis Islandről – 1892 és 1954 között Ellis Island volt a legforgalmasabb bevándorlási ellenőrző állomás az Egyesült Államokban – készített fotók, valamint a Human Flow forgatása közben készített felvételek.
Az egyik leglátványosabb installációt, egy 12 méter magas, ketrecszerű építményt a híres Washington-diadalív alatt állították fel. A hatalmas Unisphere földgömbről híres Flushing Meadosw-Corona Parkban és a Central Parkban is helyet kapott egy-egy installáció.
Aj Vej-vej, aki az emberi és művészi szabadságért folytatott küzdelem világszerte ismert, emblematikus alakja, korábban elmondta, hogy új munkája a New Yorkhoz és lakóihoz szóló „szerelmeslevél” is egyben.
A csend hangja Ardey Edina kiállításának a címe, és nehéz elképzelni hogyan is lehet lefesteni a csendet. De ő monomániásan festi.
Fotó: Gyémánt László
Van is egy ilyen című képe. Állok előtte és bámulom. Három nő van rajta, a baloldali maga Edina, aki felénk néz elrévedve, kezében mesterségének a címere, az ecset, de most nem dolgozik, nem serceg vele. Mellette a fekete háttérből kiragyogva, fiatal, piros ruhás hölgy ül a csellójával, amit szinte szerelmetesen néz, és bár egyik keze a húrokon, a másikban a vonó, valószínűleg éppen nem játszik rajta. A jobbján ülő harmadik nő őt figyeli, de lehet, hogy inkább magába merülve töpreng, miközben fogja a furulyáját.
Művészek, akik csendben vannak, gondolkoznak, valószínűleg elmélyednek magukban,
hogy aztán azt, ami lelkük legmélyén van, felszínre hozhassák, átadhassák a publikumnak. Ahhoz, hogy kitárulkozhassanak, szükségük van időnként bezárkózásra, önmaguk feltárására is.
Ardey Edina sok önarcképet fest, és ezekből jó néhány látható is a Weis Manfréd Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tárlatán, ahol ez a hatvanötödik kiállítás. Jelentős festők, köztük több Kossuth-díjas alkotásai megfordultak itt, és
a mostani megnyitóra is eljött több Kossuth-díjas.
Ráadásul mindez a belvárosi elegáns galériákhoz képest kissé a világvégén, Csepelen, a Mansfeld Galériában. Mansfeld Péter, az ’56-os forradalmat követő megtorlások legfiatalabb áldozata, ugyanis itt tanult.
Fotó: Ardey Edina
Először úgy hisszük, hogy eltévedtünk, bár a GPS azt jelzi, hogy jó helyen járunk. De mégis sorompó állja az utunkat, meg lehangolóan szürke épületeket látunk, nem ilyen helyeken szoktak kiállításokat rendezni. Mondjuk is a portásnak, hogy biztosan rossz helyen járunk, de ő azt válaszolja, hogy nem, elmagyarázza, kacskaringós úton hogyan jutunk a célunkig. Ami
hatalmas díszterem, ennek egyik végében, félkörívben alakították ki a galériát.
Egy ültünkben be lehet fogni a tekintetünkkel mind a harminc képet, és ez impozáns látvány. Már a megnyitó alatt lehet őket nézni. De Feledy Balázs művészeti író olyan intenzíven, annyira érdekesen beszél, mond rövid élettörténetet, emel ki egy-egy izgalmas momentumot a festményeken, hogy abszolút magára vonja a nem biztos, hogy kiköpötten ilyen érdeklődésű diákok figyelmét is.
A galéria lelke Keppel Gyula magyartanár, akin amikor szóba elegyedek vele, érződik, hogy a szó igen jó értelmében vett megszállott. Kilenc és fél éve mutat itt be rendszeresen műalkotásokat. Ez a tárlat nem jár úgy, mint sok másik, hogy a megnyitón nyüzsögnek a látogatók, utána pedig kétséges, hogy bekukkant-e valaki. Neki
engedélye van az igazgatótól, hogy tanóra alatt hozza ide egymás utáni csoportokban a diákokat,
és magyarázva, beszélgetve, kedvet csináljon nekik a kortárs képzőművészethez. Kérdezem tőle, van-e pénze ahhoz, hogy fizessen a művészeknek a kiállításokért, de kiderül az, amit sejtettem, hogy erről szó sincs, a személyes kapcsolatrendszere, az évek munkájával megszerzett hitele, a legfőbb szervezőerő. Nagyon imponál nekem ez a szívós ügyszeretet, ami hozzáértéssel is párosulva olyan helyre visz színvonalas kultúrát, ahol máskülönben erősen kétséges, hogy lenne-e.
Fotó: Ardey Edina
Februárban kiállítása lesz itt Gyémánt László Kossuth-díjas festőművésznek is, aki egykor Edina tanára volt, most pedig a férje. Edina Németországban élt, rákban meghalt a hőn szeretett férje. Gyémántnak itthon halt meg rákban az imádott felesége. Hosszú, tán soha nem elvégezhető gyászmunka után találtak egymásra. Edina döbbenetesen mély gyászát örökíti meg az Áhítat című festménye.
Dermesztő fájdalom látszik az arcán,
összekulcsolja a kezét, megjeleníti, hogy rengeteget imádkozott azért, hogy ne történjen meg az, ami sajnos végül bekövetkezett.
De van magáról egy olyan képe is, aminek az a címe, hogy Szívembe költözött a nyár. Ezt már azt követően csinálta, hogy rátaláltak egymásra Gyémánttal. Ezen is látszik a szenvedés, ami nyomokat hagyott az arcon, de már ott van egy kis mosoly, ami ennek a szenvedésnek legalábbis a részleges legyűréséből keletkezett. Hát hiába, szenvedés nélkül a mosolynak nincs aranyfedezete, és hát itt megvolt a szenvedés bőven. De ugyanezen a falon látható a Laci című munka is. Természetesen Gyémántot ábrázolja, már azt követően, hogy összekötötték az életüket. Itt mosoly sincs, de valami megbékélés a világgal, a harmóniának a csírái már látszanak.
Miközben Ardey örvénylő mélységeket képes ábrázolni, meg tudja mutatni az ürességet is.
A Unatkozó lányok New Yorkban című alkotásán három fiatal ül egymás mellett úgy, hogy ordítóan semmi kapcsolat nincs közöttük. Hárman, három felé fordítják a fejüket, és láthatóan farkasvakságban szenvednek, nem érzékelik egymást, nem érzékelik a világot. Szemük ennek megfelelően összeszűkült, és totálisan üres tekintetükből kivehető, hogy a tudatuk is. Csakúgy tengenek-lengenek, nyilván nem tudják mi végre. De a képen nyoma sincs emiatt gúnynak, bármiféle lesajnálásnak, Ardey Edinától ez távol áll. Ő empatikus, meg finom és már-már költői. Nem absztrahál, nem vonatkoztat el, nem sugall, csak érzékeny szelídséggel a vesénkbe lát.
Mától 16 napon át nézhetik meg az érdeklődők a már ikonikusnak mondható, az őszi Budapest arculatához hagyományosan kapcsolódó köztéri ARC kiállítást Budapesten, az Ötvenhatosok terén. „Vigyázat, civilek!” – figyelmeztetnek a szabadtéri bemutatón a plakátok készítői.
A plakátok megálmodói kiállnak civil ügyek, a szólás szabadsága, az átlátható pályázati rendszer, a nyilvános térben történő, egyoldalúságtól és belterjességtől mentes, mindenki számára elérhető kulturális tartalom mellett.
A díjazottak
A legjobb alkotásnak járó díjat Glázer Attila kapta az „Engedély nélkül” című tervéért.
A második helyezett Pásztor Dániel, „Az értékes vödör” című alkotása lett.
Harmadik helyezést ért el Gollowitzer Szabina: „… ments meg Uram minket!” című plakátjával.
A Budapest Adschool különdíját, mely a legfrappánsabb szöveges ötletnek járt, Heltai Ákos nyerte, Pipa vagyok című alkotásával.
A legkedélyborzolóbb alkotás díját, a Borz díjat pedig Nagy-Balogh Györgyi érdemelte ki munkájával, melynek címe „Zászlónk”.
A Hammer Agency különdíját Bartha László „Adj egy CSOK-ot, Barbi!” című pályamunkája nyerte el, melyet a díj felajánlója azon pályázat készítőjének ítélt oda, aki marketing szempontból a legütősebb megoldást nyújtotta.
Tér a civil szervezeteknek (is)
Azidén a MACI – Magyar Civilszervezetek és az ARC, a MagNet Civil Kapcsolatok Program együttműködésével és támogatásával ismét külön felhívással szólította meg a civilszervezeteket és az ügynökségeket. A kreatív ügynökségek segítettek a civilszervezeteknek, hogy óriásplakáton mutathassák be tevékenységüket és társadalmi hasznosságukat a nagyközönség számára.
A kiírók úgy vélik, létfontosságú, hogy a civilszervezetek minél nagyobb társadalmi megbecsülést kapjanak.
A témában díjat vehettek át és plakátjukat bemutatták a kiállításon: az Adj Hangot Egyesület, az Amnesty International, a Bagázs Egyesület, az Egy Csepp Figyelem Alapítvány, a Független Diákparlament, a Hintalovon Alapítvány, a Magyar Rett Szindróma Alapítvány, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, a Present Perfect – Kommunikációs Készségfejlesztő Egyesület, a SUHANJ! Alapítvány, az UNICEF Magyarország és a Vigyél Haza Alapítvány.
A közönségdíjért még megküzdenek a pályaművek, az ARC Facebook oldalán. A közönségdíjazott plakát kihirdetésére 2017. október 5-én kerül sor. Addig is like-okkal lehet támogatni a kedvenceket.
A világ egyetlen, Robert Capa fotóit bemutató állandó kiállítása nyílik meg a fővárosi Capa Központban az intézmény kibővítését és felújítását követően, 2018 októberében.
A magyar fotográfia napján tartott sajtótájékoztatón Hoppál Péter államtitkár elmondta, hogy
a kormány mintegy félmilliárd forinttal támogatja a központ felújítását és kibővítését.
A központhoz kerülő, 937 képet tartalmazó úgynevezett mestergyűjteményt, valamint további 48 vintage kópiát a tervek szerint 2018. október 22-től, Robert Capa születésének 105. évfordulójától láthatja a közönség.
A képek megőrzése érdekében a felvételeket váltogatva mutatják be.
Aj Vej-vej ősztől új installációkat állít ki New York-szerte. A köztereken elhelyezett „kerítések” több rétegű mondanivalójuk mellett New York iránti szeretetét is kifejezik – mondta el a kínai művész.
Aj Vej-vej Good Fences Make Good Neighbours (Jó kerítés, jó szomszédok) című új munkái október 24. és 2018. február 11. között tűnnek majd fel New York öt negyedében. Az installációk felállítását a 40. évfordulóját ünneplő Public Art Fund támogatja – számolt be róla az artnewspaper.com keddi cikkében.
A különleges kiállítás köztereken megjelenő kerítései a bevándorlás, a határok és a menekültválság témájára reflektálnak.
A művész, aki a nyolcvanas években diákként New Yorkban élt, elmondta, hogy új munkája a „városhoz és lakóihoz szóló szerelmeslevél” .
A város különböző pontjain, köztereken és magánterületeken feltűnő installációs kiállításokon nagyméretű szobrok és a művész menekültválságról készült fényképei is láthatók majd.
„Vej-vej szobrászati variációi a bennünket fizikailag és szellemileg megosztó kerítéseket reprezentálja. Egyúttal a közönséget is ráveszi arra, hogy képzeljék el a határt, arra ösztönöz, hogy sétáljanak át rajta, nézzék meg alaposan és foglaljanak helyet az installáción” – mondta el Nicholas Baume, a Public Art Fund igazgatója és fő kurátora.
Az installációkat a város leglátványosabb pontjain helyezik el.
Az egyiket, egy 15 méter magas, boltíves ketrecet a híres Washington-diadalív alatt építik fel. De lesz installáció a hatalmas Unisphere földgömbről híres Flushing Meadosw-Corona Parkban, amelynek környékén sok mai bevándorló él, és a Lower East Side-on is, ahol a 19. és 20. századi bevándorlók telepedtek le. Az egyik szobor a keleti 7. utca két épülete között jelenik meg, ahol annak idején Vej-vej lakott.
„Hisszük, a művészet képes arra, hogy kritikus időkben kérdéseket vessen fel, reméljük, hogy az Aj Vej-vej alkotásaival találkozó közönség egy pillanatra megáll, hogy elgondolkodjon a munkákon és azon, hogy miért készültek” – mondta Baume.
Szeptember 3-án zár az átfogó rekonstrukció előtt álló Iparművészeti Múzeum (IMM), amely a következő hetekben számos programmal búcsúzik időlegesen a látogatóktól. A rekonstrukció során a Lechner Ödön tervezte épületről rossz állapota miatt leemelt kilátótornyot újragyártják, az eredeti lanterna 13 tonnás hagymakupoláját azonban kiszállítják a Sziget fesztiválra, ahol az IMM sátra előtt akár meg is érinthetik a látogatók.
Az átfogó műemléki rekonstrukció mellett az épülethez mélygarázs és egy új szárny is készül 25 milliárd forintból. A most 3 ezer négyzetméteres kiállítótér 10 ezer négyzetméteresre bővül. Az egy évig tartó kiköltözés után az építkezés három évet vesz igénybe, majd a közönség a visszaköltözést követően, újabb egy év múlva veheti birtokba a múzeumot.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
