Ezekben a napokban a világon szinte mindenütt mindent ellep a Karácsony: betüremkedik a vallásosok és az egyik vallást sem követők életébe, látványban, ízekben, szagokban és hangokban is jelen van a mindennapjaikban. Az ünnep állandó eleme a zene, a különleges, karácsonyi zene: a jól ismert (és kevésbé jól ismert) dalokat, zeneműrészleteket harsogják a boltokban, a vendéglátóhelyeken, s persze az éterben. S mintha mindig ugyanazokat játszanák mindenütt. De tényleg így van?
Megszokhattuk már, hogy az Egyesült Államokban minden nagyban csinálnak: tavaly több mint 500 rádióállomás állt át Hálaadáskor (minden év november negyedik csütörtökje) ünnepi programra – írja a Nielsen egy jelentése.
Ha ilyen mértékben és hosszú hetekig nem is, azért nálunk is jellemző a tipikusan karácsonyinak mondható zene népszerűsége: december közepe tájáig még csak a karácsonyira felcsicsázott bevásárlóközpontok harsogják a Feliz Navidadtól kezdve a Last Christmas-os át a We Wish You a Happy Xmast, amelyek azután szép lassacskán beszivárognak rádióadásokba is. Még nekünk is, akiknek sokkal kevesebb jut ebből, úgy tűnik, hogy mindig ugyanazokat a dalok kísérnek minket az éteren keresztül. Valóban így van ez? Ennek próbált utánajárni a statista.com, a már említett Nielsen felmérés alapján.
Nagyjából igen – derült ki a hallgatói szokásfelmérésből. Mint a grafikonból is kiolvasható: a rádióállomások által játszott karácsonyi daloknak a 65 százaléka 1980 előtti zene (igaz persze hogy vannak azóta készült s menet közben unalomig játszott számok a maradék 35 százalékban, ami szintén az „ugyanazt játsszák mindig” érzetet kelti).
