A hagyományos pártok és a politikai igazságra való törekvés halálával, amiből még le se vontuk a konzekvenciákat, az újabb kanyarban a politikai idiotizmust avatja a populizmus kihívójává egy Puzsér nevű ember.
Ami még szebbé teszi a gesztust, hogy maga a jelölt sem tekinti magát esélyesnek, tehát az indulása maga is egy farce, gúnyos bemutatás az illúziók maradékának a kormánypárt szolgálatában.
Az úr és elempés abetterei persze joggal hiszik, hogy a populizmus iránti igénynél csak egy ütősebb, mélyebben beágyazott emberi tulajdonság van, az ostobaság, amely minden celebet éltet és amely állítólag végtelen. Sokat elmond egy pártról és jelöltről, hogy ezt hívja segítségül a politikai stratégiájában. A nép maradékának felszámolásában és a tömeg előállításában újabb szintet céloznak meg, ahol a politikai tudás és az igazság hulláját telekommunikált bacchanálián teszik díszszemlére és gúnyolják.
