Soha ennyi újságíró nem volt még bebörtönözve, és az ellenük elkövetett gyilkosságok száma is egyre csak növekszik.
Sok újságírót meg is öltek azért, amit írtak – közölte a Committee to Protect Journalists nonprofit szervezet, melynek jelentését a londoni Guardian ismertette.
293 újságíró volt börtönben december elsején a világon. Idén 24 jórészt oknyomozó újságírót gyilkoltak meg. További 18 haláleset gyanús körülmények között történt. A bebörtönzött újságírók száma 15%-al emelkedett tavalyhoz képest. Ezek a tények azt mutatják, hogy a világon növekszik az intolerancia a független sajtóval szemben.
„Ez már a hatodik olyan év amikor újra arról kell beszámoljunk, hogy rekord számú újságírót börtönöztek be a világon” – hangsúlyozta Joel Simon a nonprofit szervezet vezetője. Aki hozzátette:
„A kormányok el vannak szánva arra, hogy ellenőrizzék és manipulálják az információkat, és ezt arcátlanul meg is teszik.”
Újságíró halál a Fülöp szigeteken
Szerdán egy bolt előtt a város kellős közepén lőttek le egy 58 éves helyi tudósítót a Fülöp szigeteken, hogy példát statuáljanak. A gyilkos páros motoron érkezett, egyikük fejbelőtte az újságírót, majd elszáguldottak. Az áldozat a mentőautóban halt meg.
Két másik gyilkosságra is emlékeztet a Guardian: júliusban egy fotóriporter halt meg Afganisztánban a tálibok kezéből míg egy rádiós újságírót Veracruz városában öltek meg Mexikóban augusztusban. Mexikó a legveszélyesebb ország az újságírók számára az amerikai kontinensen.
A bebörtönzés terén Kína az első, ahol 50 újságírót tartanak börtönben. A jelentés kiemeli, hogy Hongkongban is mind több újságírót tartóztatnak le a tavaly Pekingben elfogadott nemzetbiztonsági törvényre hivatkozva. Mianmar áll a börtön lista második helyén 26 újságíróval. Ebben az országban a hadsereg puccsot hajtott végre, és ennek keretében lecsaptak a független sajtóra is. A listán három másik rendőrállam következik: Egyiptom 25, Vietnam 23 és Belarusz 19 újságíróval – írja a londoni Guardian.
A baleset a Manilától 70 kilométerre keletre fekvő Real város partjainál történt rossz időjárási viszonyok közepette. A komp Polilio szigetére tartott.
A kompon 251 ember utazott, az áldozatok és eltűntek száma egyelőre nem ismert.
Egy helyi rádió híradása szerint a balesetnek három halálos áldozata van. A parti őrség csónakokat és helikoptereket vezényelt a baleset helyszínére a mentéshez.
Az Amnesty International szerint a Rodrigo Duterte elnök által indított kampányban 60 gyerek is meghalt a Fülöp-szigeteken.
Az eddig 3900 áldozattal járó kampány akkor indult, amikor Duterte megnyerte az elnökválasztást. A 71 éves politikus korábban Davao polgármestere volt, és ott próbálta ki nem épp ortodox módszereit. A rendőrségnek szabad kezet adott a kábítószer elleni harcban, az eredmény törvénytelen gyilkosságok sorozata lett.
Az elnök maga is büszkélkedett azzal, hogy korábban ölt embert.
Miután megválasztották, bejelentette, hogy felszámolja a kábítószer-kereskedést és -fogyasztást. A rendőrség viszont válogatás nélkül gyilkolt, olykor fiatalokat is. Egy Santos nevű 17 éves diákot
két rendőr a földön vonszolt, majd egyszerűen lelőtt.
A rendőri jelentésben viszont az állt: önvédelem. Miután felvétel készült a gyilkosságról, a rendőrség elismerte, hogy hibázott, de senkit nem vontak felelősségre, írja az Amnesty International jelentése.
A szervezet nemzetközi vizsgálatot sürget, hiszen a Fülöp szigeteken senki sem meri megkérdőjelezni Duterte hatalmát. A külföldi bírálatok hatására az államfő ugyan visszavonta az engedélyt, amelynek alapján a rendőrök szabadon gyilkolhattak, de egy különleges drogellenes szervezet küzd a kábítószer ellen. Korábban egyébként az ő fiát is pont drogkereskedelemmel vádolták.
„Robotpilóta üzemmód” – röviden így jellemzik Donald Trump Ázsia-politikáját, amelyet sokak szerint tökéletesen szimbolizált az amerikai elnök november elején tett kelet-ázsiai körútja. Csakhogy egy valamit kifelejtenek: Obama 2014-es „kelet-ázsiai turnéját” sem lehetett egyértelmű sikerként elkönyvelni, sőt, egyes esetekben még jelentős visszalépés történt.
Donald Trump kelet-ázsiai útjának fő állomásai. A kép forrása: Link
Kihagyott ziccer
Ugyanakkor, ha a Trump 2017-es kelet-ázsiai útja összehasonlítjuk Barack Obama 2014-es április látogatásaival, akkor már lényegesebb különbségeket lehet felfedezni. Különösen azon a téren, hogy az egykori demokrata elnök mekkora elvárásokkal vágott neki a „turnéjának”: gyakorlatilag mindenhol jelentős változásokra számítottak. Csakhogy Obama-útja sok regionális szövetséges számára inkább csalódást okozott, mintsem elégedettséget.
Különösen Malajziában várták az elnököt. Forrás: Link.
Az első lényeges különbség Kína kapcsán vehető észre. Természetesen Trump esetében itt sem volt zökkenőmentes a dolog, de elmaradt a „nagy kereskedelmi háború” kirobbanása, nem kerültek szóba sem az emberi jogok, sem pedig a kínai külpolitika egyes vitás területei sem, mint például a Dél-kínai-tengeren zajló szigetépítések. Trump Észak-Korea kapcsán pedig Kína segítségét kérte, amit úgy tűnik, hogy meg is kapott, hiszen a rakétakísérletek leálltak és egyre kevesebb kínai árut, illetve nyersanyagot kap Phenjan.
A megfigyelők szerint az amerikai elnök egészen „baráti hangnemet” ütött meg Hszi Csin-ping kínai elnökkel szemben, aki cserébe nem győzte hangsúlyozni, hogy
„mindkét ország számára van hely a térségben”.
Ezzel szemben Obama 2014 áprilisában kihagyta Kínát és csupán novemberben látogatott el a kelet-ázsiai országba, de akkor is csak azért, mert az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) találkozóján vett részt. Ugyanúgy szembetűnő, hogy Obama régióban való utazásait a kínai média és politika sokkal hevesebben fogadta és negatívnak ítélte, mint most Trumpét.
Hagel egy alkalommal ujját felemelve – ami rendkívül barátságtalan gesztust jelent a diplomáciában – szólt be a kínai partnerének. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ez korántsem volt véletlen: 2014 elején a dél-kínai-tengeren zajló szigetépítések, a kiterjesztett kínai azonosító övezet miatt rendkívül feszültté vált Peking és Washington viszonya. Ezzel párhuzamosan egy igencsak kemény diplomáciai incidens bontakozott ki a két fél között. Áprilisban Chuck Hagel akkori amerikai védelmi miniszter Kínában járt, ahol szokatlanul “harcias” szóváltásba keveredett a kínai kollégájával a Tajvannak eladott Perry osztályú fregattok és Japánnak nyújtott támogatás miatt. A kínai védelmi miniszter erre úgy reagált:
a kínai hadsereg azonnal mozgósítható, és képes bármely csatát megnyerni, ami ergo felért egy háborús fenyegetéssel
Lényegében egészen a novemberi Obama-Hszi találkozóig a két ország között rossz volt a viszony és akkoriban mindennaposnak számítottak a diplomáciai adok-kapok, valamint egymás politikájának folyamatos bírálata.
Vonakodó szövetségesek
Az Egyesült Államok kelet-ázsiai szövetségeseinek meglátogatása során szintén felfedezhetőek érdekes különbségek. Trump Japánban és Dél-Koreában nem győzte hangsúlyozni, hogy Washington nem fordít hátat nekik, jobban elköteleződött az együttműködés iránt, nyíltan támogatta mindkét ország ballisztikus programját, újabb vadászégepéket és légvédelmi rendszerek leszállítását ígérte meg.
Abe Shinzó japán miniszterelnök hanyagolta azokat a kereskedelmi kérdéseket, amelyek komoly ellentétet jelentenek a két ország viszonyában. (Ezzel szemben az amerikai elnök nem finomkodott). A Csendes-óceáni térségben kialakított szabadkereskedelmi övezet (Trans-Pacific Partnership-TPP), pedig szintén nem volt a fő témák között. Ez volt Obama idejének egyik legfontosabb és legnagyobb külpolitikai projektje, ami úgy tűnt, hogy sikerrel végződött, de 2017 elején Trump látványosan hátat fordított az egésznek.
Kavagoe, 2017. november 5. Donald Trump amerikai elnök (b) és Abe Sindzó japán miniszterelnök mutatja az együttmûködésük jelképeként aláírásukkal ellátott sapkákat a Kaszumigaszeki golfpályán, a Tokiótól északnyugatra levõ Kavagoe városnál. MTI/EPA pool/Franck Robich
Amikor azonban Obama 2014-ben Japánban járt, akkor pont Shinzóék voltak a legjobban a TPP ellen és számos gazdasági vita árnyékolta be a találkozót. Tokió a protekcionista törekvései miatt nem írta alá a szerződést, mert a japán vezetés féltette az agrártermék (búza, rizs, tejtermékek, és cukor) importvám-szintjeit, miközben az amerikai autóipar nem volt hajlandó csökkenteni a vámokat, mivel tartott a japán riválistól. Az ellentéteket nem sikerült feloldani, ami miatt a szabadkereskedelmi övezet szóló szerződés aláírásáig 2016 februárjáig kellett várni. Shinzó ezután is csak a belpolitikai helyzet miatt volt hajlandó megváltoztatni a korábbi álláspontját
Tokió más téren sem volt elégedett Obama 2014-es útjával, mivel az is csalódást keltett, hogy habár az elnök szerint a vitatott Szenkaku-szigetek (kínaiul Tiaojü-szigetek) “amerikai védelmet” élveznek, egyben leszögezte, hogy az Egyesült Államok hivatalosan nem foglal állást a japán-kínai szigetviták ügyében, s Japán „önállóan nem dönthet” a kérdésben.
Obama és Trump dél-koreai útjának legfőbb témája az északi szomszédban uralkodó állapotok, rakétakísérletek és Kim Dzsongun diktátor „megregulázása” voltak. Csakhogy az előző amerikai elnök látogatása után látványosan megromlottak kapcsolatok Szöul és Washington között, és az akkori miniszterelnök-asszony – azóta a „szektás” és korrupció ügyek miatt megbukott – Pak Kunhje a Fehér Ház számára nem éppen kedvező diplomáciai manővereket hajtott végre.
Kibékíthetetlen ellentétek. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Az amerikai külpolitikának nem sikerült meggyőznie Dél-Koreát a TTP-hez való csatlakozásról, amelynek okai nemcsak gazdaságiak voltak: a dél-koreaiak a „történelmi előzmények” és akkoriban a Japánnal kapcsolatos szigetviták – alig 0,3 négyzetkilométer nagyságú Takesima (koreaiul Tokdó) szigetek miatt – hallani sem akart olyan szervezetről, amelyben Tokió lenne az egyik vezető szereplő.
Ráadásul Pak Kunhje elégedetlen volt Obama észak-koreai politikájával is, amelynek következtében Dél-Korea látványosan elkezdett közeledni Kína felé. A két ország Július elején a kínai elnök Hszi Csin-ping Szöulban járt, ahol találkozott Pak Gun Hje dél-koreai államfővel. Megállapodtak arról, hogy fokozzák a stratégiai és a kereskedelmi együttműködést, s 2015-re 300 milliárd dollárra növelik a kétoldalú kereskedelem nagyságát.
Pak Kunhje találkozója Hszi Csin-pinggel. Olyanra korábban még nem volt példa, hogy egy kínai elnök előbb utazzon Dél-Koreába, mint Észak-Koreába.
A legnagyobb nyertes
A többi ország esetében már ilyen lényeges különbségek nem fedezhetőek fel. Trump nem volt Malajziában, helyette az amerikai külpolitikában egyre fontosabb szerepet betöltő Vietnamot választotta, amit viszont Obama még 2014-ben kihagyott. Ám, ami mindkét elnök turnéjának „fénypontja”: a Fülöp-szigetek.
Obama látogatása során egy tíz évre szóló védelmi megállapodást írt alá a Fülöp-szigetekkel: a paktum értelmében az amerikai hadsereg ideiglenesen szárazföldi csapatokat, repülőgépeket és haditengerészeti egységeket állomásoztathat a délkelet-ázsiai ország bizonyos támaszpontjain. Május elején pedig nagyszabású közös hadgyakorlatot tartottak a Dél-kínai-tengeren, Luzon térségében és azóta sem csökkent a katonai együttműködés intenzitása. Washington Manila szinte minden kezdeményezését támogatta és a nemzetközi térben is kiállt az ország mellett.
Csakhogy 2016. június 30-án hivatalba lépett Rodrigo Duterte elnök után, aki látványosan tett az emberi jogokra, rendkívül feszültté vált a viszony a demokráciára érzékeny Obamával. Ezért Manila erőteljesen Kína és Oroszország felé orientálódott: a szigetvitákat nem a nemzetközi bíróságon oldják meg, Duterte Pekingben 24 milliárd dollár összefüggő befektetésről állapodott meg, Moszkvától pedig 6000 kézifegyvert vásárolt.
Csak saját felelősségre: Duterte azt énekli Trumpnak, hogy „az én világomban te vagy a fény”.
Ezért a filippínói elnök számára nagyon kedvező volt az amerikai elnök látogatása, hiszen ismét folytathatja az egyensúlyozást az Egyesült Államok és Kína között. Dutertének nagyon tetszett, hogy Donald Trumpnak a mai napig kiáll az igencsak vitatott drogellenes hadjárata mellett, többször kedvezően nyilatkoztak egymásról, és Washington állandóan hangsúlyozta Fülöp-szigetek geopolitikai fontosságát, amit nem írhatnak felül „holmi értékrendbeli különbségek”. A találkozón együtt bírálták Obama-politikáját és kerülték az emberi jogok kérdését is és a közeljövőben valószínűleg tovább mélyül ez a barátság.
Önmagát felülmúlva
Kétségtelen, hogy van igazság abban, miszerint Trump kelet-ázsiai útja esetében nem lehet átütő sikerről beszélni. Ezzel párhuzamosan viszont túl nagy csalódást sem keltett, mivel Obamával ellentétben nem támasztottak vele szemben nagy elvárásokat. Sőt, bizonyos mértékben a jelenlegi elnök kijelentései inkább megnyugvást hoztak a régió egyes államfői számára.
Ugyanis Donald Trumpnak sikerült úgy „végigturnéznia” Kelet-Ázsiát, hogy egyrészt megnyugtatta a szövetségeseit azzal, miszerint a korábbi ígéreteivel ellentétben nem fogja cserbenhagyni őket, de egyben elkerülte azt is, hogy Kínával komolyabban konfrontálódjon, sőt, rávegye Pekinget egy bizonyos fokú együttműködésre Észak-Korea kapcsán.
Ez pedig már önmagában siker, hiszen jóval több annál, mint amennyit az út előtt el lehetett volna várni tőle.
Mi lesz, ha az Egyesült Államok elnöke feszegetni kezdi az emberi jogok helyzetét a Fülöp-szigeteken? – kérdezték Duterte elnököt mielőtt elindult volna az ázsiai és csendes-óceáni vezetők csúcstalálkozójára, melyet két nap múlva Vietnamban tartanak meg.
„Ha Trump felveti az emberi jogok kérdését, akkor ezt válaszolom majd neki:
ezt hagyjuk!”
– válaszolta az újságírói kérdésre a nagyszájú Duterte elnök, aki Donald Trumphoz hasonlóan gyakran penget populista húrokat.
A közeljövőben a két egykorú, korai hetvenes éveiben járó elnök kétszer is fog találkozni: egyszer a vietnami kikötővárosban, Da Nangban, ahol november 10-én és 11-én az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) tagállaminak államfői tartanak csúcstalálkozót. Majd pedig a délkelet-ázsiai ország után Trump a Fülöp-szigetekre is ellátogat, ahol befejezi a 12 napos ázsiai körútját.
A Fülöp-szigeteken Duterte elnök háborút hirdetett a kábítószer-fogyasztás és kereskedelem ellen. Eddig több mint 3900 ember vesztette életét ebben a harcban: a többségüket mindenfajta bírói ítélet nélkül öltek meg. Gyakran maga Duterte is azzal dicsekszik, hogy még polgármester korában lelőtt egy helyi gengsztert, aki kábítószert árult. Nagyon nem kell tartania attól, hogy az emberi jogok témáját Trump komolyan feszegetni fogja, mert ez inkább elődje, Barack Obama kedvenc témája volt. Trump többször is elismerően beszélt a hozzá hasonló vérmérsékletű elnökről: „hihetetlenül jó munkát végzett a fülöp-szigeteki kábítószer ellenes harcban!”
„Csak az kap pénzt az állami költségvetésből, aki megérdemli!” – közölte Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnök, akit tavaly azért választottak meg, mert kíméletlen háborút hirdetett a drog ellen. A rendőrség szerint 3800 embert öltek meg bírói ítélet nélkül.
Az emberi jogok bizottsága szerint több mint hétezerre tehető az ítélet nélküli halálos áldozatok száma. Jövőre ez a bizottság mindössze 1000 peso-val – azaz 16 euróval – gazdálkodhat. Ennyit szavaztak meg ugyanis Duterte elnök hívei a képviselőházban. Igaz a szenátusi szavazás még hátravan.
Duterte szisztematikusan számolja fel a fékek és ellensúlyok rendszerét a Fülöp-szigeteken: a hadsereg és a rendőrség már teljes mértékben neki engedelmeskedik. Most az igazságszolgáltatás következik. A képviselőház jogi bizottsága azt javasolja, hogy váltsák le a Legfelső Bíróság elnökasszonyát.
Maria Lourdes Sereno ugyanis gyakran bírálta a drogellenes kampány bírói ítélet nélküli gyilkosságait, s még inkább azt, hogy Duterte elnök igyekszik a híveivel feltölteni a bíróságokat.
Már hét olyan bírót vádolt meg drogkereskedéssel, akit Duterte elnök juttatott pozíciójába.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban rámutatott arra, hogy az elnök családja a drogkereskedelem egyik fő szervezője a Fülöp-szigeteken! Az elnök fia ellen jelenleg is per van folyamatban, azzal vádolják a trónörököst és a sógorát, az elnök vejét, hogy a kínai triádokkal együttműködve kulcsszerepet játszik a drogkereskedelemben a Fülöp szigeteken.
A főbírónő sorsáról még nem döntöttek, de a támadás már megindult ellene. Közben Duterte elnök kijelentette: akár 3 millió drogost is eltesz láb alól, hogy megtisztítsa a kábítószertől a Fülöp-szigeteket.
125 millió dollár értékű kábítószert csempészett be a Fülöp-szigetekre Paolo Duterte a kínai triádok segítségével – mondta a szenátusi vizsgálóbizottság előtt a rendszer egyik fő ellenfele. Paolo apja, Rodrigo Duterte elnök véres háborút indított korábban a drogkereskedők ellen.
Antonio Trillanes szenátor egy fényképet mutogatott, mely együtt ábrázolta az elnök fiát egy hírhedt kábítószer-csempésszel. Paolo Duterte eskü alatt mindent tagadott. Készítsünk fotót az elnöki csemete hátáról – javasolta ezután az ellenzéki szenátor arra hivatkozva, hogy egy sárkány van odatetoválva.
Ez pedig a kínai bűnszövetkezet, a triádok jele.
Paolo Duterte megtagadta a kérést és közölte: szóbeszédre nem ad. Paolo Duterte Davao város polgármesterhelyettese. Ebben a városban volt több mint húsz éven át polgármester az apja, akit 2016-ban a Fülöp-szigeteken elnökké válaszottak.
Rögtön háborút indított a kábítószer ellen: a rendőrök felhatalmazást kaptak a fegyverhasználatra. Hivatalos adatok alapján eddig
több mint 3800 embert öltek meg
olyan gyanú alapján, hogy drogkereskedő. A Human Rigths’ Watch szerint a valós szám 7000 körül van.
Sok emberi jogi szervezet bírálta a brutális kampányt és felemelte ellene a szavát a katolikus egyház is, mely igen befolyásos a Fülöp-szigeteken. Duterte elnök nem hátrál:
ha megölnek, miközben a rendőrség felszámol egy drogkereskedő csoportot, akkor az kizárólag a te bajod
– jelentette ki. Aki most kijelentette, hogy lemond, ha a családja bűnösnek bizonyul drogkereskedelemben.
Az elnök fia ugyanis nem egyedül képezi vizsgálat tárgyát ebben a kínos ügyben, de sógora, az elnök veje is érintett. A korábban említett ellenzéki szenátor szerint 2,3 millió dollár van Maneres Carpio, az elnöki vő számláján, mely a kínai triádoktól származik.
Az elnök lánya, Sara Duterte, aki Davao polgármestere, nevetségesnek nevezte a vádat. Amikor a hóhért akasztják – írja az ellenzéki sajtó a Fülöp szigeteken, ahol
az elnök családjának gazdagodása sok szóbeszédre ad okot.
Különösen miután a drogellenes háború mellett a korrupcióellenes harc Duterte elnök kedvenc témája.
Akárhogy alakul is a szenátus vizsgálata, kevesen hisznek abban, hogy Duterte elnök betartaná az ígéretét és önként távozna, ha családtagjai bűnösnek bizonyulnak. Akkor ugyanis el kellene számolni az elnöki család vagyonával, és erre a populista elnök aligha érez elemi vágyat.
A Fülöp-szigeteki város, Marawi lerohanását szakértők szerint az Iszlám Állam szíriai központjában tervelték ki és onnan is finanszírozták. Cikkünk második részében bemutatjuk a támadókat, és azt is, mi várhat még a szellemvárossá vált, néhány hete még 200 ezer lakosú településre.
A BBC összefoglalója szerint Mindanao szigetén, ahol Marawi is található, évszázados hagyománya van a fegyveres ellenállásnak, előbb a spanyol gyarmatosítók, majd az amerikaiak ellen. A hatvanas években aztán a kormány ellen tört ki lázadás a helyi muszlimok között, amely tulajdonképpen azóta is tart.
A háború miatt a sziget jelentős részén nagy a szegénység, ami mindig megkönnyíti a radikális nézetek terjedését. 1991-ben megalakult az Abu Szajjaf-csoport nevű terrorszervezet. Alapítója, Abdurajak Janjalani a Közel-Keleten kapott kiképzést, és kapcsolatba került az al-Kaidával, állítólag ismerte Oszama bin Ládent is. A terrorszervezet főleg az emberrablásai miatt vált ismertté.
A szervezet mostani vezetője Isnilon Hapilon – akinek az elfogására május 23-án katonai akció indult Marawiban. A Newsweek szerint Hapilon
több elrabolt nyugati turistát saját maga fejezett le.
2013 után azonban az al-Kaidától egyre inkább a belőle kiszakadó Iszlám Állam vette át a vezető szerepet a dzsihádista világban. 2014. július 24-én Hapilon is nekik fogadott hűséget. Sőt, nem ő volt az egyetlen: egyre többen kötelezték el magukat a kalifátus mellett. 2015 végén pedig több iszlámista csoport bejelentette, hogy egyesül, Hapilon vezetése alatt, aki az ISIS helyi emírje lett.
A Foreign Affairs szerint az Iszlám Állam vezetői között már régóta téma, hogy
Délkelet-Ázsiában is létre kellene hozni egy tartományt.
Ehhez a Fülöp-szigetek ideálisnak tűnt: a tengeri határ könnyen átjárható Malajzia és Indonézia felé, ahol szintén sok ISIS-szimpatizáns él. Az elmúlt hónapok katonai vereségei miatt a Közel-Keleten ez a terv egyre inkább előtérbe kerülhetett.
A dzsakartai Institute for Policy Analysis Center elemzése szerint a marawi akciót közvetlenül az Iszlám Állam központjából finanszírozták. Sidney Jones, a központ igazgatója szerint a kulcsfigura egy malajziai professzor, Mahmúd Ahmad volt. Ő tavaly Szíriában járt, már akkor eltervezhettek egy hasonló akciót, és el is kezdték a pénzt eljuttatni a Fülöp-szigetekre – több százezer dollárról lehetett szó. Külföldi dzsihádisták is érkeztek, főleg indonézek, de állítólag jemeniek és csecsenek is.
Maga Mahmúd Ahmad is Marawiba ment, ahogyan Hapilon is. A taktikai irányítás azonban a Maute-fivérek kezében volt.
A Maute-csoport
A Maute-család gazdag és befolyásos Mindanaón. Központi alakja a 60 éves Farhana Maute, aki egy építési vállalkozást vezet, ingatlanjai vannak a fővárosban, Manilában is. Ő Butig városában lakik, nem messze Marawitól, és ott a Newsweek szerint egyfajta királycsinálónak számított. Vallásos volt, de korábban nem tartották radikálisnak, ahogy férjét sem, bár támogatták a muszlim kormányellenes lázadókat. Marawi lerohanása után őket is letartóztatták.
Hét gyerekük született, többen közülük Marawiban nőttek fel. Ketten, Abdullah és Omarkhayan a kétezres évek elején a Közel-Keleten tanultak: előbbi Jordániában, utóbbi pedig Kairóban, az iszlám világ egyik szellemi központjának számító Al-Azhar Egyetemen.
Omar az egyetemen megismerte egy konzervatív indonéz hitszónok lányát, összeházasodtak és Indonéziába költöztek, ahol Omar apósa iskolájában tanított. 2011-ben költöztek vissza – valamikor ekkortájt radikalizálódhatott, Kairóban ugyanis még nem voltak jelei ennek. A Facebook-oldalán időzített bombaként jellemezte magát. Abdullahról nem tudni, mikor ment haza.
Ahogyan a legtöbb gazdag családnak a szigeten,
a Mautéknak is volt egy privát milíciája.
Amikor összevesztek a polgármesterrel, klánháború tört ki – ez sem ritka a környéken, a helyi nyelven még egy külön szó is van rá, a rido. Ez hamarosan a kormány elleni lázadásba csapott át, amelyhez sorra csatlakoztak más milíciák is.
2016 áprilisában aztán a Maute-csoport is hűséget fogadott az Iszlám Államnak.
Armored vehicle used by Maute leader Abdullah Maute recovered by military inside the warzone in Marawi. pic.twitter.com/FIVb0XstOu
Egymás után következtek az egyre látványosabb akcióik. Tavaly augusztusban megrohamozták a börtönt Marawiban és kiszabadítottak 23 foglyot. Elkezdtek együttműködni Hapilon szervezetével,
közösen szerveztek terrortámadást a davaói éjszakai piac ellen, ahol 14-en haltak meg.
Merényletet terveztek az amerikai nagykövetség ellen is.
Novemberben pedig lerohanták Butigot. Egy hétig tartó harc után verték ki őket a városból – ez akár tekinthető a marawi támadás főpróbájának is.
A két Maute-fivér, Hapilonnal ellentétben, jól beszél arabul, ismerik a szalafista ideológiát, és vannak kapcsolataik a Közel-Keleten. Ráadásul jól ismerik a várost és Butigban vezettek is már hasonló akciót. Sidney Jones szerint hiába Hapilon az ISIS helyi vezetője –
a marawi támadást valójában Omar és Abdullah Maute irányítja.
Ez derült ki abból a videóból is, amit az AP szerzett meg, és amelyen a támadás tervezésének egy részlete látható. A videó egy olyan telefonon volt, amelyet a május 23-ai rajtaütésen találtak egy marawi házban, ahol korábban Hapilon is bujkált.
A felvételen ott van Hapilon, fejkendőben, mellette egy pisztoly, de leginkább a hosszú hajú Abdullah Maute beszél tagalog nyelven, helyi dialektusban. A város skiccelt térképére mutogat és azt magyarázza, hol érdemes először támadni. Azt mondja:
„el kell foglalnunk egy főutat is, hogy az emberek megijedjenek.”
A felvételen szerepel Omar, egy harmadik testvérük, Maddi, valamint még egy ismert terrorista, a Mindanaói Iszlám Kalifátus nevű szervezet vezetője, Abu Humam Abdul Najid.
A támadást eredetileg valószínűleg május 26-ra, a ramadán kezdetére tervezték, alkalmazkodva az Iszlám Állam felhívásához, de a katonai akció miatt előre kellett hozniuk.
A támadás után
Miután a terroristák lerohanták Marawit, a település napok alatt kísértetváros lett. A boltokon lehúzott rolók, az úttesten autógumikból rakott akadályok – és romos házak. A New York Times megfogalmazása szerint ugyanis a katonák a „lerombolni a várost, hogy meg lehessen menteni” taktikát követik.
A város gyakorlatilag kettészakadt. A folyó egyik oldala biztonságosnak számít – vagyis ott nincsenek dzsihádisták, de innen is mindenkit kiköltöztettek a katonák és folyamatosan járőröznek, azt kutatva, hogy nem rejtőztek-e el fegyveresek. Ugyanis hiába nevezik biztonságosnak ezt a területet, a három hidat orvlövészek tartják tűz alatt és a megpattanó lövedékek itt is bárkit eltalálhatnak: Jeff Canoy, az ABS-CBN helyszínről tudósító riportere a fuhu.hu-nak azt mondta, az egyik őt is csak centikkel kerülte el.
A város 200 ezer lakója közül azokat, akik nem tudtak rokonokhoz menni, evakuációs központokba vitték. Jeff Canoynak a többség azt mondta, hogy nem akarják elhinni, mi történt, és
haza akarnak menni, de félnek, hogy már nincs hova.
A katonák azt is el akarják kerülni, hogy a dzsihádisták magukat elmenekült túsznak álcázva kiszökjenek a városból. A Maute-család tagjait ugyan ismerik, de az ország más részeiből érkezetteket nem. Így aztán, amikor valakinek sikerült kijutnia, az orvosi ellátás után rögtön intenzív kihallgatás várt rá. Ehhez a helyiek segítségét is igénybe vették, ők ugyanis igazolni tudják egymást.
A város egykori lakóinak a megpróbáltatásai akkor sem érnek véget, ha esetleg kiűzik a terroristákat. Jeff Canoy nemrég újra találkozott azokkal, akiknek a történetét a cikk első részében olvashatták. Ugyan
az életüket megmentették, de nincs semmijük, nincs hova menniük,
nincs munkájuk, kizárólag a támogatásokból tudnak élni.
Norhainie, 1, is one of the patients seeking health services in WHO-supported mobile health clinics to those affected by #Marawi conflict. pic.twitter.com/JxU7ZjPZn0
A hetekre bent rekedt, megsérült nő férje (róla szintén a cikk első részében olvashattak) pedig azt mondta, feleségét vissza kellett vinni a kórházba. Hiába gyógyultak meg a sérülései, rémálmai voltak: újra lövéseket hallott, és arra riadt fel, hogy „jönnek érte a harcosok”.
A túlélőknek a poszttraumás stressz tüneteivel is meg kell küzdeniük.
Ez ellen egyelőre úgy próbálnak tenni, hogy az evakuációs központokban rendszeresen fotókat, felvételeket mutatnak az embereknek Marawi jelenlegi állapotáról, hogy ne érje őket majd sokként. A tanároknak pedig tréningeket tartanak, hogy tudjanak segíteni a gyerekeknek a trauma feldolgozásában.
Nem látszik a harc vége
A dzsihádistákat lassan, aprólékosan, de fokozatosan visszaszorították. Azért ilyen lassan, mert ugyan néhány száz iszlámista rohanta le a várost, akikkel szemben több ezer katona áll, de a katonák tapasztalatlanok az ilyen városi harcban, az iszlámisták ellen ugyanis eddig jellemzően dzsungelharcot vívtak. Az itt felnőtt Maute-fivérek viszont jól ismerik a várost.
Fotó: MTI/EPA/Jeoffrey Maitem
Marawi ráadásul azért is különleges, meg míg a Fülöp-szigetekre nem jellemző, hogy pincék vannak a házak alatt, itt ez gyakori. Ez pedig külön megnehezíti a katonák dolgát. Akiknek a túszokra is tekintettel kell lenniük, hiszen
a dzsihádisták még mindig több tucat embert tartanak fogva.
A terroristákhoz állítólag utánpótlás is érkezik. A Telegramon azt közölték, hogy még akkor is van elég lőszerük és élelmük, ha decemberig tart az ostrom.
És erre van is esély. Többször is volt már határidő arra, hogy mikorra akarják kiűzni őket. Június 12. például szimbolikus dátum lett volna, ekkor van ugyanis a Fülöp-szigeteken a függetlenség napja. Most már viszont hivatalosan nincs határidő. Jeff Canoynak katonai vezetők azt mondták, még legalább két hónapig tartó harccal számolnak.
Szakértők attól is tartanak, hogy a városból esetleg kijutó dzsihádisták már harci tapasztalatokkal kezdhetnek máshol akcióba, vagy mások is követik példájukat. Ennek már van is jele: júniusban egy másik iszlámista csoport fegyveresei megtámadtak egy falut az ország déli részén és elfoglalták az iskolát.
Az Iszlám Állammal szövetséges dzsihádisták három hónappal ezelőtt lerohantak egy 200 ezres várost a Fülöp-szigeteken: Marawit. Azóta sem sikerült kiűzni őket, a harcokban már 750-en meghaltak. A fuhu.hu-nak egy hónapokat a helyszínen töltött újságíró mesélt arról, milyen az élet a szellemvárossá vált Marawiban, és hogy min mentek keresztül a túlélők.
Az Iszlám Államnak és szövetségeseinek 2015 óta nem sikerült ilyen sikeres, ekkora terület elfoglalásával járó akciót végrehajtaniuk, akkor a líbiai Szurt városát szállták meg. Marawiban három hónapja folyamatosan utcai harc zajlik, ugyanúgy, mint korábban az iraki Moszulban, vagy most a szíriai Rakkában. Hivatalos adatok szerint már körülbelül 750-en meghaltak: 573 dzsihádista, 128 katona és 45 civil.
A Fülöp-szigetek legnagyobb tévétársaságának, az ABS-CBN-nek a riportere, Jeff Canoy hónapokig tudósított a helyszínről, közelről figyelte a harcokat. A fuhu.hu-nak azt mondta: több háborús területen járt már, régóta tudósít a Mindanaón zajló harcokról, de soha ilyet még nem tapasztalt, és ebben egyetértenek vele kollégái is. Nem látott még ilyen rövid idő alatt ilyen sok áldozatot, mint ahogy
arra sem volt példa, hogy kényszerrel kitelepítsenek egy egész várost.
Marawi szellemvárossá változott. Egy tábornok azt mondta neki: ő sem találkozott soha ilyennel, a pusztítás szerinte csak Aleppóhoz hasonlítható.
Ahogy a riporter a fuhu.hu-nak fogalmazott,
„a városban, szörnyű ezt mondani, de most már szinte normális, hogy állandóan tűzpárbajt, lövöldözést lehet hallani, még éjszaka is, szünet nélkül.”
De mi is történt pontosan Marawiban?
Támadnak a dzsihádisták
Marawi a legnagyobb olyan város a Fülöp-szigeteken, ahol a muszlimok többségben vannak. Május 23-án a katonaság akciót indított, mert el akarták fogni az Abu Szajjaf nevű iszlámista terrorszervezet vezetőjét, Isnilon Hapilont. Az akció sikertelen volt, a katonák visszavonultak. Nem sokkal később azonban 400 harcos jelent meg, állig felfegyverkezve, pickupokon (tehát hasonlóan ahhoz, ahogy három éve az Iszlám Állam terroristái szíriai városokat foglaltak el), és megszállták a város egy részét. Egyből látszott, hogy hosszú ostromra készülnek, fegyvereket, élelmiszert halmoztak fel.
Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig
Ha rendőrt láttak, megölték. Kiszabadították a rabokat a börtönből, a keresztényeket, akikkel találkoztak, megölték vagy túszul ejtették, a keresztény iskolát felgyújtották. A Guardian szerint a kórházban egy ápoló a biztonsági kamerákon keresztül nézte, hogy az előcsarnokban hogyan lőnek le egy rendőrt és egy biztonsági őrt. Ő a liftkezelőként dolgozó bátyjával úgy tudott elmenekülni, hogy a harmadik emeleti ablakon átdugtak egy deszkát a szomszéd épület ablakáig, és azon átmásztak.
Jeff Canoy szerint a helyiek elsőre nem is tudták, mi történt. Azt mondták neki, hogy nem is igazán foglalkoztak a lövöldözéssel, mert a városban az utóbbi időben gyakorivá vált bandaháborúk miatt már szinte hozzászoktak. Aztán amikor látták, hogy most másról van szó, azt gondolták, 2-3 nap alatt vége lesz. Azóta viszont
aki csak tudott, elmenekült a városból.
De ez nem volt egyszerű. A terroristák mindenkit megállítottak és csak akkor engedték el, ha tudott idézni a Koránból. Aki nem, azt megölték, vagy túszul ejtették. A katonák később például találtak nyolc holttestet, összekötözött kézzel. Olyan munkások voltak, akik el akartak menekülni, de a dzsihádisták megállították a konvojukat, és kivégezték, aki nem tudott idézni a Koránból. A városból menekülő emberek állítólag legalább 100 holttestet láttak – hivatalosan ezt egyelőre nem erősítették meg.
Menekülő lakosság
A sikeresen kijutottak közül Jeff Canoynak többen elmesélték, hogyan rejtőztek el és hogyan sikerült kimenekülniük végül. Egy házban például 38 keresztény bújt el, köztük két gyerek és egy mindössze kéthónapos csecsemő. Ők mind az iskolában voltak, amikor a feketébe öltözött fegyveresek megtámadták. Egy sofőr épp előtte ment a feleségéért és a gyerekéért, ő menekítette ki az iskolából, akit tudott, majd a főnöke házához hajtott. Ő muszlim, ezért úgy gondolta, nála biztonságban lesznek.
Az alagsorban tudtak elbújni. Eltorlaszolták az ajtókat és szabályokat állítottak fel, például arra, hogy osztják be az ételt. A legfontosabb szabály az volt: csendben kell maradni.
Naponta csak egyszer tudtak enni, a csecsemőt az anyja már alig tudta etetni, alig volt teje. Aludni csak a földön tudtak, de folyton felébresztette őket a lövöldözés, a bombázás. A WC-ként használt edényeket nem tudták kiüríteni.
11 nap után úgy döntöttek: meg kell próbálniuk a menekülést, mert a pincében biztosan meghalnának. Két kilométert kellett megtenniük a katonák vonaláig. Szerencséjük volt, az orvlövészek nem találták el őket.
Egy férfinek a felesége és a nővére volt a városban, amikor a támadás történt, ő éppen Manilában volt. A telefonhálózat akkor még működött, tudott velük kommunikálni, így azt is megtudta, hogy a felesége megsérült egy repesztől. A nővére ki tudott menekülni, de utána még heteket kellett várni, hogy a járőrök eljussanak a házukhoz és kihozzák a sérült nőt.
A kórházban azt mondták, legfeljebb napjai voltak hátra.
Azonnal meg kellett műteni, ehhez az egyik sebész és egy katona adott vért.
A menekülő keresztényeket a muszlimok nem csak azzal segítették, hogy elbújtatták őket. Arra is volt példa, hogy ők adtak hidzsábot (fejkendőt), hátha így nem állítják meg őket a dzsihádisták. Öt muszlim rendőr pedig keresztény civileket rejtett el. Ők maguk levették az egyenruhájukat, és amikor a terroristák a házhoz értek, azzal fogadták őket, hogy itt csak muszlimok vannak.
Ők 22 nappal később döntöttek úgy, hogy kimenekülnek. Az orvlövészek egyiküket eltalálták, de ő is túlélte az akciót.
Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig
Még 80 nap után is volt, akinek sikerült kimenekülnie. Négy ember, akiket túszként tartottak fogva a mecsetben, egy éjszaka beugrott a tóba. Bármennyire le voltak gyengülve, egy kilométert sikerült úszniuk, és a katonák kimentették őket.
Ők mesélték el, hogy a túszoknak főzniük kell, és a terroristáknak nagy élelmiszerkészleteik vannak.
A túszként tartott nők közül többet rendszeresen megerőszakoltak.
Egy papot is túszul ejtettek: őt arra kényszerítik, hogy a különböző petárdákból, tűzijátékokból, amiket a városban találtak, szedje ki a robbanószert – ezekből aztán bombákat gyártanak.
A városban még mindig vannak túszok, de egyre kevesebb az élelem. Volt, aki olyan üzenetet küldött, hogy már a takarókat kell ennie.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
