Leszavazta az újpesti képviselő-testület, hogy a törvényes végkielégítés kétszeresét kapja az előző polgármester, Wintermantel Zsolt. Ezen a városházán mondtak fel tömegesen a Fidesz bukása után.
Wintermantel Zsolt és alpolgármestereinek végkielégítését duplázta volna meg a Fidesz az újpesti képviselő-testület tegnapi ülésén, de az öszellenzéki többség elutasította ezt – derül ki Déri Tibor (Momentum) polgármester Facebook-írásából. A javaslat az előző, fideszes polgármester és helyettesei javára a jogszabályok alapján a törvényesen kötelezően járó összeget megfejelve még további három hónapnyi bér kifizetését tette volna lehetővé.
Nagyságrendileg ez további 10+ millió forint kiadást jelentett volna a város költségvetésének. Annak a költségvetésnek, ahol
több, mint 230 millió forintot kellett átcsoportosítani, hogy a hivatali munkatársak, bölcsődei és óvodai dolgozók meg tudják kapni a jutalmat év végén
– írja Déri. A sor azonban nem áll meg itt, további változtatásokra lesz szükség, melyre a soron következő testületi ülésre Trippon Norbert frakciószövetség-vezető fog előterjesztést benyújtani. (Trippon az MSZP budapesti elnökségi tagja volt, a párt színeiben indult és nyert képviselői posztot Újpesten, aztán október végén átült a DK-ba.)
Az előterjesztésről Déri úgy véli, hogy nem aktuális a kérdés, az önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal és az önkormányzat cégeinek átvilágítása után lehetett volna objektíven megítélni ezt a járandóságot, ha ezek a vizsgálatok valóban makulátlan képet mutatnak. Tripponnak ennél sokkal sarkosabb véleménye volt, hamarosan a jegyzőkönyvben elolvasható lesz a teljes leirat – tette hozzá a polgármester. A szavazáson végül 14 nem és 3 igen szavazat mellett elutasította a képviselő-testület a határozati javaslatot.
Újpest a választás után azzal került be a hírekbe, hogy először a polgármester és két képviselő eredményét támadták meg, majd a teljes fideszes vesztést követően tömeges felmondás volt a városházán. Mintegy negyven ember távozott, Déri és csapata szinte üres épületet örökölt meg.
Havasi Gábor, a Momentum budafok-tétényi polgármesterjelöltje a másik két budapesti momentumos polgármesterjelölt, Déri Tibor és Soproni Tamás társaságában a mai napon vállalást tett arra, hogy ha megválasztják őket, akkor az első önkormányzati ülésen kihirdetik a klímavészhelyzetet. Emellett az összes megválasztott momentumos képviselő be fogja nyújtani az erre vonatkozó előterjesztést, amint lehetséges.
A klímaváltozás az emberiség eddigi legnagyobb kihívása. A magyar kormány számára azonban ez is csak egy ellenzéki világösszeesküvés. Velük szemben a Momentum tudja, hogy a klímaváltozás megfékezése és a világunk mentése érdekében azonnali tettekre van szükség, rögtön cselekedni kell. Ezért a Momentum polgármester- és képviselőjelöltjei nem várnak a klímatagadó Kormányra, hanem elkötelezik magukat amellett, hogy az önkormányzati testületekben azonnali lépéseket tesznek a fenntartható önkormányzatokért és közösségekért.
A Momentum összes polgármester- és képviselőjelöltje vállalja a zöld akciótervben megfogalmazottakat:
Minden önkormányzat nulla kibocsátású lesz 2050-ig, a szükséges lépéseket már idén elkezdjük.
Átállunk a körforgásos gazdasági modellre, az önkormányzat területén felhasznált termékeket vagy azok egyes részeit újrahasznosítjuk és visszanyerjük az ezeket alkotó alapanyagokat és energiát.
Növeljük a közösségeink energiahatékonyságát energiahatékonysági programokkal, az önkormányzati lakásállomány felújításával, valamint a panelprogram újraindításával.
Klíma- és közlekedésbarátan fejlesztünk, olyan településfejlesztési irányelveket követünk, melyek támogatják a biciklis és gyalogos közlekedést, valamint a kisebb energiaszükséglettel rendelkező közlekedési formákat.
Megvédjük a lakókat a klímaváltozás veszélyeitől, a városi kánikula és heves esőzések káros hatásaitól fásítással, zöld homlokzatokkal, ivókutakkal és könnyen fenntartható zöldfelületek segítségével.
Mi a fenéért élünk, van-e értelme az egész létezésnek, egyéniségek vagyunk-e, vagy tucatemberek, van-e szabadságunk, vagy a társadalom, a szüleink totálisan gúzsba kötnek minket? Ki nem gyötrődött volna már hasonló kérdéseken? Déry Tibor is ezt tette, amikor megírta sok tekintetben forradalminak tartott darabját, Az óriáscsecsemőt. Vajda Gergely pedig megzenésítette, és most az Armel Operafesztiválon mutatták be a művet Bécsben, majd három nap múlva Budapesten.
Izgalmas képződmény Az óriáscsecsemő, hatalmas, gömb alakú, kopasz fej, jókora szemekkel, nagy orral, piros szájjal, törzs nélkül, lapát kezekkel, termetes, meztelen lábakkal. Egyszerre bébi, de már felnőtt is, szörnyszülött is, de sármos is, rémésztő is, de kedves is. És mindenképpen infantilis. Felnövésre való képtelenségünk megtestesülése, ahogy Orosz Klaudia, díszlet-jelmez- és bábtervező pazarul megálmodta. Cselekvésképtelenségünk jelképe. Akit már születésekor, különleges képességeire való tekintettel, elad az apja, lesz belőle kísérleti alany, cirkuszban mutogatott csodalény, társadalmi törvények által piszkosul behatárolt fickó, akinek meg akarják szabni minden lépését, ő viszont ösztönből, zsigerből is lázad és lázad, tiltakozik, kiabál, követelőzik, bömböl, kapásból köszöni szépen ezt az egészet, de ő így nem kér belőle. Szabad akar lenni. Végig próbálja a lehetőségeket, mint Ádám Az ember tragédiájában, és, ahogy ő is, ugyancsak megtapasztalja, hogy ez rossz, az rossz, amaz meg borzalmas, és képtelenség. Madách művének a végén csak szóba kerül a jövő záloga, a születendő gyermek, Dérynél világra is jön, érzékeltetve a körforgást, az értelmetlen világ újratermelését, ahogy Az ember tragédiájában, a Londoni színben el is hangzik, „Az asszonyok a sír fölött szülnek, lovagló ülésben.” Hát valami ilyesmiről regél Az óriáscsecsemő is.
Fotó: HSC Stábiskola
Déry 1926-ban írt, erőteljesen abszurdba hajló, és ezzel korát sok tekintetben megelőző, a dadaizmus hatását nyilvánvalóan tükröző darabja, profánba lerántott Az ember tragédiája, vagy mondhatjuk Karinthyval, hogy Az emberke tragédiája. Az óriáscsecsemőt, azzal, hogy apja érzéketlenül eladja, anyja pedig a születésekor meghal, kiűzik a zordonul elüzletiesedett világba, amitől rögvest herótja támad, no ebből ő aztán igazán nem kér. És hát saját tapasztalatainkból is tudhatjuk, hogy meglehetősen sok tekintetben igaza van. Többen is mozgatják a jól eltalált, monumentális figurát, akit időnként kivetítve is látunk, ártatlan gyermekarcok változnak át erre a torszülöttre, majd újra tiszta tekintetű kiskölyköket látunk, hogy aztán megint előbukkanjon a vásznon, meg a valóságban is, ez az eltorzult óriáscsecsemő.
Déry maga is írt a darabjába bábokat, úgy gondolta a tömegemberré válás, az elhidegülés, inkább kifejezhető a holt anyag megelevenítésével, mint élő szereplőkkel. Novák János, az Armel keretében, a Kolibri Színház társulatával, kiváló operaénekesek, muzsikusok közreműködésével, Vajda Gergely, a szerző vezényletével, vitte színre az operát. A tömeget termetes bábok alakítják, karakteres, némiképp karikaturisztikus figurák, akiket maguk előtt tartva mozgatnak a színészek, akár rohangálni is tudnak velük a zaklatottan rémült jelenetekben. A bábosok, Alexics Rita, Fehér Dániel, Rácz Kármen, Rácz Kriszta, Ruszina Szabolcs, Szívós Károly, Tisza Bea, Török Ági, énekelnek is, azért nem mondom, hogy meglepően jól, mert az eredetileg muzsikus Novák, régóta szép sikerrel trenírozza őket hasonló feladatokra. Vajda már több, mint tizenöt éve a Budapest Bábszínházban is vezényelte a művét, ott Kovalik Balázs rendezte, polgárpukkasztóan, provokatívan. Déry darabjának első hivatásos színházi előadása, Szikora János nevéhez fűződik, aki pályakezdőként, ifjúi hévvel, izgalmas látványvilággal, fergeteges humorral rendezte Pécsen.
Fotó: HSC Stábiskola
A humor most sem hibádzik, a bécsi premier után, a Budapesti Operettszínház Raktárszínházában műsorra tűzött változatban. A báboknak önmaguknak is humoruk van, de az operaénekesek ugyancsak rendelkeznek vele. Philipp György a címszereplő, nyúlánk fiatalember, képes kajlaságba hajló intenzív mozgásra, végtelenül naiv tekintetre és iszonyúan elkeseredett, sértetten felháborodott nézésre, egyaránt. Kölykös és férfias hangok is előtörnek a torkából. Az anyját, a szerelmét, a szüzet és a nőstényt, a francia mezzoszoprán, Agathe de Courcy adja, elég szépen ejtve, de persze azért törve a magyart. Ha kell, ártatlan szűz, vörös démon, szenvedő anya, erőteljes hanggal, jó színészi képességekkel. A sok tekintetben elaljasodott apa, aki már nem is igazán érzékeli mennyire galádul cselekszik, hiszen lényegében nem tesz többet, mint hozzáigazodik az eldurvult világhoz, Ambrus Ákos, olyan embert mutat, szemléletesen, akit csak visz az ár és visz az ár. Csapó József az ördög, élvezi, hogy gonoszkodhat, még pirosan világító szarvai is vannak, meg rosszra csábító, sátáni nézése.
Vajda zenéje komikus és démoni egyszerre. Kiröhögi a rút világot, de a borzalmát is érzékelteti. Viccel vele, ugyanakkor lúdbőröztető dallamok is elhangzanak, Ittzés Gergely, Selejo Erzsébet, Szalóky Balázs, Baja Mónika, Kiss Helga, Deli Zsolt, Kruppa Bálint, Fejérvári János, Antonio Casagrande jóvoltából. Zene, szöveg, ének, „élő” színész és báb, jótékonyan összeolvad. Élvezetes produkció kerekedik belőle az elviselhetetlen világról.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
