Több mint harminc órája jeleztem, hogy bizonyos okok miatt egy darabig felfüggesztem Facebook-aktivitásomat.
Ám most történt valami, ami miatt meg kell szólalnom. Az imént érkezett a hír, hogy egyetemünk 28 éves hallgatója, Balogh Lajos roma emberjogi aktivista, roma folklór zenész, VIII. kerületi önkormányzati képviselő koronavírus-fertőzésben elhunyt.
Vádolom a magyar kormányt, melynek tagjai jól láthatóan semmibe veszik az emberi életet,
s felelőtlen és embertelen politizálásukkal elérték, hogy miközben a nyári időszakban kerti partizással, jachtozással és helikopterezéssel múlatták az időt, viselkedésükkel és szavaikkal azt a képzetet keltve az emberekben, mintha már túl lennénk a járványon, s mintha nem kellett volna számolni egy a szakértők által is jelzett második hullámmal, aközben még a vírusteszteken és a lélegeztetőkészülékeken is nyerészkedni próbáltak, s az országot eszközök és tartalékok nélkül hagyták.
A rezsim egyfajta emberkísérletet folytat a magyarokkal, a kormány elvesztette a kontrollt a járvány felett.
Világos és őszinte beszéd helyett a hatalom saját hazug és manipulált propagandájának hisz, szurkolókkal teli stadionokban futballmeccseket engedélyez a miniszterelnök szenvedélyét kielégítendő, miközben Magyarország szűkebb és tágabb környezetében ezek az események már rég zárt kapuk mögött zajlanak.
Vádolom a magyar kormányt, amely keresztényként identifikálja magát, ám ahelyett, hogy erőfeszítéseket tennének minden egyes emberi élet megóvására, amelynek
„abszolút elsőbbséget kell élveznie a nem kívánt gazdasági hátrányok és költségek számolgatásával szemben”
– mondja Jürgen Habermas, korunk egyik legjelentősebb filozófusa.
Márpedig az európai történelemnek emlékeztetnie kellene mindnyájunkat arra (hacsak nem veszítettük el emlékező képességünket, s nem hullottunk bele a hatalmi-politikai érdekek mentén átszabott és meghamisított történelmi múlt sötét amnéziájába), hogy
a múlt legaljasabb és leginfernálisabb diktatúrái miként áldozták fel emberéletek millióit a soha be nem teljesedő gazdasági remények és ígérvények oltárán.
Igaz, ebben az esetben a „keresztény” kormánynak elsősorban a veszélybe került családok, a szociálisan magukra maradt és tartalékaikat felélő emberek és a lehetetlen helyzetbe kerülő kisvállalkozások mellé kellett volna állnia, s nem éppen őket legelsőkként magukra hagynia reménytelen helyzetükben és kiszolgáltatottságukban, kitéve őket a teljes ellehetetlenülésnek, s az egyre drasztikusabb méreteket öltő inflációnak.
Vádolom a magyar kormányt, mert ha a kereszténységet nem ócska propagandaanyagnak tekintenék, hanem annak principális tanításait komolyan vennék, akkor, ha mást nem, annyit tudnának, hogy mit jelent
az emberi élet, a zsidó-keresztény hagyomány és az európai civilizáció legalapvetőbb és legfőbb értéke.
Ugyanis a magyar kormány tagjai, meglehet, úgy gondolják, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában veszi kezdetét, de keresztényként azt is tudhatnák, hogy a születéssel nem ér véget az ember élete, hanem továbbra is a legfőbb védendő, óvandó, oltalmazandó, és ha kell, támogatandó érték marad. Kereszténynek és zsidónak, cigánynak és nem cigánynak, feketének és fehérnek, idősnek és fiatalnak, szegénynek és gazdagnak, fideszesnek és nem fideszesnek egyaránt.
Vádolom a magyar kormányt, hogy kereszténynek hazudva önmagát, civilizációnk legalapvetőbb értékét mondja fel, s hagyja odaveszni.
Gyászolom egyetemünk hallgatóját, a tragikusan fiatalon elhunyt Balogh Lajost.
Emléke legyen áldott!
Gábor György
