„Igenis létezik ma fenyegetés, és zsarolás és félelem Magyarországon…. Nem lehet ma egy civil rendezvényt megszervezni, ha az a kormány vélt érdekeit sérti” – erre a megállapításra jut Alföldi Róbert abban a posztban, amelyet „egy meghiúsított talk-show története” kapcsán tett ki szombat hajnalban a közösségi oldalára.
„Itt élünk ebben a csodálatos országban. Ki jobbra szavaz, ki balra. De meggyőződésem, hogy létezik megkérdőjelezhetetlen nemzeti minimum. Az erkölcsben is. Függetlenül attól, hogy ki hova áll.
És a valóság is létezik. Látszik. És keresni sem kell. Csak látni.”
Ezzel zárja a „Ma – itthon – Magyarországon 2018. március” címet viselő írását Alföldi, aki nem csak az utóbb lemondott, eredetileg a zalaegerszegi Városi Hangverseny– és Kiállítóteremben, a „Zalegerszegi Páholy” sorozatba illeszkedő, vele szervezett szórakoztató talk-show történetét eleveníti fel, hanem annak talán még tanulságosabb utóéletét is, mivel – mint indokolja – „olyat tapasztaltam meg, amit eddig még soha, aminek a létezését – figyelve a valódi valóságot ebben az országban – csak sejtettem”.
Azt írja: amikor „nevetséges és szánalmas” indokokkal lemondták az eredeti talk-show-t, „a zalaegerszegiek elkezdték kikérni maguknak, hogy hülyének nézik őket. Pillanatokon belül kiderült, hogy a parlamenti képviselő tiltotta le az estet.” De ami a lényeg – írja Alföldi – civilek elkezdtek szervezni egy estet vele, amelyen „mint normális kultúremberek beszélgetünk a színházról, a kultúráról, és jól érezzük magunkat együtt. Mint olyanok, akik egy normális, és demokratikus országban élnek.”
Ami mégsem valósulhatott meg, ugyanis értesítették róla, hogy nincs olyan hely Zalaegerszegen, amit bérbe mernének adni, hogy megtartsák az eseményt. Ahogy írja:
mert félnek, mert megfenyegették őket, mert nem merik. Nem találtak olyan embert sem Zalaegerszegen, aki merte volna moderálni a beszélgetést.
Alföldi talán a legfontosabbnak a történetből azt tartja, hogy ő is pontosan érti, mi történt velük, ami arra kényszerítette őket, hogy mást tegyenek, mint amit szerettek volna.
„Tényleg egy ilyen országban akarunk élni?”
És ez nem választási kortesmondat -írja. Független a pártszimpátiától és attól is, hogy ő milyen filozófia szerint éli az életét.
„Shakespeare III.Richárd című drámájában nem biztos, hogy mindenről Richárd tehet. Arról sem biztos, hogy csak Richárd tehet, hogy király lehet. Övé lehet a hatalom, miközben soha semmiből nem csinál titkot. Hogy ő mit akar, és milyen módszereket használ, és mi a célja. Látszik. Ha a valóságot nézzük.” – szögezi le Alföldi, aki hozzáfűzi:
„Itt élünk ebben a csodálatos országban. Ki jobbra szavaz, ki balra. De meggyőződésem, hogy létezik megkérdőjelezhetetlen nemzeti minimum. Az erkölcsben is. Függetlenül attól, hogy ki hova áll.
És a valóság is létezik. Látszik. És keresni sem kell. Csak látni.
És vállalni. Magunkat is.”
