1954-ben a New York Times a napelemes technológiában elért áttörésről számolt be, amely „a nap majdnem határtalan energiájának” kihasználásához vezethet. Az amerikai kutatók ugyanis felfedezték, hogy a szilícium tranzisztorok, vagyis, a számítógépek építőkövei, napfény hatására áramot generálhatnak.
Ugyanebben az évben azonban Lewis Strauss, az Amerikai Atomenergia Bizottságának elnöke előrejelzést készített arról, hogy az atomenergia hamarosan „nagyon olcsó lesz”. Az 1950-es évek atomos őrületében Amerika hatalmas pénzeket szabadított fel az atomenergia támogatására,
a szilícium-napelem így azután évtizedekig a nukleáris energia árnyékban pihent.
Mostantól viszont számos új könyv ünnepli a szoláris reneszánszot, hiszen kiderült, hogy a szilícium által termelt villamosenergia versenyképes a fosszilis tüzelőanyagokkal, és olcsóbb, mint a nukleáris energia.
Újabban a napelemek költségeinek folyamatos csökkenését Kína tömegtermelése okozta; de ez fokozatos volt, és nem ez jelentette a forradalmi változást.
A megoldás: az új technológiák és üzleti modellek, Az űrkutatásban és néhány más területen mindez még szokatlan lehet, de egyre több, a témával foglalkozó tudós meggyőződése, hogy a jövő a napenergiáé.
