„Amikor 1966-ban jelentkezett a Boston Maraton futására, elutasították a mondását: „A nők fiziológiailag nem képesek lefutni egy maratont, és mi nem vállalhatjuk a felelősséget.”
Aztán pont ma 50 évvel ezelőtt, a maraton napján Bobbi Gibb elbújt a bokrok közé és várta, hogy elkezdődjön a verseny. Amikor a futók körülbelül fele elment mellette, beugrott.
Testvére Bermuda rövidnadrágját, fiú tornacipőt, fürdőruhát és pulóvert viselt. Ahogy felszállt a futók rajába, Gibb kezdte túlmelegedni, de nem vette le a kapucnis pulóverét.
„Tudtam, ha meglátnak, megpróbálnak megállítani” – mondta. „Még azt is gondoltam, hogy le is tartóztathatnak.”
Nem tartott sokáig, hogy a férfi futók Gibb környékén rájöjjenek, hogy ő nem egy másik férfi. Gibb azt várta, hogy levegyék az útról, vagy kihívják a rendőrséget. Ehelyett a többi futó azt mondta neki, hogy ha valaki megpróbálná akadályozni a futását, akkor ők is véget vetnek a versenynek. Végre biztonságban és biztosítva érzi magát, Gibb levette a pulóverét.
Amint kiderült, hogy egy nő fut a maratonon, a tömeg kitört – nem haraggal vagy felháborodással, hanem tiszta örömmel – emlékezett vissza Gibb.
A férfiak éljeneztek. A nők sírtak.
Mire a Wellesley College-ba ért, futásának híre elterjedt, és a diáklányok ugrálva és sikoltozva várták őt. Massachusetts kormányzója a célegyenesben várta, és kezet fogott vele.
Az első nő, aki lefutotta a maratont, a legjobb harmadban végzett. ”
