Jobbra számítottál? – szoktuk viccesen kérdezni meglepett embertől. Valahogy így volt az MNB tegnapi döntésével, ami fellökte a forintot. Idővel kiderül, hogy kimászik-e a csapdából a jegybank.
Mostanában szokatlan magasságban, ismét 320 körül táncol a forint euróárfolyama, és egyelőre nem látszik a visszaerősödés – már csak a Brexit című szappanopera újabb fejezetei okozta bizonytalanságok miatt se. A jelentős gyengülést a Magyar Nemzeti Bank (MNB) keddi döntése váltotta ki, amellyel úgy hajtott végre kamatemelést, hogy magához a kamathoz nem nyúlt hozzá.
Megosztottak voltak az elemzők előzetesen, milyen döntés hoz az MNB Monetáris Tanácsa. Voltak, akik a 0,9 százalékos, alacsony kamat feljebb tolását várták, a többség azért az egyéb eszközök bevetését várták. Nekik lett igazuk: a jegybank a piacon lévő pénz mennyiségének szűkebbre vonásával akarja elérni az infláció féken tartását. Egyszersmind nem oldani a növekedés táplálásán.
Kétféle iskola
Magasra emelte a lécet az MNB, amikor tavaly elkezdett arról beszélni, hogy a növekvő áremelkedés láttán sokáig nem tartható fenn a jelenlegi kamatszint, a laza monetáris politika. Ehhez képest bizonyult kevésnek a választott megoldás, ami elindította a forint gyengülését.
Kiváltképpen az, hogy Matolcsy György sietett leszögezni:
szó sincs folyamatos kamatemelésről, egyszeri döntést hoztak.
De miről is van szó? Arról, hogy a jegybank (egyetértésben a kormánnyal) a gazdasági növekedés minél erősebb serkentése mellett tette le a garast. Ennek egyik eszköze a kamat alacsonyan tartása, ami segíti a befektetéseket és a belső fogyasztást egyaránt az olcsó pénzzel.
Az ellentmondás abból kerekedett ki, hogy a gazdaság amúgy is meglehetősen tempósan növekedett (attól most tekintsünk el, hogy ebben kisebb részben saját teljesítményének, inkább az ide ömlő eurómilliárdoknak van szerepük). Ilyenkor az egyik iskola szerint
enyhe fékpedál-nyomásokkal kell hűteni a kedélyeket,
megakadályozva az úgynevezett túlhevülést, aminek jelei mára félreismerhetetlenül megjelentek: kapacitáshiányos építőipar, egekbe szálló ingatlanárak, masszív fogyasztói költekezés.
Ezek jelentek meg az árak felfelé indulásában, amely ráadásul időben egybeesett az alacsony bérekre épülő gazdaságpolitika leáldozásával. A két számjegyű – a hatékonyság, versenyképesség javulása előtt járó – béremelkedések ugyancsak vastagon táplálják az inflációt.
Ilyenkor jegybanki kamatemeléssel, a kormányzat részéről akár adóemeléssel kell tartalékolni arra az időre, amikor az elkerülhetetlen cikluszárás után megtámogatni szükséges a csökkenő gazdasági teljesítményt. Ez az úgynevezett anticiklikus gazdaságpolitika.
A kormány-MNB párosa nem ezt választotta, hanem a prociklikus felfogás mellé állt. Azaz a lehetséges eszközökkel
még inkább löktek a növekedésen.
Ennek ára azonban az (lehet), hogy amikor elfogy a szufla a gazdaságban, nincs mihez nyúlni: az alacsony kamatot nem lehet tovább csökkenteni, mert az jelentős tőkekivonást indíthat el a miénkhez hasonló kicsi gazdaságból. És a költségvetésnek sincs mozgástere, ahogyan ez nálunk be is következett.
Márpedig minden elemzés arra mutat, hogy a németeknél és a teljes uniós gazdaságban is lefelé indult az irány, a mértékadó hazai elemzők ennek megfelelően 3 százalékhoz közelítő növekedési prognózisokkal álltak elő a tavalyi 5 százalék láttán is. Különösen azért, mert – ahogyan az imént erről szó esett – a magyar gazdaság nagyobb részt az uniós támogatásoknak köszönhetően szárnyal. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy ha lezárul a 2020-ig szóló hét éves költségvetési ciklus, és eláll a pénzeső, akkor
satufékkel lassulhat a gazdaság.
Még az MNB saját elemzése szerint is a saját erős növekedési potenciál mindössze másfél százalék – tehát kevesebb, mint harmada a tavalyi teljesítménynek.
Ha ez bekövetkezik, akkor kellene a vázolt sokszínű eszköztárat mozgósítani. Meglátjuk, hogy bezárul-e a csapda. Mindenesetre nem oszlatta az ellentmondásosság látszatát az MNB másik közlése se. Matolcsyék felfelé korrigálták inflációs várakozásukat, de a gazdasági növekedést is magasabbra jövendölik, mint pár hónappal ezelőtt.
