Az oroszországi kurszki területre irányuló mély ukrán offenzíva vízválasztóvá válik, és új lapot nyit Európa 1945 óta legnagyobb katonai konfliktusában. Amint az a kezdete óta eltelt órákkal egyre világosabbá válik, a 2024. augusztus 6. óta tartó jelenlegi ukrán előrenyomulás a nyugat-oroszországi Kurszki területre nem kis incidens. Kijev váratlan hadművelete az Orosz Föderáció állami területén megváltoztathatja az orosz-ukrán háború jellegét. Ukrajna támadása legalább öt szempontból újszerű fejlemény.
A háború új tulajdonságai augusztus 6. óta
Először is, ez egy klasszikus katonai offenzíva, amelyet Ukrajna hivatalos fegyveres erői hajtanak végre nagy léptékben. Korábban az orosz állam területére irányuló gyalogos támadásokat az Ukrajna oldalán harcoló orosz állampolgárokból álló kis létszámú és félig reguláris Szabad Oroszország Légió és orosz önkéntes alakulat hajtotta végre. Ezzel szemben a mostani oroszországi szárazföldi inváziót nagy létszámú és reguláris gépesített és egyesített ukrán csapatok hajtják végre.
Ez a különbségtétel gyakorlati és szimbolikus szempontból egyaránt fontos. A jelenlegi offenzíva nem egy korlátozott és rövid ideig tartó behatolás Oroszországba, mint az ukránbarát orosz harcosok korábbi offenzívái. Ez egy nagyobb ukrán katonai művelet, amely jelentős létszámú személyzetet vonultat fel, és a fegyverek széles skáláját alkalmazza.
A Szabad Oroszország Légió és az Orosz Önkéntes Hadtest korábbi támadásai is kínosak voltak Moszkva számára. Végül is azonban ezek csupán rövid tűszúrásokat jelentettek kis paramilitáris egységek részéről, korlátozott mennyiségű és típusú fegyverzettel. Most a reguláris ukrán hadsereg sok tekintetben azt teszi Oroszországgal, amit az orosz hadsereg 2024 óta tesz Ukrajnával. Ennek az új fejleménynek – legalábbis az ukránok, oroszok és más kelet-európaiak számára – nagy a szimbolikája.
Másodszor, az Oroszország elleni ukrán szárazföldi támadás első napjai Kijev számára váratlanul sikeresek voltak. Az ukrán csapatoknak sikerült gyorsan elfoglalniuk több mint 300 négyzetkilométernyi, stratégiailag fontos orosz államterületet, miközben ebben a kezdeti szakaszban csak korlátozott számú katonát és felszerelést veszítettek. Az ukrán erők több mint 10 települést foglaltak el, köztük Szudzsa közigazgatási körzetközpontját.
Bár Szudzsa csak egy 5000 lakosú kisváros, augusztus 6-ig fontos logisztikai csomópont volt az orosz hadsereg számára. A késő cári időszakban Szudzsa nagyrészt ukrán nyelvű település volt. 1918-ban Szudzsa körülbelül egy hónapig volt a kialakulóban lévő ukrán szovjet köztársaság első fővárosa.
Szudzsa ad otthont a Gazprom mérőállomásának is, amelyen keresztül Oroszország összes fennmaradó, az EU-ba irányuló szárazföldi földgázszállítása folyik. Ez a tény nyilvánvalóan ideges reakciót váltott ki az európai piacokon, ahol a gázárak augusztus 6. óta meredeken emelkedtek. Az áremelkedés mögött meghúzódó félelmek azonban indokolatlannak tűnnek.
A Szudzsán keresztül szivattyúzott gáz a 2014 óta tartó háború alatt folyamatosan áramlott Ukrajnán keresztül Szlovákiába, majd onnan tovább Közép-Európába. Moszkva és Kijev eddig is és vélhetően ezután is kereskedelmi érdeke volt és lesz a fennmaradó orosz-EU gázkereskedelem fenntartása. Ez azt jelentette és jelentheti a jövőben is, hogy a Gazprom szállítási infrastruktúrája körüli katonai fejlesztések – akár ukrán, akár orosz állami területen – nem jelentenek eleve akadályt a kölcsönösen jövedelmező gázáramlásnak.
Az ukrajnai behatolás három további konkrétuma
Harmadszor, a 2024. augusztus 6. óta tartó ukrán betörés Oroszországba a háború frontvonalának legnagyobb és leggyorsabb változását eredményezte a legutóbbi ukrán támadás óta, amely 2022 őszén érte az Oroszország által ellenőrzött területet Ukrajna Harkiv és Herszon régiójában. A közelmúltig azóta minden orosz és ukrán területi nyereség vagy veszteség kisebb és kevésbé jelentős volt, mint a mostani. Hosszú idő után először fordul elő, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti front térképe jelentősen másképp néz ki.
Negyedszer, az ukrán kurszki behatolás a sokat emlegetett, 2023-ban elakadt ukrán ellentámadás megkésett megvalósulásának tekinthető. Egy évvel ezelőtt sikertelenül kíséreltek meg ukrán területen ukrán megtorló támadást, míg most – legalábbis kezdetben – sikeresebb kísérletet tesznek orosz földön. Azzal, hogy az ukrán csapatok viszonylag mélyen behatoltak Nyugat-Oroszország területére, a háború már nem annyira elhasználódás, hanem ismét inkább mozgásháború lett.
Ötödször és talán a legfontosabb, hogy az Oroszország és Ukrajna közötti szárazföldi háború az e heti kurszki behatolással a szinte kizárólag ukrán területen zajló összecsapásról átváltott egy olyanra, amelyet most már mindkét ország legális állami területén vívnak. Ez már az első napok után a Kreml számára kínos és zavaró tényezővé vált. Ez különösen akkor lesz fontos, ha az ukrán előrenyomulás Oroszország felé nem csupán rövid epizódnak bizonyul, hanem elhúzódó jelenséggé válik. Ebben az esetben Kijev Oroszország elleni védelmi hadviselésének saját területére történő átirányítása paradigmatikus, valamint stratégiai és nem csak operatív vagy taktikai jelentőséggel bír majd.
A Kreml új kihívásai
Moszkva számára az új ukrán stratégia, még a jelenleg korlátozott eredményei ellenére is, bonyolultabbá teszi Oroszország Ukrajna elleni expanziós háborújának további tervezését és lefolytatását. Az augusztus 6. óta történtek fényében Oroszországnak több csapatot kell majd saját, nem pedig Ukrajna állami területén tartania és telepítenie. A jelenlegi kurszki és esetleges más ukrán ellentámadások visszafordítása, megakadályozása és elrettentése orosz földön az orosz vezérkar új stratégiai feladatává vált.
Moszkva külügyi eszközeként az orosz fegyveres erők egészen a közelmúltig arra összpontosítottak, hogy idegen földért és idegen földön harcoljanak – akár Moldovában, Grúziában, Szíriában, Ukrajnában vagy más országokban. Az orosz fegyveres erők külső ellenséggel szembeni bevetésének ez a kizárólag offenzív, intervenciós vagy/és irredentista időszaka mostanra véget ért. Ezt felváltja az orosz államterület védelmét az expanziós műveletekkel ötvöző újszerű feladat, a volt szovjet térségben.
Kijev új szándékai
Kijev számára a Kurszki területre való behatolás mindenekelőtt elterelő manőver, amelynek célja, hogy egy orosz nyugati határvidéken belül lekösse azokat a csapatokat, amelyek egyébként Ukrajnát támadnák, pusztítanák és terrorizálnák. A támadás mögött álló ukrán motiváció lehetett továbbá Oroszország bel- és külpolitikai befolyásolása. Kijev nyilvánvalóan megpróbálja aláásni a Kreml politikai hírnevét, propagandastratégiáját és információs politikáját mind az orosz lakosság, mind a nemzetközi közösség körében.
Kijev azt reméli, hogy a különböző orosz adminisztratív mulasztások, amelyek az ukrán katonai sikerhez vezettek orosz földön, problémássá teszik Putyin tekintélyét, mindenekelőtt az orosz politikai elitben és az oroszbarát csoportokban világszerte. A Putyin iránti hazai és nemzetközi támogatás nagy részét kevésbé a putyinizmus ideológiája iránti vonzalom vagy a NATO terjeszkedésének, az „ukrán fasizmus”, a nyugati felforgatás stb. veszélyeiről szóló orosz narratívákba vetett komoly hit vezérli. Ehelyett inkább a Putyin kíméletlen, nihilista és látszólag eredményesnek tűnő bel- és külpolitikai magatartásának látszólagos sikere iránti cinikus tisztelet táplálja. A váratlanul mély és eddig sikeres ukrán betörés az Orosz Föderáció területére augusztus 6. óta, valamint Moszkva hirtelen vesztesnek tűnő képe Kijevvel szemben az ilyen közönség körében kognitív disszonanciát okoz.
Az ukrán támadásnak sikerült ismét rávilágítania Oroszország váratlan stratégiai alkalmatlanságára, adminisztratív hiányosságaira és anyagi gyengeségeire. Ezek a gyengeségek már 2022-ben, a Kijev elleni sikertelen tavaszi orosz támadás és az őszi sikeres ukrán ellentámadás során Harkiv és Herszon térségében is nyilvánvalóvá váltak. A mostani ukrán hadművelet ismét aláássa az Oroszország állítólagos legyőzhetetlenségének és fölényének népszerű narratíváját – ez a gyakran propagált délibáb, amely a háborút lezáró, ukrán területi engedményekkel járó orosz Siegfrieden (győztes béke) mellett érvel.
Következtetések
Ukrajna háborús magatartásának új offenzívája és kockázat-affinitása kevésbé az orosz agresszivitásra adott reakció, mint inkább a Kijev számára immár 30 hónapja tartó félénkség vagy a globális segítség hiánya. Irak 1990-es kuvaiti annexióját egy nemzetközi koalíció gyorsan visszafordította. Az 1990-es években Szerbia irredentizmusát némi hezitálás után határozottan megfékezte a NATO egy térségen kívüli missziója. Ezzel szemben a szorongatott ukrán államnak nyújtott nemzetközi támogatás immár 10 éve nem csupán közvetett, hanem kétesen gyenge is. Mindezt olyan botrányos korai események ellenére, mint a Krím 2014. március 18-i orosz annektálása vagy a maláj MH-17-es járat lelövése 2014. július 17-én, 298 civillel, köztük 80 gyermekkel a fedélzetén.
Az Oroszország elleni nyugati gazdasági szankciók és az Ukrajnának nyújtott katonai és egyéb támogatás 2022 óta, igaz, egyre jelentősebbé vált. Mégis, ezek súlyosan elégtelenek maradtak és maradnak ahhoz, hogy megvédjék Ukrajna területét, polgárait és infrastruktúráját Oroszország népirtó támadásától. Ami még rosszabb, a globális dél számos országa közvetve táplálja Oroszország megsemmisítő háborúját az agresszorral folytatott kereskedelmével. Az Ukrajna védelmét támogató nyugati döntések viszont lassan, tétován és félszívvel születnek. Két és fél évnyi halál és szenvedés után Kijev most alapvetően meg akarja változtatni a kontextust.
Kijev a jövőben is különböző eszközökkel próbálja majd demonstrálni a nemzetközi közönségnek, hogy a háború alakulása és befejezése továbbra is nyitott kérdés, és hogy a megkérdőjelezhetetlen orosz fölény feltételezése félrevezető. Ennek az ukrán stratégiának egy nagyobb geopolitikai összefüggése a Kremllel a területi kérdésekről folytatott esetleges tárgyalásokhoz kapcsolódik. Ez egyúttal előkészítése is lehet a nagyobb többoldalú tárgyalásoknak, például a háborúról szóló, a 2024. júliusi svájci első békecsúcsot követő második nagy nemzetközi konferenciának. Az erkölcsi, normatív és jogi érvek folyamatos hangoztatása mellett Kijev – ha sikerül megtartania az elfoglalt orosz területeket – most új megközelítést követhet. Mind a Moszkvával folytatott közvetlen kommunikációjában, mind pedig a nemzetközi konferenciákon Ukrajna vezetése tranzakciós javaslatokat tehet, amelyek az elfoglalt orosz területek elcsatolt ukrán területekre való cseréjét javasolják.
Az biztos, hogy Kijev új megközelítése veszélyes mind az ukrán, mind a nemzetközi biztonságra nézve. A 2024. augusztus 6-i ukrán invázió Oroszország ellen Vlagyimir Putyin szavaival élve „nagyszabású provokáció”. Azoknak a nemzetközi megfigyelőknek azonban, akik egyetértenek Putyin meghatározásával, mindenekelőtt saját országuk korlátozott vagy hiányzó érdekeltségét kellene hibáztatniuk Ukrajna szuverenitása és integritása iránt. Az Ukrajna határainak helyreállításához 2014 óta nyújtott elégtelen külföldi segítség az, ami miatt Kijev a védekező álláspontról támadóra váltott.
Bármi is lesz az ukránok jelenlegi kurszki hadműveletének kimenetele, Kijev továbbra is keresni fogja a gyenge pontokat az orosz állammal, valamint szövetségeseivel, ügynökeivel és megbízottjaival való érintkezés teljes peremén. Oroszországnak be kell fektetnie az orosz-ukrán határ megerősítésébe, és nagyobb figyelmet kell fordítania a háború más hadszíntereire, mint Ukrajna keleti és déli része. Az orosz állami területre való ukrán betörés lerombolja a látszólag statikus frontvonalról, a stabil haderő-konstellációról és a konfliktus kiszámítható lefolyásáról alkotott képet – Oroszországon belül és világszerte.
