Sztálinváros kohója sosem volt gazdaságilag igazán észszerű, de minthogy Sztálin a harmadik világháborúra készült szovjet támogatással felépítették, és köré települt a város, melynek levegőjét tönkretette az acélmű. A zöld átmenet azonban ide is elérkezik: az 1,3 milliárd eurós kínai kölcsön lehetővé teszi, hogy a szénalapú energia termelésről átálljanak egy korszerűbb technológiára.
Júniusban jelezte a vasművet üzemeltető cég, hogy a két kohó közül az egyiket leállítják, de új beruházást ígért. Most megjött a pénz: két új korszerű kohó épülhet, amelyek elektromos árammal működnek vagyis nem szennyezik a környezetet. Az új nagyolvasztó pedig zöld acélt állíthat elő, ez pedig igencsak kelendő az európai piacon, mert egyelőre kevés van belőle.
Az 1,3 milliárd euró az körülbelül 520 milliárd forint. Ki fogja ezt visszafizetni és miből? A Liberty Steel a magyar állam támogatásával szerezte meg az acélművet, ahol eddig csak ígért korszerűsítést. Most talán lesz is belőle valami…
Orbán keleti nyitása a gyakorlatban
Az egykori liberális, Amerikabarát politikus már Keletre tekint – ahogy ezt Tusnádfürdőn el is mondta. Korábban az amerikaiak neki mondták el: az USA-t Magyarország nem érdekli, a régióban Románia a kedvenc. Románia fel is futott a Ceausescu féle mélypontról, utolérte, és sok tekintetben meg is előzte Magyarországot, a korábbi reformkommunista kedvencet. Orbán Viktornak a vigaszág maradt, ez pedig a keleti nyitás. Ami persze nem kellene, hogy szakítást jelentsen a Nyugattal: ezt bizonyítja Giorgia Meloni, aki nemrég fejezett be egy sikeres kínai körutat miközben egyáltalán nem szakított sem Brüsszellel sem pedig Washingtonnal.
Orbán viszont olyannyira elrontotta a viszonyt Brüsszellel, hogy befagyasztották a Magyarországnak járó eurómilliárdok egy részét. A magyar miniszterelnök korábban nagy hangon közölte:
“ha nem kapunk pénzt az Európai Uniótól, majd adnak a kínaiak!”
Ma már nemigen beszél erről. Miért nem? Mert Matolcsy Györgynek megmondták Pekingben: ingyen pénz nincs! Csak hitel és beruházás van. Ez utóbbihoz viszont várják a magyar kormány támogatását. Ezenkívül nem támogatnak semmiféle huxitot – kilépést az Európai Unióból – mert Kínát csak egy olyan Magyarország érdekli, mely tagja az egységes 450 milliós európai piacnak.
Kínai bankok nemrég egymilliárd eurós hitelt adtak a magyar államnak, amely nagy sietve el is költötte azt. A kínaiak józanságát mutatta, hogy a kölcsönt csak három évre adták, mert nem bíznak Orbán Viktor hosszútávú terveiben. A kínaiak pragmatikusak, és ilyen politikát várnak a partnerektől is. A globalizált gazdaságban nincsen ingyen ebéd. Ez mostanában úgy derült ki, hogy Pakisztán és Laosz kínai adósságcsapdába esett. Korábban Sri Lanka járt így. A szigetországnak Peking mosolyogva azt tanácsolta: forduljanak az IMF-hez! A gazdasági válságból máig nem tértek magukhoz. Orbán Viktor is járhat így hiába találkozik oly gyakran Hszi Csin-pinggel, kommunista Kína vezetőjével a magát patriótának hirdető keresztény és nemzeti magyar miniszterelnök, aki már az ideológiák alkonyáról szónokolt Tusnádfürdőn pedig csak neki fogyott el a szerencséje és a pénze.
