Moszkva 2014-től kezdődően és különösen 2022 óta felháborító politikát folytat az ukrán civilek, köztük több ezer kísérő nélküli kiskorú és tinédzser nagyszabású, orosz államilag erőltetett kitelepítésére és deportálására.
Az orosz invázió egyik célja 2022 óta az ukrán állampolgárok nagy számban történő elfogása, majd elüldözése, hogy ezzel támasszák alá Oroszország csökkenő népességét. Ez a cél ugyanolyan fontos lehet Moszkva számára, mint az ukrán területek annektálása. Az Ukrajnától megszállt Krímben és Donbászban 2014 óta folyik a gyermekek kitelepítése és deportálása. Mégsem vált széles körben ismertté egészen 2022-ig, amikor is az ilyen illegális áthelyezések száma meredeken emelkedett.
2022. február 24. és a mai napig Oroszország legalább 19 546 kísérő nélküli ukrán gyermeket telepített ki vagy deportált. Ezt a hivatalos adatot az ukrán kormány „A háború gyermekei” portálja közölte. Ez a statisztika azonban csak azokat a gyermekeket tartalmazza, akikről a rokonok, tanúk vagy helyi hatóságok a kormánynak információkat szolgáltattak a gyermek Oroszországba való kitoloncolásáról vagy erőszakos áthelyezéséről Ukrajna oroszok által megszállt részein belül, és ahol az ilyen bizonyítékok ellenőrzése már folyamatban van. Feltehetően a valós szám ennél jóval magasabb.
Ide tartoznak a szó szorosabb értelemben vett „háborús gyermekek” is, azaz olyan kiskorúak vagy fiatalkorúak, akik különböző okokból egyedül maradtak a harcok során. A kísérő nélküli gyermekeket orosz tisztviselők és aktivisták gyűjtötték össze a frontvonalról vagy a megszállt ukrán területekről. Egyes gyermekek szüleit vagy rokonait orosz ügynökök (tisztviselők, aktivisták, kollaboránsok stb.) rábeszélték, hogy utódaikat orosz nyári táborokba vagy más szabadidős központokba küldjék. A megállapodás szerinti rekreációs időszak után sokakat hosszabb ideig tartottak fogva és/vagy máshová szállítottak. Az Emberi Jogok Regionális Központja (RCHR) szerint 2023 szeptemberéig már 3 855 kiskorú árvát és más, ukrán gyermekotthonokban élő kiskorút deportáltak vagy kitelepítettek. Egyes ukrán gyermekeket a frontvonal mentén lévő úgynevezett „szűrőtáborokban” választottak el szüleiktől.
Ezen illegálisan áthelyezett, nem kísérő nélküli ukrán gyermekek többségének közeli rokonai vagy más törvényes gyámjai vannak. Ez utóbbiak közül néhányan Ukrajna kormányellenőrzött területein élnek, míg mások maguk is külföldre kényszerültek és külföldön élnek. Az esetek túlnyomó többségében sem a rokonok, sem az illetékes ukrán kormányzati hatóságok nem adtak kifejezett engedélyt arra, hogy Oroszország véglegesen átadja ezeket a kísérő nélküli gyermekeket. Egyes oroszországi gyermektáborokat ukrán gyermekek számára „integrációs programként” hirdetik.
Oroszország 2022-2023-ban különböző új jogszabályokat fogadott el az ukrán gyermekek oroszosításának és asszimilációjának megkönnyítése érdekében. Ezek a módosítások olyan helyzetet eredményeztek, amelyben az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet jelentése szerint a gyermekeknek „gyakorlatilag nincs beleszólásuk az egész [állampolgárságváltási] folyamatba, és ugyanez igaz a szüleikre vagy más (eredeti) törvényes gyámokra is azokban az esetekben, amikor a gyermekeket elválasztják tőlük”.
Az orosz állampolgárság megadása az örökbefogadott gyermekeket „szociális garanciákra”, azaz állami támogatásokhoz való hozzáférésre jogosítja. Ez pénzügyi ösztönzőket teremt a potenciális örökbefogadók számára. Az orosz családi törvénykönyv szerint az örökbefogadott gyermekek jogállása megegyezik a szülők saját gyermekeivel, ami lehetővé teszi a gyermek nevének, vezetéknevének, születési helyének és idejének megváltoztatását. Ez megnehezíti az Oroszországban örökbefogadott ukrán gyermekek státuszának és ukrajnai rokonaiknak a megállapítását.
A kitoloncolási és örökbefogadási folyamatban több orosz kormányzati szerv is részt vesz, a koordináló szerepet az ICC által körözött Maria Lvova-Belova gyermekügyi biztos játssza. Orosz szövetségi, regionális és helyi hivatalok tucatjai hajtják végre a kormány kitelepítési és oroszosítási programját. Ezek a hivatalok logisztikai koordinációval, adománygyűjtéssel, ellátással, a gyermektáborok irányításával, valamint a russzifikációs kampány népszerűsítésével foglalkoznak Oroszországban és Ukrajna megszállt területein.
Ukrán tisztviselők számos felhívást intéztek Oroszországhoz. Iryna Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes 2023 márciusában arra kérte Moszkvát, hogy „haladéktalanul adja át az összes [ukrán] árva és szülői gondoskodásától megfosztott, Moszkva ellenőrzése alatt álló gyermek listáját”. 2022 óta az ukrán kritika egyre inkább a gyermekek erőszakos átadásának megelőzésével és visszafordításával megbízott nemzetközi szervezetek ellen irányul. Furcsa módon ahelyett, hogy megelőzte és visszafordította volna az erőszakos áthelyezéseket, a Fehérorosz Vöröskereszt Társaság, amely egészen a közelmúltig a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetségének (ICRC) tagja volt, részt vett az ukrán gyermekek Fehéroroszországba történő deportálásában. Az ICRC-t, az ENSZ-főtitkár gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjét és az ENSZ Gyermekalapját (UNICEF) felkérték, hogy fokozzák az elrabolt gyermekek azonosítására, hazatérésére és újraegyesítésére irányuló munkájukat.
Mivel a gyermekek elhurcolása a mai napig tart, és csak nagyon kevés gyermek elhurcolását sikerült visszafordítani, az ukrán kormány különböző kezdeményezéseket indított. Ezek közé tartozik a Gyermekjogi Védelmi Központ; a Bringázz vissza gyerekeket UA program; valamint a Gyermekvédelmi és Gyermekbiztonsági Koordinációs Tanács. A Mentsétek meg Ukrajnát Alapítvány, az SOS Gyermekfalvak és az RCHR azon ukrán civil szervezetek közé tartozik, amelyek a deportált gyermekek visszatérését szorgalmazzák vagy irányítják. Az eddig hivatalosan nyilvántartásba vett közel 20 000 kitelepített vagy deportált gyermekből azonban csak mintegy 400 gyermeket vittek vissza a kormány ellenőrzése alatt álló ukrajnai területre.
A nemzetközi közvélemény figyelmét csak lassan keltette fel az oroszországi gyermekek tömeges deportálása. 2022. július 1-jén globális emberi jogi szervezetek az ukrán kormány megközelítésével és a nemzetközi joggal összhangban moratóriumot kértek az ukrán gyermekek országon belüli örökbefogadására. Ezt a felhívást 2023. március elejéig 43 civil szervezet írta alá. 2022 szeptemberében az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben többek között felszólította Oroszországot, hogy:
„azonnal hagyjon fel […] a gyermekek erőszakos átadásával az orosz megszállás alatt álló területekre és az Orosz Föderációba, valamint az Ukrajna teljes nemzetközileg elismert területéről átadott gyermekek országközi örökbefogadásával; […] helyezzen hatályon kívül minden olyan jogszabályt, amely megkönnyíti az ukrán gyermekek örökbefogadását; […] haladéktalanul adjon tájékoztatást az összes fogva tartott vagy deportált ukrán nevéről, tartózkodási helyéről és jólétéről, és tegye lehetővé és tegye lehetővé valamennyi ukrán civil, köztük gyermekek biztonságos hazatérését. Egy 2023. februári állásfoglalásában az EP ennél is tovább ment, és kijelentette, hogy a gyermekek egyik csoportból a másikba való átadása a népirtás bűncselekményének minősül.
2023. június 1-jén, a gyermekek világnapján 23 ukrajnai külföldi diplomáciai képviselet közös nyilatkozatot adott ki az ukrán gyermekek Oroszország általi erőszakos deportálásáról, amely a következőképpen zárult: „Oroszországot felelősségre fogjuk vonni az Ukrajnában végrehajtott törvénytelen és barbár cselekedeteiért!”.
Az átfogó elítélés ellenére több ezer kísérő nélküli ukrán kiskorú marad Oroszországban vagy Oroszország által megszállt területen, törvényes gyámjaik nélkül. Minél tovább maradnak távol otthonuktól és családjuktól, annál fájdalmasabbá, bonyolultabbá és kérdésesebbé válik jövőbeli hazatelepítésük. Amíg Oroszországban és Fehéroroszországban nem kerülnek felelősségteljesebb kormányok hatalomra, addig tömeges, többoldalú és többirányú fellépésre van szükség a gyors és kézzelfogható változás érdekében.
A nemzeti és transznacionális szereplőknek a szóbeli beavatkozásokról az eredményorientált cselekvésre kell áttérniük. Az RCHR azt javasolta, hogy ahelyett, hogy általános humanitárius vagy politikai nyilatkozatokban csupán megemlítenék a gyermekek tömeges oroszországi deportálását, fogadjanak el és tegyenek közzé olyan hivatalos ad hoc dokumentumokat, amelyek kifejezetten az ukrán gyermekek hazatelepítését követelik. Az ENSZ Közgyűlésének, további nemzetközi közgyűléseknek és minél több nemzeti parlamentnek kellene ezt megtennie.
Az RCHR továbbá javasolta, hogy Ukrajna és a készséges partnerek között kössenek megállapodásokat a hazatelepítésben való együttműködésről; bővítsék ki a jelenleg szankciókkal sújtott, deportálásokban részt vevő orosz személyek listáját, és terjesszék ki a már szankcionált személyek befolyásolására szolgáló eszközöket; az NBB adjon ki új elfogatóparancsokat a Putyin és Lvova-Belova ellen kiadottak mintájára; a meglévő parancsokban felsorolt bűncselekményekhez újakat is adjanak hozzá; és a befagyasztott orosz vagyont kobozzák el, és fordítsák az illegális deportálás és kényszerkitelepítés áldozatává vált gyermekek szükségleteire.
Az ukrán gyermekek deportálásában és asszimilálásában részt vevő orosz tisztviselőkkel szembeni korlátozásoknak az uniós szankciócsomagok kiemelkedő elemévé kell válniuk. Az ukrán gyermekek deportálásával és asszimilálásával kapcsolatos uniós szankciókat ki kell terjeszteni azokra az orosz nem kormányzati szervezetekre, vállalatokra, iskolákra, egyetemekre, szakmai szervezetekre stb. is, amelyek – gyakran nyíltan, sőt demonstratív módon – részt vesznek a deportálási és elüldözési erőfeszítésekben. Az RCHR további javaslatai közé tartozik: a megerősített és feltehetően deportált gyermekek listáinak bővítése; e listák átadása Oroszországnak ellenőrzés céljából az érintett nemzetközi szervezeteken vagy harmadik államokon keresztül; Ukrajnán belüli és kívüli helyszínek meghatározása a visszatoloncolt gyermekek Ukrajnába történő ideiglenes elhelyezésére rokonaiknál vagy más engedélyezett gondozóknál.
Bonyolult kihívást jelent, hogy miként lehet felhívni a nemzetközi közösség még mindig nagyrészt tudatlan részeinek figyelmét az orosz gyermekelhurcolási politika mértékére, súlyosságára és tragédiájára. Míg Nyugaton sok érdeklődő akadémikus, politikus és diplomata jól tájékozott, az európai és más országok „hétköznapi” polgárai továbbra is csak korlátozottan ismerik ezt a botrányos helyzetet. Ezt a hiányosságot fel kell számolni, különös tekintettel a globális dél országaira, ahol a Kreml orosz-ukrán háborúról szóló narratívái népszerűek. Az újságírók, szerkesztők, bloggerek, kiadók, szakértők, szakértők, művészek stb. számára kiírt speciális ösztöndíjak, díjak, versenyek, túrák, találkozók, műhelyek stb. révén olyan megfelelő elemző, újságírói és művészeti szövegeket, podcastokat és videoanyagokat kellene létrehozni, amelyek könnyebben hozzáférhetők és terjeszthetők a nagyközönség számára.
Moszkva agresszív gyermekelhurcolási politikája az Ukrajna elleni orosz agresszió egyik fontos aspektusa, amely szemlélteti, hogy Oroszország nem csupán földrajzi, hanem demográfiai hódításról is szól. A Kreml úgynevezett „különleges katonai művelete” nemzeti-kulturális és nem csak katonai-politikai projekt. Moszkva 2014 óta Ukrajnában folytatott borzalmas gyermeküldözési és deportálási politikájának részleteinek feltárása nemcsak erkölcsi feladat. Hozzájárulhat ahhoz is, hogy jobban megértsük Oroszország népirtó támadásának természetét, és hogy miért van szükség annak mielőbbi megállítására.
Dr. Andreas Umland a Svéd Nemzetközi Ügyek Intézetében (UI) működő Stockholmi Kelet-európai Tanulmányok Központjának (SCEEUS) elemzője. A cikk az Európai Parlament emberi jogi albizottsága által 2023 nyarán megrendelt, „A kísérő nélküli ukrán gyermekek Oroszország általi erőszakos átszállítása” című jelentés megállapításait foglalja össze.
