Felbecsülhetetlen értékű műkincsekre bukkantak a hatóságok Münchenben amikor adócsalás ügyében nyomoztak egy bizonyos Gurlitt családnál még 2012-ben. A lepukkant lakás hatalmas kincs rejtekhelye volt: a náci időkben ide spájzolhatták be a zsidó családok műkincseinek jelentős részét.
Claude Monet és Pablo Picasso festményeit és Auguste Rodin szobrait tartják az 1400 műkincs közül a legértékesebbnek. Most először két kiállítás is nyílik a sokáig elveszettnek hitt műkincsekből. Az egyik Bonnban, az NSZK volt fővárosában, a másik a svájci Bernben.
Miért a bonni Bundeskunsthalle és a berni Kunstmuseum ad otthont a Gurlitt-gyűjtemény mintegy 400 darabjának? Azért, mert
a művészettörténészek előtt ma is rejtély a legtöbb műkincs sorsa.
Hiába nyomoztak éveken át, de a ravasz műkereskedő eltüntette a papírokat. Ezért szinte lehetetlen kideríteni: mikor és főként hogyan szerezte meg a műkincseket a nácik kedvenc kereskedője. Sokszor üzletet ajánlott a kivándorló zsidóknak: ha neki adják el a műkincseket, akkor ő elintézi a kiutazási engedélyeket. A kényszerhelyzetben levő zsidó családok természetesen igen olcsón adták a műkincseket hiszen az életük megmentése volt a tét.
Ahol megtalálták a jogos örököst, ott visszaadták a műkincset a családnak.
Az értékesebb és nem azonosítható műkincsek egy részét aztán megvette a német állam. A maradékot visszaadták Cornelius Gurlittnak, aki ezt követően hamarosan meghalt. Végrendeletében a berni Kunstmuseumot jelölte meg az örökösének. Ezért nyílt az egyik kiállítás Bernben.
A másik kiállítás Bonnban, az NSZK régi fővárosában hármas célt tűzött maga elé: egyrészt a műkincsek bemutatását. Aztán azt a történelmi hátteret is megmutatják amikor a Gurlitt gyűjtemény keletkezett. A harmincas-negyvenes évek zsidóüldözését, amely egyben a zsidó családok kirablását is jelentette. Épp ezért a kiállításnak van egy harmadik célja is, ez pedig az erkölcsi tanulság. „Hitler imádta a művészetet. Karizmatikusnak tartotta. Olyannak, amely sohasem múlik el. Mindig hatást gyakorol az emberekre akármilyen korban élnek” – nyilatkozta a bonni kiállítás kurátora. Így a kiállításon a remekművek kontextusba kerülnek: van önmagában is jelentésük, de a történelmi háttér értelmezi is őket. A kiállításnak kicsit az az üzenete, hogy a művészet mindent túlél hiszen a bemutatott műalkotások nagyrészét már leírták a művészettörténészek. A teljesen elfeledett Gurlitt-gyűjteményt tehát most látni lehet Bernben és Bonnban, az utóbbiban még azt a történelmi hátteret is megmutatják, ahol a nácik kedvenc műkereskedője szinte ingyen juthatott felbecsülhetetlen értékű remekművekhez az üldözött zsidó családoktól Hitler Németországában.
