„Új koncepciót alakítanak ki a Sorsok Házáról, s ehhez ismert történészeket hívnak majd, hogy átalakítsák a Schmidt Mária által tervezett holokauszt kiállítást” – ígérte egy vitán Köves Slomó, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija. Vitapartnere Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija szerint hiba volt a Sorsok Háza Múzeumot a zsidó szervezet tulajdonába adni, mert az nemzeti ügy. A Bálint Házban megrendezett vitán Köves Slomó nem nevezte meg azokat a szakembereket, akik átalakítják majd a Schmidt Mária által elkészített, de nemzetközi szaktekintélyek által keményen bírált koncepciót.
Rabbi vitatkozott rabbival. A szervezők azt tervezték, hogy Köves Slomó Heisler Andrással, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökével vitassa meg azt, hogy valóban szolgálja-e a holokauszt ügyét, ha egy kis zsidó szervezet a kormánytól elfogad egy 7.5 milliárdos ajándékot. Ennyibe került ugyanis a Sorsok Háza, plusz a kormány további 2.5 milliárdot is kilátásba helyezett. Továbbá végrehajtható-e az a koncepció, amelyet Schmidt Mária történész készített elő. Ő ugyanis másokkal ellentétben a Horthy-rendszert egy többpártrendszeren alapuló parlamenti demokráciának tartja, korábbi írásai szerint nem a magyar nép, hanem az országot megszálló németek követtek el történelmi bűnöket. Schmidt szerint Magyarország mindig az elnyomottak oldalán állt, hősiesen vette fel a harcot a megszállókkal szemben, s mentette az üldözötteket.
Frölich felidézte, hogy a történész-asszony szemlélete szerint a Horthy-rendszer a történelem áldozata, a holokauszt, a világháború pedig pusztán marginális ügy.
A vita során Köves kifejtette, hogy ezzel a felfogással nem ért egyet, véleménye szerint a Horthy-rendszer és az állam felelősségéhez nem fér kétség, hisz az antiszemitizmus része volt a kormányzó évtizedes politikájának.
Mindebből úgy tűnt, hogy Köves Slomó tisztában van ugyan azzal, hogy a kormánytól ajándékként elfogadott Sorsok háza koncepciója történelemhamisító szemléletre épül. Egy más összefüggésben az egyházi vezető viszont elfogadóan arról beszélt, hogy a kormány az eredeti tervek szerint fejezi be a beruházást. Az EMMIH majd csak ezután veszi át a kész beruházást. Ebből az következik, hogy az eredeti Schmidt Mária-féle koncepciót is készen kaphatja az egyház. Ez viszont kizárná Köves másik állítását, amely szerint nincs olyan kész elképzelés, amelyre pusztán rá kéne tenni a kóserség pecsétjét. Tehát valóban új történészeket hív majd, esetleg még a Mazsihisz képviselői számára is kinyitja az ajtót, s talán valóban születhetnek új forgatókönyvek.
Szükség is lenne rá, hisz Frölich Róbert felidézte a jeruzsálemi Jad Vasem intézet elhatárolódó nyilatkozatát is, amely szerint
a korábban nyilvánosságra kerülő koncepció nem szól a magyar kormány és a parlament által 1938-tól kezdődően elfogadott zsidóellenes törvényeiről, a több tízezer áldozatot követelő munkaszolgálatról és a magyar hatóságok tevőleges részvételéről a magyar zsidóság gettósításában és Auschwitzba deportálásában.
Az intézetben emiatt már korábban levették a kezüket a projekttől.
Az viszont biztosnak látszik, hogy a szörnyű gyereksorsokon keresztül akarják megragadni a holokauszt kiállítás iránt érdeklődők figyelmét. De ez csak az első lépés, külön teret szentelnek majd az antiszemitizmus történetének, a zsidó identitás felmutatásának, továbbá az ezer éves zsidó-magyar együttélésnek, s a magyarországi embermentőknek. Sőt, nem csak a deportálásra, a haláltáborokra is fókuszának.
A vitába belemelegedve
Frölich kifejtette, hogy azzal egyetért, hogy szó essék az embermentőkről, de a szakértők szerint mindössze pár százan voltak, akik életük kockáztatásával is igyekezték menteni a haláltáborok pusztításától a zsidókat, miközben fél millió magyar áldozata volt a holokausztnak.
Ha torzulnak az arányok, tehát ha a kiállításon nagyobb hangsúlyt kapnak az embermentők, mint az áldozatok, akkor az történelemhamisítás.
Végül Frölich Róbert felidézte a Jad Vasem intézet szakértőjének újabb nyilatkozatát, amely szerint ha megvalósul, akkor a kiállítás valóban az ifjú látogatók érzelmeire hat majd, de a tényleges történelmi eseményeket háttérbe szorítja. Nem segít abban, hogy a fiatalok megértsék azokat a komoly okokat, eseményeket, összefüggéseket, amelyek a magyar gyerekek, illetve a magyar zsidók pusztulásához vezettek. És nem segíti annak megértését sem, hogy Magyarország ebben a borzalmas folyamatban milyen szerepet játszott
A vitában Köves Slomó mindvégig azt érzékeltette, hogy tisztában van azzal a felelősséggel, ami a Sorsok háza tulajdonlásával együtt jár.
A rabbi megígérte, hogy ha elkészül a Sorsok Háza új koncepciója, akkor azt nyilvánosságra hozza, s társadalmi vitát kezdeményez.
S jelezte azt is, hogy a múzeumot ért bírálatok között talált már megfontolandó érveket, s azokat később figyelembe fogja venni. Azt viszont a közönség sürgetésére sem árulta el, hogy mikor nyitják meg a Sorsok Háza Múzeumot.
