De jó intelligensnek lenni

Galla Miklós humorista, énekes, író, festő, azt mondja, az ő zenéje játékos, optimista, pozitív kisugárzású, még azt is be meri vállalni, hogy helyenként infantilis.

• Az idomai keljenek önálló életre, kezdjenek el mozogni, keveredjenek egymással
• Ha a képeimre ránézel, akkor azt gondolom, hogy ilyet csak intelligens ember ad ki a kezéből
• Ez nem nagyképűség talán, hanem önismeret
• Ez lehet, hogy világújdonság

Bélát itt ne keressék! címmel életedben először jelent meg önálló CD-d, ráadásul rögtön egy dupla album. Az jutott eszembe, hogy egyszer beszéltünk arról, hogy nem tudsz táncolni, de érdekes mozgásokat, ugrálásokat használsz a színpadon. Az éneklés is ilyen, hogy tulajdonképpen nem tudsz énekelni, de jól áll neked?

Nem ilyen, tehát szakmai értelemben tudok énekelni. Professzionális énekteljesítményt nyújtok koncerten, meg hangstúdióban is. Az éneklésem úgy gondolom, hogy értékelhető.

Tanultál énekelni?

Jártam énektanárhoz, azt nem állítom, hogy hosszú ideig. Az énektudásom 90%-át autodidakta módon szereztem. Sokszor előfordult már gyerekkoromban is, hogy egy lemezzel együtt énekeltem. Annyira tetszett, hogy dalra fakadtam.

Ez majdnem hasonló ahhoz, mint hogy most számítógéppel énekelsz.

Igen.

Hiszen, ha előadod a CD-d anyagát, akkor nem kórussal énekelsz együtt, hanem a számítógéppel. Nyilatkoztad, hogy a számítógép is egy hangszer.

Így van, a számítógép meg a hangstúdió is egy hangszer. Bemegy egy zenész egy hangstúdióba, és a hangmérnökkel karöltve tulajdonképpen hangszerként használja a stúdiót. Az a fajta elektronikus zene, amit én játszom, ilyen. És hát a szintetizátor is főszereplő, de az is a számítógépben van.

Miért szereted ezt? Sokan gondolhatják, hogy az élő zenénél nincs jobb.

Az elektronikus zenét azért szeretem, mert nekem ez való, mert nagyon megkönnyíti az ember dolgát a számítógép.

Az élőzenekar a napi hangulatodhoz, az ennek megfelelő előadásodhoz tud alkalmazkodni, a számítógép erre nem képes.

Nem képes, de megvannak az előnyei. Hiszen, ha azt a zenét, ami az én CD-men hallható, úgymond élőben akarnám reprodukálni, akkor 16 szintetizátorosnak kellene állnia a színpadon, és 16 olyan embernek, akinek pontosan olyan az énekhangja, mint az enyém. Ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan.

Ugyanis a lemezen Te énekled az összes szólamot.

Én éneklem. A szólamszerkesztés, a zeneszerzésnek az egyik alszakmája, majdnem minden számnak a refrénjében négy szólamban énekelek, három példányban, tehát minimum tizenkét példányban hallható a hangom, de van olyan dal, amiben öt szólam van, így tizenöt példányban énekelek.

A felvételen, gondolom, kifizethető lett volna egy 16 tagú kórus, ha már fellépésen sokkal nehezebben is. Miért jó, hogy mindent Te énekelsz?

Mert ez a fajta zene azt kívánja, hogy ugyanaz a személy énekelje.

Milyen zene ez?

Elektronikus Galla Miklós-féle zene.

Milyen a Galla Miklós-féle zene?

Játékos, optimista, pozitív kisugárzású, még azt is be merem vállalni, hogy helyenként infantilis. Tehát gyerekeknek is való, bár nem gyereklemez. De mesélték, hogy van olyan család, amelyben a gyerekek állandóan ezt hallgatják.

Ugrálnak rá?

Ugrabugrálnak. Nem vagyok ott, csak az apjuk, aki informatikus, jelentette emailban, hogy a gyerekei állandóan az én CD-met hallgatják. Így aztán az a problémám, hogy ez a zene hogyan tud eljutni az összes család összes gyerekéhez Magyarországon. Mert, ha egy családban szeretik a gyerekek, akkor logikusan minden családban szeretnék, ha tudnának róla.

Szerintem nincs olyan CD, ami eljutna az összes család összes gyerekéhez.

Hát, ha nem is az összes, de legalább sok családba szeretném, ha eljutna.

A lemezeden valamennyi régi számodat új hangszerelésben vetted fel, és új dalt is írtál.

Akár régi, akár új dalokról van szó, mindent most vettünk fel.

Nagyon messze járok az igazságtól, ha úgy gondolom, hogy miközben korszerű zenei köntösben jelennek meg ezek a dalok, kicsit azért hajaznak a régi kabarékba illő kuplékhoz? Amúgy is szereted az egykori kabarészámokat, lemezsorozatot is szerkesztettél belőlük.

Szerkesztettem és rendszeresen szerepelek a Rádiókabaré műsorában. De ott a prózai, nem az énekhangommal. Például most legutóbb nem kisebb színésszel, mint Lukáts Andorral adtam elő egy jelenetet. Életünkben először dolgoztunk együtt, előtte összejöttünk egy próbára és olyan volt, mintha harminc éve együtt játszanánk. Azonnal közös hullámhosszon voltunk, mindketten rögtön a lehető legjobb hangon szólaltunk meg, ettől nagyon boldog vagyok. Nekem a CD-men lévő számok, bár gyerekkoromban például sokat hallgattam Kazal László lemezeit, nem a kuplékra, hanem inkább a ’80-as évek zenei új hullámára emlékeztetnek. A Bélát itt ne keressék!, a Mentők, a Bár lennék súlylökő, a ’80-as évek szerzeményei. Tehát zeneszerzés szempontjából a ’80-as évek új hullámáról van szó, hangszerelés szempontjából viszont a 21. századról.

„Hullámban” jön rád, hogy mikor vagy inkább előadóművész, festő, író, énekes?

Igen, amíg a zenei felvételek tartottak, addig a festészet szünetelt. Az összes energiámat a stúdiómunka foglalta le. De ahogy ennek vége lett, utána rögtön megint nekiálltam festeni.

Csináltál is már és csinálsz is még olyan videó felvételeket, amelyeken a dalaidhoz illő festményeid animáció formájában megelevenednek.

Már négy ilyen fönt is van a YouTubeon. Van egy animációs szakemberem, Kormány Attila. A recept a következő: végy két Galla Miklós festményt – én indukálom, hogy melyik kettőt kell feldolgozni – és mozgasd meg. Az idomai keljenek önálló életre, kezdjenek el mozogni, keveredjenek egymással, és amíg tart a dal, addig kavarogjanak, a szám végére pedig rendeződjenek vissza. Így készült az első felvétel, aztán rájöttünk, hogy nem árt, ha én is benne vagyok, mint a képen éneklő ember, és a második videón már énekelek is. A gorilla című dalhoz már azt is kértem, hogy legyen gorilla, mókus meg banán, ne csak az én festményeim.

A számaidra és olykor magadra is jellemző az infantilitás, de egyfajta precizitás is. A festményeid inkább ezt mutatják. Azok inkább mértani, már-már konstruktivista alkotások.

Sőt, nem is már-már, hanem van, amelyik ténylegesen konstruktivista.

Nagyon precíz vagyok és maximalista, ezt jól látod.

Van olyan képem, amit háromszor meg kellett festeni, mert milliméter eltérések voltak és nem működött.

Ezek inkább mérnöki konstrukciókra emlékeztetnek engem, nem is annyira művészetre.

Jó, de hát a mértani konstrukció is sugározhat harmóniát, játékosságot. És merem remélni, hogy sugároz is. Van öt új festményem, a közeli napokban viszem ezeket lefotóztatni és utána tudom küldözgetni a barátaimnak, áhítozva a visszajelzésre. Szerencsére pont a legjobb barátom világszínvonalú szürrealista festő, ezért a véleménye nagyon sokat számít nekem. A képeim nem úgy játékosak, mint egy karikatúra, hanem kifinomultabb módon. Van is olyan festményem, aminek az a címe, hogy De jó intelligensnek lenni, és aztán született olyan, aminek az a címe, hogy Már megint de jó intelligensnek lenni.

Szóval akkor Te intelligens vagy?

Én intelligens vagyok.

Ha a képeimre ránézel, akkor azt gondolom, hogy ilyet csak intelligens ember ad ki a kezéből.

Ez nem nagyképűség talán, hanem önismeret.

Szóval akkor te egy reneszánsz ember vagy, aki előadó, író, festő, énekes?

Hát igen. Na, de mondom a lényeget, az animációk a dalaimra, a festményeim megmozgatásának az ötletével indultak, eredetileg ezt azért találtam ki, hogy majd a koncerten, amikor énekelek, ezek a kivetítővásznon láthatóak lesznek. Csak amikor kész lett az első, akkor gondoltuk, hogy hú, de jó, ezt föl kellene tenni YouTube-ra. A koncertjeimen, ha szembeállsz a színpaddal, bal oldalon lesz a vetítővászon, a jobb oldalon pedig én éneklek élőben. Tehát egyszerre koncert és egyszerre, ha úgy tetszik, kiállítás.

Úgy tudom, hogy olyan még nem volt, hogy aki a számot írja és énekli, az festi a hozzá tartozó illusztrációt.

Ez ilyen szempontból lehet, hogy világújdonság.

Aki olyan intelligens, mint Te, ezt is meg tudja csinálni…

Igen, intelligens és úgy tűnik, hogy sokoldalú. Zeneszerző, szövegíró, absztrakt festő és a vicc az, hogy nem is ez a fő szakmám, mert a fő szakmám az, hogy humorista vagyok. Két órás önálló estet tudok tartani, mint előadóművész.

És mindehhez még szerény is vagy.

De hát ezek tények, ezt ne vedd szerénytelenségnek. Az tény, hogy festek képet, az nem nagyképűség. Az is tény, hogy szerzek zenét, meg az is tény, hogy írok szöveget. Meg az is tény, hogy egy kétórás önálló estet, mint humorista elő tudok adni. Ez nem nagyképűség, mindegyik tény. A lemezbemutató koncertem augusztus 30.-án lesz a Várkert Bazárban.