Címke: szombati tüntetés

Ezerrel dolgoznak a szombati budapesti tüntetés, a Mi vagyunk a többség 2.0 szervezői, hogy  – ha nem is lesz olyan népes a részvétel, mint április 14-én volt -, ismét tömegek menjenek ki a Parlament elé. Ezúttal a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter is kiáll majd a színpadra, vele, és a tüntetés egyik szervezőjével, Homonnay Gergellyel beszéltünk. 

Sokan nem egészen értették, noha ott volt, miért nem lépett fel a dobogóra Márki-Zay Péter a múlt szombati rendezvényen, miért csak az üzenetét olvasták fel. A hódmezővásárhelyi polgármester akkor úgy érezte, ő nem országos politikus, talán nem is az ő szavára kíváncsi a tömeg.

Most, amikor telefonon megkerestük, arról beszélt, hogy tévedett. „Nem tartom magam országos politikusnak, ezért hezitáltam, de nálunk a városban is sokan biztattak, hogy álljak ki az emberek elé, mert kíváncsiak a véleményemre. Most beadtam a derekam, és vállaltam a felszólalást.

Meggyőzött a tömeg lelkesedése, hogy tovább kell harcolni a demokrácia visszaállításáért.

Jó érzés látni, hogy sokan vagyunk, akik így gondoljuk” – mondta. 

Természetesen nem árulta el, hogy mi lesz a holnapi mondanivalója, hiszen minden órában érkeznek újabb és újabb információk, de annak mindenképpen nyomatékosan szeretne hangot adni: ne adják fel a választások eredményében csalódott emberek – és elsősorban a fiatalok -, ne az emigrációt válasszák. Ne hagyják el az országot, mert a hazai körülményeket csak azok tudják megváltoztatni, akik itthon élnek, belülről próbálnak tenni valamit a demokratikus közéletért – mondta.

A hódmezővásárhelyi polgármester is úgy gondolja,

irreális új választásokat követelni, hiszen attól még a választások igazságtalanságán nem lehet változtatni.

Ebben a helyzetben a tüntetőknek egy szolidabb célt kell meghatározniuk. Nevezetesen a tanulságok levonását, amivel reményt lehet adni a jövőre nézve. Olyan dolgokért kell a hangjukat felemelni, ami közelebb vihet a demokrácia felélesztéséhez. Úgy látja, ki kellene követelni a kormánytól, hogy csatlakozzunk az Európai Ügyészséghez, mert ha ez nem történik meg, akkor a jogállamiság súlyosan sérül. A tüntetőknek addig kellene követelniük a tájékoztatás szabadságát, amíg el nem érik, hogy le lehessen leplezni azokat a hazugságokat, amelyekkel évek óta butítja a kormányzat a valós információktól elzárt kisembereket. 

Az ellenzék választási kudarca sok mindenre visszavezethető, a tanulságokat a politika minden szereplőjének le kell vonnia. Akik megosztották a Fidesz-KDNP ellen fellépő pártok összefogását, nagy bűnt követtek el, mert nem ismerték fel, hogy a választók elemi igénye lett volna a pártok egységes fellépése.

Márki-Zay Péter a maga részéről is levont bizonyos tanulságokat. Úgy gondolja, nem szabad belenyugodni a mostani vereségbe, nem szabad feladni a harcot a mostani kormányzattal szemben. Szerinte a következő hónapokban, években létre kell hozni egy olyan „ernyőszervezetet”, mint amilyen annak idején Lengyelországban a Szolidaritás volt.

Egy népfrontos összefogás keretében, alulról és elölről kellene építkezni,

szervezni a most még a különféle pártok körül tömörülő, változást követelő embereket. Úgy véli, egy sikeres kormányváltásra ez adna reményt. Amíg a kormányzat kezében a maihoz hasonló információmonopólium van, addig az ország közvéleménye manipulálható, lehet ijesztgetni migránsokkal, Toroczkaival, Gyurcsánnyal, a végeredmény mindig ugyanaz lesz: a szavazatok többségét a Fidesz sepri be. 

Meggyőződése, hogy át kell törni azokat a falakat is, amelyek ma a pártok közötti párbeszéd útjában állnak. Voltak erre korábban is kísérletek, de azok a legtöbbször kudarccal végződtek. Pedig az ellenzék hitelességét ezzel lehetne a legjobban erősíteni.

A félelem szellemét a mostanihoz hasonló tüntetéssorozatok űzhetik el:

bátorságot adnak az embereknek, hogy ki merjenek állni a véleményükért. 

A sajtószabadság lesz a mostani tüntetés középpontjában, ezért vonulunk szimbolikusan a Szabad sajtó útjára – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek az egyik szervező, Homonnay Gergely. 

Úgy gondolja, a „senkik forradalma” folytatódik, amelytől azt reméli, hogy fölrázza az embereket, és megszűnik a közöny a politika iránt. A szervezőket is aggasztja, hogy ez a szombat munkanap, de abban reménykednek, hogy az esti órákra azért ismét összegyűlik majd az elégedetlenek akkora tömege, ami a propaganda minisztert is meggyőzi, a tüntetéseket ne tekintse bolhacirkusznak. (Eddig 19 ezren jelezték a Facebookon, hogy részt vennének a rendezvényen, az érdeklődők száma pedig 50 ezer, ami nagyon sok, de messze elmarad a múlt szombati számoktól.)

Számomra igazi élményt jelentett a múlt szombaton, hogy a tömegben – politikai hovatartozásunktól függetlenül – tudtunk egymással értelmesen beszélgetni – fogalmazta meg Homonnay. Elmesélte az egyik élményét is: odalépett hozzá egy ősz hajú, idős néni, megsimogatta az arcát és azt mondta: „édes fiam, ’56-ban sem voltunk itt ennyien”.

Persze nagyon fontos a tömegek támogatása, de még fontosabbak a szervezők szerint azok a követelések, amelyek megvalósítására szeretnék buzdítani a résztvevőket. Pusztán új választásokat nem érdemes követelni, előbb azokat a feltételeket kell megteremteni, amelyek megvalósulása esetén a választások végre igazságosabb eredményt hozhatnak. Ki kell követelni a parlamenti kétharmadtól, hogy fogadjanak el egy új, demokratikusabb, igazságosabb választási törvényt, még akkor is, ha az nem az ő érdekeiket szolgálja. Követelni kell a hatalmi ágak szétválasztását, amely nélkül nem létezik polgári demokrácia. Különösen fontos igény, hogy adja vissza a kormány az ügyészség függetlenségét, ne indítson támadást a bíróságok ellen, és biztosítsa a közmédia pártatlanságát. Ha az utcai demonstrációkkal ezeket ki lehet kényszeríteni, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz a polgári demokráciához, amiben a rendszerváltáskor reménykedtünk.

Meglehetősen ingerült hangon utasította el azt a vitát, amely a napokban kering a közbeszédben: felvegyék-e az ellenzéki pártok képviselői a mandátumaikat, vagy inkább maradjanak távol a parlamenti bábjátéktól? Aki a távolmaradásra biztat, az ki akarja venni az ellenzék kezéből az utolsó fegyvert is, véli Homonnay, mert azzal az ellenzék elveszítené azt a kevéske lehetőségét is, hogy betekinthessen bizonyos iratokba, vizsgálatokat kezdeményezzen, szóvá tehesse a kormányzat esetleges túlkapásait a parlamenti keretek között. Erről kellene lemondania a távol maradó ellenzéknek, ami megbocsáthatatlan hiba volna. 

Vajon érettek vagyunk-e a demokráciára? – így is feltehetjük Homonnay Gergely szerint a kérdést.

Folytatjuk a sárdobálást a Fideszre és egymásra, vagy megpróbáljuk a tömegek figyelmét a valós problémákra irányítani?

Joggal vonhat minket kérdőre Európa demokratikus közvéleménye, miért csak most mennek utcára a magyarok? Miért nem a választások előtt tiltakoztak a hazugságok ellen, miért nem követelték már korábban is  a tájékoztatás hitelességét? Miért nem tüntettek milliók 2010-ben, 2011-ben, amikor kisajátították a magán-nyugdíjpénztárak vagyonát, amikor meghozták a mai választási törvényt, az egypárti Alaptörvényt? Szerinte nehezen értik meg, hogy a magyar népnek nincsenek évszázados tapasztalatai a demokráciát illetően. Mi soha nem harcoltunk meg ezért, arra szocializálódtunk, hogy majd az állam minden gondunkat megoldja – mondta. Úgy véli, hogy tanultuk meg, hogy ha nem tetszik valami az életünkben, akkor ki kell állnunk a megváltoztatásáért. A tüntetéssorozat szervezői nevében mondja: a most utcára vonuló tömegek talán már megértették ezt is.

Homonnay úgy gondolja, valamiféle változás tanúi vagyunk.

Budapesten és vidéken is egyre többen „felálltak” a foteljeikből,

belátják, hogy nem szabad a Messiásra várni. A maga részéről nem híve a karizmatikus vezetők „uralmának”, de elfogadja, hogy ilyenekre is szükség van a politikai palettán. Ő is úgy gondolja: alulról és elölről kell kezdeni az ellenzék építkezését, el kell jutni a legkisebb falvakba is, beszélni, felvilágosítani mindenkit, aki kíváncsi az igazságra. Az elégedetleneknek maguknak kell megszervezniük a politikai hovatartozástól független médiájukat, ha már a kormányzat távolt tart minden másként gondolkodót a nyilvánosságtól. Még úgy is, ha a finanszírozását a közösségnek is kell felvállalnia.