A Brandenburg zászlóaljról írt Sepp de Giampiero a Blood and Soil (Vér és Föld) című könyvében, aki diverzánsként szolgálta a Führert a második világháború idején. A Brandenburg zászlóalj különleges egység volt a német hadseregben már csak azért is, mert katonáinak jórésze náci szempontból kétes származásúnak számított. A diverzáns alakulat ugyanis olyan katonákat vetett be a harcokba, akik ismerték a helyi lakosság nyelvét és szokásait.
Ők indították el például a második világháborút amikor civilben átlépték a lengyel határt és ott incidenseket provokáltak ki. A Wehrmacht erre hivatkozva lépte át a határt, hogy lerohanja Lengyelországot. A Brandenburg alakulat azután a Balkánon folytatta, ahol német csapatok elfoglalták Athént. Sepp de Giampiero katona szerb egyenruhában vett részt különböző diverzáns akciókban. A félig olasz származású katona tartotta a kapcsolatot az olasz hadsereggel, mely egyedül nem volt képes legyőzni Görögországot. Emiatt viszont a Führer csak késve tudta megindítani hadjáratát a Szovjetunió ellen. A Brandenburg alakulat itt is az élvonalban harcolt: Lettországban küzdöttek, ahol a helyi lakosság jelentős részének orosz ellenségét használták ki.
Sepp de Giampiero itt került szembe a zsidók totális megsemmisítésének programjával.
Lettország zsidó népességének 90%-át a helyszínen kiirtották.
„Semmilyen háború sem indokolhatja ezt!” – írta utószavában a különleges zászlóalj katonája, aki fegyelmezetten tovább folytatta az előrenyomulást a bakui kőolaj mezők irányába. Az olaj hiányába szenvedő nácik ezt akarták mindenáron elérni, de nem jártak sikerrel. Majkopnál a Brandenburg zászlóalj, amely ekkor már hadosztállyá szerveződött, súlyos vereséget szenvedett. Ki is vonták a hadosztály nagy részét az orosz frontról és áthelyezték őket a balkáni frontra, ahol a britek és az amerikaiak partraszállásától tartottak. Ez végül Szicíliában történt meg, de Sepp de Giampiero számára a háború Montenegróban ért véget. Egy diverzáns akció közben súlyosan megsebesült.
Angol nyelven ez az első könyv, mely belülről mutatja meg, hogy a nácik túlléptek faji előítéleteiken, ha az érdekeik úgy kívánták. A Brandenburg zászlóalj, mely később hadosztály lett, kifejezetten olyan katonákból állt, akik anyanyelvi szinten beszéltek idegen nyelveket, ezért ellenséges egyenruhában is szolgálhatták a Harmadik Birodalom érdekeit. Nem szégyenletes ez? – kérdezte a Vér és Föld szerzője elöljárójától. A náci hadnagy tömören válaszolt: ha sikeres, akkor nem!
