Szaúd-Arábia egy 500 milliárd dolláros nagyváros építését tervezi, amely a Vörös-tenger feletti hídon keresztül kapcsolódik Afrikához. A fejlesztés része Mohammed bin Salman koronaherceg Vision 2030 jövőképének, amely Szaúd-Arábia olajvezérelt gazdaságának diverzifikálására irányul. A becslések szerint a projekt 30-50 évig tart, míg az első szakasz 2025-re esedékes.
Mohamed bin Szalman herceg annak ellenére nem mondott le hollywoodi álmáról, hogy a kínai korona vírus a padlóra vitte az olaj árát pedig jórészt ebből kell finanszíroznia a jövő városát. A párizsi Le Monde szerint a majd mindenható trónörökös Hollywood imádatában nőtt föl, ezért a városnak adott furcsa név, a Neom. Amelyet persze azért meg is lehet magyarázni: neo görögül újat jelent, az m pedig az arab jövő szóból ered: mosztagbal!
20-szor akkora mint Los Angeles
Az új csoda várost a sivatag szélén 16400 négyzetkilométeresre tervezik – jórészt olyanok, akik Hollywoodnak szoktak filmes városokat építeni. Persze mindez kicsit nagyobb de hát területe bőségesen van a sivatagi királyságnak. És akkor még pénze is volt amikor 2017-ben a „sivatagi Davos” keretében ünnepélyesen elővezette tervét Mohamed bin Szalman trónörökös.
Megújuló energia források
16 400 négyzetkilométeren a megacity 33-szor nagyobb, mint New York City és a világ egyik legnagyobb városa lesz, amely száz százalékban megújuló energiával üzemel, de vannak más futurisztikus tervek is hiszen például tenger vízből fedeznék a lakosság vízellátását! Az első szakaszt 2025-re tervezik átadni, mely nincsen oly messze már. „Nem vesztegethetjük az időt a szélsőséges gondolatokra. Szaúd Arábia a fiatalok országa. A lakosság 70%-a 30 év alatt van” – hangsúlyozta a herceg, aki maga is a harmincas éveiben jár. Ez egy önálló zóna lesz a tervek szerint, saját szabályokkal és társadalmi normákkal, amelyet kifejezetten a gazdasági haladás és polgárainak jóléte érdekében működtetnek, azzal a reménnyel, hogy idevonzza a világ legtehetségesebbjeit és Neomot kereskedelemi csomóponttá, innováció és kreativitás fellegvárává tegye.
Mindezt miből?
A sajtónak abban a Ritz-Carlton hotelben mutatták be az álomvárost, ahol korábban szaúdi oligarchák váltak meg vagyonuk egyharmadától – Mohamed bin Szalman herceg embereinek nem épp baráti biztatásától kísérve. Még hercegek is voltak a elfogottak között, de a király parancsára őket is megdolgozták kicsit, hogy adakozzanak az új város javára. Így jött össze a szilárd alap. Becslések szerint mintegy 40 milliárd dollárt sikerült összeszednie ily módon Mohamed bin Szalman hercegnek a 2030-as Vízió programhoz, melynek legfontosabb eleme az új város. 40 milliárd dollár sok pénz de hát ehhez mégiscsak ez is kevés volt. Ezért jött az Aramco privatizálása. A világ legnagyobb olajtársasága a fénykorában 2000 milliárd dollárt ért vagyis a világ legdrágább cége volt. Az aranyérem maradt, de az érték csökkent, mert a kínai korona vírus miatt a Mennyei Birodalom egyre kevesebb olajat vásárol. Napi három millió hordó olaj esik ki emiatt a világpiacról. Így Szaúd Arábiának is meg kell húznia a nadrágszíjat: napi félmillió hordós kitermelés csökkenést javasolnak.
Az álmok és a valóság
Csodálatos tervekben a múltban sem szűkölködött Szaúd Arábia. A korábbi király, Abdallah idejében hat új városról határoztak, de ebből csak egy épült meg. Az természetesen az előző uralkodó, Abdallah nevét viseli. A mostani uralkodó, Szalman öreg és beteg. A hatalmat helyette kedvenc fia, Mohamed bin Szalman herceg gyakorolja, aki kiváló amerikai kapcsolatokkal rendelkezik. Legjobb barátai közé tartozik Jared Kushner, Trump elnök veje és közel-keleti főtanácsadója. Travis Kalanick egykori washingtoni miniszter is benne van a Neom programban. Csakhogy ők viszik a pénzt. Szakértők szerint az álomváros sokkal több pénzbe kerül majd mint 500 milliárd dollár, de jelenleg ennyi sincsen Szaúd Arábiában a trónörökös álmára, egy megapoliszra a sivatag szélén a tenger mellett…
Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg a „mérsékelt és toleráns iszlámhoz való visszatéréséről” szóló elképzelését nemcsak az „országimázs javítása” miatt jelentette be. Szaúd-Arábia ugyanis súlyos kül-és belpolitikai válságokon megy keresztül, amelyekből az egyetlen kiutat a rendszer gyökeres megváltoztatása jelenti. Csakhogy mennyire hajlandó ebbe belemenni a helyi vallási vezetés?
Gazdaság
Hiába adja Szaúd-Aráiba a világ olajtermelésének 10%-át és a globális export negyedét, az elmúlt években komoly gazdasági, szociális és társadalmi nehézségekkel kénytelen szembenézni. Az egyre csökkenő olajár miatt körülményesebbé vált finanszírozni az állami kiadásokat. Ez megmutatkozik többek közt abban, hogy
2016-ban a szaúdi költségvetési hiány 79 milliárd dollár volt
Az évek folyamán teljesen eltorzult a szaúdi munkaerőpiac. Magas munkanélküliség a fiatalság körében (egyes kimutatások szerint 30 százalékos), miközben az országban még a helyi statisztikai adatok szerint 8 millió vendégmunkás dolgozik, akik elsősorban a szegény muszlim államokból (Banglades, Pakisztán) érkeztek. Ez azért van így, mert a fiatalok többsége – és igazából a szaúdi dolgozók majdnem 75 százaléka – inkább a jól fizető és kevés fizikai munkát igénylő állami szektorban helyezkedik el. Ám a külföldi munkalehetőség sem jelent alternatívát, mivel a szaúdi oktatásból kifolyólag egyáltalán nem versenyképes a tudásuk. A nők aránya a szaúdi munkaerőpiacon általában 20 és 25 százalék között ingázik, és a férfi családtagoknak kötelező őket elvinni a munkahelyükre vagy hazahozni onnan.
Tehát Mohamed bin Szalmán többek közt ezért is hirdette meg a „Vision 2030” nevű programot, amelynek része az előző cikkünkben említett NEOM-projekt is. A két billió dolláros „Vision-2030” terv célja, hogy „átvezesse a Perzsa-öböl menti monarchiát a 21.századba”.
Röviden az ambiciózus program célja, hogy
„a szaúdi szénhidrogéneken alapuló gazdaságot megújulóvá, a korábban rendkívül zárt szaúdi piacot nyitottá, az oktatást tudásalapúvá, a közigazgatást pedig e-kormányzativá tegye”.
Csakhogy ilyen léptékű átalakításokat – a jelenlegi olajárak mellett – Szaúd-Arábia nem tudna egyedül megvalósítani. Ezért is szükség van arra, hogy sokkal nyitottabbá tegye az ország piacát a külföldi – nemcsak a muszlim – befektetők előtt. Igaz, a vallási turizmus, mint a mekkai zarándoklat (hadzs), továbbra is a szaúdi államkassza egyik legfontosabb bevételi forrását képezné, hiszen 2030-ra 30 millió zarándoklóval számolnak.
Azonban az állami támogatások, mint az üzemanyag és az élelmiszer, megvágása nagyon sok szegény szaúdit hozott nehéz helyzetbe és az ellenállás miatt a kormánynak bizonyos mértékig visszakoznia kellett. Ugyanúgy korántsem biztos, hogy minden megvalósult szaúdi projektnek sikerül felkeltenie a külföldi üzletemberek figyelmét.
Például ott van Abdullah király pénzügyi kerülete, amelynek építése már 2006-ban elkezdődött,de a mai napig egyetlen nemzetközi pénzügyi intézmény sem jelezte, hogy kérne a 73 épület valamelyikéből. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Ráadásul az állami kiadások nagy része nem a szociális kiadásokra vagy a gazdasági programokra megy el. Rijád ugyanis rengeteget költ a saját hadserege fejlesztésére, valamint több közel-keleti csoportot – nem egyszer terrorista szervezetet – felfegyverzésére. Szaúd-Arábia már évek óta a világ második legnagyobb fegyverimportőre, tavaly például 8 százalékot tett ki globális fegyverimportban. Legutóbb például Donald Trump amerikai elnök látogatása során hoztak tető alá egy 109 milliárd dollár értékű fegyvervásárlási szerződést.
Külpolitika
Azonban figyelve az elmúlt évek szaúdi külpolitikának az eredményességét, igencsak megkérdőjelezhetővé vált ezeknek a kiadatásoknak a hatékonysága. Hiába támogatták dollármilliókkal és fegyverrel a különböző iszlamista csoportosulásokat Szíriában, ma már alig játszanak szerepet az országban nyolc éve dúló háborúban. Szaúd-Arábiának elmúlt hónapokban valamennyire rendeződött a viszonya Egyiptommal, de a bizalmatlanság továbbra is érezhető Kairó és Rijád közötti kapcsolatokban.
Ám, ami igazán súlyosan érinti Szaúd-Arábiát és rámutat az eddigi katonapolitika és fegyverkezés kudarcára, az Jemen. 2015. március 26-án Rijád tíz másik afrikai és ázsiai országgal együtt beavatkozott a „Szaúd-Arábia hátsó udvarának” tartott Jemenben, hogy visszaültessék elnöki székbe a Rijád-barát Abd-Rabbuh Manszúr Hádi miniszterelnököt.A koalíciós erők csak bombázásokkal, majd a nyár folyamán szárazföldi haderővel próbálta meg térdre kényszeríteni a jemeni lázadókat, vagyis a húszikat. Az amerikai támogatást élvező és fejlett hadieszközökkel rendelkező szunnita haderő arra még elég volt, hogy visszaszorítsák a húszikat Áden kikötővárosának környékéről, de arra már nem, hogy elfoglalják vele a jemeni fővárost, Szanaat.
A hivatalos bejelentések ellenére a harcoknak egyáltalán nincs vége: a koalíció veszteséglistája egyre hosszabb, és még a hetekben is előfordult, hogy a határ menti szaúdi területeken lévő bázisokat támadtak meg a jemeniek, miközben az ország belsejét ballisztikus rakétákkal lövik. A több mint 10 000 halálos áldozattal és 40 000 sebesülttel járó jemeni háborúban végrehajtott szaúdi légitámadások miatt szinte az egész ország romokban hever, a kolera április óta tombol az országban, megfertőzve több mint 800 000 embert és az egész országot kiszáradás fenyegeti. Szóval sikerekről aligha lehet beszélni.
Például ez a Twitterre feltett összehasonlító térkép mutatja meg jól, hogy mennyit változott a koalíció által uralt terület nagysága 2016. október 17 és 2017. október 16 között: Gyakorlatilag semmit.
A koalíciós támadások eredménytelenségével már Rijádban is kénytelenek szembenézni. Annyira követhetetlenné és tarthatatlanná vált az országban, hogy Mohamed bin Szalmán
ki akar vonulni Jemenből,
legalábbis ez derült ki a nyáron kiszivárgott, amerikai tisztségviselőknek írt leveléből. A háború ugyanis nemcsak mély nyomot a szaúdi hadseregen és gazdaságon, hanem rontott az ország megítélésén is, amelynek a külkapcsolatok látták a karát.
Először járt szaúdi uralkodó Moszkvában. A kép forrása: MTI/EPA/Szergej Csirikov
Éppen ezért a szaúdi vezetést 2017 elejétől igyekszik javítani a régión kívüli országokkal való viszonyán is. Sőt, elsősorban nem a nyugati országok felé „kacsingat” : 2017 tavaszán a Szalmán bin Abdul-Aziz Al-Szaúd – Mohamed apja – uralkodó egy ázsiai körutat tett , amely során Indonéziában Japánban, Kínában és Malajziában járt és egymás után kötötte a több milliárd dolláros szerződéseket. (Kína esetében egy 65 milliárdosat írtak alá.)
Az igazi meglepetést azonban az okozta, amikor október elején a szaúdi király Vlagyimir Putyin elnökkel találkozott Habár a találkozó során elsődlegesen a fegyvervásárlási kérdések (Sz-400 Triumf vagy Kalasnyikov gyártási licence) domináltak, szaúdi befektetők közel 1 milliárd dollár értékben ruháznak be Oroszországba.
Megbomlott egység
Az országimázs javítása, az új befektetők Perzsa-öböl menti monarchiába való csalogatása, a külkapcsolatok erősítése és a gazdasági rendszer gyökeres átalakítása vezetett oda, hogy Mohamed bin Szalmán bejelentse a „mérsékelt és toleráns iszlámhoz való visszatérést”.
Mivel a szaúdi állam aspektusából túl sok minden forog kockán, ezért Szalmán hajlandó nekimenni a társadalom erkölcséjéért felelős vallásrendőrségnek, amelynek jogkörét és hatalmát már korábban sikerült megnyirbálnia. Ugyanúgy Koránt és a saríát (iszlám jog) szélsőséges értelemező vahabita papság domináns befolyását is igyekszik visszaszorítani.
Csakhogy ez komoly feszültségeket gerjeszt a két fél között, hiszen a Szaúd-Arábia léte is a vahabita papság és Szaúd-uralkodócsalád 80 évvel ezelőtti kiegyezésének az eredménye. Ahogyan az elmúlt időszakban látható, Mohamed bin Szalmán az elődjeinél ellentétben jóval messzebb hajlandó elmenni a vahabiták hatalmának korlátozása terén, ami természetesen nekik egyáltalán nem tetszik.
A 2015-ös esztendő nem éppen a szaúdi zarándokok éve volt: egy daru is rádőlt a tömegre és mintegy 107-en vesztették életüket az incidensben. Ezért is a szaúdi államot és hatóságokat okolták. A kép forrása: Youtube.
Már így is komoly ellenszenvet okozott a körükben, amikor a király egy szeptember végi rendeletben a jövő évtől fogva ismét engedélyezte a szaúdi nők számára a vezetést. A vahabita papság a mai napig a szaúdi államot okolja a 2015-ös mekkai zarándoklat katasztrófájáért, amelyben a hivatalos adatok szerint több mint 700-an vesztették életüket. Egyes értelmezések szerint ez volt Allah jele, hogy a Szaúd-család elvesztette a jogát a két szent város, Mekka és Medina ellenőrzésére. Ezután már csak hab a tortán, hogy a prédikátorok rendszeresen bírálják az uralkodócsalád egyes hercegeit azok kicsapongó, nem iszlámhoz méltó, alkoholokat fogyasztó és prostituáltakkal szórakozó életmódja miatt.
Ez a bizalomvesztés pedig kölcsönös: többen úgy vélik a szaúdi uralkodóházban és az állami vezetésben, hogy egyes prédikátorok és a vallástudósok szoros kapcsolatokat ápolnak az olyan terrorista szervezetekkel, mint az Iszlám Állam. Sőt, néhány vahabita pap nem egyszer uszított a szaúdi állam ellen is, és a szaúdi hatóságok feltételezései szerint párszor segítő kezet nyújtottak az ISIS-nek, amikor ők szaúdi célpontok és állampolgárok ellen követtek el merényletet. Rijádnak pedig az sem nagyon tetszik, hogy a vahabita papság fokozatosan önállósította magát: például 2015-ben tucatnyi szaúdi imám közösen hirdetett dzsihádot Oroszország és Irán ellen, mivel ők beavatkoztak a szíriai polgárháborúba. Szaúd-Arábia azonnal visszakozott, az akkori külügyminiszterük Moszkvába utazott „elmagyarázni” a kijelentést, és visszafogták a vahabitákat, hogy többet ilyet az állam megkérdezése nélkül ne csináljanak.
Tehát a törésvonalak kevésbé látványosan ugyan, de már évek óta megvoltak a szaúdi uralkodóház és a papság között. Azonban ha Mohamed bin Szalmán megvalósítja az elképzelését akkor egy valóságos szakadék alakulhat ki a felek között.
Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg nem kis dologba vágta a fejszéjét, amikor a héten a kijelentette, hogy Szaúd-Arábiába „visszatérne egy mérsékelt és toleráns iszlámhoz”. Vajon ezt lehetséges megvalósítani? Egyáltalán mi vezetett oda, hogy a szaúdi uralkodócsalád egy több évszázados hagyományt és a helyi vallási vezetéssel kötött megállapodást rúgjon fel?
A 32 életévét betöltő Mohamed bin Szalmán koronaherceg, aki idén nyáron apja látványos politikai húzásával lett a szaúdi trón várományosa, kedden több mint kétezer ember előtt arról beszélt, hogy ő egy teljesen új Szaúd-Arábiát hozna létre. Elsősorban egy olyan projektet jelentett be, amely felülmúlná a sivatagi királyság minden korábbi fejlesztési tervét:
a NEOM projekt célja, hogy egy 26500 négyzetkilométeres megaváros építsenek a Vörös-Tenger partvidékén.
A koronaherceg az 500 milliárd dollárból megvalósítani kívánt várost egyfajta „jövő innovációs központjának” szánná, ahol sofőr nélküli autók és drónok közlekednének, megújuló energiaforrással termelnének áramot, miközben szaúdi fiatalok és külföldi szakértők közösen dolgoznának az új technológiák és módszerek kifejlesztésén.
Azonban a nemzetközi médiában Mohamed bin Szalmán beszédének nem ez a része váltott ki óriási visszhangot, igaz, a NEOM ránt is nagy lett az érdeklődés azt követően, hogy Rijád tőzsdére tervezi vinni a mesterséges várost. Hanem az, amikor a koronaherceg az ország ideológiai és politikai megváltoztatására tett utalást.
„Visszatérünk egy mérsékelt iszlám gyakorlásához, amely nyitott a világra és minden más vallásra”
– jelentette ki a trónörökös, hozzátéve, hogy „a közel-keleti ország nem azzal fog újabb 30 évet eltölteni a szélsőséges ideológiákhoz való alkalmazkodással”.
Természetesen amiatt, hogy korábban Szaúd-Arábia engedett a szélsőséges eszméknek, nem magát, hanem más országokat okolt. Elsősorban a nagy geopolitikai riválisát, Iránt. Itt 1979-ben forradalom robbant ki, amely során Ruholláh Khomeini ajatollah vezetésével egy teokratikus rendszert vezettek be. Teherán elkezdte exportálni az ideológiáját, szélsőséges iszlamistákat támogatva szerte a közel-keleti régióban, hogy a perzsa országhoz hasonlóan egy iszlamista forradalmat robbantsanak ki. (Szaúd-Arábiában a az iráni támogatta fundamentalisták a mekkai Nagymecsetet foglalták el, ami több mint 100 halálos áldozattal járó ostrom után tudtak csak visszafoglalni).
Sőt, a szaúdi koronaherceg a szunnita szélsőséges mozgalmak megjelenéséért és térnyeréséért a szomszédos Katart tette felelőssé. Dohával ugyanis nyáron (ismét) látványosan megromlott Rijád – és ezzel párhuzamosan a többi szunnita arab ország – viszonya, amely már majdnem Katar totális elszigetelésével fenyegetett. Ennek egyik oka, hogy a katari uralkodócsalád nagyra törő regionális ambícióin kívül támogatta az olyan iszlamista mozgalmakat, mint a Muszlim Testvériség, amelyet 2014-ben betiltottak Szaúd-Arábiában és tagjait elűzték vagy terrorizmus vádjával börtönbe zárták.
Mohamed bin Szalmán nem győzte hangsúlyozni, hogy a szélsőséges iszlamizmusért pont ez a két ország a felelős, mivel a radikális szunniták és síiták együtt akarják tönkretenni az iszlámot és lejáratni a muszlimokat. Ezért most Szaúd-Arábia feladata, hogy példát mutatva, „visszatérjen a mérsékelt és toleráns iszlámhoz”. Ezt lényegben egy új „társadalmi szerződéssel” valósítaná meg, ahol háttérbe szorulna a szalafizmus szélsőséges oldalágának tartozó vahabita iszlám irányzata, amely az ország fő ideológiája.
Csakhogy továbbra is kérdés marad: Vajon a Szaúd-Arábia 1932-es létrejötte óta jelentős politikai hatalmat kiépítő és nagy befolyással rendelkező vahabita papságnak mi a vélemény a koronaherceg elképzeléseiről? Mennyire lenne hajlandó beletörődni ezekbe a „történelmi” változásokba? Egyáltalán milyen gazdasági-geopolitikai és biztonságpolitikai okok vezettek oda, hogy Mohamed bin Szalmán ilyen „radikálisnak nevezett” lépésre szánja el magát?
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
