Címke: Nemzeti Vértanúk Emlékműve

Transzhumanizmus és fluid identitás, kvantumfölény, apák és fiúk: évszázadot átfogó ideológiai elemzés. Minden együtt a szellemi bazárban; a bocskaiba öltözött Kövér László egy napja.

Nagyot ment ma Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Először a Nagy Imre-szobor helyére állított, az 1918-1919-es vörösterror áldozatainak emléket állító Nemzeti Vértanúk Emlékműve remake-jének avatási ceremóniáján, majd a kereszténydemokrácia 75 éves magyarországi fennállását ünneplő tanácskozáson az Országházban osztotta meg gondolatait. Kommentár nélkül a főbb megállapítások kivonata.

A Vértanúk terén ezeket mondta.

• Mi, magyarok – akiket a kommunisták bűnös népnek neveztek, s akiket szellemi, politikai örököseik ma is annak tartanak – nem hagyjuk beteljesedni az ellenünk elkövetett bolsevista bűnöket.
• A Tanácsköztársaság olyan tragikus magyar polgárháború következménye volt, amelyet magyar földön született, magyar anyanyelvű, többnyire magyar nevet viselő emberek vívtak nemzettársaik ellen; olyan polgárháborúé, amelyben az Istent, a hazát, a nemzetet és a családot tagadó emberek kíséreltek meg leszámolni az istenhívő, hazaszerető és a nemzetet szolgáló, életüket több ezer éves civilizációs parancsokhoz igazítani törekvő honfitársaikkal.
• Az egész Magyarországot túszul ejtő körülbelül ezer embert dühödt keresztényellenesség, buzgó internacionalizmus, heves nemzetgyűlölet, tudatos családrombolás és hazug jelszavak alatt az emberek kíméletlen kifosztása jellemezte.
• A nemzeti vértanúknak 1934-ben felállított emlékművet a kommunisták 1945-ben lerombolták, majd fél évszázad múltán a posztkommunisták az elődeik által kivégzett kommunista szobrával foglalták el a helyét, azt üzenve: még a kommunisták által meggyilkolt nemzeti mártír is csak az lehet, aki korábban maga is osztozott a kommunisták bűneiben.

Az egy évszázadon átívelő szellemi-ideológiai pannó szüzséje a kövéri világban az „apák és fiúk” szellemében (1990-ben Grezsa Ferenc MDF-képviselő az Apák és fiúk című, antiszemita töltetű cikkben az SZDSZ antikommunista és zsidó felmenőjű politikusait, például Tölgyessy Pétert, Kis Jánost és Tamás Gáspár Miklóst vádolta azzal, hogy valójában népellenesek, és antikommunizmusuk a kommunisták kiszolgálása).

• Az 1919-ben felszínre tört véres polgárháború más formában, szellemi és politikai küzdelemként ugyan, de napjainkban is zajlik. Az Istent, hazát és nemzetet tagadók 1919-ben burzsujoknak nevezték nagyapáinkat, 56 után retrográdnak apáinkat, 1990 után mucsainak valamennyiünket, akik hittünk a demokrácia erejében. Ma nacionalistának, populistának, Európa-ellenesnek, xenofóbnak, iszlamofóbnak, homofóbnak, és ki tudja még, mi mindennek neveznek bennünket csak azért, mert ragaszkodunk közösségeinkhez, kultúránkhoz, hagyományainkhoz. Ha engedjük nekik, visszatérnek, és meg fogják bélyegezni gyermekeinket, unokáinkat. A Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és egyelőre csak a virtuális világban, de ott folytatják, ahol 100 éve a szamuelyk abbahagyták.

„A Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és egyelőre csak a virtuális világban, de ott folytatják, ahol 100 éve a szamuelyk abbahagyták.”

• Az 1919-ben gyökerező 21. századi szellemi és politikai küzdelmeket nem azzal nyerhetjük meg, ha nagyobb ütést mérünk a velünk szemben állókra, mint amekkorát kapunk tőlük. Magyarország véglegesen csak akkor nyerhet, ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy

„a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni.”

• A demokrácia eszközrendszerével meg kell tudni őrizni egy olyan cselekvőképes politikai többséget, amely az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben meg tudja védeni önmagát, nemzetét és a hazáját.

Az emlékművet Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László avatta fel. A keresztény történelmi egyházak képviselői megáldották az emlékművet és imát mondtak az áldozatokért. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija imája előtt röviden szólt arról is: a Tanácsköztársaság az ezeréves magyar történelem első olyan eseménye volt, amelyben Istent deklaráltan megtagadták. Részt vett még Boross Péter volt miniszterelnök, Varga Judit igazságügyi miniszter, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke.

A parlamentben (a kereszténydemokrácia 75 éves magyarországi fennállását ünneplő tanácskozáson) elhangzott kövériáda.

• Mindaz, ami a napjainkban az európai politikában, gazdaságban és kultúrában történik, lényegét tekintve nem egyéb, mint az identitásrombolók és identitásvédők küzdelmének vetülete.
• Orbáni fordulattal „kellő szerénységgel”, de jó szívvel elmondható, hogy a kereszténydemokrata képviselőkkel együtt megalkotott és elfogadott magyar alaptörvény az identitásvédelem legkorszerűbb közjogi eszköze, amely biztosítja az önvédelem lehetőségét mindazon civilizációs támadásokkal szemben, amelyek Európát – és benne Magyarországot – fenyegetik.
• Nincs ma Európában más nemzeti alkotmány, amelynek mélyebb keresztény értékalapja, erősebb nemzeti karaktere és korszerűbb családvédelmi közösségi szemlélete lenne, mint a magyarnak.

Kövér ez alkalommal is széles ecsetvonással húzott ívet az egyetemes kereszténydemokrata, a liberális, a fasiszta, illetve kommunista gondolatról.

• Az egyetemes kereszténydemokrata gondolat az egyedüli, amely a múlt, a jelen és jövő idődimenzióiban természetes és egymásba fonódó közösségekként értelmezi az emberi társadalmat. A kereszténydemokrata gondolatban

„a jelenleg élők, a már elhunytak és a még meg nem születettek olyan közösséget alkotnak”

• Ezt családi, hitbéli és nemzeti nyelvi-kulturális kötelékek fűznek össze, amelynek egyensúlyát az egyéni és közösségi jogok mellett, az egyéni és közösségi kötelezettségek gyakorlása is biztosítja, valamint az a tudat, hogy saját emberi létünk és akaratunk fölött létezik egy örök teremtő erő.
• Mindezt az egyetemes kereszténydemokrata mondanivalót magyarul három szóban – Isten, haza, család – össze lehet foglalni. Ebben a három szóban minden benne van, amiért emberként érdemes élni, és magyar politikusként érdemes küzdeni a XXI. században is.
• A múltból megtanulhatták, hogy

az emberi észbe vetett hittel visszaélő szekuláris haladáskultusz jegyében politikai uralomra törők

az európai politikában miként ásták alá a keresztény gondolat hatóerejét, és a XX. században miként torkollott mindez két világháborúba és két totalitárius diktatúrába.

• A jövőben az a veszély fenyegeti Európát, hogy ezúttal az emberi identitással visszaélők, egy újabb haladáskultusz jegyében igyekeznek minden akadályt elhárítani az országok és nemzetek alávetésére és kifosztására szolgáló politikai uralmuk útjából. Az ebbe az irányba megteendő döntő lépés az Isten, a haza és a család kiiktatása az emberek lelkéből és életéből.
• Az újabb haladáskultusz fedőneve ezúttal nem humanizmus, hanem az úgynevezett „transzhumanizmus”, amelynek hirdetői körmönfontan azt vallják, hogy a XXI. században a műszaki fejlődés olyan gyors, hogy az emberi identitás csak akadálya lehet a további fejlődésnek, ezért mindekinek úgynevezett „fluid identitást”, vagyis valójában identitásnélküliséget ajánlanak.
• Az emberi értéktudat szétveréséhez a nemi, családi, nemzeti és vallási identitás szétzilálásán keresztül vezet az út, amelyen szétrombolhatók mindazon intézmények – a család, a nemzeti államok és keresztény egyházak -, amelyek az emberi önazonosság legfontosabb alkotóelemeit hivatottak erősíteni és oltalmazni.
• A közösséginek mondott média, az úgynevezett mesterséges intelligencia és a kvantumfölény (?) eléréséért vívandó verseny XXI. századi világában az Istenétől, hazájától és családjától megfosztott emberekre korábban sohasem tapasztalt, csontig ható és lélekemésztő magány leselkedik