Fél ország lélegzetvisszafojtva figyelte, amint három éve saját lábából vérrögöt távolított el a nagyatádi rokkantnyugdíjas. A műtét sikerült, s a beteg is életben maradt. Az eset főhőse Seres István, egykori hegesztő, vasmunkás, ma újabb műtétre készül. Hasfalában nyirokcsomót talált, ami orvosai szerint csak egy veszélytelen zsírmirigy, de Seres úr állítja, hogy a duzzanat rá nézve veszedelmes, ezért annak eltávolítására készül. A kockázat óriási, a történet főszereplője szerint azonban az egészségügy mai helyzetében még a házilagos műtétet is vállalni kell. Seres István útja nem követendő, de figyelemre méltó.
A vérröggel kezdődött minden. Illetve azzal, hogy emiatt Seres István jobb lába kibírhatatlanul fájt. Az orvos műtétet javasolt, de az átkozott kórházi várólista hosszúnak tűnt. Seres nem bírta a tehetetlen várakozást. Elszánta magát a műtétre, azt szuggerálva, hogy életmentő beavatkozásról van szó. Rettegett ugyanis attól, hogy ha a vérrög a lábából elindul, az vagy a szív, vagy az agyi ereit dugaszolja el, s akkor örök életére megbénulhat. Fekhet ágyban, bámulhatja a plafont, esetleg az alvadt vér azonnal legyilkolhatja. Ez még 2015-ben történt.
Seres először borotvaszesszel sterilizált, majd az őt mindenben támogató felesége segítségével először a combjánál, majd a vádlijánál elszorította az ereket, de előkerült a kéz alól beszerzett steril injekciós tű, és a szike is. A műtéti technikát három évvel azelőtt tanulta, amikor kilenc vérrögöt szedtek ki a hasfalából. Ezt az érvelést némi kétkedéssel hallgatjuk, hiszen tudomásunk szerint a nagyobb műtétek esetén altatják a pácienst. De az ön-operáció végül is minden kétséget kizáróan megtörtént, az előkerülő fotók is bizonyítják, hogy a 6-7 centis vérrögöt valóban kioperálta, majd kínjai a műtét után enyhültek. A rettenetes bravúr után még a nemzetközi sajtó is felkapta a nevét, s Seres István nemcsak gyógyult, hanem ismert emberré vált.
Ráadásul Serest nem is lehetett bíróság elé állítani azért, mert – ahogy mondja – megmentette saját életét. Pedig illiberális berkekben – már csak a „példa statuálás végett” is – erre lehetett számítani. Egy komoly ügyvédi iroda próbálta bizonyítani, hogy a vérrög kiszedése ráért volna még. De Seres úr, aki időközben egészségügyi jogásszá képezte ki magát, megvédte igazát, meg az egész vérrög-kiszedési akciót. Ezért élve és börtön nélkül úszta meg az akciót. Hiába, az élet kockázatos műfaj.
Seres úr egyébként nem ijedt volna meg a bíróságtól sem, mert az őt fenyegető büntető akciót csupán kommunikációs trükknek tartotta. Az egészségügy tótumfaktumai úgy csináltak, mintha meg akarnák büntetni, de az ilyen akciókkal csak azokat ijesztik el az öngyógyítástól, akiket lehet. Az ilyen trükköknek Seres úr nem ugrik be. Ezt azok is jól tudják róla, akik kérik a tanácsait, mert sérelem érte őket az egészségügyben. Ámbár így kívülről nézve azért fura lenne, ha a csináld magad mozgalom keretében a tízmillió önoperáló nemzetté lennénk. Minden esetre az életben maradt kórházi fertőzöttek, a várólistások, na meg a „műhibás” betegek az ország minden részéről áramlanak Sereshez, aki jogi tanácsokkal látja el az egészségügy áldozatait. A hálás páciensek egy idő óta csak „tanácsos úrnak” szólítják, az egyik ügyvéd pedig „kollégának” nevezte Serest. Aki viszont a mai napig megtartja fogadóóráit a másfél szobás lakásában.
Az igazi dráma azonban csak most kezdődik, mert Seres István ismét bemosakszik, mert operációra készül. Mielőtt azonban ennek véres részleteibe elmerülnénk, tisztázzuk: a korábbi vérrögnek durva előzményei voltak. Ugyanis a rokkantnyugdíjas – talán mert nem burokban született – Seres Pistike korában csontvelőgyulladást kapott. Két éves körüli legényke volt. Akkor ismerkedett meg a kibírhatatlan fájdalommal. Seres ma azt állítja, hogy rajta kísérletet hajtottak végre. Konyhanyelven úgy fogalmaz: nem a gyulladt velőt, hanem alsó lábszárának csontját cserélték ki; abban a reményben, hogy az újra csontvelőt termel majd. Ezt illő szkepszissel – nem szepszissel – fogadjuk. A műtétről hegek is tanúskodnak: a lábfejtől, illetve a bokától a térdig tart a vágás. Ilyen operációt állítólag korábban nem végeztek az egykori Koltói Anna Klinikán. Az ötlet állítólag amerikai, ámde a technika magyar volt. Ezt a gyermekkori akciót Seres úr ma emberkísérletnek tartja, főleg azután, hogy megszerezte az 58 évvel ezelőtti műtéti naplót. Pontosabban csak a rá vonatkozó 1165-ös számú oldalt sikerült megkaparintani. A számára bizonyíték erejű dokumentumot – amelyet 1960-ban dátumoztak – a közeli években kapta egy nővértől, aki ráismert a facebookon nyilvánosságra hozott történetre. Ötven év után az ápoló azt írta, hogy a beavatkozás miatt neki volt lelkiismeret furdalása. Seres így utólag feljelentést tett, de a rendőrség nem talált okot a nyomozásra. Fordult a köztársasági elnökhöz is, de az államfő nem reagált. Minden esetre az operáció miatt Seres úr egyik lába 37-es, a másik 43-as. Ma morfiumos tapasz teszi elviselhetővé számára az életet, de legalább él, mondhatnánk. Így átgondolva a sztorit, akár hollywoodi filmdráma is készülhetne, hiszen még a happy and is garantálva. Ámbár Seres úr újabb műtétre készül.
A rokkantnyugdíjas azt mondja a Független Hírügynökségnek, hogy a hasfala az elmúlt években duzzadni kezdett, nyirokcsomói fájnak. Nem tagadja, hogy az orvosok szerint az egész csak veszélytelen zsírmirigy; elfér, ott ahol van, az egész csak esztétikai probléma. Seres persze nem lenne Seres, ha nem vitatkozna. Az nagyatádi rokkantnyugdíjas tehát azt tervezi, hogy miután áttekinti a szakirodalmat, hasfalából eltávolítja az általa gyanúsnak talált részeket. Kétkedő közbevetésünkre csak legyint, elvesztette már a bizalmát a magyar egészségügyben ezért vette újra önkezébe a sorsát. Pedig tudja, hogy ez életveszélyes játék, és neki sem lesz mindig szerencséje. De emeli a tétet.
