„Magyarország gazdasági téren az Ország Tíz Legjobb Éve (O.V. szíves közlése nyomán), a bőven áramló EU pénzek, és a 10 évig tartó világgazdasági konjunktúra ellenére ma Bulgáriával versenyez az utolsó előtti helyért. A többiek sikeresen elhagytak minket.”
Na és? Ki a francot érdekel?
„Magyarország az EU legkorruptabb országa.”
Na és? Ki a francot érdekel?
„Magyarország jelenleg, azaz 14 éves(!) Orbán regnálás után ugyanott tart GDP arányos államadósságban és pont ugyanaz a minősítése az S&P hitelminősítőnél, mint a 2010-es kormányváltáskor, azaz az „országeladósító baloldal” legrosszabb korszakában, a világválság kellős közepén. Egy különbséggel: ma már nincs meg az akkor még meglévő, 2700 milliárdos MANYUP vagyon, mert az Orbán alatt valahogy kézen-közön eltűnt.”
Na és? Ki a francot érdekel?
„Magyarországon kevesebbet költenek GDP arányosan az egészségügyre, mint amennyit a „zemútnyócévesek”, az egészségügy a végét járja, ezért, hogy még valahogy működni tudjon, rendőri felügyelet alá kellett helyezni.”
Na és? Ki a francot érdekel?
„Magyarországon kevesebbet költenek GDP arányosan az oktatásügyre, mint amennyit a zemútnyócévesek költöttek, az oktatásügy a végét járja, ezért, hogy még valahogy működni tudjon, rendőri felügyelet alá kellett helyezni.”
Na és? Ki a francot érdekel?
„Magyarországon főként a kormány osztogatása miatt Európa rekorder infláció volt (azaz mi kezeltük a legrosszabbul), amely csak azért csökkent le az elfogadható érték közelébe, mert az átlagembereknek elfogyott a pénze (a kiskereskedelmi forgalom több mint 7 %-kal csökkent), és már nincs hová emelni tovább az árakat. Ez a helyzet rossz a lakosságnak, és tönkreteszi a kisboltokat.”
Na és? Ki a francot érdekel?
„Magyarországon a regnálók kiszolgálói:
- az ügyészség,
- az Alkotmánybíróság,
- az Állami Számvevőszék,
- a Nemzeti Adó- és Vámhivatal,
- a Közbeszerzési Hatóság,
- az Egyenlő Bánásmód Hatóság,
- a Gazdasági Versenyhivatal,
- a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság,
- a Nemzeti Választási Iroda,
- az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala,
- a médiahatóság,
- a köztársasági elnök,
(az igazságszolgáltatás – egyelőre – ingadozik)
Ha ezek Orbánt szolgálják semlegesség helyett, akkor ráuszíthatók az ellenzékre? Persze. Rá is uszítják őket.
Na és? Ki a francot érdekel?
„Magyarországon a polgárok által adóként befizetett közpénz eltulajdonítása nagyüzemi módszerekkel, sokszáz milliárd forintos értékben, az államvezetés hathatós beavatkozásával és irányításával folyik. Kedvezményezettek: az Orbán féle államvezetés rokonai, barátai és üzletfelei.”
Na és? Ki a francot érdekel?
„Magyarországnak sikerült elérnie, hogy rossz viszonyba kerüljön az összes szövetségesével, ami egyrészt gazdaságilag hátrányos, de egyéb szempontokból is az.”
Na és? Ki a francot érdekel?
„Novák Katalin köztársasági elnök úgy döntött, hogy a pápalátogatásra(?) hivatkozva kegyelmet ad a terrorvádak(!) miatt jogerősen 6 év börtönre ítélt Budaházy Györgynek és társainak.”
Na és? Ki a francot érdekel?
Szabadon engedtünk mi már életfogytiglanra ítélt baltás gyilkost, meg több mint ezer embercsempészt, hogy mindig legyen munkája határőrségünknek, egynéhánnyal több vagy kevesebb nehézfiú mit se számít… a pápa különben is a terrorizmus nagy híve, ahogy rebesgetik, ezért volt Budaházy a legjobb választás. Legközelebb azért szerezzetek neki egy fehér lovat meg egy ellentengernagyi uniformist a labanc császártól kapott kitüntetésekkel… bár állítólag fehér ló nincs is, csak szürke, de így azért diadalmasabb lenne a börtönből való távozása, mint szegényes öltözékben azon a koszlott barnán.
„Novák Katalin köztársasági elnök úgy döntött, hogy kegyelmet ad egy gyermek-kényszerítés miatt elítélt igazgatóhelyettesnek, aki a szexuálisan pedofil bűnöző főnökét próbálta menteni.”
Na, ez már döfi! Szegény felbujtó (aki, mint már tudjuk, Balog Zoltán református püspök), szegény Varga és szegény Novák, ők joggal gondolhatták úgy, hogy ez a kis apró kegyelem a fenti, az országra nézve szörnyű tények mellett tényleg a francot sem fogja érdekelni, oszt mégis mi lett belőle? A jobboldali védőnek bekiabáltak a kispadról, hogy adja haza, az megzavarodott, rosszul találta el a labdát, a kapus elcsúszott, róla az ellenfél támadója elé pattant a kaputól két méterre, elhibázhatatlanul, és a támadó be is passzolta. A félelmetes fölényben lévő, a bajnokságot tengernyi pénzzel uraló, de saját játékosai miatt mégis leventególt kapó csapat játékosai és drukkerei azóta siránkoznak, őrjöngenek, gyurcsányoznak, szidják a hibázásukat kihasználó ellenfelet (amilyen hülyék, azt hiszik, azt tiltják a szabályok, mert mindegyik szabályt ők hozzák kétharmaddal), a földhöz verik magukat dühükben és bánatukban, iszonyatos ökörségeket beszélnek, és persze terelnek meg hazudoznak is, de így sem jobb nekik. A Mester természetesen azonnal lecserélte a hibázókat, illetve hát „ők kérték a cserét” (hehe). Főleg azért cserélte le őket, hogy senki még csak véletlenül se gondolhasson arra, a Mestert kellett volna lecserélni, aki beállította ezt a két szerencsétlent a csapatba. Már régen le kellett volna. De még milyen nagyon régen. Főleg fentebb leírt pontok miatt, azaz az ország elemi üdve érdekében.
Nagyon nehéz ám eltalálni, mi az, ami érdekli a francot. A franc általában csak úgy üldögél, közömbösen bámulja a semmit, a körötte való villámcsapkodást, de akár a földrengéseket is egy mukk nélkül viseli el, ám egyszer csak jön egy jelentéktelen ember, aki még bűnözőnek is csak segéd, és nem ám az, hogy nem ítélik el (mert elitélték), hanem a kegyelem rántja ki a francot a közömbös semmittevésből, és rögtön olyan forgószelet rendez, hogy még a despotizmus mocsara is felkavarodik.
Mondhatjuk tehát, hogy a franc száz százalékban érzelmi lény, melyet a racionális indokok nem késztetnek semmire. Annál inkább az elemi ösztön! Az aztán hatásos! Na, ezt kell tudni mindenkinek, aki beszáll a politikába. Ha az ország jó része kukázni fog (egy kisebbik része már ma is azt teszi), és az ismételten módosított Alaptörvény szerint kötelezően tisztelegni kell nekik majd minden Bentley-nek és Ferrarinak, amelyik a kuka mellett elhalad (a narancsszínűeknél le is kell térdelni), attól Orbán következő kétharmadát a kukázó és tisztelgő magyarok még biztos megszavazzák, de ha a szexről lenne szó és fiatalokról (<18), akár csak áttételesen, az addig csendben turkáló tömegek azonnal megragadják a kezük ügyébe eső első dinnyehéjat, és egy emberként állnak csatasorba. Na, ilyenkor kell nagyon észnél lenni Orbánéknak, hogy leszereljék az indulatvihart. A szóba jöhető fegyverek:
- A másik is! (hiába nem mentség semmire)
- A másik még inkább! (hiába, hogy nem igaz)
- Mi nemesen viseljük a vereséget, ők meg nem! (ez meg aztán pláne semmi, de akkor is hatásos)
- Ők a rohadékok, és ha mi lennénk azok, akkor is ők! (szimpla hazudozás, de hat)
És mint látható, Orbánék mindezt be is vetik. Mivel pedig övék a majdnem totális médiauralom, nem kétséges, hogy a racionalitást messze elkerülve ez is sikerülni fog nekik.
Tisztelt magyar értelmiség! Nem lehetne mégis tenni valamit Orbán leváltása érdekében? Például abbahagyni az arra való hivatkozást, hogy az értelmiségnek semmi köze az ország állapotához, mert az kizárólag a pártok dolga.
Jó, jó, persze, tudom, hogy nem lehet. Csak nem szoktam feladni.
