Örkény, ha élne, most a kardjába dőlne. Bánatában. Hogy ő ilyet nem tudott kitalálni. Pedig, ő sem volt piskóta, de Jakab Imre műszaki ügyintézőhöz – már amennyiben ő a valódi ötletgazda – képest a fasorban sincs.
Ha valaki nem ismerné Jakab Imre műszaki ügyintézőt, sürgősen jegyezze meg a nevét. Ő az az ember, aki hivatalos levélben felszólította a kétfarkú kutyák polgármesterjelöltjét, hogy nyolc napon belül állítsák vissza a település kátyúit, méghozzá eredeti állapotukban. A település ragaszkodik az ő kátyúihoz.
Pecsét is volt a levélen, meg fejléc.
Irgum és Burgum.
Ha nem állítják vissza a kétfarkúak a kátyúkat, eredeti állapotukban méghozzá, akkor Felcsút település fogja azt a kétfarkúak költségére elvégezni. Kiszámlázza nekik: volt x darab kátyú készítése, eredeti állapotban, az annyi, mint annyi. Plusz áfa.
Érti valaki, hogy van itt? Vissza kell ásni a kátyúkat. Hogy mi a jó egy kátyúban, azt csak Felcsút önkormányzata, valamint Jakab Imre műszaki ügyintéző tudja. Lehet, hogy az jó benne, hogy szép. Esztétikailag legalábbis.
Vagy nem szép, de hasznos. Városképi nevezetesség, benne van a jobb bédekkerekben.
Kérdés persze, hogy visszaállítható-e az eredeti állapot? Mi van, ha a kétfarkúak ásni kezdenek, de újonnan létrejött kátyú nagyobb lesz, mint az eredeti. Vagy kisebb. Vagy mélyebb. Vagy, teszem azt, valamilyenebb.
Jobb lenne, ha Jakab Imre felügyeletével a felcsúti önkormányzat végezné el a visszakátyúttasítást. Szakszerűen, mert nekik van tapasztalatuk benne, hogyan kell kátyút előállítani.
És ha már belekezdtek, nem szabadna beérni a kétfarkúak által betemetett kátyúk újragondolásával. Új kátyúkat is kellene kiásni, hogy minden felcsúti családnak legyen saját kátyúja.