Címke: akadémiai kutatóhálózat

Erővel kell átvennie a kormánynak az akadémiai kutatóhálózatot, ha az MTA közgyűlése támogatja az elnökséget és a dolgozók elsöprő többségű belső szavazási eredményét. Palkovics László megüzente: készek törvénnyel elvenni az intézeteket. Lovász László ellenáll.

Rövidesen eldől: a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közgyűlése az elnökség mögé áll-e, vagy enged a kormányzati nyomásnak. A közgyűlés már zajlik. Lovász László MTA-elnök a közgyűlés bevezetőjében kiállt az intézmények integritása, akadémián belüli működése mellett.

A kutatók kiállnak a függetlenség mellett

A tét a több ezer kutatót foglalkoztató intézeti hálózat akadémián belül maradása vagy – a kormány szándéka szerint – onnan kikerülése és különönálló szervezetbe olvasztása. Illetve az előbbi esetén az újonnan létrehozandó irányító testület (szenátus) összetétele, kormányzati vagy akadémiai többség a döntéshozatalban. Továbbá mindezek függvényében az, hogy az intézetek változatlanul megkapják-e a törvényben rögzített alapfinanszírozást vagy minden összegre pályázniuk kell.

A lassan egy éve tartó kötélhúzás idején az MTA elnöksége – a tavaly decemberi közgyűlés határozata nyomán – múlt kedden kiállt az intézményhálózat maguknál tartása mellett. Ma reggel Palkovics László innovációs és technológiai miniszter (maga is akadémikus!) az egyik kormánylapban

megüzente: ha az MTA nem enged, már júniusban készek törvénymódosításra.

Ha az MTA közgyűlése úgy dönt, hogy nem fogadja el az innovációs tárca javaslatait a kutatóintézet-hálózat kiszervezésére vonatkozóan, a helyzetet a kormánynak kell megoldania – mondta Palkovics. Megismételte a semmivel alá nem támasztott, sőt, a kormány kezdeményezésére nemrégiben elvégzett nemzetközi vizsgálat eredményével ellentétes álláspontot, hogy Magyarország tudományos teljesítménye nem jó, semmit nem haladtunk előre az utóbbi évtizedekben.

A napokban az MTA kutatóintézeteiben belső szavazást rendeztek, amely elsöprő támogatásban részesítette az elnökség és az Akadémiai Dolgozók Fórumának álláspontját.

Eszerint az 1711 szavazó 94 százaléka a hálózat benntartását akarja, 91 százalék szerint egyharmad-egyharmad arányban képviseljék a tagok a szenátusban az MTA-t, a kutatóintézeteket és Palkovics minisztériumát. (A kormány feles arányt akar, amelyben a döntő szót kimondó elnök a kormány és az MTA közös jelöltje. Ebben a felállásban könnyen átvihető a kormányzati akarat. A kormány szívesen hivatkozik a német Max Planck Társaság kutatásirányítási modelljére, ám az összehasonlítás fals. Ott jelentős a kormányzati kisebbség.) Az alapfinanszírozás fenntartását 98 százalék igényli.

Az intézetek egy részében szavaztak a Filozófiai és Történettudományok Osztályának kiegészítő javaslatáról is. Szintén meggyőző, 82 százalék ért egyet azzal a megfogalmazással, hogy ha a kormány kezdeményezésére a jogalkotó a kutatóhálózatot elszakítja az akadémiától, az MTA – tagjai és munkatársai aktivitását nem gátolva –

„az új szervezeti keretek kialakításának és működtetésének történelmi felelősségében nem tud és nem kíván osztozni”.

Nincs indok és terv

A feszültséget az okozza, hogy a Palkovics-tárca, az ITM mindmáig nem állt elő olyan írásos előterjesztéssel, amelyben az átalakítás indokai mellett bemutatná, mit akar tenni az intézményhálózattal, miért lenne jobb kiszakítani az MTA-ból és közvetlen kormányzati irányítás alá helyezni.

A kutatóhálózat sorsa a legfontosabb témája a közgyűlésnek – jelentette ki megnyitó beszédében Lovász László. „A teljes magyar tudományosság jövőjét meghatározó döntések előtt állunk” – fogalmazott az MTA elnöke. Hangsúlyozta: az MTA elismeri és támogatja a kormánynak azt a célját, hogy a felfedező (más néven alap-) kutatásokra alapozva minél több olyan alkalmazott kutatási eredmény és innováció jöjjön létre, amely Magyarország gazdasági erejét növeli.

A kompromisszum érdekében Lovász egyetért azzal, hogy jöjjön létre a kormányzati igények hatékonyabb megvalósítása érdekében egy új, az akadémiai kutatóhálózatot irányító szervezet. Ennek a testületnek az összetétele és jogköre azonban csak olyan lehet, amely garantálja a tudományos kutatások szabadságát, függetlenségét és feltételeinek stabilitását – hangsúlyozta az MTA elnöke, kiemelve, hogy

„ez most a mi legnagyobb felelősségünk”.

Az elnök szerint az akadémiai kutatóhálózat nemzeti kincs. „Olyan érték, amelynek egyben tartása mindannyiunk érdeke. Teljesítménye nemzetközi szinten is kiemelkedő, a ráfordított erőforrásokhoz viszonyítva pedig Európa élvonalában van” – mondta Lovász László.

A meglehetősen kusza történet hátterében sokan az látják kibontakozni, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban megváltozik a kutatás-fejlesztési támogatások elosztása. Nagyobb részt képviselnének a közvetlenül Brüsszelből eldöntött programok, kikerülve a kormányokat. A Korrupciókutató Központ Budapest ennek kapcsán végzett elemzése szerint a gyenge minőségű kormányzati kutatóhelyek a jó teljesítményt nyújtó műhelyek átvételével oldhatják meg az előállható pénzvesztést.