„A magyar nemzet különleges, semmilyen más nemzettel nem azonos történelmi, nyelvi, kulturális, antropológiai, politikai jelenség, speciális ötvözet. A nemzeti politikának nem valami-valaki mást, hanem a nemzetet, annak a fennmaradását és továbbvitelét kell szolgálnia.”
Írta Szájer József. Írhatta volna Troppauer Hümér is, és akkor az lenne a címe, hogy „Álomvilágban élek”. Ebben az álomvilágban küzdeni kell egyáltalán már a nemzet fennmaradásáért is (bizony), mert valakik, illetve a „tuggyukkik” le akarnak minket, magyarokat igázni, meg akarnak szüntetni, el akarnak törölni a Föld színéről, tisztára olyan, mintha még mindig a Habsburg birodalom gyarmata lennénk, akárcsak Petőfiék korában, mikor az országot a magyarsága miatt nyomták el, zsákmányolták ki, és tették alárendeltté. Ennek a gyarmati létnek ma már nyoma sincs, forradalomra semmi szükség, a szöveg szemléleti lemaradása a jelenlegi, EU partneri valóság mögött láthatóan jó pár brosúrányi. Hogy szándékosan-e, arról majd később.
A dolog érdekessége, hogy Petőfiék idején az akkor szintén soknemzetiségű birodalomnak tekinthető Nagy-Magyarország itt élő, idegen népei ugyanúgy elnyomónak érzékelték a magyarokat, mint a mi forradalmáraink a Habsburgokat. Sajnos nem is alaptalanul, ugyanis a nagy idegen többségű részeken is színmagyar volt az arisztokrácia, a birtokos nemesség, a rendfenntartás meg az igazságszolgáltatás, és hogy az mit eredményez a nem magyarok esetében, mindenki könnyen kitalálhatja. Nem csoda, hogy a XIX. század elején elindult nemzeti öntudatra ébredéses korszak (= nemzetként összefogva többre jutunk elnyomóink ellen), nem csak a magyarokra volt jellemző, hanem az összes többi itt élő nemzetiségre is, csak ők nem a Habsburgok ellen szervezkedtek nemzeti alapon, hanem a magyarok ellen. Az, hogy Trianon ennek is köszönhető (nem kevés mértékben), nem a véletlen műve.
A nemzetekkel kapcsolatban megemlítendő még, hogy nem csak a magyar, hanem a többi nemzet sem azonos semmilyen más nemzettel sem történelmi, sem nyelvi, sem kulturális, sem politikai téren (az antropológia nem stimmel ide, mert Czeizel kutatásai szerint a magyarok genetikailag nem különböztethetők meg a szomszéd népektől, ahogy ez Európában ma már általános). Ebből következően a különlegességet tekintve az összes többi nemzet pont olyan „speciális ötvözet”, mint a magyar. Plusz büszkélkednivalója, hogy hujjdekülönlegesek vagyunk, ezen a téren semelyik nemzetnek sincs. Nekünk sem. Sőt, az egyre romló PISA tesztek kevés jót jeleznek a gyermekeink által építendő jövőnket illetően (lásd: orbáni „oktatáspolitika”).
A Szájer féle írás konkrétumait tekintve:
- „A háborúkat nem a nemzetek okozták úgy általában, hanem a többiek fölött uralomra törekvő, birodalmi ambíciókat tápláló, konkrét agresszív országok”.
Érdekesség, hogy ezek a csúnya, agresszív országok ugyancsak mind-mind nemzetállamok. Úgy általában. Napóleon Franciaországánál, Hitler Németországánál vagy Putyin Oroszországánál nemzetállamibb nemzetállamot el sem lehet képzelni. Utóbbit tekintve hetente hal meg sok orosz a hazájáért… illetve bocs, azok az ukránok, az oroszok nem a hazájukért, hanem Nagy Vlagyimir cár birodalmi ambícióiért adják az életüket, de ezt nálunk nem szabad mondani.
- „A nemzet az egyetlen olyan társadalmi keret, amelyben a valódi demokrácia létezhet és fenntartható – a birodalmi elv és a néphatalom fő szabály szerint inkompatibilisek egymással”.
Az, hogy Szájer kövér hülyeséget írt, Belgium, Nagy-Britannia, de akár az Egyesült Államok példáján is látható (az utóbbiban félelmetes a sokfajta népcsoport keveredése – na de majd most Trump rendet rak!). A birodalmi elvről nem tudom micsoda, csak azt tudom, hogy minden országból egy diktátor révén lesz antidemokrácia, azaz a néphatalom mindig a diktátorral inkompatibilis, teljesen függetlenül attól, hogy az az ország nemzetállam, birodalom, vagy egyéb akármicsoda lenne is.
- „Kodolányi János fogalmazta meg, hogy a magyar nemzet küldetése a megmaradás – a nemzeti politikának a nemzetet, annak fennmaradását kell szolgálnia”.
Bizony. Sőt ezzel Márai is egyetértett, mikor Kodolányi vitatkozott vele. Az egyetlen aprócska probléma, hogy ez a vita a II. Világháború kellős közepén történt, mikor tényleg az volt a kérdés, fennmaradunk-e, vagy sem, mégpedig függetlenül attól, hogy a németek győznek, vagy a Szovjetunió. Ma már nyugodtan folytathatnánk nemzeti helyett partneri politikát, de mi nem. Az istennek sem. Akik partnereink lennének, azaz a szövetségeseink (EU, NATO), azokat állandóan rugdaljuk meg szidalmazzuk, akikhez meg dörgölőznénk, azok maximum hasznos idiótaként használnak ki minket (Trump, Hszi, Putyin). Ez az „Elsősorban belülről barmoljuk szét az országot, de kívülről azért még a külpolitikánkkal is rásegítünk az elbarmolásra” nevű, orbáni politika lényege. Úgy is néz ki az ország.
- „Minket a Jóisten is arra teremtett, hogy a nemzeti szuverenitás szabadságharcosai legyünk – és ez felelt meg az érdekeinknek is”.
Aha. Jól kineveztük magunkat szabadságharcosnak a Jóistenre hivatkozva, mi? Az hogy az „érdekeinknek ez felel meg”, egyértelmű, hiszen a nemzetállam maga a vegytiszta önzés, és hogy a jelenlegi fideszes vezérkar legfőbb tulajdonsága szintúgy az önzés, az kétségtelen.
- „Az Európai Unió nem a demokratikus, hanem egyre inkább a birodalmi elv szerint működik, mert a magyarok kivételével semmiről nem kérdezik meg az európai polgárokat. A brüsszeli füstköd mögött zajlik az Európai Birodalom jogot áthágó, lopakodó, senki által nem választott testületek, személyek hatalmi expanziója”.
De. Megkérdezik. Azt a megkérdezést úgy hívják, hogy választás. Európában azokat választják meg abszolúte demokratikusan EU képviselőnek, akik értenek hozzá, és az őket megválasztó polgárok nevében politizálnak, demokratikusan képviselve azok elvárásait. Az, hogy Rogánék évi 45 milliárdból, sugalmazott válaszokkal operálva pluszként még „konzultálnak” is a néppel, tisztán belpolitikai célt követ, mégpedig a fideszes szavazógárda egyben tartását. A szájeri szöveg utolsó mondata viszont konkrétumok nélkül simán csak egy összevissza hazudozás. Nem is vártunk mást tőlük, nemde?
- „Az uniós együttműködést féltő kritikákra azt a sem intellektuálisan, sem jogilag nem túl igényes választ adják, hogy az unió önkéntes egyesülés”.
Bizony, hogy azt. Az úri kluboknak, ol.: EU, vannak belső szabályai, és akiknek ez nem tetszik, akár ki is léphetnek a klubból. A FIDESZ féle uniós együttműködés úgy néz ki, hogy ha a többségi akarat megfelel a saját elképzelésemnek, akkor együttműködöm a többiekkel, ha nem, akkor szabadságharcolok a szövetségeseim ellen. Mint már említettem, ez egyben a nemzetállami önzés, ami a nemzetállam összes ténykedését determinálja. Ha a nemzetállam immár birodalom, azaz a vezető autokrata/diktátor/szuverén már kiépítette az adott nemzetállamban a totális (pl. kétharmados) hatalmát, akkor a nemzetállam érdeke 100 %-ban megegyezik az autokrata/diktátor/szuverén egyéni érdekével, melyet a papagájkórus éjjel-nappal ismertet a néppel (ahogy a jelen iromány se más). Hogy ez „féltő kritika”-e, vagy nem, azt mindenki döntse el maga.
- „A nemzeti eszme arra biztat ma is, hogy a szabadságért érdemes és lehetséges harcolni, azt érdemes megvédeni”.
Ja. Ha veszélyben vagy elnyomás alatt van (lásd 907., 1456., 1848.), akkor igen. Ha viszont nem, és jelenleg ez a helyzet, akkor jobb lenne az EU csapatjátékban részt venni, de ez az, ami Szájeréknek nem megy. Ők nem csapatjátékosok, hanem ún. szuverének, akiktől a jó isten mentse meg kedves mindnyájunkat. Orbántól, Trumptól, Putyintól, meg az összes többi hasonlótól. Az ő céljuk ugyanis nem a minél nagyobb közösség együttműködése az emberiség közös céljaiért, hanem „az ÉN uralmam alatt lévő közösség együttműködése, mégpedig pontosan úgy, ahogy én akarom, vagyis az én hasznom érdekében!”. Az a közösség pedig, mint tudjuk, nemzetállam. Na ezért preferálják autokratáék a nemzetállamot, abban ugyanis a leárulózással való fenyegetés révén minden azonos nációjú embert, vagy legalábbis a nagy részüket együttműködésre lehet kényszeríteni. A technikáról itt olvashatnak.
- „A nemzeteket nem gyengíteni, hanem erősíteni kell, mert erős tagok nélkül nincs erős, cselekvőképes európai közösség sem”.
No comment.
Hogy miért Szájer lett erre a nemzetállamozásos inkább nem mondom meg mire kijelölve, arról nincsen információm. Valószínűleg azért döntött így a vezérkar, mert Deutsch túl buta, a többieknek viszont nincs elegendő brüsszeli tapasztalata és/vagy íráskészsége, így maradt végül gránitszilárdságú Alaptörvényünk atyja, azaz Szájer. Ezzel a megbízással jelezte neki a vezérkar azt is, hogy az eltévelyedett fiú vissza lett fogadva, és minden meg van bocsátva, de aktívan kell újra beállnia a sorba.
Megtörtént. Kövér ostobaságokkal ugyan, de az fideszéknél nem számít, mert bíznak benne, hogy jól ismerik a szavazóikat, érzelmi és IQ fronton egyaránt.
