A szovjet csapatok 1991-ben elhagyták Magyarországot, de Moszkva befolyása korántsem tűnt el velük együtt. „A katonák elmentek, de a titkosszolgálatok maradtak” – idézte fel Németh Miklós volt miniszterelnöknek tett kijelentését Panyi Szabolcs tényfeltáró újságíró, aki évek óta kutatja az orosz hírszerzés magyarországi kapcsolatrendszerét.
A történet jóval többről szól néhány beszervezett embernél: arról a hatalmi logikáról, amely a Szovjetunió utolsó évtizedeiben kialakult, és amelynek öröksége ma is érezhető Oroszországban.
Panyi szerint a szovjet, majd orosz titkosszolgálatok a rendszerváltás körüli időszakban is igyekeztek kapcsolatokat kiépíteni a magyar politikai és gazdasági elit teljes spektrumában. Nem véletlenül. A Szovjetunió hanyatlásának éveiben a kommunista pártvezetés egyre gyengébb teljesítményt nyújtott, miközben az állambiztonsági szervezetek befolyása folyamatosan nőtt. Ennek a folyamatnak a központi figurája Jurij Andropov volt.
Az egykori budapesti szovjet nagykövet 1956-ban közvetlen közelről figyelte a magyar forradalmat és annak leverését. Később a KGB vezetője, majd 1982-ben a Szovjetunió első számú vezetője lett. Politikai hitvallása egyszerű volt: mindenekelőtt ellenőrzés. Sok történész szerint éppen
az ő korszakában erősödött meg végleg az a modell, amelyben a titkosszolgálatok nem egyszerűen kiszolgálják az államot, hanem maguk is a hatalom egyik fő pillérévé válnak.
Ugyanezt a logikát látják sokan Vlagyimir Putyin rendszerében is. Az egykori KGB-tiszt által vezetett Oroszországban az állambiztonsági szervek ismét meghatározó szerepet töltenek be. Ezzel szemben Kínában a kulturális forradalom utáni reformok visszaszorították a titkosszolgálatok politikai befolyását. Egyes elemzők szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy Peking gazdasági modernizációja jóval sikeresebb lett, mint Moszkváé.
A magyar történetben különös szerepet játszott Vlagyimir Krjucskov, a KGB utolsó kommunista vezetője. Az ötvenes évek elején az IMO-n tanult magyarul, majd diplomataként Budapestre került. Tolmácsként és összekötőként részt vett a Kádár-rendszer megszilárdításának éveiben, később pedig a szovjet állambiztonság egyik legfontosabb figurájává vált. Jelen volt az 1956 utáni politikai folyamatok közelében, ismerte a magyar vezetőket, és évtizedeken keresztül kivételes kapcsolatrendszert épített ki Magyarországon.
A nyolcvanas évek végén, amikor a Szovjetunió már saját válságával küzdött, Moszkva fokozatosan feladta kelet-európai birodalmát.
A rendszerváltások azonban nem spontán módon zajlottak. A szovjet vezetés és a nyugati hatalmak számára egyaránt fontos volt, hogy az átmenet békés maradjon.
A háttérben intenzív egyeztetések folytak, miközben a régi rendszer emberei és az új politikai erők egyszerre készültek a hatalomváltásra.
Ebben az összefüggésben került elő Knopp András neve is. A kommunista pártközpont agitációs és propaganda osztályának helyettes vezetőjeként a rendszer egyik fontos háttéremberének számított. Panyi Szabolcs kutatásai alapján ő olyan információkat szolgáltatott Moszkvának, amelyek túlmutattak hivatalos feladatkörén. Az újságíró egyenesen úgy fogalmazott: „Moszkvának kémkedett.”
Ha ez valóban így volt, akkor Knopp esete jól mutatja, mennyire mélyen ágyazódott be a szovjet hírszerzés a magyar politikai elitbe még a rendszerváltás előtti utolsó években is.
Nem csupán információt gyűjtöttek, hanem igyekeztek befolyásolni a politikai folyamatokat, kapcsolatokat építettek, és figyelemmel kísérték, kik lehetnek a jövő meghatározó szereplői.
A rendszerváltás történetét sokáig a szabadság diadalának egyszerű történeteként mesélték el. Az elmúlt évek kutatásai azonban egyre inkább arra utalnak, hogy a háttérben a nagyhatalmi érdekek, a titkosszolgálatok és a politikai alkuk legalább olyan fontos szerepet játszottak, mint a nyilvános események. A szovjet birodalom összeomlott, a vörös zászlók lekerültek az épületekről, de a kapcsolati hálók, a megszerzett információk és a titkosszolgálati gondolkodásmód még hosszú ideig velünk maradtak.
És talán éppen ez a magyar rendszerváltás egyik legkevésbé feltárt öröksége: a tankok valóban hazamentek, a titkosszolgálatok viszont sok tekintetben itt maradtak. Az a kérdés pedig, hogy milyen mélyen alakították az új Magyarország megszületését, ma is élénk viták tárgya a történészek és a politikai elemzők körében.




















