Vasárnap délelőtt a rendszerváltozás utáni Népszabadság munkatársai találkoztak a Pozsonyi út 5. számú ház előtt, ahová lelkes lokálpatrióták egy kőrisfát ültettek kollégájuk, Bächer Iván emlékére.
„… hiányzik a Blaha ricsaja, hiányzanak az árusok, a zoknisok, a benzincsövesek, a könyvesek, a kazettások, a koldusok, a cigányok, a zsebesek, a lövöldöző rendőrök, hiányzik a forgóajtó, hiányzik a páternoszter, hiányzik a fejét-mindig-elfordító kiadóbiológus, hiányzik a négyes-hatos, a Rákóczi tér, a Csarnok, a Meinl, a Corvin…” (Bächer Iván)
Azon az egy évvel ezelőtti októberi hétvégén a Népszabadság szerkesztői, újságírói pénteken este még úgy tudták, hétfőre visszaköltöznek a Bécsi útra, ahol továbbra is szabadon folytathatják egyre keményebb sorozatukat Matolcsy, Rogán és a többiek turpisságairól.
Szombaton 8:40-kor minden népszabis sms-t kapott, amelyben a „lap felfüggesztéséről” értesítették őket.
Motoros futárok is vitték az üzenetet a lakcímeikre.
A Népszabadság kitűnő hétvégi száma még kint volt az újságárusoknál, de a nol.hu már csak hibajelzést adott. Egy régi népszabis kolléga a printscreennel tömör bejegyzést írt a Facebookra:
Észak-Korea.
Ma van a sokk első évfordulója.
A mai megemlékezés szervezők üzenete:
„Vasárnap egy éve lesz, hogy bezárták a Népszabadságot. Október 8-ra, délelőtt 11-re díjkiosztót és demonstrációt szervezünk a Pozsonyi útra, Bächer Iván fája elé (a LángTéka Könyvesboltnál).”
A megemlékezésen most első alkalommal átadták a Népszabadság-díjat is: a Szabad Pécs kapta. A portál azután indult, hogy Mészáros Lőrinc megvette a Dunántúli Naplót (is), amelynek több munkatársa úgy döntött, hogy inkább a közösségi támogatásból működő, független tényfeltáró, szabad újságírást választja.
A Szabad Pécs felelős szerkesztője, Babos Attila a díjat nagyon megtisztelőnek és felemelőnek, sőt, Magyarország legfontosabb díjának nevezte, ugyanakkor nem teljesen jóérzéssel vette át. „Egyre szűkül az a tér, ahol szabadon lehet gondolkodni” – fogalmazott.
