A sah bukásával sokan azt hitték, véget ér Irán rettegett titkosrendőrsége, a SAVAK. Az új egyházi rezsim azonban nem felszámolta, hanem beolvasztotta és továbbfejlesztette: a forradalom romjain olyan hírszerző gépezetet épített, amely ma már globális elnyomó hálózatként működik, és ugyanazokat a módszereket alkalmazza, mint elődje – csak kiterjedtebb hatókörrel és ideológiai igazolással.
A sah 1979-es bukása sokak szemében a SAVAK, Irán rettegett titkosrendőrségének végét jelentette. A forradalom azonban nem felszámolta, hanem beolvasztotta és újratervezte a szervezetet: az egyházi rezsim a SAVAK szakértelmét és struktúráját felhasználva építette ki saját, világszerte működő hírszerző és elnyomó apparátusát. Hivatalos iráni források és történelmi vizsgálatok egyaránt azt mutatják, hogy a SAVAK külföldi hírszerző, kémelhárító és technikai megfigyelő egységei az új rendszer szolgálatába álltak.
A SAVAK beolvasztása az egyházi diktatúrába
2025 februárjában az iráni állami televízió egy dokumentumfilmes, Iman Goudarzi nyilatkozatát idézte, aki szerint a SAVAK tizenegy részlegéből mindössze egyet számoltak fel a forradalom után, a többi érintetlenül maradt, és még a sah bukása előtt hűséget fogadott Khomeininek. Ezt több forrás is megerősíti: a rezsim nem megtisztította a szervezetet, hanem átalakította és saját céljaira használta.
Egy 2023-as interjúban egy volt SAVAK-kémelhárító tiszt arról beszélt, hogy a forradalmárok közvetlenül keresték meg őket szakértelmük miatt. A korábbi szovjetellenes egységeket átszervezték, hogy az új rendszer „belső ellenségeit” kezeljék. Az ISNA 2019-es jelentése szerint a korai hírszerzési minisztérium (MOIS) tagjai nyíltan elismerték: a stabilitás fenntartásához szükségük volt a SAVAK embereire.
A MOIS 1984-re vált domináns hírszerző erővé, de az iráni hírszerzési struktúra továbbra is töredezett maradt. Mohammad Reyshahri volt hírszerzési miniszter szerint számos funkciót az IRGC saját hírszerzése tartott kézben, ami máig megnehezíti az egységes stratégia kialakítását. Ez a széttagoltság lehetőséget ad a rezsim különböző frakcióinak, hogy a hírszerző szerveket politikai tisztogatásokra és belső hatalmi harcokra használják.
Belföldi megfigyelés és kínzás: a módszerek folytonossága
A klerikális rezsim hírszerző szervei nemcsak megtartották, hanem tovább finomították a SAVAK által alkalmazott brutális kihallgatási és kínzási technikákat. Ennek egyik jelképes alakja Javad Azadeh, aki hírhedt vallatóként szolgált mind a sah, mind az Iszlám Köztársaság alatt. Az Ahmadinezsád-korszakban ismét előtérbe került, és módszereivel kényszervallomások sorát szerezte meg. Egy 2009-es olasz jelentés szerint „technikái nem ismertek határokat, és senki sem tudott ellenállni neki”.
A disszidensek üldözése: a SAVAK módszerei tovább élnek
A SAVAK beolvasztása a legmagasabb szinten meghozott döntés volt. Khomeini személyesen gondoskodott arról, hogy a kulcsfontosságú tisztek ne tűnjenek el, hanem vezető pozíciókba kerüljenek a MOIS-ban és az IRGC hírszerzésében. Darius Rejali kínzásról szóló 1994-es tanulmánya szerint az új hírszerző apparátus – gyakran SAVAMA néven emlegetve – gyakorlatilag a SAVAK közvetlen utódjaként működött.
A rezsim már a forradalom első hónapjaiban felhasználta a korábbi SAVAK-ügynököket az ellenzék felszámolására. 1979-ben Mohammad Reza Saadati, a PMOI egyik vezető tagjának letartóztatását is volt SAVAK-tisztek hajtották végre, ugyanazokat a módszereket alkalmazva, amelyeket korábban marxista és nacionalista csoportok ellen használtak.
A nemzetközi műveletekben is megjelent a folytonosság. Egy 1993-as brit parlamenti jelentés szerint az iráni rezsim merényleteket szervezett Európában, az Egyesült Államokban és Ázsiában – ugyanazt a taktikát követve, amelyet a SAVAK a sah alatt alkalmazott. Az elmúlt években pedig több európai és amerikai disszidens elleni elrablási és gyilkossági kísérletet kötöttek az iráni hírszerzéshez.
A SAVAK öröksége a modern iráni hírszerző államban
Az Iszlám Köztársaság a SAVAK operatív tudását ötvözte modern technológiákkal és autokratikus szövetségekkel, hogy a világ egyik legkiterjedtebb és legkegyetlenebb hírszerző hálózatát hozza létre. Míg a sah a Nyugatra támaszkodott, az új rezsim saját ideológiai keretében igazolta az elnyomást: a monarchia védelmét felváltotta a fundamentalista állam védelme – de a módszerek lényegében változatlanok maradtak.
