Frank Tibor akadémikussal, az ELTE Amerikanisztika Tanszék egyetemi tanárával beszélgettünk.
A charlottesville-i események fényében indokolt a kérdés: mi a helyzet ma fehérek és feketék viszonyában ?
Többször elmondtam és meg is írtam már, hogy Észak és Dél polgárháborúját befejezetlennek tekintem [Az ígéretek földje, ÉS, LX: (32) (2016) 3-4. o.]. A feketék és a fehérek közötti kapcsolatok ma is erősen megterheltek, bár sok kísérlet történt és történik a feszültség enyhítésére. Példa erre a politikai korrektség (PC), amely megtiltja bizonyos szavak, kifejezések használatát az országban, de ennek alkalmazását a gyakorlatban erősen túlzásba vitték és az eredmény sokszor negatív lett. A feketék ugyan hivatalosan ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a fehérek, a gyakorlatban azonban minden szinten működik a diszkrimináció. A korábbi társadalomszerkezeti elméletek, például az olvasztótégely, a mozaik vagy a gyümölcssalátás tál kudarcot vallottak, nem sikerült a különböző közösségeket egyetlen nagy eszme körül működtetni. Manapság leginkább a multikulturalizmus a hívószó, de a jelek szerint ez sem éri el a kívánt hatást, az ellentétek szőnyeg alá söprése nem megoldás. Úgy fogalmaznék, hogy az emberi gondolkodás megváltoztatása ebben az összefüggésben több száz év alatt sem sikerült az Egyesült Államokban, sok jó szándék ítéltetett halálra.
Miért éppen Charlottesville-ban tört ki a feszültség?
Robert E. Lee tábornok szobra jelkép. A fehérek egyes csoportjai számára a felsőbbrendűségüket, a feketéknek az elnyomást sugallja. Nem szabad elfelejteni, hogy ma az országban több, mint 43 millió fekete él, a lakosság 13.3%-a. A csak részben feketékkel együtt ez a szám még magasabb: 46,8 millió ember, a lakosság 14.5%-a. Számukra a rabszolgatartó Dél hőseinek országosan 700 szobra és emlékműve elviselhetetlen mementója a korábbi szörnyűségeknek. Ugyanakkor minden emlékmű elmozdításában benne foglaltatik a történelem átírásának a veszélyessége. Ki és milyen alapon döntsön a lebontásról? Charlottesville-ben a döntéshozók (a demokrata párti polgármester vezetésével) több menetben próbálták enyhíteni a feszültséget: először a szobornak helyet adó parkot nevezték át Lee nevéről az Emancipáció Parkjává és csak ezután hozták meg vitatott és a szélsőjobb által otrombán támadott döntésüket a lovas szobor eltávolításáról. Mindez előhozza az emlékezetpolitika konkrét, tárgyi megjelenítésének problémáját. Ezt Magyarországon is jól ismerjük, hiszen valamennyi rendszerben átneveztek tereket, utcákat és eltávolítottak/visszaépítettek/felépítettek olyan szobrokat/emlékműveket, amelyekkel az uralkodó rezsim azonosulni akart, illetve nem akart. Jó példa erre a parlament melletti Andrássy Gyula-emlékmű, amelynek anyagát korábban beolvasztották a Sztálin-szoborba és úgy tudni, hogy ez az akció részben visszafelé is megtörtént. Ugyanakkor a lakosság többsége megszokta és ragaszkodik azokhoz a köztéri műtárgyakhoz, amelyeket megszokott. A dilemma feloldásában nagyon izgalmas, nemzetközileg is értékelt példa a budafoki Memento Park, amely befogadta és az érdeklődők számára láthatóvá teszi a korábbi politikai rendszer önreprezentációjának darabjait.
Mi az amerikai identitás lényege, mi tartja össze ezt a sokszínű népet?
A jó értelemben felfogott és hirdetett patriotizmus, az amerikaiak büszkék az országukra és a teljesítményeikre. Paradox módon fontos összetartó erő a tudatlanság is: az amerikaiak nagy része nemigen ismeri a földrajzot és a történelmet, nem követi a külföldi történéseket és nem is nagyon érdeklődik irántuk. Szerintük az USA a világ, a világ meg az USA.
Van-e általánosítható üzenete a történetnek?
A „történelem” egyszerre az események összegzése, lezárása, de egyben mozgó dolog is. Nincs végleges történelem: egyrészt előkerülnek új dokumentumok, készülnek új interpretációk, másrészt az idő előrehaladásával sok mindent máshogy látunk valamennyien, s így mi, történészek is. Ezért is készülnek folyamatosan új könyvek és tankönyvek, amelyek egész generációk gondolkodását befolyásolhatják. Az iskola, a média, de még a közösségi hálózatok is hozzájárulhatnak a múlt, az emlékezet, a véglegesnek hitt történelem változásához. A régebbi és az újabb történelemképek közötti különbségek, ellentétek nagyon szívósan élnek az emberi gondolkodásban.
Az Amnesty International helyszíni kutatáson alapuló jelentése szerint hiába közelednek a harcok a végéhez a szíriai Rakkában, több ezer civil esett csapdába. A terroristák élő pajzsként használják őket, a koalíciós csapatok válogatás nélkül bombáznak, az oroszok és az általuk támogatott rezsim pedig tiltott fegyvereket is bevet.
A Soha nem fogom elfelejteni ezt a mészárlást – civilek estek csapdába Rakkában című jelentés szerint a város elleni offenzíva utolsó szakaszának júniusi kezdete óta több száz civil halt vagy sebesült meg a városban.
Forrás: Amnesty International
Nem tudni pontosan, hány ember esett csapdába Rakkában, az ENSZ becslései szerint a számuk 10 és 50 ezer között lehet. Sokan közülük az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken van, ahol emberi pajzsként tartják őket túszul.
A terroristák taposóaknákat és pokolgépeket rejtenek el a városból kivezető utak mentén, ellenőrzőpontokat állítanak fel, és
lőnek mindenkire, aki megpróbálja elhagyni a várost.
A belváros nyugati részéből, Daraiyából elmenekült Mahmúd ezt mesélte az Amnestynek: „Borzalmas volt a helyzet… Az Iszlám Állam nem engedett minket elmenni.
Nem volt étel, nem volt áram. A környék tele volt a vallásrendőrség spiclijeivel. Orvlövészekkel tartottak minket sakkban a házakban.
Ha eltaláltak, ott haltál meg. Nem voltak orvosok.”
A szintén daraiyai Reem az Amnestynek azt mesélte el, hogyan kényszerítették az embereket, hogy az óvárosba költözzenek át, ahol a terroristák a végső összecsapásra rendezkednek be: “Kopogtattak az ajtónkon, és közölték, fél óránk van, hogy az óvárosba menjünk. Ha ellenálltál, megvádoltak, hogy a PKK (a Kurd Munkáspárt) tagja vagy, és megfenyegettek, hogy börtönbe zárnak.”
Közben a Szíriai Demokratikus Erők (vagyis az Aszad-rezsim ellen is harcoló mérsékelt lázadók, SDF) és az USA vezette koalíció pedig bombázza a várost. Több a városból elmenekült ember erősítette meg az Amnesty Internationalnek, hogy
a sokszor célt tévesztő támadásokban az elmúlt hetekben és hónapokban nagyon sok civil halt meg.
Daraiyát többször is hevesen bombázták. Egy helyi lakos azt mesélte: „Pokoli volt, rengeteg lövedék csapódott be a környéken. A helyiek nem tudták, hogyan védjék meg magukat. Néhányan az egyik helyről a másikra rohantak… hogy aztán ott érje őket a bomba. Az SDF és a koalíció nem tudta, hogy ez a hely tele van civilekkel?! Ott ragadtunk, mert az Iszlám Állam nem engedte, hogy elmeneküljünk.”
Forrás: Amnesty International
Egy másik helyi elmesélte, hogy június 10-én egy tucat bomba hogyan semmisített meg egy sor lakóövezetben található egyszintes házat. A támadásban legalább 12 ember halt meg, köztük egy 75 éves férfi és egy 18 hónapos gyerek. „A bombák egymás után csapódtak a házakba.
Leírhatatlan volt, mintha vége lenne a világnak – a zaj, a sikítások. Soha nem fogom elfelejteni ezt a mészárlást.”
A túlélők arról is beszámoltak, hogy a koalíciós erők többször az Eufráteszen átkelő hajókat vették célba, pedig a folyó az egyetlen menekülőút, ami kivezet a városból. Július 2-án a koalíciós erők főparancsnoka, Stephen J. Townsend a New York Timesnak azt nyilatkozta: „Minden hajóra lövünk.” A koalíciós erők katonái még 2017 márciusában szórólapokat dobtak le, amelyeken ez a figyelmeztetés állt: „Az Iszlám Állam hajókon és kompokon szállítja a katonáit és a fegyvereit – ne használják ezeket, bombázni fogjuk őket.”
Donatella Rovera, az Amnesty International tanácsadója, aki a szervezet helyszíni kutatását vezette, azonban azt mondja: „A folyón való átkelés a civilek számára az egyik legfontosabb menekülőútvonal, szóval a „lövünk minden hajóra” megközelítés – ami azon a hibás feltevésen alapul, hogy minden hajó az Iszlám Állam katonáját vagy fegyvert szállít – válogatás nélkülinek számít és tilos a háborús jog alapján.”
Az oroszok által támogatott kormánycsapatok pedig betiltott kazettás bombákkal támadják a civilekkel teli falvakat és táborokat Rakkától délre.
A támadásokban legalább 18 ember meghalt, sokan megsérültek.
Több szemtanú mesélte, hogy az orosz repülők négy kazettás bombát dobtak július 23-án a Sabkha táborra. A támadásban nagyjából 10 ember halt meg, köztük egy 18 hónapos gyerek. További harmincan sérültek meg.
Forrás: Amnesty International
„Onnan tudjuk, hogy kazettás bombák voltak, hogy nem egy nagy robbanás volt egy helyen, hanem több kisebb robbanás történt szétszóródva egy nagyobb területen.
A robbanásban sátrak kaptak lángra, mindenünk odaveszett”
– mondta Zara el-Mula, aki négy családtagját vesztette el ekkor.
Másnap újabb kazettás bombákat dobtak a Shuraiyda táborra. Az Amnesty International kutatói meglátogatták a túlélőket a helyi kórházban, köztük a 14 éves Oszamát, akinek a hasát és a combját érte súlyos sérülés. Oszama hét rokona halt meg a támadásban.
Más Rakkától délre fekvő települések lakói is válogatás nélküli légicsapásokról számoltak be ebben az időszakban.
„ El kell kerülniük az aránytalan és nem célzott támadásokat, és egy biztonságos folyosót kell létesíteniük, hogy az emberek elhagyhassák a várost” – mondta Donatella Rovera. Ahogy fogalmazott, „az ostromlott Rakkában csapdába esettek az Iszlám Állam brutális terrorjától szenvednek – ehhez nem fér kétség. De
az Iszlám Állam jogsértései nem adnak felmentést a többiek számára a nemzetközi szabályok betartása alól.”
Azt is mondta: „A helyzet egyre rosszabb lesz, ahogy a harcok a végükhöz közelednek a belvárosban. Többet lehetne és kellene is tenni, hogy megvédjék a csapdába esett civileket, és kimenekítsék őket a harctérről.”
Az Amnesty International teljes jelentése itt olvasható.
Ezt mondta a francia elnök Salzburgban, miután találkozott Christian Kern osztrák kancellárral.
Emmanuel Macron a szociális dömping elleni küzdelem, az adóharmonizáció, valamint az euróövezet saját költségvetésének fontosságáról is beszélt az MTI tudósítása szerint. A két politikus közösen állt ki amellett, hogy
egy országban ugyanazon munkáért mindenkinek megegyező bért kell adni, különben „elárulják Európa szellemét”.
Macron a a terrorizmus elleni küzdelem és az európai biztonsági szolgálatok szorosabb együttműködésének fontosságáról is beszélt. Továbbá gratulált Kernnek, hogy két évvel ezelőtti menekülthullám idején nem élt a demagógia eszközeivel, amely Macron szerint a legegyszerűbb megoldás lett volna.
„Nem szabad szítanunk mások aggodalmát és gyűlöletét”
– fogalmazott.
A francia államfő az úgynevezett slavkovi hármas – vagyis Ausztria, Csehország és Szlovákia – kormányfőivel is egyeztetett. Vagyis, a visegrádi országok közül kettővel is – a magyar és lengyel miniszterelnökökkel viszont nem. Ezután Romániába és Bulgáriába is ellátogat majd.
Bohuslav Sobotka cseh és Robert Fico szlovák miniszterelnök támogatta az osztrák kancellár és a francia elnök közös felvetését, miszerint a munkáért azonos bérezés jár. Fico nyilatkozata szerint mindegyik visegrádi ország egyetért ezzel a javaslattal, azonban meglátása szerint üdvözlendő lenne, ha a szállítmányozási szektorra nem vonatkozna. Sobotka az mondta: támogatná, hogy a nyugati cégek Csehországban a helyi munkaerőt jobban megfizetnék. Szerinte „a francia és osztrák vállalkozások 30-40 százalékkal kevesebbet fizetnek itt, mint a saját országukban”.
A Fülöp-szigeteki város, Marawi lerohanását szakértők szerint az Iszlám Állam szíriai központjában tervelték ki és onnan is finanszírozták. Cikkünk második részében bemutatjuk a támadókat, és azt is, mi várhat még a szellemvárossá vált, néhány hete még 200 ezer lakosú településre.
A BBC összefoglalója szerint Mindanao szigetén, ahol Marawi is található, évszázados hagyománya van a fegyveres ellenállásnak, előbb a spanyol gyarmatosítók, majd az amerikaiak ellen. A hatvanas években aztán a kormány ellen tört ki lázadás a helyi muszlimok között, amely tulajdonképpen azóta is tart.
A háború miatt a sziget jelentős részén nagy a szegénység, ami mindig megkönnyíti a radikális nézetek terjedését. 1991-ben megalakult az Abu Szajjaf-csoport nevű terrorszervezet. Alapítója, Abdurajak Janjalani a Közel-Keleten kapott kiképzést, és kapcsolatba került az al-Kaidával, állítólag ismerte Oszama bin Ládent is. A terrorszervezet főleg az emberrablásai miatt vált ismertté.
A szervezet mostani vezetője Isnilon Hapilon – akinek az elfogására május 23-án katonai akció indult Marawiban. A Newsweek szerint Hapilon
több elrabolt nyugati turistát saját maga fejezett le.
2013 után azonban az al-Kaidától egyre inkább a belőle kiszakadó Iszlám Állam vette át a vezető szerepet a dzsihádista világban. 2014. július 24-én Hapilon is nekik fogadott hűséget. Sőt, nem ő volt az egyetlen: egyre többen kötelezték el magukat a kalifátus mellett. 2015 végén pedig több iszlámista csoport bejelentette, hogy egyesül, Hapilon vezetése alatt, aki az ISIS helyi emírje lett.
A Foreign Affairs szerint az Iszlám Állam vezetői között már régóta téma, hogy
Délkelet-Ázsiában is létre kellene hozni egy tartományt.
Ehhez a Fülöp-szigetek ideálisnak tűnt: a tengeri határ könnyen átjárható Malajzia és Indonézia felé, ahol szintén sok ISIS-szimpatizáns él. Az elmúlt hónapok katonai vereségei miatt a Közel-Keleten ez a terv egyre inkább előtérbe kerülhetett.
A dzsakartai Institute for Policy Analysis Center elemzése szerint a marawi akciót közvetlenül az Iszlám Állam központjából finanszírozták. Sidney Jones, a központ igazgatója szerint a kulcsfigura egy malajziai professzor, Mahmúd Ahmad volt. Ő tavaly Szíriában járt, már akkor eltervezhettek egy hasonló akciót, és el is kezdték a pénzt eljuttatni a Fülöp-szigetekre – több százezer dollárról lehetett szó. Külföldi dzsihádisták is érkeztek, főleg indonézek, de állítólag jemeniek és csecsenek is.
Maga Mahmúd Ahmad is Marawiba ment, ahogyan Hapilon is. A taktikai irányítás azonban a Maute-fivérek kezében volt.
A Maute-csoport
A Maute-család gazdag és befolyásos Mindanaón. Központi alakja a 60 éves Farhana Maute, aki egy építési vállalkozást vezet, ingatlanjai vannak a fővárosban, Manilában is. Ő Butig városában lakik, nem messze Marawitól, és ott a Newsweek szerint egyfajta királycsinálónak számított. Vallásos volt, de korábban nem tartották radikálisnak, ahogy férjét sem, bár támogatták a muszlim kormányellenes lázadókat. Marawi lerohanása után őket is letartóztatták.
Hét gyerekük született, többen közülük Marawiban nőttek fel. Ketten, Abdullah és Omarkhayan a kétezres évek elején a Közel-Keleten tanultak: előbbi Jordániában, utóbbi pedig Kairóban, az iszlám világ egyik szellemi központjának számító Al-Azhar Egyetemen.
Omar az egyetemen megismerte egy konzervatív indonéz hitszónok lányát, összeházasodtak és Indonéziába költöztek, ahol Omar apósa iskolájában tanított. 2011-ben költöztek vissza – valamikor ekkortájt radikalizálódhatott, Kairóban ugyanis még nem voltak jelei ennek. A Facebook-oldalán időzített bombaként jellemezte magát. Abdullahról nem tudni, mikor ment haza.
Ahogyan a legtöbb gazdag családnak a szigeten,
a Mautéknak is volt egy privát milíciája.
Amikor összevesztek a polgármesterrel, klánháború tört ki – ez sem ritka a környéken, a helyi nyelven még egy külön szó is van rá, a rido. Ez hamarosan a kormány elleni lázadásba csapott át, amelyhez sorra csatlakoztak más milíciák is.
2016 áprilisában aztán a Maute-csoport is hűséget fogadott az Iszlám Államnak.
Armored vehicle used by Maute leader Abdullah Maute recovered by military inside the warzone in Marawi. pic.twitter.com/FIVb0XstOu
Egymás után következtek az egyre látványosabb akcióik. Tavaly augusztusban megrohamozták a börtönt Marawiban és kiszabadítottak 23 foglyot. Elkezdtek együttműködni Hapilon szervezetével,
közösen szerveztek terrortámadást a davaói éjszakai piac ellen, ahol 14-en haltak meg.
Merényletet terveztek az amerikai nagykövetség ellen is.
Novemberben pedig lerohanták Butigot. Egy hétig tartó harc után verték ki őket a városból – ez akár tekinthető a marawi támadás főpróbájának is.
A két Maute-fivér, Hapilonnal ellentétben, jól beszél arabul, ismerik a szalafista ideológiát, és vannak kapcsolataik a Közel-Keleten. Ráadásul jól ismerik a várost és Butigban vezettek is már hasonló akciót. Sidney Jones szerint hiába Hapilon az ISIS helyi vezetője –
a marawi támadást valójában Omar és Abdullah Maute irányítja.
Ez derült ki abból a videóból is, amit az AP szerzett meg, és amelyen a támadás tervezésének egy részlete látható. A videó egy olyan telefonon volt, amelyet a május 23-ai rajtaütésen találtak egy marawi házban, ahol korábban Hapilon is bujkált.
A felvételen ott van Hapilon, fejkendőben, mellette egy pisztoly, de leginkább a hosszú hajú Abdullah Maute beszél tagalog nyelven, helyi dialektusban. A város skiccelt térképére mutogat és azt magyarázza, hol érdemes először támadni. Azt mondja:
„el kell foglalnunk egy főutat is, hogy az emberek megijedjenek.”
A felvételen szerepel Omar, egy harmadik testvérük, Maddi, valamint még egy ismert terrorista, a Mindanaói Iszlám Kalifátus nevű szervezet vezetője, Abu Humam Abdul Najid.
A támadást eredetileg valószínűleg május 26-ra, a ramadán kezdetére tervezték, alkalmazkodva az Iszlám Állam felhívásához, de a katonai akció miatt előre kellett hozniuk.
A támadás után
Miután a terroristák lerohanták Marawit, a település napok alatt kísértetváros lett. A boltokon lehúzott rolók, az úttesten autógumikból rakott akadályok – és romos házak. A New York Times megfogalmazása szerint ugyanis a katonák a „lerombolni a várost, hogy meg lehessen menteni” taktikát követik.
A város gyakorlatilag kettészakadt. A folyó egyik oldala biztonságosnak számít – vagyis ott nincsenek dzsihádisták, de innen is mindenkit kiköltöztettek a katonák és folyamatosan járőröznek, azt kutatva, hogy nem rejtőztek-e el fegyveresek. Ugyanis hiába nevezik biztonságosnak ezt a területet, a három hidat orvlövészek tartják tűz alatt és a megpattanó lövedékek itt is bárkit eltalálhatnak: Jeff Canoy, az ABS-CBN helyszínről tudósító riportere a fuhu.hu-nak azt mondta, az egyik őt is csak centikkel kerülte el.
A város 200 ezer lakója közül azokat, akik nem tudtak rokonokhoz menni, evakuációs központokba vitték. Jeff Canoynak a többség azt mondta, hogy nem akarják elhinni, mi történt, és
haza akarnak menni, de félnek, hogy már nincs hova.
A katonák azt is el akarják kerülni, hogy a dzsihádisták magukat elmenekült túsznak álcázva kiszökjenek a városból. A Maute-család tagjait ugyan ismerik, de az ország más részeiből érkezetteket nem. Így aztán, amikor valakinek sikerült kijutnia, az orvosi ellátás után rögtön intenzív kihallgatás várt rá. Ehhez a helyiek segítségét is igénybe vették, ők ugyanis igazolni tudják egymást.
A város egykori lakóinak a megpróbáltatásai akkor sem érnek véget, ha esetleg kiűzik a terroristákat. Jeff Canoy nemrég újra találkozott azokkal, akiknek a történetét a cikk első részében olvashatták. Ugyan
az életüket megmentették, de nincs semmijük, nincs hova menniük,
nincs munkájuk, kizárólag a támogatásokból tudnak élni.
Norhainie, 1, is one of the patients seeking health services in WHO-supported mobile health clinics to those affected by #Marawi conflict. pic.twitter.com/JxU7ZjPZn0
A hetekre bent rekedt, megsérült nő férje (róla szintén a cikk első részében olvashattak) pedig azt mondta, feleségét vissza kellett vinni a kórházba. Hiába gyógyultak meg a sérülései, rémálmai voltak: újra lövéseket hallott, és arra riadt fel, hogy „jönnek érte a harcosok”.
A túlélőknek a poszttraumás stressz tüneteivel is meg kell küzdeniük.
Ez ellen egyelőre úgy próbálnak tenni, hogy az evakuációs központokban rendszeresen fotókat, felvételeket mutatnak az embereknek Marawi jelenlegi állapotáról, hogy ne érje őket majd sokként. A tanároknak pedig tréningeket tartanak, hogy tudjanak segíteni a gyerekeknek a trauma feldolgozásában.
Nem látszik a harc vége
A dzsihádistákat lassan, aprólékosan, de fokozatosan visszaszorították. Azért ilyen lassan, mert ugyan néhány száz iszlámista rohanta le a várost, akikkel szemben több ezer katona áll, de a katonák tapasztalatlanok az ilyen városi harcban, az iszlámisták ellen ugyanis eddig jellemzően dzsungelharcot vívtak. Az itt felnőtt Maute-fivérek viszont jól ismerik a várost.
Fotó: MTI/EPA/Jeoffrey Maitem
Marawi ráadásul azért is különleges, meg míg a Fülöp-szigetekre nem jellemző, hogy pincék vannak a házak alatt, itt ez gyakori. Ez pedig külön megnehezíti a katonák dolgát. Akiknek a túszokra is tekintettel kell lenniük, hiszen
a dzsihádisták még mindig több tucat embert tartanak fogva.
A terroristákhoz állítólag utánpótlás is érkezik. A Telegramon azt közölték, hogy még akkor is van elég lőszerük és élelmük, ha decemberig tart az ostrom.
És erre van is esély. Többször is volt már határidő arra, hogy mikorra akarják kiűzni őket. Június 12. például szimbolikus dátum lett volna, ekkor van ugyanis a Fülöp-szigeteken a függetlenség napja. Most már viszont hivatalosan nincs határidő. Jeff Canoynak katonai vezetők azt mondták, még legalább két hónapig tartó harccal számolnak.
Szakértők attól is tartanak, hogy a városból esetleg kijutó dzsihádisták már harci tapasztalatokkal kezdhetnek máshol akcióba, vagy mások is követik példájukat. Ennek már van is jele: júniusban egy másik iszlámista csoport fegyveresei megtámadtak egy falut az ország déli részén és elfoglalták az iskolát.
A finn rendőrség bejelentette, hogy őrizetbe vett két újabb gyanúsítottat a múlt heti turkui késeléses támadás ügyében, amelyben két nő meghalt, nyolcan megsebesültek.
Egyelőre nem tisztázott, hogy az őrizetbe vettek mely országból érkeztek, mert ellentmondó információkat szolgáltattak magukról: a finn hatóságoknak azt mondták, hogy algériaiak, míg a svédeknek azt, hogy marokkóiak. A gyanú szerint segíthettek a támadás előkészítésében.
Fotó: MTI/EPA
A turkui támadás fő gyanúsítottját, a 18 éves Abderrahmán Meskát tegnap letartóztatták, miután beismerte tettét. Ma viszik a börtönbe a kórházból, ahol eddig lőtt lábsebével ápolták.
Rajta kívül három férfit vettek őrizetbe, egy ellen pedig nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Egy másik gyanúsítottat elegendő bizonyíték híján elengedtek.
A finn rendőrségnek kétségei vannak Meska személyazonosságát illetően – mondta Markus Laine a Finn Nemzeti Nyomozó Irodától. Azt mondta:
„Jó okunk van azt hinni, hogy hamis adatokat adott meg a hatóságoknak, amikor belépett az országba.”
Meska 2016-ban érkezett Finnországba Németországból. Menedékkérelmét a finn hatóságok röviddel a támadás előtt elutasították. Német médiainformációk szerint ott is több személyazonosságot használt.
Laine elmondta, hogy a finn rendőrség egyelőre nem talált összefüggést a turkui támadás és a katalánmerényletek között.
Atomfegyver-mentessé tenné Németországot Martin Schulz. Az SPD kancellárjelöltje ezért választási győzelme esetén hazaküldené az amerikai nukleáris fegyvereket. Németországban 10-20 darab B-61-es nukleáris gravitációs bomba található.
Választási győzelme esetén eltávolítaná Németországból az amerikai atomfegyvereket Martin Schulz, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje, aki erről egy kedd esti kampányrendezvényen beszélt. A politikus a délnyugat-németországi Trierben tartott rendezvényen azt hangoztatta:
„a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjaként törekednék (…) a Németországban felhalmozott atomfegyverek eltávolítására”.
Egyes jelentések szerint az Egyesült Államok évtizedek óta mintegy húsz nukleáris robbanófejet tárol a Kölntől délre fekvő Büchelben lévő katonai támaszpontján, de az értesülést hivatalosan soha senki nem erősítette meg – írta az MTI.
Európában a 21. század elsõ éveire mindösszesen 200 amerikai nukleáris fegyver (B-61-es gravitációs bomba) maradt. Ezek Belgiumban (Kleine Broegel légi bázis: 10–20), Németországban (Büchel légi bázis: 10–20), Olaszországban (Aviano és Ghedi Torre légi bázisok: 60–70), Hollandiában (Volkel légi bázis: 10–20) és Törökországban (Incirlik légi bázis: 60–70) találhatók – írta a Hadtudomány című szaklap 2014. 3-4. számában Kiss Petra (A NATO hadszíntéri nukleáris fegyverei és azok hatása az európai biztonságra). A B-61-es legújabb, 12-es verziójának fejlesztését idén tavasszal fejezték be az Egyesült Államokban több, mint 8 milliárd dollárért, s a tervek szerint ezekből telepítenének Európába is.
Schulz azzal vádolta Donald Trump amerikai elnököt, hogy hozzájárul
„a fegyverkezési verseny újabb szakaszának”
kialakulásához, az Észak-Koreával kapcsolatos konfliktus pedig azt mutatja, milyen nagy szükség van az atomfegyverek elterjedésének korlátozására, a leszerelés elősegítésére.
A SPD miniszterelnök-jelöltje azt is mondta, hogy vetélytársa, Angela Merkel kancellár 30 milliárd eurót tervez költeni a német hadsereg, a Bundeswehr korszerűsítésére, hogy megfeleljen a NATO által a tagországoktól megkövetelt, a bruttó hazai termék (GDP) két százalékát kitevő védelmi kiadásnak. Trump rendszeresen felrója az észak-atlanti szövetség tagjainak, hogy nem veszik ki részüket megfelelően a költségekből.
A legutóbbi közvélemény-kutatási eredmények azt mutatják, hogy a Merkel vezette jobbközép CDU/CSU kereszténydemokrata pártszövetség a szavazatok 38 százalékát gyűjtené össze, előnyük 14 százalékpont szemben az SPD-vel, amely az utóbbi időben kisebb mértékben javított helyzetén, és 24 százalékos támogatottságot ért el.
Négyes csúcs Salzburgban: három közép európai állam vezetői az osztrák városban találkoznak a nemrég megválasztott francia elnökkel. A tét az EU együttműködés elmélyítése és a viszony a mag országok és az egykori szocialista államok között.
„Mi Európa szívéhez akarunk tartozni, oda ahol Franciaország és Németország van! Nagyonis érdekeltek vagyunk a visegrádi együttműködésben, de számunkra létkérdés az Európai Unió!”- hangsúlyozta Robert Fico szlovák miniszterelnök.
Szlovákia Csehországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal együtt tagja a visegrádi együttműködésnek. Ezek az államok elutasítják, hogy migránsokat vegyenek át más uniós országoktól, ahogy ezt Brüsszel szeretné. Őket figyelmeztette Macron francia elnök júniusban a brüsszeli EU csúcson :
„az EU nem szupermarket, ahol mindenki a tetszése szerint válogathat!”
Orbán Viktor magyar miniszterelnök erre akkor úgy reagált, hogy „Macron még új fiú az EU-ban”. A franciák viszont arra játszanak, hogy a visegrádi együttműködés államai megosztottak. Robert Fico szlovák miniszterelnök például befogadott száz migránst Görögországból és Itáliából noha korábban semmiképp sem akarta elfogadni ezt. Ezt látva Macron tudatosan mellőzi Magyarországot és Lengyelországot. De mit ér el ezzel?
Macron távlati célja az eurozóna együttműködésének az elmélyítése. Most viszont Közép és Kelet Európában egy olyan francia elképzelést akar elfogadtatni, melyet az egykori szocialista államok egységesen elutasítanak. Ez pedig a szerződéses munkavállalók ügye. Ez azt jelenti, hogy a közép és kelet-európai munkavállaló a saját államának feltételei szerint vállal munkát egy másik uniós országban.
Vagyis magyar munkabért és szociális juttatást kap akkoris, ha mondjuk Franciaországban dolgozik.
Ezt szociális dömpingnek tartják Párizsban jogtalan előny szerzésnek a munkaerő piacon.
A közép és kelet-európai államok viszont arra hivatkoznak: az EU garantálja a szabad munkavállalás jogát bármelyik tagállamban. Az érintett országok épp ebből a hátrányos helyzetből akarnak előnyt kovácsolni, az alacsony bérekkel és szociális juttatásokkal lenyomni a nyugati vetélytársakat. Az EU munkavállalóinak mindössze 1%-a van ilyen helyzetben, de a franciáknak ez is sok. Kezdetben azt szeretnék elérni: maximálják egy évben az ilyen típusú munkavállalás lehetőségét.
Igazában persze ez csak a jéghegy csúcsa. A franciák harmonizálni kívánják az adók, a bérek és a szociális juttatások rendszerét az Európai Unióban. Ezt már Sárközy elnök felvetette, de egységes elutasításba ütközött az unió keleti államaiban. Az igazi szociális dömping ugyanis az, hogy a gyárakat nyugatról keletre telepítik az olcsóbb munkabérek miatt. Macron elnök saját szülővárosában is szembesült ezzel a problémával: az ott működő amerikai cég áthelyezi a termelést Lengyelországba! A francia elnök megígérte: rendezi ezt a problémát.
Mindenesetre azokkal az államokkal keresi az együttműködést az unió keleti részén, melyek nyitottak Brüsszel irányában. Szerdán Salzburgban az osztrák, a cseh és a szlovák vezetőkkel tárgyal. Csütörtökön Bukarestbe, pénteken Szófiába látogat. És Budapest? Most Varsóval együtt kimarad. Elvben van megállapodás Macron budapesti útjáról, de ezt egyelőre még nem erősítették meg…
ki
Az újvidéki Magyar Szó fél éves költségvetését kapja ajándékba a magyar kormánytól (magyarországi adófizetőktől).
Névlegesen fejlesztésre menne a támogatás, de hát azt is tudjuk, hogy dübörög a határon túliak mozgósítása a jövő évi választásokra. Belgrád sem panaszkodhat: áfa címén az összeg 20 százaléka a szerb költségvetésbe megy.
Az 500 milliós támogatásra vonatkozó kormányrendelet a múlt hét végén jelent meg hivatalosan, Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes aláírásával. A FüHü megpróbált tudakozódni a várományosnál, az Újvidéken (meg Szabadkán és Zentán) székelő napilap illetékesénél, de választ nem kaptunk. Vajdasági magyar ellenzéki körökből viszont azt megtudtuk, hogy
az alig néhány ezer példányszámban megjelenő napilap 2016-os pénzügyi tervében összegként 377 millió dinár szerepel. Azaz magyar forintra lefordítva: 957 millió HUF.
A már említett ellenzéki örök, amelyek hivatalosan még nem foglaltak állást az ügyben, nem tudják, hogy a Magyar Szó mihez kezd ezzel a pénzzel. A történethez hozzátartozik, hogy a lap teljes mellbe dobással támogatja, sőt propagálja az itteni legnagyobb magyar pártot, a Vajdasági Magyar Szövetséget, amely kitűnő kapcsolatokat ápol a Fidesszel és a Szerbiában egyeduralkodó Szerbiai Haladó Párttal.
A lap csak akkor kerül skizofrén helyzetbe, amikor a migránsokról (a menekült szó ennek a lapnak a hasábjairól is eltűnt) van szó, a szerb politika feléjük (az EU felé igazodás miatt elsősorban) ugyanis, látszólag legalábbis, sokkal megengedőbb.
Azonban mégis csak győz a nemzeti összefogás szelleme és a Magyar Szó már évek óta élen jár Vajdaságban a „migránsbűnözés” leleplezésében. Ezért kár volt még 500 milliót kiadni, megy ez magától is, nemzeti önszorgalomból.
Mint ahogy szorgalmasok voltak azok a magyarországi illetékesek is, akik Szent István napja alkalmából tisztelték meg a szerb közvéleményt magvas hazai gondolataik megosztásával. Így Pintér Attila, a belgrádi magyar nagykövet a kormánypárti Politikának nyilatkozva
kitért Soros György akcióira is és megítélése szerint a Soros-hálózat folyamatosan támadja Magyarországot, támogatja a migránsok Európába telepítését, ami – Pintér véleménye szerint – rossz politika, amely „ellentétben áll Magyarország érdekeivel”.
Simicskó István honvédelmi miniszter, aki nemcsak Budapesten, hanem néhány órával korábban Szabadkán (pontosabban Palicson) is méltatta az államalapítót, már nem pendítette meg a vajdaságiakat és az anyaországiakat egyaránt gyötrő Soros Györgyöt.
Viszont Pásztor István, a VMSZ elnöke már az újabb 500 milliós adomány tudatában mondhatta:
„Egy határon túli magyar politikusnak, pártelnökként sokszoros felelősséggel, az a legnagyobb jó, ha… nem éreztetik azt, hogy kilincselni és kuncsorogni kell Budapesten, mert
a támogatást nem alamizsnaként adják, teherként és nyűgként élve meg a határon túl élő magyarságot, hanem azért, mert a közjogi értelemben egységes magyar nemzet közös építkezésének ez a módja.”
Akkor most már világos: az 500 millió forint azért megy a Magyar Szónak, hogy a közös nemzeti építkezésben részt vegyen. És ugyan ki tehet arról, hogy a közös építkezésbe beletartozik a Fideszre való szavazás propagálása is. Így kerek a nemzet.
Fennakadások várhatók a brüsszeli nemzetközi repülőtérről induló járatok forgalmában a poggyászkezelők részleges sztrájkja miatt – közölte a Le Soir belga napilap szerdán. Sokak csomagja marad le a gépekről.
A brüsszeli Zaventem nemzetközi repülőtérről induló légi járatok 60 százalékát érintheti a poggyászkezelők váratlan sztrájkja, amelyet az alulfoglalkoztatottság, a nyári, megnövekedett utasforgalom okozta túlterheltség miatt indítottak.
A munkabeszüntetés mintegy 25 ezer utast érinthet,
akiknek csomagjai csak részben, vagy egyáltalán nem kerülnek fel az induló repülőgépekre.
A járatokról lemaradó csomagokat később, a megadott címre kiszállítják – közölte a repülőtér igazgatósága. Hozzátették: a várakozás és a kellemetlenségek elkerülése végett az utasok lehetőleg csak egy kézipoggyászt vigyenek magukkal.
A Budapestre érkező járatok esetében légi irányítás egyelőre nem jelzett jelentős késéseket.
Az Iszlám Állammal szövetséges dzsihádisták három hónappal ezelőtt lerohantak egy 200 ezres várost a Fülöp-szigeteken: Marawit. Azóta sem sikerült kiűzni őket, a harcokban már 750-en meghaltak. A fuhu.hu-nak egy hónapokat a helyszínen töltött újságíró mesélt arról, milyen az élet a szellemvárossá vált Marawiban, és hogy min mentek keresztül a túlélők.
Az Iszlám Államnak és szövetségeseinek 2015 óta nem sikerült ilyen sikeres, ekkora terület elfoglalásával járó akciót végrehajtaniuk, akkor a líbiai Szurt városát szállták meg. Marawiban három hónapja folyamatosan utcai harc zajlik, ugyanúgy, mint korábban az iraki Moszulban, vagy most a szíriai Rakkában. Hivatalos adatok szerint már körülbelül 750-en meghaltak: 573 dzsihádista, 128 katona és 45 civil.
A Fülöp-szigetek legnagyobb tévétársaságának, az ABS-CBN-nek a riportere, Jeff Canoy hónapokig tudósított a helyszínről, közelről figyelte a harcokat. A fuhu.hu-nak azt mondta: több háborús területen járt már, régóta tudósít a Mindanaón zajló harcokról, de soha ilyet még nem tapasztalt, és ebben egyetértenek vele kollégái is. Nem látott még ilyen rövid idő alatt ilyen sok áldozatot, mint ahogy
arra sem volt példa, hogy kényszerrel kitelepítsenek egy egész várost.
Marawi szellemvárossá változott. Egy tábornok azt mondta neki: ő sem találkozott soha ilyennel, a pusztítás szerinte csak Aleppóhoz hasonlítható.
Ahogy a riporter a fuhu.hu-nak fogalmazott,
„a városban, szörnyű ezt mondani, de most már szinte normális, hogy állandóan tűzpárbajt, lövöldözést lehet hallani, még éjszaka is, szünet nélkül.”
De mi is történt pontosan Marawiban?
Támadnak a dzsihádisták
Marawi a legnagyobb olyan város a Fülöp-szigeteken, ahol a muszlimok többségben vannak. Május 23-án a katonaság akciót indított, mert el akarták fogni az Abu Szajjaf nevű iszlámista terrorszervezet vezetőjét, Isnilon Hapilont. Az akció sikertelen volt, a katonák visszavonultak. Nem sokkal később azonban 400 harcos jelent meg, állig felfegyverkezve, pickupokon (tehát hasonlóan ahhoz, ahogy három éve az Iszlám Állam terroristái szíriai városokat foglaltak el), és megszállták a város egy részét. Egyből látszott, hogy hosszú ostromra készülnek, fegyvereket, élelmiszert halmoztak fel.
Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig
Ha rendőrt láttak, megölték. Kiszabadították a rabokat a börtönből, a keresztényeket, akikkel találkoztak, megölték vagy túszul ejtették, a keresztény iskolát felgyújtották. A Guardian szerint a kórházban egy ápoló a biztonsági kamerákon keresztül nézte, hogy az előcsarnokban hogyan lőnek le egy rendőrt és egy biztonsági őrt. Ő a liftkezelőként dolgozó bátyjával úgy tudott elmenekülni, hogy a harmadik emeleti ablakon átdugtak egy deszkát a szomszéd épület ablakáig, és azon átmásztak.
Jeff Canoy szerint a helyiek elsőre nem is tudták, mi történt. Azt mondták neki, hogy nem is igazán foglalkoztak a lövöldözéssel, mert a városban az utóbbi időben gyakorivá vált bandaháborúk miatt már szinte hozzászoktak. Aztán amikor látták, hogy most másról van szó, azt gondolták, 2-3 nap alatt vége lesz. Azóta viszont
aki csak tudott, elmenekült a városból.
De ez nem volt egyszerű. A terroristák mindenkit megállítottak és csak akkor engedték el, ha tudott idézni a Koránból. Aki nem, azt megölték, vagy túszul ejtették. A katonák később például találtak nyolc holttestet, összekötözött kézzel. Olyan munkások voltak, akik el akartak menekülni, de a dzsihádisták megállították a konvojukat, és kivégezték, aki nem tudott idézni a Koránból. A városból menekülő emberek állítólag legalább 100 holttestet láttak – hivatalosan ezt egyelőre nem erősítették meg.
Menekülő lakosság
A sikeresen kijutottak közül Jeff Canoynak többen elmesélték, hogyan rejtőztek el és hogyan sikerült kimenekülniük végül. Egy házban például 38 keresztény bújt el, köztük két gyerek és egy mindössze kéthónapos csecsemő. Ők mind az iskolában voltak, amikor a feketébe öltözött fegyveresek megtámadták. Egy sofőr épp előtte ment a feleségéért és a gyerekéért, ő menekítette ki az iskolából, akit tudott, majd a főnöke házához hajtott. Ő muszlim, ezért úgy gondolta, nála biztonságban lesznek.
Az alagsorban tudtak elbújni. Eltorlaszolták az ajtókat és szabályokat állítottak fel, például arra, hogy osztják be az ételt. A legfontosabb szabály az volt: csendben kell maradni.
Naponta csak egyszer tudtak enni, a csecsemőt az anyja már alig tudta etetni, alig volt teje. Aludni csak a földön tudtak, de folyton felébresztette őket a lövöldözés, a bombázás. A WC-ként használt edényeket nem tudták kiüríteni.
11 nap után úgy döntöttek: meg kell próbálniuk a menekülést, mert a pincében biztosan meghalnának. Két kilométert kellett megtenniük a katonák vonaláig. Szerencséjük volt, az orvlövészek nem találták el őket.
Egy férfinek a felesége és a nővére volt a városban, amikor a támadás történt, ő éppen Manilában volt. A telefonhálózat akkor még működött, tudott velük kommunikálni, így azt is megtudta, hogy a felesége megsérült egy repesztől. A nővére ki tudott menekülni, de utána még heteket kellett várni, hogy a járőrök eljussanak a házukhoz és kihozzák a sérült nőt.
A kórházban azt mondták, legfeljebb napjai voltak hátra.
Azonnal meg kellett műteni, ehhez az egyik sebész és egy katona adott vért.
A menekülő keresztényeket a muszlimok nem csak azzal segítették, hogy elbújtatták őket. Arra is volt példa, hogy ők adtak hidzsábot (fejkendőt), hátha így nem állítják meg őket a dzsihádisták. Öt muszlim rendőr pedig keresztény civileket rejtett el. Ők maguk levették az egyenruhájukat, és amikor a terroristák a házhoz értek, azzal fogadták őket, hogy itt csak muszlimok vannak.
Ők 22 nappal később döntöttek úgy, hogy kimenekülnek. Az orvlövészek egyiküket eltalálták, de ő is túlélte az akciót.
Fotó: MTI/EPA/Francis R. Malasig
Még 80 nap után is volt, akinek sikerült kimenekülnie. Négy ember, akiket túszként tartottak fogva a mecsetben, egy éjszaka beugrott a tóba. Bármennyire le voltak gyengülve, egy kilométert sikerült úszniuk, és a katonák kimentették őket.
Ők mesélték el, hogy a túszoknak főzniük kell, és a terroristáknak nagy élelmiszerkészleteik vannak.
A túszként tartott nők közül többet rendszeresen megerőszakoltak.
Egy papot is túszul ejtettek: őt arra kényszerítik, hogy a különböző petárdákból, tűzijátékokból, amiket a városban találtak, szedje ki a robbanószert – ezekből aztán bombákat gyártanak.
A városban még mindig vannak túszok, de egyre kevesebb az élelem. Volt, aki olyan üzenetet küldött, hogy már a takarókat kell ennie.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
