Szergej Lavrov orosz külügyminiszter újra megerősítette: párbeszédre törekszenek az Egyesült Államokkal, de nem hagyják figyelmen kívül, hogy Washington jobban kedveli a szóló breakdance-t mint a tangót, amelyhez partner is kell.
Az orosz diplomácia vezetője a külügyi akadémia évnyitóján mondott beszédet Moszkvában. Közölte:
Oroszország válaszolni fog arra az újabb szankcióra, hogy az USA bezáratta San Francisco-i konzulátusát.
Az amerikaiak csak az utolsó pillanatban tájékoztattak bennünket erről – fejezte ki neheztelését a veterán orosz diplomata.
Mivel indokolta Washington az újabb oroszellenes szankciót? Azzal, hogy korábban Oroszország 455 főben állapította meg az amerikai diplomáciai képviseletek létszámát.Ezt egyébként Trump megköszönte…
Emiatt az USA átmenetileg fel is függesztette a vízumok kiadását Oroszországban. Ezenkívül közölte:
a jövőben csakis Moszkvában ad ki vízumokat.
Ez súlyos csapás a hatalmas területű Oroszországban, ahol korábban Szentpéterváron, Jekatyerinburgban és Vlagyivosztokban is lehetett amerikai vízumért folyamodni.
Ez a kis diplomáciai háborúskodás amiatt alakult ki Washington és Moszkva között, mert az Egyesült Államokban a kémelhárítás megállapította: orosz hackerek beavatkoztak az amerikai választási harcba 2016-ban, méghozzá Donald Trump oldalán. Washingtonban most is több vizsgálat folyik, hogy megállapítsák: milyen volt Trump kampánycsapatának a kapcsolata a washingtoni orosz nagykövetséggel.
Ferenc pápa izraeli, európai és amerikai főrabbikat fogadott, hogy együtt emlékezzenek meg a Nostra Aetate ediktum sorsdöntő sorairól, amely szerint a zsidók nem bűnösek Jézus halálában.
1965-ben született meg a pápai ediktum, amelyet XXIII. János pápa kezdeményezett. A római katolikus egyház ebben megváltoztatta korábbi nézeteit, és megállapította, hogy bár egyes zsidók bűnösek voltak Jézus halálában, de
ezért nem lehet felelőssé tenni az egész zsidóságot és különösen nem a ma élő zsidókat.
A holocaust után kezdődött a revízió a katolikus egyház tanaiban, amely aztán a Nostra Aetate (A mi korunk) pápai ediktumban öltött testet. Ez tette lehetővé a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Vatikán és Izrael állam között, mely 1993-ban meg is történt.
Az izraeli, európai és amerikai rabbik 9 oldalas dokumentumban foglalták össze a Nostra Aetate ediktum jelentőségét. Ebből Ferenc pápa azt emelte ki, hogy a rabbik hangsúlyozták:
a vallásnak erkölcsi példamutatással, nem pedig erőszakkal kell terjesztenie a nézeteit a világban.
A kilenc oldalas dokumentum kitér korunk egyik fő veszélyére az iszlamista terrorizmusra, amely a rabbik szerint elsősorban a zsidó és a keresztény közösségeket fenyegeti. A fellépés a terrorizmus ellen tehát közös érdek. Ferenc pápa végül Shanah Tova szavakkal búcsúzott a főrabbiktól, a közelgő zsidó újévre utalva
Gorka szerint a „liberális zsidók Amerikában Izrael-ellenesek lettek”.
Jane Eisner, a The Forward című baloldali zsidó újság főszerkesztője szerint viszont: Izrael megállapítása óta elszánt támogatói a zsidó államnak. A főszerkesztő viszont azt mondta, hogy Gorka Sebestyén Magyarországon
fasiszta és antiszemita csoportokkal tartotta a kapcsolatot,
ahogy erről a The Forward korábban írt. Miért nem ment át Gorka Sebestyén a nemzetbiztonsági átvilágításon? – teszi fel a kínos kérdést Jane Eisner. Aki szerint Gorka azért hord össze hetet-havat, hogy leplezze azt a kellemetlen tényt: kitették a Fehér Házból.
A magyar származású politológus, aki néhány hónapig helyettes tanácsadó volt a Fehér Házban, azt követően volt kénytelen távozni, hogy elment Gorka mestere, Steve Bannon is. Mindketten a Breibarton buzdították a szélsőjobboldalt Trump támogatására.
Bár ő azt állítja, hogy távozásának fő oka az volt: az iszlamista terrorizmus ellen sokkal határozottabb fellépést követelt. Azzal vádolta a liberálisokat, hogy
nem elég elszántak ezen a téren
és támogatják az Iránnal kötött megállapodást, pedig Irán egy terrorista állam.
Válaszul Jane Eisner megírta: a nagyhatalmak Iránnal megkötött szerződését, ha langyosan is, de valóban támogattuk. Úgy tűnik azonban, hogy a Trump kormányzat is ezt teszi – írta.
Már több mint 70 ezren aláírták azt a petíciót, mely azzal vádolja Soros Györgyöt, hogy a hatalom megragadására tör az Egyesült Államokban, írja egy orosz propagandaoldal.
A Fehér Házhoz intézett petíció követeli a magyar származású üzletember szervezeteinek betiltását az Egyesült Államokban. A petíció szerint Soros egy bizonyos Saul Alinsky módszerét használja a hatalom megragadására. Saul Alinsky néhány éve könyvet adott ki egy, erős fenntartásokkal kezelendő könyvet az USA-ban Rules for Radicals címmel. Ebben 13 olyan szabályt sorol fel, melyet, ha egy radikális szervezet betart, akkor hatalomra kerülhet Washingtonban.
Amennyiben a petíció szeptember 19-ig eléri a 100 ezer aláírást, akkor a Fehér Háznak valamit válaszolnia kell.
Minderről az RT számol be, amely nem áll túlságosan messze a moszkvai Kremltől. Sőt, igazából nem annyira hírcsatorna, inkább propagandaoldal.
Putyin szemében Soros György különösen azóta számít vörös posztónak, amióta úgy gondolja, hogy az általa támogatott szervezetek szerepet játszottak az ukrajnai hatalomváltásban. Putyin emberét, Janukovicsot amerikai támogatással megbuktatták Kijevben. Helyére új nyugatbarát kormányzat került. A gazdasági csőd szélén táncoló Ukrajna állítólag meghívta Soros Györgyöt, hogy legyen pénzügyminiszter Kijevben. Nyilván számítottak Soros kapcsolataira és milliárdjaira. (A Forbes magazin szerint a vagyona mintegy 25 milliárd dollár- ezzel ő a világ 34-ik leggazdagabb embere).
Ha egyáltalán igaz is a hír (ami az ilyen orosz forrásoknál minimum kétséges), az biztos, hogy az idén már 87 éves Soros György nem vállalta a megbízást Ukrajnában.
Az Egyesült Államok felszólította Oroszországot, hogy zárja be főkonzulátusát San Franciscóban, továbbá szüntesse be tevékenységét Washingtonban és New Yorkban lévő konzulátusa egy-egy irodáját.
Az amerikai külügyminisztérium – Heather Nauert szóvivő aláírásával – közleményben jelentette be döntését és végrehajtására szeptember 2-ig adott határidőt. A külügyminisztérium lépése válaszként született az orosz kormány korábbi, júliusi döntésére, amelyben elrendelte az Egyesült Államok oroszországi diplomáciai képviseletei létszámának csökkentését. Moszkva júliusban elrendelte: az Egyesült Államoknak szeptember 1-jéig 755 fővel csökkentenie kell oroszországi nagykövetségének és konzuli képviseleteinek létszámát.
„Az orosz lépés jogtalan és kártékony volt az országaink közötti kapcsolatok egészére”
– fogalmazott közleményben Heather Nauert, s közölte azt is, hogy az Egyesült Államok eleget tett az orosz kormány döntésének és csökkentette külképviseletei létszámát.
A közlemény leszögezte:
az amerikai döntésre a kölcsönösség jegyében került sor.
Heather Nauert hozzátette: az Egyesült Államoknak és Oroszországnak jelenleg három-három konzulátusa van a másik országában.
A orosz konzulátusok bezárásáról, illetve hivatalainak csökkentéséről szóló döntésről Rex Tillerson amerikai külügyminiszter telefonon tájékoztatta orosz kollégáját, Szergej Lavrovot. Az orosz külügyminiszter – a The Hill című lap közlése szerint – a feszültség növelésével vádolta meg az Egyesült Államokat. A The Hill idézte az orosz elnöki szóvivő, Dmitrij Peszkov szavait is, aki így fogalmazott: „sajnáljuk a lépést, amely nem konstruktív”. Peszkov válaszlépéseket helyezett kilátásba. Donald Trump amerikai elnök korábban többször is azt hangoztatta, hogy kormányzata jobb kapcsolatokra törekszik Moszkvával. A legutóbb hétfőn – a finn államfővel tartott közös sajtóértekezletén – beszélt erről.
„Hangosan és egyértelműen mondom, és évek óta ezt mondom: jó dolog, ha nagyszerű, de legalábbis jó a viszonyunk Moszkvával”
Felkészült az Iszlám Állam arra, hogy elveszíti területeit, ezt mondják szakértők, akik szerint ennek ellensúlyozásaként a terrorszervezet még több európai támadásra biztathatja követőit. A propagandacsatornáin az utóbbi időben az egyik legfontosabb üzenet az volt: bosszút kell állni a bombázásokért.
Az Iszlám Állam 2014-15-ben volt a csúcsponton. Kikiáltották a kalifátust, egyre több területet foglaltak el Irakban és Szíriában, ezrével özönlöttek hozzájuk a dzsihádisták a világ minden részéről. Azóta viszont jelentősen változott a helyzet: elvesztették legnagyobb városukat, Moszult (ahol a kalifátus megalakítását is bejelentették), közel járnak ahhoz, hogy a tulajdonképpeni fővárosukból, Rakkából is kiverjék őket, több tízezer harcosuk meghalt, és jelentősen csökkentek a bevételeik is.
Az egykor kétmilliós Moszul romhalmazzá változott Fotó: MTI/EPA/Ahmed Dzsalil
Ez azonban nem újdonság a szervezet számára, amely 9-10 évvel ezelőtt
egyszer már az összeomlás és teljes eljelentéktelenedés határára jutott.
Az Iszlám Állam elődszervezetét a jordániai származású Abu Muszab az-Zarkávi alapította. Ő 2002 nyarán Afganisztánból Irakba ment, ahol kiképzőtábort üzemeltetett, majd emberei egyre több véres merényletet követtek el (2003-ban például a bagdadi ENSZ-képviselet, a jordániai nagykövetség és a nedzsefi mecset ellen).
Az ekkor Iraki al-Kaida nevet viselő szervezet a szunniták és síiták közötti ellentéteket is kihasználta. Féktelen brutalitásáról volt ismert, amivel viszont idővel sok szunnitát is maga ellen fordított. Zarkávi 2006 júniusában egy amerikai légicsapásban meghalt, a következő években pedig az Iraki Iszlám Állam nevet felvevő szervezet folyamatosan gyengült. Vezetőit sorra megölték vagy elfogták,
egy adott ponton állítólag mindössze néhány tucatnyi tagja maradt.
Abu Bakr al-Bagdadi azonban újjáépítette a szervezetet. Kihasználta az amerikaiak kivonulását és azt, hogy a síiták vezette iraki kormány kegyetlenül elnyomta a szunnitákat, majd pedig a szíriai háborút, és fokozatosan erősödve az Iszlám Állam 2014 nyarára eljutott a kalifátus kikiáltásáig.
Abu Bakr al-Bagdadi egyetlen alkalommal jelent meg a nyilvánosság előtt: amikor a moszuli Nagymecsetben bejelentette a kalifátus megalakulását Fotó: MTI/EPA/Iszlám Állam
Így elemzők szerint
a mostani gyengülés sem jelenti azt, hogy végleg legyőzték a terrorszervezetet. Viszont taktikát kell váltania.
Valószínűleg visszatér a korábbi gerillahadviseléshez – ugyanakkor külföldi merényletekkel mutathatja meg, hogy megmaradt az ereje. Ez azért is fontos az ISIS számára, mert propagandájában fontos szerepet tölt be, hogy ő vezeti a „keresztesek” elleni harcot – ezt pedig a merényletekkel próbálja igazolni. Ahogy Michael Nagata, az amerikai hadsereg elit kommandósainak egyik parancsnoka fogalmazott: az Iszlám Államnak megmaradt a képessége, hogy terrortámadásokat inspiráljon és irányítson.
A propaganda központi szerepe
Az ISIS ugyanis, a Foreign Affairs megfogalmazása szerint, mára globális brand lett. Egyetért ezzel Colin Clarke, az amerikai RAND elemzője, és Charlie Winter, a hágai Nemzetközi Terrorizmus-ellenes Központ (ICCT) kutatója, akik közös elemzésükben azt írják:
ha sikerül is gyakorlatilag megsemmisíteni a terrorszervezetet, az ideológiája akkor is tovább él majd.
A propaganda területén ugyanis egyetlen korábbi dzsihádista szervezet sem tudta felvenni vele a versenyt. Vezetői pontosan tudták és tudják ma is, hogy ez mennyire fontos. A kommunikáció központosított a szervezetben, az ezzel foglalkozókat, különösen a propagandavideókat készítőket különösen megbecsülik, a Wired szerint hétszer akkora fizetést kaptak, mint egy átlagos harcos.
A terrorszervezet „médiaosztályán” több száz ember dolgozott – Clarke és Winter megfogalmazása szerint ezen a fronton is meg akarták nyerni a háborút. A katonai vereségekkel pedig ez a front lesz tulajdonképpen a legfontosabb:
„az Iszlám Állam a virtuális világban él majd tovább”.
Így tudják ugyanis a legegyszerűbben elérni a követőiket. Az utóbbi időben ugyanis egyre inkább támaszkodnak az online radikalizálódott dzsihádistákra. Már tavaly májusban is arra biztatták a csatlakozni akarókat, hogy ne menjenek Szíriába, maradjanak otthon és ott kövessenek el merényletet.
Terrortámadások
Az ilyen felhívásoknak volt is eredménye. Egy tanulmány szerint, amelyet a George Washington Egyetem és az ICCT készített, a kalifátus kikiáltása, vagyis 2014 júliusa és 2017 júniusa között 51 terrortámadás volt Európában és Észak-Amerikában – a merénylőknek csak 18 százaléka járt korábban Szíriában vagy Irakban, a többség azon országok állampolgára volt, ahol támadtak. A párizsi és brüsszeli terrortámadások óta szinte csak ilyen merényletek történtek.
Ezek a merénylők legtöbbször online radikalizálódtak,
például dzsihádista prédikátorokat hallgatva. Az egyik „legnépszerűbb” az amerikai-jemeni Anvar al-Avlaki – aki hiába halt meg már hat évvel ezelőtt, azóta is tucatnyi terrortámadást inspirált a korábbi prédikációival.
De persze az Iszlám Állam alkalmazott is toborzókat. Az egyik legismertebbet, a francia Rachid Kassimot ugyan néhány hónapja megölték, de előtte több tucat fiatal francia fiút és lányt szervezett be az interneten keresztül. Ehhez leginkább a Telegram csevegőappot használta, ahol csatornájának több száz követője volt. A Le Monde szerint összesen 15 tervezett vagy végre is hajtott terrortámadáshoz volt köze, amelyeket egy moszuli internetkávézóból vezényelt.
Kassim szervezte be a két fiatal terroristát is, akik tavaly júliusban túszokat ejtettek egy normandiai templomban és kivégeztek egy idős papot Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon
Ilyen toborzóból természetesen több is van. Sok merénylőnek csak velük van kapcsolata, a felső szintű vezetőkkel nem, a célpontjaikat maguk választják ki, az Iszlám Államtól tulajdonképp „csak” egyfajta mentorálást kapnak. Az ilyen merényletek a legolcsóbbak a szervezetnek, hiszen csak arra kell költeni, hogy elérjék az interneten a potenciális terroristákat.
Szakértők szerint a következő időszakban a dzsihádisták főleg ilyen támadásokra koncentrálhatnak.
Bruce Hoffman, a Georgetown Egyetem tanára szerint ez azért is valószínű, mert az Iszlám Állam a propagandacsatornáin az utóbbi hónapokban új üzenetet kezdett el közvetíteni: arra szólítja fel a követőit, hogy álljanak bosszút, amiért bombázzák a kalifátust.
A stratégiájuk ugyanis egyértelmű: sokkot akarnak okozni az érintett országokban. Robbanóanyaggal ugyan nagyobb pusztítást lehet okozni, de azt nehezebb beszerezni. Ezért gyakoriak a késsel vagy más vágóeszközzel elkövetett támadások. Az ilyen támadásokban ugyan sokkal kevesebb az áldozat és a sérült, de ugyanakkora pánikot lehet velük okozni. Ráadásul
ezeket a támadásokat nagyon nehéz megakadályozni.
Az utóbbi időben egyre gyakoribb a gázolásos támadás is. 2015 júniusa óta 11 ilyet követtek el, de idén június óta már összesen ötöt. Ezek is olcsók, hiszen csak járművet kell hozzá szerezni – szakértők szerint ezért is lehetnek egyre gyakoribbak az ilyen támadások.
Barcelonában furgonnal hajtottak a gyalogosok közé a zsúfolt La Ramblán Fotó: MTI/EPA/David Armengou
Az ilyen merényletekre készülő potenciális terroristákat azért is nehéz a támadás előtt megtalálni, mert nem állnak fizikai kapcsolatban az Iszlám Állam központjával. Beépülni sem egyszerű az ilyen sejtekbe – legtöbbször ugyanis nagyon kicsik, rokonok, barátok alkotják, akik sokszor tinédzserek.
Más országokban is megjelenhetnek
Az is kérdés, hogy mi lesz azokkal a külföldiekkel, akik most még Szíriában harcolnak. Szakértők attól is tartanak, hogy egy részük hazatér, és akár maga követ el terrortámadást, vagy épp toborzásba, kiképzésbe kezd.
Sokan pedig már korábban Afganisztánba mentek egy ENSZ-jelentés szerint, amely arról is ír, hogy ott az Iszlám Állam sokkal többet fizet a harcosainak, mint a tálibok. A szíriai ISIS-központ pedig már figyelmeztette az afgán „leányvállalatot”, hogy hamarosan lehet, hogy önellátóvá kell válniuk.
Ugyanis
az Iszlám Állam, mint szervezet, úgy is továbbélhet, ha más területekre helyezi a fókuszt.
Egy ideig Líbia számított „B-tervnek”, az utóbbi időben azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy Délkelet-Ázsia, elsősorban a Fülöp-szigetek lehet az új célpont – erről itt és itt írtunk korábban.
Ali Soufan volt FBI-ügynök, aki évtizedek óta foglalkozik a dzsihádista szervezetekkel, azt mondta: az, hogy az Iszlám Állam más országokban lévő szervezetei erősödnek, azt is jelentheti, hogy az ISIS a dzsihádisták multinacionális ernyőszervezetévé válik.
A cég tegnapi figyelmeztetése után két robbanás történt a Harvey trópusi vihar által sújtott Texas államban található Arkema vegyi üzemben – közölte csütörtökön a vállalat. A felmelegedett szerves peroxidok miatt újabb robbanásokra számítanak.
Az Egyesült Államok Texas államában, Crosby városban működő Arkema üzeme felett hatalmas fekete füstfelhő jelent meg a robbanások után helyi idő szerint a hajnali két óra körül – olvasható a társaság honlapján lévő közleményben.
Még további detonációkra is számítanak, mert a termékeket több különböző helyszínen tárolják
a víz alá került üzemben.
Az Arkema vállalat arra kérte a környékről evakuált lakókat, hogy ne térjenek vissza otthonukba, amíg a katasztrófavédelmi hatóságok nem engedélyezik azt.
A dolgozókat és a környéken élőket három kilométeres körzetben kimenekítették. A Harris megyei seriff közlése szerint tíz ember kórházba került, miután belélegezte a robbanás nyomán keletkezett füstöt.
A párizsi székhelyű vállalat korábban jelezte: azzal számolnak, hogy a Houston közelében fekvő üzemben rövid időn belül tűzvész vagy robbanás várható, s ezt nem is tudják megakadályozni. A szerves peroxidokat gyártó üzemet ugyanis a Harvey hurrikán pusztítása során teljesen elöntötte az esővíz. A gyár területén
csaknem kétméteres a víz, és nincs áram, emiatt nem tudják a megfelelő hőmérsékletre lehűteni a vegyi anyagokat.
Az Arkema közleményében kiemelte: a szerves peroxidok különösen gyúlékony anyagok. A hatóságokkal egyetértésben arra jutottak, hogy tűzvész esetén a legokosabb dolog megvárni, amíg a lángok maguktól kialszanak. A vállalat arra is figyelmeztetett, hogy a szerves peroxidok égése során sűrű fekete füst keletkezik, amelyet kellemetlen belélegezni, illetve szem- és bőrirritációt is okozhat.
James Mattis hadügyminiszter azután mondta a címben idézett mondatot, hogy hosszasan tárgyalt dél-koreai kollégájával a Pentagonban.
„Osztozunk abban a felelősségben, hogy megvédjük a népeket!”- hangsúlyozta az USA hadügyminisztere. Korábban Donald Trump elnök azt közölte: a szavak nem jelentenek választ az észak-koreai fenyegetésre! Ezt sokan úgy értelmezték, hogy az USA megelőző katonai csapásra készül Észak Koreával szemben. Nincs már diplomáciai opció?- kérdezték Mattis hadügyminisztertől Washingtonban. „Az USA sosem fogy ki a diplomáciai megoldásokból!”- válaszolta a hadügyminiszter megnyugtatva a közvéleményt.
Tillerson amerikai külügyminiszter és Lavrov, az orosz diplomácia vezetője telefonon értékelte a válságos helyzetet azt követően, hogy az ENSZ BT egyhangúlag elítélte Észak Koreát az újabb rakéta kísérlet miatt. Lavrov figyelmeztette amerikai partnerét egy katonai megoldási kísérlet beláthatatlan következményeire a koreai félszigeten és az egész térségben. Oroszország határos Észak Koreával és évtizedeken át támogatta a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert.
A rakétákat kifejlesztő észak-koreai hadmérnökök orosz akadémiákon tanultak.
Kína, Észak Korea egyetlen megmaradt szövetségese szintén a diplomáciai megoldás híve. Peking szeretné újra indítani a hatoldalú tárgyalásokat, melyeken a két Koreán kívül, Kína, az USA, Oroszország és Japán vett részt. A helyzet azonban az, hogy jelenleg amerikai-dél-koreai hadgyakorlat zajlik a koreai félsziget déli részén, Észak Korea pedig tovább fenyegetőzik.
Észak Korea óva inti Japánt
Saját magát semmisíti meg Japán azzal, hogy kitart gazdája, az Egyesült Államok mellett- fenyegetőzik Észak Korea hírügynöksége. A KCNA azt követően fenyegette meg a távol-keleti szigetországot, hogy egy észak-koreai rakéta átrepült Hokkaidó szigete felett, majd attól több mint ezer kilométerre keletre a Csendes óceánba csapódott. A KCNA közleményéből kiderült: sem a célpont sem az időzítés nem volt véletlen. Az ifjú diktátor ugyanis szereti a szimbólumokat. 107 éve írták alá augusztus 29-én azt a szerződést, mely a koreai félszigetet a japánok kezére juttatta.
Tokió tulajdonképp gyarmatként kezelte Koreát egészen 1945-ig, amíg a szovjet csapatok ki nem verték onnan a japánokat.
Akkor érkezett szovjet századosi egyenruhában Koreába Kim Ir Szen, a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer alapító atyja, a jelenlegi diktátor nagyapja.
És miért Hokkaidó volt az észak-koreai rakéta figyelmeztetés célpontja? A KCNA ezt is megírja: mert ott jelentős amerikai támaszpont van! Ennek felszámolását várja Észak Korea Japántól. Tokió elég ideges: Abe Sinzo miniszterelnök súlyos fenyegetésről beszélt hiszen a sikeres rakéta kísérlet egyértelműen megmutatta: Észak Korea immár képes arra, hogy támadást intézzen Japán ellen. Rakétái akár nukleáris robbanófejet is hordozhatnak! Japán az egyetlen ország, mely átélt egy nukleáris támadást 1945 nyarán. Ez annyira sokkolta az addig fanatikuson kitartó japán vezetést, hogy megadta magát az Egyesült Államoknak. Azóta
Japán az USA első számú szövetségese Kelet Ázsiában.
A japánok lemondtak az erős hadseregről abban bízva, hogy Amerika megvédi őket bármilyen külső támadással szemben. Most viszont felmerül a kérdés: képes-e az USA valóban megvédeni Japánt, ha az ifjú diktátor beváltja fenyegetését és támadást indít a szigetország ellen, mely 107 éve a gyarmatává nyilvánította a koreai félszigetet ?!…
Az Egyesült Államok 240 éves történelmében még sohasem fordult elő, hogy egy elnök akkora gyűlölettel a hangjában beszéljen elődjéről, mint ahogy Donald J. Trump mocskolja Barack Obamát. Noha a hatalomra kerülő elnökök rendszeresen bírálják elődjük gazdaságpolitikáját (különösen, ha az a másik párthoz tartozik), mindeddig senki nem ugrott neki elődjének az országhatárokon, az óceánon túl. Ahogy Amerikában mondják, „a politika megáll a vízparton”.
Annak a politikai hagyománynak azonban, amely kompromisszumkeresésre ösztökélte a két nagy párt vezetőit, hirtelen vége szakadt, amikor Obama letette a hivatali esküt. A szélsőjobb egyszerűen képtelen volt elviselni, hogy egy feketebőrű ember vezesse Amerikát – még ha annak az édesanyja fehér nő volt is.
A politikai intoleranciának ezt a szörnyetegét lovagolta meg a New York-i ingatlanmágnás 2015 júniusában és ennek a „szárnyas lónak” a hátán került hatalomra – a választók egy kisebbségének a szavazatai alapján. Noha elődje a lehető legméltóságteljesebben viszonyult hozzá a választások és a beiktatás között, Trump már másnap sutba vágta a tisztességet és azóta is folyamatosan becsmérli elődje minden húzását.
Azok között is a legtöbbet gyalázott politikai fejlemény az Obamacare néven elhíresült betegbiztosítási reform, amely 80 év sikertelen liberális-progresszív igyekezeteit beteljesítve jogot biztosított minden amerikai állampolgárnak (és letelepedési engedéllyel rendelkező külföldinek), hogy biztosítást vásároljon magának a legdurvább profitcélzatú akadályok eltörlésével. Trump már hivatalba lépésének első napján legelső elnöki rendeletébe foglalta, hogy a Betegvédelmi és megfizethető egészségügyi ellátásról szóló törvényt hatályon kívül kell helyezni, addig pedig „minden törvényes eszközzel” hátráltatni kell annak működését.
A jobboldal „Hatálytalanítani és helyettesíteni!” mantrája azonban sokkal korábban megszületett a republikánus törvényhozók köreiben: alig néhány nappal azután, hogy Obama 2010. március 23-án aláírta az eredeti törvényt, miután azt a kongresszus mindkét háza, kizárólag demokrata szavazatokkal, megszavazta. 2011 januárjában azonban jobboldali többség került a képviselőházba, majd 2015 januárjától a szenátusba is, és a republikánus vezetőség a legkülönbözőbb manőverek és törvényjavaslatok formájában több, mint 60 alkalommal próbálta meg eltörölni a törvényt, vagy legalább meghiúsítani annak teljes életbe lépését.
Amíg azonban Obama lakott a Fehér Házban, folytonos vétófenyegetés hárított el minden ellenigyekezetet. Idén január 20-a óta viszont a hatalom mindhárom ága (a kongresszus, a végrehajtó szervek és a legfelsőbb bíróság is) konzervatív kézen van. Ezért indultak, a gátlástalan milliárdos elnökkel az élükön, immár reális kilátásokkal, döntő ütközetre a törvény ellen a nagytőke megátalkodott kiszolgálói.
De még a hatalom teljes birtokában is többszöri nekifutásra volt szükség ahhoz, hogy titkos tervezetek sokaságán és még titkosabb „lócsiszáralkuk” (amerikai politikai zsargon arra a módszerre, amikor egy kongresszusi vezető valamilyen különegyezséget köt néhány taggal, hogy azok – akár saját meggyőződésük ellenére is – megszavazzanak egy fontos javaslatot) sorozatán át eljussanak a végső szavazásig. Ilyen botrányos előzmények után, péntek hajnali háromnegyed kettőkor, a szenátusban három republikánus tag józan belátásának köszönve (egyelőre) elbukott a kevésbé szerencsés amerikaiak tízmillióit kisemmizni igyekvő törvényjavaslat.
2010 óta az amerikai politikai csatározások jelentős része e körül a törvény körül forog. Így hát érdemes emlékeztetni arra, honnan eredt és mit is hozott az Obamacare (a care szó gondoskodást, ellátást jelent), ha már a másik politikai tábor mindent megtett, hogy eltörölje.
Az Egyesült Államokban 2010-ig nem létezett kötelező betegbiztosítás (miközben a gépkocsi-felelősségbiztosítás természetesen kötelező). Az amerikaiak döntő többsége munkaadójának belátására és hajlandóságára van bízva ahhoz, hogy magának és családtagjainak biztosítást vegyen a cégen keresztül. Legtöbbjüknek nincs választási lehetőségük – amit a gazda kínál, azt vagy elfogadják, vagy nem. De mivel a munkaadókat sem kötelezi erre senki, sokhelyütt nem is nyújtanak semmilyen lehetőséget, különösen a kisebb cégeknél és az alacsonyabb munkahelyeken. Egyéni biztosítást lehetett ugyan kötni, de csak csillagászati összegekért és általában hátrányos feltételek mellett.
A biztosítók ugyanakkor teljesen legálisan elutasíthattak bárkit, akinek valamilyen komolyabb betegsége volt vagy éppen megbetegedett. Továbbá meghatározhatták, hogy egy évben mennyit hajlandók maximálisan fizetni, és azt is, hogy a biztosított egész élettartama alatt mennyit vehet igénybe. Aki azt túllépte, annak befellegzett: a magáncsőd, hajléktalanná válás, sőt öngyilkosság is nem egyszer volt egy-egy súlyosabb betegség következménye.
Mindebből kifolyólag körülbelül 50 millió amerikainak nem volt biztosítása. Közöttük sok fiatal és egészséges embernek, akik nem voltak hajlandók pénzt költeni olyasmire, ami egyelőre nem kellett nekik. Ezzel azonban terhelték a többiek számláját is, hiszen ha a kockázati közösség sokkal több betegből áll, mint egészségesből, akkor mindenkinek nagyobb lesz a hozzájárulási kötelezettsége. Ráadásul a sürgősségi osztályokon azokat is el kellett látni, akiknek nem volt biztosításuk – és azt a társaságok természetesen a biztosítottak terhére írták.
Létezik ugyan két szociális alapú betegbiztosítási program Lyndon Johnson demokrata elnök idejéből: a Medicare a 65 évnél idősebbek, valamint a Medicaid a legszegényebbek ellátását biztosítja. Az utóbbira való jogosultság államonként változik és összetett kritériumrendszer szerint alakul, de köze van a szegénységi határhoz is, amely 2015-ben egy négytagú család esetében kb. 24 ezer dollár volt. A harmadik nagy rendszer a fegyveres erőkben szolgáló, illetve az onnan kilépő veteránokat látja el. Mindenki más magára volt hagyatva, ha nem jutott hozzá betegbiztosításhoz a munkaadóján keresztül.
Az évtizedek óta folyó megoldási kísérletek utolsó előtti változata Bill Clinton elnökségének elejéről származik, amikor Hillary Clinton vezetésével és szakértők egész seregének a bevonásával kidolgoztak egy tervezetet. Annak törvényre emelése azonban a biztosítóipar több, mint százmillió dollárt bevető lobbikampánya nyomán gyorsan meghiúsult. Annak kapcsán indult be a Hillary-ellenes gyűlöletkampány is, hiszen a jogásznő-elnökfeleség olyasmire vállalkozott, amit a konzervatív jobboldal és az érdekelt nagytőke alapból elutasít.
Obama sokat tanult az utolsó demokrata előd kudarcának leckéjéből, és arra az alternatívára alapozta reformprogramját, amit a Clinton-terv ellen három republikánus szenátor 1993-ban kidolgozott. Az volt egyébként az alapja Mitt Romney republikánus kormányzó Massachusetts államban 2006-ban bevezetett általános biztosításának is. Joggal remélte hát az eleinte pártfelettiségre törekvő Obama, hogy képes lesz együttműködést csiholni a politikai szekértáborok között.
Hogy nem úgy történt, azt a republikánus vezetők akadályozták meg, akik már Obama első beiktatásának napján harci szövetséget kötöttek ellene, majd 2009 őszén megtiltották az említett három kollégájuknak, hogy együttműködjenek az akkori demokrata többséggel. Néhány további kétpárti próbálkozás kudarca Obama után úgy döntött, hogy inkább a biztosítókkal, a kórházakat fenntartó cégekkel, valamint az orvosi szakegyesületekkel egyeztet, és az azokkal kidolgozott elvekre támaszkodva fogadtatja el a törvényt. Több hónapos előkészületek, egyezkedések és kompromisszumok, valamint párton belüli győzködések után 2010 márciusában (kizárólag demokrata szavazatokkal) meg is született az Obamacare-törvény – de rögtön utána az azt „hatálytalanítani és helyettesíteni” felesküvő ellenfél eltökéltsége is.
A legutóbbi választási kampányban Trump egyszerűen meglovagolta az Obamacare ellen pangált közvéleményt, idén januártól pedig a republikánus teljhatalmat. Csakhogy fogalma sem volt arról, milyen politikai akadályok várják a szándék megvalósítását, illetve, hogy mennyire teljesíthetetlen ígéretet tett közben arra nézve, hogy senki nem veszíti el biztosítását, hogy olcsóbbá válnak a csomagok, és közben minden törvényes kötelezettséget megszüntetnek: Eltörlik mind az 50 alkalmazottnál többet foglalkoztató munkaadók kötelességét biztosítás-kínálatra (egy 8 százalékos járulék fejében), illetve minden adófizető kötelességét a biztosításvásárlásra (amit évi 695 dolláros büntetéssel lehet kiváltani). A legfontosabb ígéret azonban az évi több százezer dollár felett keresők különadójának, valamint a szuperluxus-biztosítások megadóztatásának az eltörlése volt.
Trump már maga is elismerte tévedését, amikor egy óvatlan pillanatban kibökte: „Senki nem tudta, hogy az egészségügyi ellátás ennyire bonyolult!” Ez a mondat eleve tudatlanságra utal, hiszen mindenki tisztában volt ezzel a ténnyel, csak éppen a politikában járatlan jelölt nem volt hajlandó azt elhinni. Ennek ellenére Trump folyamatosan ugratta Twitter-üzenetekben a republikánusokat, hogy minél előbb hatálytalanítsák az Obamacare-programot.
Az egymás után születő képviselőházi és szenátusi tervezetek szakmai elemzése azonban egy republikánus kongresszusi költségvetési igazgató irányítása mellett is megmutatta, hogy minden igyekezet 15-32 millió polgár biztosítását szüntetné meg néhány éven belül, ötszörösére emelné az idősek biztosítási költségeit a fiatalokéhoz képest, és még jobban ellehetetlenítené a szegények biztosíthatóságát. Az újabbnál újabb elemzések egyre nagyobb ellenállást váltottak ki az érintettek körében, olyannyira, hogy a korábban népszerűtlenné manipulált Obamacare országos támogatottsága kétszeresére nőtt a hatálytalanítási javaslatokkal szemben. A republikánus törvényhozók már a húsvéti szünetben dühös polgárok százaival szembesülhettek választói gyűléseiken, sőt a Kapitólium épületében is elszánt mozgáskorlátozottak kerekesszékezték körbe a törvényhozók irodaajtajait, nem rettenve vissza a kínos letartóztatások tucatjaitól sem.
A végeredményt ismerjük. Mitch McConnell, a szenátus minden hájjal megkent republikánus munkaelnöke több procedurális akadályt leküzdve a múlt héten végre napirendre tűzte a legeslegutolsó hatálytalanítási kísérletet. A titokban megírt tervezetet éjjel tízkor tette közzé az éjfél után egy órára kitűzött szavazáshoz. Az elképzelés az volt, hogy a szenátus megszavaz egy „sovány hatálytalanítást”, amiből aztán a képviselőházzal való egyeztetés során zárt ajtók mögött majd kikerekítenek egy – konzervatív szempontból – elfogadhatóbbat. Csakhogy ekkor három jobboldali szenátornak is elege lett. Susan Collins Maine-i és Lisa Murkowski alaszkai republikánus ellenszavazatát előre sejteni lehetett, de ők ketten csak 50:50-re egyenlíthették volna ki a „mezőnyt”, ami után a teremben várakozó Mike Pence hiperkonzervatív alelnök szavazata eldöntötte volna a harcot.
Csakhogy az utolsó pillanatban a szavazatszámlálókhoz lépett John McCain arizonai szenátor – akit egy héttel korábban agydaganattal diagnosztizáltak, de műtétje ellenére visszatért Washingtonba erre az alkalomra –, és lefelé fordított hüvelykujjával elásta saját pártja hét éve tartó igyekezetét. Amikor McCain a késő éjszakában kilépett az épületből, újságírói kérdésre, hogy vajon miért szavazott nem-mel, egyszerűen csak így válaszolt: „Mert ez volt a helyes döntés.”
A politikai harcnak természetesen nincs vége. Trump szerint az Obamacare annyira „katasztrofális”, hogy „önmagától össze fog omlani”, és akkor majd a demokraták fordulnak a republikánusokhoz könyörögve, hogy együtt „mentsék meg a népet” a következményektől. Nos, az elnöknek és kongresszusi csatlósainak megvan az eszköztáruk ahhoz, hogy éppen ilyen végkimenetelt csiholjanak. Az új biztosítási rendszer működése ugyanis jónéhány alrendszer hatékonyságától függ. A szövetségi kormány fontos adminisztratív és koordináló szerepet játszik a szabályok betartatásában. A kongresszusnak költségvetési feladatai vannak a program működtetésében. Az egyes tagállamoknak pedig meg kell(ene) szervezniük a Medicaid kiszélesítését és a helyi biztosítási piacot. A biztosító társaságoknak pedig jelen kellene maradniuk minden piacon (az egész rendszer abszurd földrajzi felaprózottság mellett működik), hogy az utóbbi egyáltalán piacnak legyen nevezhető.
A rendszer azért ennyire bonyolult, mert még Obamának sem sikerült saját pártját rávennie arra, hogy egy egységes mechanizmust vezessen be, vagy legalábbis olyat is lehetővé tegyen, amilyen a világ összes fejlett kapitalista államában szinte magától értődik. Így aztán túl sok jóindulattól vált függővé a siker – márpedig abból van a legkevesebb. Jelenleg az amerikai politikai rendszer jelentős része – az egész szövetségi hatalom és a kormányzók több, mint fele – abban érdekelt, hogy megbuktassák az Obamacare-t, és újra a profithajhászás vásárterévé tegyék a brutális szabadpiacnak kiszolgáltatott emberek egészségügyi ellátását.
Az öt legnagyobb biztosítótársaság körülbelül ötven milliárd dolláros évi profitot termel. Ezt próbálta Obama és pártja megnyirbálni a minél kiterjedtebb egészségügyi ellátás biztosítása érdekében, még akkor is, ha közben kénytelen volt jelentős engedményeket tenni a tőkét képviselő nagyrendszereknek. Most viszont ezt a profitot igyekszik még növelhetőbbé tenni a republikánus politikum túlnyomó része Trumppal az élén, miközben álszent és képmutató meséket adagol a nyilvánosságnak az Obamacare működésképtelenségéről. Noha a politikai rendszer egyelőre képes ellenállni az elnök dilettáns igyekezeteinek és a kongresszus tagjaira való polgári nyomás formájában meghiúsítani a brutális és elkapkodott hatálytalanítást, a kisemberek érdekei elleni összehangolt tőketámadást (a Trump-kormányzat tele van a Wall Street képviselőivel!) csak egy széleskörű népi ellenállás lenne képes hosszú távon kivédeni.
Botrányos. Ezt írta a Twitteren Lengyelország turisztikai minisztere amint elolvasta a Nemzeti Turisztikai Hivatal elnökének interjúját.
A miniszter közölte: azonnali hatállyal leváltja a Nemzeti Turisztikai Hivatal főnökét, aki március óta volt a vezetője az intézménynek. Marek Olszewski a Gazeta Wyborcza című liberális lapnak a következőt nyilatkozta:
„A célom az, hogy Lengyelország vonzó oldalát mutassam be a külföldieknek. Auschwitz nem tartozik ezek közé. Ott a mártíromságról van szó. Különben is nem a zsidó elit szenvedett igazán azokban az időkben hanem a lengyel! A zsidó elit szinte teljesen fennmaradt!” Azzal is eldicsekedett az antiszemita hivatalnok, hogy
a varsói a Zsidó Múzeumot is törölte a látnivalók listájáról!
A második világháború előtt Lengyelországban élt a világ legnagyobb zsidó közössége, melyet a nácik szinte teljes egészében kiirtottak. Ennek a fő szimbóluma Auschwitz, ahol több mint egymillió férfit, nőt és gyereket gyilkoltak le. Itt veszett el a magyar zsidóság jórésze is a holokauszt idején. Auschwitz, mint mementó eddig szerepelt azon a listán, mely azokat a látnivalókat tartalmazza, melyeket Varsó hivatalosan megtekintésére ajánl a turistáknak.
A miniszternek nem volt tudomása arról, hogy a Nemzeti Turisztikai Hivatal főnöke törölte Auschwitzot és a varsói zsidó múzeumot a listáról. Rögtön intézkedett a korábbi állapot helyreállítására. A Turisztikai Hivatal főnöke a jobboldali kormánypárt tagja, és többször indult önkormányzati választáson a párt színeiben. Korábban a lengyelországi zsidó közösség levélben fordult Kaczynski pártvezérhez, hogy panaszt tegyen az antiszemita jelenségek miatt. Választ nem kaptak. Lengyelország miniszterelnöke itt volt Budapesten amikor Netanjahu izraeli kormányfő találkozott a visegrádi vezetőkkel. A tanácskozáson a visegrádi vezetők szentül megígérték: fellépnek minden antiszemita megnyilvánulás ellen!
A lengyel elitben nagy hagyománya van az antiszemitizmusnak: a holokauszt után több pogrom is volt az országban- halottakkal.
A Lengyelországot kormányzó kommunista párt többször is folytatott antiszemita kampányt, az egyik frakció, melyet az akkori belügyminiszter vezetett, nyíltan antiszemita volt. Lengyelországban az egykor virágzó, több mint 5 milliós zsidó közösség pár ezer főre apadt. A döntő többségüket a nácik megölték. A megmaradtak közül sokan emigráltak Nyugat Európába, az USA-ba vagy Izraelbe. A zsidó államban nagy felháborodást váltott ki a legújabb antiszemita nyilatkozat Lengyelországban, pontosan ott, ahol az európai zsidóság legnagyobb temetője van.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
