Érdekes

WikiLeaks-alapító őrizetben

Csütörtök délelőtt őrizetbe vették Julian Assange-t, a WikiLeaks alapítóját Londonban, aki az elmúlt hét évet Ecuador nagy-britanniai nagykövetségén töltötte.

A BBC azt írja, hogy a londoni rendőrség megerősítette az őrizetbe vételt, és Assange hamarosan bíróság elé állhat.

A rendőrség már korábban bejelentette, hogy az Assange elleni letartóztatási parancs  érvényben van, és azt végre fogják hajtani, ha a Wikileaks alapítója elhagyja a nagykövetség épületét. A napokban az angol sajtó cikkezett arról, hogy kitehetik a nagykövetségről.

Lenin Moreno ecuadori elnök döntött arról, hogy visszavonja az Assange-nak korábban megadott menedékjogot, a WikiLeaks viszont úgy reagált Twitterén, hogy a lépéssel Ecuador nemzetközi jogot sértett.

EXCLUSIVE footage: Moment Julian Assange was arrestedREAD MORE: https://on.rt.com/9s0kCourtesy: Ruptly

Közzétette: RT – 2019. április 11., csütörtök

Assange 2012-ben kérte Ecuador menedékjogi oltalmát, Svédország – ahol szexuális erőszakkal vádolták – kiadhatják őt az Egyesült Államoknak. Assange tagadta a nemi erőszakot, és 2017-ben meg is szüntették ellene az eljárást.

Footage from Ecuadorian embassy

Footage from Ecuadorian embassy

Közzétette: Sputnik – 2019. április 11., csütörtök

Ennek ellenére a Westminster kerület magisztrátusi bírósága azonban fenntartotta a letartóztatási parancsot a szabadlábon védekezés fejében megszabott bírósági megjelenési kötelem megszegése miatt. Ez a brit törvények alapján önmagában is bűncselekmény.

Snowden: a sajtószabadság sötét pillanata Assange elfogása

Edward Snowden, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) lehallgatási programját leleplező, Oroszországba menekült amerikai informatikus „a sajtószabadság sötét pillanatának” nevezte a Twitteren, hogy Londonban őrizetbe vették Julian Assange-t.

Nemzetközi botrány lehet a 888 legújabb migránsos cikkéből

Sajátosan tálalta a 888 azt a szombati esetet, amikor egy férfi Párizsban a negyedik emeletre felmászva, megmentett egy az erkélyről lógó kisfiút.

A 22 éves, Maliból érkezett menekültet, amint arról a Független Hírügynökség is beszámolt, egy nappal később fogadta Macron államfő és bátorságát soron kívüli francia állampolgársággal jutalmazták.

Nem, sokkal később egy írás jelent meg a 888-on, melyben a szerző nem a Maliból érkezett férfi bátorságát dicséri, nem is azt, hogy tettét milyen elismeréssel fogadták a francia legfelső körökben, hanem arról értekezett, hogy lám, a migráns milyen sok hasznát vette a kerítésmászó tudományának. Még tanulságot is sikerült kreálniuk az ügyből, mégpedig a következőt: vigyázni klell a kisgyerekekre, és magasabbra kell építeni a kerítést.

Az írás, amely a legsötétebb időket idézi, idehaza sokaknál kiverte a biztosítékot. Gyorsan elkészült a cikk francia és angol fordítása, amelyet elküldtek Macron francia elnöknek, valamint a Le Monde és a Libération szerkesztőségének.

Úgy tűnik, lesz folytatása az ügynek.

Hírünk a világban – magyarországi példával parodizálják a gyűlöletet

Jellemző egyébként, hogy a Noktara viccportál, amely nemrégiben akaratlanul is megtréfálta a magyar köztévé híradóját, ezúttal célzottan egy magyar híradós képpel illusztrálta legújabb viccét.

A Magyarország: A feketék fehér csecsemőt lopnak az erkélyről című írás maró paródiája a magyar sajtóviszonyoknak, és nem véletlen, viszont annál sajnálatosabb, hogy egy az idegengyűlöletet kifigurázó cikkhez Magyarországról vették a mintát.

A Noktara cikke egyébként nagy vonalakban a következő:  „Amint azt a magyarországi Orbán-híradó jelentette, furcsa emberrablás történt Párizs 18. kerületében. Egy fehér család épp nem tartózkodott a 4. emeleti lakásában, egyedül a kis gyerekük volt odahaza, aki az erkélyen időzött. Hirtelen egy fekete férfi jelent meg a semmiből Pókemberként felmászott a ház homlokzatára, hogy elcsenje az az erkélyről az ártatlan kisgyereket.

Hála Istennek, az emberrabló nem jutott messzire, mivel a járókelők filmre vették, hogy mire készül.. Mint kiderült, a sötét bőrű gyerekrabló illegális bevándorló volt Maliból a férfira most deportálás vár a hazájába.

Válaszul az incidensre, Macron elnök felszólította a szülőket, hogy fokozottan figyeljenek a gyerekeikre, hiszen még a saját erkélyükön sincsenek biztonságban a bűnöző migránsok miatt.”

A cikkel, illetve az arra reagáló levéllel kapcsolatban kerestük a Budapesti Francia Nagykövetséget, válaszukat, amint megérkezik, közöljük.

Kivégzés a járványtilalmak megsértése miatt

Észak Koreában nem viccelnek a Covid-19 járvánnyal, amely hivatalosan ugyan nem létezik, de a hatalom mégiscsak elszántan harcol ellene. Olyannyira, hogy lezárták a kínai határt, amely pedig létfontosságú az észak-koreai gazdaság és persze a csempészet szempontjából.

Kim Dzsong un, az ifjú generális állítólag maga is megkapta a Covid-19 fertőzést, ezért szerepel oly ritkán a nyilvánosság előtt. A szövődmények megtámadták idegrendszerét is. Ennek kettős hatása van: egyrészt sírva kérte honfitársai bocsánatát azért, hogy képtelen volt jobb életszínvonalat teremteni. Ilyesmire évtizedek óta nem került sor Észak Koreában, melyet a Kim dinasztia irányít vaskézzel 1945 óta.

A másik következmény az, hogy több munka hárul a diktátor húgára. Kim Jodzsong immár nemcsak a propaganda irányítója és bátyjának kabinetfőnöke, de ő helyettesíti a diktátort akkor amikor az nincs abban az állapotban, hogy az államügyeket intézhesse.

Kivégzés a határ övezetben

Egy csempészt állítottak kivégző osztag elé a kínai határ közelében, hogy ily módon riasszák el az észak koreaiakat attól, hogy a dinamikusan fejlődő kínaiaktól szerezzék be a létfontosságú cikkeket is.

A korábban kevésbé őrzött határon megsokszorozták a határőrök számát, és hangszórókon tudatják a lakossággal: a határőröknek tűzparancsuk van!

Csakhogy Kim Dzsong un már a határőrökben sem bízhat meg 100%-ig.

Többször kiderült ugyanis, hogy a határőrség összejátszik a csempészekkel, akiktől védelmi pénzeket szednek illetve osztoznak a biznisz hasznán.

Ezért a diktátor a titkosszolgálat különösen megbízható alakulatait is a határra rendelte azzal a feladattal, hogy ők ellenőrizzék a határőröket!

Az eredmény? Idén már 75%-al csökkent Észak Korea kereskedelme Kínával, a csempészetre vonatkozóan nincsenek adatok, de abban minden szakértő egyetért, hogy dollár milliárdokról van szó. A legfőbb csempész maga a titkosszolgálat, amelynek mindenáron pénzt kell produkálnia a fegyverkezési programhoz.

Kim Dzsong un valószínűleg újabb rakéta kísérleteket hajt végre, hogy felhívja magára Joe Biden figyelmét – állítja a dél-koreai hírszerzés, mely szerint januárban a pártkongresszus előtt nagyszabású katonai parádé is lesz. Mit szól mindehhez a Covid-19 vírus?!…

Ezekben az országokban hoztak amnesztiarendeletet

6

Komoly vita volt idén Romániában arról, hogy közkegyelmet kapjanak az enyhébb bűncselekmények miatt börtönre ítélt rabok. Magyarországon is felmerül időről-időre, hogy kellene egy amnesztiarendelet – más európai országokban ki is hirdettek ilyet. Azokat szedtük össze, amelyek a rendszerváltás után születtek.

Az amnesztia, vagy más néven közkegyelem annyit jelent, hogy bűncselekmények vagy elkövetők egész kategóriáira kegyelmet hirdetnek ki. Magyarországon a legismertebb ilyen 1963-ban volt, amikor Kádár János általános amnesztiát jelentett be azoknak, akik „a személyi kultusz idején visszaéltek hatalmukkal”, akiket 1956-os tetteik miatt ítéltek el, valamint az 1957 és ’63 között bebörtönzött politikai foglyoknak.

A rendszerváltás környékén több amnesztiarendelet is született, például kegyelmet kaptak az államellenes bűncselekményeket elkövetők (a kémkedést kivéve), valamint a tiltott határátlépés miatt büntetettek. Általános közkegyelemről is szó volt ekkor, végül

12 ezer ember kapott valamilyen formában kegyelmet,

a büntetés teljes elengedését vagy csökkentését – ez egyébként az akkori hírek szerint kis híján országos börtönlázadáshoz vezetett, a rabok ugyanis sokkal szélesebb körű amnesztiát vártak.

Ezután egyetlen esetben döntött nagyszabású amnesztiáról az Országgyűlés: a taxisblokádban résztvevők kaptak kegyelmet. Azóta, bár többször felmerült, például az uniós csatlakozás kapcsán, egyszer sem született ilyen rendelet.

Más európai országokban viszont van rá példa.

Romániában évek óta megy a vita arról, hogy a börtönök túlzsúfoltsága miatt közkegyelmet kapjanak az enyhébb börtönbüntetésre ítélt rabok. A börtönökben uralkodó körülmények miatt az országot többször elmarasztalta az Emberi Jogok Európai Bírósága, a parlament már szavazott is amnesztiarendeletről – de elvetették a tervet, mondván, azzal leginkább a korrupt politikusokat akarják menteni. Ennek ellenére többen még nem tettek le a tervről.

Csehországban viszont életbe is lépett egy amnesztiarendelet, amelyet Václav Klaus akkori elnök hozott a Cseh Köztársaság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából, 2013-ban. 6500 embert engedtek ki a börtönökből, az összes rab harmadát, de

összesen 111 ezer embert érintett a rendelet valamilyen formában.

Klaus rendelete ellen nagyon sokan tiltakoztak, felmérések szerint a csehek túlnyomó többsége nem értett vele egyet.

Ugyancsak az ország megalakulásának 20. évfordulója kapcsán Szlovákiában is született amnesztiarendelet: többek között azok kaptak kegyelmet, akiket feltételes börtönre, vagy legfeljebb másfél év fogházra ítéltek, vagy fiatalkorúak börtönébe küldtek. A súlyos bűncselekményeket elkövetőkre és a visszaesőkre a rendelet nem vonatkozott, elnöki kegyelmet kaptak a gyógyíthatatlan betegek, a terhes nők, a 65 év felettiek, és akiknek két kisgyerekük van.

Ukrajnában még Viktor Janukovics uralma és a Majdan-tüntetések alatt hoztak amnesztiarendeletet 2014 februárjában, ami azonban csak a tüntetőkre vonatkozott.

Oroszországban Vlagyimir Putyin 2015-ben hirdetett amnesztiát, a második világháborús győzelem 70. évfordulója alkalmából. A rendelet 50 ezer ember érintett, közülük több, mint 6600 börtönből szabadult. A rendelet azokra vonatkozott, akiket először ítéltek el kisebb bűncselekményért, az ellenzéki, börtönbe küldött tüntetőkre viszont nem terjedt ki.

Koszovóban 2013-ban szavazta meg a parlament a közkegyelmet: azokra a szerbekre vonatkozott, akik fellázadtak az albán uralom ellen a függetlenség 2008-as kikiáltása után.

Portugáliában 1996-ban született amnesztiarendelet: azokat érintette, akik politikai okokból követtek el valamit 1976 és 1991 között.

Ausztriában pedig különös szokás van érvényben: a karácsonyi amnesztia.

Minden évben kegyelmet kaphat néhány olyan elítélt, aki kisebb bűncselekményeket követett el,

maximum öt évet kaptak, amelyből legfeljebb másfél év van hátra. Ennek hagyománya a 19. századig nyúlik vissza. Minden évben változó számú rabot engednek ki: tavaly 12-t, tavalyelőtt 20-at, előtte 30-at, 2013-ban 18-at.

Túléltünk egy svéd no-go zónát!

Biskopsgården, a Volvo gyárról is ismert svédországi Göteborg szegénynegyede, ahol a legtöbb betelepülő lakik. Rendőrségi besorolás szerint ez az egyike az ország több tucat sebezhető vagy válság negyedeinek. Az utóbbi években egy kézigránátos merénylet és egy lövöldözéses leszámolás miatt került a világsajtóba. Mindkét eset halálos kimenetelű és bandaháború jellegű volt, egy-egy ártatlan áldozattal, akik szintén bevándoroltak voltak.

Vasárnap késő délután hajtunk be Biskopsgårdenbe, stílusosan Volvoval. A magyarországi panel épületeknél gondozottabb, tisztább épületek, rendezettebb környék. Jól észrevehetően szegényesebb azonban mint a belváros vagy az itteni jobb lakótelepek.

A szokatlan májusi meleg miatt talán eseménytelenebb napot fogtunk ki. Több a nem svéd kinézetű ember, de vannak idevalósiak is. Egy idősebb hölgy például, aki békésen baktatott egy bevásárló zacskóval a kezében.

 

Egy Q8-as benzinkútra megyünk. Állítólag a helyi bandák itt gyülekeznek. Tényleg csak bevándorlókat látunk. Ha lenne előítéletünk, akkor most nagyon megzavarodnánk, hiszen a pultnál egy fiatal, hirtelen szőke, nagyon csinos hölgy szolgál ki. Éjszakánként is. De lehet, hogy csak azért nem fél, mert veszély esetén átváltozik kérlelhetetlen amazonná és lesújt minden garázdálkodó migránsra. Vagy egyszerűen csak Soros-bérenc.

 

Az önkiszolgáló mosoda megtelt. Úgy tűnik a bevándorlók is hétvégeken mossák a gépkocsijukat. A legtöbb itt is Volvo.

Odébb egy asztalnál és padnál néhány marcona arc. Dohányoznak veszettül. De rám se hederítenek. Pedig biztosan valami bandaháborút szerveznek.

Közben az eladókisasszonyhoz odamegy fizetni egy nem hirtelen szőke alak, aki azelőtt a gépkocsija (Volvo) abroncsának nyomását ellenőrizte. Kedélyesen elbeszélgetnek. Jellemző, hogy svédül, nehogy megértsem. Lehet, hogy az álcázott amazon is a banda tagja. A multikulturalizmus szellemében.

Nehéz szívvel távozunk Biskopsgårdenből. Még az is bosszúság, hogy egyetlen egy rendőrautót sem láttunk. No-go zóna Polis nélkül?

Útközben a közeli parkba is bemerészkedünk. Itt is vegyes a társaság, nem ritka a közel-keleti öltözék. Egy szerelmes pár bámul a távolba.

Nem kis hiányérzettel megyünk a lakóhelyünkre, Eriksbergbe. Az egykori hajógyár helyén néhány éve alatt egy luxusnegyed épült ki. A luxust nem a szó dubai értelmében kell érteni, hanem a visszafogott, kötelezően szerény, de a végsőkig funkcionális skandináv értelmében.

A valóban szokatlanul meleg májusi estét hangos ordibálás zavarja meg. A helyi homokos röplabda pályán nyolc lebarnult fiatalember kiabálja túl egymást. Na végre, migránsokra akadtunk, akik megzavarják a vasárnap este szent keresztényi csendjét. A fehérek lakta üvegpaloták közvetlen közelében! Aki ilyen helyen csendet háborít, az minden másra is képes. Sajnos, közelebb lépve ismét csalódni kellett. A lármagerjesztő társaság nem arabul vagy más érthetetlen afrikai nyelven hablatyolt, hanem szerbhorvátul (avagy: szerbül, horvátul, bosnyákul stb.). Sovány vigasz, hogy ők is migránsok, de hát nem az igaziak. Mellesleg a leghíresebb svéd, Zlatan Ibrahimović is egy „no-go zónában” nőtt fel, a malmői Rosengårdban.

A barangolást a helyi boltban fejezzük be, ahol az iráni tulajdonos apja szolgál ki (csak vasárnaponként!). Azonnal szóba elegyedik, Budapestet Bukaresttel csak egyszer keveri össze, de azonnal javít is: Ja, az Románia! Nem tetszik neki a svéd időjárás és úgy általában Európa sem. Ezért inkább Amerikában, San Diegoban él. És Las Vegasról mesél elragadtatva.

Már a migránsok sem a régiek.

Uniós szabályozás a tetoválások piacán

0

Az uniós polgárok 5 százalékának volt valamiféle tetoválása 15 évvel ezelőtt, de ma már ez a szám 12%. Vagyis drámai a növekedés – különösen a fiatalok között. Ami meglepő: semmilyen uniós szabályozás sincsen e téren. Pedig a tetoválás nagyon veszélyes is lehet.

Az Európai Vegyszer Ügynökség (European Chemical Agency – ECHA) hosszas vizsgálatot folytatott – számolt be róla a Politico. Meglepetésükre azt tapasztalták, hogy a tetoválás alanyait egyáltalán nem érdekelte, hogy milyen vegyszert fecskendeznek a bőrükbe. Évente, ha egyszer kérdezik ezt meg tőlem – vallotta egy tetováló mester Brüsszelben. Pedig sok problémát okozhatnak a tetováló vegyszerek. Svédországban nemrég megvizsgálták a különféle tintákat, és

34 szerből 12-t veszélyesnek minősítettek.

A jelentést készítő uniós ügynökség – az ECHA – természetesen megkérdezte a legfőbb gyártót a BASF-et. A német cég rutin választ adott: az ő termékeik nem veszélyesek az egészségre. Az ECHA viszont elvégezte a saját külön vizsgálatát. Az 500 oldalas jelentés 4000 olyan vegyszert talált, melyet a tetováló mesterek használnak az Európai Unióban, és melyek veszélyesek lehetnek az egészségre. A jelentést megküldték az Európai Bizottságnak, amely azután dönt arról, hogy készül e uniós törvényjavaslat a tetoválásról.

Valószínűleg ezzel már csak az új uniós bizottság foglalkozik majd. Jövőre ugyanis európai választásokat tartanak, és ennek nyomán megújul az Európai Bizottság is. A választási kampányban aligha növelné a jelenlegi bizottság, illetve az egész EU népszerűségét, ha egységes uniós törvényt javasolnának a tetoválásra. Személyi szabadságjogokat sérthet ugyanis, ha bizonyos szereket kitiltanak a tetoválószalonokból. Ráadásul egy esetleges tilalom azt eredményezhetné, hogy a szalonok egy része az illegalitást választaná. Nincs tehát könnyű helyzetben az Európai Unió, ha szabályozni akarja a tetoválást.

Ezért május elseje a munka ünnepe

Évtizedek óta tartják május elsején a munka ünnepét, a szabadnap a rendszerváltás után is megmaradt Magyarországon, bár a szocializmus idején megszokott sörös-virslis-vurstlis felvonulások eltűntek. De vajon tudja, hogy miért pont ezen a napon van a munka ünnepe?

Május elsejei felvonulás 1985-ben.
Forrás: Wikimedia Commons / Fortepan

Május elseje valójában egy kettős jelentésű ünnep: a munka ünnepe mellett ilyenkor, a húsvéthoz hasonlóan, sokan a természet megújulását is ünneplik: ennek a szimbóluma a májusfa állítása, a zöld ág, amely évszázadokon át az udvarlási szándékot is jelképezte.

Május elseje azonban a legtöbb országban összefonódott a munka ünnepével. Ennek előzményeihez több mint 200 évet kell visszamennünk: az ipari forradalom után, 1817-ben Robert Owen brit gyártulajdonos fogalmazta meg elsőként koherens módon a munkások követeléseit. Ennek része volt a híressé vált

„nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás.”

Addig ugyanis nem volt ritka, hogy a munkásokat napi 12-16 órán keresztül dolgoztatták.

A kérdésben évtizedekig nem történt előrelépés. 1847-ben aztán Nagy-Britanniában 10 órában maximálták a nők és a gyerekek munkaidejét. A férfiakéról egyelőre nem volt szó. 1856-ban viszont hatalmas sztrájk kezdődött az ausztráliai Melbourne-ben, és itt a munkások végül sikerrel is jártak: bevezették a 8 órás munkaidőt.

A munkásmozgalom Amerikában is egyre erősebb lett, 1868-ban sikerült elérniük, hogy nyolc órára csökkentsék az állami alkalmazottak munkaidejét. A hetvenes évekbeli válság miatt azonban nőtt a munkanélküliség, ami szintén a munkaidő csökkentését sürgette. A nyolcvanas években egymást követték a sztrájkok, tüntetések. Közben

megjelentek a radikális mozgalmak,

a kommunisták és az anarchisták is, akik közül sokan német bevándorlók voltak.

Megalakult az Amerikai Munkások Szövetsége, amely 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdetett. Ebben országosan 350 ezren vettek részt, több helyen összecsapások is kitörtek, Millwaukee-ban a rendőrök a tömegbe lőttek.

A leghíresebb és legtöbb következménnyel járó események azonban Chicagóban történtek. Itt is május elsején kezdődött egy nagy, munkabeszüntetéssel, tüntetéssel járó megmozdulás, amelyben több tízezren vettek részt. A tüntetők többször összecsaptak a rendőrökkel, akik háromszor fegyvert is használtak. Május harmadikán legalább két embert megöltek.

Tüntetés a Haymarket Square-en.
Forrás: Harper’s Weekly

A következő nap a Haymarket Square-en tartottak a sztrájkolók tiltakozó nagygyűlést, amelyet egy idő után a rendőrök fel akartak oszlatni. Eközben viszont a munkások közé vegyült anarchisták

bombát dobtak a rendőrök közé, akik tüzet nyitottak a tüntetőkre.

Legalább 11-en meghaltak (köztük hét rendőr), több tucatnyi volt a sebesült mindkét oldalon.

Ezután több száz embert tartóztattak le, és bár nem volt semmilyen bizonyíték arra, hogy közük volt a bombához, nyolc anarchistát elítéltek, korábbi írásaik és beszédeik alapján.

Ötöt közülük halálra ítéltek – négyüket a következő évben fel is akasztották, az ötödiket csak azért nem, mert előtte öngyilkos lett a börtönben. Kettőt életfogytiglanra, egyet pedig 15 évre ítéltek – ők 1893-ban kormányzói kegyelemmel szabadultak. Az ítéletet ugyanis rengetegen bírálták (például Oscar Wilde és G.B. Shaw), és az új kormányzó igazat adott nekik, mondván: soha nem derült ki, ki dobta a bombát.

Közben a chicagói eseményeknek más következményei is lettek. 1889. július 14-én Párizsban (a forradalom százéves évfordulóján) megalakult a II. Internacionálé, amely úgy döntött, hogy a chicagói tiltakozássorozat kezdetének évfordulóján,

1890. május elsején minden szakszervezet és más munkásszervezet tartson felvonulást a 8 órás munkaidőért,

ahol pedig ezt már bevezették, ott szolidaritásból vonuljanak fel.

Az első nemzetközi május elseje hatalmas siker volt, több tucat városban tartottak felvonulást. Magyarországon is ekkor „ünnepelték” először május elsejét.

A felvonulás aztán hagyománnyá vált – 1953-ban természetesen Sztálin fotójával.
Forrás: Wikimedia Commons

Egy évvel később, a II. Internacionálé második kongresszusa úgy döntött: május elsejét hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi ünnepének nyilvánítja. Az 1904-es harmadik kongresszuson született határozat pedig kimondta, hogy minden ország szociáldemokrata pártja és hozzájuk kötődő szervezete

vonuljon fel minden május elsején

a nyolcórás munkaidőért, a munkásosztály „osztályszükségleteiért” és a békéért, és aznap minden munkásszervezet függessze fel a munkát, ahol ezt a testi épségük veszélyeztetése nélkül megteheti.

Május elseje így nemzetközi ünneppé vált, a bolsevik hatalomátvétel után a Szovjetunióban, majd a II. világháború után a keleti blokk országaiban az egyik központi ünneppé vált, bár közben némileg átalakult:

a munkások helyett a munka ünnepévé vált,

és összefonódott a természet megújulását ünneplő majálissal: a felvonulások mellett elengedhetetlen kellékké vált a sör, a virsli és a vurstli.

Forrás: Wikimedia Commons / Fortepan

Május elseje egyébként katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje tiszteletére. Ezt XII. Pius pápa rendelte el 1955. május 1-jén.

A nap sok országban hivatalos állami szabadnap. Ugyanakkor az Egyesült Államokban, ahonnan tulajdonképp az egész kiindult, nem ilyenkor, hanem szeptember első hétfőjén tartják a munka ünnepét.

Koreai napló

Tegnap és ma, sok érdekes dolog történt a Koreai-félsziget békefolyamatának történetében.

Először is, Trump elnök, egy roppant sárga fotelban, körbevéve újságírókkal, tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy semmiféle John Bolton által emlegetett líbiai modellről nincs szó, ez Trump-féle egyezség lesz, illetve ígéretet tett arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok megvédi és hatalmon tartja Kim Dzsong Unt, nem úgy, mint annak idején Kadhafit, akinek senki sem tett ilyen ígéretet szerinte.

Ez idő alatt az elnök társaságában, ám a sarokban igencsak duzzogva állt John Bolton, aki legalább akkora ellensége a Koreai-félszigeten kötendő teljes békének, mint amennyire a főnöke Béke Nobel díjának. A jogvédő szervezetek azonnal megtámadták Trumpot, hogy ígéretet tett egy diktátor hatalomban tartására, ámbár nem tudom, nekik vajon jobban megfelelne e egy háború a térségben, megspékelve némi atomfegyverrel, ami ha jól tudjuk, bizony képes elérni mainland Amerikát is akár.

Tegnap Dél-Korea jelezte, hogy akkor küldenék azt az öt újságírót Északra az atomfegyver kísérleti telep robbantására akiket Észak meghívott. Ehhez a hivatalos út az, hogy az újságíróknak vízumot kell kérniük a Kína területén található Észak-Koreai nagykövetségen, nem lévén ilyen intézmény Délen. A vízumkérelmüket beadták, de arra nem kaptak választ, se igent, se nemet. A többi ország képviselőinek kérelmét, akik hivatalosak az eseményre, már elbírálták, pozitívan.

Ennek okán Dél-Korea kezdeményezte, hogy függesszék fel a folyamatban lévő amerikai-dél-koreai hadgyakorlatot, csökkentendő a Félszigeten lévő feszültséget. Kétségtelen ugyanis, hogy Mun elnök valóban aláírt egy béke szerződést Kim Dzsong Unnal a nagy találkozás napján Pánmundzsamban, amiben szerepel, hogy mindkét fél tartózkodik a jövőben a másik katonai provokációjától, azonban az is igaz, hogy Kim Dzsong Un akkor azt mondta, bizonyos mértékben megérti és elfogadja a hadgyakorlatok szükséges voltát. Csakhogy a folyamatban lévő attrakcióra az amerikaiak 8 darab Raptort és 2 darab B52-es bombázót hoztak, amivel durván két óra alatt porig lehetne bombázni Északot. A legfeszültebb helyzetben sem volt Délen több, mint 6 darab raptor, ez valóban nem egy visszafogott és védelmi jellegű hadgyakorlat, mint amilyen volt az előző, és amire Kim áldását adta. Tehát éjjel elrepültek a bombázók Japánba, a raptorokkal nem tudni mi lesz, de a hadgyakorlat erősen mérsékelt jelleget ölt, így a vége felé.

Kim Dzsong Un elsõszámú észak-koreai vezetõ, a Koreai Munkapárt elsõ titkára, a Nemzetvédelmi Bizottság elsõ elnöke a Koreai Munkapárt központi katonai bizottságának kibõvített ülését vezeti Phenjanban 2018. május 18-án. (MTI/EPA/KCNA)

Eközben, koreai idő szerint ma hajnalban, egy északi hadihajóról levált egy kisebb hajó a Nyugat-tengeren, abban egy katonatiszt és egy civil tartózkodott, akik átlépték a két ország közti tengeri határt, és menedékjogot kértek Dél-Koreában. Katonatiszt ilyet utoljára 2008-ban tett, azóta ez az első eset. Erről az esetről semmi egyebet nem tudni, a két embert vizsgálati fogságba helyezték, ahogy azt ilyenkor szokásos. A katonatiszt máris jelezte, hogy Dél-Koreában szeretne élni. Nem tudni, vajon ez az eset milyen hatással lesz Észak és Dél viszonyára, de Dél-Korea az eddigi protokoll szerint jár el az északi menekültekkel, azaz ha a vizsgálat azt támasztja alá, hogy ők valóban azok, akkor déli állampolgárságot és letelepedési segítséget kapnak.

A marionett figurákat mozgató másik kéz, Si Dzsin Pin pedig ajánlatot tett Trump elnöknek a köztük folyó külkereskedelmi háborúban, miszerint elősegítené az amerikai befektetéseket az országában, ha Amerika cserébe eltekint a kínai befektetések bizonyos területeken történő megtiltásától. Trump szeret alkudozni, nem volt elutasító Sivel szemben, mi több, még az is lehet, hogy megegyeznek, pláne, hogy Trump is tisztában van azzal, hogy a Nobel díja azért mégiscsak Kína örökös párttitkárának kezében van.

Észak-Korea még nem békül velünk, de ma már olyasmit mondtak, hogy figyelemmel kísérik erőfeszítéseinket a hibáink helyrehozására.

Megkérdeztem ismerős koreait, aki tájékozott, művelt, középkorú férfi, vajon mi a véleménye a történtekről. Ő reprezentálja az átlag középosztálybéli férfiakat itt. Azt mondta, hogy Észak-Korea külpolitikája sok tekintetben sokkal sikeresebb és okosabb, mint Dél-Koreáé. Nem engedik senkinek, hogy alábecsüljék őket, lám kivívták azt a tárgyalási pozíciót, amit szerettek volna, déllel szemben pedig belföldnek mutatják, hogy erős a hatalmunk, velünk nem szórakozik senki.

Magát a békefolyamatot az illető nem érzi veszélyben, hiszen ez Észak-Korea és Kim Dzsong Un érdeke is, de egyértelműnek véli, hogy Észak-Korea függ Kínától, Kína semmilyen Marshall-tervben nem érdekelt, majd ad ő beruházást, Amerika csak pénzt adjon, de ne tegye be Északra a lábát, továbbá véleménye szerint abban a tempóban, amelyben közeledik Észak, Kína felé, ugyanúgy fog Dél is közeledni, ha valóban nyitott határokat és gazdasági beruházásokat szeretne véghezvinni Észak-Koreában.

A dél-koreai elemzők meglepően hasonló véleményen vannak, így most már egészen pontos értelmet nyert Mun Dzse In elnök korábbi kijelentése, miszerint úgy érzi, hogy tojásokon egyensúlyoz, egy törékeny kristály tállal a kezében.

Majdnem katasztrófa

Tegnap, azaz október 7-én délelőtt 11 óra előtt valamivel, robbanás történt egy üzemanyagtároló telepen Kojáng (Goyang) városban, Szaul (Seoul) közelében, attól északra. Erről a telepről látják el a dél-koreai főváros benzinkútjait üzemanyaggal.
Eddig ismeretlen okoknál fogva, az egyik 4.4 millió literes tartály berobbant, azaz a térfigyelő kamerák felvétele szerint, egyszerűen lerobbant a teteje, és a benne tárolt benzin lángra kapott.
Semmi nem utal külső robbanásra, a felvételek alapján a robbanás a tartály belsejében történt.
17 óra alatt sikerült a tüzet eloltani, azaz itteni idő szerint hajnali négyre. A benzin kisebb részét a biztonsági szelepeken keresztül lefejtették, 2.6 millió liter elégett. Egy, ilyen földbe épített tartály megépítésének költsége 5 millió dollár, a többi tárolóegység sértetlen.

Napfelkelte óta a rendőrség, az ügyészség, és a tűzoltóság szakemberei vizsgálják a baleset helyszínét, keresik a tűz okát. Egyelőre az idegenkezűséget nem valószínűsítik.
Gyakorlatilag a tűz keletkezésekor elkezdték lefejteni a benzint alulról, az oltásra esély sem volt, a helikopterek, és a többi oltó berendezés leginkább a többi tartályt próbálta védeni a tűz terjedésétől, szerencsére sikerrel.

Miután a tartályban maradt benzin elégett, a tűz kialudt, azóta folyik a helyszín biztosítása, és máris megkezdték az okok felderítését is.

Feltörték a holokauszt hóhér sírját Berlinben

Reinhard Heydrich jelöletlen sírban nyugszik, mert a hatóságok nem akarják, hogy neonáci aktivisták búcsújáró hellyé alakítsák át. A sírt ennek ellenére olyanok törhették fel, akik pontosan tudták, hogy a holokauszt talán legfőbb felelőse nyugszik benne. A koporsóból nem vittek el semmit – közölték a temetőben, ahol egyelőre értetlenül állnak a sír fejtörés előtt.

A holokauszt hóhéra

Reinhard Heinrich elnökölt azon a konferencián, melyen a harmadik birodalom biztonsági vezetői eldöntötték az európai zsidóság kiirtását. A Wannsee tanácskozás fordulatot hozott a harmadik birodalom zsidó politikájában, mert nyíltan meghirdette a tömeges megsemmisítést. Ennek érdekében haláltáborokat építettek főként a megszállt keleti területeken.

Angela Merkel német december 6-án tett látogatást a legszörnyűbb haláltáborban Auschwitzban, ahol több mint 1,1 millió embert öltek meg. A legtöbbjük zsidó származású ember volt.

Reinhard Heydrich a birodalmi biztonsági hivatal (RSHA) helyettes főnöke volt az SS parancsnok, Heinrich Himmler alatt.

A prágai mészáros

A Führer a meghódított cseh-morva főkormányzóság élére is kinevezte Reinhard Heydrich-et, aki megfélemlítéssel elérte, hogy a nácik hadiipara remekül kihasználhatta a világhírű cseh fegyver gyártást a saját céljaira. A brit titkosszolgálat kiképzett egy öngyilkos csapatot Reinhard Heydrich meggyilkolására. Az akció sikeres volt: a gyűlölt helytartó belehalt sebeibe 1942-ben. Brutális megtorlás következett: több településen körülbelül 5000 embert öltek meg a nácik azon a címen, hogy támogatták a cseh kommandó akciót. A bátor cseh kommandósok egy templomban rejtőzködtek Prágában: tűzharcban estek el.

Hitler temette el a „vas szívet”

A Führer vas szívnek nevezte a megölt hóhért, aki a legmagasabb rangú náci volt, aki merénylet áldozatává vált. Az emigráns csehszlovák  kormány Benes irányításával azért vállalkozott a merész akcióra, mert így akarta meggyőzni Churchill-t, hogy érdemes megőrizni Csehszlovákiát. 1938-ban ugyanis feldarabolták az országot – Hitler akarata szerint, de az angolok és a franciák jóváhagyásával. Heydrich halála után Churchill újra elismerte Csehszlovákiát mondván, hogy a merész kommandós akció kivívta az egész szabad világ csodálatát.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK