Kezdőlap Világ Oldal 52

Világ

Merkel szégyenletes hibája

Az elmúlt néhány évben sok ország erős konzervatív pártja lépett veszélyes szövetségre a szélsőjobbal, így Ausztriában is. De az utóbbi napok leginkább sokkoló híre az, hogy Angela Merkel taktikai politikai szövetséget kovácsol a liberális demokrácia legfőbb európai ellenségével, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.

Az európai konzervatívok kudarcot vallanak a jobboldali tekintélyelvűség terjedésének feltartóztatásában, és Angela Merkel a jelek szerint megbukott kora legfontosabb vizsgáján – írta Yasha Munk, a Harvard egyetem német származású politológus tanára a Slate Magazine-ban. Amikor a demokráciákat jobboldali veszély fenyegeti, a védelemben különösen jelentős szerep jut a konzervatív mozgalmaknak: ha a demokrácia védelmére sietnek, akkor a rendszer többnyire túléli a támadást. Ha közösködnek a demokrácia ellenségeivel, vagy előnyben részesítik a rövid távú előnyöket a demokratikus intézmények hosszú távú megőrzésével szemben, akkor nyitva áll az ajtó a mindenféle autokraták számára.

Mounk megállapítására – amelyet részben Daniel Ziblatt neves politológustól idéz – történelmi példákat hoz fel cikkében a 19. századi Nagy-Britanniától – ahol sikerült a margóra szorítani a szélsőségeseket – egészen a 20. századig, amikor a hagyományos jobboldali pártok Németországban és Olaszországban átadták a hatalom gyeplőit a fasisztáknak. Majd felhozza napjaink Egyesült Államát, ahol a republikánusok mélységesen aggasztó módon nem teljesítik legalapvetőbb történelmi kötelezettségüket Trump elnökkel kapcsolatban.

Az elmúlt néhány évben sok ország erős konzervatív pártja lépett veszélyes szövetségre a szélsőjobbal, így Ausztriában is. De az utóbbi napok leginkább sokkoló híre az, hogy Angela Merkel taktikai politikai szövetséget kovácsol a liberális demokrácia legfőbb európai ellenségével, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Orbán az elmúlt nyolc évben kvázi diktatórikus ellenőrzése alá vonta az országát, és annak, hogy ezt megtehette anélkül, hogy nagy ellenállásba ütközött volna az EU intézményei részről, az az egyik fő oka, hogy mindig kapcsolatokat tartott fenn a fősodor konzervatív európai pártjaival. Ennek legfontosabb kifejeződése az, hogy a Fidesz még mindig az Európai Néppártban (EPP) foglal helyet, és tagsága legfőbb védelmezője a középjobb EPP frakcióvezetője, a német Manfred Weber – írta Mounk, és felidézte Weber Orbánnal kapcsolatos állásfoglalásait. Nem világos, hogy taktikai megfontolások, valós ideológiai affinitás, vagy ezek valamely keveréke a motiváció, de Weber mélységesen cinikusan védelmezi a magyar kormányt a felelősségrevonástól.

Daniel Kelemen, a Rutgers egyetem politológus professzora úgy látja, hogy Weber magatartása végzetesen aláásta Európa képességét arra, hogy kordában tartsa Orbánt. Mivel az Európai Parlament legnagyobb frakciója nem szakított a Fidesszel, lehetetlen volt kiépíteni egy pártokon átívelő konszenzust Orbán szankcionálására. Mindez felbátorított más országokat is. Weber tehát alapvető szerepet töltött be abban, hogy Orbán lerombolhatta a magyar demokráciát, Angela Merkel mégis támogatásáról biztosította abban, hogy Weber induljon a jövő évi európai választásokon az EPP csúcsjelöltségéért. Ezeknek a fejleményeknek a jelentősége messzemenően nem tudatosodott. Nem titok, hogy Merkel nem lelkesedik Orbánért. A jelek szerint azonban úgy látja, hogy szüksége van rá a többsége megőrzéséhez az Európai Parlamentben, és ahhoz, hogy a hazai koalíciója békéjét fenntartsa. Az elvi álláspont nagy árat követelne, és ezért alighanem úgy döntött, hogy békét köt a nem demokratikus jobboldallal. Ez hatalmas kihatással van az európai politikára. Egyrészt minden eddiginél világosabbá vált, hogy az Európai Unió kész tolerálni a mélységesen illiberális és nem demokratikus államokat tagjai sorában. Ez súlyosan károsítani fogja az unió legitimációját.

Másrészt leomlott az a bástya, amelyet a jobb- és baloldali fősodor pártjai a demokrácia ellenségeivel szemben egykor alkottak. Ha Merkel és Weber el tudja árulni elveit annak érdekében, hogy megtartsa a többséget a viszonylag kevéssé fontos Európai Parlamentben, akkor nemigen várható el, hogy ellenállást tanúsítson az AfD szélsőjobb párttal kötendő szövetséggel szemben, ha majd egyszer ez lesz az ára annak, hogy megtartsa a hatalmat Berlinben. Merkelben sok éven át a liberális demokrácia értékeinek hősies védelmezőjét látták.

Az utóbbi néhány nap azonban karrierje sokkal sivárabb értékelését hozta: amennyiben a történelem valóban a konzervatív politikusokon múlik, akkor Merkelre alighanem úgy fognak emlékezni, hogy megbukott kora legfontosabb vizsgáján, és nem szállt szembe a demokráciaellenes jobboldallal.

Labour recept: Hogyan kell zsidózni a baloldalon?

Elég nagy felfordulást okozott a Brexit körül topogó Angliában, hogy az ellenzéki Munkáspárt nem tud vagy nem akar szabadulni az antiszemita vádaktól. Miután a napokban a párt vezető testülete ímmel-ámmal és egy kiegészítéssel elfogadta a Nemzetközi Holokauszt-emlékbizottság 11 pontos antiszemitizmus definícióját, a magukat elárulva érző palesztinpártiak London központjában 6 buszmegállóban ragasztották ki, hogy „Izrael egy rasszista kísérlet”. Az Egyesült Királyságban élő zsidók 40 százaléka kiköltözne, ha Jeremy Corbyn és a Munkáspárt hatalomra kerülne.

Azért ezt az idézetet választották a Londoni Palesztin Akció aktivistái, mert a Holokauszt-emlékbizottság egyik tétele ez. Vagyis azt állítani, hogy Izrael állam egy rasszista kísérlet antiszemita megnyilvánulásnak számít. Ebbe egyezett bele a Corbyn vezette párt vezetősége, igaz a párthatározatba egy kiegészítést is begyömöszöltek, miszerint mindez nem csorbíthatja azt a jogot, hogy szabadon lehessen véleményt mondani Izraelről és a palesztinok jogairól. Mintha ezt bárki is követelte volna.

A 2015-ben váratlanul, ám nagy többséggel megválasztott most 69 éves Corbyn a blairista hagyományokat (a volt munkáspárti miniszterelnök Tony Blair középutasságát, neoliberális gazdaságpolitikját, feltétlen Amerika-barátságát) teljesen felrúgva szerzett népszerűséget az egyre balabbra tolódó tagság körében. Ennek az újbalos irányultságnak ez egyik mozgatórugója, lételeme az Amerika-ellenesség. Ami, tekintettel a jelenlegi amerikai elnökre, nem is annyira kirívó.

Nos, Európában az Amerika-ellenesség a legtöbb esetben rejtett vagy kevésbé titkolt antiszemitizmusra utal (New York mint Tel-Aviv a Hudson folyón).

A jelen esetben ez szintén egy magas labda, hiszen Donald Trump (vejileg is felfegyverkezve) olyan egyoldalú Izrael-barát politikát folytat, hogy azt már nehéz lenne felülmúlni. Másrészt Netanjahu izraeli miniszterelnök belpolitikája is összefonódik a koalíciójában levő szélsőségesek eszméivel. Ott sem nézik jó szemmel a „Soros-bérenceket”. Külpolitikában pedig olyan államokkal barátkozik, amelyekre gyakran rávetül az antiszemitizmus gyanúja. Azt is mondhatnánk, hogy Izraelben egy szélsőjobb felé sodródó jobboldali hatalom kormányoz.

Mindezt lehet, sőt kell is kritizálni. Csakhogy a brit Munkáspárt és Corbyn esetében ettől sokkal többről van szó.

A Labour vezetője régi motoros és 1982 óta parlamenti képviselő. Mint olyan, sokszor találkozott szélsőséges palesztin szervezet képviselőivel. Vagy olyan eseményeken vett részt, ahol ilyen közönség jött össze. Többször tett Izrael-ellenes nyilatkozatokat.

Legutóbb a Daily Mail hozott nyilvánosságra egy 2014-ben Tunéziában készült képet, amelyen Corbyn is látható amint annak a Salah Khalaf sírjánál áll, akit a Moszad 1992-ben ölt meg Tuniszban, és aki a müncheni támadás egyik kitervelője volt. Mint emlékezetes 1972-ben a Müncheni Olimpián a palesztin Fekete Szeptember terroristái 11 izraeli sportolót mészároltak le. Utóbb Corbyn magyarázkodott, hogy ugyan ott volt, de nem koszorúzott és ha koszorúzott is, a közös főhajtásnak nem volt a részese. Vagy mégis.

A Munkáspárt vezetése már aligha tudja lemosni magáról az antiszemitizmus vádját bármennyire is „toryzzák” a Corbyn-hívek azokat, akik a vezérüket bírálni merészelik. Erre a sorsra jutott a BBC is.

A helyzet komolyságára utal, hogy a legújabb felmérések szerint a brit zsidók majdnem negyven százaléka komolyan fontolóra venné, hogy távozzon az országból, amennyiben Corbynék kerülnének kormányra. 2015-ben, tehát mielőtt Corbyn a Munkáspárt vezére lett volna, ez a szám 11 százalék volt.

Lord Sacks, Nagy Britannia egykori főrabbija szerint „Corbyn felemelkedésével a zsidók egzisztenciális veszedelemmel néznek szembe”.

„A zsidók 1656 élnek ebben az országban és az elmúlt 362 év alatt egyetlen egyszer sem merült fel a zsidók többségében a kérdés, hogy biztonságos-e ez az ország gyermekeink felnevelésére” – mondta a lord a BBC-nek.

Corbyn egyik különös mondatára, miszerint a „brit cionisták nem értik az angol humort” a népszerű televíziós sorozatok (Igenis, Miniszter úr!, Igenis, miniszterelnök úr!) zsidó származású szerzője Jonathan Lynn a Timesnak írt levelében így ironizált: „Zsidó vagyok. Habár én írtam az Igenis, Miniszter urat! és az Igenis, Miniszterelnök urat! Corbyn azt mondja, hogy nem értem az angol iróniát. Szerzőtársam Tony Jay csak félzsidó, ő talán félig értette az iróniát és szolgált néhánnyal.”

A Munkáspárt következetesen cáfolja a Corbynt érő antiszemita vádakat. Éljünk hát Sir Humphreynak, az említett sorozatok főhősének szavaival:

„Soha nem higgy el semmit, amíg hivatalosan meg nem cáfolják!”

Az utolsó előtti rigómezei csata

Döntő szakaszába érkezett a Koszovóról szóló tárgyalássorozat Belgrád és Pristina között. A tét, hogy a volt szerb tartomány végre normális állam, ENSZ tag lehessen, Szerbia pedig zöld fényt kapjon az EU-ba. A két államfő, Aleksandar Vučić és Hashim Thaci a hajrában bedobta az atombombát: a területcserét. Mindez tiszta blöff is lehetne, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mögé állt a kiszámíthatatlan Trump-csapat.

Hogy mi is történt a kilencvenes évek legvégén Rigómezőn azaz Koszovóban és milyen borzalmak előzték meg a NATO-bombázást, majd Milošević szerb diktátor trónfosztását, Koszovó önállósodását díjnyertes dokumentumfilm részlete szolgálhat illusztrációként.

„A különleges rendőrségi erők piroti osztagában volt az a rendőr, aki meglátott egyet az albán holttestek között, akinek néhány arany foga volt. Levágta a fejét, megfőzte, kivette az arany fogakat, megszárította, megnyúzta, majd kilakkozta. Hazavitte a fejet és asztali lámpát készített belőle. Utána azt mesélte, hogy egy halott albán nőnek a fejével is ezt tette, hogy a feleségének is legyen saját asztali lámpája.

Így esténként ő egy férfi lámpát gyújthatott meg, a felesége meg egy nőit.“

Ez nem egy horrorfilm nagyjelenete, hanem részlet egy szerb rendőr tanúvallomásából, amely a Tanúk (Svedoci) című, 2015-ben bemutatott szerb dokumentumfilmben szerepel. A Szabad Európa Rádió belgrádi szerkesztői által készített filmben három szerb rendőr meséli el a rémtetteket, amelyeket a Szerb Rendőrség Különleges Osztályának tagjai követtek el Koszovóban 1998-1999-ben. A „védett tanú“ státuszt kapott három rendőrtiszt már évek óta harcol azért, hogy ezek a háborús bűnök napvilágra kerüljenek és a bűnösök (szerintük minden rendőri egységben 4-5 ilyen bűnöző volt) elnyerjék méltó büntetésüket. A filmben a tanúk ennek az ellenkezőjéről számoltak be: a fegyvertelen civileket szenvtelenül gyilkolók egyre gyorsabban haladtak előre a rendőrségi szamárlétrán.

Ne gondoljuk, hogy a másik fél nem tudna ilyen dokumentumfilmet készíteni, csakhogy erre Koszovóban még nem érett meg a helyzet. A Koszovói Felszabadító Hadsereg rémtetteiről főleg a külföldi sajtó számolt a tömeggyilkosságoktól a drog- és szervkereskedelemig. Ennek a gerilla seregnek a vezetői töltik ma be Koszovó legfontosabb tisztségeit, élükön a volt parancsnokkal, Hashim Thacival. De nem marad le mögötte a miniszterelnök Ramush Haradinaj, akit Belgrád üldöztetett nemzetközileg az Interpollal.

Sikertelenül, akárcsak a horvátok Hernádi Zsoltot.

A szerb egyszemélyes tárgyalócsapatot pedig nem más mint az az Aleksandar Vučić vezeti, aki száz muszlimot akart egy szerbért megölni még a kilencvenes évek elején, majd a koszovói háború idején tájékoztatási miniszterként szorgalmas üldözte a „hazafiatlan” újságírókat.

Ez a két derék férfiú folytat évek óta Brüsszelben tárgyalásokat Mogherini EU biztos közvetítésével. És ők dobták be az eddig még mindig vérfürdőt okozó területcsere ötletét. Nem tudni részleteket, de mindenki úgy véli, hogy Koszovó északi, szerbek lakta részét cserélnék ki Dél-Szerbia néhány községével (Presevo völgye), ahol viszont az albánok vannak többségben.

Ezt eddig mindenki hevesen ellenezte: Európában főleg Merkel német kancellár volt többször is kategorikus, miszerint márpedig a Balkánon (is) a határok sérthetetlenek. Koszovóban és Szerbiában is nemcsak az ellenzékiek, hanem a civilektől kezdve az egyházakig mindenki, más más érdekből, a területcsere ádáz ellenfelei.

A két elnök (Vučić és Thaci), ha tényleg kirukkolnak egy ilyen tervvel, akár a saját bukásukat is okozhatják.

A régióban a következmények is súlyosak lehetnek: az összetákolt Bosznia-Hercegovinában a szerb rész soviniszta elnöke (Milorad Dodik) azonnal vérszemet kapna és csatlakoztatná fél Boszniát Szerbiához. Onnan is megindulhat a nem szerb lakosság menekülése. Nem beszélve Macedóniáról, ahol a lakosság harminc százaléka albán nemzetiségű. Vagy a szerbiai bosnyákokról. A Balkánon szinte nincs olyan terület (kivéve Szlovéniát), amely etnikailag „tiszta” lenne.

Ha már ekkora a nemzetközi és otthoni ellenállás és fegyveres konfliktusok valószínűsége is óriási (a Balkánon már nincsenek komoly hadseregek, de fegyverek dögivel), akkor mégis miért mernének egy ilyen lépést megtenni?

Nincs más magyarázat csak az, hogy Washingtonban (és Vučić Moszkvában is) zöld fényt kaptak.

Megváltozott az amerikai diplomácia nyelvezete. Most már az az alapállás, hogy mindent támogatnak, amiben a két fél megegyezik. Mindent. Hasonlóképpen reagált a hivatalos Moszkva is. Ők is minden megállapodást támogatnak, azzal, hogy hozzáteszik: ami a szerb érdekeket figyelembe veszi.

Mindent összevetve, úgy tűnik, több vesztenivalója a szerb elnöknek van, hiszen a területcsere ténye már azt jelenti, hogy de facto elismeri Koszovót, ami a szerbek Trianonja lesz. Vagy már régen az, csak nem vesznek róla tudomást.

3 ezer körül vannak menekültek Szerbiában

Ez a szám az utóbbi hónapokban alig változott, Bulgáriából tavasz óta többen jönnek, viszont az északi részeken, például a szabadkai táborban a számuk nem haladja meg az ötvenet. Itt várják, hogy Magyarországon keresztül Svájcba vagy Németországba jussanak.

A legtöbb menekült délről, Bulgária és Macedónia felől érkezik Szerbiába, méghozzá legtöbben Afganisztánból, majd Pakisztánból, Iránból és Irakból, míg Szíriából egyre kevesebben.

Az év eleje óta valamivel több mint 8500-an tartózkodtak hosszabb-rövidebb ideig az összesen 18 befogadó központban. Érdekes adat, hogy közülük több 3 ezren kifejezték megérkezésükkor, hogy Szerbiában kérnek menedékjogot, viszont csak 78-an fordultak hivatalosan is a hatóságokhoz.

A szerbiai menekültügyi szervek adatai szerint egy-egy menedékkérő volt olyan országokból is mint Ausztrália, Hollandia, Románia, Oroszország, Törökország stb.

Svetlana Palić, a szerb kormány képviselője több helyi lapnak úgy nyilatkozott, hogy 2015 óta a helyzet teljesen megváltozott: a befogadó központokban több idő van a menekültekkel való foglalkozásra. „Arra beszéljük rá őket, hogy türelmesen várják ki, amíg bejuthatnak Magyarországra, mert az illegális határátlépés nagy veszélyekkel jár.”

Valamivel összetettebb a helyzet Bosznia-Hercegovinában, ahol több mint 16 ezer menekült van és akiknek a „mozgatása” azaz az egyik területről a másikra szállítása komoly feszültségeket okoz. Ez azonban elsősorban az ország megoldatlan belső problémáiból és nem magukból a migránsokból fakad.

Egy viszonylag új útvonalon érkeznek a menekültek Bosznia-Hercegovinába: Görögország, Macedónia, Montenegró vagy Koszovó érintésével. A cél az EU tag Horvátország, majd a schengeni övezetbe tartozó Szlovénia.

Egy magyar-olasz „brománc” lehet az Európai Unió trójai falova

A fenti címmel közöl terjedelmes, Orbán-Salvnini képpel induló cikket a CNN, az elnevezéssel egyértelműen a Brexitre utalva. A hírtelevízió a kivételesen jól alakult első randihoz hasonlította Orbán Viktor és Matteo Salvini eheti találkozóját, amelyen kiderült: egyazon szenvedélyen osztoznak, kölcsönös bókokat váltottak, ígéretet tett arra, hogy ismét találkoznak.

A két szélsőjobbos politikus bimbózó kapcsolata első látásra egy újabb politikai románcnak tűnhet, ám a korábban a Brexitet, mint az Európai Unió szétesését eredményező veszélyre tekintő uniós vezetők számára akár  trójai falóvá is válhat, írja a CNN. Az Uniót ma már nem a tagállamok kilépése fenyegeti elsősorban, hanem a belső blokkolási törekvések erősödése.

Európa-szerte a szélsőjobb jelentős előretörését várják a tavaszi európai parlamenti választásokon, ami a regionális politikák szerepének erősödésében csapódhat le, elsősorban a migráció kérdésében.

Az egyes országok szélsőjobbos pártjai eddig nem léptek fel egységesen az Európai Parlamentben, korábban az anti-establishment pártok nem csak az EU-val, mint olyannal, hanem egymással is hadilábon álltak. Magyar- és Olaszország például korábban számos alkalommal összecsapott a menekültkérdésben.

Ám az Orbán-Salvini kapcsolat azt mutatja, hogy az étvágy az egységre erősödik – írja a CNN, rámutatva:

a hasonlóan gondolkodó pártok kétoldalú kapcsolatai, a szavazói apátia és az Európai Parlament választási rendszere együttes hatásaként a populisták vehetik át Európát.

Nem csak azért, mert a közvetlen választásokon egyre kevesebben vesznek részt (a legutolsón a regisztrált választóknak csak a 42 százaléka voksolt), hanem azért is, mert az eurószkeptikus pártok általában jobban teljesítenek itt, mint a nemzeti választásokon. Emellett a kispártok is szerepet kaphatnak, mivel elég, ha elérik az előírt küszöböt – olvasható a cikkben, amelyben megszólal több ilyen kis párt képviselője is.

Ezen pártok közül nem egy Donald Trump amerikai elnök korábbi vezető stratégája, Steve Bannon felé kacsingat

– ő volt az, akinek nagyban köszönhetők a választási eredmények. Bannon többször tett európai körutat, amelynek a célja a hasonszőrű politikai nézete vallók erősítése volt, sőt, segített elindítani a „Mozgalom” nevű szupercsapatot, amely a populistákat fogja egységbe az európai establishmenttel szemben. A Daily Beastnek adott júliusi interjújában leszögezte:

„Egyetértés van abban, hogy május kiemelkedően fontos, ekkor lesz az első valódi összecsapás a populista és a davosi pártok, azaz a davosi liberális világelit között”.

A mozgalom alapítója, Mischaël Modrikamen belga néppárti politikus azt mondta, hogy a választásokon Bannon segíti az új szövetséget. Rendelkezésre bocsátja azokat az eszközöket, amelyeket az Egyesült Államokban már bevetettek, s amelyek segítettek a nem várt eredmény elérésben. “Az európaiak már most is alkalmazzák ezeket” – mondta a CNN-nek.

“Már most is óriási küzdelmet vívunk a nyugati civilizáció lelkéért”.

Salvini szóvivője az amerikai hírtelevíziónak azt fejtegette, hogy az olasz miniszterelnök Bannon szupercsapatához hasonló ötlettel állt elő, az Európai Ligák Ligájába hívta a populistákat. Bannon kérésére egyébként találkozott is az amerikai tanácsadóval.

Ugyanakkor az Európa-párti képviselők nem érzik a Bannon-fenyegetést. Elmat Brok német európai parlamenti képviselő például azt mondta, hogy szerinte

Bannon beavatkozása az európai ügyekbe visszafelé fog elsülni.

Azzal vádolta Bannont, hogy az európai szélsőjobb figuráit használja Európa szétverésére. “Bannonnak köszönhetően nagyon könnyen el lehet ugyanis magyarázni az embereknek, hogy a cél az európai nemzetek gyengítése, hogy ne lehessen szavuk a világban, amely Washington, Peking és Moszkva világává válik.”

Elemzők is megkérdőjelezik Bannon befolyásának a mértékét. Nem lesz könnyű ugyanis elérni azt az egységet, amelyet ő és Modrikamen keres. A többi között azért nem, mert e szélsőjobb pártok közül többnek ugyan lehetnek gondjai az EU-val, de egymással is  – mondta Alexander Clarkson, a  londoni King’s College európai és nemzetközi tanulmányok szakértője.

Aki szerint a törekvés többet mond az amerikaiakról – s nem csak Bannonról -, az amerikai média európai politikáról kialakított nézetéről.

A politikai középnek le kell számolni a korrupcióval

Nem sokat lehet persze tenni ellene, amíg Trump az elnök, és amíg olyan államok, mint Magyarország és Olaszország előszeretettel fenntartják kapcsolataikat a világ kleptokratáival. Ám épp azért van szükség sürgősen a radikális, energikus és demokratikus középerőkre, hogy megszabaduljunk tőlük.

Ann Applebaum szerint, ha valaki meg akarja újítani a politikai közepet, annak a korrupció ellen kell hadakoznia. A neves elemző a Washington Postban emlékeztet arra, hogy a fejlett világban nem jól áll a hagyományos pártok szénája, feljövőben vannak viszont a jobb-, illetve baloldali radikálisok.

Ebben a helyzetben a fő áramlat képviselőinek, az igazi demokratáknak nem a bevándorlásról, a muzulmánokról kell beszélniük, ezeket a kérdéseket igencsak felfújták a bulvárlapok. Vagyis olyan témát kell választani a többség részéről, amely valóban eltorzítja a politikát és a gazdaságot: a korrupcióról, a pénzmosásról, adóparadicsomokról, offshore cégekről, amelyek révén kevés ember igen sok közpénzt lop és rejt el. Trump alatt láthatjuk, milyen könnyű a gazdag és jó kapcsolatokkal rendelkező emberek számára, hogy megszegjék a törvényt.

Eközben elsiklik, hogy a visszaélések miként ártanak az átlagembereknek. Pl. úgy, hogy kevesebb pénz jut utakra és iskolákra. Az egyik ellenlépés az lehetne, hogy nagyobb büntetést kapjanak azok, akik értelmiségiként követnek el csalást. A küzdelmet nemzetközi keretekben kell folytatni a kleptokrácia ellen, hiszen a nyugati rendszer ki van téve az orosz és kínai vesztegetéseknek, befolyásvásárlásnak. Nem véletlen, hogy az új szélsőjobb vagy az orosz pénztől vagy az orosz propagandától függ. A figyelmet azonban sikeresen elterelték magukról, ehhez a jócskán eltúlzott menekülttémát nyomatják. Nem sokat lehet persze tenni ellene, amíg Trump az elnök, és amíg olyan államok, mint Magyarország és Olaszország előszeretettel fenntartják kapcsolataikat a világ kleptokratáival. Ám épp azért van szükség sürgősen a radikális, energikus és demokratikus középerőkre, hogy megszabaduljunk tőlük.

Az EU és a Habsburg monarchia

A liberális rend megőrzéséhez a szervezetnek az eddiginél többet kell felmutatnia, mert a túl bonyolult intézmények, a nem túl tehetséges biztosok, a pazarló agrárpolitika visszásságai, a hozzá nem értő nemzeti kormányok, mind-mind ellene dolgoznak. 

Az Economist arra figyelmeztet, hogy az EU vezetői sokat tanulhatnak abból, miként bomlott fel az osztrák-magyar birodalom éppen 100 évvel ezelőtt. Merthogy az unióra is a szétesés veszélye leselkedik. Az észak leválik a délről, a keletiek másodrendű állampolgárnak érzik magukat, külső hatalmak az „oszd meg és uralkodj” módszerét próbálják bevetni.

A populista olasz kormány arra készül, hogy megküzdjön Brüsszellel a költségvetési szabályok felrúgása miatt és új, nacionalista tömböt kíván létrehozni az EP-ben. Az autokrácia teret nyer Magyarországon és Lengyelországban.

A Monarchia bukásának legfőbb tanulsága, hogy soha ne vedd biztosra egy multinacionális tömb hűségét. A Habsburgok viszonylag sok jogot adtak az alattvalóknak, de amikor az 1. világháború miatt bekövetkeztek az első nehézségek, kiderült, hogy a cserébe kapott lojalitás erősen korlátozott, miután az állam nem tudta teljesíteni az ígéreteit. Nem volt élelmiszer és üzemanyag. Így nem sokan siratták a rendszert, amikor annak vége lett. Félő, hogy a mai EU még törékenyebb: az életszínvonal ugyan magas, de a gyökerek gyengék. Ahogy egy amerikai szakértő fogalmaz: attól kell tartani, hogy sokan egyáltalán nem értik, mennyire fontos az uniós tagság.

A liberális rend megőrzéséhez a szervezetnek az eddiginél többet kell felmutatnia, mert a túl bonyolult intézmények, a nem túl tehetséges biztosok, a pazarló agrárpolitika visszásságai, a hozzá nem értő nemzeti kormányok, mind-mind ellene dolgoznak.  De szükség van a közös célra is, erősíteni kell az egyértelműbb európai identitást. Paul Lendvai úgy érzékelteti a helyzetet, hogy a szociáldemokrácia romokban, a liberálisok egymással vitáznak, a kereszténydemokratákból kihal a keresztény érzés. Ezért jobb volna, ha együttműködnének, mivel visszatérnek a múlt szellemei.

Együtt a putyini Oroszország felé – a világsajtó a Salvini-Orbán találkozóról

Ezzel együtt furcsa párt alkotnak, mert az olasz politikus szét akarja osztani a földrészen az országában tartózkodó menedékkérőket, a magyar vezető viszont egyetlenegyet sem hajlandó befogadni közülük. Ezt meg is erősítette Milánóban, így különös ez a barátság.

Bloomberg:

A két nacionalista, populista vezető, Orbán és Salvini azon van, hogy egyesítsék a migránsellenes erőket a jövő májusban esedékes európai választások előtt. Abban bíznak, hogy a közös front eredményeként sikerül egy sor dolgot megváltoztatni az unióban. A magyar vendég szerint új Bizottságra és új Parlamentre van szükség, és azoknak határozott álláspontot kell elfoglalniuk a határok védelmében, illetve a migráció leállítására. Mindketten bírálták a földrész nagy, hagyományos pártjait. Nem ez az első eset, hogy ők ketten megpróbálják összefogni a hasonlóan gondolkodó erőket. Orbán különböző kérdésekben gyakran összecsap az EU-val, míg Salvininak a bevándorlás miatt van gondja Brüsszellel.

Ezzel együtt furcsa párt alkotnak, mert az olasz politikus szét akarja osztani a földrészen az országában tartózkodó menedékkérőket, a magyar vezető viszont egyetlenegyet sem hajlandó befogadni közülük. Ezt meg is erősítette Milánóban, így különös ez a barátság.

Reuters:

… Ezen túlmenően bírálták a francia elnököt. Az olasz belügyminiszter azért, mert szerinte Macron nem tesz eleget, hogy segítsen Rómának a bevándorlás ügyében, Orbán viszont azzal vádolta meg a politikust, hogy az fel akarja robbantani az EPP-t. Kijelentette, hogy az államfő vezeti a legmigránsbarátabb pártot a földrészen, bár azt elismerte, hogy a kérdésben igen nagy vita van az európai konzervatívokon belül is.

Guardian:

Egy olasz elemző arra figyelmeztet, hogy a menekültkérdés kezelésének olasz módja felboríthatja az európai egyensúlyt. Olaszország a populizmus kísérleti laboratóriuma lett és fennáll a veszély, hogy eltávolodik nem csupán Európától, hanem a nyugati demokráciáktól, továbbá, hogy Orbánnal együtt közelebb kerül a putyini Oroszországhoz. Salvini többször is kifejtette, hogy országa többé nem lesz a kontinens menekülttábora és lezárta a kikötőket a kimentett migránsokat szállító hajók előtt.

Die Welt:

Tegnap jó napja volt Salvininak, mert államférfieszménye, Orbán hősnek minősítette, amire az érintett némi öndicsérettel úgy reagált, hogy a kormányfő bölcsen látja a dolgot. Vagyis a tanítványból mester lett, miután a miniszter korábban kijelentette, hogy példaképének tekinti a magyar politikust. Egyébként a két populista tárgyalása volt a nap eseménye Olaszországban, beárnyékolta még a cseh kormányfő római látogatását is. Ez azonban nem térítette el a koalíciós partner 5 Csillagot attól, hogy nem hivatalosnak minősítse a milánói minicsúcsot. A szövetséges soraiban egyre nő Salvini ellenfeleinek tábora.

Az ember, aki megdorgálta Orbán Viktort

A Washington Post újságírója – egykori szemtanúként – John McCain négy évvel ezelőtti budapesti villámlátogatásán keresztül világítja meg, a most elhunyt szenátor miért volt páratlan a demokrácia védelmében. Felidézi, hogy a politikus mindössze öt órára állt meg a magyar fővárosban, de ez alatt az idő alatt többet tett a diplomáciában, az emberi jogok védelmében és/illetve több csínyt követett el, mint legtöbb kollégája egy hónap alatt.

Először meghallgatta az ellenzék vezetőit arról, hogy az ország miként csúszik át tekintélyelvűségbe és megígérte, hogy Amerika odafigyel. Majd személyesen dorgálta meg Orbán Viktort és közölte vele, hogy Amerika odafigyel. Mindkét oldal vette az üzenetet. De azért távozóban még elnézést kért a magyar hivatalosságoktól, mert úgy gondolta, hogy Obama hibát követett el, mivel egy laikust küldött nagykövetnek.

Mindig az alapján utazott külföldre, hogy hol van szükség az USA jelenlétére, ha ki kell mondani az igazságot a diktátoroknak, illetve hangot kell adni az elnyomottaknak. Az egész budapesti intermezzo nem állt másból, mint formabontó külpolitikából, az amerikai értékek erőteljes védelméből és vaskos humorból. Mert ilyen volt: fáradhatatlan, elvhű, tisztességes, mókás, és magával vonszolt mindenkit, aki lépést tudott tartani vele. Egy másik republikánus szenátor azt mondja, McCaintől tanulta meg, hogy az Egyesült Államokat nem lehet Washingtonban ülve megvédeni. Mert annak tanítómesterei egykoron beleplántálták, hogy egy amerikai politikus mit tud tenni az elnyomottakért szerte a világban. Ebből következően úgy érezte, hogy tennie kell külföldön nem csupán hazájáért, hanem mindenkiért, aki küzd az önrendelkezésért és az alapvető méltóságért. És a rossz hír az a diktátorok, despoták és hasonló csirkefogók számára, hogy kinevelt egy új vezetői nemzedéket, egy egész hadsereget, amely folytatja nemzetközi küzdelmét a szabadságért.

Orbán Topolyán – fociakadémia nyílik

A Szabadkától 30 kilométerre levő Topolyán mindenki úgy tudja, hogy augusztus utolsó napján nyílik a Délvidéki Sport Akadémia és az ünnepséget meghittebbé teszi két rangos vendég: Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Aleksandar Vučić, szerb államfő. A hipermodern focistakeltetőt a magyarországi adófizetők több mint 3 milliárd forinttal támogatták.

A leendő tanintézmény vezetői a napokban jelentették be, hogy már lehet jelentkezni a topolyai fociakadémiára. Idén a 2002 és 2005 között született fiatalok jelentkezését várják a nyílt napok keretében megtartott próbaedzésekre, melyeken kiválasztják az akadémia első negyvenöt lakóját. „Az akadémisták szeptembertől beköltözhetnek, a kiváló feltételek mellett és legmagasabb szakmai színvonalon levezényelt edzések hozzájárulhatnak labdarúgó-karrierjük felépítéséhez, miközben középiskolai tanulmányaikat is itt végezhetik.”

Több független vajdasági portál még 2017 elején számolt be arról, hogy „Vajdaságot is elérte az immár határtalannak nevezhető orbáni fociláz: Dunaszerdahely, Eszék, Munkács és Csíkszereda után egy vajdasági település is (több) milliárd forintos támogatásban részesül”.

Habár a szintén vajdasági Tóthfaluban már évek óta működik egy fociakadémia, nem azt fejlesztették, bővítették, hanem egy újat építettek Topolyán, ahol a felnőtt csapatban mindössze egy magyar anyanyelvű játékos szerepel – csodálkoztak rá az ügyre a sportújságírók, akikben már akkor felvetődött néhány kérdés.

Elsősorban kinek köszönhető, hogy Topolyán a magyar adófizetők 10 millió eurójából fociakadémia épül? Mi fog történni a tóthfalusi Nyers István Akadémiával? Azóta kiderült, hogy ez utóbbi akadémia a Ferencvárossal kezdett szorosabb együttműködésbe.

Amikor 2016. december végén közzétették azt a magyar kormányhatározatot, amelyből kiderült, hogy a Délvidék Sport Akadémia 3 milliárd (10 millió euró) támogatást kap Magyarországtól fociakadémia felépítésére, elkezdődtek a találgatások, hogy vajon melyik vajdasági település labdarúgóklubja ütötte meg a főnyereményt, s biztosította be a következő pár évben a gondtalan életet. A válaszra nem kellett sokat várni, Zsemberi János, a topolyai községi tanács gazdasági ügyekkel megbízott VMSZ-es (Vajdasági Magyar Szövetség, a Fidesz partnere) képviselője, egyben a helyi TSC Labdarúgóklub elnöke a képviselő testület ülésén bejelentette: a magyar állam 2-3 millió euróval támogatja egy topolyai fociakadémia megépítését. A tízből hogyan 2-3 millió euró – a megválaszolatlan kérdések közé tartozik.

Zsemberiről azt is tudni kell, hogy kábeltelevíziózásban utazik és őt tartják a kettő közül az egyik vajdasági magyar oligarchának, a szabadkai Csákány Lajos mellett. Mind kettejüknek szoros kapcsolata van a Fidesz helyi fiókszervezetének számító VMSZ-szel. Zsemberi ezenkívül a Szerb Labdarúgó Szövetség vezetőségében is benne van.

De hogyan is kerültek a forint milliárdok éppen a 14 ezer embert számláló Topolyához (ahol még egy szálloda sincs) és az akkor még III. ligás Topolyai Sport Clubhoz?

A legtöbb érdeme ebben Árok Ferencnek az Újvidéken élő, a nyolcvanas éveinek derekán járó sportújságírónak van, aki nem mellesleg az ausztrál válogatott szövetségi kapitánya is volt. Árok pár évvel ezelőtt ismerkedett meg Orbán Viktorral. Néhány találkozó után Árok a már említett Zsemberit is magával vitte Pestre. Ennek lett az eredménye, hogy 2015 novembere óta a TSC szerződött partnere lett a felcsúti labdarúgó-akadémiának. Innen már csak egy lépés kellett a 10 millió eurós támogatásig.

FRISS HÍREK

Hoppá: mégse...

Megvan a „vá...

Kovács Zoltán

Botrányt oko...

Esküt tett H...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK