Világ

2024-ben is orosz-ukrán háború lesz?

0

„Még ha holnap megszületik a döntés, a szállítás a jövő év elejéig tart”: A Rheinmetall fegyverkezési vállalat szerint a megjavított Leopard harckocsikat először háborús erőfeszítésekre kell átalakítani, mielőtt Ukrajnába szállíthatják őket.

A Rheinmetall csoport tájékoztatása szerint legkorábban 2024-ig tudja megjavítani Ukrajna számára a Leopard 2 harckocsikat. „Még ha holnap megszületik a döntés, hogy a Leopard tankjainkat Kijevbe küldjük, a szállítás a jövő év elejéig tart” – mondta Armin Papperger, a Bild am Sonntag vezérigazgatója az előzetes jelentés szerint.

A csoport tulajdonában van 22 leszerelt Leopard 2 harckocsi és 88 jármű az előző modellből, a Leopard 1-ből. A javítás csaknem egy évig tart – mondta Papperger. „A járműveket nemcsak átfestik, hanem át is kell alakítani a háborús használatra. Teljesen szétszedik, majd újjáépítik.” Megrendelés nélkül a csoport nem tudja üzembe helyezni a tankokat, ez ugyanis több száz millió euróba kerül. „A Rheinmetall ezt nem tudja előfinanszírozni” – mondta Papperger.

Papperger szerint a Leopárd döntő szerepet játszhat az ukrajnai háborúban.

„A Leopard harckocsi rendkívül fontos az offenzívákhoz és a terület visszaszerzéséhez”

– mondta a menedzser.

„A harckocsikkal a hadsereg áttörhet az ellenséges vonalakon, és véget vethet egy hosszan tartó lövészárokháborúnak.”

A félelem anatómiája

Miért nem vonulnak az oroszok Moszkvába? A népszerűtlen tervezetnek való ellenálláshoz koordinációra van szükség – mondja Vladimir Gelman politológus a Meduzának nyilatkozva. Elolvasva szomorú képet kaptam a hazai ellenzék tehetségtelenségéről, tehetetlenségéről is.

Az orosz mozgósításról szóló múlt heti hivatalos bejelentést követően a háborúellenes tiltakozások ismét több ezer letartóztatást eredményeztek – a jelenlegi szám szerint
2400-at, amint azt az Egyesült Nemzetek Szervezete is elismert. A leghevesebb tüntetések Dagesztánban zajlottak, ahol a rendőrség gépfegyverekkel lőtt a levegőbe, és ennek ellenére továbbra sem tudták eloszlatni a tömeget.

Az oroszországi régiók többségében azonban meg sem közelítette ezt az intenzitást a tiltakozó tömeg. Vladimir Gelman részletes elemzését az oroszországi tiltakozó magatartásról. Íme, amit elmondott nekünk arról, hogy mi fojtja el a tiltakozást Oroszországban – saját sűrített újramesélésünkben.

Albert Hirschman német-amerikai közgazdász „Exit, Voice, and Loyalty” című könyvében leírta, hogyan reagálnak az egyének, szervezetek és egész államok a válságokra. A könyv válaszadás két alapvető lehetőségre, amelyet először Hirschman vizsgált a fogyasztói magatartás kontextusában. A „hang” a szituációban való vokális részvételt jelenti, míg a „kilépés” durván szólva egy olyan stratégia, amellyel kommentár nélkül menekülünk a helyzetből. 1970-es első publikációja óta Hirschman kereteit különböző szférákra, így a politikai magatartásra is alkalmazták. Ez vonatkozik a jelenlegi oroszországi helyzetre is, és segíthet megérteni, hogy Oroszország jelenlegi, rendkívül népszerűtlen mozgósítása miért nem találkozik nagyobb ellenállással a potenciális hadkötelesek, családjaik és a szélesebb nyilvánosság részéről.

Azt mondhatjuk, bajok idején az oroszok általában a második stratégiát részesítik előnyben. Amikor veszélyben vannak, megpróbálják elkerülni a forrását, ahelyett, hogy szembeszállnának vele. Ezen a héten, a Novaya Gazeta Europe információi szerint 260 000 férfi hagyta el Oroszországot a mozgósítás múlt heti bejelentése óta. Ez minden bizonnyal megerősíti az észlelt fenyegetés nagyságát, és a közvélemény általános válságérzetét. De

továbbra is egyének, nem tömegek tiltakoznak az orosz tervezet ellen.

A politikai tiltakozás nehézsége az, hogy koordinációt igényel. A kivándorlás viszont nem – ez egy személyes döntés, amelyben a siker esélyei nem sok más embertől függenek. Ami a tervezet elleni tiltakozást illeti, azt a fajta alulról építkező tevékenységet látunk, ahol a helyi közösségek erősek, és ahol a közösség számára jelentős múltbeli események aktiválják a választ. Dagesztánban és másutt is ez volt a helyzet

A sérelem és a koordinációs képesség együttes érzése az, ami megkülönbözteti azokat a régiókat, ahol tömegtüntetésekkel találkozunk. Ezek azok a helyek, ahol a katonai közigazgatás különösen szívesen teljesítette a mobilizációs kvótákat – aztán kiderült, hogy ezekben a közösségekben már léteztek olyan koordinációs mechanizmusok, amelyek előre nem látható módon „mozgósították” őket.

Ezek az esetek nem jellemzőek Oroszországban. Mahacskala hős asszonyai, akik ott harcoltak a rendőrökkel, szeretteikért – férjeikért, gyermekeikért és rokonaikért – harcoltak. Ez legjobb esetben azt jelenti, hogy a szeretteik helyett valaki mást mozgósítanak, olyan helyeken, ahol kisebb az ellenállás.

Ez a fajta helyzet – abban az értelemben, hogy megtörténhet valami, amit nem szeretek, de jobb, ha „nem az én udvaromban” – nem csak Oroszországra jellemző. A kérdés az, hogy egy adott helyen milyen közösségi koordinációs eszközök állnak rendelkezésre.

A latin-amerikai tekintélyelvű rezsimek például rendszeresen szembesültek a szakszervezetek szervezett ellenállásával. Oroszországban Alekszej Navalnij csapata megpróbált ilyen koordináló erővé válni, de ez mára gyakorlatilag összeomlott. Egyes tagjai ellen eljárást indítottak, mások elhagyták az országot. Koordinációs potenciáljuk már 2022 februárja előtt is zuhant.

A kormánypárt megértette a Navalnij szervezet által jelentett valós fenyegetést; mindent megtettek, hogy megoldják, és működött. Persze, némi online koordinációt külföldről is meg lehet tenni – de csak a valós, helyszíni koordináció kiegészítéseként.

Emellett komoly az elnyomás veszélye, ami visszatartja az embereket a tömegtüntetésekben való részvételtől. Tudatosan vagy sem, az emberek mérlegelik a siker esélyeit a lehetséges kockázatokkal szemben. És ezek a kockázatok nagyon magasak – tekintve, hogy büntetőjogi felelősségről beszélünk. Eközben a siker esélye nagyon szerény. Természetes, hogy az orosz emberek csendesen meghozott egyéni döntésekhez folyamodnak, nem „hanggal” és nem kollektív, nyilvános cselekvéssel.

A tanulság, amit Oroszország-szerte levonnak Dagesztánból, nem annyira az, hogy lehetséges a tiltakozás, hanem az, hogy a tüntetők ki vannak téve a rendőri brutalitásnak, és ami még rosszabb, a kínzásnak.

Dagesztán példáját más régiók is követhetik, ha nyilvánvalóvá válik, hogy az elnyomó gépezet nem tud lépést tartani a tiltakozások tömeges jellegével.

Egy ilyen fejleményhez olyan aktivisták kritikus tömegére lenne szükség, akik képletesen szólva készen állnak arra, hogy viharba vigyék az államot. Ezt még nem látjuk – ehelyett azt látjuk, hogy egyének megpróbálják megvédeni szeretteiket.

Az elnyomó gépezet bármely észrevehető gyengülése tiltakozásra bátoríthat. Jelenleg azonban az MVD-erők és a Rosgvardiya (Nemzetőrség) erősen motiváltak a tiltakozások leverésére – hiszen hasznosságuk itthoni bizonyítása mindannyiukat távol tartja Ukrajnától.

Egy másik változó a nyilvános elégedetlenség szintje. Egy elhúzódó háború befolyásolhatja itt a dinamikát, de nehéz konkrét előrejelzéseket tenni, a puszta valószínűségeken kívül.

Még a mozgósítottak nagy számának „hazatérése” sem biztos, hogy szervezett kollektív cselekvéssé válik. A cselekvéshez nem csak heves érzelmek, hanem bizonyos koordinációs eszközök is szükségesek, amelyek kialakulásához idő kell. A koordinációt ösztönözheti a helyzet romlása – a csatatéren bekövetkezett halálesetek, valamint a gazdasági visszaesés –, de ismét nehéz megjósolni az ilyen fejleményeket.

Oroszország nagy mérete lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy minimalizálják a regionális tiltakozás jelentőségét, és az „oszd meg és uralkodj” politikáját alkalmazzák. Ami Mahacskalában történik, valószínűleg nem terjed át Moszkvára vagy Pétervárra. Egy kisebb országban országos anyák felvonulásra lehetett számítani a fővárosban. De a dagesztáni anyák nem vonulnak egészen Moszkváig.

Egy másik tényező itt az uralkodó elit állapota és az, hogy valójában milyen tekintélyelvű rezsimmel van dolgunk. Egyes rezsimet kollektíven, különböző, eltérő potenciállal rendelkező szereplők irányítanak. Ilyen körülmények között az uralkodó osztályon belüli konfliktusok néha rendszerváltáshoz vezethetnek. 1957-ben a Georgij Malenkov, Vjacseszlav Molotov és Lazar Kaganovics vezette pártellenes csoport megpróbálta leváltani Nyikita Hruscsovot. Nem sikerült nekik, és Hruscsov kirúgta ellenfeleit. De 1964-ben Hruscsovot eltávolították. Ez azért vált lehetségessé, mert a Legfelsőbb Tanács Elnöksége olyan szerv volt, amely kollektíven rendezte a kérdéseket, és képes volt megszabadulni a kényelmetlen alakoktól – ami fontos döntési színterévé tette.

Az egyetlen politikai szereplő által vezetett personalista rezsimeknek – beleértve Oroszország jelenlegi rezsimjét is – nincs ilyen kollektív döntéshozatali mechanizmusuk.

Ha megnézi a Szövetségi Biztonsági Tanács 2022. február 22-i ülésének felvételét, azt látja, hogy ez a szerv semmilyen módon nem volt képes egyensúlyozni az elnök pozíciója között. Ami még rosszabb, tagjainak bőven van vesztenivalójuk – és ismét, akárcsak a hétköznapi polgárok,

az uralkodó elit tagjairól is elmondható, hogy a kilépési stratégiákat részesítik előnyben a hangos ellenállás stratégiáival szemben.

Az úgynevezett „hangos” és „kilépésen” kívül Hirschman egy másik lehetséges stratégiát is azonosított a válságok kezelésére – nevezetesen a „hűséget”, vagy a kívülről meghatározott események menetével való megbékélést. Később Hirschman tanítványai egy másik különbséget tettek a „hűség” és az „elhanyagolás” között, a semmittevés és a semmiféle reagálás stratégiája között. Ha ezt a modellt az orosz társadalomra alkalmazzuk, azt mondhatjuk, hogy amit itt látunk, az a hatalomvesztés érzéséből fakadó „hűség”. Ami az eliteket illeti, amit ők gyakorolnak, az „elhanyagolás”, amelynek célja saját kockázataik minimalizálása. Ebben az értelemben a hétköznapi polgárok és az elit egyaránt belátják, hogy egy közmondásos harc – vagy menekülés helyzetben egyik lehetőség sem menti meg őket. Úgy reagálnak, ahogy az adott körülmények között elvárható tőlük.

Ha ez a dinamika sajátosnak tűnhet Oroszország számára, az azért van, mert más országokban is létezhetnek bizonyos intézmények, amelyek más cselekvésre ösztönzik az embereket. Ha az állam valamilyen szörnyen népszerűtlen politikát fogadna el, a demokratikus intézmények ezt befolyásolhatják. Az Egyesült Államok kivonulása Irakból így valósult meg, a választók és a kormányzó elit részvételével.

A tekintélyelvű rendszereknek nincs ilyen változási mechanizmusa.

Az orosz tiltakozók nem befolyásolhatják úgy a külpolitikát, ahogy az egy demokráciában elvárható. Ez nem teszi a viselkedésüket irracionálissá – inkább az ellenkezője lehet sajnos igaz.

Ferenc pápa: mondjatok nemet a zaklatásra!

0

75 új püspököt szentelt fel Ferenc pápa, a 34 országból érkezett püspök Afrikát, Ázsiát és Latin-Amerikát valamint Óceániát képviselte. Ezekben az országokban a katolikus egyház gyakran elhallgatja a pedofil eseteket és más visszaéléseket. Így kívánják védelmezni az egyház presztízsét.

Ez történt például Chilében, melynek egész püspöki kara lemondott miután a pápa megdorgálta őket. A chilei püspökök évekig védelmezték azokat a papokat, akik pedofil bűncselekményeket követtek el. Egyszerűen mondjatok nemet a zaklatásra – intette az új püspököket a katolikus egyház vezetője.

Ferenc pápát nemrég lemondásra szólította fel a Vatikán egykori washingtoni nunciusa. Carlo Maria Vigano,

aki igen jó kapcsolatban áll az előző pápával, XVI. Benedekkel, azzal vádolta Ferenc pápát, hogy már régóta tudott egyes amerikai érsekek pedofil ügyeiről, de mégsem tett semmit.

Konkrétan Theodore McCarrick bíboros ügyét hozta fel a renitens egyházi vezető. A most 88 éves érsek New Yorkban és Washingtonban állt a katolikus közösség élén. Már évek óta vádolják pedofíliával az idős bíborost, akit csak az idén szólított fel Ferenc pápa arra, hogy végképp vonuljon vissza, és nem misézzen többé!

Az egyházon belül elkeseredett küzdelem zajlik a konzervatívok tábora és a reformerek között. Ferenc pápa magát a reformerek közé sorolja, de óvatosnak kell lennie, mert a konzervatívok különösen erősek azokon a területeken, ahonnan most a 75 püspök Rómába érkezett, hogy Ferenc pápa felszentelje őket.

Hétfőtől indulhat a védőoltási kampány Nagy Britanniában

A brit hatóságok jóváhagyták a Pfizer-BioNTech védőoltást, melyet egy török házaspár fejlesztett ki Németországban a magyar Karikó Katalin szabadalma alapján. Érthető a gyors jóváhagyás mert Európa államai közül a legtöbb áldozatot Nagy Britanniában követelte a Covid-19 járvány.

Engedélyezte szerdán a brit hatóság (MHRA) a Pfizer és a BioNTech vállalatok által az új típusú koronavírus ellen közösen kifejlesztett oltóanyag forgalmazását. Az Egyesült Királyság ezzel a világ első olyan országa, amely hatósági jóváhagyást adott egy koronavírus-vakcina alkalmazására.

Boris Johnson brit miniszterelnök minapi sajtótájékoztatóján közölte, hogy a kormány már 40 millió adagot megrendelt a Pfizer/BioNTech-vakcinából. Ez húszmillió ember beoltására elegendő, mivel mindenki két dózist kap.

A Pfizer nemrégiben jelezte, hogy jóváhagyás esetén néhány napon belül el tudja kezdeni vakcinájának nagy-britanniai forgalmazását.

Trump elnök korábban azt ígérte, hogy az USA lesz az első ezen a téren, de az amerikai hatóságok még nem engedélyezték a védőoltást.

Az amerikai elnök különben azzal gyanúsította meg a Pfizer gyógyszervállalatot, hogy szándékosan késleltette a felfedezés közzétételét, hogy az ne érkezzen meg az amerikai elnökválasztás előtt.

Trump választási vereségét sok elemző azzal magyarázta, hogy az elnök rosszul kezelte a vírus válságot, melynek mostanában is naponta több mint 2500 halálos áldozata van az Egyesült Államokban.

Jogszabály készül az álhírek ellen

0

Még az idén felül fogják vizsgálni a francia médiaszabályozást annak érdekében, hogy fellépjenek a közösségi médiában terjengő álhírek ellen, amelyek veszélyeztetik a liberális demokráciákat.

„Ha meg akarjuk védeni a liberális demokráciákat, erős törvényekre van szükségünk” – mondta egy sajtótájékoztatón Emmanuel Macron francia elnök.”

A francia államfő szerint az új szabályozást a közösségi médiaplatformokra alkalmazzák majd, különösen a választási időszak alatt. Jelentősen megváltozik a média felügyeletére hivatott Audiovizuális Legfelsőbb Tanács szerepe is.

Macron az álhírekkel kapcsolatosan korábban különösen sokat bírálta az orosz médiát, az RT orosz televíziót pedig azzal vádolta meg, hogy róla is téves információkat helyezett el a weboldalán és a közösségi médiában a francia elnökválasztás során.

Félárbocon az új európai jobb-szövetség zászlója: hová tart Orbán?

Nem volt tolongás hétfőn a Matteo Salvini-féle új európai „szuverenista szövetség” zászlóbontásán. Se Orbán, se Le Pen nem volt ott, és a nagy összeborulást több törésvonal szabdalja, mint ahány a közös vonás.

Egyetlen nagy név se vonult fel hétfőn Milánóban az európai szélsőjobb soraiból, noha Matteo Salvini, a Liga (korábban Északi Liga) vezetője, belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes hírek szerint jó húsz vezetőt várt. Nem volt ott Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (más fordításban Nemzeti Gyűlés, korábban Nemzeti Front) elnöke, Jaroslaw Kaczynski, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) első embere, és Orbán Viktor se – őt végül meg se hívta Salvini.

Mellékszereplők a színpadon

Orbán nyíltan szimpatizál a Salvini-párttal és annak vezetőjével, tavaly augusztus végén ugyancsak Milánóban kétoldalú találkozóra is elment hozzá, de már akkor kiderült, hogy

alapvető kérdésben csak részben értenek egyet.

Erről később.

Salvini Népek és Nemzetek Európai Szövetsége (EAPN) néven hirdetett új politikai formációt. Ennek jelmondata „A józan ész Európájáért”. A zászlóbontáson jobbadán másod-harmadvonalbeli pártok és politikusok tették tiszteletüket: Jörg Meuthen, az Alternatíva Németországért (AfD) európai parlamenti listavezetője, Anders Primdahl Vistisen, a Dán Néppárt (DF) EP-képviselője, és Olli Kotro, az Európai Parlamentbe most belépni készülő Finnek Pártjának (FP) jelöltje.

A híradások szerint nem írtak alá semmi olyan dokumentumot, amely egy későbbi nagy európai pártcsalád alapja lehetne. Pedig Salvini és a többiek ambíciója ez. Vágyaik szerint akár 150 főre is duzzadhat a politikai fősodorral szemben álló erők szövetsége; az előzetes becslések szerint ennek nagyjából a fele a realitás, de ki tudja, mi lesz a május 23-26. között megtartandó EP-választáson.

Orbán távolmaradása érthető: az Európai Néppártban (EPP) tagsága felfüggesztésével a partvonal felé tartó Fidesz részéről a kizárással egyenértékű lett volna Orbán részvétele. Ha mégis ez lesz a vége, Orbán bizonyosan az EAPN-nel fogja keresni az együttműködést.

De kik vannak most az EP-ben a centrumtól jobb felé? Akiket Salvini egy táborba terelne az EAPN ernyője alatt.

Közhelyek egy csokorban

Túl sokat nem tudhatott meg a közvélemény az EAPN-ről, ahogyan Salvini nevezte, a „szuverenista szövetségről”. Arról beszélt az olasz vezető – aki egyértelműen magát nyilvánította az új erő vezetőjének -, hogy „Európának csak akkor van értelme, ha elismeri az identitást”, a Liga és szövetségesei „meg akarják menteni Európát”, az európai népeket helyezve az EU kormányzásába. Aztán azt, hogy olyan politikai család született, amely

a munkát, családot, biztonságot, környezetvédelmet és a fiatalokat helyezi középpontba.

És bár pártjaik között vannak különbségek, de mindegyik az identitásra építi politikáját. A közös értékek közt említette Salvini a határok védelmét, valamint a terrorizmussal szembeni küzdelmet.

Az olasz politikus reméli, hogy a születendő új európai politikai családhoz csatlakozik az Orbán Viktor vezette Fidesz és a spanyol Santiago Abascal vezette (erősen szélsőjobboldali) Vox is.

Jörg Meuthen arról beszélt, hogy radikális változtatásokra készülnek az EU-ban, egyebek közt a tagállamok hatalmának „visszaszolgáltatásával” és az illegális migráció nullára csökkentésével. Minden „konzervatív, patrióta erő” csatlakozását várják. Elhangzott még az Európát elpusztítani akaró „multikulturális ideológia” elutasítása.

Háromból egyet

Salvini tervének valóra válásához három jelenlegi EP-frakciót kellene egybegyúrni az EAPN-ben.

A legnagyobb tömörülés ezek közt az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR), amely a klasszikus euroszkeptikus pártok csoportja. Nem célja akár az EU szétverése is, csak az előrehaladó integrációt ellenzik. Ide tartoznak mindenek előtt a brit konzervatívok, akik most éppen a Brexittel küszködnek. Ha az ország kilép az EU-ból, az az ECR meggyengülését eredményezné: a csaknem 20 tory kiválása a frakció negyedét vinné el. Az ECR-ben ül a PiS, a flamand nacionalista pár és a Svéd Demokraták is az ismertebbek közül.

A második legnagyobb pártcsoport a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD), ami igazi vegyes felvágott. Ide kerültek öt éve a ma már a német nácik jó részét összesöprűző AfD, a Brexitet otthon „kitaláló” brit UKIP, valamint a Salvinivel együtt kormányzó, populista, de inkább balszéli 5 Csillag Mozgalom (M5S). Ha mennek a britek, az a frakció létszámának csaknem megfeleződését is eredményezhetné, bár nem tudni, az AfD hogyan szerepel május végén, az M5S odahaza jelentős térvesztést szenvedett el a Liga javára.

A legkisebb a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF). Itt találjuk az AfD-hez képest kóristalányok gyülekezetét, a nácizmustól nehezen szabadulni képes osztrák Szabadságpártot (FPÖ), Salvini Ligáját, Le Pen pártját és a holland PVV-t, Geert Wilders alakulatát. Közülük a Liga képviselőinek megtöbbszöröződése várható.

A fújj, Brüsszelen kívül mi van még?

Tehát ebből a háromból kellene lehetőleg egyetlen tömörülést összeácsolni, ha ütőképes és megkerülhetetlen erőt akarnak felmutatni. Ennek első feltétele az EP szabálya alapján a legkevesebb 25 képviselő, ami sima ügy. Emellett azonban az EU tagországainak legalább egynegyedét kell képviselniük, ami szintén nem megugorhatatlanul magas léc. Csakhogy olyan célokat és politikai törekvéseket kellene egységbe ragasztani, ami most kétségesnek tűnik.

De mindenek előtt a személyi ambíciókkal kellene kezdeni valamit. Salvini most „Európa erős emberének” láttatja magát (ahogyan Orbán is), és jelenlegi EP-mandátumainak mintegy négyszeresével (20-25) annak is fog tűnni azon a térfélen. Csakhogy Le Pennek is lehet 15 és 20 közti embere, nem kevesebb vezéri hajlammal. Ráadásul az olasz gazdaság (ismét) pengeélen táncol, túl nagy tétet nem érdemes feltenni arra, hogy jövőre is a Liga-M5S-koalíció vezeti az országot.

Tegyük a tárgylemezre ezt a halmot, hogy előtűnjenek a mélyebb megosztó árkok. S kiderül, csupán ünnepélyes semmitmondás volt-e a hétfői pár mondat az EAPN csak szavakban megalakulásakor.

Az oroszok

Az ECR – amellett tehát, hogy nem feltétlenül vállalná az EU szétrúgását – pártjai jellemzően sanda szemmel nézik Putyin felforgató politikáját, a lengyel PiS oroszellenessége legendás. Ezzel szemben köztudott, hogy Le Pen pártja legalább egyszer nagyobb összeget kapott Moszkvából, és ugyanez a gyanú támadt nemrégiben a Ligával szemben is. Orbán rendszerének vonzalmát pedig sehol se kell bemutatni a kontinensen. S most a szintén az orosz propagandából merítő AfD egyik Bundestag-képviselőjéről derült ki, hogy teljes egészében Putyin bukszájában van, annyira, hogy egyenesen saját emberüknek tekintik őt a törvényhozásban.

Képzelhetjük, mekkora egység lenne az egybeterelt EAPN-ben, amikor az orosz-ukrán-helyzet, a Moszkva elleni gazdasági büntetőintézkedések meghosszabbítása kerül az EP napirendjére. Vagy ha – gondolkodjunk előre – az, hogy egyes gyanús orosz intézmények teljes diplomáciai mentességet kaptak valamely uniós tagállamban.

A „migránsok”, de hogyan?

Nyilvánvaló, hogy a „migráns”-ügy a legerősebb kovásza az új szövetségnek. Ebben legfeljebb egyetlen, de annál jelentősebb nézeteltérés lehet belül. Mégpedig az, hogy ugyan senki se jöjjön Európába, csakhogy éppen a most európai pártvezérségre törő Salvini nem lankad annak követelésében, hogy a náluk lévő menekültsereg egy részét vegye át a többi tagország. Amiről a barátok a leendő EAPN-ben hallani se akarnak. Amikor tavaly nyár végén Milánóban Orbán arról beszélt a Salvinivel közös sajtótájékoztatón, hogy „nem szétosztani, hanem hazavinni kell a migránsokat”, arra vendéglátója nyilván udvariasságból nem mondott semmit, de

egy csónakban evezve előbb-utóbb ezzel szembe kell nézniük.

Grand Canyon szélességűnek ígérkezik a „szuverenista szövetségben”, amikor eme cél(ok) tettekre váltása kerül napirendre. Például az, hogy a nettó befizető tagok (németek, osztrákok, franciák, hollandok, svédek, finnek, olaszok, belgák) szélsőjobbosai a „nemzetek jogainak visszavétele” alatt nem csak a szabályozások lazítását értik.

A közös költségvetés elosztása

Hanem szinte kivétel nélkül azt is, hogy kevesebb legyen a befizetés a közös kasszába, a pénzt most már „fordítsuk magunkra”, a keleti országoknak pedig lehetőleg egy fillért se adjanak a továbbiakban. Ezek a pártok otthon ezzel kampányolva is gyűjtik maguknak híveiket. Márpedig nyakunkon a 2020 utáni közös költségvetés, ennek előkészítése már idén elkezdődik.

A nemzeti elsőbbségek,

az egymásnak feszülő megannyi „first”

befizetői és kedvezményezetti oldalon egyaránt nem sok jóval kecsegtet a „szuverenisták” tartós egysége iránt.

Arról már nem is beszélve, hogy a saját érdekek előtérbe helyezése nem csak minket, keletieket sújtaná, hanem Salvini hazáját is. A gazdag donorországok szélsőségesei a folyamatosan gyenge olasz gazdaságnak, benne a bankrendszernek se akarnak több mentőpénzt adni, s általában is határozottan elutasítják a déli államok „felelőtlen költekezését”, a laza költségvetési fegyelmet. Ami pedig pont az Öt Csillag-Liga koalíciójának egyik tartópillére a szociális juttatások kiterjesztésének ígéretével és gyakorlatával.

Tehát lehet, hogy júniustól itt próbálja meg „átalakítani” az EU-t Orbán. Az EU GDP-jének kevesebb, mint egy százalékát előállító kis országból, többedik dudásként a csárdában.

Szaporodjatok, mint a nyulak! – üzeni a lengyel kormány

0

Különös videóval buzdítják a lengyelek fiatalokat arra, hogy minél több utóddal ajándékozzák meg az országot. Vannak azonban olyanok, akiknek nem tetszik a kampány.

Az egészségügyi minisztérium kampánya többek között egy nyulakat szerepeltető videóval igyekszik növelni a hanyatló szaporodási kedvet Lengyelországban. A reklámot egy nyúl narrálja, aki elmondja, hogy egészséges táplálék, kevés stressz és testmozgás kell az utódnemzéshez, és a nagy család pedig nagy boldogság. Hozzáteszi, hogy az apjának 69 gyereke volt. A videóban a nyulakon kívül egy romantikus pikniken részt vevő fiatal pár is megjelenik.

A készítők a sajtónak elmondták, hogy az vezérelte őket, hogy

ne csak a gyermekvállalást, hanem az egészséges életmódot is reklámozzák.

Szerintük ugyanis a tudatos táplálkozás és a megfelelő mennyiségű mozgás jó hatással van a termékenységre.

Bartosz Arlukowicz korábbi egészségügyi miniszter viszont a TVN24 lengyel tévécsatornán bírálta a kampányt. A volt tárcavezető érvelése szerint a hárommillió zlotyiba (mintegy 220 millió forint) kerülő videó árán akár 400 mesterséges megtermékenyítési eljárást is végre lehetett volna hajtani.

Jogvédő aktivisták szintén támadják a reklámot, mert szerintük

a videő sértő azok számára, akik természetes úton nem tudnak utódot nemzeni.

A jelenlegi egészségügyi miniszter, Konstanty Radziwill nem bánja a támadásokat. Úgy reagált, hogy az csak jó, ha a reklám társadalmi vitát kelt, és ezzel felhívja a figyelmet arra, hogy milyen alacsonyak a születési arányszámok Lengyelországban és más európai államokban – írja az MTI.

A 38 milliós Lengyelországban európai összevetésben is nagyon rosszak a születési statisztikák. 2015-ben 1,32 gyermek jutott egy szülőképes korú nőre. Az uniós tagállamok között csak Portugáliában alacsonyabb a termékenységi arányszám, de a görög és spanyol adatok is a lengyelországi mutatók közelében vannak.

A lengyel parlament ezért igen szigorú abortusz törvényt fogadott el, átalakították a családtámogatási rendszert, hogy a nagycsaládosokat részesítse előnyben.

A tartózkodás nem lesz „nem”?

0

„Bennfentes információim szerint az Európai Parlament Jogi Szakszolgálata néhány perccel ezelőtt arra az álláspontra jutott, hogy a „magyar ügyben” a szavazásnál a tartózkodás nem befolyásolja a végeredményt, ezzel a jogi vita le is zárult. A Fidesz hiába próbált egy 1979 óta érvényben lévő szabályt kijátszani!” – írja a Facebookon Újhelyi István.

 

❗️❗️❗️BREAKING NEWS❗️❗️❗️Bennfentes információim szerint az Európai Parlement Jogi Szakszolgálata néhány perccel…

Közzétette: Ujhelyi István dr. – 2018. szeptember 10., hétfő

 

A Magyar Szocialista Párt európai parlamenti képviselőjének információját hivatalosan még nem erősítették meg, azt a parlament elnökétől várják a  mai nap folyamán. Megfigyelők szerint ez annyit jelenthet, hogy meglesz a 7. cikkely szerinti eljárás elindítására a lehetőség. Ehhez a képviselők kétharmadának a jóváhagyása kell.

A Fidesz ugyanakkor azt állítja, hogy különleges szavazás lévén, a tartózkodást a nemek közé kell elszámolni. Ezt próbálja elérni Strasbourgban.

Holnap lesz az Európai Parlamentben a magyar jogállamiságról szóló Sargentini-jelentés vitája, majd szerdán szavaz róla a parlament. Ha kétharmaddal megszavazza, akkor elindulhat a 7. cikkely szerinti eljárás.

A Fidesz és a kormány úgy próbálja beállítani a szavazást, hogy az Magyarország ellen irányul és kizárólag a menekültügy miatt kerültünk „veszélybe”. Ám a jelentés általában az emberi jogi helyzettel és a demokrácia állapotával foglalkozik, s nem az országot, hanem a kormányt bírálja.

Az MSZP elnöksége ma dönt arról, hogy megszavazza-e a jelentést, ám a FüHü úgy tudja, a válasz igen lesz. A Párbeszéd képviselője, Jávor Benedek hasonlóan voksol majd, miként a Demokratikus Koalíció is így döntött. Az LMP holnap jelenti be döntését, a Jobbikról eddig úgy lehetett tudni, hogy nem vesz részt a voksoláson.

Megfigyelők nem csak Magyarország számára látják kiemelkedően fontosnak a szerdai szavazást. Az Európai Unió és maga a Néppárt jövőjét is befolyásolni fogja az, ahogy elemzésünkben olvasható.

Új útvonalon az Odesszai kikötőből induló gabonaszállító hajók

Az első teherhajó elhagyta a Fekete-tenger partján fekvő ukrajnai odesszai kikötőt a Kijev által kialakított új tengeri folyosón keresztül – jelentette be szerdán az ukrán infrastrukturális miniszter.

„A Joseph-Schulte (…) konténerhajó elhagyta Odessza kikötőjét, és a polgári hajók számára kialakított ideiglenes folyosón halad” – erősítette meg Olexandr Kubrakov, akit egy sajtóközlemény idéz. Oroszország azonban azzal fenyegetőzött, hogy potenciális katonai célpontnak tekinti az ukrán kikötőkbe induló vagy onnan induló hajókat a gabona -megállapodás lejártát követően.

Július közepén Oroszország felmondta azt a megállapodást, amely tavaly nyár óta lehetővé tette az ukrán gabonafélék számára, hogy az Oroszország által bevezetett blokád ellenére elhagyják az ország déli kikötőit. Néhány nappal később, július 19-én Moszkva figyelmeztetett, hogy az ukrán kikötőkbe tartó vagy onnan induló hajók potenciális célpontnak számítanak. Kijev másnap úgy reagált, hogy megerősítette az orosz hajókra vonatkozó kölcsönösséget.

Azóta a Fekete-tengeren mindkét oldalon megnőtt a támadások száma, és az orosz hadsereg többször is csapást mért Odesszára, Dél-Ukrajna egyik jelentős kikötőjére, de támadja Izmail és Reni folyami kikötőit is, amelyeket Kijev exportjának akadályozása okán ítélt el.

Terroristák is érkezhetnek Líbiából Európába

0

Erre figyelmeztet Líbia miniszterelnöke, aki a londoni Times-nak nyilatkozott. Nem tudjuk ellenőrizni az országon áthaladó migránsokat- vallotta be Fajez Serraj kormányfő, aki tulajdonképp csak a főváros, Tripoli körül rendelkezik valóságos hatalommal.

Líbiában ugyanis a káosz az úr amióta Kadhafi 42 éves diktatúrája megbukott 2011-ben. Azóta fegyveres milíciák garázdálkodnak az országban. Az egyik legfőbb megélhetési forrásuk az emberkereskedelem. Jelenleg körülbelül 700 ezer migráns él Líbiában. Pontos számot senki sem tud. Az viszont tény, hogy a milíciák brutálisan kihasználják a migránsok nehéz helyzetét.

A férfiakat rabszolgaként dolgoztatják, a nőket pedig prostitúcióra kényszerítik.

Idén nyáron először fordul elő, hogy csökken az új migránsok száma Itáliában. Ennek oka az, hogy Olaszország belügyminisztere megállapodott a parti őrséggel Líbiában: tartsák vissza a migránsokat! A megállapodás működik. Persze nem ingyen. Itália fizet, de benyújtja a számlát Brüsszelnek. Olaszországban ugyanis hamarosan választások lesznek. A jelenlegi baloldali kormány fej-fej mellett halad az Öt csillag nevű Európa és migráns ellenes párttal. Melynek miniszterelnök jelöltje, Luigi di Maso kijelentette : Itália ma nem más mint egy nagy menekült tábor. Szégyen, hogy miközben Olaszországban tíz millió ember él szegénységben addig napi 38 eurót adunk egy menekültnek!

A baloldali kormány mindet megtesz, hogy megállítsa a migráns hullámot. De mit is jelent a megállapodás, melyet Itália belügyminisztere kötött Líbiával a migráns hullám megfékezésére? Ez azt jelenti, hogy összeállt egy fegyveres csapat Sabratha városban nem messze Tripolitól. Ezek a fegyveresek brutális módszerekkel fékezik meg a migráns áradatot: egyszerűen nem engedik csónakba szállni őket Líbia partjainál. A 48-as brigád Kadhafi egykori katonáiból és gengszterekből toborzódott, akiket a pénz tart össze.

Egy korábbi maffia főnök a parancsnok, aki kíméletlenül leszámol mindenkivel, aki szembeszáll vele.

Az olasz kormány tisztában van vele, hogy ez csak átmeneti megoldás. Olyan migráns tervet szeretne mint amilyet Merkel kancellár és Erdogan elnök fogadott el. Ez három milliárd euróért cserébe rendezi a keleti migráció ügyét. Ugyanennyit kér Itália Brüsszeltől azért, hogy a nyugati migráns út is bezáruljon. Ezzel a tervvel még minden bizonnyal meg kell várni a német és az olasz választásokat.

Macron francia elnök viszont nem vár: ő Líbiában szeretne olyan hot-spotokat telepíteni, melyek megakadályozzák a migránsok át jutását Európába. Ha ugyanis egy migráns már átjutott Európába, akkor nagyon nehéz kitoloncolni. Ha nem kapja meg a menekült státuszt, akkor eltűnik a hatóságok szeme elől. A hatóságoknak pedig nincs elég emberük az elfogásukra. A rendezés kulcsa tehát Líbiában van, de ott nincs állam. Nemrég Líbia két erős embere Franciaországban találkozott egymással Macron elnök közvetítésével. Ha lesz állam, akkor lesz kivel megállapodni. Addig viszont a migránsok száma egyre nő Líbiában, és nagy kérdés, hogy az egykori maffia főnök által vezetett milícia meddig lesz képes távol tartani őket Európától?!…

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK