Mario Draghi Olaszország miniszterelnöke csütörtökön lemondott, és ezzel az országot az általános választások elé néz Olaszország. Draghi Sergio Mattarella elnöknek nyújtotta be lemondását. Erre azután került sor, hogy a kormányfő koalíciós szövetségesei egy bizalmi szavazás bojkottálásával megvonták kormányának támogatását.
Draghi az elmúlt héten ő is felajánlotta lemondását, de azt elutasították. Ezúttal Mattarella „tudomásul vette” a lemondását, és arra kérte Draghi kormányát, hogy a választásokig maradjon ügyvivői formában.
Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) volt elnöke, a nemzeti egységkormányát vezette, amely jobb- és baloldali politikusok, valamint populisták nyugtalan koalíciója volt. A kormány 17 hónapja volt hatalmon.
Az olasz média az kormányzat összeomlása miatt öntötte ki haragját, tekintettel arra, hogy Olaszország jelenleg a megugró inflációval és az megnövekedett energiaköltségekkel küzd. Az egyik újság, a La Repubblica „Olaszország elárulása” címmel jelent meg.
Draghi, becenevén „Super Mario” volt az az ember, aki a legvalószínűbb, hogy kivezeti Olaszországot a világjárvány hatásából, és megalapozza az EU helyreállítási alapjainak felhasználását.
Míg a következő lépések nem voltak tisztázottak, az eredmény azt sugallta, hogy Mattarella egy rövid ideig tartó konzultációt követően feloszlathatja a parlamentet, előkészítve az utat a szeptember végén vagy október elején kiírt előrehozott választásokhoz.
A törvényhozás ötéves mandátuma 2023-ban járt volna le.
A szavazáson a balközép Demokrata Párt és a jobboldali Olasz Testvérek párt vezet. Enrico Letta demokrata vezetőt feldühítette az eredmény, és azt mondta, hogy a Parlament elárulta Olaszországot, és felszólította az olaszokat, hogy válaszoljanak a szavazáson.
„Megmutassák az olaszok a szavazáson, hogy okosabbak képviselőiknél”
A KMKSZ-székház felrobbantásával meggyanúsított második letartóztatott is a kárpátaljai megyeszékhelyen van már. Az Ungvári Járási-Városi Bíróságon elkezdődött a meghallgatása. Arról döntenek, hogy előzetesben marad-e.
Mint azt már megírtuk, az első letartóztatottat még hétfőn Ungvárra szállították. A rövid meghallgatást követően a bíró keddre halasztotta a tárgyalást, az indoklás szerint megvárják, míg megérkezik a férfi védője. A bíró közölte, hogy ameddig az ügyvédre várnak a gyanúsítottat a bíróság épületében tartják fogva. A felvételek alapján a férfi a tárgyaláson teljesen nyugodtan és higgadtan viselkedett.
A mai nap pedig a vélt tettestársa is megérkezett, akit a titkosszolgálat kommandósai kísértek és vigyáztak rá. Harmadik letartóztatott társukról még nincs információ.
A KárpátHír Hennagyij Moszkal kormányzó beszámolója alapján azt is megírta, hogy a KMKSZ irodáját ért két februári támadás megrendelője a szakadár Dnyeszter-melléki Köztársaságból való, és már vissza is menekült arra a területre. Moszkal megismételte, hogy egészen biztos abban, miszerint
az orosz titkosszolgálat áll a háttérben.
A történethez kapcsolódó fejlemény még, hogy az ügyészség terrortámadásnak minősítette át a KMKSZ-székház elleni merénylet jogi besorolását és azt kérte a bíróságtól, hogy a gyanúsítottakat helyezzék előzetesbe, ráadásul óvadék ellenében se védekezhessenek szabadlábon.
Ha Albánia kötne egy ilyen menekültközpont létrehozására irányuló megállapodást, az uniós államok egészen biztosan hálásak lennének Tiranának, hogy megoldja számukra a migrációs válságot, emlékeztet a DW, amely szerint egy ilyen megoldással a kecske is jóllakna, a káposzta is megmaradna, elégedett lehetne az EU, Albánia, Angela Merkel és Horst Seehofer is.
Egyes elképzelések szerint Albánia lehetne az a központi ország, amelyben menekültközpontot lehetne létrehozni; elvégre Európában található, mégsem tagja az Európai Uniónak – tudatta a Deutsche Welle (DW).
A portál kiemeli, hogy ez még mindig csak egy elképzelés, nem több annál, de az elképzelés arra vonatkozik, hogy Albánia lehetne az az ország, amely ideiglenesen befogadná az Európába érkezett menekülteket. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke és Sebastian Kurz osztrák kancellár közösen ismertette azt az elképzelést, amely szerint befogadóközpontot, úgynevezett hot spotot kellene létrehozni a menekültek számára Európában, de az
unión kívüli országban,
ahol elbírálnák a menekültkérelmeket.
A DW albán nyelvű műsorának nyilatkozva Peter Launsky-Tieffenthal, a bécsi kormány szóvivője megerősítette, hogy pillanatnyilag Tiranával folynak tárgyalások egy ilyen központ létrehozásáról. Endri Fuga, az albán miniszterelnök tanácsadója és kommunikációs igazgató ugyanakkor azt állítja, semmiféle ilyen követelés vagy egyeztetés nincs napirenden. Az albán ellenzék ezt nem így látja, mi több, azzal vádolja a tiranai kormányt, hogy a menekültközpont létrehozásával akarja „megvásárolni“ a gyorsabb unós csatlakozást.
A DW emlékeztet: az Albánián keresztül vezető útvonalat továbbra is használják azok, akik Európába szeretnének eljutni. A menekülők elsősorban a Földközi-tengerről érkeznek, de
Olaszország, Málta és Görögország már nem szeretne nagyobb számban befogadni embereket.
Németország és az EU viszont szeretne megszabadulni azoktól, akiknek menekültkérelmét az uniós államok elutasították.
Albánia egyfelől a menekültútvonalon található, másfelől Durrës kikötője elég nagy ahhoz, hogy nagyobb számú menekültet fogadjon. A menekülteket szállító hajók a Frontex hajóinak kíséretében kiköthetnének ebben az albán városban, a menekülteket ezt követően pedig albán földön regisztrálnák. Ha kiderül, hogy a kérelmezőnek nincs jogosultsága a menekültstátusz megszerzésére, közvetlenül a származási országba vinnék vissza, míg azokat, akiknek menekültkérelmét jóváhagyják, az EU valamely államába küldenék.
Az EU államai számára ez azért lenne jó megoldás, mert Albánia nem az EU tagja, ott nem érvényesek az uniós előírások, mint amilyen a schengeni vagy a dublini egyezmény. Ugyanakkor Albánia a NATO tagja és így erős a beágyazottsága a nyugati államok katonai szövetségébe. Albániában pillanatnyilag éppen megalakulófélben van a NATO terroristaellenes központja. Emellett Albánia északi részén magas hegyek találhatóak, ami további természetes akadályt jelentene a migrációval szemben.
Albániának nagy tapasztalata van a menekültellátásban,
hiszen 1998/99 folyamán mintegy egymillió koszovói albán keresett itt menedéket.
Emellett a Nyugat-Balkán államaiban a 2015-ös menekültválság idején jelentős kapacitások épültek ki a menekültek fogadására. Ezek a befogadóközpontok jelenleg kihasználatlanok, hiszen Albániában pillanatnyilag csak néhány ezer menekült tartózkodik.
Neven Crvenković, az UNHCR (az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága) délkelet-európai szóvivője a DW-nek nyilatkozva megerősítette, hogy Albánia 2017 óta megkétszerezte menekültellátó kapacitásait. Ugyanakkor az albán belügyminiszter számos kétoldalú egyeztetést folytatott az európai fővárosokban, csütörtökön például Berlinben járt, ahol beszélgetéseinek témája a migráció volt.
Líbiától eltérően Albánia biztonságos országnak számít, Európában található, az EU kapujában, de azon kívül. Albánia szeretne csatlakozni az unióhoz, ezért kész tiszteletben tartani az EU normáit, amelyek közé az emberi jogok tiszteletben tartása is tartozik. Az UNHCR is megerősítette, hogy Albánia jól bánik a menekültekkel. Mindez nem mondható el Líbiáról, amely alternatív megoldásként jelentkezik a hot spotok felállításának helyszíneként. Líbiában az EU nem lehet szabályozó testület, ráadásul vezető és belső struktúra nélküli országként tartják számon.
Horst Seehofer német belügyminiszter a minap kijelentette, hogy támogatja az EU-n kívüli menekültközpontok létrehozását.
Az esetleges „albán deal“-nak
hatalmas jelentősége lenne a Németországon belüli koalíciós válság megoldásában:
Albánia lenne a humánus megoldás, amelyet Angela Merkel kancellár szorgalmaz, ugyanakkor Seehofer biztonsági követelményeit is kielégítené egy ilyen rendszer, hiszen Seehofer éppen azt szorgalmazza, hogy a menekültek ellenőrzését kontrollált eljárásban, de az EU-n kívül végezzék el.
Az „albán megoldás“ Tirana számára is hasznos lehetne: a kormányzó szocialista kormányra a német konzervatívok, elsősorban a CDU gyakorol nyomást. A közelgő uniós csatlakozási tárgyalások megkezdését célzó csúcstalálkozót veszélyeztetik a jogállamiságra vonatkozó észrevételek. Ha Albánia kötne egy ilyen menekültközpont létrehozására irányuló megállapodást, az uniós államok egészen biztosan hálásak lennének Tiranának, hogy megoldja számukra a migrációs válságot, emlékeztet a DW, amely szerint egy ilyen megoldással a kecske is jóllakna, a káposzta is megmaradna, elégedett lehetne az EU, Albánia, Angela Merkel és Horst Seehofer is.
Nem árt azonban az óvatosság, mert a kormánydelegációk hangzatos kijelentései gyakran légüres térbe kerülnek, a nagy csinnadrattával bejelentett projektek végül nem valósulnak meg. Gondoljunk csak a kínai tőkéből finanszírozott Liszt Ferenc reptérre vezető gyorsvasútra, a szolnoki napelemgyárra vagy a hét éve készülőben lévő kazincbarcikai citromsavgyárra – írja Dudás Tamás a pozsonyi Új Szóban.
A „keleti nyitás” több éve visszatérő téma nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Európában. Orbán Viktor magyar kormányfő már 2010 óta kiemelt figyelmet szentel a kínai–magyar kétoldalú kapcsolatoknak, ennek köszönhetően jó viszonyt ápol a kínai vezetőkkel. (…)
Ami Közép-Európát különösen érdekli, az a pénz – állapítja meg az Új Szó szerzője. Kína már világgazdasági szinten is a legnagyobb tőkeexportőrök közé tartozik, régiónknak pedig még mindig külföldi tőkére van szüksége a gazdasági fejlődéshez. Nem meglepő tehát, hogy a kínai dollármilliárdok sokak fantáziáját megmozgatják, Budapesttől egészen Varsóig. Régiónk szerencséje, hogy az érdeklődés ma kölcsönös. Kína hosszú évek óta a nemzetközi pozíciója erősítésén dolgozik, vezetői 2010 táján fedezték fel a Pekinggel szemben rendkívül nyitott közép-európai térséget. Kína jövőbeni terveibe jól illeszkedik a régió, ezért is jött létre 2012-ben Ven Csia-pao akkori kormányfő kezdeményezésére Varsóban a 16+1 platform, mely összehozta Kínát és a 16 közép-kelet-európai országot. Ezen belül Magyarország fontosságát mutatja, hogy Ven Csia-pao a platform ötletét magyarországi látogatása során vetette fel 2011-ben, és 2017-ben Budapesten volt a térségbeli országok csúcstalálkozója. Emellett Orbán Viktor illiberális demokrácia-világképébe is pontosan illeszkedik Kína.
Szinte minden adott tehát – írja Dudás Tamás -, hogy Közép-Európa és Kína gazdasági kapcsolatai erősödjenek az elkövetkező években. Nem árt azonban az óvatosság, mert a kormánydelegációk e hangzatos kijelentései gyakran légüres térbe kerülnek, a nagy csinnadrattával bejelentett projektek végül nem valósulnak meg. Gondoljunk csak a kínai tőkéből finanszírozott Liszt Ferenc reptérre vezető gyorsvasútra, a szolnoki napelemgyárra vagy a hét éve készülőben lévő kazincbarcikai citromsavgyárra.
De nem magyarországi sajátosság, hogy a kínai tőke részvételével készülő projektek késnek vagy vakvágányra kerülnek valahol a Selyemúton, szinte mindegyik közép-európai országban találunk példát ilyesmire.
Ha a kínai cégek nem látják a gyors nyereség lehetőségét, akkor csendben eltűnnek.
Ezért a közép-európai államoknak is józanul kell hozzáállniuk Pekinghez, és vigyázniuk arra, hogy a tetszetős ígéretek mögött a kínai állam érdekei húzódnak meg. Kína ettől még a jövő országa, mellyel érdemes jó politikai és gazdasági kapcsolatokra törekedni. Nem lenne jó azonban, ha Közép-Európa a kínai állam és a kínai vállalatok trójai falovává válna az Európai Unióban.
A brüsszeli bizottság arra kéri a magyar kormányt, hogy ne némítsák el a Klubrádiót. A Reuters hírügynökség ismertette a levelet, melyet Magyarország nagykövetének küldtek el.
A budapesti bírósági döntés szerint a Klubrádiónak február 14-én kell befejezni sugárzását. A Klubrádió interneten folytathatja ugyan, de ez a hallgatóság és a reklámbevételek jelentős csökkenésével jár.
A magyar kormány válasza
A brüsszeli nagykövetség megerősítette, hogy megkapták a brüsszeli bizottság üzenetet. Azt igérték, hogy idővel válaszolni fog. Aligha kétséges, hogy a válasz ez lesz: Magyarország jogállam. Ezért a kormány nem szólhat bele az érvényes bírói döntésekbe. Orbán Viktor már gőzerővel készül a jövő évi választásokra. Ennek a kampánynak keretében igyekszik minden eszközzel gyengíteni az ellenzéki sajtót. A Klubrádió mellett felemelte szavát Biden elnök éppúgy mint a francia és a német külügy. Orbán Viktor tart ugyan a nagyhatalmak kedvezőtlen reakcióitól, de mindent felülír a jövő évi választások megnyerése. Ennek érdekében a hatalom nemigen válogat az eszközökben.
A diktátor parancsára a vírus megállt a határon, úgyhogy nincs járvány Észak Koreában!
A déli sajtó szerint a nem létező vírussal „ünnepelte” Kim Ir szen születésének évfordulóját a diktátor
A média hallgat a világ pedig találgat
Megakadályoztuk a Covid 19 vírus bejutását – büszkélkedett a kormányzó párt politikai bizottságának ülésén Kim Dzsong un. Aki részletekkel nem terhelte meg a közvéleményt, melyet a média nem is tájékoztatott a járványról. A tájékoztatás felelőse a diktátor húga, aki mind gyakrabban lép fel a nyilvánosság előtt mint a hatalom képviselője.
Katonás szigor
A dél-koreai sajtó beszámolói szerint a Covid 19 vírus bejutott Észak Koreába is, ahol drákói szigorral próbálták meg elejét venni a járványnak. A külföldiekkel kapcsolatba került észak koreaiakat karanténba zárták. Aki azt idő előtt elhagyta, az a legsúlyosabb büntetéssel számolhatott.
Miért szerepel oly ritkán a diktátor?
Kim Dzsong un április 15-én, Észak Korea legnagyobb ünnepén nem koszorúzott! Ez a nap a rendszer alapítójának, Kim Ir szen-nek a születésnapja. A legendás nagypapa születésnapját eddig soha nem hagyta ki Kim Dzsong un. Elterjedt a hír: maga a diktátor is megkapta a Covid 19 vírust! A dél-koreai sajtónak ezt a hírét senki sem tudta sem megcáfolni sem pedig megerősíteni. Mint ahogy azt sem, hogy Kínából orvos csoport érkezett egyenesen a diktátorhoz. Kim Dzsong un élete létfontosságú a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer számára. Fia még csak 10 év körül járhat. Húga pedig aligha lenne elfogadható a hadsereg számára mint első számú vezető. A nyilvánosság teljes kontrollja lehetővé teszi, hogy sokáig titkolják: hogy van valójában az első számú vezető, akinek életéért lelkesen fohászkodnak minden gyűlésen Észak Koreában.
Úgy tűnik, hogy az ukrán erők szünetet tartanak ellentámadásukban, hogy átértékeljék taktikájukat – írja az Institute for The Study of War (ISW), idézve különösen az Észt Védelmi Erők Felderítő Központjának vezetőjét, Margo Grosberg ezredest, aki június 16-án azt mondta, hogy szerinte a következő hét napban nem lesz offenzíva.
A Wall Street Journal június 17-én arról is beszámolt, hogy az ukrán erők többsége az elmúlt napokban leállította előrenyomulását, mivel az ukrán parancsnokság átgondolta taktikáját. Az ISW korábban megjegyezte, hogy Ukrajna még nem kötelezte el rendelkezésre álló erőinek többségét ellentámadásra, és még nem kezdte meg fő erőfeszítéseit. A hadműveleti szünetek a nagy offenzívák általános jellemzői, és ez a szünet nem jelenti Ukrajna ellentámadásának végét.
Mindeközben Volodimir Zelenszkij beszélt Rishi Sunak brit miniszterelnökkel, akitől nagyobb hatótávolságú rakétákat kért. Konkrétan
„Ukrajna képességeinek növeléséről volt szó a harctéren, különösen nagy hatótávolságú fegyverek révén”.
Az ukrán elnök arra is hivatkozik, hogy „Oroszország felgyorsítja a nyugati alkatrészeket használó rakéták gyártását”, vagyis szükségesnek tartja ugyanakkor a szankciók fokozásának szükségességére.
Hasim Thaci és társai több mint 100 gyilkosságot követtek el a délszláv polgárháború idején – állítja a vádat képviselő ügyész Hágában.
Egy különleges nemzetközi ügyész (SPO) jelentése szerint Thaci és kilenc másik személy büntetőjogi felelősséggel tartozik mintegy 100 gyilkosság, kínzás és kényszerítés elkövetéséért. Hasim Thaci elnök emiatt lemondta azt a csúcstalálkozót, melyet Washingtonban rendeznek Vucsics szerb elnökkel Koszovó jövőjéről. A csúcstalálkozót ennek ellenére megtartják Washingtonban, ahol Hoti miniszterelnök képviseli Koszovót.
A CIA és Koszovó
Az USA elnöke megígérte a délszláv háború idején Milosevics szerb elnöknek, hogy Szerbia megtarthatja Koszovót annak ellenére, hogy ott a lakosság többsége albán. Jugoszlávia legelmaradottabb tartománya már akkor is a kábítószer-kereskedelem központja volt: a heroin, mely a Közel Keletről érkezett Koszovón keresztül jutott el Hamburgig. Ahonnan azután az USA-ba szállították. A heroin kereskedelmet meg akarta akadályozni a CIA, mert az a tálibokat és más iszlamista csoportokat gazdagított. Ebből a célból szervezték meg az albán fegyveres ellenállást Koszovóban. Hasim Thaci és más koszovói albán vezetők innen jöttek. A háborúban, melyet a szerbek ellen folytattak, mindkét fél követett el bűnöket. Milosevics 800 ezer albánt üldözött el. Az amerikaiak emiatt bombázták Belgrádot. A szerb diktátor megbukott, Hágában végezte életét. Koszovói független lett: vezetői jórészt azok az albán harcosok, akiket a CIA képzett ki. Haradinadzs koszovói miniszterelnök nemrég kényszerült lemondásra, mert a hágai nemzetközi bíróság őt is bűnösnek nevezte. Most Hasim Thaci koszovói elnökre került a sor…
Pár nappal ezelőtt Szijjártó Péter és Bert Koenders holland külügyminiszter egy közös találkozó során megegyeztek arról, hogy véget vetnek a Gajus Scheltema egykori holland nagykövet interjúja által keltett diplomáciai viszálynak. De vajon valóban így lesz? Vagy jövőben bármikor ismét fellángolhat a vita a két ország között? A kérdésre alighanem egy másik ország példája adhatja meg a választ, amely idén Hollandiával szintén komoly diplomáciai bonyodalomba keveredett: Törökország.
Kétségtelen, hogy az elmúlt hónapokban a magyar diplomácia inkább kudarcokról számolhat be, mintsem komoly eredményekről. Budapestnek több nyugat-európai országgal is megromlott a kapcsolata, mint Ausztriával, Franciaországgal, Hollandiával és Németországgal. Az elmúlt egy hónapban pedig a Magyarországgal szomszédos államokkal sikerült összerúgni a port: Romániával a marosvásárhelyi gimnázium bezáratása, Horvátországgal Hernádi Zsolt Mol igazgató ellen kiadott elfogatóparancs, valamint legutóbb Ukrajnával az új nyelvtörvény miatt.
Csakhogy ezzel párhuzamosan a holland külpolitika számára sem éppen a siker évének számít a 2017-es esztendő, és elsősorban nem amiatt, mert Magyarország ügyvivői szintre redukálta a diplomáciai kapcsolatokat az országgal. Hanem azért, mert az év elején egy rendkívül súlyos és az elmúlt években soha nem látott diplomáciai vitája alakult ki Törökországgal.
Kétséges referendum
A két ország közötti viszály azzal vette kezdetét, hogy Recep Tayyip Erdoğan török elnök népszavazást hirdetett meg 2017 április 17-re. A referendumon tétje az volt, hogy Törökországból, amely addig hivatalosan egy parlamentáris demokrácia volt, egy erős prezidenciális rendszert csinálnak. Ez a török gyakorlatban azt jelentette, hogy megszüntették a kormányfői tisztséget, és lényegében a török elnök döntött minden fontos kérdésről, a törvényhozás megkérdezése nélkül.
Recep Tayyip Erdoğan. A kép forrása: Wikimedia
Erdoğan számára ez a népszavazást az előremenekülést jelentette: a török elnök népszerűségében 2016 elején látványos visszaesés következett be. Egy sikeres referendummal nemcsak növelte volna a támogatottságát, hanem sokkal könnyebben folytathatta volna azokat a tisztogatásokat, amelyek 2016. július 14-i puccskísérlet után zajlottak a török politikában, államirányításban, hadseregben és az oktatásban.
Csakhogy az előzetes közvélemény-kutatások és a szakmai elemzések a Törökországot irányító Igazság és Fejlődés Párt (AKP) számára kellemetlen dologra hívták fel a figyelmet. A törökök többsége eléggé passzívan áll a népszavazás kérdéséhez, miközben a felmérések szerint igenek és a nemet aránya nagyjából egyenlő volt. Ankara egyáltalán nem akart kockáztatni és ezért taktikát váltott: nem a törökországi ellenzékieket vagy szekulárisokat akarta meggyőzni a választásokon való részvételről, hanem az országon kívül, főleg Nyugat-Európában élő kettős állampolgárságú törököket.
Elfuserált kampány
Ezért a török kormány energiát és pénzt nem kímélve vett részt egy külföldi kampány megszervezésében. Az interneten és sajtóban csak úgy ömlöttek az „igenre” felszólító hirdetések és véleménycikkek, miközben nem egy prominens török miniszter tervezett olyan körutat, amelyen nyíltan az Erdoğan melletti voksok leadására szólíthattak fel. Hollandia ezen a téren szintén nem volt kivétel, mert közel félmillió holland-török kettős állampolgár él az országban és az AKP szempontjából minden szavazatra szükségük volt.
Épp ezért Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminisztert Hollandiába küldték, aki a hollandiai törökök központi városának számító Rotterdamban készült beszédet tartani, ahol egyes becslések szerint 400 000 török hallgatóság várta volna. Csakhogy váratlan esemény történt: a török külügyminiszter gépének március 11-ig nem adtak leszállítási engedélyt és így vissza kellett fordulnia. A török diplomácia döbbent állt az eset előtt. Elutasították a hivatalos holland álláspontot, miszerint a március 15-i hollandiai választások miatt tagadták volna meg a török külügyminiszter belépését, mert Çavuşoğlu fellépése a Geert Wilders vezette bevándorlásellenes populista Holland Szabadságpárt megerősödését hozta volna magával.
Azonban nem sokkal később egy újabb incidens történ: még ugyanazon a napon egy újabb diplomáciai botrány árnyékolta be a két ország kapcsolatát. Fatma Betül Sayan Kaya török családügyi miniszter Németországból szintén Rotterdamba utazott, hogy a külügyminiszter helyett ő buzdítson a török népválasztáson való részvételre és az igenekre. Csakhogy ő sem tarthatta meg a beszédét. A rotterdami konzulátus épületet előtt a rendőrök feltartóztatták, testőreit „illegális fegyverviselés miatt” letartóztattak és visszakísérték őt a holland-német határig, majd pedig visszarepült Törökországba.
Diplomáciai hadjárat
Ezután valóságos diplomáciai háború zajlott a két ország között. Erdoğan és AKP az első reakcióiban a hollandokat fasisztáknak és náciknak nevezte. Mark Rutte holland miniszterelnök pedig a holland szélsőjobb bábjának titulálta. Visszahívták a török nagykövetüket és ideiglenes bezárták a nagykövetségüket. Törökország az Európai Bírósághoz fordul a külügy- és a családügyi minisztereket sújtó holland korlátozások miatt.
Szerte Törökországban tüntetések robbantak ki, a holland nagykövetség és isztambuli konzulátus előtt tartottak demonstrációkat, de a holland városokban is voltak megmozdulások. Ezután a török vezetés Hollandiát tette felelőssé az 1995-ös srebreniciai vérengzésért, amikor 800 muszlimot mészároltak le a szerbek a holland ENSZ-békefenntartók szeme láttára, akik tétlenek maradtak a mészárlás idején.
Voltak ennek a holland-török viszálynak egészen humoros aspektusai is.
Erdoğan például
Banánköztársaságnak nevezte Hollandiát
A törökországi tüntetéseken néha francia zászlót égettek a holland helyett. Volt, amikor a dühös török telefonálók tévedésből nem a rotterdami, hanem a New Yorkban lévő rendőrösöket hívták fel és fenyegették meg. Paródia tárgyává tették, amikor a Törökország EU-ügyekért felelős minisztere pedig a nyugat-európai ország demokrácia helyzetéért aggódott, miközben Törökországban tavaly óta mindennaposak a tisztogatások.
A Hollandiában élő török tüntetők gyakran vágtak fel narancsot és ittak narancslevet a demonstrációk során. Ennek szimbolikus értéke volt: a holland királyi család színe a narancssárga. A kép forrása: Imgur
Természetesen a holland kormány sem maradt adós a válasszal. A holland külügyminisztérium szintén kivonta a diplomáciai személyzetét Ankarából és a holland nagykövet nem térhetett vissza Törökországba. Több holland élelmiszer és más áru bojkottja miatt jelentős visszaesés következett be a két ország kereskedelemében, a gazdasági elemzők egyelőre még várják a hivatalos adatokat. A lakosság több mint 85 százaléka támogatta a holland kormány reakcióját és Ankarát vádolta a feszültség eszkalálódásért. Sőt, hamarosan a holland-török vitába Ankara Németországot is bevonták, de júliusban a török gazdasági miniszternek tiltották meg az osztrák hatóságok, hogy Ausztria területére lépjen.
A 2017. április 16-án tartott török népszavazáson Erdoğan végül 51,3 százalékkal, a külföldön élő törökök szavazatainak köszönhetően megkapta a felhatalmazást, hogy elnöki rendszert vezessen be az országba. Habár ezután a holland-török viszály enyhült, korántsem szűnt meg teljesen, ugyanis az elmúlt hónapokban szintén fellángolt az ellentét.
Júliusban például az okozott diplomáciai ellentétet a két ország között, mert politikai okok miatt most először tartóztattak le egy holland állampolgárt Törökországban.
Bűne mindössze annyi volt, hogy az interneten és a közösségi oldalakon Erdoğant árulónak és tolvajnak minősítette. Holland nyomásra ugyan pár nappal később szabadon engedték, de a férfi azóta sem hagyhatta el Törökországot és megfelelő diplomáciai képviselet hiányában megvalósíthatatlannak tűnik a kiadatásra.
Erre válaszul a holland parlamentben újabb viták zajlottak Ankaráról és a képviselők megállapodtak abban, hogy új „utazási tanácsot” adnak ki Törökországgal kapcsolatban: a holland állampolgárok már nemcsak a szíriai-török határt, hanem mindenféle demonstrációt kerüljenek el és különösen legyenek részen, ha bármi gyanúsat észlelnek a török hatóságok részéről, akkor azonnal jelezzék.
Magyarország esetében majd a szeptember 29-i uniós csúcstalálkozón, ahol Orbán Viktor és a holland miniszterelnök szintén találkozik egymással, fog kiderülni, hogy valóban rendeződött a két ország viszonya, vagy Törökországhoz hasonlóan továbbra is csak újabb indok kell majd egy holland-magyar diplomáciai adokkapokra.
A rezsim katonái tartják ostrom alatt Kelet-Gútát. Az egyik légitámadás során klórgázt is használhattak.
Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű szervezet azt közölte, hogy a támadást követően 14 embert, főleg gyerekeket vittek légzési problémákkal kórházba, és
egy hároméves gyerek meg is halt.
A tüneteik arra utaltak, hogy klórgáztámadás történt.
Az Aszad-rezsim azt állítja, hogy nem használ vegyi fegyvereket, de korábban több példa is volt erre, néhány éve épp Gútában támadtak szaringázzal.
Gázmérgezést szenvedett gyerekek a támadás után. (MTI/EPA/Mohamed Badra)
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szombaton határozatot fogadott el, amelyben
30 napos tűzszünetet
követelt. Ennek ellenére a kormánycsapatok még ma is bombázták a felkelők uralta várost, a támadásban legalább tíz civil meghalt. Zeid Raad al-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, valamint António Guterres ENSZ-főtitkár a tűzszünetre vonatkozó határozat haladéktalan betartását követelte.
A 2011 óta tartó háborúban hivatalos adatok szerint 340 ezren haltak meg. Mások szerint az áldozatok száma félmilliónál is több lehet.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
