Kultúra

Sérülékeny óriáscsecsemő

Sándor György prédára les már a Rózsavölgyi Szalon bejáratánál, az Örömkönny(v)eim című estje előtt. Be van sózva. Nem bírja kivárni a pódiumra lépését. Már ott szerepel. Érkezésemkor, a szó szoros értelmében, letépi rólam a kabátot. Sürget bennünket, hogy üljünk már le. Még jobban felspannolja magát. Ha úgy tetszik, bemelegít. Már poénokat mond. Persze elég hangosan, hogy a bejáratnál ülők is hallják. Lesi a hatást, már ekkor sütkérezik a sikerben.

Mindjárt 80 évesen is olyan, mint a vásott kölyök, aki egyfolytában rossz fát tesz a tűzre. Túlhalmoz mindent. Elveti a sulykot. Elviselhetetlen, de azért imádni való is. Erőszakosan is szeretetet akar magának kivívni, és ezért bánt is. Akár némiképp felsebez, egyfolytában szurkapiszkálódik, és cserébe nemhogy szeretethullámot, de szinte ölelést vár el. Sérülékeny óriáscsecsemő, részint kopaszon, másrészt, rakoncátlanul loboncos hajjal, Krisztus fejjel. Szeret is váteszként viselkedni, ebből adódtak már bajok, komolyak is. Furmányos észjárású agyában időnként összehalmozódott sok minden, és cikkek formájában előtolult belőle, leginkább az akkoriban más platformon álló Magyar Nemzetben. Több cikktől sokan néztünk csúnyán. Nem értettük, hogy ez a penge gondolkodású fickó, aki az estjein vaslogikával, intellektuális játékossággal, briliáns elmével beszél bármiről, egykori tévéműsorában felszabadultan ökörködött az utcán, nagy elánnal járókelőket tréfált meg, és közben kórképet is rajzolt rólunk, hogy a fenébe hord össze a rendszerváltás után, nyomtatott termékben hetet-havat. Úgy, hogy volt, aki azt mondta neki, ha nem vigyáz, saját magát lövi majd a Dunába.

Kommunista, zsidó családban született, édesapja munkaszolgálatosként halt meg, 4 évesen látta utoljára. A Rákosi Mátyás Gyerekotthonba került. Az orosz nyelvű Gorkij Iskolában kapott ateista, kommunista nevelést. Alapító tagja lett egy KISZ szervezetnek. Később lett belőle fölöttébb társadalomkritikus, akár naponta templomba járó, abszolút vallásos ember, aki a Kádár-rendszerben kimondottan ellenzékinek számított. Még a szocializmusnak nevezett időszakban, katolizált. Azt szokta nyilatkozni, hogy amióta katolizált, azóta öntudatos zsidó. Ellentétekből gyúrták össze. Tán ez tette annyira agyafúrttá. Valaha megtűrtnek számított, aki csak erősen korlátozott nyilvánossághoz jutott. Egyetemi klubokba zarándokoltunk el miatta. A rendszerkritikus Egyetemi Színpad volt az egyik fő „lelőhelye”, vagy a száz körüli nézőt befogadni képes 25. Színház. Keményen ütőseket mondott. Az amúgy zseniális, de nála jóval populárisabb és nagyobb nyilvánosságot kapó Hofi nem ritkán azt képviselte, hogy fölül minden rendben van, de középen eltolják a dolgokat. Vele szemben Sándor csaknem igeként hirdette, hogy semmi nincs rendben, ugyan már be ne vegyük azt a sok maszlagot! Figyeljünk, legyünk résen, ne hagyjuk magunkat átverni, a nevetés pusztító fegyverével röhögjük ki az álságos hatalmon lévőket, tegyük legalább magunk számára Napnál világosabbá az átveréseket, vagányul gúnyolódjunk a minket átverni szándékozókon. Sándor bátor volt, lázító, olykor kimondottan dühös, előadás közben erős érzelmi megnyilvánulásokat is megengedett magának, és ezeket vaslogikával párosította. Lenyűgöző és akár lúdbőröztető volt, a saját maga által kitalált műfajban. Mindmáig humoralistának nevezi magát, ami a humoristának tán töprengőbb, filozofikusabb, műveltebb réteg számára szánt változata, hiszen sziporkáinak kódolása gyakran igényel egyfajta tájékozottságot, olvasottságot, miközben a lehető legvaskosabb, legprimérebb eszközökkel is operál.

Ilyen a nézőmacerálás, például a nem eléggé figyelő nézőre való rászólás, annak a produkció közbeni odébb ültetése, akit zavar egy reflektor fénye, vagy annak megszólítása, aki nem nevet, hogy „mi van, nem erre számított?” Ha válaszolnak neki, azt is lereagálja, ha nem akkor azt is. Változatlanul parádés az improvizációs képessége. Ugyanakkor saját maga által írt, meglehetősen kötött szöveget mond, amiből kibeszél, kikacsint, de azt azért előre eltervezetten elmondja végig. Akkor is, ha akár ezt 40 évvel ezelőtt írta. Az est első részében ugyanis a Lyukasóra című ősrégi műsorából mond részleteket. Felhívja a figyelmünket, hogy sajnos még mindig mennyire aktuális. És tényleg. A hazai viszonyok sok tekintetben visszakunkorodtak oda, amikor ezek az írások születtek. Ülnek a poénok. Sőt, akár ütnek. Sándor pedig elemében van, reagál az őt félkörívben körbe ülő publikum minden rezdülésére, szokásosan erős a mimikája, széles a gesztikulációja. Tanár paródia segítségével is megmutatja, hogyan akarnak bennünket beállítani a sorba, betörni, hogy próbálják mosni az agyunkat, hajlítani a gerincünket. Hát igen, bizony, szeretjük, nem szeretjük, ez most ordítóan aktuális, miközben egy fél mondat aktualitás sincs.

No majd, a második részben, gondolom balga módon. Ott azonban jönnek a szintén régi, Karinthy által ihletett íróparódiák, amik stílusbravúrok, remekek, de valahogy forrongó viszonyaink között most nem ezt várnám. Hanem azt, hogy Sándor ne csak annyira áttételesen, mint az első részben, fiatalkori önmagához híven, markánsan foglaljon állást, ha kell, mutassa meg mennyire felindult, dúljon benne a közlésvágy, ne előadó-művészetének finomságaiban sütkérezzen. Félreértés ne essék, ezt a részt is fölöttébb élvezem, – bár néha ekkor már mutatkoznak a fáradtság jelei -, hiszen egy vitathatatlanul nagy művész áll a pódiumon, örömtelien ereje teljében. De és, de…! Most olyan időket élünk, hogy akinek erre módja van, egyértelműen, világosan, keményen meg kell szólalnia.

Sándornál a balról jobbra sasszézás után a magának kitalált híd szerep következett, ami valószínűleg nehezíti az egyértelmű állásfoglalást. A Kossuth-díj meg a Nemzet Művésze cím, pedig nehezítheti az ellenzékiséget. De most nyilvánvalóan nem akar ellenzéki lenni, miközben csak érezteti, hogy sok minden neki sem tetszik. A másik oldalra sem teszi le azonban a voksát.

Ő a híd. Arról már nem akar beszélni, hogy akár ez a híd is leszakadhat.

Sting: mindnyájunknak harcolnunk kell a mesterséges intelligencia zenéje ellen

Elárasztja az internetet az olyan zene, melyet a mesterséges intelligencia hozott létre – mások műveiből. Sting, akit csütörtökön kitüntettek Londonban, úgy nyilatkozott, hogy “az embereknek mindenképp irányítaniuk kell a gépeket nehogy azok átvegyék az uralmat.”

“A zene hozzánk, emberekhez tartozik”

– nyilatkozta Sting a BBC-nek.
Hozzátette: ”mindenkinek harcolni kell az emberi tőke értékeiért szemben a mesterséges intelligenciával!” Óriási globális vita bontakozott ki a mesterséges intelligencia által előállított zenékről, melyek egyre népszerűbbek a világon.

A múlt hónapban egy “zeneszerző” a Tiktokon közölte, hogy a mesterséges intelligencia segítségével hozta létre slágerét Heart on my Sleeve címmel. A hangot a Drake and the Weekend “kölcsönözte”. A sláger “szerzője” büszkén kijelentette : ”ez a jövő!”

Nick Cave, az ausztrál dalszerző énekes már januárban felhívta a figyelmet arra, hogy körülbelül 15 olyan szám kering az interneten, melyet az ő dalaiból csináltak a ChatGPT felhasználásával. Nick Cave úgy nyilatkozott, hogy

“ez groteszk kigúnyolása az emberi alkotásnak.”

A ChatGPT-t kifejlesztő cég, az OpenAI főnöke nemrég Washingtonban a szenátus albizottsága előtt sürgette a törvényhozókat, hogy szabályozzák a mesterséges intelligenciát.

Szembeszállás helyett felhasználás

“Én teljes mértékben ki akarom használni ezt a modern technológiát bár van itt egy kis etikai probléma” – nyilatkozta David Guetta francia zenész és DJ a CNN gazdasági rovatának. Az etikai probléma persze nem is nagyon kicsi hiszen a szerzői jogokról van szó, a zenészek megélhetéséről.

Sting viszont elutasítja a mesterséges intelligenciát úgy ahogy van: ”halálosan unom, ha egy számítógép által készített képet kell néznem. Szerintem ugyanilyen érzést vált ki az a zene is, melyet a mesterséges intelligencia állít elő.”

Vajon észrevehető-e a különbség? Laikusok számára aligha. Tudja ezt Sting is, aki így folytatta: ”talán az elektronikus tánczene esetében elmegy a mesterséges intelligencia, de olyan daloknál, melyekben emberi érzésekről esik szó, már nem.”

A Universal Music Group, amely Sting szerzői jogait képviseli már áprilisban levélben fenyegette meg nagy platformokat mondván a Spotify, az Apple Music és a többiek “szerzői jogi csalást“ követnek el amikor teret adnak a mesterséges intelligencia által kreált zenéknek.

“Az eszközök persze hasznosak, de nekünk kell irányítanunk őket. Nagyon elővigyázatosnak kell lennünk, ha nem akarjuk, hogy a gépek átvegyék a hatalmat felettünk“

– hangsúlyozta Sting, aki már zenei munkásságáért megkapta a Grammyt és a Golden Globe díjat, csütörtökön pedig kitüntették a The Ivors Academy legmagasabb díjával  Londonban.

Schilling szerint másokat is zaklatott Marton László

0

Csütörtök este a Hír TV-ben Kálmán Olga vendége volt Sárosdi Lilla férje, Schilling Árpád rendező, aki elmondta, hogy miért nevezte meg végül felesége a zaklatóját. Arról is beszélt, hogy sokan megkeresték őket Marton Lászlóról szóló hasonló történetekkel.

 

Schilling Árpád az Egyenesenben elmondta, hogy továbbra sem a zaklató személyét tartják fontosnak, hanem azt, hogy szó legyen a problémáról, de olyan sok üzenetet kaptak arról, hogy a feleségét zaklató rendező évtizedek óta folytatja tevékenységét, hogy

Sárosdi Lilla kötelességének érezte megnevezni Marton Lászlót.

Emellett az is hozzájárult ahhoz, hogy közzétegye a zaklató nevét, hogy nagy volt rajta a nyomás: sokan panaszkodtak ugyanis azért, hogy másokra is ráillik a leírás, amelyet a neves rendezőről adott.

Az is szóba került, hogy miért most osztotta meg Sárosdi Lilla a történetet. Erre a kérdésre Schilling Árpád elmondta, hogy felesége nemrég kétszer is összefutott Marton Lászlóval, akivel egyébként nincsenek beszélőviszonyban, nem volt köztük semmi kapcsolat a zaklatási ügy óta. Egyszer az utcán, egyszer pedig a Színikritikusok Díjának átadóján látta Sárosdi Lilla a rendezőt, és ezek a találkozások nagyon felkavarták az érzéseit. Illetve a hollywoodi zaklatási botrány is motiválta abban, hogy előálljon a történettel.

Schilling Árpád szerint ez az ügy mindenkit hozzásegíthet ahhoz, hogy megtanuljuk jobban kezelni a szexuális zaklatásokat. Ezért támogatni kell azokat, akik elő mernek állni a történetükkel, és nem megkérdőjelezni a szavahihetőségüket. Arról is beszélt, hogy nem akarja lejáratni a szakmát, de

felül kell vizsgálni azt, hogy hol kell meghúzni a határokat színész és rendező viszonyában, illetve a tanárok és diákok között. 

Szerinte, ha Marton László vállalja a pert, akkor lehet, hogy magára szabadítja azt a rengeteg embert, aki hasonló dolgokat élt át miatta. Hozzátette, hogy feleségét nem zavarná, ha perre kerülne a sor, mert végre kiderülhetne az igazság. Schilling elmondta, hogy azt szeretné elérni, ha Marton László „belátná, hogy itt a vége”, és visszavonulna a tanítástól és a rendezéstől is.

Arról is beszélt, hogy felesége megkönnyebbült, hogy végre napvilágra került a történet, azóta jobban érzi magát, ezért szívesen vállalja a következményeket is. Továbbá erőt ad neki a sok támogatás és megkeresés, mert úgy érzi, másokat is képvisel.

A beszélgetésből kiderült, hogy Sárosdi Lillát nemcsak Marton Lászlóról szóló történetekkel keresték meg a szakmából, hanem más rendezők neve is előkerült.

Andy Landy mosolyalbuma – Történelem óra pacal módra

„Magyarország keresztény kultúráját, nemzeti örökségét, a magyarok jövőjét fenyegető erőszakos kihívásokkal kell szembenézni, mint 1944-ben” – mondta a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára.

Németh Szilárd történelmi ismereteit nem csak a keresztény kultúra elnyomása miatti aggodalom, de valószínűleg a pacalpörkölt és a barackpálinka túlzott fogyasztása is nagymértékben befolyásolhatta amikor a fenti mondatot Kiss János altábornagy sírjánál a kőszegi temetőben megtartott emlékezésen felbüfögte. Szegény az örökséget összetévesztette az ökörséggel!

FH

A jövő sztárjai egy formabontó előadásban

0

November 17-én, a Suncity – Holnap Tali! musical premierjén új műfajt ismerhet meg a Magyar Színház közönsége. Szente Vajk rendezésében, Johnny K. Palmer zenéivel és slágerfeldolgozásaival bemutatkozik a színház történetének első popmusicalje, főszerepben Csonka Andrással, Tóth Angelikával, Pásztor Ádámmal, és a Holnap Tali! web- és televíziós sorozat sztárjaival.

„Izgalmas és sikeres előadás várható, amelynek már csak azért is a Magyar Színházban van a helye, hiszen az alkotók közül sokan itt kezdték pályájukat, többek között a produkcióban szerepet vállaló Csonka András, és Szente Vajk is, az előadás rendezője” – mondta az olvasópróbán Zalán János, a Magyar Színház igazgatója, majd Kirády Attila, a sorozat producere a Holnap Tali!-brand sikeréről beszélt. „A Holnap tali! websorozatként indult, és később kezdte vetíteni a televízió. Ez a szokatlan sorrend egy év alatt 8 millió videóindítást eredményezett” – hangsúlyozta

Szente Vajk, az előadás rendezője többek között

a SunCity történetének aktualitásaira és a formabontó megoldásokra hívta fel a figyelmet.

„Kirobbanóan energikus története van a darabnak. A népszerűség, a feltétlen érvényesülés, vagy annak szükségtelensége nagy kérdése a fiatal korosztálynak, és igazán jó, hogy erről végre egy színházi előadásban beszélhetünk. – emelte ki Szente Vajk, a SunCity rendezője.- Nagy öröm együtt dolgozni a jövő filmes és zenés színpadi sztárjaival, remélem, jó pár évtizedet eltöltünk még együtt. A tizenéveseket rengeteg inger éri, a színháznak ezzel is fel kell venni a versenyt, Johnny K. Palmer munkáival pedig nagyon progresszív, musicalszínpadon ritkán hallható zenei világot emelünk be az előadásba. A legjobbját nyújtja állandó és ötletteli csapatom, Túri Erzsébet és Kovács Yvette tervezők, és Túri Lajos Péter koreográfus.

Az előadás így tele lesz meglepetésekkel, melyek közül az interakció kétségkívül a legfontosabb szegmens: a közönség a mobiltelefonja segítségével határozhatja meg, mi legyen a darab végkicsengése. Így ne döbbenjen meg senki, ha így kezdődik majd az előadás: Kérjük, kapcsolja BE mobiltelefonját!”

Földi pokol

A Földi paradicsom címből persze sejteni lehet, hogy éppen az ellenkezőjéről lesz szó, földi pokolról. Méghozzá Caryl Churchill angol írónő esetében leginkább szexuális pokolról, ami hatalmi játszmákkal is ötvöződik. Nemre, korra való tekintet nélkül szinte mindenki mindenkivel próbálkozik, és ettől közel sem boldog, a tíz éves KV Társulat előadásában, a Trafóban.

Fotó: Kovács Juju

A sikeres írónő jól megkeverte a szálakat, azt is előírta, hogy például melyik nőt adja férfi, vagy éppen fordítva. Szinte nehéz követni, hogy ki kivel és miért, mit akar, de a lényeg az, hogy az ég egy adta világon senkinek nem jó, ami van, legfeljebb nagyon időlegesen. Ráadásul az első rész a XIX. században játszódik, egy afrikai brit gyarmaton, ahol feltehetően még büntetés is jár azért, ha valaki eltér a megszokottól, a hagyományos nemi szerepektől. Színleg mindenki azt is csinálja, amit kell, amúgy pedig

abszolút keresztül-kasul, kiszámíthatatlanul történik minden.

A leszbikus nevelőnő például a ház úrnőjéért rajong, aki viszont a macsónak kinénéző házibarát Harryra hajt, ő pedig a család fiú gyerekét, akit nő játszik, igyekszik nagy elánnal megkörnyékezni. És még sorolhatnám…

Fotó: Kovács Juju

Káosz a köbön. Na ebből aztán lesz nemulass, persze nem olyan, mint mondjuk egy szaladgálós bohózatban. Bár azért ebből is van kicsi ebben az 1976-ban írt, a világban többfelé sikert aratott darabban, aminek műfaja tán leginkább tragikomédia.

Sokat lehet rajta nevetni. Ha valaki nem harcedzett színházba járó, csak a bársonyfüggönyös teátrumokat látogatja, akkor akár szörnyülködni is, hogy mit művelnek ezek a hétpróbás színészek. Káromkodnak például vaskosan, csókolóznak, és nem csupán az ellenkező neműek, földön fetrengve orgiát imitálnak. Na jó, ezt már csak a második részben, a XX. században, amikor már a hetvenes évek, vagy éppen napjaink Angliájában járunk.

Különös logikai csavarral azonban mindenki csak huszonöt esztendővel idősebb, viszont

garantáltan nem az a színész játssza, aki az első részben,

ami nem jelent felvonást is, mert szünet nélküli a produkció. Egy szemetes zsákból a padlóra kiborított ruhákból választja ki valamennyi szereplő a magáét, hogy az orrunk előtt öltözzön át a modern korra. Amúgy naná, hogy van anyaszült meztelenség is. De ez most nem feltétlenül provokáció, bár persze van benne az is, de közben kifejezi azt a mérhetetlen káoszt, bizonytalanság-halmazt, félelmet, identitászavart, ami bennünk dúl. Azt, hogy magunk sem tudjuk mit is akarunk, tartunk annak meglépésétől, amit igazán szeretnénk.

Fotó: Kovács Juju

Aztán pedig bűntudatunk van, vagy a modern korban, amikor pedig elvileg mindent szabad, tán már nincs is. Kontroll sincs, nihil van, nagy büdös semmi, és az ezzel járó létbizonytalanság, meg persze a soha kellően ki nem élhető, mindent eluraló, visszafojtani próbált, de mégiscsak fékezhetetlen vágyak.

Az első részben még Clive, a Scmied Zoltán által megformált gyarmati tisztviselő, a család feje, a nyilvánvaló középpont, aki hű, de nagyon férfiasságával, látszólagos határozottságával, rendszeresen felemelt érces hangjával, villámló tekintetével mindenkit igyekszik leuralni. De hát azért ez már ekkor is csak szórványosan sikerül.

A második részben pedig már

az illúziója sincs meg annak, hogy bármi is egyben lenne,

minden és mindenki szanaszét hullik. Clive feleségét, Bettyt, fodros-bodros blúzba öltözötten, Szabó Zoltán alakítja, kényeskedve, selypegve, színleg erkölcscsőszként, gyakorlatilag írott és íratlan szabályokat egyaránt áthágva. Jászberényi Gábor, Joshua, a fekete szolga, félmeztelenül, hófehér felsőtesttel, megalázottan, szexuális szolgáltatásokra is evidensen kötelezetten. A háziak állandóan felhúzott orrú, örökösen durcás kisfia, Edward, Messaoudi Emina. A csak saját lelki zűrzavaraira figyelni képes nevelőnője, Urbanovits Krisztina. Terhes Sándor a külsőleg férfias, meleg felfedező, aki leginkább a kis srác Edwardot igyekszik felfedezni. Száger Zsuzsanna nyársat nyelv özvegyként, némiképp kívülről, megrettenve figyeli ezt a díszes társaságot. Vagyis minket?

Fotó: Kovács Juju

Hiszen a szerző elég nyilvánvalóan úgy gondolja, hogy rólunk beszél, tükröt mutat nekünk, tessék, tessék, jöjjetek, nézzétek, ugye nem is annyira kellemes ezt bámulni. És nyilván temérdek dologban igaza van. De azért én bevallom, hogy megrökönyödés helyett, a vége felé kicsit unni kezdtem ezt az egészet. Balga módon azt hittem, hogy valamerre mégiscsak tart a darab, nem csupán azt taglalja, hogy szétestünk, szétestünk, még ennél is jobban szétestünk, meg így is maradunk. Ez már kicsit monoton.

Miközben rendezőként Ördög Tamás, feladatának megfelelően, rendet tart a színpadi káoszban, a színészek pedig odaadással, ihletetten, tehetséggel, hogy azt ne mondjam, szakmájukba vetett maximális hittel ábrázolják, hogy már semmiben nem lehet hinni.

Sophie Marceau: Depardieu tipikus szexuális ragadozó

A francia színésznő, aki fiatal korában többször is közös filmet forgatott Gérard Depardieuvel, most úgy érezte, hogy kitálalhat a 74 éves sztár szexuális zaklatásáról. A Le Monde című lapban elmesélte, hogy a fiatal és csinos színésznővel milyen megalázóan bánt Gérard Depardieu, aki a forgatáson résztvevő minden nővel szemben úgy viselkedett mint egy szultán a háremben.

“A csók jelenetünk előtt szándékosan fokhagymás csigát evett, mert előtte elmondtam neki, hogy undorodom ettől. Amikor pedig az ágy jelentre került a sor, akkor a keze ott járt mindenütt, ahol nem kellett volna. Világos volt, hogy minden nőt szexuális zsákmánynak tekint” – mesélte Sophie Marceau erről az időszakról amikor Gérard Depardieu viselkedése egyáltalán nem volt kivétel hanem sokkal inkább szabály.

A metoo kampány azóta elérte Franciaországot is, Gérard Depardieunek számtalan többé vagy kevésbé megalapozott váddal kellett szembenéznie.

twitter.com

A legsúlyosabb vádat egy akkor 22 éves színésznő fogalmazta meg amikor azt állította, hogy a hetven körül járó sztár megerőszakolta. Depardieu természetesen tagad, ítélet még nincsen Franciaországban.

Depardieu orosz állampolgárságot kapott Putyintól

A francia színész igencsak jó kapcsolatban állt az orosz elnökkel, aki szép pénzért vásárolta meg a “barátságát”. A metoo kampány által üldözött Depardieu azonban érezte, hogy még egy támadási felületet nem engedhet meg magának, ezért az ukrajnai háború miatt hevesen bírálta Putyint.

“Őrült és elfogadhatatlan vállalkozásnak” – bélyegezte az orosz agressziót Ukrajna ellen.

Ukrajna 2015-ben öt évre kitiltotta az országból a francia színészt miután támogatta a Krím félsziget orosz megszállását. Akkoriban Depardieu nagyszerű demokráciának nevezte Putyin birodalmát, ahol megkapta az állampolgárságot. Miért volt fontos Depardieunek az orosz állampolgárság? Mert évek óta háborúban állt az adóhivatallal Franciaországban, és az adócsalásra  akkor remek megoldásnak látszott az orosz állampolgárság, mely Putyin 2022-es agressziója után tehertétel lett.

A párizsi Le Monde felsorolja azoknak a diktátoroknak a listáját, akik mind jóba voltak Gérard Depardieuvel Fidel Castrotól Vlagyimir Putyinig. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a diktátorok PR szolgálata néhány ezer vagy épp millió dollárért megvásárolta a francia színész “barátságát”. Üzbegisztánban Gérard Depardieu egymillió dollárt kapott egyetlen dalért, melyet a diktátor lányával együtt adott elő. A párizsi lap mindezt azzal a sokatmondó címmel adja elő, hogy: Gérard Depardieu, a francia film szent szörnyetegének hanyatlása.

Filmnek nem túl jó, de kísérletként érdekes a festett Van Gogh-mozi

A Loving Vincent a világ első olyan filmje, amelyet teljes egészében kézzel festettek, méghozzá olajfestéses technikával, és mint ilyen, mindenképpen érdekes kísérlet. Filmélményként viszont sok kívánnivalót hagy maga után, hiszen pont a filmes jellegzetességek működnek benne a legkevésbé, így valószínűleg nem fogják elárasztani a festményfilmek még a művészmozikat sem.

Vincent van Gogh a világ egyik leghíresebb festője, akit jellegzetes stílusáról és tragikus életéről ismer mindenkit. Ezt a kettőt kapcsolja össze a Loving Vincent: úgy járja körül Van Gogh életének utolsó napjait, hogy az elmesélt történet közben magának a festőnek a képeit idézi meg. Ráadásul nemcsak formailag, hiszen a film képkockáit konkrét műalkotások inspirálták, sok esetben pedig egyenes Van Gogh tájképek és portrék reprodukciói.

Ezzel a művészettörténetben jártas nézőnek a ráismerés örömét is tartogatja a film, de az alkotók (a film nemzetközi stábbal lengyel és brit koprodukcióban készült) azokra is gondoltak, akik kevésbé műveltek Van Gogh-témában: a Loving Vincent végén elmagyarázzák, hogy ki kicsoda a történetben, és a megjelenő festmények egy részéről is szó van. A filmből az szintén kiderül, hogy állnak a kutatók a Van Gogh-sztori felfejtésével, hiszen a festő halála (és élete) körül még most is sok a rejtély.

A film története is erre épül tulajdonképpen: Van Gogh halála utána egy évvel egy ismerőse megpróbálja kideríteni, hogy

mi vezetett ahhoz, hogy a festő megölje magát.

A nyomozás kiindulópontját egy levél adja, amelyet Van Gogh a testvérének, Theónak írt, de már nem küldte el. A levél kézbesítésével az arles-i postás bízza meg a fiát, Armand Roulin-t, aki – mivel nem kifejezetten kedvelte a furcsa festőt – először ellenkezik. Végül mégis elindul a levéllel Theo Van Gogh-hoz, és miután Párizsban kiderül, hogy neki már nem tudja kézbesíteni, Auvers-sur-Ois-ba megy, ahol a festő utolsó napjait töltötte.

Elhatározza, hogy Van Gogh orvosának és barátjának, Paul Gachet-nak adja át a levelet, de amíg a kis faluban a Gachet-val való találkozásra vár, elkezdi érdekelni, hogy mi történhetett a festővel. A főszereplő tehát tulajdonképpen a Van Gogh nyomában járó Armand Roulin (Douglas Booth), aki egy idő után már nem kötelességnek, hanem személyes missziónak tekinti, hogy minden lehetőt megtudjon a festőről, és közben, mint egy coming of age-moziban, saját személyisége is fejlődik.

Armand Roulin sárga kabátban, a kép bal szélén az arles-i kocsmában

A nyomozásnak vannak izgalmas és kevésbé izgalmas elemei sajnos – például a sok a fekete-fehérre mázolt flashback – , korántsem szolgáltat a forgatókönyv elég alapanyagot ahhoz, hogy a különleges animációt leszámítva is érdekes legyen a Loving Vincent. Nyilván nem a történeten volt a hangsúly, hanem azon, hogy festészetet a filmmel ötvöző alkotás jöjjön létre, ami hatalmas vállalkozásnak bizonyult.

125 festőnek több mint 65 ezer képkockát kellett elkészítenie a másfél órás játékidőhöz, a Loving Vincent-ben viszont pont az nem néz ki igazán jól, ami a film médiumának lényege: a mozgókép és a montázs. A Van Gogh-imitációtól a látvány folyamatosan vibráló hatást kelt, ahogy mozognak a szereplők és változik a környezetük, ami a közelképeken még érdekes is tud lenni, viszont a totáloknál már kifejezetten idegesítő lehet.

A nézőnek határozottan hozzá kell szoknia ehhez a furcsa képélményhez, és ezután is a legtöbb, ami elmondható róla, hogy érdekes. Mivel a szűkebb képkivágások és statikusabb jelenetek működnek jobban, a színészi játék meg csak nagyon áttételesen tud érvényesülni. Az Oscar-jelölt Saorsie Ronan (Marguerite Gachet) ide vagy oda, az ember néha eltűnődik azon, hogy mi értelme is volt ezt a technikát filmkészítéshez alkalmazni. Mivel az olajfestményekre jellemző esztétikai minőségek sem jönnek át a mozivásznon,

leginkább csak az ötletet és a befektetett energiát lehet értékelni, hogy egy festőről festett film készült.

Most először.

Marguerite Gachet (Saoirse Ronan) a zongoránál

Több mint 120 Van Gogh-képet használtak fel a Loving Vincent-hez, és a két éves alkotófolyamatból egy évig tartott csak annak a kidolgozása, hogy hogyan lehetne ezeket mozgóképre átültetni. Majd a jeleneteket először eljátszották a színészek Van Gogh-festmények által inspirált díszletben, vagy zöld háttér előtt, hogy CGI technikával, utólag komponálják bele a festményeket a képbe.

A felvételek alapján festették meg a festők az animációhoz szükséges képkockákat, amiket aztán egyesével lefotóztak nagy felbontásban – tehát már legalább az ötödik áttételnél tartunk, ha tudja követni a kedves olvasó – és még egy kis utólagos számítógépes szín- és egyéb korrekcióra is szükség volt az animáláskor. Így a művészetelméleti kérdések iránt érdeklődők jót vitatkozhatnak azon, hogy amit láttunk, akkor tulajdonképpen mi is azon túl, hogy egy eddig ki nem próbált, elképesztően bonyolult és munkaigényes animációs technika. Lefestett film? Megfilmesített festmény? Festett mozgókép? Vagy valami teljesen más?

Zaklatás

Szinte egyfolytában zaklatják a fiatal, tehetséges színésznőt. Leteperik, majdnem megerőszakolják, zaklatják szóval, nézéssel, rábeszéléssel, pénzzel, gazdagság, jólét ígéretével, pályáról való eltérítéssel. Végül megveszik szőröstül, bőröstül. Valló Péter rendező nem aktualizálja A művésznő és rajongói című Radnóti Színházban bemutatott Osztrovszkij darabot. Meglehetősen aktuális az minden aktualizálás nélkül is.

 

Arról regél, hogy a színház mennyire tud vagy nem tud létezni, támogatók, mecénások, körülötte lévő léhűtők, fontoskodók, haszonlesők, befolyással üzérkedők nélkül. Kérdés, mennyire lehetséges művészi függetlenség, mi az ami még elfogadható kompromisszumnak nevezhető, mi az ami már megalkuvás, mi az, amikor már hajlik, sőt roppan a gerinc, és mi az, ami már valós vagy vélt előnyökért akár teljes önfeladással jár.

Fotó: Dömölky Dániel

Színház a színházban játékot látunk, ez rendszerint mindig hálás. A darabban van több helyszín, de Horváth Jenny díszlettervező ezt egy vidéki színházi öltözőre redukálja. A főszereplőnő, Alexandra Nyegina öltözőjére. Ott sorakoznak a pompázatosnak látszani akaró, de némiképp megkopott, olcsó anyagú ruhák, amikbe tán beivódott a művésznő mamája által helyben összeütött olcsó ételek szaga. Csaknem érződik a pállottság, az izzadtság is, a lelakottság ugyancsak, hogy ez lényegében egy második otthon, csak ide csöngetni sem kell, kopogni sem feltétlenül, némiképp olyan, mint egy átjáróház, ahová bárki kéretlenül betoppanhat, és jogot formálhat magának arra, hogy huzamosabb ideig ott is maradhasson. Intimitásra alig van lehetőség, miközben sokan vágynának rá. Vagy legalábbis a tehetséges, szemrevaló színésznő leuralására, birtoklására, mindenáron való megszerzésére.

Fotó: Dömölky Dániel

Kelemen József például olyan látszólag disztingvált, hercegnek becézett, jól öltözött urat ad, aki úgy érzi, van annyira befolyásos, hogy ezért kapásból biztosra mehet, és totálisan felháborodik, amikor Nyegina ott, rögtön, az öltözőben nem áll kötélnek, durván leteperi, és még neki áll feljebb. Amikor nem jön létre a vágyott aktus, iszonyúan megsértődik, és hathatós része lesz abban, hogy kirúgják az amúgy ünnepelt színésznőt, akit egyenesen a direktornál fúr. Ocsmány alakokból széles a skála. Pál András magas rangú tisztviselőként, ugyancsak nagyképűen és durván hajt rá a nőre, de közben a színész elég nyilvánvalóvá teszi a szorongásait is. Rusznák András az a dúsgazdag gyáros, aki abszolút nyeregben érezve magát, végül nagy birtokon való békés életet, házi színpadot ígérve, eltéríti Nyeginát a hivatásától.

Fotó: Dömölky Dániel

Valló Péter a maga gondosan kidolgozott, realista módján, biztos hozzáértéssel rendezte meg a produkciót, jó színészi alakításokkal, markáns karakterekkel, magas színvonalon. Ez nem azt jelenti, hogy az előadás végig tűzbe hoz, lázban tart, de olykor ez is megtörténik, máskor pedig nézem a remek színészi alakításokat. Lovas Rozi Nyeginaként pazar. Ezernyi árnyalat eljátszására képes. Bámulatos a mimikája, az arca mindent tükröz. Ha kell, a helyzetet uraló, tehetségében biztos, jeles színésznő, aki előtt minden bizonnyal nagy jövő áll, máskor pedig kis kiszolgáltatott, reszkető veréb, aki riadtságában meg sem tud mukkanni. A végletek végletét is eljátssza. A mamája Börcsök Enikő, aki ott létezik vele az öltözőben, mindenben segíteni igyekszik, tolja azért a megalkuvással járó, módosabb lét felé, és e szerint stíröli az öltözőbe betoppanó pasasokat. Börcsök is nagyszerű, megmutatja a kapuzárási pánikot, kicsit olykor ő is kelleti magát, és jelzi, hogy végre-valahára ő is szeretne jobb módúan élni. Porogi Ádám a fantaszta, világjobbító bölcsész, tényleg szerelmes Nyeginába és ő is belé, de hát ebben a primer érdekek és primer ösztönök által vezérelt közegben a szerelem hosszabb távon halálra van ítélve. Bálint András egykori direktorként, mostani ügyelőként, valamelyest próbálná óvni a valós értékeket, igyekszik legalább a színfalak mögött hangoskodókat kisebb hangerőre inteni, hogy valamelyest zavartalanul lemenjen az előadás.

Fotó: Dömölky Dániel

Schneider Zoltán a valamikor nagy tragikus színész, aki elitta az eszét, de azért még vannak józan meglátásai, felvillanásai. Ő tán független próbált maradni, ezért jutott ideáig, soha nem lesz képes visszajutni a fővárosba, az ismertek, a méltán nagyok közé. Konfár Erik fiatal színházigazgatója tudná mi a jó, de őt már leginkább csak a bevétel érdekli, értékrendje és tettei így külön utakon járnak. Martinovics Dorina a csinosságát agyon hangsúlyozó, könnyen áruba bocsátkozó színésznő, nem olyan harsogóan tehetséges, mint Nyegina, de simulékonyan alkalmazkodó, ezért könnyen a helyére kerülhet. Benedek Mari feltűnően puccos, rikító, ízléstelenségbe hajló ruhákat tervezett neki. Morcsányi Géza élő, lüktető, friss, mai fordítást készített.

Az előadás szép kis „állatseregletet” mutat. Jobbára eléggé torz pofákat, tragikomikus alakokat. Sokat lehet rajtuk nevetni, de időnként azért összeszorulhat a gyomrunk, és el-eltöprenghetünk azon, hogy esetleg mi is hasonlatosak vagyunk hozzájuk!? Mi is ilyen zaklatók és zaklatottak vagyunk?

Kevin Spacey-t lecserélik a főszereplésével készült filmben

0

Meglehetősen szokatlan és rizikós dologra vállalkozott Ridley Scott mindössze néhány héttel A világ összes pénze című új filmje bemutatója előtt: úgy döntött, hogy a szexuális zaklatási botrányba keveredett Kevin Spacey helyett Christopher Plummer fog szerepelni a már leforgatott alkotásban.

Kevin Spacey az olajmágnás J. Paul Getty játszotta a filmben, amely a milliárdos unokájának 1973-as elrablását dolgozza fel. A világ összes pénze december 22-én kerülne a mozikba, és ezen a dátumon egyelőre nem is változtatott a Sony, a rendező, Ridley Scott viszont egyoldalúan úgy döntött, hogy a hátralévő néhány hétben lecseréli Spacey-t Plummerre.

A rendező csak szerda délután értesítette döntéséről a stúdiót a Hollywood Reporter forrásai szerint. Azt is írják, hogy eredetileg is a 87 éves Plummert szerette volna J. Paul Getty szerepére, de a stúdió nagyobb nevet akart, így került képbe az 58 éves Kevin Spacey.

Azóta már biztosan megbánták a döntést, mert abban a másfél hétben, amely az első vádak megjelenése óta eltelt, egyre többen álltak elő a saját történetükkel arról, hogyan zaklatta őket a sztár.

Köztük van Richard Dreyfuss fia, Harry Dreyfuss is,

aki azt állítja, hogy 18 éves korában, apja jelenlétében fogdosta Kevin Spacey. Az eset akkor történt, mikor Spacey a londoni Old Vic Theaterben rendezte Richard Dreyfuss-t, és olvasópróbát tartottak a darab bemutatója előtt. Harry Dreyfuss nem mert botrányt csapni, apjának is csak később szólt az esetről. Szerinte Spacey egyértelműen kihasználta sztárstátuszát, és tudta, hogy a fiú inkább nem mond majd semmit.

Legutóbb egy tévés újságíró, Heather Unruh vádolta meg Spacey-t azzal, hogy tavaly 18 éves fiát zaklatta egy bárban. Egy londoni pultos is arról számolt be, hogy Spacey fogdosta egy buliban.

Úgy tűnik, hogy a sztár karrierje menthetetlen:

a Netflix még a múlt héten bejelentette, hogy nem forgatnak vele többet a Kártyavár című sorozatban, amelynek Spacey a főszereplője és producere is volt, és inkább kiírják a sorozatból.

Az még nem világos, hogy A világ összes pénzében hogyan tudják majd lecserélni Spacey-t Plummerre. Spacey egyébként mindössze nyolc napot forgatott a filmhez, és a jelenetek nagy részében egyedül volt, de a film másik két sztárját, a J. Paul Getty ügyvédjét játszó Mark Wahlberget, és a lányát alakító Michelle Williamst mindenesetre már behívták pótforgatásra.

A Hollywood Reporter szerint ebben a kiélezett helyzetben, ilyen közel a bemutatóhoz az is elképzelhető, hogy a több szereplős jelenetekben csak virtuálisan cserélik ki majd a két színészt. Mindenesetre a mostani eset példa nélkül álló, így nagy kérdés, hogy milyen megoldást választ majd a rendező.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK