Kultúra

Németország visszaadta a franciáknak a nácik által ellopott festményt

0

Németország kulturális államtitkára személyesen nyújtotta át Georges Mandel családjának az értékes festményt, melyet a nácik azt követően szereztek meg, hogy 1940-ben elfoglalták Párizst. Ezzel tartozunk a nácizmus áldozatainak – hangsúlyozta a német kulturális államtitkár. Thomas Couture festménye, az Ülő nő portréja  eddig Berlinben volt látható a nevezetes Gurlitt kiállításon.

Hogy jött létre a híres Gurlitt gyűjtemény ?

A náci vezérek közül sokan „műgyűjtők” voltak vagyis előszeretettel szerezték meg a gazdag zsidók tulajdonában levő értékes műtárgyakat. Ebben játszott fontos szerepet Hildebrand Gurlitt, aki korábban múzeum igazgató volt. Hatalmas gyűjteményt hozott össze, melyben Rubens, Dürer művek is voltak. Ezenkívül számos olyan műalkotás, melyet a nácik „elfajzottnak” neveztek. Vagy azért, mert az alkotójuk zsidó volt vagy pedig olyan művészeti irányt képviselt, mely nem felelt meg a hivatalos kánonnak. Gurlitt ezeket a képeket eladta külföldön, hogy ily módon a náci állam kemény valutához jusson.

A világháború után a mintegy 1500 darabból álló műgyűjteményt Gurlitt elrejtette. Örökösei 2014-ben a Berni múzeumnak adták azt, ami a gyűjteményből megmaradt. Innen szerezte meg a német állam, mely most visszaadta a francia festő képét Georges Mandel családjának.

Ki volt Georges Mandel?

A francia Népfront kormány belügyminisztere, aki híres volt antifasiszta magatartásáról. 1940-ben Churchill rá akarta bízni a francia ellenállás vezetését. Georges Mandel nem vállalta mondván: nem egy zsidó miniszternek kell a francia ellenállás élére állnia. Maga helyett De Gaulle tábornokot, a hadügyminisztérium államtitkárát ajánlotta, aki végülis a francia ellenállás vezetője lett külföldön. Georges Mandel Franciaországban maradt: 1944-ben gyilkolták meg francia nácik nem sokkal Franciaország felszabadulása előtt.

A szintén zsidó származású Nicolas Sarkozy későbbi francia elnök Georges Mandelről írta a doktori disszertációját. Később könyvet is kiadott Georges Mandelről, akit a francia állam mintaszerű vezetőjének és saját példaképének nevezett. Georges Mandel nevét ma egy sugárút viseli Párizsban.

Sztártenor „költözik” három évre Budapestre

0

A világhírű José Cura magyarországi állandó vendégművész lesz három éven át. Az argentin tenor énekesként, karmesterként és komponistaként a rádiós művészeti együttesekkel dolgozik együtt.

Világsztárral gyarapodik a hazai kulturális élet. A szinte megszámlálhatatlan szerepről ismert és díjakkal elhalmozott José Cura argentin operaénekes, zeneszerző, karmester a következő évadtól a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) első állandó vendégművésze lesz – jelentette be Kovács Géza, az MRME ügyvezető igazgatója José Cura jelenlétében.

José Curát a 21. század tenorsztárja mellett a Domingo, Pavarotti, Carreras alkotta trióra utalva a

„negyedik tenornak”

is szokták nevezni.

Az ősszel induló koncertévadban Cura a Müpában vezényli Verdi Requiemjét november 13-án, 2020. január 29-én pedig a Zeneakadémián saját vígoperája, a Montezuma és a rőthajú pap című darab ősbemutatóját dirigálja. Énekesként Leoncavallo Bajazzók című operájában láthatja őt a magyar közönség 2020. április 21-én Canio szerepében a Müpában. Cura Magnificat és Ecce Homo című művét még idén ősszel hanglemezre rögzítik.

José Cura a Magyar Rádió Művészeti Együtteseivel közös terveikről elárulta, hogy többek között Németországba és Szlovéniába utaznak turnékörútra.

Bojár Gábor kapta a Kovalik Márta-díjat

0

A magyar rádiózás meghatározó alakjáról elnevezett díjat most először adták át.

A Rádió Bézs, annak főszerkesztője Fodor János, valamint a Szaday-család vándordíjat hozta létre a vándordíjat, azért, hogy így őrizzék meg Kovalik Márta aranytollas újságíró, az egykori Húszas stúdió szerkesztője, a magyar rádiózás meghatározó személyisége emlékét.

Az emlékdíj nem szakmai díj, az kapja minden évben, aki

szabad, független, tisztességes

és tesz azért, hogy a következő generáció minél nagyobb tudással, minél szabadabban élhessen úgy, hogy a tényeket megismerhessék, és azokat tiszteletben tartsák.

Az első díjazott Bojár Gábor fizikus, vállalkozó, a Graphisoft CAD-szoftverfejlesztő cég és a budapesti Aquincum Institute of Technology magánegyetem alapítója lett.

Skatulyákban létezünk

Csonka András, aki hét színházban is játszik, azt mondja, két vallásban is érdekelt, a római katolikusban és a zsidóban. Szerinte a vallás a tiszteletről, a toleranciáról, a szeretetről szól, mindarról, ami benne van a bibliában. Mégis a nevében kiirtanak embereket, gyűlölködnek, pedig a vallások mégiscsak egy tőről fakadnak.

Azt mondtad egy interjúban, hogy nem feltétlenül olyannak ismernek, mint amilyennek te tartod magadat. Annak idején a Família Kft. sorozatában megismert az egész ország, és nyilván már akkor kialakult egy kép rólad.

Azért olyan is vagyok, mint amilyennek a legtöbben gondolnak. De talán vannak a személyiségemnek olyan részei, amiket nem ismernek az emberek, mert a szerepeim miatt másmilyennek hisznek, mint amilyen vagyok.

Szerintem a legtöbben azt gondolják, hogy kiegyensúlyozott, vidám és jókedvű vagy, még netán a poénokat is szórod.

Hát igen, valószínűleg ez az a kép rólam, amit a nézők többsége gondol. Én már gyerekkoromban színész akartam lenni, amikor megkérdezték tőlem, hogy Bandika, mi akarsz lenni, ha nagy leszel, akkor azt mondtam, hogy színész.

Nyilván azért is, mert édesapád, Csonka Endre is az volt.

Igen, így sokat voltam színházban, ezért nem is igazán érdekelt más. Láttam a varázslatot és megismertem a színészeket, hogy normális emberek, akik a színpadon játszanak. A gimnázium után a Nemzeti Színház stúdiósa voltam két évig, és aztán jött a főiskola.

Kicsit elkanyarodtunk az eredeti kérdésemtől, hogy milyen is vagy valójában?

Hogy én színész akartam lenni, az azért is volt, már a kamaszkoromban, mert szerettem volna valami olyan lenni, amilyen esetleg nem voltam. Szerettem volna flottabb, poénosabb, viccesebb lenni. Magamban éreztem, hogy nem ilyen vagyok. Szerettem volna megmutatni, hogy esetleg olyan lehetnék az életben is, mint amilyen a színpadon, ha tehetséges emberek jó szövegeket írnak, és ezt valaki meg is rendezi. Ez is benne volt abban a vágyban, hogy színész legyek.

És az, hogy apád színész volt, mennyire volt benne ebben?

Apám azért nem volt ebben benne nagyon, mert ő és köztem ötven év korkülönbség volt, és amikor elkezdtem színházba járni, tízéves korom körül, akkor már hatvan volt, kicsit kifelé ment a pályáról, elég keveset játszott.

Olyan nem akartál lenni, mint amilyen ő?

Miért, ki akart volna olyan lenni? Általában amikor elkezdik a pályát, az emberek azt mondják, hogy ide nekem az oroszlánt is. Engem bántott az, hogy apám kis szerepeket játszik, bántott, hogy a komolyabb sikereit csak újságkivágásokból ismerem.

A Vidám Színpadon játszott…

Igen, a Vidám Színpadon volt az utolsó 25-30 évében, és előtte máshol is, játszott az Operettben és sok vidéki színházban. Én is Endreként születtem, azért lettem András, mert a főiskolán el kellett döntenem, hogy milyen néven kapjam meg a diplomámat, és nem akartam ifjabb lenni, mert ez elég nagy hendikepp ezen a pályán.

Apám annyiban volt benne a pályaválasztásomban, hogy az ő révén sokat jártam színházba, és ez a világ megérintett engem, de nem tartottam példának azt az utat, amin ő járt.

Ugyanakkor nagyon jó, hogy őt láttam, mert így van mitől szorongani, van mitől félni, mert én nem akarom azt a szakmai életet a vége felé, ami vele történt.

Ami civilként történt vele, sem volt irigylésre méltó, súlyos beteg lett…

Demencia, leépülés volt, ami vele történt. Ez olyan folyamat volt, ami teljesen szétzilálta az idegeinket, a családi létet. Nem költöztem el otthonról, mert nem akartam anyámat otthagyni egy ilyen szituációban. Depresszív helyzet volt, és mellette pedig elindult a pályám. Ami a Família Kft. miatt egyfajta sikertörténet volt.

Rögtön a főiskola után te is a Vidám Színpadra kerültél, de aztán csak pár hónapig voltál ott, mert jött a Família Kft., és azt mondták, hogy amellett nem maradhatsz színházi tag.

A Família Kft. elindult három próbaadással, ezekben még nem voltam benne.

És hogyan kerültél bele?

Úgy, hogy a próbaadások után a tévé eldöntötte, ebből sorozat lesz, kialakult a végleges csapat. Az a színész, aki az én szerepemet játszotta, Ádám barátjaként határozták meg, nem írta alá a szerződést. Dózsa Zoltán főiskolás volt, azért nem írhatta alá a sorozat szerződést, mert a főiskola nem adta ki. Többen voltak egyébként olyanok, akik benne voltak a három próbaadásban, de a sorozatban nem. Én a Vidám Színpadon voltam szerződésben, döntenem kellett. A színház igazgatója, Bodrogi Gyula megerősített abban az elképzelésemben, hogy vállaljam el a sorozatban való szereplést, és bontsam fel a szerződésemet a Vidám Színpaddal.

Ha egy fiatal színész pár hónap után felbontja a szerződését egy színházzal, az azért eléggé merész döntés.

Végül is Bodrogi azt mondta, hogy na menjél csak fiam?

Igen, azt mondta, hogy ezt nem lehet kihagyni, ez olyan lehetőség. Nyugodtan vállaljam el és mindig számíthatok majd rá. Ez tényleg így volt, amíg ő a Vidám Színpadot vezette, én pedig a Família Kft.-ben játszottam, minden évben kaptam tőle egy nagyon jó szerepet.

Milyen volt, hogy nem sokkal a főiskola elvégzése után egycsapásra országosan ismert lettél?

Igazából ez olyan helyzet, amire mindannyian vágyunk. Akkoriban iskolásként gyűjtöttük a színészek képeit, a magyar színészek is tényleg sztárok voltak, mert egyik tévéjátékból zuhantak a másikba.

Én mindig szerettem volna ismertté válni.

És ez sikerült, de aki ismer, tudja, hogy ezt a helyzetet mindig nagyon megbecsültem, mert ez egy álom beteljesülése. Soha nem volt olyan szituáció, hogy én azt mondtam volna bárkinek is, ne zavarjon, most nincs időm autogramot adni. Nekem mindig van a táskámban magamról fotó, mindig oda lehet jönni hozzám. Ugyanis a közönség szeretete tart életben bennünket, ha elejtenek, elfelejtenek bennünket, akkor vége az egésznek. Talán még az életünknek is. Furcsa helyzet, amikor idegen emberek szeretetét kapod meg, de erre nekem szükségem van.

Azért is, mert apáddal nem nagyon jöttél ki? Anyáddal nagyon jól kijöttél, de aztán meghalt, és egyedül élsz. Netán a családot is pótolja az idegenek szeretete

Ebben igazad van, de abban az időszakban, amiről beszélünk, azért ők még éltek. Bár apámmal nagy volt a generációs különbség köztünk, és igencsak magának való ember volt, amíg ő nem lett beteg, én azt gondoltam, hogy egyformán szeretem a szüleimet. És most is hálás vagyok mindkettőjüknek, hiszen nekik köszönhetem, hogy egyáltalán megszülettem. De a közönség szeretete kiemelten fontos nekem, én magam kezelem a közösségi oldalamat, figyelem, hogy ki mire, hogyan reagál.

Nem féltél attól, hogy úgy maradsz, ahogy a Família Kft. Pici figurájaként megismertek?

Kicsit így is maradtam, egy ilyen szerep mindenféleképpen azzal jár, hogy bizonyos mértékig beskatulyáznak. Skatulyákban létezünk, és én ez ellen nem tiltakozom, az egyik skatulyám volt a Família Kft-ből a Pici, aztán skatulyát jelentett nekem az is, hogy a Ding- Dongot énekeltem.

Ami nagyon populáris, népszerű dal, nyilván voltak, akik összehúzták a szemöldöküket, hogy ciki, hogy te ezt énekeled.

Fábry Sándor ezzel évekig élcelődött, de nyilván a Família Kft.-ben az a jó kedélyű, pozitív srác, akit játszottam, inkább skatulyát jelentett számomra. A szerepnevemet, a Picit, sokkal többen használják ma, mint akkor. És ez teljesen jó, mert egy szerethető emléket tart életben.

Azt érzed, hogy netán komolyabb szerepeket is kaptál volna, ha ez nincs?

Én azt gondolom, hogy igen. És azért volt is példa komolyabb szerepekre, A lepkegyűjtőben, az Illatszertárban, de a vígjáték és a musical lett számomra az alap.

Miközben prózai szakon diplomáztál. Mióta végeztél, több zenés darabban voltál benne, mint prózaiban.

Igen. Én jól ismerem a korlátaimat és sokkal többet szeretnék, mint amennyit bírok. Azok a lemezek, amiket elkészítettem és azok a musical szerepek, amiket eljátszottam, azt hiszem, hogy vállalhatók. Rockoperákban nem fogsz velem találkozni, a Nyomorultakból Jean Valjean áriáit soha nem fogom énekelni.

Mert nincs ennyi hangod és dicséretesen ezt még tudod is magadról.

Többet a dologból kihozni, mint ami van, nem lehet.

Az a sok fájdalom, köztük édesanyád halála, amit összegyűjtöttél magadban az életedben, meg tud jelenni a színpadon vagy nem, mert olyan szerepeket játszol, amikbe ezek nem férnek bele?

Hát nézd, a nagyon mély fájdalmak, igen szomorú helyzetek talán nem tudnak megjelenni. Ezeket a szerepeim nem igénylik. Bár az ember személyiségében akkor is, ha vidám darabot játszik, ott bujkál a szomorúság, és ott bujkálnak a könnyek.

Csonka Andrásban benne vannak a fájdalmak, esetleg olyan fájdalmak is, amiket a nézők nem tudnak.

Én nyilván azt a sok fájdalmat, amiben részem volt, szeretném valamikor felhasználni a színpadon, ahhoz bátorság kell, hogy valaki ilyen szerepet osszon rám. A fájdalmaimat most a saját személyiségembe tudom beépíteni, és ez akár egy vígjátékban is benne lehet, egy félmondatban, egy gesztusban.

Édesanyád halála hogyan épült bele a személyiségedbe? Éppen Dubai-ban voltál, amikor rosszul lett, azt mondtad, ha látod őt a kórházban úgy, hogy csövek állnak ki belőle, lehet, hogy belehalsz.

Azt gondolom, istennek örökké hálásnak kell lennem, hogy minket úgy választott szét egymástól, hogy én életben maradhassak ebben a helyzetben. Nem kellett látnom az anyámat betegen, leépülten. Elbúcsúzott két egészséges ember, én elutaztam Dubai-ba, és az első nap, amikor kiértem, kaptam egy sms-t, hogy anyu kórházba került, próbáljak hazajönni. Az borzalmas volt, amíg a szobámban vártam, hogy elindulhassak a géppel. Éjszakai repülőt tudtam csak szerezni. Mire hazaértem, ő már nem élt. Hirtelen szívhalál történt, de azért próbálták visszahozni, ott feküdt tehetetlenül az ágyon, és én ebből kimaradtam.

Úgy gondolom, örökké hálásnak kell lennem a sorsomnak, hogy ez a kép nekem nincs meg az anyámról. Csak a csoda van meg, a féktelen, megmagyarázhatatlan, hihetetlen mértékű szeretet, a bizalom és az a fajta egymásra utaltság, amiben mi éltünk.

Az igaz, hogy a szobád még mindig tele van a fényképeivel?

Persze. Mindenki kint van a falon, a nagymamám és apu is, van egy parafa fal, amire ki vannak téve ezek a képek. Anyu a negyvenedik születésnapomra csináltatott egy ezüst képtartócskát, abban csak két kép fér el, az egyiken én vagyok gyerekkoromban, a másikon pedig ő. Ez velem ott van. Más esetleg szentképeket csókolgat, én pedig ezt csókolom meg.

Igaz, hogy nem elborultan, de beszélgetni is szoktál édesanyáddal?

Volt egy blogom is, ami pontosan egy ilyen beszélgetéshalmazból született. A blogban elmeséltem neki dolgokat, amik velem a halála óta történtek. Mindenki, aki elvesztette fontos hozzátartozóját, szerintem valamilyen módon kicsit beszélget vele. A véleményét kikéri. Én pedig szeretnék úgy játszani a színpadon, hogy az anyám is büszke lehessen rám. Ezek szertartások az életünkben, amik jelen vannak, és ezt nem kell szégyellni.

Megértettem, hogy nincs már az anyám és nem találkozom vele a földi életemben, de ettől még hadd legyen vele kapcsolatom, hadd érezzem azt, hogy ő angyalként figyel rám.

Ez nyilván hiánypótlás, de azt a hiányt, amit egy anya elvesztése jelent, nem lehet pótolni. Lehetnek az embernek szerelmei, barátai, lehet csodálatos családja, de anyaként van egy atomreaktor melletted és aztán marad egy pislákoló gyertyaláng.

Azt mondtad, hogy isten ezt jól rendezte el. Ez azt jelenti, hogy istenhívő vagy?

Én két vallásban is érdekelt vagyok. Nem tudok különbséget tenni köztük. Római katolikus vagyok és zsidó. Gyerekkoromban jártam hittanra, ministráltam. A zsidó létre nem volt ilyen nevelés, ezt magam csináltam, és a nagymamámat minden évben egyszer elkísértem templomba. Az olvasmányaimon keresztül is belesodródtam ebbe. Az borzalmas, amit látni lehet a múltban, és látni ma is, hogy a vallások nevében mit művelnek emberek.

A vallás a tiszteletről, a toleranciáról, a szeretetről szól, mindarról, ami benne van a bibliában. Mégis a nevében kiirtanak embereket, gyűlölködnek, pedig a vallások mégiscsak egy tőről fakadnak.

Számomra az egész annyit jelent, hogy a templomban beszélgetek istennel, amit megtehetek otthon is. Nem szeretek misére járni. Sokan elmennek, megvallják a bűneiket, és utána másnap ugyanolyan szemetek, vagy ugyanolyan gonoszak. De a templomban megbánják a bűneiket, és azt gondolják, hogy így az élet már rendben van. Hát nincs rendben! A négyszemközti kapcsolat köztem és isten között, az az én hitem.

Istenfélő, hívő ember vagyok, csak szertartások nélkül.

Azt szerintem sokan nem gondolnák rólad, hogy magadnak való ember vagy. Amikor elköltöztél otthonról, és nagyon szép lakásod lett, jó kilátással a Citadella közelében, azt hitted, hogy ott bulik tömkelege lesz. De nem lett, mert szeretsz egyedül lenni.

Szeretek egyedül lenni. Igen, magamnak való vagyok, ha úgy tetszik. De azért társasági ember is vagyok, csak nem a lakásomon. Ahol lakom, pont szemben van azzal, ahol felnőttem. Rálátok a múltamra, arra a házra, ahol felnőttem, a játszótérre, az iskolára, ahová jártam. Minden ott van előttem. Úgy érzem, mintha egy toronyból bámulnám a múltamat és a jelenemet. Fantasztikus érzés!

Szeretnél komolyabbakat játszani, de amúgy halálra foglalkoztatnak. Szakmai szempontból alapjában véve rendben vagy?

Érdekes ez, mert vagy minden történik egyszerre, vagy semmi.

Az esetedben ez azért van különösen így, mert néhány hónapot leszámítva, soha nem tartoztál társulathoz.

Soha.

Akartál volna?

Volt idő, amikor igen, de aztán rájöttem, hogy akkor minden kötelező lesz, és esetleg megszűnik az a szabadság, amit most élvezek. Ez persze veszélyes is, mert így lehet, hogy nem hívnak. De, ha hívnak, én döntöm el, hogy megyek-e. Azt gondolom, hogy ennyi idő után már nem érdemes váltani. Ugyanakkor én csapatokhoz tartozom. Ezekben a közösségekben azért vagyok ott, mert szükség van rám. És tényleg úgy is élem meg, hogy hozzájuk tartozom.

Kevesen mondhatják el, hogy a Madách Színházban és az Operettben is játszanak.

Most hét színházzal van kapcsolatom. Azért ez elég szép! Ez amiatt is nagy dolog, mert így olyan kollégákkal is együtt játszhatom, akikkel, ha egy színházban lennék, nem tehetném.

Úgy tűnik, hogy ez a szabadság kell a szakmai és a magánéletemben is.

 

A Jégtorony titka

0

Az érdeklődőknek már csak egy hetük maradt, hogy csatlakozzanak a képzeletbeli utazáshoz, és felfedezzék a sarkvidékek fagyos birodalmát.

A látványos kiállítás egy képzeletbeli sarkvidéki utazásra, izgalmas kincskeresésre hívja a látogatókat, akik egy mesebeli kaland résztvevőjeként megismerhetik a jeges tájak élővilágát, miközben furfangos feladványok és fogós kérdések teszik próbára tudásukat. A több mint 1000 négyzetméteren megvalósuló kiállítás szöveges játékfüzettel, különleges installációkkal és a szünidőre való tekintettel rendhagyó nyitvatartással várja a kalandvágyó látogatókat.

Az interaktív kiállítás az őszi szünetre való tekintettel hétfő kivételével minden nap 9:30–17 óráig várja a családokat, még a november 1-jei ünnepnapon is látogatható. A Jégtorony titka kiállítás és kincskereső játék november 5-én, vasárnap zárja kapuit a Vajdahunyadvárban.

Andy Landy mosolyalbuma – Hová tűnt Müller Cecília? Nyugalom, visszatért!

MAI FRISS HÍR! Visszatért közénk az ország Cecilíája!!!Bár egy egész ország várta nap mint nap Müller Cecília szokásos tájékoztatóját, immár egy hete nem jelent meg az országos tisztifőorvos a képernyőkön. 

A fuhu.hu azt is tudja merre járt! 

FH

Saját fiát is megerőszakolta Kevin Spacey náci apja

0

A horror házában nőttünk fel – ezt mondta Randall Fowler, Kevin Spacey bátyja. A színészről kiderült, hogy évtizedekkel korábban szexuálisan zaklatott egy akkor 14 éves fiút. A Netflix bejelentette, hogy a következő évaddal véget ér a House of Cards (Kártyavár) című sorozat, amelynek Spacey a főszereplője.

Kevin Spacey
Fotó: MTI/EPA/Jason Szenes

A 62 éves Randall Fowler, aki nemigen tartja a kapcsolatot világhírű öccsével, a Daily Mailnek nyilatkozott. Azt mondta, rémes gyerekkoruk volt, mert apjuk, édesanyjuk beleegyezésével, terrorizálta őket.

Apja gyerekkorától kezdve éveken keresztül megerőszakolta.

Öngyilkos akart lenni, de meggondolta magát, mert tudta: ha ő meghal, akkor apja a fiatalabb fiúra, Kevinre veti magát. Volt egy lánytestvérük is, az apa őt is rendszeresen korbáccsal verte. A lány 18 évesen elmenekült otthonról. Kevin Spacey magába zárkózott, bátyja szerint képtelen emberi kapcsolatokra. Szerinte csakis édesanyja jelentett sokat a színésznek.

Anthony Rapp színész a napokban állt elő azzal a váddal, hogy

több mint 30 éve Spacey molesztálta az akkor 14 éves fiút.

Kevin Spacey a Twitteren reagált, azt írta, nem emlékszik semmire, és valószínűleg nagyon részeg volt, de őszintén bocsánatot kér. És most először beszélt nyíltan arról, hogy eddig biszexuális volt, de most, az eset kapcsán önvizsgálatot tart, és mostantól melegként él.

Azt tagadta, hogy szexuális ragadozó lenne. Bátyja szerint apjuk viszont egyértelműen az volt, ráadásul dicsőítette a nácikat is: belépett az amerikai náci pártba is, egy időben Hitler-bajuszt viselt, helyeselte a zsidók üldözését és tagadta a holocaustot.

A Kevin Spacey főszereplésével készülő, az egész világon népszerű, rengeteg díjjal elhalmozott sorozat, a House of Cards forgalmazója, a Netflix közben bejelentette: a hatodik évadot már forgatják

ez lesz az utolsó, a sorozat véget ér.

A Netflix és a sorozat producere egy közleményt is kiadott, amelyben azt írják, aggódnak a színészt ért vád miatt, amelyről elbeszélgettek a sorozat stábjával is.

A hollywoodi szexuális zaklatási botrányoktól, amelyet a Weinstein-ügy robbantott ki, itt olvashat bővebben.

Reagált Kerényi Miklós Gábor a zaklatási vádra

9

A rendezőt, az Operettszínház volt igazgatóját, mostani művészeti vezetőjét Kalmár Péter vádolta meg szexuális zaklatással és hatalmi visszaéléssel.

Először a Bors írt arról, hogy újabb nagy név keveredhet színházi berkekben szexuális zaklatási botrányba Marton László után, akinek már tíz áldozata szólalt meg. Ezt a cikket osztotta meg nyilvános Facebook-oldalán Kalmár Péter rendező, és az egyik kommentben felesége meg is nevezte az érintetett: Kerényi Miklós Gábort.

Ezután Kalmár Péter hosszú blogposztot írt arról, amelyben

Kerényit rendkívül súlyos vádakkal illette:

hatalmi visszaéléssel, és főleg férfiakkal szemben elkövetett szexuális zaklatással.

Kerényi erre reagált most röviden: a kormánypárti publicistát, Bayer Zsoltot hívta fel, aki a blogján írt erről.

Kerényi azt mondta neki: semmi nem igaz Kalmár Péter vádjaiból.

A Facebookon egy nyilatkozatot is közzétett, azt viszont nem közölhetjük, mert felhasználását csak a közösségi médiában engedélyezte. Mindenesetre rágalomhadjáratról ír benne, és perre készül.

Így most már Kalmár Péteréken a sor: súlyos vádjaikat valahogyan bizonyítaniuk kell, különben azok valóban csak rágalmak maradnak.

Oscar-jelölések: a Testről és lélekről rákerült a szűkített listára

Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje is szerepel a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára esélyes művek szűkített listáján – jelentette be az amerikai filmakadémia Los Angelesben.

A kilenc filmből álló listán Fatih Akin török származású német rendező Aus dem Nichts című krimije (német-francia koprodukció), a Szeretet nélkül című orosz, az Una Mujer Fantástica című chilei dráma, a nemrég a legjobb európai filmnek választott A négyzet (svéd-német-francia), az izraeli Foxtrot, a libanoni The Insult, a szenegáli Felicité és a dél-afrikai The Wound szerepel még.

Az amerikai filmakadémia idén 92 alkotásból választotta ki a legjobb idegen nyelvű film szűkített listáján szereplő kilenc művet, amelyből a január közepén tartott vetítések alapján bizottságok választják ki a végső öt jelöltet. Ezeket január 23-án jelentik be – írja az MTI.

Utoljára 2016-ban jelöltek magyar filmet a kategóriában, Nemes Jeles László Saul fia című filmjét, amely meg is nyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart.

A Testről és lélekről szombaton ismét begyűjtött egy fontos díjat: a női főszereplő, Borbély Alexandra Európai Filmdíjat kapott, a berlini ceremónián azonban a legjobb filmnek járó díjat A négyzet kapta.

Hétfőn kiderült, hogy Golden Globe-ra viszont nem jelölték Enyedi Ildikó filmjét. A legjobb idegen nyelvű film kategóriájában ott a A négyzet, az Una Mujer Fantástica, az Aus dem Nichts és a Szeretet nélkül mellett Angelia Jolie új filmje, a First They Killed My Father kapott jelölést – ez utóbbi film most az Oscar-versenyben még a szűkített listára sem került be.

Mécs Mónika a Testről és lélekről egyik producere múlt héten a FüHü-nek adott interjújában arról beszélt, hogy, mivel későn kezdődött a film kampánya, a Golden Globe- és Oscar-jelölésekkel kapcsolatban bármi megtörténhet, de ha ezek elmaradnak, akkor sem lehetnek csalódottak, annyi mindent nyert már a film.

A 90. Oscar-díjátadó ceremóniát 2017. március 4-én rendezik a hollywoodi Dolby Színházban.

Elhunyt Giorgio Pressburger

0

Nyolcvan éves korában csütörtökön elhunyt Giorgio Pressburger (Pressburger György) magyar származású olasz író, újságíró, műfordító, dramaturg, rendező, a budapesti Olasz Kulturális Intézet egykori igazgatója – jelentette az ANSA olasz hírügynökség.

Az évtizedek óta Triesztben élő író halálát Cividale del Friuliban (Udine megye) jelentették be a Mittelfest nevű kelet-közép-európai művészeti fesztiválon, amelynek alapítója és művészeti vezetője volt.

Giorgio Pressburger Pressburger György néven 1937. április 21-én született Budapesten szlovákiai zsidó szülők gyermekeként, 1956-ban a szovjet megszállás elől menekült Magyarországról Olaszországba. A római Accademia d’Arte Drammatica rendezői szakán szerzett diplomát. 1968 és 76 között a Római Nemzeti Színiakadémián tanított.

Elbeszéléseiért, regényeiért, publicisztikáiért számtalan irodalmi díjban részesült.

Színdarabokat rendezett, írt és fordított. Olaszországban ő vitte színre Bartók Béla Kékszakállú herceg vára című operáját a milánói Scalában, valamint Ligeti György Le Grande Macabre-ját a bolognai színházban. Rádiós, televíziós tevékenysége is jelentős volt, akárcsak az opera, az operett és a filmművészet terén végzett munkája.

1991-ben alapította meg a Mittelfestet, amelynek művészeti vezetője volt. A fesztivál első díszvendégének Magyarországot választotta Göncz Árpád Magyar Médeia című darabjának bemutatásával. Tagja volt a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa-program művészeti tanácsának.

Giorgio Pressburger 2002 októberében megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést, az indoklás szerint azért, mert a budapesti Olasz Kulturális Intézet vezetőjeként 1998 és 2000 között

„elmélyítette és folyamatosan ápolta a magyar-olasz kulturális kapcsolatokat”.

Műfordítóként mások mellett Esterházy Péter és Kertész Imre műveinek olaszra átültetésében működött közre, tavaly ő írt nekrológot mindkettőjükről a legrangosabb olasz napilapban, a Corriere della Serában.

MTI/FüHü

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK