Öt percet néztem a Fradi-Vasas meccsből közvetítéséből. Én szerencsétlen. Félreértés ne essék, semmi bajom nem volt a színvonallal, az eredménnyel sem. Sőt, kimondottan jól éreztem magam, mivel nem vezetett a Fradi. Ebből már tudhatjátok, hogy a színvonallal való elégedettségem egyetlen oka, hogy éppen szünet volt. Áldott pillanat, ha magyar fociról van szó. Csakhogy eljött az a drámai perc. Az a perc. Tudjátok, a Hírek egy percben. Túlsúlyos hírmondó, túlsúlyra feszülő ruhában.(Jól kezdődik.) Utólag megbocsátom. Viszont:
„Manfred Weber arról beszélt, hogy a jelenlegi legnagyobb európai probléma a migráció, és az EPP számára e tekintetben fontos feltétel, hogy a határokat meg kell védeni. Nemcsak beszélni kell erről, hanem tenni is érte, ahogyan Bulgária tette, vagy Magyarországon Orbán Viktor, és ezért nem kritika, hanem támogatás jár nekik Brüsszelből – jelentette ki a politikus.” Túl súlyos volt ez nekem. Nekem, aki egyik ellenzéki pártnak sem tudom megbocsátani, hogy jól megfontolt politikai érdekből hűségesküvel fogadták az idők végeztéig le nem bontják azt a kerítést, sőt akadt olyan, aki ezt még határőrséggel tromfolta is!
Igazságtalan vagyok. Volt egy párt, amelyik felvállalta, hogy lebontja. Kapott is nullaegészvalahányszázalékot.
Magyarország, így nem szeretlek!
Foszlányaim 3.
A politika „okos lányai”
Az egyszeri okos lány esete jutott az eszembe, akinek valami megoldást kellett találnia a király kérésére: hozzon is, meg ne is, legyen is, meg ne is. A kétharmados kormánypárti többség nyomása alatt valahogyan így, „okosban” próbálják megszolgálni az ellenzéki pártok a választóik bizalmát. Ők bizony nem adták fel, nem pusztán jól fűtött melegedőnek tekintik a Tisztelt Házat, hanem serényen munkálkodnak a mielőbbi kormányváltáson.
Nem kell politológusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, az illiberális demokrácia nem arról ismerszik meg, hogy a társadalom számára fontos döntések nem a közös gondolkodás, a kormánypártok és az ellenzék megállapodása alapján születnek meg. Még azt sem mondhatjuk, hogy a parlamenti viták viszik előbbre az ország ügyeit, hiszen
már a kilencvenes évek közepe-vége óta megszokhattuk, hogy az éppen regnáló kormányon – „színétől” függetlenül – az ellenzéki előterjesztések rendszeresen elbuknak.
Korábban a szoclib kormányok legalább adtak a formára, az ő idejükben a parlamenti végszavazáson mondtak minden ellenzéki előterjesztésre nemet, az utóbbi kilenc évben már a bizottsági előkészítő vita során történik mindez. A kétharmados kormánypárti úthenger újabban a bizottságok napirendjére sem hajlandó venni az olyan ellenzéki javaslatokat, amelyek nem a szájuk íze szerint valók. (Csak zárójelben tegyük hozzá: még ha akár el is fogadhatnák, inkább lesöprik az asztalról, aztán valamelyik saját mamelukjuk előterjesztésében veszik ismét tárgysorozatba.)
A parlamenti politizálás agonizál.
Ezt maguk a politikusok is pontosan tudják, kínjukban időnként az azonnali kérdések kapcsán próbálnak kellemetlen perceket szerezni a miniszterelnöknek, vagy valamelyik kormánypárti politikusnak, de azokról, akár kutyáról a víz, minden lepereg.
A Demokratikus Koalíció tett ugyan egy hamvába hullt kísérletet arra, hogy megpróbálja az utcára vinni a tömegeket, és valahogyan visszakényszerítse a kormánypártokat a tényleges demokrácia pályájára, de hamar
be kellett látnia Gyurcsánynak is, hogy a legjobb tudása szerint gyújtó hatásúnak szánt beszéde is pusztába kiáltott szó marad.
A szocialisták a Párbeszéddel még ezzel sem próbálkoztak, az a néhány liberális, aki Bősz Anették mögött áll, édeskevés ahhoz, hogy bárki meghallja a hangjukat. A Jobbik manapság inkább magával van elfoglalva, igyekszik nyalogatni a kiválások okozta sebeit, az Ungár-félékkel a Fideszhez bekötött LMP pedig mindennél ékesszólóbban bizonyítja, hogy eszük ágában sincs másfajta politikát csinálni.
A Momentum? Nagy csendben vannak, mintha azzal a sikeres olimpiai aláírásgyűjtéssel el is lőtték volna a puskaporukat. Pedig a kormány legújabb „húzása”, a lakásra vágyók előtakarékoskodásának ripsz-ropsz lehetetlenné tétele
legalább akkora pofon volt a fiatalabb korosztályoknak, mint nyolc évvel ezelőtt a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása.
Ha valamikor, akkor most jelezhették volna, hogy „léteznek”. Már a hét közepén tízezreket kellett volna utcára vinniük demonstrálva, hogy eddig és ne tovább! Ha valóban politikai tényezőnek számítanak, akkor biztosan meg tudták volna mozdítani a fiatalokat, ahogyan annak idején pusztán a netadó ötlete is elég volt tízezreknek a tüntetésre.
Persze léphettek volna a civilek is.
A lakás előtakarékoskodás ellehetetlenítése össztársadalmi ügy, egyaránt érint fiatalabbakat és idősebbeket,
mint amennyire a pedagógusok, vagy az egészségügyiek helyzete, netán a CEU kiebrudalási kísérlete volt. Vagy az az Európa-párti demonstráció, amelyet Orbán Viktor strasbourgi kétharmados bukása után hívtak össze a Sargentini-jelentést megszavazó pártok. De kiderült, hogy ezek közül
egyik sem képes átütni a társadalmi közöny falát.
Lassan kifogytak az eszközök az ellenzéki pártok kezéből. Mint valami utolsó szalmaszálba, a népszavazási kezdeményezésekbe próbálnak kapaszkodni, de reménytelenül.
Orbán Viktor módszereit lehet nem szeretni, de el kell ismerni: kitűnő politikai ösztönökkel rendelkezik.
Amikor az első kétharmad birtokában kezébe vette a magyar társadalom ízlése szerinti átalakítását, a választási rendszer „reformja után” az első intézkedések egyike volt a népszavazási szabályok átírása úgy, hogy azok alkalmatlanok legyenek bármiféle kormányzati döntés megtorpedózására. Pontosan
emlékezett arra, hogyan sikerült neki borsot törnie a szociális népszavazással a szocialista-liberális kormány orra alá,
hogyan tudta hitelteleníteni az amúgy ésszerű egészségügyi elképzeléseket. (Az más kérdés, hogy most ő maga is a korábban elítélt irányba igyekszik tolni a bajban lévő társadalombiztosítás szekerét.) Ezen aztán a Fidesz is fennakadt, amikor a nem létező betelepítések ellen akart muníciót szerezni brüsszeli csatájához, de szokásukhoz híven a vereséget is győzelemként tálalták.
De amit megtehet Jupiter, azt nem teheti meg a kisökör. Aminek eléréséhez minden eszköz adott a kormánypártoknak, ahhoz eszköztelenek az ellenzékiek. A kormány megteheti, hogy egy döntéssel megszünteti a vasárnapi boltbezárás buta ötletét, és kihúzza az alighanem elbukásra ítélt népszavazás méregfogát. Az LMP és a Jobbik már belátta, kár lyukra futni,
a népszavazási kezdeményezés biztos kudarc, és talán a Fidesz kevéske szimpátiáját is kockára teszik ezzel.
Az LMP-ből kiebrudalt Hadházy Ákos okosabb annál, hogy ne próbálkozzon az európai ügyészséghez csatlakozás dolgában népszavazást szorgalmazni, ő másik utat választott: az aláírások gyűjtését. Hogy a célul tűzött egymillió szignót nem fogja tudni összeszedni, majdnem biztos, de már az is komoly eredmény lehet, ha néhány százezret a kormány orra alá dughat.
A többiek? Újra és újra nekifutnak a bezárt kapuknak.
Az MSZP júliusban a közpénz védelme érdekében nyújtott be népszavazási kezdeményezést, meg arról, hogy az ország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Aztán az „egészségügy egyik legnagyobb igazságtalansága”, a miniszterek, államtitkárok egészségügyi VIP-ellátásának megszüntetéséről szeretnék kikérni a „nép” véleményét, mintha a szocialista kormányok idején az állami vezetőknek nem járt volna hasonló szolgáltatás.
A Momentum az utcai tiltakozás helyett népszavazási kezdeményezéssel akar előállni a lakás-takarékpénztárak ellehetetlenítése miatt. Szerintük nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni egy ilyen támogatási formát, nem lehet egy tollvonással ellehetetleníteni komplett iparágakat.
Felháborítónak tartják, hogy a „kormány elfelejtette kikérni az emberek véleményét”.
Mintha máskor, más ügyekben kikérte volna…
Itt tartunk ma. A politika „okos lányai” úgy csinálnak, mintha hoznának is, meg nem is. A „király” pedig jó indulatain megsimogatja a buksijukat.
Államtitkár az Egyenes Beszédben
Múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján jelentette be nagy meglepetésre Gulyás Gergely miniszter, hogy tudomásul véve – bár nem helyeselve – a luxemburgi bíróság ítéletét, megszüntetik a tranzitzónákat.
Íme, egy hosszabb részlet az interjúból:
ATV: „Miért döntött a kormány úgy, hogy úgy, ahogy van, felszámolja a tranzitzónákat? Ez nem lett volna kötelezettsége.”
DCS: „Kettő alapelv miatt. Az egyik a határok védelme, a másik pedig az, hogy Magyarország nem szeretne bevándorlást, és ezt ilyen körülmények között így lehet biztosítani, mert, mint tudjuk, született két egymással is ellentmondásos bírósági ítélet, és a másodikból, amelyik az elsőnek ellentmond, abból következik ez a kormányzati döntés, hogy szeretnénk megvédeni a határainkat.”
ATV: „Igen, de a luxemburgi ítéletben az nincs benne, hogy a tranzitzónákat meg kell szüntetni, csak arról szól, hogy nem lehet börtönként használni.”
ATV: „Egyébként ez mennyire reális? Tehát azok az emberek, akik eddig a zöld határon érkeztek mondjuk Szerbia felől, azok menjenek el valahova egy külképviseletre.”
DCS: „A jogi lehetőség megvan. Ha be szeretnének jönni, akkor be tudják nyújtani a kérelmet. Ez azon az alapelven nem változtat, hogy a kormány ellenzi a bevándorlást, úgy általánosságban, és azt látjuk, hogy vannak intézmények, európai intézmények, európai döntéshozók, akik nem ezen az állásponton vannak. Felhívja a figyelmünket arra, hogy ez a vita, amely gyakorlatilag évek óta velünk van, 2015 óta mindenképp, az velünk is marad.”
ATV: „Ugye, arra sem Strasbourg, sem Luxemburg nem kötelezte Magyarországot, hogy ne dönthessen szabadon arról, hogy kit enged be, tranzitzónából vagy bárhonnan máshonnan. Tehát ilyen szempontból az ország autonómiája nem csorbult.”
DCS: „Most egyelőre ez a döntés született. Természetesen folyamatosan figyelemmel kell kísérni az eseményeket. Több mint százezer potenciális bevándorló van úton a dél-balkáni útvonalon, ás valószínűleg lesz ez még több is, ha abból indulunk ki, hogy Törökországban mennyien vannak.”
ATV: „Az ENSZ menekültügyi szervezete kész segíteni Magyarországot abban, hogy felelős és hatékony, egyben tisztességes módon biztosítani tudja a menedékkérők belépését az országba, és hozzáférésüket a menekültügyi eljáráshoz, ezt mondja a szervezet regionális vezetője. Elfogadják-e ezt a segítséget?”
DCS: „Minden véleményt, minden javaslatot szívesen figyelembe veszünk, de attól a ténytől azért nem tudunk eltekinteni, hogy nagyon sok nemzetközi szervezet eleve lehetőségként, jó dologként tekint a migrációra. A magyar kormány nem ezt az álláspontot osztja.”
ATV: „De mondjuk az ENSZ-re nem sorosista szervezetként tekintenek?”
DCS: „Hát nézze, hogyha már fölhozza ezt a kérdést, nagyon sokan osztoznak a milliárdos véleményében. Abban, hogy ez egy lehetőség. Ő például azt mondta, hogy a határok, azok akadályt jelentenek a migráció előtt. A kormány nem ezen az állásponton van. Ez a vita velünk marad.”
Az, hogy Magyarország nem akar bevándorlókat, nem indokolja, hogy a menedékjogért folyamodók ügyének korrekt elbírálásától és indokolt esetben a menedékjog megadásától elzárkózzék.
A műsorvezetőnek meg kellene kérdeznie a kormány államtitkárától, hogy miért nem látszik tudni erről a különbségről.
Az első Orbán-kormány idején ezt még ők is tudták, Orbán egyszer még azt is nyilatkozta, hogy az ország területén tizennégymillió embernek jutna hely. Ebben a szellemben készült akkor bevándorlás-politikai koncepció az ország számára.
Azzal, hogy az ATV műsorvezetője nem teszi fel ezeket a kérdéseket, hozzájárul ahhoz, hogy a közvéleményben magától értetődőnek tűnjön a kormány, vagyis a Fidesz álláspontja.
ATV: „Feltűnt nekem, hogy egy páros mérkőzést vív Gyurcsány Ferenccel. Most már hetek óta, számok tekintetében. Pont ez lenne a kérdés, hogy kedvét leli Ön ebben, vagy egyszerűen kiosztották a feladatot, hogy Ön válaszol ezekre a támadásokra, felvetésekre. Miért működik ez így?”
DCS: „A parlamenti koordináció nekem feladatom, illetve az is, hogy a napirend előtti vitákban részt vegyek. Én nem azt mondanám, hogy kedvemet lelem, bár szeretem a munkámat. Inkább azt mondanám, hogy ez a dolgom. Tehát hogy ha a kormány számára felvetnek bizonyos kérdéseket, kérdeznek tőle, akkor nekem válaszolnom kell, minden hétfőn. Hogy ha Gyurcsány Ferenc tesz fel kérdéseket, akkor neki. Ha Jakab Péter, akkor neki.”
ATV: „Szóval személyes meccs, akkor ez nincs benne, ez a hivatallal jár?”
Valóban ez a dolga – 2010 előtt az effajta válasz a miniszterek és politikai államtitkárok feladata volt, míg az Orbán-kormány erre a feladatra néhány főleg ezzel és politikai propagandával foglalkozó államtitkárt mozgósított, mint amilyen Rétvári Bence, újabban Schanda Tamás és természetesen maga Dömötör Csaba.
És végül még valami. Dömötör az interjú végén így folytatja:
DCS: „De azért ez a vita sok szempontból méltatlan. Az egyik mélypontja volt az elmúlt heteknek, amikor elhangozhatott az, hogy a halálozási adatokat tekintve Magyarország a legrosszabbul áll az egész világon. Ezt Szabó Tímea mondta. Azért idáig nem kellene eljutni. Mert hogyha megnézik a számokat, és elnézést, hogy puskázok, de fontosnak tartom, hogy ha Belgiumban százezer főre vetítve nyolcvanan haltak meg, Spanyolországban ötvenkilencen, Egyesült Királyságban ötvennégyen, Svédországban harmincheten, Magyarországon öten.”
ATV: „Hogy a világon a legrosszabb lenne, ezt én sem gondolom. Államtitkár Úr, köszönöm, hogy eljött.”
Azokban a nyugat-európai országokban ugyanis, amelyeket Kína után először ért el a vírus (Olaszország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Egyesült Királyság, valamint alighanem a járvánnyal kapcsolatos külön utas politika miatt Svédország) valóban 10 százalék fölötti a halálesetek aránya az összes fertőzéshez képest.
Van szavunk
Azt mondja politikus barátom, amikor a műsorvezető a Facebook-bejegyzések miatti rendőri előállításokról kérdezi, hogy nincs rá szava. Nekem van: rendőrállam. Ha valakit a véleményének nyilvános közlése vagy kiváltképp valós tény (hány ágyat ürítettek ki a városi kórházban) közlése miatt előállít a rendőrség, azt rendőrállamnak hívják.
ha rátámadnak a rendőri kordonra – mert bizony rátámadtak –, ha nem tesznek eleget az oszlatási felhívásnak – mert nem tettek eleget –, arra a világ minden demokráciájában rendőri erőszak a válasz.
Az azonban, ha olyan törvényt hoz a parlamenti többség, amelyet a rendőrség úgy értelmezhet, ahogy az adott esetben értelmezett, az a jogállam gyengítését.
Kaczynski és Morawiecki kinyalhatják Bayer Zsolt seggét
A megbonthatatlan magyar-lengyel barátság egy szép új fordulattal gyarapodott. Orbán Viktor kedvenc publicistája, a Fidesz alapító tagja, keresetlen szavakkal bírálta Lengyelország erős emberét és miniszterelnökét név szerint méghozzá a Magyar Nemzetben, amely a hatalom hivatalos orgánumának számít.
Korábban itt Bayer Zsolt is hosszú írásokban méltatta a magyar-lengyel barátságot, amely Putyin Ukrajna elleni háborújának kezdete óta kissé problematikussá vált. Kaczynski és Morawiecki Kijevben járt, hogy támogatásáról biztosítja Zelenszkij elnököt az orosz agresszió elleni háborúban. Kaczynski, a legnagyobb kormányzó párt vezére javasolta Orbán Viktornak, hogy menjen szemorvoshoz, ha nem látja a szörnyű mészárlást a polgári lakosság körében Bucsában. Orbán szóvivője még közzétett egy magyarázkodást, hogy a magyar miniszterelnök is elítéli a civil lakosság elleni akciót. Csakhogy Putyin elnök, aki az elsők között gratulált Orbánnak a választások megnyeréséhez, utána elmondta: szerinte ukrán félrevezető akcióról volt szó! Az oroszok nem követtek el tömeges atrocitásokat Kijev közelében !- állította Putyin. Aki pontosan tudja, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Épp ezért azt a lövész ezredet, amely a Wagner hadsereggel együtt, a szörnyű mészárlást elkövette, gyorsan kitüntette a Gárda fokozattal. Majd pedig Kelet Ukrajnába küldte, ahol az ezred felmorzsolódott, mert a legnehezebb front szakaszon vetették be. A gyilkosságok elkövetői a hírek szerint jórészt örök nyugvóhelyet találtak Ukrajnában.
Bayer Zsolt nem ezért ragadott tollat hanem mert a lengyel parlament megakadályozta, hogy leállítsák a cseppfolyósított földgáz importját Oroszországból. Három millió autós használja ezt Lengyelországban – érvelt a döntés mellett a lengyel miniszterelnök-helyettes.
Képmutatás
Ezzel vádolja Bayer Zsolt a korábban igen baráti lengyel vezetőket, akik az utóbbi időben nehezményezték, hogy Magyarország továbbra is importál energiát Oroszországból. Sőt ezért rubellel fizet. Maguk a lengyelek megtagadták a rubel fizetést, nem is kapnak orosz földgázt. Ráadásul Szijjártó Péter arra kérte lengyel kollégáját: engedjék át légterükön azt az orosz szállító gépet, amely a nukleáris üzemanyagot hozza Oroszországból. A lengyelek átengedték, de jelezték, hogy legközelebb nem lesznek ennyire megértőek. Ezért közölhette Bayer Zsolt Morawieckivel és Kaczynskivel, hogy kinyalhatják a seggét! Baráti gesztus …
Mi lesz így Visegráddal?
A magyar és a lengyel kormány korábban egymást védelmezte Brüsszelben, de ennek minden bizonnyal vége. A jogállamisági eljárást az Európai Unió csakis Magyarország ellen inditotta meg. Nem kizárt, hogy Lengyelország azért úszta meg ezt, mert mintaszerűen teljesít Ukrajna támogatása terén. Másrészt pedig megígérhette Varsó Brüsszelben: immár nem támogatja feltétlenül a magyar kormányt!
Ez pedig azt jelenti, hogy Orbán magára maradhat Brüsszelben. A két másik visegrádi állam már korábban jelezte: az Ukrajna elleni háború miatt vége minden kekeckedésnek Brüsszellel szemben.
Szlovéniában megbukott Janez Janza a választásokon. Így Orbán magára maradhat mind az Európai Unióban mind pedig a NATO-ban. Ez mindenképp lépéskényszerbe hozza a magyar miniszterelnököt, aki nem üzenheti azt kedvenc publicistájával a nyugati világ vezetőinek, hogy kinyalhatják a seggét!
Köves rabbi – Egyenesen és újratöltve
A Független Hírügynökség több cikkben is foglalkozott azzal, hogy Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija, Hollik István, a Fidesz-KDNP képviselőjének választási szórólapján szerepelt.
Megírtuk azt is, hogy Köves rabbi utóbb a Zsidó.com portálnak adott interjújában némiképp visszakozott, és elnézést kért, amiért – megfogalmazása szerint – a szórólapon olvasható szavait úgy is lehetett értelmezni, hogy ő beszállt a kampányba.
Hogyan lehetett volna másként értelmezni?
Kedden este az Egyenesen című műsorban Köves rabbi némiképp árnyalta a képet. Árnyalta és ezzel még jobban összegabalyította. A műsorvezető, Kálmán Olga kérdésére ugyanis ezzel kapcsolatban ezt válaszolta: „amikor Hollik megkereste őt, nem száz százalékig tudatosult benne, hogy a Hollikot lényegében támogató szavai szórólapra kerülnek”.
Ha nem száz, akkor vajon hány százalékig tudatosult Köves rabbiban, hogy szavai és fényképe egy szórólapon fognak szerepelni? 5? 10? 57,3? Mire számított, amikor azt mondta, hogy Hollik Istvánban látja a garanciát, hogy a zsidó hitélet és kultúra kiteljesedését segíteni fogja.
Ember így nem beszél baráti társaságban, asztalnál, pohár bor, üdítő, netán kávé mellett. Ember így nyilatkozni szokott, mert ez egy szórólapra, politikai nagygyűlésre szánt szöveg.
Köves rabbi végül megnyugtatott mindenkit: bármelyik demokratikus pártnak megadja a támogatást, egyedül azoknak nem, akik néhány éve még a Dunába lőtték volna a zsidókat.
A demokratikus pártok vélhetően nem fognak tolongani Köves rabbi irodája előtt, hogy éljenek a felajánlott lehetőséggel. Pedig, kifejezetten szórakoztató volna, ha Köves rabbi fotója mellett ezt olvashatnánk valamennyi ellenzéki párt kiadványaiban: Csak az MSZP-ben, a DK-ban, az LMP-ben, az Együtt-ben, a Párbeszédben – megfelelő aláhúzandó – látok garanciát a zsidó hitélet és kultúra támogatására.
Aláírás: Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija.
Amúgy Köves rabbi – ugyancsak a Zsidó.comnak adott interjújában – azt is megemlíti, hogy Horthy nem volt államférfi, és mint mondta, „fogok erről beszélni Hollik Istvánnal.”
Hátha ez is felkerül egy fideszes szórólapra.
És akkor már Orbán Viktorral is kellene erről beszélnie Köves rabbinak, merthogy a miniszterelnök tavaly júniusban a megújult Klebersberg-kastély átadásán kivételes államférfinak nevezte Horthy Miklóst.
Azért, lássuk be, van abban valamennyi ellentmondás, hogy Köves rabbi azokban látja a zsidó hitélet és kultúra kiteljesedésének garanciáját, akik egy szerinte nem-államférfit kivételes államférfinak tartanak.
30 éves a Fidesz – születésnapi köszöntés
30 évvel ezelőtt, 1988. március 30-án alakult meg a Fidesz. Engedjétek meg Fiúk, hogy e majdnem kerek jubileum alkalmából. Szívünk egész melegével. Felállva, ütemesen.
Nem kellett volna. De tényleg. Nem érdemeltünk meg titeket. Gyarló földi halandók vagyunk, hogyan is érhetnénk fel hozzátok. Ha akarnánk, se tudnánk.
Még emlékszünk az első lépéseitekre. Amikor az új, szabadon választott parlamentben minden képviselőtársatok asztalára egy-egy narancsot tettetek. Azóta a narancs megrohadt.
Akkor még kedveseknek látszottatok, fiatalnak, hamvasnak. És úgy hadartatok, hogy senki sem értette, amit mondtatok. Talán ez volt a szerencsétek, és ez lett a Magyarország balszerencséje.
„Az idősek felélik a fiatalok jövőjét.” Emlékeztek? Ti mondtátok ezt is. Ha értettük volna, már akkor kihámozzuk belőle, hogy mi van bennetek.
Sokan vagyunk, akik emlékszünk még az eredendő bűnre. Az államtól kapott Tiszti Kaszinó eladására. És a gyalázatos mondataitokra, volt belőlük épp elég. „Csuhások, térdre!” Ezt kiabáltátok be a parlamenti padsorokból az éppen felszólaló kereszténydemokratáknak. Ma meg? Ha megláttok, egy nyilvános vécét, rögtön ájtatosak lesztek.
Kivonultatok az akkori kormány által szervezett trianoni emléknapról. Ma meg? Nyírő József, Wass Albert. Adjátok vissza a hegyeinket.
És az megvan, hogy „ne mi kapjuk a legtöbbet?” Anikó asszony és üzlettársai. A rendszerváltás talán legcinikusabb mondata is tőletek jött: „Mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.” Jó, ezt Simicska mondta – akkor még barát, elv- és üzlettárs. Tudjátok: Kaya Ibrahim, Joszip Tot. Lopott útlevelekkel vásárolt, bedőlt cégek.
Régi szép idők. A Gripeneken is sokat kaszált valaki közületek. Majdnem kimondtuk a nevét.
Ma már nincs szükség ilyen olcsó trükkökre. Amit tesztek, törvényes. Azért törvényes, mert ti vagytok a törvény. Tiétek a föld, a kaszinó, a trafik, minden. Ti vagytok ma a miniszterelnök, a házelnök, a köztársasági elnök. Csak a köztársaság nincs sehol.
Soha még kollégiumi szoba ennyi közjogi méltóságot nem termett.
Ti vagytok itt minden: a milliárdos gázszerelő, a Nemzet Veje, a fehérvári futballklub tulajdonosa, Vajna Tímea férje. Ti vagytok a titokzatos, százholdas Habony.
Nagyon bejött nektek az élet, Fiúk!
Oktatás, kórház helyett stadionokat építettetek. Mert szeretitek a futballt. Mi is szeretjük, csak nem azt a fajtáját, amit ti játszotok: az egész pályás letámadásnak egy különös, fél-ázsiai változatát. Aminek az a lényege, hogy már a mérkőzés előtt, az öltözőben letámadjátok, és harcképtelenné teszitek az ellenfelet.
Aki számotokra nem ellenfél, hanem ellenség. Hazaáruló, Soros által pénzelt idegenszívű. Brüsszeli bürokrata, helyettünk dönteni akaró ENSZ.
30 évvel ezelőtt még minden másképp volt. Ma is másképpen van minden, mert megmásítottátok a múltat, elcsaltátok a jelent, elloptátok a jövőt.
Valaha fiatal demokratáknak mondtátok magatokat. Már nem vagytok fiatalok, és nem vagytok demokraták. Megettétek már a kenyerünk javát, és boldogan éltek, amíg meg nem halunk.
Tiborcz cége miatt büntetik Magyarországot, de a kormány szerint Bajnai a hibás
Ameddig lehetett, titkolta a kormány és sajtója az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának azt a jelentését, amelyben elmarasztalják az Elios céget, amiért szabálytalan közbeszerzés útján, a szokásosnál drágábban, valamint az elvártnál rosszabb minőségben végezték el a közvilágítás munkáját számos magyarországi településen. Az OLAF azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy vegyék vissza a pénzt, összesen 12 milliárd forintot.
Amikor mégis megírták, azt is kénytelenek voltak közölni, hogy az Elios a vizsgált időszakban, 2011-1015 között, Tiborcz István cége volt, bár azt nemigen tették hozzá, hogy Tiborcz István nem más, mint Orbán Viktor miniszterelnök veje.
Végül Kovács Zoltán kormányszóvivő is megszólalt az ügyben, aki nem kevesebbet állított, minthogy az említett szabálytalanságokért Bajnai Gordon és kormánya a felelős. Vagyis, ők tehetnek arról, hogy a közvilágítási program drágábban, silányabb minőségben és szabálytalan közbeszerzés révén valósult meg.
A kormányszóvivő azzal érvelt, hogy a magyarországi közvilágítás megújításának ötletét még a Bajnai-kormány vetette fel, így szerinte az is nyilvánvaló, hogy a későbbi szabálytalanságokért, amikor már nem ők voltak kormányon, Bajnaiékat terheli a felelősség.
Ha a Kovács-féle – nevezzük így – logika mentén haladunk, akkor a következő történhetett: Bajnai Gordon miniszterelnök 2009-ben kitalálta, hogy jó lenne, ha Magyarországon korszerűbb volna a közvilágítás. Több lenne a fény, és biztonságosabbak a települések.
Bajnai – még mindig a Kovács féle logika mentén haladva – 2009-ben azt is kitalálta, hogy a közvilágítás megújítására pályázatot kell kiírni, s ő maga javasolta, hogy a pályázat előkészítésében Tiborcz István egyik barátja és üzlettársa is részt vegyen. Ezzel Bajnai nyilván azt akarta elérni, hogy a pályáztatás feltételeit a majdani miniszterelnök, Orbán Viktor vejének a cégére szabják, vagyis, hogy Tiborcz István nyerje el a milliárdos megrendelést.
Bajnai még azt is kitervelte, hogy Tiborcz cége, az Elios majd csapnivaló minőségben végezze el a munkát, úgy, hogy annak befejezése után az érintett településeken sokkal sötétebb legyen, mint a közvilágítás megújítása előtt volt. Ráadásul mindez sokkal többe került, mint amivel előre számoltak – ezt is Bajnai találta ki még 2009-ben.
Gyurcsány kontra Gyurcsány
Erős kampányfogást talált a Demokratikus Koalíció, olyan témát dobott be a köztudatba, ami igencsak forró krumplinak számít. Abban a világban, ahol a nacionalizmus egyik legfontosabb eleme, mondhatni pillére, a határon túli magyarság, meglehetősen kockázatos velük szemben politizálni.
A Gyurcsány vezette párt ugyanis most azt hirdette meg:
vegyék el tőlük a szavazati jogot, azaz egy már megszerzett jogot.
És bár igaza van azoknak, akik azt állítják, a magyarországi lakosság többsége nem ért egyet azzal, hogy azok, akik nem itthon adóznak, beleszóljanak a mi életünkbe, mégis: általában belenyugodtak abba, hogy a Fidesz keresztülverte ezt a törvényt (is) a parlamenten. Tette pedig azért, mert felismerte: a párt intenzív jelenléte, elsősorban Erdélyben, sok szavazatot hozhat nekik az országgyűlési választásokon.
A sok persze relatív; 2014-ben az erdélyi magyarok mindössze húsz százaléka élt a lehetőséggel. Ez a húszszázaléknyi voks azonban
pont elég volt a Fidesznek ahhoz, hogy az onnan szerzett egy mandátummal kétharmados sikert könyvelhessen el.
Látszólag tehát igaza van Gyurcsánynak: mélyen igazságtalan a rendszer, minden érv ellene szól, hogy létezzen ilyen jog és mégis: alapot ad arra, hogy támadásba lendüljenek vele szemben, hogy populista lózungokkal átkozzák ki őt és pártját a közéletből, miközben az ellenzék többi szereplője mélyen hallgat.
A nagy kérdés, hogy a DK-nak ez a rizikós lépése hozhat-e számukra új szavazókat. Lehetséges, hogy igen, miközben újabb és újabb retorikai csatornákat nyit meg a javaslat, velük szemben. Márpedig ezt a luxust a többi ellenzéki párt nem engedheti meg magának, ezért feltehetően nem is fognak csatlakozni a Demokratikus Koalícióhoz.
Amúgy, hogy miért éppen most emelte be a kampánytémák közé Gyurcsány a határon túliak szavazatelvételének témáját, azt csak találgatni tudjuk. Nincs kizárva, hogy azért, még markánsabban megkülönböztesse önmagát másoktól, de az sem elképzelhetetlen, hogy az esetleges együttműködést, a közös lista gondolatát akarta végképp lezárni vele.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Ha Gyurcsány legutóbbi, ATV-beli nyilatkozatára gondolok, feltétlenül számolni kell ezzel a lehetőséggel. Azon kérdésre ugyanis, hogy mit gondol az esetleges közösködésről, Gyurcsány egyik érve éppen az volt, hogy
oly nagy különbségek vannak az ellenzéki pártok programjai között, amelyek szinte áthidalhatatlanok.
Ez a kijelentése csak azért volt meglepő, mert – egészen Botka lelépéséig – a pártelnök folyamatosan azt kommunikálta a külvilág felé, hogy ők az egyetlen olyan formáció, amelynek nincsenek feltételei, kizárólag az együttműködés, a minél gyorsabban megvalósított integráció a céljuk.
Amikor azt firtatták, hogy a programok különbözősége komoly akadályt képezhet, Gyurcsány azzal érvelt: azok áthidalhatók, és amelyek nem, azokat félre kell tenni, mégpedig a nagy és közös cél érdekében. Ez pedig ugye nem más, mint az Orbán-kormány leváltása. A DK vezetője még a szocialisták tizenkét pontját is elfogadhatónak tartotta, a Botka-féle programmal kapcsolatban pedig kifejezetten azt hangsúlyozták, hogy az nem áll szemben a Demokratikus Koalíció elképzeléseivel. Most azonban, az előbb említett interjúban, arról beszélt Gyurcsány, hogy a szocialistáknak még programjuk sincs – igaz, ami igaz: töredékek vannak –, és más ellenzéki pártnak, már amelyiknek van, jelentősen eltérőek az elképzelései.
Ha arra próbálunk rájönni, hogy miért alakult ki ez a Gyurcsány kontra Gyurcsány helyzet, akkor valahol a pártnépszerűségek alakulásánál kell keresnünk az okokat. Elemzők egy része ugyanis úgy látja – és láttatja a DK-sokkal is –, hogy
az MSZP késő-botkai és poszt-botkai állapota egyenesen aggasztó,
a Nézőpont Intézet már azt is megengedte magának, hogy a teljes népesség körében mindössze öt százalékot mérjen nekik – azaz azt jósolja, hogy a szocialisták a parlamenti küszöbnél bukdácsolnak –, az onnan leszakadó szavazók jelentős részét pedig a Demokratikus Koalíció halássza el.
Nem véletlen, hogy az elnök kétszámjegyű támogatottságról beszélt az interjúban, jóllehet
ilyet egyetlen közvélemény-kutató cég sem mért nekik.
És ha ez a remény erős és megalapozott, akkor reális, ha csak a koordinált indulást szorgalmazza a párt és elutasít minden egyéb közösködésre invitáló gondolatot; van neki saját listavezetője – Gyurcsány személyében –, hallani sem akar másról, így Balázs Péterről sem. (Vele kapcsolatban, kifogásként, azt emelte ki a DK elnöke, hogy erre a posztra inkább egy politikust kellene jelölni, aminél azért, lássuk be, létezik erősebb érv is.)
A szocialisták egyelőre nem szálltak vitába a Demokratikus Koalícióval, mert változatlanul bíznak annak visszafordíthatóságában. Szerintük, a megfelelő pillanatban, Gyurcsány érezni fogja azt a felelősséget, ami rá nehezedik, ha már csak ő áll a megállapodás útjában.
Egyelőre persze nem pusztán ő, hanem mindenki szembe megy a korábban áhított megoldással, ma tehát
nehéz elképzelni, hogy a demokratikus ellenzéki oldalon létrejön a koordinált induláson túl az egy közös lista;
akkor ugye már csak azokkal kellene a koordinált indulásról tárgyalni, akik mindenképpen kizárnak mindenféle közös listát (LMP, Momentum).
Az MSZP-sek november végi dátumot hangsúlyoznak most, ami lévén már november, meglehetősen ambiciózus tervnek tűnik. Hogy ebből valóban legyen valami, és a választók is bizalommal legyenek iránta, valami átütő fordulatnak kell bekövetkezni, napokon belül.
Az MSZP optimista köre állítja: nem lehetetlen a küldetés, és ma már a párt belső háborúi is elcsitulni látszanak, és bár az még nem látszik, hogy minden vezető egyforma hittel és lelkesedéssel áll a „közös lista Balázs Péter vezetésével” koncepció mögé, a véleményvezérek biztosak benne, hogy kialakul az egység. Előbb, mondják, a párton belül, aztán a kisebb ellenzéki pártokkal, végül Gyurcsányékkal is.
Egyszer a szocialisták egy korábbi, éppen elbukott koncepciója kapcsán azt írtam: az MSZP-nél és az ellenzéki oldalon megfordul a mondás, náluk bizony a remény hal meg először. De látják, tévedtem: utoljára.
Sötét üzelmek az OKFŐ-nél: tisztogatás után lesz végre tisztázás is?!
Sajátos tisztogatás zajlott az elmúlt napokban az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), a Fidesz miniszterelnöke elsőként az eddig főigazgatói feladatokat ellátó Jenei Zoltánt mentette fel, majd röviddel ezután elküldték a gazdasági- és az informatikai főigazgató-helyettest is – írja Ujhelyi István szokásos heti bejegyzésében.
A döntések hátterében – miután a kormányzati oldal megint nem mond érdemben semmit – a szakmai sajtó elsősorban azt sejti, hogy a kórházi adósság rekord nagysága és az ezzel összefüggő menedzsment problémák állhatnak, amely már a Fidesz-kormány számára is kellemetlenséget okozott. Valóban sokkoló hír volt nemrég, hogy soha eddig nem látott mértékben megnőtt a kórházak adóssága: idén október végén már átlépte a 125 milliárd forintot, amire korábban nem volt példa. Ez pedig, egyértelműen immár a betegbiztonságot is veszélyezteti, nem beszélve az egyszerű erkölcstelenségről és megbízhatatlanságról, amelyet az állam, pontosabban a felelős kormány mutat magáról ebben az ügyben.
Az Orbán-kormány ugyanis kétharmados többséggel és rendeleti kormányzással azt csinál, illetve csinálhatna, amit akar; megemelhetné például a magyar egészségügy – európai szinten rekordalacsony – finanszírozását. Ha valóban fontos lenne nekik a magyar egészségügy, de nem az.
Olcsó, ám teljesen jogos párhuzam, hogy miközben mobilcég- és reptérvásárlásra, fidesz-közeli vállalkozások kitömésére számolatlanul megy el a közpénz, addig a kórházaknak életmentő-, és egészségjavító eszközöket beszállító cégeknek meg egyszerűen nem fizetnek. Gyalázatos, szégyenletes, vállalhatatlan gyakorlat, ráadásul évek óta.
A szaksajtó szerint az év végével kiteljesedő kórházi ingatlanüzemeltetés átalakításával, pontosabban központosító leválasztásával függ részben össze a megugró adósságállomány, ennek a szégyenletes eredménynek “politikai” felelősét pedig a kormány ezek szerint Jenei Zoltánban találta meg. Mondjuk bűnbak-keresésben mindig is jók voltak. A főigazgató személye nemcsak azért érdekes, mert meglehetősen széles spektrumú és irigylésre méltó, politikai kurzusokon átívelő karriert tudhat magáénak (volt belügyi helyettes államtitkár, az ORFK gazdasági főigazgatója, de a Pécsi Tudományegyetem kancellárja is), hanem azért is, mert Jeneit az akkori illetékes miniszter, Kásler Miklós épp akkor nevezte ki az OKFŐ élére, amikor az állami csúcsszervezet a legsötétebb, máig nem tisztázott szerződéseket kötötte a covid-járvánnyal szembeni védekezéssel összefüggésben.
Fontos: nem állítom azt, hogy Jenei Zoltánt azért tették az OKFŐ (eredetileg ÁEEK) élére annak idején, hogy ezeknek a sötét üzelmeknek teret engedjenek, vagy, hogy tudomással bírt volna előzetesen bármilyen, tudatos visszaélés gyanújáról;
sokkal életszerűbb, hogy a szakmai intézményre az ismert gyakorlat szerint rátelepedő NER nyerészkedő tagozata erőltette át a megrendeléseket.
Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy fura időbeli egybeesésekről van szó, ráadásul a most menesztett főigazgató az elmúlt időszakban, minden erre irányuló közérdekű kezdeményezés dacára – mondjuk diplomatikusan úgy, hogy – nem igyekezett transzparens módon elszámolni ezekkel a korrupció gyanújával erősen érintett szerződésekkel; még akkor sem, ha nem volt hozzájuk semmi köze.
Csak rövid emlékeztetőként: az OKFŐ a covid-járvány idején, 2020 novemberében több nagy értékű szerződést is kötött bizonyos cégekkel antigén-gyorstesztek beszerzésére. Csak ekkor összesen mintegy ötmilliárd (!) forintnyi közpénzt költöttek el az OKFŐ-n keresztül, a három különböző céggel megkötött összesen öt szerződés közül az egyik mindenképpen szembeötlő.
Egy alig pár hónapja alakult, Minerva nevet viselő tanácsadó céggel kötött az OKFŐ kerek hárommilliárd (!) forintért szerződést antigén-tesztek beszerzésére.
A vonatkozó szerződés megkötésének körülményeiről, a megbízott cég kiválasztásának indokairól, annak részleteiről és teljesítéséről nem tudni semmit; csak annyit, hogy sikeresen lezárult, a pénzt kifizették. Az OKFŐ sajátos transzparenciájú honlapjáról is csak annyit lehet megtudni, hogy a Minervával öt nappal azután kötötték meg a szerződést, hogy Jenei Zoltánt kinevezték. Fontos megerősíteni még egyszer:
nem feltételezek direkt összefüggést a két dolog között, az viszont tényszerű, hogy kinevezése után a főigazgató a tisztségéből adódóan már ezért a kiugró összegű szerződésért is felelős volt,
vagyis legalább a gyanús részletek nyilvánosságra kerülése után illett volna átláthatóan elszámolnia annak részleteivel; vagy legalábbis törekednie rá.
Ezt ugyanis jómagam is hiába kértem többször az OKFŐ-től, mindig csak lepattintás volt a válasz. Pedig megmagyarázni lenne mit. A hivatkozott szerződés megkötése előtt alig néhány hónappal megalapított Minerva Tanácsadó Kft. alapítója és tulajdonosa ugyanis az a Martos Dániel volt, aki évekig a ferencvárosi Fidelitas, majd (Kocsis Máté jelenlegi Fidesz-frakcióvezető „felségterületén”) a helyi Fidesz egyik vezetője volt; sőt, a Fidesz egyik korábbi alelnökének személyi titkáraként is dolgozott.
(Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy a Fidesz felsővezetésének milyen köze volt ehhez a sokmilliárdos bizniszhez?!)
Szintén oknyomozó újságírók derítették ki, hogy a hivatkozott cég a szerződés teljesülése után hamar tulajdonost váltott és a vállalkozás immár egy borsodi zsákfaluban élő, stróman formájú huszonéves fiatal nevére került; amelyből azóta százmilliós osztalékot ki is mentettek. Nem állítom, hogy ez maga az egyértelmű korrupció, de szerintem a büntetőjogi szakkönyvekben a példa valami ehhez igencsak hasonló lehet. Minimum bűzlik. Nem kicsit. Ha viszont bűzlik, akkor mindenki érdeke – elsősorban a szerződő OKFŐ-nek, de a nyerészkedő cégvezetővel ezer szálon összefonódott Fidesz vezérkarnak is -, hogy teljes átláthatóság mellett tisztázzák végre: miért ezt a céget, miért akkor és milyen indokok mellett választották ki a hárommilliárdos megbízásra. Mivel eleddig minden egyes, ezzel kapcsolatos közérdekű adatigénylésemet jogi csűrcsavarral és elhallgatással lökte félre az állami intézmény, most újra beadom ezzel kapcsolatos kérelmemet, hátha az új vezetés ebben is új gyakorlatot mutat majd. Ideje érdemben tisztázni a dolgokat és nem csak tisztogatni, bűnbakokat keresni.
