Vélemény

Új arisztokrácia 2.0

Az egyik amerikai egyetemen professzorkodó barátom mesélte, hogy az egyetemi évek alatt szövődő barátságok ott egy életre elkísérik a diákokat. Segítik egymást, soha nem engedik el egymás kezét. De így van ez Hollandiában is, az egykori kollégiumi szobatársak egy életre „szövetkeznek”. Nem is értem, miért kellene ennek másképpen lennie mifelénk?

 

Ma már büszke vagyok rá, hogy mindig jó iskolába jártam. Annak idején nem is nagyon értettem, miért faggatta édesanyám a Hunyadi téri piac minden ismerős kofáját, boltosát, hogy melyik iskolát tartják a környéken a legjobbnak. Aztán kiválasztotta nekem a felsőerdősori általános iskolát, ahová csak fiúkat vettek fel. Szuper jó osztályba kerültem, ahonnan aztán egyenes út vezetett a Kölcsey Gimnázium következő, koedukálatlan, szuper jó osztályába. Amikor ötven évvel az érettségi után találkozunk, akadémikusok, professzorok, kutatók, menő informatikusok ülünk az asztal körül.

Logikusnak látszik, hogy amikor a saját gyerekeink lettek iskoláskorúak, mi ugyanezzel a módszerrel kerestünk nekik is alma matert. És a módszer az ő esetükben is bevált. Mindketten életre szóló barátságokkal a tarsolyukban léptek tovább az egyetemre, ahol aztán cserediákként, újabb külföldi barátokkal bővítették ezt a kört. Ma, felnőttként, a fiam is, a lányom is, jó szívvel ápolja ezeket a kapcsolatokat, s amikor úgy adódik, a volt évfolyamtársak segítik egymást a szakmai előrejutásban is.

Sokunknál kiverte a biztosítékot, amikor az egykori Ménesi úti Bibó Szakkollégium „öregdiákjai” magukhoz ragadták az ország vezetését. Áder János, Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Handó Tünde, Kövér László, Lévai Anikó (Orbán Viktor felesége), Mráz Ágoston, Papcsák Ferenc, Simicska Lajos, Szájer József , Vida Ildikó, Völner Pál, hogy csak néhányat említsek. Akik letették a hűségesküt a klán fejének maradtak, akik szembe mentek vele, elbuktak.

Ők lettek a XXI. századi Magyarország új arisztokratái. Az ő gyerekeik már kivétel nélkül jó iskolákba jártak. Belekóstoltak a hazai egyetemek életébe, aztán a legtöbbjük elindult világot látni. Egy-két év Oxfordban, a Harvardon, Cambridge-ben… Ezek a kiruccanások senkinek sem ártottak. Aztán hazajöttek, mert itthon szép karrier várja őket. Pályájuk már nem az idősödő miniszterelnöktől, sokkal inkább a lányától, a vejétől függ.

A Corvinus Egyetem marketing tagozata jelenti most a Bibó kollégiumi összetartozás kulcsát. Hírek szerint a közpénzből vastagon kistafírozott Magyar Turisztikai Ügynökség berkeiben találtak egymásra Orbán Ráhel egykori évfolyamtársai. Ők hajtják fel a külföldi vendégeket Mészáros Lőrinc szállodái számára, százmilliókért gyártanak reklámfilmeket Vajna tévéjének, és már a divatszakma irányítását is a kezükbe vették, mert a miniszterelnök lánya régóta érdeklődik – többek között – a divat, és a társadalom elitjét kiszolgáló más ágazatok iránt is. A minap „szuperluxi” vacsorán vett részt a „barátokkal” az Ybl-palotában, ahol a tudósítások szerint érezhető volt, hogy mostantól a divatvilágot a felségterületének tartja.

Kezdi megtalálni a helyét és vezetőjét az új arisztokrácia 2.0 is.

„Orbánéknak még a vírusról is a haverok kitömése jut eszükbe”

A Demokratikus Koalíció tiltakozott az ellen az eljárás ellen, hogy Orbánék a Fideszhez közel álló vállalkozót bízott meg védőeszközök kínai piacon történő beszerzésére.  

„Sajtóértesülések szerint majdnem 6 milliárd forintnyi megrendelést nyert el védőeszközök beszerzésére az a kínai tulajdonú cég, aminek az Innovációs és Technológiai Minisztériumban tanácsadóként dolgozó Kovácsics Iván édesapja, idősebb Kovácsics Iván a stratégiai vezérigazgató-helyettese. A volt NAV-elnökhelyettes idősebb Kovácsics fia orbáni fürkészként vágott neki a Keletnek, hogy aztán egy apja cégének szóló, többmilliárdos megrendeléssel térjen haza.

A Demokratikus Koalíció felháborítónak tartja, hogy Orbánéknak még a vírusjárvány elleni védekezésről is a haverok zsebének kitömése jut eszébe. Felszólítjuk a Fideszt, hogy a klán további hizlalása helyett inkább az EU kétezer milliárdos vírusvédelmi támogatását kellene elfogadni – igaz, azt jóval nehezebben tudnák átjátszani a NER-lovagoknak.”

E sorok írója még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető a regnáló kormány vagy a Fidesz támogatójának. Sőt.

Fogalmam sem volt eddig ki a Kovácsics család, mivel foglalkozik idősebb valamint ifjabb Kovácsics Iván. Na de a  gugli nekem is a  barátom.

Megtudtam, hogy Kovácsics  fürkészek jól eligazodhatnak a zavaros Kínában, mivel évek óta jelen vannak azon a piacon. Kellő hely és kapcsolati hálóval rendelkezhetnek, úgyhogy nem találok semmi kivetni valót abban, hogy Kovácsics fürkészek kapták megbízást a járvány leküzdéséhez szükséges termékek beszerzésére.

Mert például kétségtelen, hogy én velük szemben potom ötmilliárdért is elvállaltam volna, de

ha valamikor akkor most igazán szükséges a gyors cselekvőkészség, a hely és emberismeret, mert csak a halottak száma az egyetlen mértékegység melyben mérhető a fürkészés hasznossága. 

Ezt pedig úgy látszik jól csinálták.

Simonka néz ki a fejéből

Szinte példátlan dolog történt: fideszes parlamenti képviselő mentelmi jogát kéri ki az ügyészség. Simonka György talán nem is érti, hogyan történhetett meg ez a csúfság. Mit tett, vagy nem tett, amiért kiesett a pikszisből. Igaz, ő csak kis hal, „alig” másfél-milliárdos költségvetési csalással gyanúsítja az ügyészség.

És abban is kispályás a Fidesz mindeddig megyei erős embere, szinte élet-halál ura Békésben, hogy a gyanú szerint 45 százalékot kért vissza az általa megolajozva elnyert uniós pályázatok pénzéből. Már jó ideje 80-90 százalékról beszélnek vállalkozók. Igaz, Simonka ügyei csaknem tíz évre nyúlnak vissza, amikor még Mr. Tíz százalékról volt szó Debrecenben is.

„Igen, hallottam én is a híreket, ami a mentelmi jogom visszahívásáról szól. Ez annyit jelent, hogy engem is meg lehet hallgatni az említett ügyben.

Magam sem értem, de természetesen állok elébe minden kérdésnek

annak érdekében, hogy mielőbb kiderüljön az igazság” – ezt írta este hat körül Facebook-oldalán Simonka.

Pár órával korábban még azzal büszkélkedett el, hogy

átvette a Polgárőrség megyei kitüntetését.

„Jól esik, hogy a Polgárőrség legrangosabb kitüntetésének számító érdemérmet vehettem ma át, de természetesen az érdem minden polgárőré, és azoké az embereké, akik idejüket, energiájukat nem kímélve segítik a biztonság megóvását, és baj esetén azonnal sietnek segítséget nyújtani” – írta erről.

A Legfőbb Ügyészség azért kéri a mentelmi jog felfüggesztését, mert gyanúsítottként szeretnék kihallgatni Simonkát

bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás

és más bűncselekmények miatt. A gyanú szerint Simonka György másokkal összehangoltan jogtalan vagyoni haszonhoz jutott az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, valamint a tagállami költségvetésből a termelői szervezetek beruházásaihoz, eszközbeszerzéseihez igénybe vehető, vissza nem térítendő támogatások jogellenes megszerzésével.

Egészen pontosan a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek (TÉSZ) által igénybe vehető, az Európai Uniótól és a hazai költségvetésből származó támogatások jogellenes lenyúlását végezték.

Polt Péter szervezete szerint Simonka György és társai a beruházásokat és az eszközbeszerzéseket felülárazták (!), az ingatlanokat olcsón megszerezték, majd azokat minimális fejlesztéssel, fiktív értékbecsléssel szerepeltették a tervekben, a beszerzett eszközök pedig döntően használtak voltak és csak töredékét képviselték az értük kifizetett összegnek.

Simonka György meghatározta azt is, hogy az egyes beruházásokat megvalósító cégek képviselői a felülárazott vállalkozói díj mekkora részét – általában 45 százalékát – szolgáltassák vissza neki készpénzben. A beruházásokkal okozott

vagyoni hátrány meghaladja az 1,4 milliárd forintot.

A Központi Nyomozó Főügyészség az ügyben 29 embert (!) hallgatott ki gyanúsítottként, akik valamennyien szabadlábon védekeznek.

Az évekre visszanyúló ügyekben repkednek a cégnevek és százmilliók. Ezekből már korábban elkezdett visszakövetelni kazalnyi pénzt az állam, a mostani gyanúok esetében is négy éve indult az adóhatósági eljárás. A Fideszt mindezek sem akadályozták meg abban, hogy

az áprilisi választáson jelöltként indítsa Simonkát, aki nyert is.

Mostanra mégis elengedték a kezét. A miértre a válasz – ha egyáltalán – esetleg csak évek múlva fog kiderülni.

Talán túl sok lett a simlis kavarás, amelyekben ráadásul csak „fillérek” kerültek „megfelelő” kezekbe, amit nem éri meg a végtelenségig védeni? Vagy bizonyítani akarják Orbánék, hogy nincsenek szent tehenek? Véletlenül éppen akkor, amikor az Európai Bizottság lényegében befagyasztotta három uniós program sok százmilliós kifizetéseit a minden eluraló szabálytalanságok miatt, ahogyan ezt a G7 portál megírta.

A testület

két ügyben vár választ a kormánytól: a 4-es metróéban és az Elioséban.

Kiveszi ezeket az uniós finanszírozásból (vagyis utólag ugrik a pénz) vagy feljelentést tesz. Nem kérdés, melyikben kéne kellemetlen döntést hozni.

Simonka talán tudja a választ, de lehet, csak néz ki a fejéből, mint annak idején Zuschlag János, aki forgatta a szemét, hiszen csak azt csinálta, amit majd’ húsz évig tette a mindenkori kormányzati és főbb ellenzéki oldal: az ifjúsági szervezetek támogatásán keresztül (is) végezték a pártok (és politikusaik) titkos finanszírozását fiktív programok benyújtásával és kölcsönös megszavazásával.

Simonka is hihette, hogy a „nagyok” farvizén elevezve lehajolhat az aprópénzért, ahogyan azt sok NER-társa teszi évek óta. Neki ez most valamiért nem sikerült.

Maszatolunk, maszatolunk…

Prostituálttal ellenszolgáltatásért szexuális kapcsolatot létesíteni nem bűncselekmény, amennyiben a prostituált betöltötte 18. életévét. A prostitúció volt már tiltott, hallgatólagosan elfogadott, ma engedélyezett. Erkölcsi megítélése néhány ezer év óta finoman szólva sem egyértelmű. Per pillanat ott tart a közvélekedés, hogy egy részről „pfújj, a belem jön ki, micsoda erkölcsi fertő!”, másrészről micsoda csodásan kemény almamelle van annak a szőke copfos csajnak. Sokszor ugyanabban a fejben születik meg mindkét gondolat-variáció, kimondani viszont a helytől és helyzettől függően csak az egyiket szokták.

Titokban rögzített szexvideóval támadják Budaörs polgármesterét, Wittinghoff Tamást. Szórólapon osztogatják az url címet, ahol a nagyérdemű megtekintheti Wittinghoffot a copfossal. Bocsánat, a szőke copfossal.

A 24.hu-nak a politikus azt mondta, tudott a felvételről, és annak közzétételét zsarolások előzték meg.
„Értesült arról is, hogy egy nem létező szervezet nevében városszerte terjesztik a szórólapot, amin az arcképe is látható. Hangsúlyozta, hogy „politikai ellenfeleivel szemben” ő semmilyen nem törvénytelenséget követett el, az ügyben feljelentést tett, hiszen mind a videó rögzítése, mind annak közzététele bűncselekmény. Ennél többet nem akart mondani, nem szeretné ugyanis, ha városvezetői tevékenysége helyett erről szólna a kampány.”

Azért másnap az Indexnek mégis többet mondott többet, ugyancsak finomított az előző napi 24.hu-n megjelenteken, mert azért más annak a copfos szőkének a fekvése, hogy mára kiderült nem is prostituáltról van szó, s nem is ő kereste fel, hanem csak egy tisztességes szőke copfos honleány csábította el ártatlan fejét. Az, hogy ugyanennek a tisztességes szőke copfos honleánynak a segítségével csalták csapdába, hogy félreérthetetlen helyzetben rögzíthessék a csábítás beteljesülését az nem prostitúció, hanem bűncselekmény. „Szó nem volt prostituáltról” – mondta. Na, szó az nem, nem is szavakról szól a dolog! Ugye ilyet szinte minden tisztességes szőke copfos honleány megtesz némi dotáció fejében? Már ha a szőke copfos honleány egy szégyentelen kurva!

Eltelt még egy nap és a csábító szőke copfos átment masszőrnőbe. A masszőrnő masszíroz. Kérdés teljes, mindenre kiterjedő masszázst végez e. Ha igen, és megfizetik, pont az elsőként leírt definíció érvényes rá is. De azért annyit elárulok a masszőrnők nem vállalnak nemi aktust vagy ha igen, akkor nem masszőrnő, hanem a korosabb korosztály számára még ismerős megfogalmazásban: sűrűn ba@.tt elvtársnő.

Wittinghoff esetében prostituált nem a szőke copfjáról ismerszik meg, hanem arról az ellenszolgáltatásról, amit elcsábításának fejében kapott.

Sovány vigasz, hogy a történet „nagyon-nagyon régi”, hogy a felvétel az előző önkormányzati választás után készülhetett, hogy családjával ezt már korábban megbeszélte és elrendezte.

Emlékszem arra amikor állítólag „dajcstomit” a rendőrség vagy a titkosszolgálat menekítette ki abból a budai kupiból, amelyet éppen akkor szállt meg a rendőrség, amikor szintén csupán „állítólag” éppen soros (mondom: soros) kokainmámorát készült kialudni valamelyik fizetett szextársnő keblén.

Pont tegnap írtam le Karácsony hangfelvétele kapcsán, hogy

nagyon más az, ha valamiről  suttogják hogy…, mint az a helyzet amikor az érintett mondja ki és a szó nem elszáll, hanem rögzítetté, visszahallgathatóvá válik.

Jobb lett volna követni azt az elvet mely szerint vagy hallgatok és nem kommentálom az ügyet, de ha igen, akkor a kínos helyzetből csak a teljes transzparencia, azaz átláthatóság a kivezető út. Talán így nem kabátlopási üggyé az olvasók számára.

P.s.: Nagyon tisztelem Budaörs polgármesterét. Ha abban a körzetben laknék a nyilvánosságra került videó ellenére vagy amellett is csak rá szavaznék.

Hullámsír a Dunában

Ez a hajószerencsétlenség megrázta az ország lakosságát. Mindenki együtt érzett az áldozatokkal, függetlenül, hogy kik voltak. A váratlan halál mindig is sokkolóbb, mint a haldokló emberek kínlódásának szemlélése. A mostani helyzetet csak fokozta, hogy hazájuktól távol, szeretteiktől legalább 12.000 km-re következett be ez a tragédia. Nagyon együtt tudok érezni velük, mint ahogy az Európában halálos balesetet szenvedő ausztrálokkal, főleg fiatalokkal. Most is valami hasonló gondolat és érzés futott át rajtam.

Aztán olvasva a hazai (magyar) sajtót, látva a médiát, mint mindig, most is elszomorodtam, hogy tudat alatt mennyire belekeverik a napi politikát. Pártállástól függetlenül az első oldalon, a főcímben közölték, hogy a (valószínűleg vétkes) luxus-szállodahajó kapitánya ukrán. Őszintén, ennek mi köze a szerencsétlenséghez? Esetleg súlyosbító vagy enyhítő körülmény a baleset kivizsgálása, ill. a kapitány megbüntetése szempontjából? Ha egy normális, európai országban élnénk, ez a sajtó részéről fel sem merülne. A vétkest, a hibázót felelősségre kell vonni, meg kell büntetni, függetlenül, hogy milyen nemzetiségű, vagy állampolgár.

A miniszterelnök is célzott rá, sejtette hallgatóival, hogy példát kell statuálni, amikor közölte: mindenre kiterjedő, szigorú, alapos vizsgálatot kér a hatóságoktól, „pontosan akarjuk tudni, mi és miért történt”, a vizsgálat eredményéről pedig a nyilvánosságot is tájékoztatni fogják.

Ugyancsak felkaptam a fejem, amikor az „ellenzéki” sajtó világgá kürtölte, hogy Rogán és az állam mekkora részese, részvényese a balesetet okozó luxus-szállodahajó tulajdonában, a hajózási vállalatban. Őszintén, ki a francot érdekli ez, egy halálos kimenetelű balesetnél?

Szinte semmit nem tudunk a 7, azaz hét másodperc alatt elsüllyedt hajóról. Általában ezt közölték a hazai lapok, internetes híroldalak:

„…..A Hableány turistahajó és a Viking Sigyn szállodahajó május 29-én este 9 óra után ütközött össze a Margit híd közelében. A turistahajó felborult és elsüllyedt fedélzetén 33 dél-koreai turistával és a kéttagú magyar személyzettel. A balesetben heten meghaltak, hét embert kimentettek, 21-en eltűntek. ….”

Miért nem lehet egy picit reálisabban, pontosabban közölni a történteket? (plusz) 21 ember valószínűleg meghalt, holttestüket keresik. Azt is közölhették volna, hogy a két magyar eleve a halottak között van/volt, vagy azokat is még keresik. Miközben életben létükre semmi esély.

Az első perctől nagyon érdekelt az a sétahajó, ami ilyen rövid idő alatt (hét másodperc !!!) el tud süllyedni. Sejtésem szerint a Hableány nagyon öreg lehetett, hiszen bármilyen ütközés, hozzácsapódás nem küldheti a hullámsírba ilyen rövid idő alatt egy jó állapotban lévő hajót.

Nem kellett sokáig kutakodnom, a számítógép pillanatok alatt kidobta:

1949-??, Szovjetunió, ismeretlen néven, ismeretlen tulajdonban.

1948-1965 között több mint 500 darabos sorozatban gyártott szovjet hajótípus egyik darabja

1992-HABLEÁNY, SZOT Sétahajózás.

2003-HABLEÁNY, Panoráma Deck Kft. Budapesten rendezvényhajóként üzemel.

2019.05.29-én 21:05-kor Budapesten a Margit hídnál összeütközött a VIKING SYGIN szállodahajóval és elsüllyedt.

Ehhez még a műszaki adatok:

Besorolás: Projekt 544 (Moszkvics) típusú motoros személyhajó
HABLEÁNY, 2003-, Panoráma Deck Kft, Budapest, HU
készült 1949, Herszoni Hajóépítő és Hajójavító (Khersonskiy Sudo. Zavod), Herszon, Kherson, UA, (Ukrajna)
Legnagyobb hossz: 27,25 m
Szélesség a főbordán: 4,8 m
Legnagyobb merülés: 0,89 m
Főgép típus: 3D6
Főgép teljesítmény: 150 LE
Holtvizi sebesség: 19 km/h
Befogadó képesség: 150 fő
Főgépcsere 199?
Főgép típus: RÁBA 150
Főgép teljesítmény: 150 LE
Befogadó képesség: 60 fő
Ország: UA (Ukrajna)
Város: Kherson (Herszon)
Aktív: 1951-

Ezek az adatok, infók azért már sejtetnek valamit. A közel 70 éves vízi járműről sok mindent elárul. Nem tudni mikor volt legutóbb generáljavításon, felújításon (legalább 20-25 éve Győrben). Ugyancsak meglepő, hogy egy 60 fő szállítására alkalmas városnéző sétahajón mindösszesen két ember teljesít szolgálatot: egy kapitány és egy matróz. Voltam néhány budapesti rendezvényhajón, de ott a személyzet ennél több volt. A kikötést, a kötél kifeszítését is legalább két ember végezte, és nem a kapitány!

Vajon a rossz időjárás, a késői óra, a sötétség, az erős hullámzás, stb. miért nem befolyásolta a kapitányt vagy az üzemeltetőt a kirándulás esetleges lemondására? Persze,

utólag könnyű okosnak lenni, de puszta kíváncsiságból: egy ilyen sétahajózást (a szabályok, az előírások szerint) mikor lehet lemondani?

Aztán, mi van a biztosítással? A szállodahajónak (Viking Sigyn) biztos volt/van rendes biztosítása valamelyik jó nevű világcéggel. A HABLEÁNY-nak milyen biztosítása volt? Mire számíthatnak a külföldi turisták? (no meg a magyar alkalmazottak). Hogy komoly per lesz, az már most borítékolható.

A mentők – mint hallom, olvasom – sem voltak a helyzet magaslatán. Tipikus magyar (budapesti) betegség, amikor nem tudni melyik kórház fogadja a betegeket, különösen a sürgősségi osztályok! Remélem, ezeket is alaposan és őszintén kivizsgálják, ahogy azt a miniszterelnök is kérte és ígérte, és arról nemcsak tájékoztatják a nyilvánosságot, de tesznek is érte, hogy soha többé ne forduljon még egyszer elő. Abban reménykedhetünk, hogy ebben segítségünkre lesz Dél-Korea. Legalább ennyi öröm legyen az ürömben.

SZÜLETÉSNAP

Tízéves lett a DK. Tíz éve, hogy egy kölcsönvett kőbányai pártirodán összegyűltünk néhány tucatnyian, többségükben addigi MSZP-sek, az egykor MDF-es Debreczeni József, a pártonkívüli baloldali Niedermüller Péter és az egykor SZDSZ-es én, és megalapítottuk az új pártot azon a néven, amelyet korábban az MSZP-n belüli, Gyurcsány Ferenc, Vitányi Iván és Molnár Csaba nevével fémjelzett platform viselt.

Azután elmentünk egy újlipótvárosi kávéházba, és megtartottuk az új párt első sajtótájékoztatóját. Az alakuló összejövetelen elfogadtunk egy alapító nyilatkozatot, megválasztottuk az elnökséget, benne Gyurcsányt elnöknek, Vitányit örökös tiszteletbeli elnöknek, Molnárt ügyvezető alelnöknek választottuk, mi hárman pedig Debreczeni Jóskával és Niedermüller Péterrel alelnökök lettünk, annak kifejezésére, hogy az új párt nem egyszerűen az MSZP-ből kivált szocialistáké, hanem olyan liberálisoké és konzervatívoké is, akik együtt kívánnak fellépni az épülő orbáni önkényuralommal szemben, a demokratikus jogállam újjáépítéséért, a magyar progresszió tradícióit folytatva.

A születésnapi rendezvényen – mint minden évben – Gyurcsány mondott okos, kedves, élvezetes beszédet, amely – noha az elején az ellenkezőjével fenyegette a hallgatóságot – kifejezetten szellemes volt. Helyes dolgokat mondott a mai politikai helyzetről, a remélt majdani demokrata kormányról, a hatpárti szövetségről, melyet mint demokrata hazafias koalíciót emlegetett.

Egyetlen dolog nem stimmelt a hangulatos beszédben.

„Az, ami most történik, itt a tizedik születésnapunk környékén, amikor létrejön az Orbánnal szembenálló demokraták hazafias koalíciója, az valójában az, amiről 2010-ben és 11-ben beszéltünk. Hölgyeim és uraim, megérkeztünk” – mondta elégedetten Gyurcsány.

Hát nem. Amiről 2011-ben beszéltünk, az más volt, mint a mostani hatpárti szövetség. Amiről 2011-ben beszéltünk, az szocialisták, liberálisok és konzervatívok szövetsége volt egy pártban, a progresszív magyar hagyományok, az egyértelmű nyugati orientáció jegyében. Ehhez képest a mai helyzet két dologban különbözik.

A mai DK egyértelműen szocialista párt, amelynek immár nem alelnöke sem Debreczeni, sem Niedermüller, sem én. Vannak ugyan egykori SZDSZ-esek a vezető testületekben, de nincs liberalizmus a párt politikájában.

A gazdaságpolitikát, a társadalompolitikát, a jogpolitikát tekintve eltűntek a párt dokumentumaiból és mindennapi üzenetiből azok az elemek, amelyeket nem az egykori MSZP-ből hoztak magukkal az onnan jöttek.

De vajon baj-e az, ha a széles összefogás nem egy pártban, hanem a hat párt szövetségeként valósul meg?

Ez annyiban jelent mást, mint amiről tíz éve beszéltünk, hogy a hatpárti szövetségbe – leginkább a Jobbikkal és az LMP-vel – bekerült a magyar jobboldal nacionalizmusa, bekerült egyfajta harmadikutas kapitalizmus-ellenesség, ami a tíz évvel ezelőtti DK-ban elképzelhetetlen volt.

A Fidesz alternatívájaként nem a magyar progresszió tradícióit folytató párt lép fel, hanem egy sokkal inkább vegyes profilú szövetség. Hogy ez előnyös-e, azt most félreteszem. Kétségtelen, hogy úgy tűnik: a Fidesszel csak ez a vegyes profilú szövetség képes a győzelem reményével felvenni a harcot.

De az mindenképpen megállapítható: ez nem az, amiről tíz éve beszéltünk.

Hülye, hülyébb, leghülyébb…

Nagyon szegényes a nyelvünk, mert nincs tovább. Ezzel most vagyok kénytelen szembesülni, amikor keresem a fokozatokat azoknak a politikusoknak a jellemzésére, akik egymást túllicitálva igyekeznek még a leghülyébbnél is hülyébbnek mutatkozni. Pontosabban: nem biztos, hogy annyira hülyék, mint amennyire mutatni szeretnék, de a választást megelőző kampány finisében úgy gondolják, minél jobban tromfolják az előttük megszólaló hülyét, annál biztosabb lehet a pozíciójuk egy esetleges következő fideszes kormányzatban.

Ebben a virtuális versenyben nem akarom minősíteni a legrangosabb politikust, mert ő egészen biztosan nem hülye. Az kétségtelen, hogy gátlástalanul beszél hülyeségeket, de akármiben le merném fogadni, hogy ő pontosan tudja, mi az igazság, és mekkora hülyeség mindaz, amivel a híveit eteti. Saját hazugságának lett a foglya, amit talán nem is ő talált ki, de kétségtelenül bejött neki és a politikájának. Sikerült a falra festenie egy ördögöt, előcsalogatnia egy olyan mumust, amelytől már nappal is félnek gyermeteg eszű hívei.

Mert a hülyeséget leginkább a gyermeteg hülyékkel lehet elhitetni. Mondjuk az olyanokkal, mint az az idős pesterzsébeti nyugdíjas, aki kockás füzetlapra írt kusza betűivel kezdett kampányolni az MSZP ellen. Többek között azt írja, azért pártolt el a baloldaltól, mert „Európában látjuk, hogy milyen szörnyűségek történnek, nőket molesztálnak, robbantgatnak, embereket gyilkolnak, nem szeretném, ha itthon is előfordulna…” Ki a fene akarja, hogy itthon is ilyesmik történjenek? Azokon a menekülteken és letelepedési kötvénnyel beengedett ezreken kívül, akiket éppen a kormány hozott be az országba, egyetlen migráns sem akart nálunk maradni. Még a falra festett ördögök is tovább álltak innen. Sajnos azok a magyar fiatalok is, akiket jó lett volna itthon tartani, de a hülyeséggel élhetetlenné tett országból inkább elmenekültek.

A hülyék mindenütt köztünk élnek, és már azt sem szégyellik, hogy hülyék lettek. Ott van például az a csongrádi „alaphülye” is, aki rendőrt hívott egy fodrásztól kilépő fiatal lányra és az édesanyjára, akik csak az esőtől védték kendővel az új frizurájukat. Úgy megrémült tőlük, hogy kihívta a rendőröket, mert azt hitte, hogy csadort viselő, veszélyes migránsok akarnak randalírozni az utcájában. De a rendőrök sem piskóták, képesek voltak „kiszállni” a helyszínre és igazoltatni a kendős magyarokat, ahelyett, hogy a telefonálót kisérték volna kényszergyógykezelésre.

Persze a hülyénél is vannak hülyébbek. Ott van például egy Jelen Tamás nevű zuglói fideszes képviselőjelölt, aki egy „beszédes” mémet tett közzé a neten: szerinte a választás arról dönt, hogy a 2030-ban a Balatonon bikinis csajokat, vagy csadoros nőket látunk-e majd strandolni. De akinek ez nem elég riasztó hülyeség, annak még hozzátette: ha az ellenzék nyer, Zuglóban „elszabadulnak a demográfiai folyamatok”, ami után a kerület „no-go zóna” lehet. Persze ha most a Fidesz nyer, akkor még legalább ezer évig megmaradunk magyarnak. Ez tuti. Mármint az ezer év.

A hülyébbek közé sorolt az ifjabb dr. Lomnici, a CÖF szóvivője is, aki egy vidéki gyűlésen arról beszélt, hogy Nigéria lakosságának több mint a 80 százaléka, legalább 100 millió ember AIDS-es. Egy általa terjesztett hír szerint nigériaiak megerőszakoltak svéd lányokat, akik közül 5-ből 4 biztosan elkapta a HIV-fertőzést. Hogy a számok nem igazak? A CÖF-ös embert ez nem izgatja, mi is így járhatunk, ha ide özönlenek a nigériai AIDS-terjesztők.

A leghülyébbekről hosszú volna a felsorolás. Ábécé sorrendben leírhatnánk valamennyi, kormány-, fideszes és KDNP-s szóvivő nevét, bár egyikükről-másikukról föltételezhetnénk, hogy a lelke mélyén pontosan tudja, mekkora hülyeségeket terjeszt, de a hivatal kötelez. A baj olyanokkal van, mint például Tálai András, Kósa Lajos, Németh Szilárd, akikről fel sem tételezhető, hogy fel tudják fogni azt a rengeteg marhaságot, ami elhagyja a szájukat.

Sajnos újra és újra muníciót kapnak. A főnökük péntek reggeli szeánszában arról vizionált, hogy ha „nemzeti” kormányt választunk, akkor Magyarország magyar ország marad, de ha egy „internacionalista” (lásd liberális) kormány következik, annak tagjait Soros György nevezi majd ki, hogy elveszejtse és bevándorló országgá tegye hazánkat.

Nem volna hülyeség kipróbálni, mi történne, ha lelepleződne az a rengeteg hülyeség, amivel traktálják a hülyéket a hülyébbek.

 

Magyarok, ki a gyepűkre! – Sajtókamera – Sajtókamara

2018. Orbán Viktor miniszterelnök nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a Liszkay vezette „Közép-európai Sajtó és Média Alapítványt”. A vonatkozó törvény lehetőséget biztosít a kormánynak arra, hogy közérdekből nemzetstratégiainak minősítsen egyes vállalati összefonódásokat. A Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTP) szerint az intézkedés kiemelt indoka, hogy közérdek fűződik Magyarországon a print és a nyomtatott – tautológia (!) – médiakultúra megmentéséhez, és a helyi, különösen a megyei nyilvánosság fórumainak hosszú távú megtartásához. Ezt a célt tűzte ki alapító okiratában az alapítvány és külön támogatandó, hogy nem profitszerzési céllal, hanem nonprofit alapon kívánja megvalósítani. Boross Péter – ex-belügyér – örömmel üdvözölte a magyar szellemi ébredést, és a szellemi szféra megújulását. Ugyanezen a napon Trócsányi igazságügyminiszter Izraelben azt nyilatkozta, hogy vannak neki zsidó barátai. (Horthy Miklósnak is voltak. Sőt, Kolosváry-Borcsa – akiről a továbbiakban szó lesz – 1946-os perében azt állította, hogy ő számtalan zsidót megmentett és udvariatlan szóval nem bánt a zsidókkal.)

2019. Nyolcvan éve jelent meg a XV. törvénycikk, amely elrendelte a Magyar Központi Sajtókamara megalapítását. Az intézkedés csak 1939 júniusában lépett életbe, amely kezdetben 20, majd 6 százalékban korlátozta a zsidó újságírók számát. A Sajtókamara az egykori Schanzer-villában működött, amely a későbbiekben – nagy részben a szocializmus éveiben – a Magyar Sajtó Háza lett, azaz a MÚOSZ (Magyar Újságírók Országos Szövetsége) székhelye. Az épületet néhány éve eladták. A Sajtóház szép emlékeket kelt, ahogyan az Andrássy út 60. is, amely a nyilasok után az ÁVH székhelye lett. (Ma Schmidt Terror Háza.)

A Magyar Országos Sajtókamara vezetője Kolosváry-Borcsa Mihály volt, turáni(?) származású derék katona, Szegedtől Horthy és Gömbös bizalmasa, a fajvédő Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) és a szélsőjobboldali Etelközi Szövetség (EX) tagja, 1926-tól vitéz, újságíró, különféle nacionalista-fajvédő lapok főszerkesztője, 1935-től miniszteri tanácsos és a Miniszterelnökség sajtóosztályának munkatársa, 1938-tól az Imrédy-kormány sajtóreferense, 1939-től az Országos Magyar Sajtókamara elnöke. A Sztójay-kormány államtitkár-kormánybiztossá nevezte ki, feladata volt a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgáltatás felügyelete, az egész magyar média feletti hatalmat arra használta, hogy a háború legfőbb propagátora és a zsidó újságírók, írók, könyvkiadók kérlelhetetlen ellenfele, azaz a totális zsidótlanítás vezetője legyen.

1944 júniusában részt vett a zsidó szerzők könyveinek megsemmisítésében, 120 zsidó származású magyar és 35 külföldi író műveit küldte zúzdába, összesen 447672 darabot, 22 vagonnyi könyvet, olyan írók alkotásait, mint Bródy Sándor, Erdős Renée, Gellért Oszkár, Ignotus, Molnár Ferenc, Szomory Dezső, Várnai Zseni, Zsolt Béla és mások  Az akció során Kolosváry-Borcsa felolvasta Kiss József költő egyik versét, majd a zúzdába dobta Franz Werfel Musza Dagh negyven napja című munkájával együtt. (A zsidók mellett az örmény keresztényeket sem szerette?) Kolosváry-Borcsát Lakatos Géza miniszterelnök félreállította, de Szálasi nemzetvezető újra sajtófőnökké és kormánybiztossá nevezte ki. 1945 elején a Sajtókamara pénztárával és irattárával Németországba szökött, de Himler Márton, az amerikai OSS szervezet (a CIA elődje) kelet-európai részlegének vezetője elfogta és kiadták Magyarországnak, ahol háborús bűneiért halálra ítélték. (Egy kis kuriózum: Himler Márton Királyhegyi Pál humorista unokatestvére volt.)

Hála a Kurucinfónak, felidézhetjük Kolosváry-Borcsa egyik, 1944-es rádióbeszédét, melyben azzal dicsekszik, hogy az Imrédy-kormány alatt, 1938 végén 410, közötte 230 zsidó sajtóterméket betiltottak, közte 8 fővárosi és 7 vidéki napilapot. A lapbezárások során megszüntették a liberális szellemű, népfront-agitációt űző politikai napilapokat és a „jampec”, lélekromboló színházi lapokat. A Sajtókamarának 1234 tagja volt, 1800 kérelmet visszautasítottak, Az említett rádióbeszédben Kolosváry-Borcsa kifejtette – Prohászka Ottokár, a nagy antiszemita püspök nézeteire is hivatkozva – hogy a zsidóság a magyar lélek megfertőzője, és a magyar társadalom bomlását idézte elő. Szerinte a magyar író, a magyar újságíró nem lesz többé a megaláztatások, megalkuvások, a háttérbe szoríttatás, a szellemi és gazdasági kizsákmányolás alanya, egy összetartó, reklámmal és pénzzel győzedelmes, idegen kisebbséggel szemben.

No comment! Éljen a magyar vérrögvalóság!

Vajnáné cicája menni Amerika

Most nem azon fogunk fanyalogni, bár megtehetnénk, mert lenne rá okunk, hogy Andy Vajna filmbiztos felesége magánrepülőgépen vitte a cicáját Amerikába állatorvoshoz. Ezt a kis kirándulást betudjuk egy szerencsétlen fiatal nő kétségbeesett kapaszkodásának, amellyel azt szeretné a maga számára bizonyítani, hogy több annál, mint aminek látszik, és aminek emiatt őt sokan gondolják.

Vajna Timea rendszeresen osztja meg kalandjait az interneten, tudjuk, hogy mikor, hol jár – a legritkább esetben tartózkodik Magyarországon, dolgozni pedig még ennél is ritkábban láthatjuk. Ez a történet mégsem róla szól. Nem a felkapaszkodottak kivagyiságáról, hanem arról, hogy milyenné lett Orbán Viktor Magyarországa. Suttyó lett ez az ország, ahol nem a műveltség, az ízlés, a tisztesség és a morál számít, hanem az, hogy kinek van nagyobb magánrepülőgépe, ki vadászik háziasított rénszarvasra Svédországban, s ki vett aznap több hotelt, földet, vagy éppen lapkiadót.

Cicaügyben Vona Gábort kell megkérdezni – ezt válaszolta a miniszterelnök a parlamentben, amikor a Jobbik azután érdeklődött, mi a véleménye arról, hogy Vajnáné különgépen vitte a macskáját a tengerentúlra gyógyulni.

Hallottunk már ehhez hasonló megnyilatkozást a miniszterelnöktől. 2011-ben, amikor a rendvédelmisek békés bohóctüntetésre készültek, akkor egy újságírót viccesen a bohócügyi államtitkárához utasította. Ez ugyanúgy nem volt vicces, mint amikor a veje, Tiborcz István kétes ügyeit firtatták, és azt mondta a miniszterelnök, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Amivel azt üzente mindenkinek, hogy a miniszterelnök kormányzással foglalkozik, amibe a kétes ügyek feltárása nem, csak az eltusolásuk fér bele. Magyarul: kapjátok be!

És nem foglalkozik Orbán nőügyekkel sem – ezt azóta tudjuk, hogy megkérdezték tőle, miért váltja le Szemerkényi Rékát, Magyarország washingtoni nagykövetét.

Mindez vicces is lehetne, főleg ha nem volna kifejezetten ijesztő. Különösen akkor, ha emlékszünk még a nem is oly távoli őcsényi történetre, amikor menekülteket látott volna vendégül a helyi fogadós, de miután a kormányzati kommunikáció által felheccelt emberek kiszúrták az autójának gumijait, letett a szándékáról. A miniszterelnök egyetértett ezzel a vandalizmussal, és azt mondta, hogy jól tették az emberek, amikor megvédték azt, ami az övék.

Annak idején, amikor Rogán Antal és családja helikopteren ment Rogánné barátnőjének vidéki lakodalmára, még legalább adtak a látszatra. Rogánnak a parlamentben kellett megkövetnie azokat, akiket ezzel a cselekedettel úgymond, megbántott – könnyű elképzelni, hogy az általa elővezetett bocsánatkérést a miniszterelnök dolgozószobájában, vagy valamelyik ahhoz közeli irodában fogalmazták. Akkor a riadt és reszketeg, majd később a választási kampány idejére eltüntetett Rogán azt mondta, hogy ő egy parasztfiú, márpedig a parasztfiúk nem szoktak urizálni. Meg is mondta odahaza az asszonynak, hogy ilyen többé ne forduljon elő, ha legközelebb vidékre mennek lagziba, eszébe ne jusson helikoptert barterezni.

Ez két évvel ezelőtt volt, és Orbán Viktor annyira megmérgesedett, hogy első felindulásában bezáratta a történetet megszellőztető Népszabadságot. Most nincs szükség ilyen kemény fellépésre, mert az urak már a látszatra sem adnak: ha Vajnáné különgéppel repteti a macskáját Amerikába, senkinek sem kell bocsánatot kérnie magyar emberektől, mert a miniszterelnök Vona Gáborhoz utasítja a kérdezőt.

Cicaügyekben ő az illetékes, oszt jó napot.

A jéghegy csúcsa

A Pegasus-szoftver magyarországi alkalmazásának lelepleződése hatalmas botrány. A nemzetközi tényfeltáró együttműködés ötvenezer telefonszám megfigyeléséről szerzett tudomást, melyekből háromszáz esett Magyarországra.

E háromszázból vagy egy tucatnyi esetben tudtuk meg a neveket is. A kormány nem tagadja sem azt, hogy megvették az izraeli cégtől a szoftvert, ezt államtitoknak tekintik, és nem mondanak sem igent, sem nemet. Azt sem vitatják, hogy sokakat lehallgatnak, akik lehallgatását szükségesnek tekintik.

Amennyire figyelem a híreket, nyilatkozatokat, egy dologról mintha nem esne szó. Arról, hogy az izraeli csúcstechnológiával történő megfigyelés, amelynek háromszáz magyar áldozatáról van szó, nem minden.

Ezen kívül a magyar titkosszolgálatok nyilvánvalóan másokat is megfigyelnek hagyományos technológiákkal.

Néhány éve talált meg egy „poloskát”, rejtett lehallgató készüléket irodájában az Eötvös Károly Intézet. Pintér Sándor erre azt nyilatkozta, hogy ha ők hallgatnák le az EKINT-et, annak nyomát nem találták volna meg. Néhány hete terjedt el, hogy Varga Judit igazságügy-miniszter állítólag napi öt engedélyt ad ki titkosszolgálati megfigyelésre. Ez pedig bizonyosan jóval több, mint amit a hírek szerint a Pegasus-szoftverrel valósítanak meg.

A Pegasus alkalmazásával folytatott megfigyelés alighanem csak a jéghegy csúcsa.

A Pegasus-szoftver magyarországi alkalmazásának lelepleződésével és az erre adott fideszes nyilatkozatokkal lezárult egy hosszú évek óta folyó vita. Ez a vita arról szól, hogy demokrácia van-e Magyarországon vagy önkényuralmi rendszer.

Vannak olyanok – köztük neves politikatudósok, egyes politikusok –, akik szerint amíg vannak választások, amelyeken – Oroszországtól eltérően – elindulhat az ellenzék, és akár még meg is nyerheti azokat, mint 2019-ben Budapesten és más városokban az önkormányzati választást, addig demokrácia van. Azzal, hogy az Orbán-kormány ezzel a kémprogrammal figyeli meg azokat, akiket politikai ellenfeleinek tekint, és nem hajlandó erről az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságában beszámolni, nyilvánvalóan

nem beszélhetünk tovább demokráciáról Magyarországon.

Ha demokrácia lenne, akkor a nemzetbiztosági bizottság zárt ülésén számot kellene adniuk arról, hogy mi történt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK