Vélemény

„Keresztényszociális”?

Brenner Kolomannal beszélgettek a műsorvezetők a Jobbik részéről az ATV Startban. (A másik szereplő az MSZP-Párbeszéd részéről Burány Sándor volt, de most nem az ő helyes állításaival foglalkozom.) Fontos ez, mert ő mindig hangsúlyozza, hogy nyelvészként, történészként, egyetemi emberként beszél, és hogy neki a régi, Vona-féle Jobbikhoz nincs köze, ő testesíti meg Jakab Péter elnök mellett a Jobbik új, mérsékelt, középpárti, keresztényszociális arculatát. Milyen is akkor ez az új arculat?

Kövér László rádióinterjúja is szóba került a beszélgetésben, az az eleme, hogy a házelnök ma már nemmel szavazna az EU-tagságra egy népszavazáson. Tényleg, mit is gondol Brenner, vagyis a Jobbik a magyar uniós tagságról? „Az biztos, hogy most kell közösen újra kitalálnunk  … a Jobbik mindig azt mondja, hogy új kiegyezés kell Nyugat-Európa és Közép-Kelet-Európa között. Ez különböztet meg minket baloldali, liberális kollégánktól, hogy mi azt mondjuk, hogy újra kell tervezni. Bérfelzárkóztatás kell, nem lehet, hogy csak a bankok és a multinacionális cégek járjanak jól az Európai Unióban. És szerintem az Európai Unióban nemcsak hazánk, hanem bizony most már nyugati országok is rájöttek, hogy bizony, ilyen szintű újratervezésre van szükség.”

Vajon komolyan gondolja-e a jobbikos képviselő, hogy jelenleg

„csak a bankok és a multinacionális cégek járnak jól az Európai Unióban”?

Vajon a velünk együtt csatlakozó, de nálunk gyorsabban felzárkózó szlovák, lengyel, észt, román munkavállalók és vállalkozók nem járnak jól a szabad munkavállalással, a szabad mozgással, a szabad utazással? És Magyarországon sem csak és nem is elsősorban a bankok és a multinacionális cégek jártak jól vele eddig is és jelenleg is, hanem az Erasmus ösztöndíjjal kint tanuló diákok, a termékeiket az EU 450 milliós piacára szabadon szállító vállalkozók, az EU piacára Magyarországon termelő multik magyar munkásai stb. Brenner tétele az „újratervezés” szükségességéről és arról, hogy az Unióban a bankok és a multik járnak jól, és nem a dolgozó emberek, valójában ugyanaz, mint amit a Fidesz mond egy évtizede az EU-ról.

Orbántól halljuk újra meg újra, hogy Nyugat-Európa érdeke más, mint Közép-Kelet-Európáé, és kiegyezésre van szükség közöttük.

Már ezt megelőzően került szóba a beszélgetésben az elképzelt új jövedelempolitika. Egyetértés van az ellenzékben abban, hogy megkétszerezzék a családi pótlékot. Csakhogy a Jobbik ezt úgy képzeli, hogy a családi pótlék megnövelt részét nem pénzben, hanem olyan kártyán kapnák a családok, amely csak a gyerekekre, élelmiszerre, tanszerre, ruhára lenne költhető, és nem dohányra vagy alkoholra. Amerikai példára hivatkozik, mert Európában ilyesmire nincs példa. Nem véletlenül.

Az európai demokráciákban minden polgár méltóságát tiszteletben tartják annyira, hogy rábízzák, hogy mire költi az állami juttatást.

Becsülik annyira, hogy feltételezik, hogy a családi pótlékot nem a szülők dohányzására vagy italozására fordítják. Ismerjük az elterjedt előítéletet, miszerint a cigányok a családi pótlékot is italra és dohányra költik – a Brenner által elismételt jobbikos megoldás valójában cigányellenes, rasszista előítéleteket mozgósít. Azt üzenik vele a választóknak, hogy ők bizony – szemben a baloldali pártokkal – nem akarják a cigány szülők effajta gyakorlatát közpénzből támogatni. Ez volna az új, a „keresztényszociális” Jobbik.

Ezen a két ponton is azt látjuk, hogy a Jobbik nem más, mint a Fidesz, amikor még nem hatalmon volt, hanem ellenzékben.

Orbán ki- és átjelentkezett?

Brüsszelezés nem, migránsozás alig, birodalmazás bőven volt Orbán beszédében. Ellenben az „új kezdet” igénye, az „erős nemzetek új erős vezetőkkel”, akik szakítanak a további integrációval, mintha azt sejtetné: Orbán már a néppárton túli időre készül.

Ha nem fog brüsszelezni, visszavesz Junckerék ekézéséből, akkor miről fog szólni a beszéd? Talán arról, hogy „kinyílott a pitypang” – gondoltam az elmúlt napokban.

A szónoklat részben beteljesítette a várakozást, legalábbis ami a közhelyeket és a semmitmondást illeti.

Toposzok…

Ami nem volt: brüsszelezés. Ami volt helyette viszont, az az évekkel ezelőttről felmelegített birodalmazás. Migránsozás mindössze egyszer, amikor Orbán 1848-cal és 1956-tal egy szálra felfűzve dicsekedte el a „migránsinvázió megállítását”, persze megint csak egyes egyedül a glóbuszon.

Előjöttek még a térség feldicséréséről szóló toposzok, nyilván nem függetlenül attól, hogy Mateusz Morawiecki személyében lengyel miniszterelnöki vendég volt, az elmaradhatatlan több száz fős lengyel turistahallgatósággal együtt.

Tehát

„látványos közép-európai reneszánszra készülünk”,

és amikor Brüsszelből Lengyelországot támadják, akkor egész Közép-Európát és Magyarországot is támadják, és a birodalomépítőknek mindig számolni kell az erős lengyel-magyar kötelékkel.

Ebben a szerkezetben és megközelítésben a „birodalom” kellően elkent ahhoz, hogy senki se vegye magára konkrétan (meg ezt már amúgy is megszokták tőle). Vagyis „a birodalmak árnyékában a háborúkat megnyertük, voltunk, vagyunk és leszünk, ez a legnagyobb diadal, amit egy nemzet a birodalmak felett arathat”

nem több lózungnál, amit Orbántól már fel se vesznek az EU-ban.

…és iránykijelölés

Amit azonban ebből kiindulva le- és felvezetett, az kijelöl egy határozott irányvonalat és utat saját magának és (szándéka szerint) az országnak.

  • Azt kívánjuk Európa népeinek, hogy szabaduljanak meg a farkasvakságtól, vegyék észre, hogy egy liberális európai birodalomban mindannyian elveszítjük a szabadságunkat. Szabad ember csak az lehet, aki egy szabad nemzet fia, és nem egy birodalom alattvalója.

A közelgő európai parlamenti választás ürügyén:

  • erős Európát akarunk, erős nemzetállamokat és új, erős vezetőket Európa élén, akik nem a bajt hozzák ide, hanem a segítséget viszik oda,
  • és új kezdetet akarunk, hogy megállítsuk Európa hanyatlását, véget vethessünk az Európai Egyesült Államokról szóló lázálmoknak.

Megítélés kérdése, hogy ezt a szónoklatot erős visszafogottságnak tekintsük-e, annak, hogy kerülni akarta a további konfrontációt az Európai Néppárt fősodrával, benne a német uniópártokkal. S hogy ne szaporítsa a Fidesz eltávolítását követelők sorát.

De az erős nemzetállamok kontra liberális európai birodalom, az Európai Egyesült Államok lázálomkénti beállítása, s az ilyen Európa élén új (!) és erős vezetők éppenséggel arra mutat, hogy Orbán bejelentkezett az EPP-től jobbra álló konglomerátumba. Sőt, annak legalábbis egyik vezetőjének.

Látva az elmúlt napok folyamatait, s nem ismervén, amit Orbán már tudhat, de még nem került nyilvánosságra, ez már inkább program, semmint helyzetértékelés.

Lázár politikai feltámadása?

„Én azt gondolom, hogy Oroszország agressziót követett el Ukrajnával szemben. Ez nagyon súlyos probléma, mert megtámadtak egy országot, amely független akar lenni. Örülök, hogy az Európai Unió most minden olyan ország mellett kiáll, amely független akar lenni, mert ha Ukrajnának jár a függetlenség és a szabad döntési jog, akkor Magyarországnak és Lengyelországnak is jár” – nyilatkozta Lázár János egykori kancellária miniszter, a Fidesz egyik önjelölt trónörököse a HVG-nek.

Ez a nyilatkozat alaposan eltér Orbán Viktor álláspontjától, aki egyáltalán nem siet agresszornak nevezni Vlagyimir Putyint. Rábízza ezt Németh Zsoltra, aki kiadta a Ruszkik haza! jelszót. Vagy Lázár Jánosra, aki épp Márki Zay Péter ellenfele a választáson.

Orbán Viktor nem Putyin hanem a saját választói miatt nem siet elítélni az orosz agressziót. Hosszú évekig tartott amíg a magyar szabadságharcos fideszes narratívából oroszbarát reálpolitika lett. Ma a reálpolitika oroszellenességet sugall Orbán Viktornak is. Aki a valóságban el is árulta Putyint, de erről nem kívánja választóit tájékoztatni, mert minden szavazatra szüksége van. Nem kíván Boriszov bolgár ex miniszterelnök sorsára jutni, akinek a korrupciós ügyei  iránt ugyancsak érdeklődik az európai ügyészség.

Mit akar az USA?

Olyan egységes Nyugatot, amely San Franciscotól Záhonyig tart, és amely nemcsak katonailag szövetséges, de gazdaságilag is együttműködik, hogy szembeszálljon az orosz és a kínai kihívással. Orbánnak ebbe a rendszerbe kell beilleszkednie, ha túl akarja érni a válságot, amely mindenképp bekövetkezik Magyarországon még az idén.

Az USA budapesti nagykövetsége a 2018-as választások előtt megkereste Lázár Jánost, aki akkor kancellária miniszter volt, és ajánlatot tett neki: nem kíván-e Orbán Viktor örökébe lépni? Lázár nagyon is kíván, de reálisan felmérve az esélyeket, akkor aligha mondhatott igent. Sietve tájékoztatta is Orbán Viktort az amerikai ajánlatról. Ezek után Lázár tetszhalottá vált a politikában.

2022-ben azonban új helyzet van. Az Ukrajna elleni orosz agresszió mindent megváltoztatott: az Orbánt igen mérsékelten kedvelő amerikai vezetés átvette az irányítást Európában is. Washington nyugati egységet akar, és ezt elfogadták az EU nagyhatalmai: Németország és Franciaország is. Orbánnak be kell állnia a sorba, már persze, ha beengedik.

A fiatal Orbán Viktor az USA kedvenceként kezdte politikai pályafutását. Szembeszállt Amerikával amikor Washingtonban demokrata adminisztráció volt hatalmon. Trump idejében azonban fordulat következett be. Orbán hozzákötötte sorsát Trumphoz, aki a választáson elbukott. A republikánusok azonban továbbra is erősek Washingtonban. Ősszel a választásokon többséget szerezhetnek a kongresszusban, és ezzel béna kacsává változhat Biden adminisztrációja.

Ha tehát az USA meg akarja buktatni Orbánt, akkor erre kevés ideje van. Európában kevés könny hullana utána, de az amerikai republikánusok kérdéseket tehetnének fel arról, hogy milyen szerepe volt az amerikai diplomáciának Orbán bukásában.

A nyugati nagykövetségek egyértelműen az ellenzéket támogatják Budapesten, de Orbán eltávolítását csakis az amerikaiak érhetik el. Ha akarják. Ukrajna után ugyanis akkor újabb válság góc keletkezne a térségben, és erre senkinek sincsen szüksége. Az ismert rossz jobb lehet az ismeretlen újnál Magyarországon.

Lázár azonban készenlétben áll. Képviselheti a Fidesz nyugatos vonalát, amely hajlandó lehet valamiféle nemzeti egységre tekintettel a nemzetközi helyzetre.

Csakhogy egy esetleges nemzeti egységkormány is óriási társadalmi – gazdasági válságra kell, hogy felkészüljön. A magyar politikai elit pedig már többször is bizonyította: erre bizony képtelen hatékony és demokratikus módszerekkel.

Jelentés a csőszkunyhóból

Ha valaki kitalálja, hogy valakit megvádolnak azzal, hogy árt a népnek, az országnak, nemzetnek, akkor vagy Sorosról beszélnek, vagy egy Duna-menti csőszkunyhóról.

Rólam most azt találta ki a Ripost meg a TV2, és átvette a kiváló 888, hogy én vezénylem a Momentumot. Meglesték, hogy ott voltam szombat délután a Momentum évértékelőjén az Európa-hajón, a táskámból húztam elő anyagokat és adtam oda a momentumosoknak, és szemkontaktusban voltam a rendezvény közben Fekete-Győr Andrással és Cseh Katkával, és bólintottam, ha megfelelőnek találtam, amit mondtak.

„Jelképerejű volt, ahogy a Momentum évértékelőjén, szombat délután az Európa hajón, a hátsó sorokból Bauer Tamás az SZDSZ korábbi „legendás” vezetője irányította, dirigálta a rendezvényt.”

Be kell vallanom, hogy nemcsak a Momentumot irányítom, hiszen voltam már többször Párbeszéd-rendezvényen, MSZP-rendezvényen, sőt, amíg volt, Együtt-rendezvényen is, ott voltam a tüntetéseiken. Nem is beszélve a DK-ról, hiszen Gyurcsány Ferenccel is sokszor volt már szemkontaktusom, amikor őt hallgattam a DK valamely rendezvényén. Én lennék ezek szerint a fiók-Soros?

Hát nem nevetséges?

Valójában arról van szó, hogy annak idején, amikor a Momentum egy olimpiai népszavazásért gyűjtötte az aláírásokat Budapest csomópontjain, jelentkeztem náluk, és részt vettem a gyűjtésben Budapest csomópontjain. Akkor ismertem meg Cseh Katkát, Fekete-Győr Andrást és több nagyszerű fiatal politikust. A Párbeszéd vezetőit is személyesen ismerem, baráti kapcsolatban vagyok velük. Mindkét „fiatal” pártnál rajta vagyok azok listáján, akiket meghívnak nyilvános rendezvényeikre. Ahogy az MSZP listáján is rajta vagyok. Miközben alapító tagja vagyok a DK-nak, kapcsolatban vagyok több demokratikus párt politikusaival. Beleszólásom természetesen egyikük politikai döntéseibe sincs, azokat velem nem egyeztetik, csak utólag szerzek róluk tudomást.
A legtöbb fontos kérdésben egyetértünk, miközben vannak olyan fontos dolgok is, amiben nem értek velük egyet. Ha van rá mód, és érdekli őket, ezt is megírom nekik. Megírom, mert tiszteletben tartom, hogy az első vonalbeli pártvezetők idejébe nem fér bele, hogy leüljenek hosszasan vitatkozni velem, az idős politikai gondolkodóval, aki nem tölt be semmiféle pozíciót sem saját pártjában, sem másutt a mai magyar politikában. A legtöbbjüknek még a telefonszámát sem ismerem. Ennyi.
A Momentum rendezvényén ki sem nyitottam a táskámat, amelyben semmiféle „anyag” nem volt, csak az És, a Magyar Narancs, a HVG és a napi bevásárlás.

Demokratikus a rend?

Nézem a Híradót, benne a DK frakcióvezető-helyettesének nyilatkozatát arról, hogy a DK-frakció törvényjavaslatot nyújtott be a „felhatalmazási törvényt” hatályon kívül helyezéséről.

Szó szerint a következőket hallom tőle a képernyőn:

Mi azt tartjuk a tisztességesnek és normálisnak, ha helyreállítjuk a teljes demokratikus rendet, június 1-től megszűnik a kormánynak adott rendkívüli felhatalmazás, tehát a parlament végzi a saját feladatait a normális rendben.”

Tényleg? Ha „megszűnik a kormánynak adott rendkívüli felhatalmazás”, akkor helyreáll „a teljes demokratikus rend”? Sőt, „helyreállítjuk”, mi, a Fidesz meg az ellenzék együtt? Akkor helyreáll a jogállam, a hatalmi ágak elválasztása, érvényesülni fognak az emberi és állampolgári jogok, akkor szabad és tiszta lesz a választás, a köztársasági elnök, a Számvevőszék vezetői, a legfőbb ügyész és az alkotmánybírák független személyiségek és nem a kormánypárt kifutófiúi lesznek, garantálják a bíróságok függetlenségét, mondjam tovább?
Mert a teljes demokratikus rendhez mindez hozzátartozna. Ez pedig a „felhatalmazási törvény” hatályon kívül helyezésével nem történik meg. (Elvégre Orbán belgrádi bejelentése szerint a törvényt hatályon kívül helyezik, de szerintünk a demokrácia azzal nem áll helyre.) Aki országgyűlési képviselőnek áll, és nyilatkozik egy televíziónak, annak képesnek kell lennie pontosan fogalmazni.
Persze, nem Arató az első a DK-ban, aki ezt a hibát elköveti. Egy nagyon fontos parlamenti ülése, március 23-án Orbán miniszterelnök napirend előtti beszédére reagálva a következőt mondta a frakcióvezető:
Miért küzdünk? Azért küzdünk, hogy hazánk maradjon demokratikus, szabad jogállam. Nem lehet éppen ezeket elvenni bármilyen más harc ürügyén. Sőt, azt is mondom, hogy nem lehet korlátlan felhatalmazást adni senkinek, és nem egyszerűen azért, merthogy egyébként akik most kérik, erre talán nem szolgáltak rá – bár én ezt így gondolom –, hanem mert elvileg sem helyes, mert valamikor, azt gondolom, ennek is vége lesz, nagyon reméljük, hogy vége lesz, ezen dolgozunk, és nem lehet a bajt arra használni, hogy közben ne éppen azt őrizzük meg, aminek a megőrzésére felesküdtünk.”
Amikor végighallgattam a közvetítést, hallgatva a teljes felszólalást, benne a szép érvelést, nekem sem tűnt fel azonnal az elején a hibás mondat.
Annál inkább Orbánnak, aki válaszában lecsapta a feldobott labdát:

Ugyanakkor azt a mondatot fontosnak tartom, ami itt elhangzott, és ami úgy hangzik, hogy most Önök az ellenzék soraiban azért harcolnak, hogy Magyarország maradjon működő demokratikus jogállam. A „maradjon” szóra szeretném felhívni a figyelmüket. Eddig azt hallottam itt, már nem tudom, hány év óta, hogy nem működő, nem demokratikus és nem jogállam. Most, látom, azért harcolnak, hogy maradjon működő demokratikus jogállam. (Taps a kormánypártok soraiban.)”

Ezt a hibát a frakcióvezetőnek sem kellett volna elkövetnie.
Magának a benyújtott (egyébként szerintem értelmetlenül benyújtott) T/10594 számú, „a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény hatályon kívül helyezéséről” szóló törvényjavaslatnak az indoklása egyébként jobban sikerült:
Mivel a Kormány vidéken feloldotta a korlátozások nagy részét, és bejelentette, hogy Budapest tekintetében is erre készül, ezért a Demokratikus Koalíció nem tartja szükségesnek az egész Európában példátlan hatalmat biztosító ún. felhatalmazási törvény hatályának további fenntartását. A bejelentés alapján nem indokolható a rendkívüli helyzet, mely alapot szolgáltatna a kormány túlhatalmának további biztosítására. A Demokratikus Koalíció azt szeretné, ha a jövőben a döntéseket az Országgyűlés hozná meg, legyen vége a rendeleti kormányzásnak.”
Jobban, de nem jól, a kormány túlhatalma sem szűnik meg a „felhatalmazási törvény” hatályon kívül helyezésével, miként a „teljes demokratikus rend” sem áll helyre.
Azért mielőtt azzal intéznénk el a dolgot, hogy politikusaink szabadon beszélve olykor pontatlanul fogalmaznak, vegyük észre: félő, hogy többről van szó. A politikai csaták hevében még a DK-sok sem tisztázták magukban: mit is tartsanak a mai magyar politikai állapotokról. Vajon belátták-e már, hogy

Magyarországon a demokráciát már fölszámolták, nem demokráciában, hanem önkényuralomban élünk.

Mondanak olykor diktatúrát is, mást is, ezekben a mondataikban viszont az látható, hogy nem gondolták végig mindezt, s azt sem, hogy mi következik belőle. Még ők sem, nem is beszélve mondjuk az MSZP-sekről vagy az LMP-sekről.
Vannak, akik ezeket a mondatokat olvasva máris előveszik a régi gondolatot, hogy nem lenne szabad beülni a parlamentbe. Én nem ezt mondom, csak azt, hogy

ha belátjuk, hogy önkényuralomban élünk, akkor ennek megfelelően kell a parlamentben (és persze azon kívül is) viselkedni.

Meg kellene válogatni, hogy miben veszünk részt és miben nem, mit fogadunk el és mit nem – ezzel kapcsolatos korábbi javaslataimat most nem ismétlem meg. Mert ha nem ezt tesszük, ha nap mint nap úgy viselkedünk a parlamentben, ha úgy kezeljük az intézményeket az alkotmánybíróságtól a köztársasági elnökig, a házbizottságtól a parlamenti tisztségekig, mintha egy demokratikus állam intézményei lennének, akkor óhatatlanul elkövetjük az imént kipécézett hibákat. Ez pedig azért nagy baj, mert a közönséget, amelyhez beszélünk, szintén megtévesztjük azt illetően, hogy milyen világban is él.

Szervusz Csülök, akinek Orbán a keresztapja!

Engedd meg, hogy az idősebb jogán felajánljam neked a tegezést. Nem a csendőr pertut, ami Választott Vezetőnk környezetében mostanság szokás, hanem azt, hogy kölcsönösen ne magázzuk egymást.

Szervusz, Csülök!

Mielőtt a lényegre térnék, hadd gratuláljak megszületésedhez, valamint ahhoz, hogy a nyíregyházi állatkert felkérésére Választott Vezetőnk lett a keresztapád. Ez azt jelenti, hogy az ő védelme alatt állsz, tehetsz bármit, bajod nem eshet. Nevedet az ő javaslatai alapján a nagyon népszerű nemzeti konzultáció keretében a magyar emberektől kaptad, az ő akaratukból lettél Csülök. Járhattál volna rosszabbul is, adhatták volna neked a Fülig Jimmy, az Antoine, vagy a Désiré nevet is, de a magyar emberek mindig híresek voltak bölcs döntéseikről, ezért lettél Csülök. Nyilván nem tudod, mert hát honnan is tudhatnád, hogy nevedet Rejtő Jenő egyik hőse ihlette. Rejtő Jenő zsidó származású magyar író volt, humoros könyvekkel örvendeztette meg az olvasókat, sokan szerették, bár az igazsághoz tartozik, hogy nem mindenki. 1942-ben például az egyik szélsőjobboldali újság feljelentette az írót, hogy zsidó létére még mindig írhatja a regényeit, aminek az lett a következménye, hogy előbb behívták munkaszolgáltra, majd parancsnoka utasítására kiküldték a Don kanyarba, ahol mintegy százezred magával fogta magát és elpusztult.

Mindezt csak mellékesen jegyeztem meg, tényleg nem tartozik a tárgyhoz, mert téged ilyen veszély nem fenyeget. Igaz, rácsok közé születtél, vagyis látszólag fogságba, de valójában szabadabb vagy sok embernél. Minden relatív ugyanis, a nyolcvanas évek elején volt egy magyar zenekar, már csak kevesen emlékeznek rájuk, Rolls Frakciónak hívták ezt a zenekart, ők énekelték a következő sorokat: „Szabad vagyok, mondta a majom a rácsnak, /én nem, mondta a rács, engem majmok köré zártak.”

Nem tudom, miről jutott ez az eszembe, tényleg nem erről akarok veled értekezni, inkább azt szeretném elmondani neked kedves Csülök, hogy mennyire szerencsés vagy, amiért a mi országunkba születtél. Választott Vezetőnk, aki neked keresztapád, néhány évvel ezelőtt Félázsiának nevezte Magyarországot. Én maradnék a Magyarország elnevezésnél, megszoktam már, hogy így hívják. Épp elég neked ezt megjegyezni, a fajtádról szóló leírásokból úgy értesültem, hogy kifejlett példányként egy tonnát is nyomsz majd, de az agyad ehhez képest elenyészőn kicsinek ígérkezik. Ne bánkódj emiatt, mások hasonló adottságokkal nagyon szépen boldogulnak és szép karriert futottak be.

A mi országunkban fogsz élni egy ideig kedves Csülök, bár úgy hallottam, nem sokáig, mert idővel egy másik országba költözök, de addig is, míg köztünk vagy, jó, ha tudod, hova cseppentél.

Magyarország földrajzi fekvését tekintve Európa közepén, Kelet és Nyugat között félúton helyezkedik el, a megújuló áramlatok hatására hol erre, hol arra sodródik. Miután az ország élén álló Választott Vezető szerint Európa hanyatlik, napjai meg vannak számlálva, és a szakadék szélén tántorog, (a régi vicc szerint mi egy lépéssel előbbre járunk), mostanság Ázsia felé vesszük az irányt.

Az ország államformája a demokratikus diktatúra. Az ország élén az örök és megbonthatatlan Választott Vezető áll.

Magyarország hivatalos nyelve a magyar, de terjed a rovásírás, valamint az Orwell könyvéből megismert újbeszél, mely utóbbi nagyon hasonlít a magyarhoz, csak a szavak jelentése más, mint a 2010 előtt használt magyar nyelvben. Valamit megvédeni például újbeszélül azt jelenti, hogy elvenni, ellopni, megszüntetni, az, hogy senkit nem hagyunk az út szélén, azt jelenti, hogy mindenkit belelökünk az árokba.

Magyarországon nincsenek oligarchák, a bűnözés megszűnt, mert két hét alatt felszámolták, Brüsszel nekünk nem diktál, Soros nem nevet a végén, Sargentininek pedig nincs gyereke.

Magyarországon többpárti egypártrendszer van, valamint vallásszabadság, ami azt jelenti, hogy egyetlen vezető vallás elfogadott: a Választott Vezető pártja iránt érzett feltétlen és kontroll nélküli lojalitás. Magyarországon az életszínvonal folyamatosan emelkedik, bár jelenleg még nem éri el azt a szintet, amelyet hamarosan meghalad.

Magyarország minden országgal jó viszonyra törekszik. Nemzetközi tekintélye már most is számottevő és folyamatosan növekszik, aminek jele az is, hogy az ismert és tekintélyes politikai vezetők egymásnak adják a kilincset az országban. Nemrégiben például Donald Trump amerikai elnök egyik volt iskolatársának közeli névrokona érkezett turistaként Magyarországra, egy Angela Merkel német kancellár unokahúgára hasonlító párizsi takarítónő pedig a budapesti Halászbástyán gyönyörködött a panorámában. De volt már itt Emmanuel Macron egykori óvónőjének nagyobbik unokája, és Theresa May egyik hasonmása is érvényes meghívással bír.

Magyarország éghajlata jelenleg kontinentális, de már folyik az egyes éghajlati viszonyok átnevezése. Hamarosan megszűnik a napi középhőmérséklet, utóbbi neve a tervek szerint népi középhőmérsékletre változik.

Kedves Csülök, érezd jó magad kedves, vendégszerető, az idegenek, az elesettek és az üldözöttek számára valóságos Kánaánként létező országunkban. S bár besorolásod szerint indiai páncélos orrszarvú vagy, ezzel ne nagyon kérkedjél. Élvezd az életet, örülj annak, hogy fedél van a fejed fölött, és az étkezésre sincs gondod. Légy büszke arra, hogy indiai páncélos létedre magyarnak születtél, de tudnod kell, hogy ez a kegyelmi állapot nem tart örökké. Keresztapád, a mi Választott Vezetőnk alig néhány hónappal ezelőtt közölte a nyilvánossággal, hogy magyar az, akinek az unokája is magyar lesz. Miután te a tervek szerint elhagyod majd országunkat, hogy más, idegen földeken nemzzél utódokat, feltehető, hogy idővel, valamelyik unokád jóvoltából nem számítasz majd magyarnak.

Mindezt nem ünneprontásként, csupán miheztartás végett írtam neked.

Még egyszer sok boldogságot, ehető takarmányt, a közelgő hideg télre tekintettel fűthető házat, s jobb életet kívánok neked, mint amilyen lesz.

A gyenge Orbán

„Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; s még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.”

Az uborkaszezonban mindig a kelletnél sokkal nagyobb hatással szólnak Orbán Viktor tusványosi bejelentései. Idén sem maradt el a provokáció, következményei is láthatóak, de a politikus mondandójával most először nem volt képes rálicitálni a korábbi évekre. Elhamarkodott lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből, mindazonáltal felelőtlenség lenne el nem gondolkodni az okokon.

Először is azért, mert a 2014-ben tett „illiberális” bejelentést követően a magyar miniszterelnök – és politikai szerepléseinek megtervezői – következetesen olyan témákat hoztak fel tusványoson, amelyek elsősorban Orbán nemzetközi szerelésének voltak hivatva teret teremteni. Hogy itthon is volt hatásuk, az természetes, de ezt a hatást a nemzetközi közegben kiváltott reakciók tüzelték, ezeknek volt az alárendelve.

Az idei szereplés és annak tematikája jószerével csak itthon keltett igen mérsékelt figyelmet, elsősorban azért, mert szokványos témák kerültek benne elő, s azok sem sikeredtek túl provokatívra. Mi több, mintha

a miniszterelnök valamelyest védekezne, s a „gyűlölnek minket” megfogalmazás is inkább egy – Orbántól szokatlan – alárendelti szerepkört sugallt; valamilyen kiszolgáltatottságra utalva kifejezett gyengeséget mutatott.

Az idei Tusványosnál semmi sem bizonyítja jobban, hogy Orbán komoly csatát vesztett: nem lett belőle nemzetközi szereplő, inkább csak elrettentő példa, s mindeközben igazodnia kell olyanokhoz, akiket eddig megvetett, s akiket európai szinten is le kívánt győzni.

Háttal a valóságnak – Orbán Tusványoson

Az európai szintű – vagyis uniós – politika láthatóan tanult mindabból, ami 2014 óta, főként magyar kezdeményezésre, ellene zajlott. Elmondható: Brüsszel mára sikerrel fragmentálta azokat az erőket, amelyek összefogása, ha sikerült volna, több lenne egyszerű kihívásnál.

A V4-ek ismét versengve igyekeznek elárulni egymást; a szélsőjobb pedig semmilyen szinten sem tudta nemzetköziesíteni önmaga legitim európai jelenlétét.

A két forrást, melyből Orbán és a hozzá hasonlók nemzetközi szolidaritást reméltek, önnön problémái kötik le: a brit kormány karikatúrája lett mindannak, ami az egykori birodalomból egyáltalán még megmaradt; az oroszok elszigetelése pedig soha nem volt ennyire sikeres a hidegháború lezárulása óta.

Orbán iszonyatos erőfeszítése, hogy benn maradjon az Európai Néppártban annak az egyértelmű beismerése, hogy szövetségesek nélkül maradt, s ezért igyekszik valamit visszaszerezni abból a szolidaritásból, amivel a Néppárton belül egykor rendelkezett.

De hogy illúziók ehhez aligha fűzhetők, bizonyítja az a két témakor, amit korábbi provokatív, s a szélsőségeseket megszólítani képes retorikájából még megmaradt: a bevándorlás rémképének felfestése és a kereszténység megmentésének aktualizálása. Mindkettő szerepelt tusványoson is, s mindkettő hangsúlyozása valójából azt igazolja, hogy

a magyar miniszterelnök továbbra is csak a Néppárt egy hangos kisebbségéhez tud vagy kíván szólni, a Néppárt egésze számára azonban üzenetei nem elfogadhatók, mi több, egyre több jel utal arra, hogy tolerálhatóknak sem mondhatók.

Hogy elég lesz-e ennek a kisebbségnek a támogatása ahhoz, hogy a Fidesz októberben visszakapja néppárti pozícióját, azt egyelőre megmondani nem lehet. A konzervatív pártcsalád a felfüggesztett Fidesztől eddig megkapott mindent, amit korábban Orbán vonakodott neki megadni; a 12 európai-parlamenti voks ezzel meglehetősen inflálódott. Orbán személyes befolyása uniós szinten pedig teljességgel megsemmisült. Orbán minden bizonnyal tudatában van annak, hogy rá és Fideszére egyre kevésbé van szükség, épp ezért nem az a kérdés: képes lesz e visszakapaszkodni nemzetközi szintre, hanem, hogy tud-e itthon ismét olyan támogatást maga mellett tudni, ami pótolni képes az elveszett kinti bizalmat és hitelt.

Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; és még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.

Ara-Kovács Attila

A CÖF megvédi a kordont

Annyira bizarr és szürreális, hogy kis híján magunk is bedőltünk a szövegnek, és röpke tíz percig azt gondoltuk, hogy ezt tényleg a CÖF írta.

„Sajnálatos, hogy a hatalmas Fidesz győzelem ellenére nem nyugszik az anarchista csürhe. Most a Parlament köré vonni kívánt kordont akarják lebontani. Mi, a magyarok kétharmada ezt nem fogjuk hagyni! A magyarok kétharmada a Fideszre szavazott, nem rátok.
Láttuk, hogy mire vagytok képesek, 2006-ban még Morvai Krisztináék autóját is felgyújtottátok, sőt szétvertétek Budapestet. Nem engedjük, hogy ezt megismételjétek.
Ezért, mi igazi magyar civilek a rendőrökkel és a katonákkal együtt, a testünkkel fogjuk megvédeni a kordont és a kormányt, valamint azt, hogy ezt a szent napot ne tudjátok bemocskolni.

CÖF vezetőség”

Gyanakodhattunk volna, mert gyanakvásra nap mint nap van okunk. Átvágnak minket, ahol csak tehetik – és most kivételesen nem a húsos pultra gondolunk, hanem az urakként hatalmat gyakorló elvtársakra.

Ezúttal azonban a napiantihabony Facebook-oldal viccelte meg a nagyközönséget a fenti veretes szöveggel.

A vicc az egészben az, hogy ez nem igazi paródia, merthogy akár a Civil Összefogás Fórum (CÖF) is írhatta volna. Bizonyára csak azért nem ők írták, mert ennyire frappáns baromság nem jutott az eszükbe. Az ő baromságaik ugyanis ennél földhözragadtabbak és unalmasabbak. De ha ők írták volna, akkor is csak azon lepődnénk meg, hogy jé, ezek megtanultak írni?

A CÖF egész léte egy paródia. Az, hogy vannak, és az is, hogy kik alkotják ezt a díszes társaságot. Nem szeretnénk annak a másfél embernek szomorúságot okozni, akik állítólag hisznek bennük, de nem hallgathatjuk el az igazságot: van közöttük olyan, aki a Kommunista Ifjúsági Szövetség folyóiratát szerkesztette, míg egy másik illusztris társuk a Népszabadság pártrovatának oszlopos tagjaként rombolta belülről az egypártrendszert. Olyat is találni közöttük, aki liberális és baloldali lapoknak dolgozott, mielőtt megvilágosult volna, hogy azóta obszcén szövegekkel piszkítson abba tányérba, amelyből egykoron maga is evett.

Díszes társaság ez, bármit kinézne belőlük az ember.

Most csak róluk írtak egy paródiának szánt rövid szöveget – legközelebb, ha vérszemet kapnak, maguk írják meg a róluk szóló paródiát.

Közpénz az autóvásárláshoz

Mondott-e valamit Gulyás Gergely a csütörtöki sajtótájékoztatón, amihez érdemes még kommentárt fűzni? Ahogy a menekültkérdésről, az új olasz kormány döntéseiről beszélt, abban semmi újat nem látok. Ahogy Greta Thunberget nevezte „beteg gyereknek”, azzal sokan és helytállóan foglalkoztak az elmúlt másfél napban, és nem kell hozzátennem semmit az ő felháborodott tiltakozásukhoz.

Egy olyan, meg is ismételt válaszára térek ezért vissza, amely másokat nem foglalkoztat.

A 444.hu újságíró arról kérte a miniszter véleményét, hogy a családi autóvásárlási támogatási akció keretében Audi Q7-es és Lexus autók vásárlásához is adnak 2,5 millió forintnyi állami támogatást, holott akik ilyen autókat vásárolnak, aligha vannak állami támogatásra rászorulva. Gulyás miniszter válasza az volt:

ha valaki a jómódúak közé tartozik, de legalább három gyereket vállal, akkor szerintem nem eltúlzott, hogy ha a magyar állam őt is részesíti ebben a kedvezményben”.

Az újságíró szerint aki 23 milliós autót vesz, az valószínűleg képes lenne erre állami támogatás nélkül is.
Szerintem, ha vállal három gyermeket, akkor bízzuk rá, hogy él ezzel a lehetőséggel.” Majd megmagyarázta a véleményét: „Szerintem itt egy kommunisztikus felfogás létezik, hogy támogatás csak a legrászorultabbaknak kell, és vannak olyan támogatások, amelyeket csak a legrászorultabbaknak kell adni. De vannak olyan támogatások, amelyeket nem rászorultsági alapon adunk, hanem egy élethelyzetre tekintettel. És kevés ember tesz annyit a jövőért, mint aki három gyermeket vállal. Tehát én nem érzem úgy, hogy ez helytelen lenne.
Akinek van pénze, azt miért kell támogatni, kötözködött tovább az újságíró, mire Gulyás megismételte: „Mert vállalt három gyermeket.
Bolgár György ezen a héten – amikor a rádió adománygyűjtő akciót folytat – hallgatókat hívott be a stúdióba, hogy vegyenek részt a műsorvezetésben, a meghívottak között az adás két olyan hallgatója is volt, akik Fidesz-szavazóknak mondták magukat. Indítékaik között mindketten a Fidesz családtámogatási rendszerét említették első helyen. Elterjedt vélemény az országban, hogy a „családvédelmi akcióterv” helyes intézkedéseket tartalmaz.

Amikor egyes intézkedéseiről a parlament szavazott, az MSZP és az LMP igennel szavazott, a DK nemmel, a Párbeszéd pedig tartózkodott. De még az utóbbiak sem azzal indokolták ezt, hogy a kormány lépéseit helytelenítik, csak azzal, hogy elégtelennek tartják.

Már korábban is elmondtam ezen az oldalon, hogy szerintem ezek az intézkedések lényegüket tekintve helytelenek, a leginkább nyilvánvaló módon az autóvásárlási kedvezmény és a négy gyermekes anyák életfogytig tartó személyi jövedelemadó-mentessége. Miért is?
Minden állam elvesz pénzt a jövedelemmel rendelkezőktől illetve az árukat és szolgáltatásokat vásárlóktól, hogy ebből közkiadásokat finanszírozzon, illetve a társadalom segítségre szoruló tagjait támogassa. Mint tudjuk, az adózás terheli a polgárokat, terheli a vállalkozásokat. Abban, hogy Magyarország fokozatosan lemaradt a régió többi országától, annak is nagy a szerepe, hogy az állami újraelosztás a többi visegrádi országban 40 százalék körül van, nálunk – akár korábban a balközép kormányok idején, akár a Fidesz-kormányok alatt – közel áll az ötven százalékhoz. Nagyon körültekintően kell ezért meggondolni, hogy milyen támogatásokat vállal az állam az adófizetők pénzéből, illetve milyen adókról mond le, milyen célok érdekében, milyen következményekre törekedve.
Az Orbán-kormányok 1998 óta folyamatosan bővítik a gyermekeket vállaló családok támogatását adókedvezményekkel és egyéb módon. Azt feltételezik és azt is hirdetik, hogy ennek célja a gyermekvállalási kedv növelése, a népességfogyás megállítása.

A demográfusok számára viszont közhelyszámba megy, hogy az állami beavatkozások csak átmenetileg növelik a családok gyermekvállalási hajlamát.

Az Orbán-kormány elmúlt kilenc évében még átmenetileg sem. (Legyünk korrektek: az egy szülőképes korban levő nőre jutó születések száma minimálisan emelkedett, de ez nem tudta ellensúlyozni a szülőképes korú nők számának csökkenését, és ez várhatóan jó ideig így marad.)

A gyermekvállalási kedv egy-egy országban sok-sok tényező hatására alakul, és ezek között a közvetlen tényező, a gyermekvállalás állami támogatása messze nem a legfontosabb. Valójában ezért arról van szó, hogy a magyar állam jutalmazza a gyerekvállalást, anélkül, hogy ennek a gyermekvállalás mértékére érdemi hatása lenne.

Már-már olyan dolog ez, mint a profi labdarúgás közpénzekből folyó masszív támogatása. Öntik a milliárdokat, mert Orbánnak ez a hobbija, anélkül, hogy a magyar labdarúgásban érzékelhető eredmények születnének. Öntik a milliárdokat a gyermekeket vállaló családok jutalmazásába, mert Orbánnak ez a hobbija, anélkül, hogy ennek érzékelhető hatása lenne a családok gyermekvállalására. A párhuzam persze csak részben igaz. A profi labdarúgásban ugyanis, amely üzleti tevékenység, az államnak igazából semmi keresnivalója. A családtámogatás nem ilyen dolog. Arra lehet és helyes közpénzeket fordítani, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen aránytalan megélhetési terheket.
Erre találták ki Magyarországon a családi pótlékot és a gyest. Ezeket időről-időre emelni kell, hogy összegük együtt emelkedjék a munkajövedelmekkel. Annak azonban, hogy költségvetési milliárdokat – ideértve az adókedvezményeket, adóelengedést is – fordítsanak a gyermekvállalás jutalmazására ott, ahol az nem okoz aránytalan terhet a megélhetésben, nincs létjogosultsága egy olyan országban, ahol az állam az oktatáson, egészségügyön, idősgondozáson, rokkantak ellátásán igyekszik minél többet megtakarítani. Ahol ezekre az állami feladatokra messze nem jut elegendő, ott ugyanúgy

nem méltányos autóvásárláshoz nyújtani állami támogatást,

mint ahogy nem méltányos négy gyermekes anyákat mentesíteni a közteherviselés alól, s ez a „családvédelmi akcióterv” többi intézkedésével szemben is igaz.
Tegyük hozzá: az ilyen családtámogatási rendszer – mivel kedvezményeinek igénybevételét munkaviszonyhoz, hitelképességhez kötik – nem csupán nem felel meg deklarált céljának, a gyermekvállalási hajlandóság tartós növelésének, de jövedelemátcsoportosítást is eredményez a kimaradó szegény rétegek rováséra, a tehetősebbek javára. Erre a tulajdonságára a baloldali ellenzék rendszeresen felhívja a figyelmet, és igaza van. Ez azonban nem elég, A rendszer logikáját alapjaiban helyes megkérdőjelezni.

Háttal Európának

A kormány eldöntötte, Gulyás Gergely bejelentette: a járvány visszatérése miatt a kormány újra lezárja a határokat. Nem olyan szigorúan, mint márciusban, de mégis csak azt határozták el, hogy külföldiek alapesetben nem utazhatnak be Magyarországra, a külföldről hazatérő magyaroknak pedig két hétre karanténba kell vonulniuk, ha csak nem mutatnak be két egymást követő tesztet.

Egyéb változást nem jelentettek be: nem korlátozzák az eddigiekhez képest a rendezvényeket, összejöveteleket, nem szankcionálják a higiéniai szabályok (maszkviselés, távolságtartás) megsértését, az iskolai tanítást pedig úgy vezetik be, hogy az osztálytermekben sem a távolságtartás nem megoldott, sem a maszkviselés nem kötelező, és még a hőmérőzésre irányuló javaslatot is elutasították, továbbá a pedagógusokat sem kívánják általában tesztelni.

A munkahelyeken sem térnek vissza a home office-hoz, a minisztériumokban pedig kifejezetten elutasítják azt. A focipályákon továbbra is lehetnek nézők, sőt a Szuper Kupa döntőjére még külföldről is jöhetnek nagy csapatokban.

Egy nappal korábban a német szövetségi kormány megegyezett a tartományokkal, hogy miként válaszoljanak a járvány terjedésére.

A karantén- illetve tesztkötelezettséget csak a veszélyeztetett országokból illetve régiókból beutazókra mondták ki, és nem mindenkire, aki külföldről érkezik az országba.
Az uniós országok többségéből, így Ausztriából és Magyarországról is szabad a beutazás. A maszkviselés be nem tartását viszont pénzbírsággal szankcionálják.
Az iskolai tanítást úgy vezetik be, hogy az osztályokon kívül minél kevésbé találkozzanak a gyerekek, a pedagógusokat tesztelik.
A focipályákon továbbra sem lehetnek nézők: a Bundesliga szerette volna, ha – szigorú szabályok szerint – lehetnének, de javaslatát az egészségügyi miniszterek elutasították.
A járvány kezdetén az EU több tekintetben nem működött, és ebben az országok közötti szabad utazás, Schengen megszüntetése volt a legsúlyosabb jelenség. Amikor a turistaszezon kezdetére Európán belül újra szabaddá tették az utazást, Európa politikusai többé-kevésbé elhatározták, hogy ilyet még egyszer nem csinálnak. Nem csinálnak azért sem, mert a fertőzések elterjedtségében jelentősen csökkentek az országok közötti különbségek. És azért sem, mert a mai Európában a határátlépések nagyon nagy része napi munkába járással vagy heti, havi ingázással függ össze. Ennek korlátozása súlyos gazdasági és szociális hátrányokkal jár.

A fertőzött országokból érkezők szűrése indokolt, a beutazási tilalmak meghirdetése – miközben minden más tekintetben szabad utat engednek a vírusnak – megint az európai normák tagadását jelenti.

Persze, hogy Orbánék ezen a ponton akcióznak a járvány kapcsán, az logikusan következik nacionalista, elzárkózó gondolkodásukból. Ilyen korlátozást már uniós tagállam nem vezetett be.
Tavasszal a magyar korlátozások nagyjából abban az irányban haladtak, mint a többi európai ország intézkedései. Gyökeres eltérés csak a gazdasági lépésekben volt: a magyar kormány összehasonlíthatatlanul szűkebb körben segített az egzisztenciájukat elvesztőkön, mint a legtöbb európai ország. Most viszont a határ újbóli lezárásával a járványellenes intézkedésekben is eltérő irányt választott.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK