Fontos

Sztrájkolnának a dunaferres masiniszták

0

Az alacsony bérek és a munkaerőhiány következtében kialakult túlzott igénybevétel miatt sztrájkbizottságot alakított a Dunaferrben lévő Mozdonyvezetők Szakszervezete. A cég eddig nem állt szóba velük – derül ki a masiniszták közleményéből.

Sztrájkbizottságot alakított a Dunaferrnél a Mozdonyvezetők Szakszervezete helyi tagcsoportja. Az érdekképviselet az alacsony bérek, az ennek következtében létrejött munkaerőhiány, és a megmaradt dolgozókra háruló megnövekedett igénybevétel miatt kezdeményezett augusztusban kollektív munkaügyi vitát, de a munkáltató eddig még tárgyalóasztalhoz ülni sem volt hajlandó.

A Dunaferrnél gyáron belül is jelentős vasúti forgalom zajlik az egyes gyáregységek között. A nyersanyagokat, fűtőanyagokat, a félkész- és késztermékeket szállítják a sok négyzetkilométeres területen. Az itt dolgozó vasutasok érdekeit képviselő szakszervezet már több alkalommal jelezte a cég vezetésének, hogy a vasúti dolgozók alacsony bérezése miatt olyan mértékű elvándorlás alakult ki, hogy a maradó munkavállalók minden erőfeszítésük ellenére sem tudják a gyártáshoz szükséges technológiának megfelelően kiszolgálni a létesítményt.

Több alkalommal a létszámhiány miatt

a szükséges tíz mozdonyból csak hét üzemel,

ami a munkavállalók megnövelt leterhelésével sem elegendő a megkívánt munka elvégzéséhez. Az érdekképviselet mindezek miatt augusztusban kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett, de a hatályos jogszabályok ellenére a munkáltató továbbra sem ült tárgyalóasztalhoz. A sztrájkbizottság megalakításának bejelentése után viszont már hajlandónak mutatkoztak az érdemi tárgyalásra, melynek első napja jövő szerdán lesz.

MTI-OS/FüHü

Sajtópiaci rémálom

Nem kellemes dolog az, amikor a sajtó saját magáról kell szóljon, kérem tisztelettel, nagyon nem kellemes: amint a hírekbe bekerülni is csak az ostoba ember fantáziájában öröm. Mert bizony, ahogy az angol mondás tartja: „good news – no news”, a jó hír nem hír, abban meg semmi élvezet, ha rossz hírek szólnak saját magunkról, a sajtószakmáról úgy általában.

Persze, aki jó híreket akar olvasni, nyissa meg az Origót vagy a Magyar Nemzetet, ott nem panaszkodnak a sajtómunkások, egy rossz szavuk sincs – csak éppen nem is mondanak igazat. Lassan már álmukban sem, sőt, akkor sem, ha kérdeznek. Hej, nagy átok mirajtunk ez a sajtópiaci átrendeződés, a kormánybefolyás növekedése, még nagyobb a média világméretű krízise – amire szinte oda sem tudunk figyelni, pedig világtrend – annyira lefoglalnak minket a helyi bajaink.

Első sorban is, zuhan az olvasottság,

kormányoldalon meredeken zuhan (ez azért nem olyan rossz hír), független oldalon lassabban, de minálunk sem növekszik. Lássuk a számokat!

„Február elején publikálta IV. negyedéves gyorsjelentését a Magyar Terjesztés Ellenőrző Szövetség (MATESZ), a hazai lapok értékesítési adatait hitelesítő szervezet.

Az országos politikai napilapok közül a Magyar Hírlap utoljára 2014 első negyedévében hitelesítette értékesített példányszám adatait. A 2010-ben még 15 ezer példányban fogyó napilapból ekkor már kevesebb, mint 8 ezer példányt adtak el a naponta. (Összehasonlításképp: a Népszabadság a bezárása előtti hónapokban átlagosan napi 37 ezer példányban fogyott.)

A NER által egyedüliként meghagyott, sőt, újabban jelentősen támogatott ellenzéki napilap, a Népszava értékesítése 2010 és 2016 között 18 ezerről napi 10 ezerre zuhant, ám a Népszabadság bezárása után hirtelen növekedésnek indult, és 2018 második negyedévétől már tartósan 21 ezer felett volt az értékesítés volumene.

A Magyar Nemzet 2010-ben még 50 ezer körüli példányszáma csaknem negyedére zuhant, és 2018 áprilisában történt bezárása előtt már a 13 ezret sem érte el naponta. A most már Magyar Nemzet néven megjelenő, és az állami hirdetéseket mágneseként vonzó Magyar Idők (amely listaáras hirdetési bevételének 75 százaléka állami) sosem hitelesítette értékesített példányszámát, így annak nagyságrendjéről legfeljebb becslések létezhettek. Ugyanez mondható el a szektába KESMA-ba tagozódott és szintén kormánybarát Lokálról és a Ripostról is.

A kormányfő kedvenc sportnapilapja, a Nemzeti Sport is folyamatosan veszít olvasótáborából. 2010-ben még közel 70 ezer, 2018 végén már alig több mint 30 ezer példányt adtak el a lapból. A bulvárnapilapok közül a Blikk 2010 második negyedévében még a 200 ezres napi eladást is meghaladta, de 2018 végén már a 80 ezret sem érte el. A Bors 80-90 ezer példányban fogyott 2010-ben, 2018-ra ez 50 ezer alá apadt.

Ami a hetilapokat illeti: a HVG 30 ezer fölött tudta stabilizálni eladott példányszámát. A168 Óra példányszáma 2 év alatt 13 ezerről 10 ezerre csökkent. A Magyar Demokrata immár több éve 10 ezer körül stabilizálta példányszámát, és ez nem változott 2018-ban sem. A 2018 tavaszán megszüntetett Heti Válasz szintén heti 10 ezres eladásokat produkált a legutolsó időszakban” – írja a HVG.

Márpedig ezek akkor sem jó jelek, ha az anyagi veszteség leginkább a kormányé:

azt is mi fizetjük, csak megpörgetik az adónkat háromszor a fejük fölött, és attól elveszíti közpénz jellegét. De mindenhol bajban van a print sajtó, az egész világon, évtizedek óta, az nem újdonság – az újdonság az, hogy már az online sem áll jól, a legkomolyabb amerikai lapoknál is nagy leépítések zajlanak. Elbocsátottak 200 embert a Buzzfeedtől (ez 15 százalékos leépítést jelent) és 250 embert a Vice-tól (ez 10 százalékot). 7 százalékos leépítés volt a Verizonnál, ami a Yahoonak és a Huffington Postnak is tulajdonosa, és 400 állás szűnt meg a Gannett Companynél, aminek tulajdonában ezernél is több városi lap van Amerika-szerte.

Miért? Két oka van: az első a Facebook algoritmus-változtatása, ami a hírfolyamban hátrébb sorolja a „vállalati” és sajtótartalmakat a magánszemélyek posztjainál, a második meg az, hogy nem csökken a piac, hanem a növekedés állt meg, elérte saját határait, az eddigi módszerekkel többet már nem nagyon lehet produkálni – és a nagy amerikai online tartalom-előállítók állandó növekedésre voltak berendezkedve. Ez állt most le. Ettől még cégek, lapok nem fognak megszűnni, csak stagnál majd a piac.

De jó lenne, ha nálunk csak stagnálna…

Arról, hogy nálunk mi lesz, Uj Péter festett pesszimista képet a szombati Népszavában. Az egyik nagyon fontos dolog, amit megtudhattunk tőle, az volt, hogy szerinte rövidesen eldől az Index és az RTL Klub sorsa – mármint oly módon, hogy mennyiért és mennyire kerülnek a kormány karmaiba, mert az, hogy oda kerülnek, már nem is kérdés. Jelen helyzetben csodákra lenne szükség ezeknek a médiumoknak a függetlenségéhez, hiszen a kormány semlegesíteni akarja őket, és ha van ember a magyar sajtóban, aki ért az Indexhez, az pont Uj Péter – azért reméljük, hátha mégsem lesz igaza. (De igaza lesz…)

A másik lényeges hír a sajtópiacon az, hogy még idén pénzbe fog kerülni a 444. Idézzük pontosan!

„Ráadásul az idei év nálunk is nagyon komoly lesz, mert fizetőssé fogunk válni, így az lesz a helyzet, hogy ott lesz a kormánymédia a maga fél-, vagy álhíreivel a másik oldalon pedig zárt tartalmak lesznek – mert szinte biztos, hogy a HVG is fizetős lesz valahogyan, és nem tudom, a 24.hu még meddig tudja tartani magát. A magazin típusú tartalmak már ott is előfizetésesek lesznek.” (Népszava)

Márpedig ha ezek a lapok fizetősek lesznek, akkor vége a független sajtónak

A magyar olvasó abban a tévedésben él – de legalább meg is van róla győződve! – hogy neki ingyen járnak a hírek és szívességet tesz, ha elolvas valamit. Ebben valóban volt valami (nem túl sok) 2010-ig, amikor a képlet egyszerű volt: az online lapot ingyen adták, a szerkesztőséget eltartották a hirdetések és mindenki jól járt. Író, olvasó, találkozó, mindenki.

2010-ben azonban egyrészt lezuhantak a Google-hirdetések piaci jutalékai, másrészt teljesen átrendeződött a magyar hirdetési-hirdetői piac. Politikai hitbizománnyá vált a reklám, hűbérbirtokká, amit csak nagyurak kaphatnak és a leghűségesebb katonák. Ilyen viszonyok között az ingyenes hír- és tartalomszolgáltatás luxus, és csak azért nem hagyta abba mindenki, mert tisztában vagyunk azzal, hogy senki sem lenne hajlandó megérteni, miért kerül pénzbe holnaptól az a hír, ami tegnap még ingyen volt?

Azért, mert nincs hirdető és nem is lesz.

Nos, ezt az érvet minden olvasó számára kényelmesebb lesz nem megérteni vagy szándékosan félremagyarázni, mint fizetni – mondjuk – évi ezer-ötezer forintot. Ugyan, kérem: olcsóbb lesz inkább majd kapzsisággal, árulással vádolni a sajtót. Fogadjunk, hogy a (mindkét oldali) politikusok fogják először elkiabálni magukat ebben az értelemben, náluk érthető is lesz a harag, ők ugyanis az ingyenes reklámfelületüket veszítik majd el ily módon. De a kommentszekciók törzstrolljai sem lesznek boldogok, oda a névtelen gyalázkodás lehetősége, maximum a közösségi oldalakon vitézkedhetnek majd, bár cikkek alatt ott sem: nem lesznek megosztott cikkek, illetve azokat csak az előfizetők olvashatják majd.

Magyarországon először és utoljára az Élet és Irodalom művelte ezt sikeresen – érthető ugyan a 444 döntése, de ha a többi online lap is erre kényszerül, a sajtó Magyarországon szerepet fog váltani, már nem jut el tömegekhez az üzenet, csak az előfizetőkhöz, és ők nem fognak tömegével tülekedni.

Ellenben a kormánymédia továbbra is ingyenes lesz – tehát sokat nő majd a befolyása.

Az országnak nem fog jót tenni az online sajtó fizetőssé válása, az már bizonyos – de az országnak az sem tenne jót, ha a még független lapok munkatársai hazafiasan éhen vesznének az idei év folyamán.

Nem tudom, mi lenne a jó megoldás, egyelőre maradjunk annyiban: meglátjuk, mi lesz.

Nehéz idők jönnek, annyit mondhatok.

Célkeresztben – Megkésett kávé Szele Tamással

Valami egyszerű tejeskávét kérnék, kisasszony, nincs jól ma a gyomrom – sosincs jól, ha észreveszem, hogy dróton próbálnak rángatni. Ráadásul üvegszálason, mert azon jön az internet. Itt olvasom a HVG-ben, hogy a Facebook beengedte a sajtót a dublini központjába egy pár óra erejéig, hogy megmutassák: miképpen védelmezik az EP-választások tisztaságát.

Maga az írás jó, részletes és élvezetes, de engem leginkább a politikai manipuláció technikája ragadott meg. Hát hiába, ez már a Big Data és a mesterséges intelligenciák kora. És az benne a legérdekesebb, hogy a befolyásolás személyre szabott – ilyen még nem volt a történelemben, és nagyon sokat fogjuk vakarni még a fejünket, míg megszabadulunk ezektől a módszerektől.

Tulajdonképpen a Facebook egy végtelenül naiv és jóindulatú állásponttól jutott el a mostani kétségbeesett kapkodásig. Eredetileg ugyanis az volt a célja, hogy összehozza a valamiben egymáshoz hasonló embereket, és nem egyszerűen csak a beszélgetések témakörei alapján szelektált, mint a fórumok, hanem az ízlésbeli különbségeket is figyelembe vette – ugyanis ha valaki sokat emleget valamit, még nem biztos, hogy azért teszi, mert rajong érte. Lehet, hogy utálja. Tehát az algoritmus, ami közösséget lett volna hivatott építeni, nem pusztán a felhasználók megadott adatainak alapján osztotta a megszólalásaikat, hanem a tevékenységüket is elemezte. Nyilvánvaló, hogy ha valaki sokat mozog egy ilyen közösségi oldalon, az algoritmus is sokat tud meg róla – minél tevékenyebb, annál többet. Akit pedig a munkája is odaköt, arról valószínűleg majdnem mindent.

Ez nem is lenne baj, ha csak annyira használnák fel, amennyire eredetileg szerették volna.

Eredetileg az egyik cél az volt, hogy a lelkes horgász horgászokkal találjon kapcsolatot, a lelkes focirajongó a csapatának kedvelőivel, a vasútmodellező más vasútmodellezőkkel.

És emellé a horgásznak horgot reklámozzanak, a focirajongónak a csapata mezét, a vasútmodellezőnek kisvasutat. Mindenki jól jár: a felhasználók is, a hirdetők is.

Vagyis járt volna. Ugyanis körülbelül a Brexit előtti kampány idején – ne feledjük, ez akkor volt, amikor a közösségi oldal egyik fő célja még az volt, hogy a felületére csalogassa a teljes világsajtót, és ez sikerült is – valakik, valahol rájöttek arra, hogy hiszen a politika is áru és azt is lehet reklámozni. Csak ügyesen kell beállítani a célcsoportok paramétereit. Hogy ezek kik voltak és hol, azt büntetőjogi felelősséggel nem merném állítani, de Szentpétervár Olgino negyedében keresném őket, ha rájuk akarnék találni. Bár semmi szükség a keresésre, úgyis ott vannak mindenhol.

No, szóval ott tartottunk, hogy a Facebook nem csak közösségi oldal, hanem világméretű hirdetési felület is. Ha valaki jól megfizeti, a hirdetése eljut minden megcélzott felhasználóhoz. És – rajtuk kívül senkihez sem. Innentől kezdve pénz és célzás kérdése minden.

A Brexit-kampány idején tele volt a világsajtó a rengeteg abszurd álhírrel, rendszerint szándékos ferdítésekkel, amiknek vagy semmi alapjuk nem volt, vagy létező híreket tekertek ki olyan vadul, hogy ember nem ismert volna rájuk eredeti formájukban. Ilyen volt például, hogy ha az Egyesült Királyság uniós tagállam marad, akkor

  • Betiltják a görbe uborkát. Nem igaz, ez nálunk is terjedt, pusztán arról volt szó, hogy az Unió egyik papírszaporító bizottsága minőségi kategóriákat állított fel ebben a kérdésben, és csak az az uborka lehetett első osztályú, ami nem túl görbe (bár hogy ennek mi köze a minőséghez, azt nem igazán indokolták meg). A rendelkezést végül 2009-es hatállyal eltörölték. A Brexit-kampány hét évvel később volt.
  • Folyósítani fogják a halottakat és a csatornába öntik őket. Az EU semmi ilyesmit nem tervezett, a Flamand Temetkezési Szövetségnek volt az ötlete, hogy egy, addigra már több amerikai államban bevezetett módszert honosítson. Az Európai Bizottság csak azt vizsgálta, hogy ez egyáltalán biztonságos-e.
  • Betiltják a tejeskancsókat. Ennek az volt a magva, hogy a Valenciai Egyetem – tehát nem az Unió! – egy vizsgálata szerint nagyobb eséllyel lehet belőlük fertőzést összeszedni. Az EU-nak annyi köze volt az egészhez, hogy Valencia az Európai Unió területén található.
  • Korlátoznák, hányszor lehet kávézóba menni. Ördögöt: annyiról volt szó, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság egyik jelentése szerint napi 400 milligramm koffein bevitele – ami nagyjából négy rövid kávénak felel meg – még nem veszélyes az egészségre.
  • Nem lesz szabad tucatjával árulni a tojást. Dehogynem: csak arról volt szó egy EP-vitában, hogy fel kelljen-e tüntetni a darabszám mellett a tömeget is a csomagoláson.
  • Le kell halkítani a skót dudákat. Hát ez még Első Edwardnak sem sikerült, pedig őt a Skótok Pörölyének nevezték a maga idejében. De az Unió nem is akart ilyesmit – arról volt szó csupán, hogy az uniós tagállamok által is jóváhagyott egyik jogszabály azokat a munkavégzőket védi a halláskárosodástól, akik a munkájuk közben erős zajnak vannak kitéve. A skót dudások munkáltatójának írja tehát elő, hogy biztosítson füldugót a zenészeknek, mert a tartós halláskárosodás nagyjából a negyedüket érinti. Vagyis nem a hangszerekre kell hangtompítót faragni.
  • A kisgyerekek nem fújhatnak lufikat. Dehogynem: mindössze a vékonyabb latexlufikra kell egy figyelmeztetés, hogy 8 év alattiak felnőtt felügyelete mellett fújhatják fel, a három év alattiaknak pedig nem lehet olyat gyártani, amit lenyelhetnek.

Köszönet és hála az Eurologusnak, amely annak idején kigyűjtötte ezt a pár kirívóan nagy szamárságot a dübörgő kampányból. És ezek mind a Facebook segítségével jutottak el a célközönséghez – amiben az a baj, hogy ha én megírok valamit egy újságba, mondjuk azt, hogy sajtból van a Hold, akkor azt minden olvasó látja, Neil Armstrongtól kezdve, aki személyesen tapasztalta, hogy nem így van, az ötéves Pistikéig, aki viszont esetleg elhiszi. Tehát nem válogat a közlés, mindenkit megtalál, ha butaságot írok, mindenki nevetni fog rajtam és a naivabbak sem hiszik majd el. Azonban ha úgy paraméterezem egy fizetett Facebook-hirdetésben a cikk célközönségét, hogy csak a négy és hat év közötti, olvasni már tudó, de nem túl értelmes gyermekekhez jusson el (ez mondjuk így lehetetlen volna, ez csak egy példa), akkor a megcélzott olvasók száz százaléka fogja elhinni, amit kap, és nem találkozik kritikus közönséggel, amelyik például egy kommentben megcáfolná az állításokat.

Teljes a siker. Ahogy a HVG írja:

„A brexitről szóló szavazás után a brit sajtó szociológusokkal, politológusokkal és pszichológusokkal kereste a végeredmény okát. De eltartott hónapokig, mire kiderült, hogy a látóterükön kívül emberek tömegeit hergelték például azzal az álhírrel, hogy küszöbön áll Törökország EU-csatlakozása, és akkor 70 millió muzulmán rohanja le Nagy-Britanniát.” (HVG)

Márpedig ezerféleképpen lehet paraméterezni. Mondjuk úgy is, hogy egy helyi érdekű hírt csak az adott település lakói kapjanak meg, így ha teszem azt, Kutyabürgözdön manipulálja valaki hazugságokkal az önkormányzati választásokat, azt Budapesten maximum véletlenül tudja meg a sajtó: vagy akkor, ha egy bürgözdi elküldi nekik a manipuláló anyagot. De normális körülmények között nem kerül be a nem helyi lakosok hírfolyamába.

„A 2018-as magyar kampányban is fontos szerepet játszottak a kormánysajtó által futtatott „migránsvideók”. A TV2 Tények rajongói oldalának nincs 100 ezer követője, de egyszer csak elkezdett videókat posztolni, pár hét alatt 122-t egészen április 8-ig, amelyek közül 86-nak a címében is szerepelt a migráns szó. A korábban ilyen filmeket nem közlő TV2 13 milliós nézettséget hozott össze a kampány legfontosabb heteiben, majd április 8-at követően elnémult, több videót nem közölt.” (HVG)

Hát ez bizony szintén kampány-manipuláció volt, csakhogy átcsúszott a politikai reklámok szűrőjén: ugyanis ha ezeket szépen, becsületesen a kormánypárt adta volna fel, politikai hirdetésként, akkor korlátozták volna a forgalmukat a közösségi oldalon, vagy akkora pénzt kértek volna a tizenhárom milliós nézettségért, amennyi nem érte volna meg a Fidesznek.

Azonban a TV2 televíziótársaságként, médiumként szerepel a Facebookon, és ilyen minőségében oszthatta a videókat, az algoritmus nem ismerte fel, hogy propagandával van dolga (egy tévétársaságtól még elfogadható is lenne, hogy a műsorait rövid videókkal ajánlja).

Azonban azt, hogy kiket céloztak meg a videókkal, kikre paraméterezték a terjesztésüket, csak hárman tudják: a TV2, a Facebook és a Jóisten. Ez utóbbi remélem hozzácsapja mindkét érdekelt számlájához ezt is az Ítélet Napján: de a Facebook csak hatóságnak adta ki az ilyen adatokat eddig, külön megkeresésre. Most az változott, hogy a Facebook bevezette a magyarul Hirdetéstár név alatt futó eszközt. Ennek segítségével mostantól hét évre visszamenően ellenőrizni lehet majd, kik mit és mennyiért hirdettek a közösségi hálóban, és azzal hány embert értek el, mi azok életkori és nemi megoszlása, földrajzi elhelyezkedése (2018-ra azonban nem adnak adatokat). Azt is meg lehet nézni, megegyezik-e az adott oldal fenntartója és a hirdetés finanszírozója. ()

Rendben van, ezt az eszközt használhatjuk ezentúl a burkolt politikai hirdetések leleplezésére – de vajon fogjuk is? Kéne… Vannak még ezen kívül magyar anyanyelvű moderátorok is a dublini Facebook-központban, ezek közül a HVG egyet látott, de nem beszélhettek vele – és tulajdonképpen ezek azok a bizonyos óvintézkedések, amik az EP-választások tisztaságát óvják. A Hirdetéstár, a médiaoldalakon megjelenő információs névjegy és a moderátorok.

Hát ez biza nem sok, ha azt nézzük, hogy ezzel szemben bármilyen politikai párt létrehozhat egy fedőcéget vagy egy fiktív személyt, és megszórhatja ezeken keresztül a közösségi oldal bármely, általa kiválasztott szegmensét a célzott hazugságaival.

Az a gond, hogy bárki bekerülhet bárkiknek a célkeresztjébe, csak az illető csapatnak legyen elég pénze megfizetni a hirdetést és elég esze megfelelően paraméterezni a célcsoportot.

Márpedig ez hatalmas üzlet, tengernyi jövedelmet hoz és erről a pénzről sosem fog lemondani a világcég, hiszen ebből él. Talán nem is nagyon akarja: a választást ellenőrző központban összesen negyven munkaállomás van. Az Európai Uniónak meg két éve 510,1 millió lakosa volt, ekkora a célcsoport, illetve legyen kisebb, hiszen nem mindenkinek van számítógépe és nem mindenki lépett be a Facebookra. Legyen csak háromszáz millió. Az is nagy falat negyven embernek.

Nem hiszem, hogy ha lesz botrány a választási kampány alatt és miatt, abból a Facebook ilyen óvintézkedések segítségével ki tudna maradni. Ezt talán még Mark Zuckerberg sem hiszi. Egy megoldás lenne: aránytalanul több emberi adminisztrátort alkalmazni sokkal több regionális központban és le kéne mondani a mamutbevétel egy részéről.

Na, ez lesz az, amire sosem kerül sor.

Czeglédy-ügy: nem engedik csorbulni a védelem jogát

Nem járul hozzá a védelem jogának csorbításához Czeglédy Csaba ügyvédje, élni fognak a harminc napi iratbetekintési idő lehetőségével – mondta Hankó Faragó Miklós. A vádemelés rövidesen megtörténhet, az első tárgyalás viszont idén nem várható. Rövidesen kiderül, marad-e előzetesben.

Czeglédy Csaba ügyvédje is megkapta csütörtökön a NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatóságától azt a levelet (más gyanúsítottak már korábban), amelyben arról értesítik, hogy a nyomozás lezárását tervezik az egykori szombathelyi önkormányzati képviselő elleni büntetőeljárásban.

Ez elég kétértelmű megfogalmazás, de úgy értelmeztük, hogy valóban a végéhez értek a nyomozásnak, mert jó ideje semmilyen nyomozati cselekmény se történt – mondta a Független Hírügynökségnek Hankó Faragó Miklós.

Az ügyvéd azt is elmondta, hogy a formanyomtatvány-szöveg tartalmazza azt a kérdést is, hogy élni kívánnak-e azzal a törvényi jogukkal, hogy

a vádemelés előtt egy hónapig megismerhetik a keletkezett iratokat,

vagy beleegyeznek a 30 nap lerövidítésébe. Ezt a „felmentést” nyilván nem fogják megadni, mert ha 2015 júliusa, az eljárás kezdete óta nem volt probléma az idő múlása, akkor most nem fognak hozzájárulni a védelem jogának csorbításához – tette egyértelművé Hankó Faragó. Az erről szóló levelet a jövő héten fogja elküldeni.

E pillanatban azt se tudják, mennyi és milyen tartalmú iratot fognak a vádemeléshez csatolni az annak idején lefoglalt több tízezer oldalnyi dokumentumból. Ezt akkor fogják látni, amikor megnézhetik a „pakkot”, amelyből már másolatot kell kapniuk a tárgyalásra felkészülés érdekében.

Így aztán akkor fog kiderülni az is, hogy

pontosan mely bizonyítékokra épül a gyanú,

illetve a majdani vád.

Az ügyvéd nem vállalkozott annak megbecsülésére, hogy a vádirat bíróságra küldése után mikor kezdődhet a per. De úgy látja, hogy idén nem fog sorra kerülni az első tárgyalási napra, amely ráadásul várhatóan a vádirat ismertetésére szorítkozik.

Czeglédy Csaba és társai ellen bűnszervezetben, üzletszerűen, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt folyik büntetőeljárás. Azzal gyanúsítják, hogy vezetésével egy bűnszervezet 2011 és 2017 között olyan céghálózatot alakított ki, amely diákmunka-közvetítéssel foglalkozott, és 6,294 milliárd forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek. Mégpedig azzal, hogy az általános forgalmi adót és a személyi jövedelemadót nem vallották be, vagy ha be is vallották, azt nem fizették meg.

Az ügyvéd elmondta, hogy tudomásuk szerint 21 gyanúsítottja van az ügynek, s

közülük már mindenki szabadlábon vagy enyhébb kényszerintézkedés

korlátjával készülhet a továbbiakra. Czeglédy az egyetlen, aki előzetes letartóztatásban van. Ennek aktuális határideje szeptember 5-én jár le, és az ügyészségnek kell indítványoznia, ha ezt hosszabbítani kívánja. Legutóbb, a hónap elején a nyomozásra hivatkozással utasították el az előzetes megszüntetésére vonatkozó fellebbezést.

Újra nyitnak a boltok: elő a sifonérból a régi bankóval

Az év végéig lehet fizetni a régi húszezressel, a szerdán újranyitó üzletekben érdemes ezeket felhasználni. Még hatmillió bankó fekszik el itt-ott, ezeket januártól már csak becserélni lehet.

December 31-ig fizethetünk a régi 20 ezer forintos bankjegyekkel, mert a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az év végén kivonja őket a forgalomból.

Vagyis mindenkinek érdemes megnéznie, nem hever-e itt-ott néhány bankjegy. (Ez már csak azért is elképzelhető, mert mióta a banki kamatok lényegében nullán vannak, bizonyára többen tartják otthon fölös pénzüket is. Mindenesetre a forgalomban lévő készpénzmennyiség megállíthatatlanul nő évek óta, a húszezresekből most húszmillióval van több, mint januárban.)

Tehát január 1-től már csak a két évvel ezelőtt forgalomba hozott korszerűbb húszezresekkel lehet fizetni az üzletekben.  Az új évben a kereskedők már nem kötelesek elfogadni a bevont, régi húszezer forintosokat, bár megtehetik, ha vállalják a macerát, ami a beváltással jár.

Merthogy a határnapig fel nem használt régi húszezer forintosok nem veszítik el értéküket. Ezek a bankók minden pénzintézeti és postafiókban még három évig, az MNB lakossági pénztárában pedig húsz évig –  azaz 2037. december 31-ig –

válthatók át díjmentesen azonos címletű

fizetőeszközre.

A 20 ezer forintos bankjegyek elmúlt két évi cseréjét az MNB eredményesnek ítéli.  December közepén a forgalomban levő összes húszezresnek már csak négy százalékát tették ki a régiek. Vagyis a 150 milliós címletkészletből még hozzávetőleg hatmillió darab található a lakossági kasszákban, bár egy részük nyilván végleg elveszett, megsemmisült.

A cserét egyébként eredetileg egy évvel korábban tervezte befejezni az MNB, de a határidőt tavaly decemberben meghosszabbították.

Hisztiharc a Facebookal – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, duplát habbal, de cukor nélkül. Ugyanis nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, annyira, de annyira magyar ez a történet, annyira tele van szándékos és véletlen félreértéssel, félremagyarázással, hazugsággal, önzéssel, propagandával és csúsztatással. Dióhéjban: annak kellene a végére járnunk, letiltotta-e a Facebook a Mediaworksöt és ha igen, miért nem?

Szóval, ez egy kis rejtély. Egy kis enigma, aminek a megoldásában kicsit sem segített a Facebook legendás távolságtartása a sajtótól és a Mediaworks sajtóhadjárata a nyilvánosságban. Tulajdonképpen csak most derült ki, hogy mi is történt. De menjünk időrendben.

2019. május 15-én mindenki legnagyobb meglepetésére a következő közlemény jelent meg a kormány egyik oszlopának számító Mediaworks lapjaiban:

Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook.com letiltotta a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok hirdetési fiókjait. Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, nem érkezett konkrét válasz. Az elmúlt hetekben a Facebook terveiről érkezett hírek alapján azonban nyilvánvaló, hogy az amerikai cég döntésének politikai, ideológiai okai vannak.

Ennek következtében most a közösségi oldalon olyan hírekre és tartalmakra sem tudjuk felhívni olvasóink figyelmét, amelyeknek nincs semmiféle politikai vonatkozásuk. A Facebook döntésének áldozatul esett többek között a Nemzeti Sport, a mindmegette.hu receptoldal, a likebalaton.hu. programmagazin és számos megyei és városi kiadványunk is.

Több milliós olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, arra biztatjuk, hogy a jövőben ne a Facebookon, hanem kizárólag az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Hát ez meg mi? Aki egy kicsit is ért a közösségi oldalakhoz, azt gyanította,  hogy a Facebook az uniós választási kampány tisztaságára akart így ügyelni (erről volt is szó korábban), mert hát a Mediaworks lapjai, hogy is mondjam csak, mintha kissé elfogultak lennének a kormány irányába. Ezt a feltételezést csak erősítette Szánthó Miklós, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) elnöke aznapi nyilatkozatában:

Tehát igazából a Facebook által is alapelvvé tett politikai korrektség a legnagyobb „fake news”, mert politikai alapon foszt meg embereket a valóságról történő tájékozódástól – fejtette ki az elnök.

Hozzátette: a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány – a Mediaworks tulajdonosaként is – minden eszközzel fel fog lépni a Facebook véleménydiktatúrája ellen, amely a „semlegesség értékességére” hivatkozva kriminalizál politikai álláspontokat.” (Magyar Nemzet)

És a kormánysajtóban is egymást érték a szalagcímek:

„Politikai szereplővé lép elő a cenzúrázó Facebook

ORBÁN VIKTOR MEGÖLÉSÉRE BUZDÍTHATNAK, DE A NEMZETI SPORT NEM HIRDETHET” (Magyar Nemzet)

„Minden eszközzel fellépünk a Facebook véleménydiktatúrája ellen” (Origo)

„A Facebook szereti a gyűlöletkeltést, de utálja a szólásszabadságot” (szintén Origo)

Szóval, beindult a propagandagépezet, csak épp nem azért, amit a nyájas olvasó a kormánylapok címei alapján gondolt. Ugyanis

semmiféle médiumot nem tiltott le a Facebook. Senki sem „fosztotta meg embereket a valóságról történő tájékozódástól”, még akkor sem, ha a kormánysajtó valósága az eredetivel köszönő viszonyban sincs.

Megvonták viszont – tessenek figyelni – a kiemelési, hirdetési jogokat egyes fiókoktól.

Arról van szó, hogy ha én írok valamit, mondjuk ezt a kis dramolettet, és leközli egy online lap, valamint kiteszi a Facebook-oldalára is, a közléskor az oldal kezelője eldöntheti, hogy ajánlja-e ezer-ötezer forint közötti összeg lepengetése ellenében a szélesebb körű közönségnek. Ha a lapnak van erre pénze, akkor ajánlja, így feljebb kerül a hírfolyamban, több emberhez jut el – ez egyszerűen reklám. A sajtó hirdeti így saját magát. És meg lehet határozni, milyen legyen a célközönség, ha meg akarjuk. Na, ennek a jogát korlátozták, vagyis vonták meg május végéig a Mediaworks lapjaitól.

Hát ez nem lenne egy kesergős népballada vagy nemzeti gyász, maximum kellemetlen így, kampány idején. Azonban akkor sem volt világos, hogy mi a tiltás oka, meddig tart, pontosan mely fiókokra vonatkozik: a Facebook szokása szerint hallgatott, mint a sült hal, a Mediaworks és a teljes kormánymédia meg sivalkodott, mint a fürdős ledéréletű hölgyszemélyek. Ha le is vontuk a siralmaikból a kötelező 99 százalékot, ami a propaganda, akkor is az jött ki, hogy bizony pár hirdetés tilos lesz egy ideig.

Tegnap újabb közlemény érkezett a Mediaworkstől:

„Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook hétfőn hajnalra visszaállította a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok egy hete letiltott hirdetési fiókjait.

Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, továbbra sem érkezett konkrét válasz, ellenben

a cég nevében eljáró alkalmazott a „tévesen” letiltott fiókok miatt okozott „kényelmetlenségért” elnézést kért.

Olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, továbbra is arra biztatjuk, hogy elsősorban ne a Facebookon, hanem az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.”

Ez sem mond ám teljesen igazat, mint majd látni fogjuk. Azt sugallja, hogy a Facebook tévedett, sőt, bocsánatot is kért, de most már örök a harag a Mediaworks részéről, és nem javasolják a közösségi oldal használatát olvasóiknak. Hát, így is lehet.

Azonban akkor felvetődik, hogy a tiltás oka semmiképp sem lehetett politikai. Hiszen látható változás sem a kormány, sem a médiája álláspontjában nem volt tapasztalható, ezt a vádat ők is sértődötten tagadnák – akkor itt valami más probléma kellett legyen.

A megoldás a mai HVG-ben érkezett, nekik ugyanis – feltételezem, rengeteg munkával – sikerült elérniük a Facebook egyik szóvivőjét. Az írás címe sok mindent megmagyaráz:

„Facebook: A Mediaworks megszegte a szabályzatot, zárolva marad hirdetési fiókja

A cím pontos, de picit megtévesztő. Viszont lássuk a teljes, tökéletes és hivatalos magyarázatot.

„Az egyik hirdetési fiókot felfüggesztettük, mert megsérti a valódi pénzért zajló szerencsejátékokra vonatkozó szabályunkat. Előzetes írásos engedély kell minden olyan reklámhoz, amely valódi pénzben folytatott szerencsejátékot népszerűsít vagy ilyen szolgáltatás nyújt, ide értendő minden valódi pénzben játszott ügyességi játék és lottó, a valódi pénzforgalmat generáló online kaszinó, sportfogadás, bingó és póker.” (HVG)

Tehát az egyik fiókról van szó, nem az összesről, és az az egyik így is marad, mert valóban szabályt szegett. A szóvivő még pontosított is: a MediaWorks kérdéses hirdetési fiókja zár alatt marad, míg a többi szabadon használható. Hát igen, gondolom – nem tudom, csak gondolom – hogy benne maradt a hirdetett tartalomban a Szerencsejáték Zrt. reklámja, és az azért a kormánymédiát eltartó hirdetők közül az egyik legjobban fizető cég… Bár Csermely Péter, a Mediaworks vezérigazgató-helyettese szerint a Nemzeti Sport Online (NSO) egyik évek óta futó szolgáltatását jelölték meg a probléma okának. Az is meglehet, ezen már nem érdemes vitatkozni.

Akkor ez ennyi volt, és kiderült, hogy a politikának semmi köze nincs az ügyhöz. Nem bevándorláspártiak és szuverenisták feszültek egymásnak, nem az uniós választások tisztaságát óvta a közösségi oldal. Üzleti ügyről volt szó csupán.

Csak mondom, hogy egy normális országban mindenki erre gondolt volna először. És nem arra, hogy egy világcég pont a magyar belügyekbe akar avatkozni, mert olyan rettentő fontosak vagyunk, hogy ha mi nem lennénk, passzátszél sem volna, azt is mi fújjuk, a miniszterelnökünk útján, különleges módon. A spanyolviaszt már nem is említem.

A független sajtó épp úgy csak találgatott az ügyben, mint a kormánymédia: jobban mondva, mivel ők állítottak először, mindenki besétált abba a csapdába, hogy nekiállt cáfolni a képtelen szamárságaikat. Mindennek viszont az az oka, hogy a Facebook semmit sem közölt időben senkivel.

Ugyanis üzleti ügynek tekintette az üzleti ügyet.

Valószínűleg ez a normális a világ többi részén.

Csak nálunk nem, nálunk minden politika, a kicsi kutya farkától a szennyvízderítésig és a közösségi oldalakig.

Nem tudom, ki a hülye, a világ vagy mi, de azért sejtem…

Álpuccsra gyanakszik a DK, az Együtt magyarázatot követel

0

Vegyük komolyan Kövér László és Rogán Antal fenyegetését! – ad jó tanácsot a Demokratikus Koalíció, amely felszólítja az Orbán-kormányt és a Fideszt, hogy ne szervezzenek utcai zavargásokat.

Gréczy Zsolt szóvivő azzal kapcsolatban hívta össze a sajtótájékoztatót, hogy Kövér László után már Rogán Antall is zavargásokat vizionál.

“Mire készül a Fidesz idén ősszel?”

A DK szóvivője rögvest meg is válaszolta a saját maga által feltett kérdést. A forró őszről kétféleképpen lehet előre tudni: az egyik, hogy a Fidesz immáron jósdaként is működik, a másik, hogy maga a Fidesz készül 2006 után újra utcai zavargásokra. Az embereik megvannak hozzá: elég csak 2006-ra, vagy a Nemzeti Választási Irodát elfoglaló kopaszokra gondolni.

A Demokratikus Koalíció éppen ezért is felszólítja az Orbán-kormányt és a Fideszt, hogy ne szervezzenek utcai zavargásokat! Ne szervezzenek álpuccsot, ne dobáljanak rendőröket, ne gyújtogassanak autókat! Ha Budapest utcáin újra ilyen történne, az azt jelenti, hogy a Fidesz berezelt a választásoktól és a zavarkeltésben látja a megerősödés reményét – szögezte le. Mint leszögezte:

 “Ebben az országban a Fidesz az egyetlen párt, amely valaha erőszakos utcai zavargásokat szervezett.”

Időközben Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője írásbeli kérdéssel fordult Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszterhez és Pintér Sándor belügyminiszterhez, hogy kiderüljön mire alapozva tett ilyen kijelentéseket a propagandaminiszter.

Rogán Antalhoz:

Milyen információkra hivatkozva, mire alapozva tett ilyen kijelentéseket? Van-e bármiféle jelentés, titkosszolgálati anyag, ami alátámasztja ezeket?

Illetve Pintér Sándorhoz:

Tud-e bármi olyan információról, amely Rogán Antal kijelentését alátámasztja?Szolgáltatott-e a Belügyminisztérium, vagy az ahhoz tartozó bármely szervezet olyan információkat Rogán Antal számára, amelyekre alapozva zavargásoktól tarthat?

„Itthon szeretnék családot alapítani”- száz magyar Orbán Viktorhoz fordult

0

Halld meg a hangunk!  – személyes élettörténetüket osztják meg a miniszterelnökkel a CEU oktató, hallgatói, valamint hozzátartozóik. A 100 magyar állampolgár Orbán Viktorhoz küldött gondolatain keresztül tisztán kirajzolódik: a CEU biztonsága egyenlő az ott dolgozó magyarok létbiztonságával. Ahány levél, annyi sors és történet, de egy közös mégis van bennük. A keleti kereszténységet kutató professzortól az aggódó nagymamáig mindnyájan őszintén dokumentálják az egyetem közösségének érzéseit és mindenekelőtt a maradás szándékát.

A levélírók szerint „ a CEU kitaszítása magyar emberek életét dúlja fel és megfosztja a következő generációkat, hogy saját hazájukban, a régió legjobb egyetemén tanuljanak. 2017 áprilisa óta az egyetem jövője bizonytalan, ami sok száz magyar család mindennapjait sújtja.”

„Meg kell hallani az emberek hangját” — idézik Orbán Viktor szavait. „Nem kérünk mást, mint hogy a Miniszterelnök úr érvényesítse ezt az elvet a mi ügyünkben is. Vessen véget a romboló bizonytalanságnak életünkben! Hallja meg a hangunkat! A CEU költözésének komoly tétje szorul háttérbe: a költözés hazaszerető magyar emberek életét, egzisztenciáját fenyegeti. A CEU nem egy gyártósor, költözése nem logisztikai probléma. Súlyos következményei vannak számunkra, a CEU magyar állampolgárai számára. Erről azonban keveset hallunk 2017 áprilisa óta. Szeretnénk a Miniszterelnök úr figyelmét felhívni: a CEU csuklóztatása emigrációra kényszeríthet magyarokat.”

Az alábbiakban a miniszterelnökhöz írott levelekből idézünk.

„Korrekt szerződésünk, versenyképes fizetésünk van. Miután visszatértem GYES-ről segítettek megkönnyíteni ezt. Jövő tavasszal ismét szülési szabadságra megyek és már csak remélni tudom, hogy lesz hova visszajönnöm dolgozni.”

„Vidékről érkező roma vagyok, a CEU lehetőséget adott számomra, hogy hátrányos helyzetből egy nemzetközi egyetemre kerülhessek…”

„Azért jöttem haza, hogy három gyermekemet itthon, magyarként nevelhessem. Ha a CEU Bécsbe költözik, akkor mit mondok a gyerekeimnek? Miért? Miért nem ölelhetik meg az apjukat hétköznap esténként, amikor Bécsben kell lennem, hogy tanítsak?” – teszi fel a nyomasztó kérdést a Miniszterelnöknek küldött levelében egy édesapa, a CEU oktatója, Zawadowski Ádám, magyar állampolgár.

„A régió egyik legkiválóbb egyetemén kutathatok, nem kell lemondanom arról, hogy itthon legyek a családommal (amely ugye Ön szerint is fontos) és a barátaimmal. Itthon vásároltunk lakást, itthon szeretnék férjhez menni és családot alapítani” – üzeni Orbán Viktornak Fischer Paula, a CEU Kognitív Tudományi Tanszékének doktori hallgatója, magyar állampolgár. Sokakkal együtt ő is azt kéri levelében a Miniszterelnök Úrtól: írja alá az államközi megállapodást, ahogyan ezt már New York állam oktatási kormányzata megtette. Biztosítsa a CEU megszokott működését évi több mint 300 magyar hallgatónak, ahogyan Paula fogalmaz — itthon.

„A CEU és a Közép-európai Egyetem szimbiózisban él. Nem lehet az egyiket elűzni, és a másikat megtartani. Ha Ön nem írja alá a régóta kitárgyalt, az asztalán heverő megállapodást New York állammal, akkor nemcsak a CEU-t üldözi el Magyarországról, de ellehetetleníti a KEE-t is” – állítja Kertész János magyar állampolgár, aki munkatársaival új tudományos műhelyt épített fel Budapesten, a CEU-n: a világ első olyan tanszékét, amelynek nevében szerepel a hálózattudomány. A tanszéken dolgozó Barabási Albert-László az, aki az MTA-s Lovász Lászlóval és a prágai Károly Egyetem kutatójával közösen elnyerte az ERC Synergy pályázati támogatását, 9,8 millió euró értékben. Ebből is látszik, hogy a CEU ezer szállal kötődik a magyar tudományos élethez is.

„Erdélyi magyarként többször is szembesültem azzal, hogy a környezetem szívesebben látna inkább kinn, mint bent. A CEU segített kialakítani a valahova tartozás érzését, befogadott, és egy olyan helyet biztosított, ahol a munkát jelentős tudás, szakértelem és fejlődni akarás jellemzi. Most, ebben a válságos időben úgy érzem, hogy elveszítem azt a helyet, ami be- és elfogadott” – írja keserűen Savos Iulia, a CEU munkatársa, magyar állampolgár.

„A már évek óta tartó bizonytalanság sok, a CEU-n oktató és dolgozó honfitársunk életét keseríti meg. Sokuk számára ez az intézmény nem csak a tudományos életük fontos helyszíne, hanem megélhetésünk forrása is.” – egészíti ki tárgyilagosan Iulia gondolatait Taba Szabolcs magyar állampolgár, szintén a CEU munkatársa  a Miniszterelnöknek küldött levelében.

A levelek közzétételére létrehozott honlap: https://halldmegahangunk.tumblr.com/

Timmermans: Orbán nem volt elég férfi a vitához

0

Frans Timmermans, a szocialisták csúcsjelöltje a Lehel-piacra látogatott, ahol egy rövid sajtótájékoztatót is tartott.

Elmondta, hogy aggódik Magyarországért, mert Orbán elveszi a legfontosabb dolgot, amit az Európai Uniótól kaptunk: a szabadságot. Azt pedig kifogásolta, hogy Orbán Viktor nem mert kiállni vele egy vitára. Mint mondta: Orbán nem volt elég férfi a vitához.

Újhelyi István Facebook-oldalán élőben lehetett követni Timmermans látogatását:

Az Európai Szocialisták Pártjának csúcsjelöltje az MSZP kampányrendezvényén később azt mondta, hogy erős baloldali Európára van szükség.

A Szövetségben Európával című rendezvényen Frans Timmermans a többi között a milliós európrofitot termelő vállalatok megadóztatását, minimális társasági adó, uniós minimálbér bevezetését ígérte. Ugyanazon munkáért nőknek és férfiaknak ugyanannyi bért kell kapniuk, a szakszervezetek jogait meg kell erősíteni – tette hozzá.

A politikus szerint Orbán és barátai, Strache, Salvini és Farage Putyint csodálják, akinek egyértelmű célja az EU gyengítése.

Szólt arról is, hogy egy kutatás szerint Magyarország az egyetlen tagja az EU-nak, ahol a szabadság csak részleges. Ha szabad országban akarunk élni, akkor szabad médiára van szükség – mondta.

Rogánnak nem tetszik az ítélet

Rogán Antal kamerák elé állt és kijelentette: nem ért egyet azzal, hogy M. Richárd nem börtönben, hanem házi őrizetben védekezhet.

M. Richard az az ember, aki májusban a Dózsa György úton gépkocsijával a megengedett sebesség többszörösével belehajtott egy amúgy szabálytalanul kanyarodó autóba, melynek utasai meghaltak. M. Richárd a baleset előtti időszakban kokaint fogyasztott.

Nekünk sem tetszik, hogy M. Richárd házi őrizetben védekezhet, de nem azért, amiért ez Rogán Antalnak nem tetszik. Nekünk azért nem tetszik az ítélet, mert M. Richárd sem tetszik. Semmi nincs benne, ami szimpatikussá tenné. Emberek halálát okozta a luxuskocsijával, ráadásul, börtönben is ült – korábban a kecskeméti maffiaper vádlottjaként is hallhattunk róla.

A jog azonban nem arról szól, hogy Rogán Antalnak, vagy bárki másnak mi tetszik.

Rogán miniszternek vélhetően azért nem tetszik az M. Richárddal kapcsolatos eljárás, mert tudja, hogy ez az ítélet sokaknak nem tetszik. Rogán Antal ugyanis politikus, közeledik, vagy már el is kezdődött a választási kampány, Rogán Antalnak ügyelnie kell arra, hogy a népszerűségi mutatói minél szebben alakuljanak.

Rogán amúgy évekkel ezelőtt már kommentált nyilvánosan egy bírósági ítéletet. Akkor, sokakkal együtt, az nem tetszett neki, hogy egy Eva Rezesova nevű szlovák nő, M. Richárdhoz hasonlóan, börtön helyett házi őrizetben védekezhetett. Nekünk, úgyis, mint közvéleménynek, szintén nem tetszett az ítélet. Mi is börtönbe küldtük volna Rezesovát, hiszen négy ember halála száradt a lelkén, és az is kiderült, hogy ittasan vezetett.

Rezesovát elsősorban azért nem szerettük, mert gondatlanságból négy vétlen ember halálát okozta. De azért sem volt szimpatikus senkinek, mert gazdag volt, egy milliomos lánya, annyi pénze volt, amennyiről mi, bérből és fizetésből élők legföljebb csak álmodhatunk.

Rogán akkori, kamerák előtti megjelenése azonban a független bíróságban vetett maradék hitünket is jócskán megnyirbálta, rossz üzenetet küldött a nyilvánosság felé.

Különösen, ha utólag már tudjuk: Rogán médiaszereplése nyomán Rezesovát házi őrizetéből visszaküldték a börtönbe, ott várta a jogerős ítéletet. (Vajon most M. Richárdra is hasonló sors vár?)

A bíróság persze magyarázkodott, azt állították, hogy Rogán fellépésének nem volt köze ahhoz, hogy Rezesova visszakerült a börtönbe. Amit persze nem hitt el senki, és az is igen visszatetsző volt, hogy a magát függetlennek mondó bírói testület sem akkor, sem most, M. Richárd kapcsán, nem tiltakozott, hogy nyomást próbálnak gyakorolni rájuk. Pedig, amikor Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök – szintén nem túl elegánsan – véleményt mondott a Kúria Sukoró-perben hozott ítéletéről, akkor kikérték maguknak, és Gyurcsány megszólalását a bíróságok munkájába való beavatkozásként értékelték.

Nem tetszik nekünk Rezesova, és nem tetszik M, Richárd sem. De leginkább az nem tetszik, hogy Rogán miniszter minden következmény nélkül, a nagy nyilvánosság előtt megfélemlíthet bírákat, ügyészeket, magas pozíciójánál fogva nyomást gyakorolhat rájuk.

Jogállamban a politikusok nem gyengítik, hanem erősítik a hatalmi ágak iránti bizalmat.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK