Interjúk

Lady Di emlékpadja Örményesen

0

Fontos információ került a FüHü birtokába. Nem árulhatjuk el, hogy miként került hozzánk a fotó, de a lényeg azért publikus: az angol nagykövet és felesége Diana emlékpadot avatott Örményesen.

Nincs nekünk bajunk a tragikus körülmények között elhunyt – és életében is sok szomorúságot elszenvedő – hercegnővel. Épp ellenkezőleg: kifejezetten szimpatikus volt nekünk Diana. És még ma is az – halála után sok évvel is kedveljük őt.

Csak azt nem tudjuk, hogy Örményesnek milyen kötődése van Duianához. Merthogy valamilyen oka bizonyára van annak, hogy paddal tisztelegnek az emléke előtt.

Megnéztük a település honlapját, de nincs említés arról, hogy Diana Örményesen járt volna.  Arról sem, hogy valamit adományozott a településnek.

Pedig, ha lenne, akkor bizonyára történt volna említés. merthogy, amúgy igen tartalmas és minden részletre kiterjedő az Örményes honlapján olvasható információ.

Megtudhatjuk azt, hogy Örményes 1.170 lakosú község Jász-Nagykun-Szolnok megye középső részén. A Szolnoktól 31 km-re keletre fekvő település Törökszentmiklós és Kisújszállás városokkal, Fegyvernek és Kuncsorba községekkel határos területen fekszik. Közúton a 4-es számú főúton közelíthető meg (Fegyvernektől 5 km).

A Budapest-Szolnok-Záhony vasúti fővonal áthalad a településen.
A község nevének eredete nem tisztázott egyértelműen. A legvalószínűbbnek az a feltevés látszik, hogy az Árpád-korból az „örmény-malom” szóból származik. A település ugyanis királyi szolgálónépek faluja volt.

A lakosság az 1800-as évek végén már Örményesnek nevezte faluját, de hivatalosan Magyarország helységnévtára említi először Örményes-puszta néven 1913-ban.

Az 1920-as években alakult ki a település falusias arculata, a Nagyatádi-földreform következtében több új kisbirtokos jutott földhöz, s fogott házépítésbe.

A község jelenleg is értékes épületei a Bíró, a Kepich és Glaser kastélyok.

További építészeti látnivalója a településnek a Vasútállomás (és a hozzátartozó 6 épület), melyet 1857 november 19-én Erzsébet napján a királyné tiszteletére adtak át a közforgalomnak. Az alföldi tájba, a falusias légkörbe illeszkedő épület együttes a későbbiekben idegenforgalmi nevezetességgé is válhat.

A település mezőgazdasági jellegű, kis mértékben iparral is rendelkezik. A település képe az 1945. után kibontakozó fejlődés során alakult ki. A Glaser kastély köré épült település 1950. óta önálló közigazgatási egység, 2005-ben ünnepeltük a település önállóságának 55. évfordulóját.

Az újonnan épült épületek 1950-ben a községháza, óvoda és iskola volt, melyek az idők során bővítésre kerültek.

Az önkormányzati intézmények közül a Művelődési Ház és Könyvtár és a szociális ellátásokat biztosító  Csorba Mikro-térségi Szociális Alapszolgáltatási Központ részjogkörű telephelye a „Napraforgó”  Gondozási Központ ma is a Glaser kastély épületében van elhelyezve.

A településen a csendes, falusias környezetben történő pihenésre és a települést átszelő Nagykunsági csatornán horgászásra van lehetőség. Évente visszatérő rendezvényük az augusztus 20-i Falunap.

„Sárga lapot kaptak a hagyományos pártok”

A Nyugat és a Kelet közötti szakadékot jelzi a szélsőjobboldali, populista pártok erősödése, például az, hogy az Alternative für Deutschland (AfD) bekerült a német parlamentbe – ezt mondta Daniel Dettling, a német re:publik – Institut für Zukunftspolitik nevű, pártoktól független német elemzőintézet vezetője a FüHünek. Szerinte a hagyományos pártoknak üzentek a szavazók. Arról is beszélt, hogy a magyar-német viszonyban semmilyen változást nem okoz a választás, mert Németországban „senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.” Daniel Dettlinggel egy varsói konferencián beszélgettünk.

Daniel Dettling

Annak, hogy egy szélsőjobboldali-populista párt a harmadik helyet szerezte meg a választáson, milyen következményei vannak a német politikai életre?

Az biztos, hogy a politikai rendszer és általában a napi politika sokkal bonyolultabb lesz. A két nagy párt sokat veszített, ketten együtt majdnem 14 százalékot. Nem is folytatják a közös kormányzást, vagyis egy nagyobb, szélesebb körű koalícióra van szükség, a kereszténydemokraták mellett a liberálisok és a zöldek együttműködésével – ez lehet a Jamaica, a pártok színeire utalva.

A probléma az, hogy

a liberálisok és a zöldek eléggé ellentétes dolgokat gondolnak

sok mindenről. Az FDP a liberális gazdaságpolitikában hisz, a zöldek inkább baloldaliak, és természetesen fontos nekik a környezetvédelem. Ugyanakkor a vezetőik ismerik egymást, mondhatni, barátok, ezért én optimista vagyok, hogy a koalíció kitart a következő négy évben.

Ami még fontos, hogy a nagy pártok megijedtek, mondhatni, riadókészültségben vannak a populista szélsőjobboldal miatt. Főleg a CSU, a CDU bajor testvérpártja. A pártelnök, Horst Seehofer, az Önök miniszterelnökének, Orbán Viktornak nagy barátja, különösen ideges, hiszen eddig mindig 50 százalék fölötti, vagy akörüli eredményt ért el, most meg 38-at, vagyis rengeteget veszített. Így viszont a CSU akár az instabil faktor is lehet, mert jövőre tartományi választások lesznek, ezért nem valószínű, hogy aktívan részt akarnak venni a kormányzásban.

Az biztos, hogy ez egy érdekes időszak Németországban.

Nem vagyunk ahhoz szokva, hogy szélsőjobboldali populisták üljenek a parlamentben, hiszen ez most először fordul elő a második világháború óta. Egyébként főleg Keleten szavaztak rájuk sokan, a volt NDK-ban ők lettek a második legnagyobb erő. Ez is jelzi, mekkora a szakadék Kelet és Nyugat között.

Populista, illetve szélsőséges pártoknál gyakran tapasztalható, hogy ahogy nőnek, úgy erősödnek a párton belüli törésvonalak is. Az AfD esetében Frauke Petry társelnök már be is jelentette, hogy ő nem ül be a frakcióba. Várható esetleg az ellentétek további éleződése, esetleg egy pártszakadás is?

Baden-Württembergben ez már meg is történt, az ottani tartományi parlamentben már két frakciójuk van.

Két irányzat van a párton belül: az agresszív, idegengyűlölő, illetve a valamivel nyitottabb, pragmatikusabb, kevésbé ideológiai alapokon álló.

Az nyitott kérdés egyelőre, hogy ezek az ellentétek párton belüli szakadáshoz vezetnek-e, vagy elintézik párton belül.

Az viszont biztos, hogy a szavazókat nem érdekelték az ilyen belső konfliktusok, hanem figyelmeztetni akarták a nagy pártokat. Úgy is mondhatjuk: sárga lapot kaptak a hagyományos pártok. Az emberek azt akarják, hogy a pártok oldják meg a problémákat, többek között a bevándorlás kérdését. Ez lesz szerintem az egyik legnagyobb kihívás: meg kellene alkotni az új, bevándorlásról szóló törvényt.

Ilyen most ugyanis nincs Németországban.

A hatóságon múlik, hogy befogadják-e egy menedékkérő kérelmét, vagy nem. Ha elutasítják, akkor ugye vissza kellene küldeni oda, ahonnan jött, de ha mondjuk nincs útlevele, akkor ez már nem megy. Szükség lenne tehát egy modern bevándorlási törvényre, ki kellene mondani, ki az, aki jöhet, és ki az, aki nem.

Az új politikai helyzet hogyan befolyásolhatja az Európai Unió jövőjét?

Én azt gondolom, hogy ez egy lehetőség az Európai Uniónak. Franciaországban ugye Emmanuel Macront választották elnöknek, aki nagyon EU-párti, erősebb, egységesebb uniót akar. Angela Merkel pedig nagyon pragmatikus,

ő képes arra, hogy létrehozza a francia-német alkut,

amelyet remélhetőleg aztán a keleti államok is követnek majd. Kialakulhat egyfajta egyensúly: Franciaország lesz a változások motorja, Németország meg megvalósíthatóvá alakítja őket.

Ami biztos: az egyik fő kompromisszumnak annak kell lennie, hogy Németországnak az eddiginél több pénzt kell áldoznia az EU-ra. Az alternatíva ugyanis még többe kerülne. És ha ezt nem tesszük meg, akkor a populisták is folyamatosan ki tudják majd használni például a görögök nehéz helyzetét.

Átfogó, fenntartható reformokra van szükség,

amelyeket az EU többi tagállama is elfogad.

Az elmúlt időszakot valamilyen szinten tekinthetjük a jobboldali populizmus és a szélsőjobboldal sikertörténetének. Most ugye az AfD bekerült a német parlamentbe, Franciaországban Marine Le Pen ugyan nem nyerte meg a választást, de ott volt a második fordulóban, és akkor még nem beszéltünk például Lengyelországról vagy Magyarországról. Mi az ilyen pártok sikerének a titka?

Sok mindenből tudnak profitálni. Ilyen többek között a továbbra is meglévő ellentét a „Kelet” és a „Nyugat” között. Kihasználják a globalizáció veszteseit. Sokan kulturálisan érzik magukat vesztesnek, az üzeneteik nekik is szólnak. Nem mindenki van arról meggyőződve, hogy a jövő, amerre tartunk, jobb lesz, nem értik, hogy miért jó, ha a nők dolgoznak, jogokat kapnak a melegek, vagy befogadjuk a bevándorlókat.

Ezt ugyanis senki nem magyarázta el nekik.

Sokan azért ellenzik az ilyen újdonságokat, mert nem értik, hogy szükség van például a bevándorlásra, mert öregszik a társadalmunk és egyre kevesebben dolgoznak. Bizonyos területeken munkaerőhiány van.

Sokáig erről nem beszélt senki, csak a szélsőjobboldal. És az ő üzenetük egyszerű:

„Mi majd megoldjuk a problémát,

megvédjük a régi világot, a régi értékeket.” Nagyon fontos a nyelvezet, amit használnak. A tényeket is mindig értelmezik, körítést adnak hozzájuk, az érzelmekre akarnak hatni.

És persze nagyon komolyan hozzájárul a sikerükhöz az is, hogy sokan csalódtak a hagyományos pártokban.

Daniel Dettling

A múltban azt lehetett látni, hogy egy-egy politikai ideológia, irányzat megerősödése ideiglenes volt, utána mindig egy másik kerekedett felül. Várható most is majd valamikor egy liberális fellendülés?

Ha úgy vesszük, Németországban már meg is van ennek a jele: az FDP megduplázta szavazatainak számát. De fontos megjegyezni, hogy korábban ők ultraliberálisok, vagy neoliberálisok voltak, de a kudarcok után megtanulták, hogy változtatni kell. Most már elfogadják, hogy nem lehet mindent a piacra bízni, a problémák megoldásához az államra, még a bürokratákra is szükség van.

Egyelőre a tanulási folyamat közepén vannak, de ha nem lesznek sikeresebbek, az csak a szélsőjobbnak jó. Egyébként Németországban pont ez az aggodalom tarthatja össze a koalíciót.

Várható-e változás a magyar-német viszonyban a választások után?

Semmi nem fog változni. A magyar pozíció Németországban eléggé elszigetelt, legalábbis Bajorországon kívül.

„Senki nem szereti Orbán Viktort és a reformjait.”

Sőt, sokan aggódnak miattuk.

De azért én optimista vagyok, hogy javulni fog az EU és a magyarok, vagy épp a lengyelek viszonya. Egy dolgot ugyanis mindenkinek meg kell érteni: ezeknek az országoknak időre van szükségük. Szeretnek kicsit kívülállónak lenni, megmutatni, hogy mások, mint a többiek. Érzékenynek kell lenni a többieknek arra, hogy a félelmek itt nagyobbak, mint máshol. És afelől pedig nyugodtak maradhatunk:

Magyarország nem fog kilépni az Európai Unióból.

Fürjes: Egyetlen fillért sem loptak el

Mondhatni: bizalmi funkció. Olyan, aki tudja jövőt, ismeri a múltat, talán a titkokat is. Ő Dr. Fürjes Balázs, a budapesti kiemelt beruházások kormánybiztosa, államtitkár. Egy ideig úgy tűnt, talán az úszó szövetség elnöke is lehet; a sikeres FINA világbajnokság predesztinált a volna erre. De aztán úgy döntött, hogy még sem jelölteti magát a posztra. Mint mondja, van elég dolga, oda pedig most tényleg egy igazi szakember kell. Neki pont megfelel, hogy számos olyan beruházás fölött bábáskodhat, mint például a vizes világbajnokság rekordidő alatt elkészített létesítményei voltak. Amelyekről, legalább is pénzügyi oldalról, sokféle legenda kering, ő azonban állítja: egyetlen fillér sem loptak el. Fürjes azt is mondja: komoly esélyünk lett volna a húszas évek valamelyik olimpiáját megrendezni; valódi versenytársai voltunk Párizsnak és Los Angelesnek. A Független Hírügynökség Fürjes Balázzsal készített interjút.

 

Induljunk el onnan, hogy lezajlott egy sikeres vizes világbajnokság Budapesten, miközben a Magyar Úszó Szövetség, de főként a januárban megválasztott új elnök körül forrt a levegő. Bizonyossá vált, hogy nem maradhat a helyén, és akkor úgy tűnt, ön lehet az utód, és mintha nem is állt volna távol öntől a gondolat. Aztán még sem pályázott; lebeszélték, vagy meggondolta magát?

Megtiszteltetés, hogy több nagy bajnok is megkeresett a gondolattal. A megkeresés túl komoly volt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül elutasítsam. Átgondoltam, mint minden lehetséges komoly kihívást vagy változást, amely a családot is érintené, ezt is megbeszéltem a feleségemmel, és elég gyorsan dűlőre jutottam: köszönöm szépen, ezt a feladatot nem rám szabták. A Magyar Úszó Szövetség elnökének lenni nagy megtiszteltetés, és bárki is tölti be, nagy alázattal kell hozzáállnia. Még annál is nagyobbal, ha az elnök az úszósporton kívülről érkezik. A Szövetség vezetésében egyértelműen olyan helyzet alakult ki, hogy két, az úszáson kívülről, a média és az üzlet világából érkezett elnök után eljött egy volt úszó ideje. Nagy kihívással néz szembe: az úszósport vezetését a huszadik századból át kell vinni a huszonegyedikbe. Folytatva – és nem ápolva, mert a hagyomány nem beteg! – a hagyományokat, el kell kezdeni a jövőt. A Magyar Úszószövetséget vezetni egyedülálló feladat a magyar sportban: a sportág egyszerre a legfajsúlyosabb az olimpiai mozgalomban – Tokióban már több számban osztanak érmeket, mint az atlétikában -, és egyszerre egy magyar sikersport. Vannak más olimpiai sikersportjaink is, de azok jelentősége a világban nem azonos az úszáséval. Ugyanakkor

az úszás igazi népsport is: majd’ mindenki tud úszni, és kifejezett cél, hogy a lehető legtöbb gyerek tanuljon meg úszni, a lehető legtöbb ember ússzon szabadidejében. Úgyhogy sok sikert az új elnöknek, mindannyiunk érdeke, hogy rendet tegyen a Szövetségben és jól végezze a munkáját! A magyar úszótársadalomnak most az a legjobb, ha ezt a világot belülről ismerő, úszómúlttal rendelkező, az uszodában felnőtt, tősgyökeres úszó kerül a szövetség élére.

Abból azonban, hogy elgondolkodott a lehetőségen következtethetünk arra is, Moldova Györggyel szólva, hogy megcsapta az uszoda vize…

Semmi kétségem sincs: én a jövőben is azzal szolgálhatom a legjobban a magyar sportot, ha részt veszek korszerű, XXI. századi sportépületek felépítésében és nagy nemzetközi versenyek Budapestre hozatalában, megrendezésében. Csodás munka, hogy budapestiként Budapestet építhetem és népszerűsíthetem a világban. Hálás vagyok azért, hogy vezetőként munkám volt a Papp László Sportaréna felépítése a BS váratlan leégése után. Ez volt az első magyarországi új generációs, világszínvonalú rendezvényközpont és sportépület – 15 éves és mai megfelel minden kortárs követelménynek, több millióan látogatták már meg a legkülönbözőbb események alkalmával. De hálás vagyok azért is, hogy irányíthattam az új Fradi stadion, a Groupama vagy a Duna Aréna megtervezését és felépítését – a világ legjobbjai között emelgetik őket a nemzetközi szövetségek és a nemzetközi sportsajtó is. Ráadásul mindegyik rekordidő alatt teljesítette a világszínvonalat. De kétségtelen, hogy az elmúlt három évben az olimpiai pályázat vezetőjeként és a FINA vb egyik előkészítőjeként megcsapott az olimpiai mozgalom, az olimpiai sportágak szele is. Különösen összejöttem az úszókkal, az igaz: végig együtt dolgoztunk Gyurta Danival, Kovács Ágival, nagy terveink voltak az olimpiai kampány utolsó szakaszára Hosszú Katinkával és Shannel, aki Los Angeles-szel szemben, los angelesiként kész lett volna Limában és előtte is erősen küzdeni Budapestért. Az azért ütött volna, ahogy Katinka fellépése is…
Ebben a versenyben és a FINA vb sikerét is látva csak erősödött a meggyőződésem:

Budapest a világ egyik legjobb közepes méretű világvárosa, Magyarország egyik legfontosabb erőforrása, igazi kincs, és az egész ország sokat nyer azzal, ha rendszeresen otthont ad nagy nemzetközi eseményeknek. Budapestnek minden adottsága meg van ahhoz, hogy a világ egyik legkedveltebb sportfővárosa legyen.
Én ezen dolgozva tehetek a legtöbbet a magyar sportért, és az otthonomért, Budapestért.

Gyanítom, hogy nem fog a Momentumra szavazni…

Szívből kívánom a srácoknak, hogy amikor majd nagyszülőként mesélnek ifjúkori vitézkedéseikről, tudjanak mást is, valami építőt is mondani amellett, hogy igen kisunokám, én voltam az, aki leromboltam egy álmot, és megakadályoztam a budapesti olimpiát. Alig alakultak meg, máris esnek szét, alapítók hagyják ott őket, miközben senkivel nem hajlandók együttműködni, még a saját térfelükön sem. Rombolni, hasítani, megosztani tudnak. De vajon fognak-e valaha alkotni, építeni és egyesíteni? Az kicsit nehezebb, mint szétverni valamit… De persze nálam valóban kizárt, hogy rájuk szavazzak, már ha egyáltalán lesz erre lehetőség. Budapest építésében szakmai munkát végzek, és vezetője vagyok a Szeretem Budapestet civil mozgalomnak, de sosem titkoltam, hogy

gimnazistaként 88’-ban lettem Fidesz tag, a 90’-es évek elején az elnökségben is dolgozhattam, és Gyürk Andrissal közösen indítottuk be a Fidelitast húsz évvel ezelőtt. Az első szabad választáson szavazhattam először, azóta mindig egy helyre húzom az ikszet…

Édesapám a megszálló nácik ellen szervezkedő és ezért majdnem halálra ítélt ludovikás tiszt, a vele szervezkedő nagyapám Szibériában, orosz munkatáborban halt meg, másik nagyapán 56’-os és szintén ludovikás. Személyes meggyőződéseim és polgári, hazafias családi örökségem sem teszi lehetővé a kérdésben foglalt meggondolatlanságot. Az önfeladás sohasem tanácsos dolog.

Ha már említette Limát, kiosztották Párizsnak és Los Angelesnek a ’24-es és a ’28-as olimpiát. Általánosnak tűnik számomra az a vélekedés, hogy nekünk semmi esélyünk nem lett volna velük szemben.

Határozottan vitatkozom. Pont az az általános vélekedés, hogy, különösen két olimpia kiosztásával, az a Budapest, amelyik könnyen fogadta volna el 2028-at is, nagy valószínűséggel győztes lett volna. Nem én mondom ezt, olvassa el például az egyik legjelentősebb olimpiai sajtótermék, az insidethegames szakportál angol tulajdonos-főszerkesztőjének, az egyik legtekintélyesebb olimpiai újságírónak a cikkét erről .
A párizsi pályázat felsővezetői mondták nekem, nem először, látva a budapesti vizes világbajnokságot: hát, persze hivatalosan azt mondtuk, hogy nagyon sajnáljuk visszalépéseteket, de egymás közt bevalljuk, valójában nagyon örültünk neki.

Mert mi, mondták a párizsiak, nem Los Angelestől féltünk, hanem tőletek, de nagyon… De ugyanezt mondták a FINA vb-re és a judo világbajnokságra érkező külföldi NOB tagok, sportvezetők, újságírók is.

Budapest, szeptemberben, háta mögött a világsikert aratott FINA vizes vb-vel, a cselgáncs és a vitorlázó finndingi világbajnoksággal, a győri EYOF-al, az ezekkel egy időben zavartalanul lebonyolított Forma 1-es futammal, így a valóságban kiállva az olimpiai üzemmód és terhelés próbáját, színpadon többszörös olimpiai bajnokokkal, Szeles Mónikával, a gazdaságos olimpia megtestesítőjeként, egyetlen új helyszínként és hosszú idő után újra egy közepes méretű világvárosban rendezett olimpia lehetőségét hordozva, mutatva a az olimpiai bizottság, a városvezetés és a kormány teljes egységét, esélyes lett volna egy erős hajrával kivívott surranópályás győzelemre. Ezt verte szét az ellenzéki pálfordulás. Ha nem támogatják az elején, bele se vágtunk volna, hiszen csak egységben volt esélyünk a világ legnagyobb városaival szemben.

Azt értem, hogy valakinek, aki Budapest fejlesztéséért felelős, a kiemelt beruházások kormánybiztosa, milyen kiugró lehetőséget kínál felkészíteni a várost egy olimpia rendezésére, ugyanakkor van olyan vélekedés, hogy mindez csak a miniszterelnök passziója, Orbán Viktor álma, hogy Magyarország és benne a főváros sportközponttá váljon, mert – mint mondják – igazában nem tudnánk mit kezdeni egy olimpiával, az olimpia után…

Bocsánat, ez csacsiság. Lassan harminc éve dolgozhatok Orbán Viktorral, ismerem, neki egyetlen szenvedélye van: Magyarország. Felelősebb vezetőt sem nagyon ismerek, az is tuti. Budapest 2024-re az olimpiától teljesen függetlenül alkalmas lesz egy olimpiára, később pedig még inkább. Adott lesz a szükséges közlekedési hálózat, a szálláskapacitás és a sportlétesítmények zöme. Mert a város olimpiától független szükségletei ezeket a fejlesztéseket kikényszerítik. Ami hiányzik, az vidéken, szomszédos országokban, és ideiglenes létesítményekkel pótolható. Feleslegesen, csak az olimpiára nem kell, nem is szabad építeni semmit. Az olimpia gyorsítópálya és garancia lett volna: felgyorsítja és biztosítja az évtizedek óta tervezett és hiányzó közlekedésfejlesztések, városépítő beruházások megvalósítását. Ahogy a vizes vb, mint cseppben a tenger megmutatta ezt: ha nincs vb, mára biztosan nem újul meg a Komjádi, a Hajós, nincs új uszodánk, nem újítjuk fel a Margit-szigetet, nincs gyalogossétány és bicikliút a Duna parton a Dagály és a Parlament között. Ezek régi tervek voltak, csak nem akartak megvalósulni, most meg évtizedekig, akár tovább is használják őket a budapestiek.

Itt az irodájában, ahol beszélgetünk, az asztalán látom a leendő csepeli atlétikai stadion látvány-képét. Erről jut eszembe, hogy nehezen érthető, miért ragaszkodnak továbbra is olimpiai beruházásokhoz, miközben az már nem lesz. Sokan egyfajta telek-, vagy építési bizniszt sejtenek mögötte, extra lehetőséget Garancsinak, vagy valamelyik kormány-favorizáltnak. Vagyis a kérdés ezen felül az, hogy miért akarunk olimpiai létesítményeket makacsul megépíteni, miközben ugye az nem lesz…

Úgy látszik, ez egy ilyen interjú, megint vitatkozom a kérdésbe foglalt állítással. Az olimpiai hajó elment, ki tudja, jön-e errefelé még bármikor, s végképp ki tudja, mikor. Az olimpia nincs napirenden. Olimpiai beruházások így nem is lehetnek, de nem is voltak. Viszont érdemes folyamatosan építeni Budapestet, a budapestiek javára. Mi ezt tesszük, szövetségben Tarlós Istvánnal. Budapest legelőször is a budapestiek otthona, rögtön utána pedig a nemzet fővárosa. A mi feladatunk, hogy egyre jobb, kényelmesebb, élhetőbb otthona legyen a fővárosiaknak, és egyre méltóbb fővárosa a nemzetnek. Alapszabály, hogy Budapestről csak a főpolgármesterrel, a városvezetéssel együtt érdemes gondolkodni, csak a közös terveknek van esélye arra, hogy jól, a budapestiek javára valósuljanak meg. Ezért én, a nagyobb kormányzati Budapest-fejlesztések felelőseként minden konkrét városfejlesztő tervet, projektet először Tarlós Istvánnal egyeztetek. Kinevezésemkor is hozzá vezetett első utam. Kormány és főpolgármester így tud közösen a legjobban dolgozni Budapestért. Így vállalhatta át a kormány Budapestnek a szocialisták alatt felhalmozott több százmilliárdos adósságát, így tehette rendbe Tarlós István a négyesmetró előnytelen szerződéseit, és fejezhette be azt, amiről Demszky húsz évig csak beszélt és a befejezés esélye nélkül vacakolt vele. Vagy így újult meg Budapest villamos- és autóbusz állománya, így lett valóság a fonódó villamos, így újult meg és lett rendezett a Széll Kálmán tér, így újítottuk meg és nyitottuk meg újra az Erkel színházat, az Akvárium klubot, a Ludovikát, így építettük föl a Fradi stadiont, a Duna Arénát, így épül meg a magyar design egyetem, az egykori iparművészeti vadonatúj campusa, a MOME Campus, és a józsefvárosiak életminőségét javítva így születik újjá az Orczy kert és épül föl a teljes Ludovika Campus. Közlekedés, kórházak, közbiztonság, ez a budapesti munka fókusza. Párhuzamosan valóban fel fog épülni egy tizenkétezres atlétika stadion, amely ideiglenes lelátókkal akár 50 ezresre is bővíthető, és reméljük, otthont ad majd a 2023-as atlétika világbajnokságnak. Mutasson nekem még egy olyan 2 milliós európai nagyvárost, ahol nincs egyetlen tízezres körüli atlétikai stadion. Budapesten ma nem lehet atlétika versenyt rendezni, pedig igény és lehetőség volna rá. Vagy szégyen, hogy Budapesten milyen kevés és milyen rossz állapotban lévő diákszállás, kollégiumi szoba van. Ezért Dél-Pesten, közel az egyetemekhez, fel fog épülni egy modern, tíz-tizenkétezres kollégiumi város, olyan, amely méltó elhelyezést biztosít majd a felsőoktatásban részvevőknek, ugyanakkor lehetőséget biztosít ad arra, hogy elsősorban az orvosi, vagy a műszaki egyetemi képzésben, sokkal több külföldi fizetős hallgatót tudjunk fogadni. Olimpiai beruházások soha sem voltak, mert a pályázat kapcsán is azt vallottuk, ez a gazdaságos olimpia koncepciójának lényege: az olimpia van (lett volna) a városért, és nem a város az olimpiáért.

A vizes vb kapcsán sokszor elhangzott, hogy hihetetlen mértékben elszálltak a költségek; hajdanában egyszámjegyű milliárdról indult és a végén már 170 milliárdról beszéltek. Lehet, hogy csak 130 milliárd, de mindenképpen nagyon sok. Ön szerint elloptak-e ebből a pénzből, hogy ilyen horribilissé vált?

Nem, egyetlen fillért sem, ebben biztos vagyok. Mindenkit arra biztatok, hogy ha ezzel ellentétes információja van, tegyen azonnal feljelentést. Ne kerülgessük a kását, beszéljünk a korrupcióról, nem szeretem a sunnyogást. Hadd tegyek néhány állítást, bármilyen vitát vállalok. A korrupcióban, nézzük csak Gyurcsány Ferenc, vagy akár Medgyessy Péter állításait, a szocialisták verhetetlenek. Így ma biztosan kevesebb gond van e téren, mint a baloldal kormányzása alatt. Kettő: korrupció nem általában, hanem konkrét esetekben, konkrét ügylet kapcsán, konkrét személyek között és konkrét tartalommal van. Az emberölés sem általában létezik, hanem egy konkrét elkövető egy konkrét áldozat sérelmére, konkrét módon, eszközzel, helyen és időben követi el. Így nekem mindig gyanús, amikor valakik, főleg az ellenzék, általában beszél korrupcióról, de nem tesz konkrét személy ellen, konkrét ügyben bejelentést, vagy nem tud konkrét ítéletet felmutatni. Ha politikai szereplők általában szajkózzák a korrupció konkrétumokkal alá nem támasztott vádját, arra valójában más okuk van. Konkrétan: ma a baloldali ellenzék három okból nem mond mást évek óta. Egy: magukból indulnak ki. Ők hatalmon nem csak hazudtak reggel, éjjel meg nappal, ahogy a szocialista miniszterelnök mondta saját magukról, hanem ahogy szintén Gyurcsány Ferenc mondta el több alkalommal, őt idézem, rendszeresen 20 százalékot kértek vissza állami megrendelésekből, és jobb nem tudni szerinte, micsoda pénzek vándoroltak a szocialistákhoz. Kettő: nincs pozitív mondandójuk, nincs tartalmi politikájuk, amivel meg tudnák szólítani a magyarokat. Építeni nem tudnak, marad a rombolás. Az állandó sárdobálás a konstruktív, a magyarok életét javítani képes program hiányából fakad. Három: valahogy el kell terelni a figyelmet arról, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala leírt, konkrét megállapításai szerint a szocialista-szabaddemokrata bűnszövetkezetben elkövetett négyes metró a szabad Magyarország valaha volt legnagyobb, legszégyenteljesebb korrupciós ügye. Erről papírjuk van az általuk bálványozott Európai Uniótól. Ha ez túl erősen vésődne be a szavazók tudatába, soha többé nem lenne esélyük választáson. Ezért el kell terelni a figyelmet erről – ha valamiben nagyon sáros vagy, próbáld besározni ellenfeledet is, ismerjük a régi trükköt. Hála Istennek, a magyarok sokkal okosabbak, és rég átlátnak a szocialista szitán. Ami pedig a vizes vb költségeit illeti: három éven át évente a magyar állami költségvetés egy ezrelékét kellett a vb megrendezésére fordítani. Bőven megérte, fedezetet nyújtott a folyamatosan kiugró magyar gazdasági növekedés, és sehonnan nem kellett elvonni emiatt egyetlen fillért sem.

Ez lenne a 130 milliárd? Az háromfelé bontva sem egy ezreléke a magyar költségvetésnek…

Akkor számoljunk együtt. 2015-ben adódott egy rendkívüli helyzet, visszalépett a vizes vb mexikói házigazdája, nyílt egy lehetőség előttünk, de felelősen kellett dönteni. Azt kellett felmérni, hogy mindaz, amire szükség van a világbajnokság megrendezéséhez, még akkor is, ha a vb nélkül is tervezett és szükséges beruházások, a következő három évben, 2015, 2016, 2017 év állami költségvetéséből biztosíthatóak-e. Akkor arra jutottunk, hogy a vb előtt és alatt, három év során, az összes kiadás a legrosszabb esetben sem lépi túl évente az állami költségvetés fél, azaz 0,5 százalékát. Konzervatívan számoltunk: mi van, ha több árvíz is drágítja az építkezéseket, mi van, ha kemény telek drágítják a munkát, hiszen a határidő fix, és mi van, ha az acél világpiaci ára extrém módon emelkedik? A legrosszabbat kellett feltételeznünk, csak így volt szabad dönteni. Az is világos volt, hogy ezt bőven fedezi az uniós átlag feletti magyar gazdasági növekedés, sehonnan nem kell elvonni egyetlen fillért sem. Így a vb vállalható volt, hiszen a rendezés rengeteg előnnyel is jár. A becslés tényleg óvatos volt, ami indokolt, a végleges ráfordítás ennek a fele lett, három éven át, évente az állami költségvetés 0,25%-a. Ez három éven keresztül összesen cca. 130 milliárd forint, ahogyan Seszták Miklós miniszter úrék kiszámolták. Ez azonban nem a vb költsége, mert tartalmazza azokat a városépítő beruházásokat is, amelyek vb nélkül is szükségesek voltak, hasznosak lesznek, amelyek évtizedekre teszik élhetőbb, jobb várossá Budapestet. Ezeket, most, vagy kicsit később, vb nélkül is meg kellett volna csinálni. A helyes szakmai álláspont szerint a vb költsége azoknak a feladatoknak a kiadásai, amelyek kizárólag a világbajnokság miatt voltak szükségesek, kizárólag a vb megszervezését szolgálták, és a vb után nem maradnak itt, nem hasznosulnak. A szervezés költségei, mindenestül, a megnyitó- és záróünnepség és az ideiglenes létesítmények kiadásai. Ez nem éri el az 50 milliárd forintot sem, három év alatt – ezért mondom, hogy a 130 milliárdos összegnek a fele sem igaz. A vb költsége így három éven át az állami költségvetés alig egy ezreléke volt évente.

Az ön személyes terve meddig szól?

Erre viszonylag egyszerű a válasz: a törvény erejénél fogva, amennyiben a miniszterelnök megbízatása megszűnik, márpedig a választásokkal jogilag megszűnik, akkor az én kinevezésem is lejár. Én tehát 2018 tavaszáig tudok tervezni, addig is tervezek. De,

amikor hat évvel ezelőtt elkezdtem ezt a munkát, akkor azt mondtam magamnak: addig érdemes csinálnom, amíg a nap végén, őszintén mondom magamnak: nem számít, hogy holnap kormánybiztos vagyok-e vagy sem.

Ami számít, az az, hogy kövessem a belső iránytűmet, hogy azt és úgy tegyem, ami és ahogy meggyőződésem, értékrendem szerint helyes. Ha ezt lehet ebben a feladatban, öröm, ha nem, majd akad más munkám, akár újra a magánszektorban, ahol tizenöt évet dolgoztam jogászként és vállalatvezetőként. Szabadságunk megőrzése a legfontosabb. Hálás vagyok, mert gyönyörű feladat a szülővárosomat építeni, szenvedélyem Budapest, és ha kihúzom tavaszig, hét izgalmas és szép éven át dolgozhattam a városért, talán nem eredménytelenül

Jávor: Szemérmetlenül ellopják a pénzt

Orbán Viktor, a szokásos péntek reggeli közrádiónak adott nyilatkozatában, egyebek mellett kitért arra is, hogy előfordulhat-e, hogy az unió forrásokat vonjon el Magyarországtól, illetve beszélt arról is, hogy miként is kell viszonyulni ezekhez a pénzekhez. A miniszterelnök kijelentette, hogy teljesen elképzelhetetlen az ilyesmi, ezeknek a fenyegetéseknek semmilyen jogalapja nincs az uniós jogrendszerben. 

Azt is hozzátette, hogy elfogadhatatlan a magyar és az uniós pénz közötti különbségtétel, mert az „mind a mi pénzünk”. Az EU-tól mi egyetlen fillér ajándékot sem kapunk – hangsúlyozta Orbán -, minden fillérért adunk valamit. A kormányfő nem először beszélt arról, hogy lényegében a szaldó kiegyensúlyozott helyzetről tanúskodik; az uniós országok komoly befektetési lehetőséghez jutnak Magyarországon.

A Független Hírügynökség megkereste Jávor Benedeket, a Párbeszéd Európa parlamenti képviselőjét, vajon Brüsszelben is azonosulnak-e a magyar miniszterelnök véleményével?

Az uniós pénzek a tagállamok adóinak befizetéseiből származnak, az elosztást pedig különböző elvek mentén szabályozzák – kezdte válaszát a képviselő. – Ezen elvek egyike, hogy a rosszabb helyzetben lévő tagállamok felzárkózását támogatni szeretnék a magasabb jövedelmű tagállamok. Ez célozza a kohéziós politika; a felzárkózás, a gazdasági különbségek csökkentése a cél. Ezen az alapon tehát Magyarországnak valóban jár pénz.

Vagyis ezeket a pénzeket feltétel nélkül kapjuk?

Nem egészen.

„Pont az a probléma, hogy Magyarországon az uniós pénzek egy jelentős része nem a gazdasági felzárkózást szolgálja.”

Hanem?

Egyrészt korrupt csatornákon folyik el és a Fidesz gazdasági holdudvarát szolgálja. másrészt meg teljesen értelmetlen projektek valósulnak meg belőle. Akár a választási sikereket segítendő, akár azért, mert az értelmetlen beruházásokból lehet könnyen kiemelni a korrupciós részeket. Szóval nem csak az vész el, amit ellopnak, hanem az sem hasznosul rendesen, amit úgymond beépítenek, értelmetlen kilátókra vagy felcsúti kisvasútra.

Most akkor kell az uniónak pénzt adnia, ahogy Orbán mondja, vagy nincs ilyen előírás?

Nincs ilyen kötelezettség, az meg különösen elfogadhatatlan, hogy egyes tagállamok gazdasági holdudvara szemérmetlenül ellopja a pénzt.

Korábban is tapasztalhattunk ilyet, még sem történt semmi…

Azért nem, mert a korrupció, az uniós pénzek ilyen mérvű lenyúlása korábban nem volt jellemző, nem volt ilyen gyakorlat az unión belül. Ez, amit ma a magyar kormány megvalósít, maga a rendszer szintű korrupció. Ezért indult meg az intenzívebb gondolkodás a közösségen belül, hogy miként lehetne elérni, hogy ez így érkező pénzek valóban az adott ország felzárkóztatását szolgálják, ne pedig egy szűk üzleti kör gazdagodását. Arra senki nem kényszerítheti a nyugati országok adófizetőit, hogy Mészáros Lőrinc és Garancsi István zsebét tömködjék.

De mit tesz ténylegesen az unió?

Most kezdődik a 2020-as költségvetési időszak előkészítése, ezért már elindult az a gondolkodás, hogy miként lehet jobban célozni ezeket a pénzeket, tehát nem elvenni az országoktól, hanem azt elérni, hogy valóban a társadalom javára hasznosuljanak. Orbán nem azért van felháborodva, mert hazánk rosszabbul járhat, hanem mert a gátlástalan és ellenőrizetlen lopás lehetőségét látja elúszni. Az új költségvetési időszakban jobban összekötik majd a tagországokat az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban, szándék van arra is az unió és a parlamentje részéről, hogy megfelelő korrupció ellenes intézményhez, például az uniós ügyészséghez kössék az források ellenőrzését. Ma úgynevezett megosztott menedzsment működik, ami azt jelenti, hogy az unió adja a pénzt, a tagállamok pedig elköltik. Ahol az ellenőrzést akadályozzák, könnyen lehet, hogy más módszerek lépnek majd életbe.

  • „A magyar kormány hisztérikus reagálása pontosan azt bizonyítja, hogy a szabadrablás rendszerét félti, azt a rendszert, amelyben lényegében szabadrablásra használják az uniós pénzt.”

Ki kell kényszeríteni a vitákat

Csak a fékezett habzású demokráciákban fordul elő, hogy a választópolgárok a legritkább esetben kapják meg az esélyt arra, hogy kormánypárti-ellenzéki vitának legyenek a fültanúi.

Másutt ez többnyire általános követelményként fogalmazódik meg, pontosan azért, mert a politikusok hisznek abban, hogy rendelkeznek olyan érvkészlettel, amellyel képesek meggyőzni embereket a saját igazukról.
Magyarországon ez nincs így; sőt, volt olyan választási időszak, amikor például a fideszes politikusoknak kifejezetten tilalmas volt szembetalálkozni más pártbeliekkel. Ezért is hatott a meglepetés erejével, hogy kedden Hiller István, az MSZP oktatásért felelős képviselője, hajdani kulturális és oktatási miniszter, egy asztalhoz ült, a nyilvánosság előtt, Palkovics László oktatási államtitkárral, hogy ütköztessék érveiket az oktatás helyzetéről, lehetséges útjairól.

Volt-e valamiben is egyetértés önök között – kérdeztük Hiller Istvánt.

Most talán nem ez a lényeg, mert azt már előzetesen is tudtuk, hogy teljesen eltérőek az elképzeléseink – mondta. – Nagyon jelentősnek tartom, hogy az államtitkár vállalta ezt a párbeszédet, még akkor is, ha nagyon távol állnak a nézeteink egymástól.

Ez miben mutatkozik meg leginkább?

Szerintem egyértelművé vált, hogy a mi koncepciónk középpontjában a gyerek áll, míg a Fidesznél az állami szerepvállalás a legfontosabb. Ez a két nézet alapvetővé teszi a különbséget. De most azért hangsúlyozzuk az igazi eredményt: bebizonyosodott, szerintem mindkettőnk részéről, hogy lehet úgy vitatkozni, hogy nem a másikat gyalázom, hogy lehet érvet érvvel szembeszegezni, és persze fontos volt felmutatni, hogy a baloldal, az MSZP kormányzóképes erő.

Nem tudjuk milyen volt a közönség összetétele, de talán lemérhető volt, hogy miként fogadták a vitát?

Én sem tudok az összetételről semmit mondani, az bizonyos, hogy a vita helyszíne, az A38-as hajó dugig volt, ami igazán meglepő; politikai rendezvényen én ennyi embert még nem láttam. A közönség roppant kulturált volt és nagy figyelemmel követte a vitát. És ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a közönséget nem csak az érdekli, ha a felek a másikat pocskondiázzák, a disznóságaikat sorolják. Ezért is mondom azt, hogy nekünk érdekünkben áll a kormányzóképességünk bemutatása, azt jelezni, hogy van véleményünk, van szakmai álláspontunk, és az országnak erre van szüksége.

A kormánypárt emberei nem szoktak leülni vitázni. Ez most egy áttörés, vagy csak Palkovics László egyéniségéből fakad?

Én nem látok bele a Fidesz politikai boszorkánykonyhájába, de még csak beszagolni sincs kedvem. Hogy ez mennyire volt központi engedélyhez kötve, különösebben nem is érdekel, azt tudom, hogy én minden ilyen vitát kedvelek, akarom, szívesen vállalom, legyen ott egy vagy több vitapartner. Szeretném, ha sok ilyen rendezvény lenne, sok olyan alkalom, amikor a nyilvánosság előtt vitázhatok a kormánypárt képviselőjével, akár az oktatás egészéről, akár egy-egy szűkebb területről. A vitától nem kell félni, remélem, hogy a kormányoldalon sem félnek.

Az az általános tapasztalat, hogy azok, akik elmennek meghallgatni egy ilyen rendezvény szereplőit, politikailag kötődnek az egyik, vagy a másik oldalhoz, magyarul nagyon is elkötelezettek. Vajon lehetséges-e akár egyetlen embert is eltántorítani attól, amit korábban gondolt az ügyről?

Biztos, egészen biztos vagyok benne. Ugyanis nem hiszek abban, hogy az embert le lehet szoktatni a gondolkodásról. Persze történészként tudok olyan időszakokat, amikor ez rövidebb-hosszabb ideig sikerült, de összességében nem; nem, mert az ember gondolkodó lény. Olyan, akinek meg kell adni, és ezt el is várja, a döntés lehetőségét. Vagyis, ha a demokratikus oldal, az MSZP felkészült, elő tudja adni a mondandóját, megfelelő érvekkel és adekvát módon, akkor meggyőzhetők a hallgatók. Azért mondom, hogy adekvát módon, mert másként kell beszélni egy háromszáz főnyi egyetemi hallgatóság, másként egy hajón összejött vegyes társaság, és másként a televíziós stúdióban, a kamerák előtt. A mai modern világban rendkívül fontos, hogy úgy legyen szakmai az előadás, hogy közben a média számára is emészthető, népszerű legyen.  Szerintem ily módon lehet hatni az emberekre. Igaz persze, hogy önmagukban ezekkel a fellépésekkel, vitákkal nem lehet választást nyerni, de ezek nélkül biztosan nem lehet.

Az államtitkárral folytatott vitáján két nagy ellentétes világ rajzolódott ki? Palkovics László, gondolom úgy nyilatkozott, hogy a Fidesz által fölépített rendszer a lehető legjobb rendszer, ön viszont az ellenkezőjét rajzolta fel?

Az irányok azok különbözőek voltak, igen. Az államtitkár azt bizonygatta, hogy ami hiba van, az azért van, mert még nem érett be minden döntés, én viszont meg vagyok arról győződve, hogy a Fidesz oktatáspolitikája rendszerjelleggel rossz. Tehát nem a tökéletesítés jelenti a bajt, hanem az, hogy rossz az irány, nem megfelelő a rendszer.

Mi az alapvető különbség önök között?

Nekem az a meggyőződésem, hogy az oktatás középpontjában a gyermek áll, a jelenlegi oktatáspolitika középpontjában az intézmény, a hatalom áll. Ez nagyon nagy különbség kettőnk között. Viszont azt díjazta a közönség, hogy ez a különbség kulturált formában jött a felszínre, nem ordibáltunk, nem akartuk megsemmisíteni a másikat, nem gyaláztuk vitapartnert, hanem tényleg vitáztunk. Tudom, hogy ez szokatlan, de másutt, más országokban ez kötelező gyakorlat. Nézem a német választási kampányt, figyeltem az olaszt; ott elképzelhetetlen, hogy ne mérjék össze az ellentétes oldalon állók az érveiket, ott ezt kikényszeríti a közönség, meg a média. Igaz persze, hogy ott nincs is olyan elképzelése a hatalmon lévőnek, hogy ne vállalná a nyilvános vitát. Vagyis az a dolgunk, hogy a hatalmat arra késztessük, vállalnia kell a vitákat.

Azért erre, feltehetően még várni kell. De, ha megnyerik a választást és az ön kezébe kerül az oktatás irányítása, mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy eredményeket tudjon felmutatni? Ezt azért is kérdezem, mert új rendszerről beszélt, márpedig egy új rendszer bevezetéséhez idő kell.

Vannak olyan döntések, amelyeket az első tíz napban meg lehet hozni, csak fel kell készülni rá, van olyan feladat, ami nem paragrafus-függő, mint például a pedagógus, a szülő, meg a diák közötti kapcsolat helyreállítása, ehhez mondjuk, egy tanév szükségeltetik és van olyan feladat, aminek a megvalósításához egy egész ciklusra van szükség. A kormányváltó szövetség nevében azon dolgozom, hogy erre, vagyis a feltétlenül szükséges változásra, reális esélyünk legyen.

A Bienerthet feljelentő Tóth István szerint még vannak dokumentumok

A hivatalos értesítés kapcsán, miszerint megindulhat a nyomozás, megkérdeztük magát a feljelentőt, Tóth István, a  szentendrei HKLSE vezetőjét, hogy mit szól a fejleményhez.

 

Örülök neki, hogy megindul a nyomozás, ugyanakkor sajnálom, hogy azok az állítások, dokumentumok, amelyekkel a nyomozó hatósághoz fordultam helytállónak bizonyultak. Szerintem még sok minden kiderülhet, hisz én nem férhettem hozzá minden dokumentumhoz, a rendőrségnek viszont lehetősége van arra, hogy az úszó szövetségben lévő papírokat átvizsgálja.

Bienerth Gusztávra terhelő dokumentumokra gondol?

Nem lehet mindenért az elnököt felelőssé tenni. Az elnökségnek módja lett volna megálljt parancsolni BIenerthnek, de nem tette, kiszolgálta őt, szinte ellenvetés nélkül elfogadta az előterjesztéseit, miközben, ha nem ezt teszi, megakadályozhatott volna egy sor törvénytelenséget. Akadt azért kivétel is, Cseh László például mindig megfogalmazta erkölcsi aggályait. Ő az egyike azoknak, aki tiszta tudott maradni.

Most ezt azért hangsúlyozza, mert ön is indul az elnöki posztért és a riválisát, az eddig elnökségi tag Wladár Sándort akarja lenyomni?

Én leültem tárgyalni Wladárral, hosszan beszélgettünk…

Szóval akkor Wladár ellen beszél?

Nem, én őt alkalmas elnöknek tartom, szívesen dolgozom vele, de persze csak akkor, ha olyan emberekkel veszi magát körül, akik tényleg az úszósportot képviselik, nem azokkal akar együttműködni, akik eddig is elnökségi tagok voltak és akik most mind újra jelöltetik magukat a vezetésbe.

Gulyás Márton: Nem védekezünk, készülődünk

Azt tapasztalom az egész országban, hogy kifejezetten erős a kormányváltó hangulat. De segítséget várnak az emberek, kell valaki, aki megteremti az egységet – mondta a FüHü-nek Gulyás Márton aktivista.

Hogyan akarják Soros közlegényei felforgatni Magyarországot, mire készülnek?
A nyílt társadalmak megőrzéséhez nem elég a jogállamban bízni: ki kell állni azért, amiben hiszünk. A CEU és az alapítványaim támogatottjai ezt teszik. A létük a tét.”
Nos, ez akárhogy is nézzük, egy elég agresszív, agitatív nyilatkozatnak tűnik, de egyúttal azonnal meg is értjük belőle a nyílt társadalom melletti kardoskodás és a Soros által pénzelt szervezetek mozgatórugóit.

A fenti cím és idézet az Origóból való. A hosszú írás, amely agresszívnek minősíti azt a szöveget, amely arról szól, hogy ki kell állni azért, amiben hiszünk, nem elég megbízni a jogállamban, egyértelműen folytatja azt a kormányzati propagandát, amely Soros György és immár néven nevezett magyarországi „helytartói” ellen folyik. Azt akarja állítani, hogy ezek az emberek – Gulyás Márton, Vágó Gábor, Schilling Árpád – felforgató tevékenységet folytatnak, veszélyeztetik a demokráciát, jogellenes akciókat terveznek, polgári engedetlenség címszó alatt. A cikk megismétli, hogy Gulyás Márton, azt követően, hogy a bíróság az Origo elleni keresetét helybenhagyta, vagyis

a hírportál megsértette a civil aktivista jogait,

és amely ítéletről az Origo persze nem számolt be, tehát, hogy Gulyás az elmúlt hét péntekjén betört a portál szerkesztőségébe, ahonnan a biztonsági őrök kergették el tizenöt társával együtt és ahol plakátokat ragasztott ki a szerkesztőség falaira. (Akkor most elzavarták Gulyásékat, vagy nem? – A szerk.)

A Független Hírügynökség a hétfő reggeli origós cikk után megkereste Gulyás Mártont, hogy tisztázhassa: betört-e a szerkesztőség épületébe, vagy sem.

Semmilyen betörés nem történt – válaszolta kérdésünkre az aktivista. – Valóban tizenöt-húsz emberrel odamentünk az Origóhoz, hogy

felhívjuk a figyelmüket arra, hogy milyen döntést hozott a bíróság és arra, hogy mi az, amit tesznek.

De, ha elzavarta önöket a biztonsági őr, csak át kellett valahogy törni rajta, nem?

Nem, tekintettel arra, hogy udvarias köszönés után megkérdeztük, hogyan jutunk fel az irodaépületben található szerkesztőségbe, ő pedig szintén udvariasan útba igazított bennünket. Ezek után felmentünk a szerkesztőségbe, ahol megpróbáltuk elhelyezni a plakátjainkat, ezt az ottani biztonsági ember nem engedte, majd pedig elköszöntünk egymástól.

Az akció békés jelenetéről készített felvétel is azt bizonyítja, hogy semmilyen atrocitás nem volt. Viszont keményen támadja önöket a kormánypárti sajtó, mint most az Origo is. Hogyan lehet ezek ellen védekezni?

Nem kell védekezni.

Ők pontosan azt akarják, hogy folyamatosan hárítsunk, és arról beszéljünk, amit ők akarnak.

Nekünk viszont azt kell felmutatnunk, erőszakmentesen, hogy milyen igazságtalanul használja a hatalmát a jelenlegi kormányzat. Most például azt akarjuk elérni, hogy megváltozzon a teljesen igazságtalan választási rend, ezért működtetjük az Agorát. És mindent el is követünk annak érdekében, hangsúlyozom a demokratikus kereteken belül, hogy akkora nyomás legyen, amely alól nem lehet kitérni. Nem érdekel, milyen hamis vádakat fogalmaznak meg ellenünk, mi tesszük a dolgunkat.

Nincs könnyű dolguk, nem pusztán a hatalom manipulációi miatt, hanem mert meglehetősen erős az apátia a választókban…

Én az ellenkezőjét tapasztalom az egész országban; kifejezetten erős a kormányváltó hangulat. De segítséget várnak az emberek, kell valaki, aki megteremti az egységet. Higgye el, rendkívül erős a tenni akarás, de ehhez valóban segítséget kell nyújtani, megfelelő mederbe terelni ezt a tettvágyat.

Ki lehet erre képes, a civilek, vagy a pártok?

Csakis együtt. Keresni kell egymást, pártoknak, civileknek közösen kell megtalálni az utat a választókhoz.

Ön mire készül, milyen akciót tervez az elkövetkezendő időszakra?

Több mindennel készülünk, kifejezetten izgalmas, kreatív ősz előtt állunk. Konkrétan még nem mondhatok semmit, annyit azonban tudni kell: a Fidesznek nincs felhatalmazása semmire, de vannak költségvetési milliárdjai. Ez azonban csak ideig-óráig működhet, és nekünk az a dolgunk, hogy elérjük, a milliárdok ne fedhessék el az igazságot.

A macskák alakjáért és krokodilölelgetésért is járt az anti-Nobel díj

0

Folyékonyak vagy szilárdak a macskák, egy krokodil babusgatása hatással van-e a szerencsejátékra és gyógyítja-e a horkolást az ősi ausztrál hangszer, a didzseridu? Ez a három kutatás is díjazott lett csütörtökön a Harvard Egyetemen, az idei anti-Nobel-díjak átadásán.

Az „anti-Nobelként” emlegetett IgNobel-díj fizikai kategóriáját idén a francia Marc-Antoine Fardin nyerte, aki Folyékonyak, vagy szilárdak a macskák? című, befőttesüvegekbe, vödrökbe és lefolyókba gyömöszölt macskák fotói megihlette kutatásában

matematikai módszerekkel bizonyította be, hogy a fiatal, mozgékony cicák tovább megőrzik alakjukat, mint az idősebb, lusta macskák.

Ebben a mezőnyben tavaly egy nemzetközi kutatócsoport tagjaiként magyar tudósokat is díjaztak a lóbögölyök színpreferenciájának vizsgálatáért.

A tíz trófea közül

az anatómiai díjat James Heathcote brit orvos kapta, aki azt igazolta, hogy az idős embereknek tényleg megnő a fülük.

Megállapította, hogy a férfiak füle – 30 éves kor fölött – évente két milliméterrel növekszik. A kémiai díjazott olyan kutatás lett, amely annak járt utána, egyesek miért utálják a sajtot.

A közgazdasági díjat Matthew Rockloff és Nancy Greer vehette át, akik azt vizsgálták, hogy

a krokodilok mennyire befolyásolják a szerencsejáték-függőket és nem függőket.

A kutatók 2010-ben Queenslandben 103 ember részvételével végezték a kísérletet, amelynek során a két csoport tagjai egyméteres, bekötött állkapcsú krokodilokat vettek a karjukba, és kiderült, hogy a szerencsejáték-függők merészebbek lettek a hüllős kaland után.

A békedíjat hat kutatóból álló nemzetközi csoport nyerte, akik arra az eredményre jutottak, hogy

az ősi ausztrál fúvós hangszeren, a didzseridun való napi gyakorlás alternatív gyógymódja lehet az alvási apnoénak

– egy súlyos, alvásfüggő légzészavarnak – mivel a hangszeren való játék erősíti a felső légutakat, ami könnyebbé teszi a lélegzést.

Az IgNobel ötletadója Marc Abrahams, az Annals of Improbable Research (Valószínűtlen kutatások évkönyve) szerkesztője volt. Az elismerésnek

nem az a célja, hogy a legjobb vagy legrosszabb tudományos munkákat jutalmazza,

hanem hogy olyan kutatásokra irányítsa rá a figyelmet, amelyek a megszokott-tól eltérő gondolkodásra ösztönöznek. Abrahams szerint fontos, hogy az emberek ne feledjék azt a gyerekkori szokásukat, hogy furcsa dolgokat figyeljenek meg, és elgondolkodjanak rajtuk.

A 27. harvardi díjátadó ceremóniát papírrepülőzés, opera-ősbemutató és olyan valódi Nobel-díjasok részvétele színesítette, mint a közgazdasági Nobel-díjas Eric Maskin és Oliver Hart, valamint a fizikai Nobel-díjas Roy Glauber. A díjazottak a hagyományoknak megfelelően egyenként 10 ezer milliárdos pénzjutalmat kaptak az értéktelen zimbabwei valutában.

MTI/FüHü

Tigrisek, oroszlánok, leopárd egy pajtában

0

Hét tigrist, hat oroszlánt és egy leopárdot találtak egy arkansasi pajtában.

A nagymacskákat szombaton fedezték fel Poinsett megyében, ahol a tulajdonos ketrecekben tartotta őket.

A helyi seriffet egy névtelen telefonáló értesítette, ezután indult embereivel a helyszínre, ahol

az egzotikus vadakat jó egészségben, gazdájuk társaságában találták meg.

Randy Zellers, az állam vad- és halvédelmi bizottságának szóvivője elmondása szerint az angol tulajdonos addig akarja őrizni a vadakat, amíg Németországba nem repülhetnek. A férfi nem értesítette a hatóságokat, hogy ideiglenesen tigriseket, oroszlánokat és leopárdot akar tartani Arkansas területén. Az állam törvényei alapján ehhez előzetes írásos engedélyre van szükség.

Bölénykilövők kerestetnek

0

A déli Arizona államban kanyargó Grand Canyon (Nagy Szurdok) nemzeti parkban túlzottan elszaporodtak a bölények, és ez részben az állatállomány korcsosulásához, részben pedig a nemzeti park természeti erőforrásainak kimerüléséhez vezet.

Ezért a nemzeti parkok szövetségi hivatala – amely a belügyminisztériumhoz tartozik – úgy döntött, hogy önkéntes vadászokra bízza az állomány ritkítását.

A szerencsés vadászok személyét lottósorsolással választják ki. Munkájuk hosszadalmas lesz, hiszen

három-öt év alatt kell 600-ról 200-ra csökkenteniük a kanyon körüli erdőkben barangoló bölények számát.

Az 59 nemzeti parkot működtető Amerikai Nemzeti Park Szolgálat a napokban adta meg az engedélyt a bölényvadászatra, ám a Grand Canyon park vezetői egyelőre még csak a részletek kidolgozásánál tartanak. Eddig már konzultáltak a coloradói, a dakotai, és a wyomingi nemzeti parkok illetékeseivel, megkérdezve őket egy másik faj, a jávorszarvas-állomány egészséges megőrzéséről és vadásztatásuk módjairól.

A Grand Canyon bölényeinek őseit még az 1900-as évek elején, Arizona északi vidékein honosították meg.

Akkor azon a tájon még farmergazdálkodás folyt, és a bölényeket a szarvasmarhákkal keresztezték. A mai kószáló bölények e keresztezett fajta utódai. Valamennyi állat Arizona állam tulajdonát képezi, és évente 122 állatot lehet kilőni.

A bölények azonban az elmúlt évtizedekben a Grand Canyon területére költöztek, ahol viszont tilos a vadászat. Ezért elszaporodtak, és ha az állományt nem ritkítják, akkor tíz éven belül csaknem kétezerre növekszik a számuk.

A bölényvadászat kutyák nélkül, gyalogosan és nem szekérről, lóról vagy lesállásról történik. Az állatok alkonyatkor és hajnalban mennek ki a tisztásokra.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!