Interjúk

Gémesi György: Ismét rendszerváltásra van szükség!

„Nem Orbán Viktor leváltása érdekel, hanem az újabb magyar rendszerváltás” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Gémesi György, aki miután Új Kezdet néven pártot alapított, választási együttműködést kötött a politikai szövetséget eddig senkivel nem kereső LMP vezérkarával.  Gémesi, aki a rendszerváltás óta, 27 éve gödöllői polgármester, úgy látja, hogy csak az „értelmes” ellenzéki szövetségnek van jövője. Ebben az összefogásban Botka László visszalépése után megnőtt a kispártok jelentősége. Gémesi György szerint jövőre ismét rendszert kell váltani, mert a demokrácia hiánya miatt a vidéki települések lassan nyomortanyákká váltak, ahelyett, hogy fejlesztésük révén versenyképes ország alakulna ki.

Az eddig választási együttműködést senkivel nem vállaló LMP összefogásra kész a Gémesi György vezette Új Kezdettel. Hogy választották ki az ön alig mérhető pártját?

Tudjuk, a politikában sem a méret a fontos. Sokkal inkább az azonos értékrend sodort bennünket össze, s persze az emberi szimpátia. Mi egyébként már megalakulásunk óta tervezzünk valamiféle összefogást, de nem mindenáron keresünk szövetségest, ahogy az ökopárt is csak az értelmes összefogás erejében hisz. De

kerültük a kapcsolatot olyan lejáratódott politikai erővel, amely – bár megtehette volna – a Fidesz kormány elmúlt hét éves regnálása alatt sem volt képes ütőképes ellenállást kialakítani az erőszakos hatalommal szemben.

A népszerűségi listán még csak nem is látszik az Új kezdet, ebből következően szavazói sem lehetnek. Mit tud adni a pártja az LMP számára, ha nincs tömeg mögötte?

Lehet, hogy az Új Kezdet az országban még kevéssé ismert, de tagjai helyben meghatározó személyiségek. Kétségtelen, az LMP már ismert parlamenti erő, s fontos szereplője az országos politikának, mi viszont jelen vagyunk az önkormányzatokban, ahol erősek vagyunk.  Ha az egymást kiegészítő két érdekrendszert hatékonyan össze tudjuk rakni, akkor az már komoly társadalmi befolyás.  Ugyanakkor szó sincs pártfúzióról, tehát nem egyesül a két párt, pusztán együttműködési megállapodás született, amely a jövő évi választásokra érvényes.

Nem olvasta azokat a közvélemény kutatásokat, amelyek szerint a vidék a jelenlegi kormányerők kezében van?

Gödöllőt már 27 éve vezetem, s ha már közvélemény kutatásokat említette: a rendelkezésemre álló, eddig még nem publikált felmérések szerint az országos ismertségem meghaladja az ötven százalékot. Pedig a hatalmon lévők nem egyszer le akartak már szedni a térképről, szerencsére azonban helyettük a választók döntenek.

Persze, Gémesi György neve ismerősen cseng a hazai politikában, de akad még néhány Gémesi a csapatban?

Ne felejtse el, hogy az Új Kezdet mögött két-három perióduson keresztül megválasztott, nagy tapasztalattal rendelkező polgármesterek állnak, akik kemény, harcedzett emberek. A kistelepülések szavazóihoz mi vagyunk a legközelebb, tehát szinte garantált a jó szereplésünk. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a Szél Bernadett vezette csapat eredményéhez.

Sokan azt várták, hogy az erősödő LMP szeptember végi kongresszusán bejelentik az Új Kezdet által is támogatott megállapodás konkrét szövegét, de ezt ismét elhalasztották. Miért odázták el megint?

Időben vagyunk, a konkrét megállapodás szövege egyébként sem lesz tejes mértékben nyilvános.

Közös listán indulnak?

Igen, csak egy listánk lesz.

Eldőlt már, hogy melyik párt hány jelöltet delegál?

Nézze, ezt még nem árulhatom el, mert amíg nem írjuk alá a megállapodást, addig annak tartalma nem nyilvános.

Hány polgármestere van az Új Kezdetnek?

Nagyon sok, száznál is többen vagyunk. De tudnia kell, ellenzéki szerepvállalásukért közülük néhányat már megfenyegettek, illetve igyekeznek a támogatások elvonásával megfélemlíteni őket. Sokan emiatt névtelenségbe burkolóznak, s jövőre sem akarnak képviselő jelöltek lenni. Nekünk egyébként nem a párttagok létszáma a fontos, hanem a szimpatizánsok tömege. Ebből pedig nagyon sok akad, ráadásul a számuk naponta növekszik.

Az Új kezdet csak az LMP-vel tárgyal, vagy az Új Pólussal is?

Abban maradtunk, hogy a szövetségesi kör kibővítéséről csak az LMP-vel közösen kezdünk tárgyalni.

A szocialisták látványos bedőlése után úgy érzi, hogy a kispártok felértékelődnek?

Feltétlenül.

Botka László miniszterelnök-jelölt bukása még nem zárta le a baloldal erózióját, vagyis szerintem tovább tart a leépülés.

Régi motorosként elképzelhetőnek tartja, hogy a baloldal sorain belül tényleg működhetnek Fidesz-ügynökök, akik behálózzák, és bénítják a szocialista pártot, ahogy Botka állította?

Nézze, nyílt titok, hogy a kormányoldal az ellenzék teljes megosztására törekszik, látjuk, a menekültkérdésről nyilvános vitát kezdenek a szocialistákkal, amivel erősítik őket, másokat viszont kizárnak a disputából. De én nem kívánok ezzel foglalkozni. Engem az érdekel, hogy a miniszterelnök-jelöltünknek, Szél Bernadett népszerűsége már 20 százalék, az Orbán Viktor 38 százalékával szemben. Az állás még a Botka László távozása előtti közhangulatot tükrözte, azóta a szocialista politikus lemondott, az LMP pedig stabilan a 7 százalék közelébe kúszott, ami rövidesen elérheti a 10 százalékot. Emiatt a miniszterelnök-jelöltünk népszerűsége tovább nőhet. A választás közeledtével ez robbanásszerűen emelkedhet, amiben benne lesz az Új Kezdet vidéken végzett munkája is.

Gondolja, hogy az Új Kezdet parlamenti párt is lehet, ön pedig országgyűlési képviselő?

Jelöltjeink az LMP listáján szerepelnek majd, a névsort csak később hozzuk nyilvánosságra.

Hány mandátumra számít?

Már egy parlamenti képviselővel is elégedett lennék, de a politikai helyzet alakulásával van esély többre is. Hiszen a fővárosban működő politikai erők képviselőit legfeljebb a tévében látják, mi viszont szinte minden településen az emberek között vagyunk. Ismerjük a problémáikat, s változtatni is tudunk azokon. Folyamatos erősödésre számíthatunk, reméljük, nem a jövő évi lesz az utolsó demokratikus választás Magyarországon. Szerintem a Fidesz-t helyben lehet megverni.

Ez jól hangzik, de épp ön nyilatkozta, hogy a Fidesz vidékpolitikája szinte felszámolta Magyarországon az önkormányzatiságot, elvette a helyi hatalom döntési jogosítványait, a vidék gyámság alá került. Ebből nem következik, hogy az ön által emlegetett polgármesterek rég elvesztették befolyásukat, ilyen körülmények között tényleg szükség van az ön pártjára?

Egy megválasztott polgármesternek mindig van ereje. Az állampolgárok bíznak benne, még akkor is, ha ma szinte teljes mértékben ki van szolgáltatva a kormányzatnak.

Ugyanakkor időközi választáson nemrég az Új Kezdet nem ért el túl jó eredményeket. Borsodban el is bukott a jelöltjük, aki a párt alelnöke is egyben. Lehet, hogy mégsem annyira ismerik önöket a falvakban, mint ahogy állítja?

Pikáns helyzet alakult ki, mert a településen a parlamenti ellenzék nem indított jelöltet, tehát a szocialisták és a Jobbik is támogatták a Fidesz jelöltjét. Aki persze függetlenként indult, de Tállai államtitkár úr szorongatta a kezét, mondván, a kormány őt támogatja. Tanulságos választás volt, mindenre fel kell készülni!

Ön az egyik önkormányzati szövetség elnökeként ismerheti a magyar társadalom problémáját, de miért nem az érdekvédő minőségében próbál iskoláról, kórházról, szemétbegyűjtésről tárgyalni a kormánnyal, miért politikai szereplőként igyekszik harcolni a települések érdekeiért?

Próbálkozom, de a hatalom tökéletesen figyelmen kívül hagy, lesöpör mindenféle érdekegyeztetést. A magyar vidék részben emiatt élhetetlen. De nem csak a pénzhiány miatt elkeserítő a helyzet. A kormány ugyanis belengette, hogy 3600 milliárdot fordít a települések fejlesztésére, de ezt a pénzt Kósa Lajos miniszteri felügyeletével költik majd el.

Ahelyett, hogy valódi menedzserekre bíznák a hihetetlen mennyiségű pénz szétosztását, egy felfelé buktatott politikus dönt majd minderről.

Akit az ellenzék bizonyítékok nélkül időnként Mr. 20 százalékként emleget…

Ezt én nem állíthatom. Mindenesetre a több ezer milliárdot nem a magyar kormány, nem Orbán Viktor adja, hanem az Európai Unió. Ezért nem politikai, hanem szakmai felügyelet alatt, tehát gyorsan, hatékonyan és a megfelelő uniós normák figyelembe vételével kéne ezt a pénzt az ország javára elkölteni. De ha nagy állami beruházásokra fordítják, – amire jó esély van – akkor szükségszerűen megnövekszik a korrupció kockázata. Ez nem az én gyanúm, tudományos tény.  De még ennél is nagyobb a baj, mert ezt a gigantikus mennyiségű pénzt elsősorban a megyei jogú városokra, s nem pedig kisebb településekre akarják költeni, holott a magyar falvak leszakadása elkeserítő. Ezen a szinte katasztrofális helyzeten tudna segíteni egy vidékfejlesztési miniszter – ez lehetne Kósa is – aki a sárban ragadt települések felemelésére koncepciót dolgozna ki. Vidékfejlesztési programokra lenne szükség, amelyek versenyképes munkahelyet teremtenek, s amelyek aztán az állam adóbevételit növelik. Mindenekelőtt tehát versenyképes vidéki gazdaságra lenne szükség – amely a polgármesterek segítségével kialakítható – nem pedig semmire nem jó, államilag dotált közmunkaprogramokra. Ezzel kéne foglalkozni a magyar kormánynyak, s persze Kósa Lajosnak, nem pedig az uniós milliárdok haveri körben történő elköltésével.

Gödöllő, tehát egy nagyváros polgármestereként is érzékeli a kistelepülések problémáját?

Aki akarja, látja a bajt! A közelmúltban kerékpárral Heves megye több településén jártam, katasztrofális a szegénység. Szó szerint a nyomor az úr! Nincs munka, elhagyott házak, néptelen falvak, néhol riasztó éhezés. De ugyanez a helyzet Nógrádban, Szabolcs Szatmárban, Borsodban, az ország keleti felében. Elborzasztó a nyomorúság. Másfél-két millió ember él reménytelen helyzetben Észak-Magyarországnak ezen a tájékán. Miközben euró-milliárdokat osztogat a kormány a munkahelyteremtés helyett.

Ugyanakkor a vidéken élőkhöz nem jutnak el az ellenzék politikai üzenetei, hisz az utolsó megyei lapokat kormánypárti strómanok felvásárolták. Ilyen körülmények között csak a hatalom emberei tudják elérni a választókat. Van így esély?

Van, mert megmaradt az internet és a személyes jelenlét. Polgármestereink értik az emberek nyelvét. Ez fontos. S persze nélkülözhetetlen a bátorság is, mert fenyegetik a másként gondolkodót.

Ön korábban azt mondta, hogy lehallgatják!

Igen, de kit érdekel. Nyolc éve folyamatosan le akarnak vadászni, most is foglalkoznak velem. Eddig nem sikerült.

Ilyen veszélyek mellett komolyan mondja, hogy legyőzhető a Fidesz?

Engem ma már nem a Fidesz legyőzése, nem Orbán Viktor félreállítása érdekel, hanem a rendszerváltás. Igen, rendszert kell váltani. Újra! Ma ugyanis tragikus állapotok vannak az országban, vissza kell térni a demokratikus berendezkedéshez. Ehhez kell az erő! Ezt kell az állampolgároknak is érteni.

Az ellenzéki pártok közötti harc nem vezethet oda, hogy képtelenek lesznek a kormányt leváltani, s marad a rendszer?

Nehéz ma az ellenzékből egységes erőt kovácsolni. Mint már mondtam, a mai ellenzék hét éve képtelen ütőképes ellenállást kialakítani a kormánnyal szemben. Velük közösen színre lépni – öngyilkosság!

Ha nem az ellenzék nyerné a következő országgyűlési választást, akkor 2019-ben elindulna még egyszer a polgármesteri székért? 

A politikában két év nagy idő, addig eldől, hogy marad-e még valami az önkormányzati rendszerből. Pusztán azért nem akarok polgármester lenni, hogy szalagot vágjak át és ünnepi beszédeket mondjak. Ha nem tudok tenni a városomért, akkor elgondolkodom, hogy induljak-e még valaha.

Hiller: vége a krízis-kommunikációnak

Ha a végeredmény felől közelítjük az MSZP szombati választmányi ülését, akkor egy hegeli terminológiával kell élnünk: megszüntetve megőrizni. Vagyis: lépjünk túl a Botka korszakon, de mutassuk fel, hogy megőriztük annak értékeit. Ebből aztán megszületett a „Tegyünk igazságot” – szlogen, ami ugye Botka mondatának – „Fizessenek a gazdagok, tegyünk igazságot” – a fele.  Ami némiképp annak is az elismerése, hogy a szolidaritás gondolatát egyáltalán nem szolgálta a fizessenek a gazdagok szlogen.

Nem hatott. Így aztán, nem csak ezért, maga a főszereplő, Botka László sem. A szombati választmányi ülésen azonban mégsem a volt miniszterelnök-jelölt bírálata dominált, sokkal inkább tettek kísérletet Molnár Zsolt bűnbakká avatására. E gondolat szószólója Szekeres Imre volt – fölcsatlakozott hozzá Ujhelyi István és Hiszékeny Dezső is -, de többszöri nekifutásra is fennakadtak azok falán, akik a jövőt akarták inkább meghatározni, mint a közelmúlt egyes szereplőit élve boncolni.

De hogy a döntések oldaláról közelítsük a választmányi gyűlést: a legfontosabb határozata a testületnek az volt, hogy nem jelölnek miniszterelnök-jelöltet, hanem megkeresik a legalkalmasabb, nem a párthoz kötődő jelöltet. De hogy pontosan miként is értékelhető a szombati szeánsz, azt a legérintettebbtől, a választmány elnökétől, Hiller Istvántól kérdeztük.

Milyennek ítélte meg összességében a választmányi ülést?

Kemény volt, erős volt, heves vita volt, de a végeredményt tekintve kijelenthetem: összetartás van. Sem személyi kérdésekben, sem a koncepcionális ügyekben nincs törés, hiába jósolták ezt többen is. Nyugodtan leírhatja, hogy összezárt a párt.

De akkor miből állt a vita?

A koncepciókat illetően két markáns vélemény alakult ki. Az egyik csoport kitartott amellett, hogy egyedül kell indulni a választáson, a másik csoport pedig azt mondja, hogy a demokratikus pártokkal együttműködve mindenben érdemes megállapodni, amiben értelmes megállapodás köthető. A döntő többség ez utóbbi mellé sorakozott fel.

Abban is konszenzus alakult ki, hogy a Botka-féle koncepció megbukása a múlt heti LMP kongresszussal vált teljessé; ekkor jogi értelemben is egyértelművé vált, hogy hiába a remény, nincs együttműködési hajlam az LMP részéről.

Ezt persze korábban is lehetett sejteni…

Így van, de ne vegyük el Botka Lacitól azt, hogy ő hitt az utolsó pillanatig a sikerben. Azt remélte, hogy csak politikai játszma az LMP részéről a húzódozás, de amikor már kongresszusi szinten érkezett az elutasítás, már nem volt miben reménykedni. .

Nagyjából hét órán át tanácskoztak, azt állítja, hogy nyugodt légkörben?

Azt mondom, hogy semmilyen hiszti, a végóra megfogalmazása nem volt jelen a tanácskozáson. Feszültség persze volt. Többen feszegették például, hogy a budapestieknek milyen szerepük volt a helyzet ilyetén formálódásában, ennek kapcsán azt, hogy hány mandátumot tud egyáltalán a főváros hozni, de végül a vita nem ment el ebbe az irányba; az volt a kánon, hogy felesleges kettéosztani az országot Budapestre és vidékre, egymásra vagyunk utalva, az egyik csak a másikkal együtt tud sikeres lenni.

Úgy értesültünk, hogy Szekeres Imre volt ennek a felvetésnek a szószólója, ami már csak azért is érthető, mivel ő volt, ahogy mi tudjuk, Botka László egyik legbizalmasabb tanácsadója…

Kétségtelenül a koncepcióval Szekeres Imre teljesen azonosult, alkotó része volt benne, érthető, ha védelmezi. És ismerjük el: az elvi megközelítés helyes is volt, mármint a Botka- Szekeres féle elképzelésé, csak végül sem az LMP nem társult hozzánk, sem pedig Gyurcsányt nem lehetett leválasztani a DK-ról. Hadd jegyezzem meg itt, hogy a tanácskozás alatt a Botkára egyetlen dehonesztáló, vagy rosszízű megjegyzés nem hangzott el. Megköszönte a testület a munkáját, és a koncepciójának, a nem szövetségi politikával kapcsolatos részét folytatni is fogjuk. Én magam például vasárnapra megírok egy demokratikus minimumot, amely két részből fog állni, a második része, a 12 pontos javaslatunk lesz, tárgyalási alapként az elkövetkezendő, többi párttal folytatandó megbeszélésre.

Mi az, amit előre kiemelhet a 12 pontból?

Új köztársaságot akarunk, és ennek meg kell teremteni az alkotmányjogi feltételeit. Új, arányos választási rendszert akarunk; megerősítjük az országunk uniós elkötelezettségét; támogatunk mindent, ami erősíti a szerepünket az Unióban; ellenzünk mindent, ami távolítja Magyarországot az európai együttműködéstől; a határon túli magyarok támogatása, a belügyeikbe való beavatkozás nélkül;  sajtószabadságot a közmédia egy pártot szolgáló funkciója helyett; elosztási rendszer változtatása, törvénybe foglalva az egészségügy és az oktatás GDP-hez arányított támogatási mértékét;  a fenntartható fejlődés, a beruházásokban zöldpolitika; az önkormányzatoknak visszaadni a financiális és jogi kereteit; szabad kultúra – így fölsorolásszerűen.

Ön többek között azért is hívta össze a választmányt, hogy ily módon vezesse le azt a gőzt, ami a Botka-regnálás és lemondás nyomán kialakult. Bejött az elképzelése?

Ennél több: a megbeszélésen és a kibeszélésen túl abban is meg tudtuk állapodni, hogy a jövő héttől hogyan menjen tovább a párt, elfogadtuk, hogy Egerben hamarosan részországgyűlést szervezünk, hogy a választókkal foglalkozunk, szóval, ha a választmány ülése előtt mínusz ötöt mutatott a hangulatjelző, most viszont már plusz ötben vagyunk.

Előzetesen arról is volt szó, hogy ön lesz majd az MSZP listavezetője…

Abban maradtunk egyrészt, hogy az MSZP nem állít miniszterelnök-jelöltet, de a többi demokratikus párttal egyeztetve egy nem párthoz kötődő jelölthöz, egyeztetések után, szívesen beállunk.

Jöhet megint a casting?

Annyit megfogalmaztunk: nyugodtan mondhat bárki bármilyen nevet, úgy sem tudjuk megakadályozni, de az MSZP azt ismeri el hivatalosnak, amit a párt elnöke, választmányi elnöke és frakcióvezetője megjelöl.

Vagyis önök hárman tárgyalnak tovább és képviselik a pártot a nyilvánosság előtt…

A kríziskommunikáció befejeződik, most egy szélesebb kör fog nyilatkozni, de már csak előre nézve. A krízisre visszatérve: amit öt nap alatt rendbe lehetett tenni, azt most rendbetettük.

Százezren mennének az MSZP-től a Jobbikhoz

A Jobbik közel százezerrel bővíthetné a saját szavazóbázisát a volt szocialista szavazók közül, ami a biztos pártválasztók esetében illet mintegy 3 százalékot jelenthet számára  – mondta a Független Hírügynökségnek Závecz Tibor, a Závecz Research vezetője. Vona Gábor Jobbik-elnök mai, a baloldali szavazóknak szóló nyílt levelének lehetséges hatásairól kérdeztük a közvéleménykutató szakembert.

A kutatási adatok, amelyek alapján véleményt formált nem olyan régiek, a nyár végén készültek. Vagyis tulajdonképpen frissnek mondhatók, még akkor is, ha az politikai békeidőnek számított, a mostani pedig nem. Elsősorban a szocialistáknál nincs békeidő; minden nap történik valami, a napokban például Juhász Ferenc, volt honvédelmi miniszter izgatta fel a kedélyeket a Molnár Zsolt ellenes posztjával.

Závecz Tibor szerint ezzel együtt érvényesnek kell tekinteni az akkori felmérést. Persze romolhat a helyzet, mondta, de érdemes ezekből a számokból kiindulni. Ezek pedig azt mutatják, hogy

a másodlagos preferenciák alapján, minden tizedik szocialista szavazó hajlandó a Jobbikra cserélni a pártját,

ami azt jelenti, hogy nagyjából nyolcszázezer MSZP-s szavazóval kalkulálva, tíz százalék hajlandó lenne a Jobbikra voksolni, ami közel százezer szavazót jelent.

Egy ilyen felhívás nem közvetlenül hat az emberekre – mondta Závecz. Az a fontos, hogy mellé milyen üzenetet képes megfogalmazni, mivel kecsegteti azt a mobil tábort, amelynek tagjai nem tartanak ki mindenképpen választott pártjuk mellett.

Ők főként a vidéki MSZP-sek, akik nem pontosan azokat az értékeket vallják, mint a nagyvárosi, fővárosi tábor tagjai.

Ott, mint mondta Závecz, nincs olyan nagy különbség a Jobbik és az MSZP szavazó között; a rossz anyagi státusz, a kilátástalanság, olyan elemek, amit a Jobbik képes becsatornázni magához a baloldaliakat. Volt ilyen szavazás már, emlékeztetett a kutató, amikor a gyenge MSZP kampány következtében a Jobbik jelöltje nyert, a jelentős átszavazásnak köszönhetően. Az Ajka-Tapolca körzetében történt így, ahol a Jobbik jelölje tűnt esélyesebbnek, és erre is fordultak a korábbi baloldaliak, legalább is sokan közülük.

„Politikai taktikát tekintve nem rossz gondolat a felhívás Vona részéről, hiszen mostanság erősödött a pozíciója, abban a vonatkozásban feltétlenül, hogy ki lehet Orbán Viktor kihívója.”

A mostani történések tovább erodálják az MSZP-t, tehát  Vona ki akarja használni a helyzetet, esélyt kínál arra, hogy behozzon MSZP szavazókat a saját táborába. Ezért a szavazókért most folyik a csata, most más pártok is elindulnak a szocialista bázis megbontására.

A Jobbiknak ennyi az esélye: közel százezerrel bővíteni a saját körét. Ez a biztos pártválasztókat illetően körülbelül három százalékot jelenthet neki” – vélekedett Závecz Tibor.

Lattmann: nem tervezek sértetten levonulni a pályáról

Két és fél éve bukkant fel erőteljesebben a neve a politikai, közéletben; akkor népszavazást kezdeményezett, később az Új Magyar Köztársaság Egyesület egyik ügyvivője lett, majd pedig önjelölt, hittük legalább is, miniszterelnök-jelöltje a baloldalnak.

 

Aztán a napokban azt hallhattuk tőle, hogy tulajdonképpen szocialista vezetők felkérték erre a szerepre, amely szerep egészen addig tartott, amíg fel nem bukkant Botka László. Botka elgyengülése hozta őt újra a nyilvánosság elé, Tarjányi Péterrel a háta mögött egyesek szerint szerepet játszott abban, hogy a szegedi polgármester hétfőn visszaadta a megbízatását. Eközben Lattmann a támadások kereszttüzébe is került, nem pusztán a politikai aktivitása miatt. Az egyetemi tanár jelenleg Prágában tartózkodik, s amikor interjút kértünk tőle gyorsan hozzátette: Prágában legalább szeretik őt. A Független Hírügynökségnek viszont szívesen vállalta a válaszadást, még akkor is, ha nem a legbarátságosabb kérdéseket kapta. Kérdéseinket pontokba szedtük.

Valljon szint: ki fizette önöket, a Fidesz, Erős János, vagy a Hit gyülekezete, merthogy mindegyikről lehetett hallani?

– Az én egyetemi oktatói fizetésem egyrészt a magyar adófizetőktől, másrészt a hallgatók által fizetett tandíjakból, a csehországi kutatói fizetésem pedig a cseh adófizetőktől származik. Egyéb fizetéssel nem rendelkezem, mások fizetéséről pedig nem rendelkezem hiteles információkkal. A közéleti vagy politikai tevékenységemért semmilyen ellentételezést soha senkitől nem kaptam.

Mennyiben felelős ön Botka László lemondásáért?

Botka László tudtommal magától mondott le, mert elfogyott körülötte a saját pártja támogatása. Az MSZP belügyeibe nem szeretnék belefolyni, nem ismerem a belső viszonyokat, nem is szeretném ismerni. Megtisztelő a feltételezés, hogy a nyilvános állásfoglalásaim ilyen mértékben tudnak hatást gyakorolni, de nem értékelem túl a saját jelentőségemet.

Volt valóban személyes érdeke abban hogy Botka eltűnjön a színről?

A világon semmi. Ugyanannyi „érdekem” fűződik hozzá, mint bármely más ellenzéki gondolkodású választónak. Egy, a végletekig erőltetett, az egész ellenzéket bénító stratégiának véget kellett vetni, de ez nem „személyes” érdek, és nem csak az enyém.

Hogyan vált ön egy szimpatikus professzorból egy bizonytalan múltú szerencsevadásszá?

Kérdés, hogy valóban azzá váltam-e, de ha igen, akkor karaktergyilkossággal.

Valójában ki kereste fel önt, Tóbiás Molnár Zsolt?

Molnár Zsolt keresett fel, pontosabban vele találkozott először, aki velem szemben az elnök mandátumával képviselte a pártot. Amikor vele beszéltem, a párttal beszéltem.

Hogyan érthette ennyire félre a szocialista vezetőket, hogy egy nem felkérést felkérésnek hitt?

Soha nem beszéltem „felkérés”-ről. Egyeztettünk a lehetőségről, amire mind a két oldal részéről volt nyitottság. Nem ugyanaz, ezt a két dolgot csupán a sajtó egyenértékűsítette sajnos. Ahogy többen megerősítették utólag is (Hiller István, DK, stb.), valóban miniszterelnök-jelöltségről volt szó, nem pedig szakpolitikai együttműködésről, amit én „félreértettem” volna.

Gondolom egyszer és mindenkorra elment a kedve a politikától. Vagy csak a politikusoktól?

Hát ez egy nagyon jó kérdés. A politika sajátos világ, sajátos szabályokkal és folyamatokkal. Egyelőre még nem utáltam meg az egészet, ami lehet, hogy rossz hír most egyeseknek, de nem tervezek sértetten levonulni a pályáról. Megtehetném, de nem szokásom és nem stílusom. Meghagyom másoknak, akik ahhoz jobban értenek.

Hogyan alakul az ön személyes sorsa?

Mivel nem a politikából élek, semmi változás nem lesz benne. Dolgozom továbbra is a magam szakterületén. Emellett – talán újabb rossz hír – továbbra is megteszem, amit tudok, egy lehetséges kormányváltás érdekében. Hogy ebben milyen személyes szerepem lesz, azt még meglátjuk.

Hogyan alakul Magyarországé?

Amennyiben nem lesz valamiféle együttműködés az ellenzéki oldalon, valamiféle hiteles alternatíva a jelen kormányzással szemben, akkor a jelenlegi rendszer kap újabb négy évet, lényegi ellenállás nélkül. Az az ország további süllyedését fogja jelenteni, ami tragikus lenne. Remélem, hogy ez elkerülhető. De néhány dolgot világosan kell látni: 2020-tól sokkal kevesebb lesz az uniós forrás, az addig rendelkezésre bocsátott eszközök nagy részét pedig már 2018-ig kiveszi a kormány, tehát akárki fog kormányozni 2018-tól, akármilyen felállásban, pokoli nehéz dolga lesz. Az ellenzéki oldalon is erre kell készülni, nem diadalmenetre. Tudom, ez szomorú, de ez van. A most elvesztegetett nyolc év, a nem produktív befektetések, hanem a stadionok, a kisvasút, az értelmetlen díszburkolatok építésére fordított támogatások árát meg kell majd fizetni.

Egész Erzsébetváros szavaz a bulinegyedről

Rendkívüli testületi ülést tartott kedden délután Erzsébetváros önkormányzata. A képviselők összehívását a bulinegyed körül kialakult vita indokolta; az Élhetőbb Erzsébetvárosért civil egyesület a lakók nyugalma érdekében azt kezdeményezte, hogy a több mint száz szórakozóhely nyitva tartását korlátozzák, javaslatuk szerint legfeljebb éjfélig tarthatnának vissza.

 

Vattamány Zsolt (Fidesz) polgármester a testületi ülés után nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

A döntést tudjuk: népszavazást fognak kiírni. Nem volt más megoldás?

Sokféle előterjesztés szerepelt előttünk, volt, aki éjfélben, mások hajnali kettőben, négyben, sőt reggel hatban határozta volna meg a legkésőbbi zárórát, de miután egyik sem kapta meg a többséget, előkerült a népszavazási javaslat.

Ez kinek az ötlete volt?

Többen is felvetették a gondolatot, mondhatom, hogy pártoktól függetlenül, így végül ezt lényegében mindenki megszavazta.

Kik vehetnek részt a népszavazáson?

Erzsébetváros lakossága?

Nem csak a bulinegyedben élők? Hiszen őket zavarja a zaj, a tömeg, a rendetlenség…

Ezt a törvények nem teszi lehetővé, csak a teljes közigazgatási egységre lehet kiírni népszavazást.

Az Élhető Erzsébetvárosért Egyesület nyilván nem elégedett ezzel a megoldással…

Ők azt várták volna az önkormányzattól, hogy már ma döntsön az éjféli kötelező zárórában.

Mikor lesz a népszavazás?

Attól függ, hogy az LMP képviselője beáll-e a mostani kezdeményezés mellé, vagyis visszavonja-e saját, hasonló tartalmú indítványát. Vele, azaz Moldován Lászlóval csütörtökön tárgyalok, jó esély van, hogy igent mond nekünk és akkor elég hamar sor kerülhet a referendumra.

Hogyan hangzik majd a kérdés?

Hogy bezárjanak-e a vendéglátóhelyek éjfélkor.

Voltak-e egyéb döntések?

Igen, arról már most határoztunk, hogy erősítjük a takarítást, új wc-ket telepítünk, és a hatósági jelenlétet is erősítjük, vagyis mindent elkövetünk a rend, a tisztaság, a nyugalom és a béke megteremtésére.

„A magyar törvény úgy néz ki, mintha az oroszról másolták volna”

Ellenkezik a demokratikus értékrenddel, ha egy kormány harcot hirdet a civil társadalom ellen, pedig Magyarország korábban épp a szabadságjogok élharcosa volt. Ezt mondta a FüHü-nek Vytis Jurkonis, a Freedom House projektigazgatója, a Vilniusi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Intézetének oktatója, akivel Varsóban beszélgettünk.

Vytis Jurkonis

Mit gondol arról, hogy az új törvény szerint a magyarországi civil szervezeteknek külföldről támogatott szervezetként kell megjelölniük magukat, amennyiben évi 7,2 millió forintnál több támogatást kapnak az országon kívülről?

A magyar törvény úgy néz ki, mintha az oroszról másolták volna. Szörnyen hangzik az egész.

Szembemegy az alapvető elvekkel, amelyek alapján a civil társadalom működik,

mert azt jelzi, hogy a hatóságok kontrollálni akarják.

A magyar kormány szerint az amerikai FARA (a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvény) volt a példa. Mit szól ehhez, Ön is így látja?

Erre nehéz válaszolni, mert paragrafusonként kellene végigmenni rajtuk. De ha azt nézzük, hogy milyen fejlemények vannak mostanában Magyarországon, mi történik például a CEU-val, a médiával, akkor

a törvény egy olyan eszköznek tűnik, amellyel a kormány kontrollálni akarja a civil társadalmat.

Pedig korábban éppen Magyarország volt a régióban az egyik leginkább elkötelezett harcosa a szabadságnak. Most meg korlátozni akarják.

Az, hogy ellenőrizni akarják a civileket, felháborító.

Abba is gondoljunk bele, hogy ilyen törvényekkel mennyire leszünk hitelesek, ha mondjuk Oroszországnak felvetjük az emberi jogi problémákat. Kettős mércével vádolnának minket. Nekünk jó példákat kellene mutatnunk.

Miért hoznak bizonyos kormányok újabban ilyen törvényeket? Melyik országokban jelennek ezek meg?

Csak meg kell nézni, hogy a különböző indexek, térképek mit mutatnak a térség országairól. Nézzük például a Freedom House Nations in Transit jelentését. Ez azt mutatja, hogy a térségben a balti államok, Csehország és Szlovénia azok, amelyek a szabadság zöld zónáinak számítanak.

Vytis Jurkonis

Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek problémák, ezekben az országokban is vannak olyan szabályozások, amelyek nem tökéletesek. De például bevonják a civil társadalmat a döntéshozó folyamatba, meghallgatják az ellenvéleményeket.

Magyarországon azt látni, hogy a kétharmados kormánytöbbség nagy kihívást jelentett. Ennek birtokában a kormány olyan döntéseket hozott, amelyek erősítették a hatalmát. Mondhatni, megkísértette őket ez a többség. Pedig

ezt lehetne jó dolgokra is használni:

gazdasági reformokra, társadalmi problémák megoldására. Ehelyett viszont többek között a civilek és a független média jogainak korlátozására használták. Pedig, még egyszer mondom, egykor Magyarország volt az ilyen jogok élharcosa.

Miért tartja veszélyesnek, ha egy kormány nyíltan harcol a civil társadalom ellen?

Nem ez a kormány feladata. Pont ellenkezőleg: együtt kellene működni. A civil társadalom egyfajta őre a demokratikus értékeknek, figyelmeztet, ha valami rosszul működik.

Ez az egyensúly kerül veszélybe.

Persze, ha egy kormánynak kétharmados többsége van, akkor azt igyekszik is megőrizni. Honnan jöhetnek a kritikák? A civil társadalomtól, a médiától és az ellenzéktől. Magyarországon tudjuk, hogy az utóbbi nincs jó helyzetben, marad az első két oszlop. A kormány pont ezek ellen hirdetett harcot.

Meghalt a Playboy alapítója

0

Hugh Hefner, 91 éves korában hunyt el.

A Playboy Enterprises szerint Hefner otthonában, természetes okokból hunyt el. Lakása konyhájában kezdte el készíteni 1953-ban a Playboyt, mely a világ legnagyobb példányszámban eladott férfimagazinja lett, fénykorában hétmilliót is megvettek belőle havonta.

„Sokaknak fog nagyon hiányozni” – idézte a BBC Cooper Hefnert, a lapalapító fiát, aki apját a szólásszabadság, a polgári jogok és a szexuális szabadság” szószólójának nevezte.

A médiában betöltött szerepe mellett hedonizmusáról is közismert lett, házas- és élettársai között lapja sok modellje tűnt fel.

Utoljára 2012-ben, 86 éves korában nősült meg,

a nála majdnem hat évtizeddel fiatalabb Crystal Harrist vette feleségül.

A lapkiadásból multimilliárdossá vált „playboy” üzleti birodalmába kaszinók és éjszakai szórakozóhelyek is tartoznak.

Lapját sosem tekintette szexmagazinnak, bár hírnevét elsősorban a meztelen „playmate”-ek nagy, színes fotóinak köszönheti. Nagy teret adott az interjúknak, leghíresebb megszólalói között ott volt

Martin Luther King Jr, John Lennon és Fidel Castro

is, szerzői között Norman Mailert és Ray Bradburyt is megtaláljuk.

Oroszországnak fontos a paksi bővítés

Oroszországot nem érdekli, hogy Magyarország mennyire tartja tiszteletben az európai értékeket, csak az, hogy a magyar kormány pozitívan áll az orosz vezetéshez – ezt mondta a FüHü-nek Szergej Utkin, az Orosz Tudományos Akadémia Helyzetelemző Központjának osztályvezetője Varsóban. Szerinte Oroszország számára minden nukleáris szerződés fontos, így a paksi bővítés is.

Szergej Utkin

Oroszországban barátként tekintenek Magyarországra, vagy inkább egy olyan eszközre, amelyen keresztül érvényesíthetik az érdekeiket?

A legtöbb ember nem foglalkozik Magyarországgal. Ha viszont a politikai elitről beszélünk, főleg azokról, akik a külpolitikát alakítják, akkor azt lehet mondani, hogy ők minden lehetséges partnert fontosnak tekintenek. Ennek lehetnek történelmi-kulturális okai, vagy épp az, hogy az adott ország mennyire fontos szereplő a világpolitikában.

Magyarország esetében az játszik szerepet, hogy az Európai Unió tagja.

Én nem mondanám azt rá, hogy eszköz, ez túlzott egyszerűsítés lenne. Fontos, hogy uniós tagállamként részt vesz az uniós döntéshozatalban. Önmagában Brüsszellel nem lehet tárgyalni, a tagállamokat is figyelembe kell venni, és hát valahol természetes, hogy Oroszországnak az az érdeke, hogy olyan tagállamokkal keresse a kapcsolatokat, amelyeknek a vezetői ehhez pozitívan állnak. Ez nem mindegyik tagállamról mondható el.

Magyarországgal kapcsolatban lehet tudni, hogy a vezetői pozitívan állnak Oroszországhoz,

pragmatikus a kapcsolat. Az orosz kormányt meg nem érdekli, hogy Magyarországnak milyen vitái vannak az Európai Unióval, hogy mennyire tartja a magyar kormány tiszteletben az európai értékeket. Neki az a fontos, hogy stabil legyen az ország vezetése, és olyan, amelyik kész a közös munkára.

Hogy jelenik meg Oroszországban, hogy Vlagyimir Putyin ilyen sokszor látogat Budapestre?

Leginkább az olyan dolgok jelennek meg Magyarországról, hogy vitáik vannak az Európai Unióval,

általában úgy, hogy Magyarországnak saját értelmezése van arról, ahogy a dolgok működnek. De ez a legtöbb ember számára már túl bonyolult.

Az biztos, hogy, különösen a szovjet idők óta, sokan tudnak Magyarországról, tudják, hogy hol van, hogy Budapest egy szép város, érdemes meglátogatni. Talán még azt is tudják, hogy híres a mezőgazdasága, főleg a bor miatt. És azt, hogy egy baráti ország, ami sok lehetőséget kínál.

Magyarországot egyébként az ukrajnai válsággal kapcsolatban is sokat emlegetik, főleg az ottani magyar kisebbségek miatt. Részletes beszámolók voltak arról is, hogy Magyarország Romániával együtt tiltakozik az új ukrán oktatási törvény ellen.

Az olyan szerződések, mint például a paksi atomerőmű bővítéséről szóló, mennyire fontosak Oroszországnak? Gazdasági jelentőségük van-e, vagy inkább politikai?

Minden nukleáris létesítmény nagyon fontos, legalább technológiai szempontból. Arról állandó viták vannak, hogy ezek mit jelentenek a gazdaságnak. Ez az egyik olyan terület, ahol Oroszországban valóban megvan a high-tech know-how, és akárhányszor sikerül ezzel kapcsolatos projekteket indítani, az azt is bizonyítja, hogy ez mennyire fontos az országnak.

Ugyanakkor a közepes méretű országokkal kötött szerződések csak bilaterális szinten fontosak,

globális jelentőségük nincs.

Valóban az Oroszország célja, hogy megossza és ezzel gyengítse az Európai Uniót?

Ehhez az Európai Unió működési elve is hozzájárul. Az Unió ugye szankciókat vezetett be Oroszországgal szemben, amelyek tényleg nagyon sok kárt okoznak. Konszenzussal született a döntés, de Oroszországnak megvan az a lehetősége, hogy egyenként tárgyaljon a tagállamokkal, és esetleg meggyőzze őket.

Szergej Utkin

A hivatalos álláspont az, hogy Oroszország egy erős Európai Unióban érdekelt, amelyik hajlandó együttműködni Oroszországgal. Én azt gondolom, hogy

jelen pillanatban ez leginkább egy vágyálom.

Amíg a szankciókat nem törlik el, az EU nem számíthat Oroszország támogatására, és ha az orosz kormány lát egy lehetőséget, hogy tegyen valamit ellenük, akkor azt ki fogja használni.

Ide tartozik a különböző, elsősorban szélsőjobboldali pártok támogatása is. Ebben az esetben pragmatikusnak lehet nevezni az orosz kormány hozzáállását, mert amúgy ezek nem olyan pártok, amelyek értékrendjét normális esetben támogatná. De csak ezek hajlandóak érdemben szóba állni Oroszországgal.

A kérdés, hogy ez mennyire hatékony. Vannak többen az oroszországi politikai gondolkodók közül, akik

élesen kritizálják ezt a gyakorlatot,

mondván, hogy ez semennyire nem viszi előre az orosz érdekek érvényesítését. Hiszen az EU azt látja így, hogy Oroszország megbízhatatlan, nem lehet vele együtt dolgozni, és szükség van arra, hogy nyomás alatt tartsák.

„Lesznek tüntetések, talán még összecsapások is”

A katalán függetlenségi népszavazásról mondta ezt Miguel Beltrán de Felipe, a Castilla-La Mancha Egyetem jogászprofesszora a FüHü-nek. Szerinte valóban törvénytelen lenne megtartani, de óriási kudarc spanyol és katalán részről is, hogy idáig jutott a helyzet. Beszélt az Európai Bíróság kvótaperben hozott döntéséről is, szerinte ezzel a jogi csata véget ért, de egy tagállamnak más, kevésbé konfrontatív lehetősége is van, hogy ne tartson be egy uniós döntést. Miguel Beltrán de Felipével Varsóban beszélgettünk.

Miguel Beltrán de Felipe

Az Európai Bíróság döntései kötelező érvényűek?

Igen. Persze, vannak olyan előzetes döntések, amelyek nem azok, de mivel a kvótaügyben hozott döntésre gondol, ott szó sincs ilyenről. Az kötelező érvényű. A bíróság azt mondta ki, hogy a kvóták teljesen összhangban vannak az európai joggal, a szerződésekkel. Vagyis mindenkinek tartani kell magát hozzájuk.

Mi történik, ha egy ország nem tartja magát az ítélethez? A magyar kormány ugyanis azt mondja, hogy ugyan elfogadja az Európai Bíróság kvótaperben hozott döntését, de menekülteket nem hajlandó befogadni, és tovább folytatja a harcot. Milyen lehetőségei vannak?

Az Európai Unió tagországainak nagyon sok lehetőségék van, hogy megvédjék álláspontjukat, harcoljanak egy nekik nem tetsző döntés ellen. Mehetnek a bíróságra – mint ahogy ebben az esetben is ez történt.

A bíróság döntött, a jogi csata itt véget ért.

Persze, vannak nem jogi, hanem politikai lehetőségek is. Vegyük például Spanyolországot. A kvótadöntés szerint körülbelül 17 ezer menekültet kellene befogadnunk, de ennek csak a hat százalékát teljesítettük. Vagyis: Spanyolország sem teljesíti a kvótadöntést, csak úgy döntött, hogy nem megy a bíróságra, hanem szimplán nem tartja magát hozzá.

A kormány azt mondja, ez egy európai probléma, és nagyon bonyolult folyamat, hogy eldőljön, ki az, aki jöhet, és ki az, aki nem. A miniszterelnök szerint Spanyolország mindent megtesz, amit tud.

De a végeredmény akkor is az, hogy az ország nem tartja be a megállapodást.

Tehát vannak más lehetőségek is. Az tehát biztos, hogy a jogi csata véget ért kvótaügyben, de vannak más, talán kevésbé konfrontatív lehetőségek is.

Mit tehet az Európai Unió ilyen esetekben, ha egy ország ellenáll, és nem tart be bizonyos döntéseket?

Az Uniónak nincs végrehajtó hatalma.

Az egyes tagállamokon múlik, hogy mennyire tartják be a törvényeket, megállapodásokat.

Ha valamelyik tagállam ellenáll, az EU önmagában nem tehet semmit, legfeljebb párbeszédet kezd a kormánnyal. Aztán persze az Unió is fordulhat a bírósághoz, de az egész egy hosszú folyamat.

De még egyszer röviden a lényeg: minden tagállamnak sok lehetősége van arra, hogy ne tartson be egy uniós döntést.

Térjünk át a katalán függetlenségi népszavazásra: tényleg törvénytelen lenne megtartani?

Az biztos, hogy tényleg ellentmond az alkotmánynak. De nem csak az alkotmánynak, hanem a nemzetközi jognak is. Hiába hivatkoznak bizonyos katalán vezetők arra, hogy a nemzetközi jog őket támogatja, ez egyszerűen nem igaz. A nemzetek önrendelkezési joga ugyanis a gyarmatosítás felszámolására vonatkozott, Katalónia pedig nem gyarmat, tehát ez az elv nem alkalmazható.

Vagyis,

a népszavazás törvénytelen – ha szigorúan jogi szempontból nézzük.

A világon sehol nincs olyan alkotmány, amelyik megengedné, hogy az ország valamelyik része, tartománya, tagállama elszakadjon. Vegyük például Amerikát: ha mondjuk Texas holnap úgy döntene, hogy kilép az Egyesült Államokból, népszavazást csak úgy nem tarthatna róla. Ehhez ugyanis egy megegyezésre lenne szükség.

Van erre példa: Skócia és Québec. A skótok kötöttek egy egyezményt David Cameron kormányával, onnantól kezdve legálisan tarthattak népszavazást a függetlenségről. Ugyanez volt a helyzet Kanadában is, ott a parlament határozta meg, mik a québeci népszavazás szabályai.

Miért áll ennyire ellen a madridi kormány? Miért nem hajlandó semmilyen kompromisszumra, hogy meg lehessen tartani a népszavazást?

Ez egy bonyolult kérdés. Sok jogász azt mondja, hogy a kormány nem is teheti meg, hogy hozzájárul a népszavazás megtartásához, mert ez önmagában alkotmányellenes lenne, hiszen elismernék, hogy Katalóniának joga van elszakadni, és az alkotmány szerint erről nem dönthetnek egyedül. Vagyis a skót példa itt nem alkalmazható.

Miguel Beltrán de Felipe

Más jogászok viszont úgy gondolják, hogy azért lennének jogi eszközök. Akár meg is lehetne változtatni az alkotmányt.

Ezt bármikor megtehetnék, nem?

Persze. Ez bármikor lehetséges lenne. Ugyanakkor hadd hozzam fel megint, hogy a világon egyetlen alkotmány sem engedi, hogy az ország egy része kiszakadjon. És ezt mindkét fél tudja,

tisztában vannak azzal, hogy ez kezdettől fogva egy zsákutca.

Ez a legsokkolóbb, hogy ezt mindketten tudják.

De még ha jogilag lehetséges is lenne, a madridi kormány politikai okokból sem akar beleegyezni egy ilyen népszavazásba. Hiába mondják sokan, hogy jó, akkor legyen egy olyan, ami nem kötelező érvényű. Mint ahogy egyébként a skót függetlenségről vagy a Brexitről szóló népszavazás sem volt kötelező érvényű. A kormány politikai okokból nem akarja ezt engedni.

Mit gondol: biztos, hogy jók azok az eszközök, amelyekkel a madridi kormány meg akarja akadályozni a népszavazást? Nem lehet, hogy az erőszakos intézkedések sok katalánt még inkább arról győznek meg, hogy a függetlenséggel jobban járnának?

Az a helyzet, hogy egyre nő azok száma, akik támogatják, hogy Katalónia független legyen. Tíz éve még 20%-os volt a támogatottsága, most meg már 45.

Ez egy komoly politikai probléma, és nem tűnik úgy, hogy a spanyol kormány tisztában lenne ezzel,

csak jogi problémaként kezelik. Persze, könnyű kijelenteni, hogy a népszavazás illegális, de foglalkozni kellene a politikai kérdésekkel is. A kormánynak egyszerűen nincs válasza arra, hogy mi legyen a függetlenséget támogató 45 százaléknyi katalánnal. Ez az igazi baj.

Szerintem egy súlyos politikai-társadalmi kérdésről van szó, hiába tiszta a jogi helyzet. Olyan érzések vannak sok emberben, amelyeket nagyon nehéz kezelni. Ez egy nagyon hosszú folyamat lesz, vagyis kellene, hogy legyen. Nem lehet pár év alatt megoldani, ahogy például a katalán vezetők tervezik.

Lát esélyt arra, hogy megrendezik végül a népszavazást?

Nem. Jövő vasárnap nem lesz népszavazás. A katalán kormánynak nincsenek meg az eszközei sem, hogy ezt megszervezze, nem tudják kinyomtatni a szavazócédulákat, megszervezni a választási bizottságokat, de még választói névjegyzék sincs. Gondolom, próbálkoznak vele, aztán majd azt mondják, hogy az elnyomó madridi kormány megakadályozta.

A gond ott van, hogy mi lesz jövő vasárnap után.

Valószínűleg lesznek tüntetések, talán még összecsapások is, remélhetőleg nagyobb zavargások nem. Na de utána?

Hidakat kellene építeni. Egyrészt a katalánok között, hiszen mélyen megosztott a katalán társadalom is. Másrészt természetesen a katalánok és a madridi kormány között. Ezt a társadalmi-politikai problémát meg kell próbálni valahogy megoldani.

Őszintén szólva,

nehéz optimistának lenni.

Nem hiszem, hogy ezt a rendkívül összetett kérdést néhány éven belül meg lehet oldani. A párbeszéd most lehetetlenné vált, és akik ezért felelősek, azokkal nem is lehet újra kezdeni. Ez mindkét félre igaz, a katalán vezetőkre, de a madridi kormányra is. Amíg nem lesznek új vezetők mindkét oldalon, addig nehéz lesz újjáépíteni az összetört bizalmat.

A mostani helyzet mindkét társadalom számára óriási kudarc. A Franco-rezsim bukása, tehát évtizedek óta nem sikerült valójában integrálni a katalánokat a spanyol társadalomba. Ez a kudarc. És nincs azonnali megoldás, ennek a helyzetnek nem lehet nyertese.

Brigitte Bardot szobrot kap Saint Tropez városában

0

Ha azt mondjuk Saint Tropez, az emberek azt válaszolják: Brigitte Bardot” … ezért is kell a színésznőt megtisztelni egy szoborral.

Brigitte Bardot 83. születésnapja alkalmából szobrot emel a francia színészlegendának Saint Tropez városa.

A 2,5 méter magas és 700 kilogramm súlyú bronzszobrot a város „bejáratánál” állítják fel – mondta el kedden Claude Maniscalco, a helyi turisztikai hivatal vezetője. Az alkotást Milo Manara olasz képregény-rajzoló egyik akvarellje inspirálta, a szobor Bardot-t fiatal színésznőként ábrázolja.

Brigitte Bardot, aki csütörtökön tölti be 83. évét, 1958-ban telepedett le Saint Tropez-ban és jelentősen hozzájárult a Cote d’Azur nyaralóhelyének mítoszához. „Nagyon erős a kötelék. Ha azt mondjuk Saint Tropez, az emberek azt válaszolják: Brigitte Bardot” – mondta Maniscalco. Ezért is kell a színésznőt megtisztelni egy szoborral – tette hozzá.

Bardot levélben köszönte meg a gesztust városnak, a szobor csütörtöki felavatásán ugyanis nem lesz jelen.

Brigitte Bardot, aki már több mint negyven éve felhagyott a színészettel, radikális állatvédőként is ismertté vált. Lakóhelyéhez ellentmondásos érzelmek fűzik: mint korábban kifejtette, az egykori halászfalut a nyaranta odaérkező milliárdosok és sztárok tönkreteszik. Bardot visszavonultan él a Saint Tropez szélén lévő ingatlanán, La Madrague nevű villájában.

MTI/FüHü

 

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!