Interjúk

Hol állunk a szakadék széléhez képest?

2018-01-30

„Ma már a lényegesebb információkat nem osztják meg a magyarokkal, nem véletlenül tartva attól – hiszen ez többször is bizonyítást nyert –, hogy ezek az infók elkerülnek keletre és a nemzetközi bűnözői körökbe, amelyek képviselői megjelentek a kormány vagy a kormány közeli körökben, és meg nem ítélhető, de valószínűleg jelentős befolyással rendelkeznek” – mondta Inotai András közgazdász, professzor emeritus, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének volt igazgatója. A nemzetközi színtéren otthonosan mozgó és tapasztalt szakember a Független Hírügynökségnek adott interjújában kiemelte: a hagyományos versenyképességi elemek mellett újabbak és még fontosabbak játszanak ma már szerepet, ilyen a társadalmi kohézió vagy az innovatív társadalomba történő befektetés, amely nem technológiai, s nem is gazdasági, hanem a legszélesebb értelemben vett társadalmi kérdés. Rendkívül gyorsan kellene tudni alkalmazkodni, de „sajnos – vagy legalábbis úgy látszik, hogy – a magyar társadalom számára ez (még) nem világos. Beleértve „politikusainkat” is” – mondja Inotai.

Volt a rendszerváltás előtt egy vicc arról, hogy a kapitalizmus a szakadék szélén van…s onnan néz le a szocializmusra. Már nincs szocializmus, a szakadékban sem vagyunk, de azt gondolom, jogosan merül fel a kérdés, hol vagyunk a szakadékhoz képest?

Erre egyértelmű választ nem lehet adni. És nincs is könnyű válasz a kérdésre. Egy ország sem homogén, nézhetjük a gazdaságot, a társadalmat, a régiókat, az embereket. Sőt, az egyes csoportokon belül is vannak különbségek. Vegyük a mai magyar társadalmat: jelenleg nagyon óvatos becslések szerint 1,3 millió ember tántorog a szakadék szélén, és teljesen marginalizálódott. Másik végletként pedig ott vannak az oligarchák, akik köszönik szépen, nagyon jól elvannak.

Szűkítsük a gazdaságra, azon belül is a versenyképességre. Mindig, amikor kijön egy-egy ehhez kapcsolódó jelentés, rangsor, akkor beleesünk vagy egy világvége hangulatba, vagy tapsikolunk örömünkben. Valójában hol áll az ország a versenyképesség terén?

Ami a leglényegesebb: soha nem szabad egy év adatai alapján ítélni, még ha ezek sok mindenről is árulkodnak. Az adott ország hosszabb távú fejlődését jelző versenyképességi jelentéseknek mindig a trendjét kell nézni, a több éves folyamatokat, ezeken belül pedig a pozitív és a negatív váltópontokat.

Bármelyik, általános vagy a gazdaság, tárdalom egy-egy oldalát vizsgáló jelentést is nézzük, mindegyik egy irányba mutat: egyértelműen a romló magyar versenyképességet jelzi.

Bármelyik ilyen – a gazdasági, a társadalmi helyzet különféle vetületeivel foglalkozó jelentéseket nézzük, legyen szó akár a davosi Világgazdasági Fórum globális versenyképességi jelentéséről, akár a Világbank által az üzleti környezetet górcső alá vevő Doing Business kiadványáról, a befektetési terepet vizsgáló UNCTAD- jelentésről (World Investment Report), vagy a boldogságérzet alapján rangsoroló, a Sustainable Development Solutions Network által évről évre kiadott World Happiness Report-ról. De hozhatom példaként azt a jelentést is, amelynek véglegesítésében én is részt veszek, a Bertelsmann Sustainable Governance Indicators dokumentumot, amely hetven indikátorral mutatja be a 41 OECD-tagország gazdasági, politikai és intézményrendszerét. Ferde képet nemigen lehet festeni ilyen sok mutatóra alapozva.

Ezek mindegyikénél azt látjuk, hogy jelentősen visszaestünk a korábbi évekhez képest, akár a pozíciót, akár az értékelési pontszámot illetően.

És még egy fontos dolog, ami elengedhetetlen, a fenntarthatóság: lehet átmeneti versenyképességet elérni, amit azonban egyik pillanatról a másikra könnyű elveszíteni. A kétezres évek elején még vezető szerepet játszottunk a régióban a külföldi működőtőke-beáramlásban. Külön elemzéseket igényelne, hogy miért tört meg a folyamat, miért nem sikerült az egyszerű bérmunkából – több lépcsőn át – továbblépni egy jóval magasabb hozzáadott értéket képviselő szintre, felnevelve jelentős hazai – elsősorban kis- és középvállalati – beszállítói hálózatot és kiváltani az import egy részét, miközben ezek a cégek nemcsak a hazai, de versenyképességük alapján a nemzetközi munkamegosztásba is szervesen bekapcsolódhattak volna. Miért nem jöttek létre – tisztelet a kivételnek – a versenyképes hazai termelők? Ezzel pedig megrekedt a felzárkózási folyamat a nemzetközi vállalatok globális és európai értékláncában.

Mégis, mi lehetett az oka ennek?

Az biztos, hogy voltak gazdaságpolitika hibák, s miközben a térségbeli versenytársak szép lassacskán felzárkóztak, addig nálunk egyfajta laza szemlélet alakult ki, elkényelmesített minket a tudat, hogy 2004-ben úgyis csatlakozunk majd az Európai Unióhoz, s egyfajta illúzió alakult ki, hogy azután minden megy majd magától.

2010 után pedig olyannyira kedvezőtlen irányban változott a magyarországi gazdasági, befektetési és termelési környezet,

hogy azt követően a magyar cégek is elkezdték vagy visszafogni új beruházásaikat vagy egyre inkább külföldön próbáltak terjeszkedni.

Milyen változásokat ró fel?

A többi között a teljesen bizonytalan jogszabályi környezet kialakulását, az egyre átláthatatlanabb, bizonytalanabb, korrupció által átitatott intézményrendszert, s azt, hogy politikai szinten nem hogy lenullázódott, hanem negatívba fordult a bizalmi tőke. Mert ne legyenek illúzióink! Egy nemzetközi nagyvállalat tőkekihelyezése nem száz százalékban gazdasági döntés, a bizalom is nagy szerepet játszik benne.

De hát ennek ellentmondani látszik, hogy azok a nagyok, amelyek korábban befektettek jelentek meg – a Mercedes, az Audi hogy csak a legnagyobbak közül említsek példát –, folyamatosan fejleszt 2010 után is.

Ez igaz, de azt sem szabad elfelejteni, hogy számukra óriási versenyelőnyt biztosítanak azok a forint milliárdokban mérhető állami vissza nem térítendő támogatások, amelyeket ez a kormány biztosít a számukra. Csak a Daimler kapott vagy negyven milliárd forintot ily módon „ajándékba”. De ha azt nézzük, hogy hány uniós nagyvállalat hajtott végre komolyabb és jövőt megalapozó működőtőke-befektetést 2010 óta, akkor attól tartok, hogy nehezen találnék akár egyet is.

Ha volt is beruházás, azt fejlődő országok egyes cégei hozták, nagyrészt szakképzetlen vagy szalagmunkára betanítható munkaerő alkalmazásával, nem jelentéktelen környezetszennyezési kockázattal, és bármiféle szerkezetváltási képességgel.

Magyarul újabb (nagyrészt autóipari) zárványok keletkeztek. Amelyik nagy (európai) cég pedig már itt van, mindaddig itt is marad, amíg képes profitot termelni, hiszen ha áttelepedik máshova, ott újabb, akár előre nem látható kockázatokkal kell számolnia, mielőtt egyáltalán kitermelni az áttelepülés költségeit.

Ez azt jelenti, hogy a hazai autóipar biztonságban van, hiszen láthatóan jól megy a külföldi érdekeltségeknek?

Mindaddig igen, amíg lényegi változások nem következnek be a gépjárműiparban, illetve -piacon, ami komoly választás elé állítaná az európai és azon belül a német autógyártókat. Gondolok itt arra például, hogy a nemzetközi piacon megjelennek az európai vagy japán technológiával Kínában gyártott járművek, az elektromos autók, az önjáró személygépkocsik, stb.

Sajnos a magyar gazdaságot nem jellemzi a fenntartható versenyképesség szempontjából is nagyon fontos több lábon állás.

Pedig az olyan kicsi, nyitott országok számára, mint amilyen Magyarország, az egy lábon állás együtt jár nagyobb fokú sebezhetőséggel. Ezt akkor lehet csökkenteni, ha több ágazat is versenyképessé válik.

Azért a magyar gazdaság nem csak az autóiparból áll.

Tizenöt éve még el lehetett róla mondani ezt, akkor még számottevő volt az elektronika, a gyógyszeripar, a gépgyártás, az élelmiszeripar. Visszatérve az előző gondolatra: a kisebb rendű sebezhetőség, a nagyobb ellenállóképesség mindenképpen diverzifikáltabb szerkezetet igényel, amit az adottságok is befolyásolnak. Például a földrajzi elhelyezkedés: többnyire csak a nagyvállalatok képesek arra, hogy nagy távolságra szállítsanak. Éppen ezért fulladt teljes kudarcba a keleti, majd a déli nyitás, ami tetemes magyar adófizetői összegeket emésztett fel mindenféle értékelhető eredmény nélkül.

Ha a versenyképességet szem előtt tartó gazdaság- és/vagy társadalompolitikát akar egy kormányzat folytatni, akkor a hagyományos tényezőkhöz kell igazodnia?

Olyannyira nem, hogy több új versenyképességi tényező lépett a képbe, s kezdett el nagyobb szerepet játszani, mint a „klasszikusok”, az árak, az árfolyam vagy a szállítási költség. Ezek egyike az intézményrendszer hatékonysága a helyi önkormányzatoktól kezdve a regionális szervezeteken át a minisztériumokig, a kormányig; alapja az átláthatóság, a kiszámíthatóság, a korrupciómentesség. A másik új elem, ami egyre fontosabbá válik, a szociális kohézió.

Idejöhet éppen egy multinacionális cég, de idővel odébbáll, ha bizonytalan társadalmi környezetben kell működnie, amelyben növekvő feszültségek lappanganak, s szélesedik a lemaradók rétege.

Mindez és az esetlegesen kialakuló és állandósuló sztrájkok vagy akár erőszakos cselekmények fenyegetése sem segíti elő a hosszú távú tervezést. És ez nem csak a külföldi befektetőkre, piaci szereplőkre igaz. Az úgynevezett szociális kohéziós küszöb persze országonként nagyon eltérő, de egyre kevésbé elhanyagolható. Nem véletlen, hogy a külföldi nagyvállalatok már beépítették üzleti stratégiájukba és gyakorlatukba a társadalmi felelősségvállalást. Ugyanis ez a feszültségek mérséklésének egyik eszköze. És kiemelnék még egy vadonatúj versenyképességi kategóriát, amit egyébként a skandinávok hoztak be, az innovatív társadalomba történő befektetést (investment into the innovative society). Az innováció ebben a megközelítésben nem technológiai, s nem is gazdasági, hanem a legszélesebb értelemben vett társadalmi kérdés.

A társadalom felkészítése alapvető feltétele annak, hogy egy kis ország fenn tudjon maradni a 21. század nemzetközi versenyében.

Ha nem gazdasági és nem technológia kategória, akkor mit takar?

Annyit jelent, hogy

egy nyitott és nem zárt, egy szolidáris és nem a gyűlöletre épülő társadalom a cél, amely nagyra értékeli a szociális kohéziót, ahelyett, hogy a társadalom megosztására törekedne – számos jel alapján tudatosan és rendkívül felelőtlenül.

Továbbá jövőorientált és nem a múltban keresi a fellendülést, nyitott a problémákra, s nem fenyegetésként kezeli azokat. A kihívásokban elsősorban újabb esélyt és nem kockázatot lát, miközben vállalja az alkalmazkodás kockázatait és költségeit. Ez egy alapvetően alkalmazkodó képes(sé) tett társadalomban természetesen jóval könnyebb, mint egy elzárkózó, de „büszke” közegben.

Ahogy sorolta, próbáltam rávetíteni a magyar folyamatokra – nem derűlátó az eredmény. Ahogy nézem, nálunk ebből a szempontból a versenyképesség romlása megy végbe.

És akkor még külön is meg kell említeni a humántőkébe való befektetést, mint a versenyképesség egyik egyre inkább kulcsfontosságúvá váló elemét, amely három területen – az oktatásban, az egészségügyben és a kutatás-fejlesztésben követhető nyomon. Egyikben rosszabbul állunk, mint a másikban. Tény, hogy a mostani kormány intézkedései folyamatosan rombolták a fenntartható vagy éppen erősíthető versenyképesség fenti feltételeit. Miközben a szociális háló tudatos felfejtésével folyamatosan és felelőtlenül újratermelték a jövő számára is a kilátástalan szegénységben élő honfitársainkat.

Megfordítani a negatív folyamatokat e három ágazatban csak hosszú távon és nem kevés többletköltséggel lehet.

Első lépésként teljesen meg kellene változtatni a három területre szánt költségvetési források mennyiségét és minőségét. Vegyük példaként az oktatást: nagyon hosszú folyamat, amire ki lehet termelni a versenyképes munkaerőt, pedig most minden eddiginél nagyobb szükség lenne rá, hiszen az Ipar 4.0 vagy digitalizáció néven nevezett globális – s egyébként páratlan és beláthatatlan – műszaki forradalom 15 év múlva a maitól gyökeresen eltérő szerkezetű humán tőkét igényel. Erre a jövőbeni munkaerő-piaci keresletre már most készülnie kellene a teljes oktatási rendszernek, hiszen a mai alsó tagozatosok 15 év múlva fognak belépni a munkaerő-piacra.

És ellenkező esetben?

Olyan helyzetet eredményezhet, amely nagyon komoly gazdasági és társadalmi válságba torkolhat, amelynek sem az időpontját, sem a méretét, formáját nem lehet előre jelezni. Ahogyan a következő pénzügyi válságét sem, csak annyit lehet tudni, minden jel szerint lesz válság, illetve lesznek válságok a jövőben is

És akkor innen hova? Hogyan és mennyi idő alatt látja visszaszerezhetőnek a bizalmat?

Legalább egy fél generáció, de lehet, hogy még többre lenne szükség akár a legjobb esetben is. És nem is csak pénzkérdés a megoldása. A bizalom visszaszerzésének több szintje van: vissza kell állítani az állampolgárokét abban, hogy van az országnak jövőre. Ez főleg a fiatalok körében nagyon fontos felismerés és felelősség is kell(ene), hogy legyen. Nem kevésbé lényeges, hogy erősíteni kell a bizalmat a hatékony intézményrendszerben, a szakmai hozzáértésben, és – nem utolsósorban – a nemzetközi kapcsolatokban is.

Ön nagyon sokat forog nemzetközi közegben, hogyan látja, mennyire mély az a bizalomveszté Magyarországgal szemben. Hiszen az átlagember azt látja-csupán, hogy bár mintha egyre sűrűbben és hangosabba hallanának az ilyen véleményeket tükröző hangok, valójában általában kesztyűs kézzel bánnak velünk.

Én azt tapasztalatom, hogy még azok bizalmát is sikerült minimum megkérdőjelezni, akikkel számos magyar hosszú ideje nagyon szoros üzleti, s akár személyi, baráti kapcsolatokat ápolt vagy továbbra is ápol. Ezekben a körökben nem bírálnak ugyan, de egyre tartózkodóbbak, s nem tapasztalható a korábbi lelkesedésük. Emellett korábban folyamatosan új és új potenciális partnerek keresték a magyarokkal a kapcsolatot, de ma már nem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy „lehúzták a redőnyt”. Mondok egy szemléletes példát: a hivatalos brüsszeli tanácskozásokon kívül gyakorlatilag nincsenek magas szintű kétoldalú kapcsolatai a kormánynak az uniós tagországokkal. És ugyanez vonatkozik a NATO-n belüli kapcsolatrendszerre is.

A lényegesebb információkat nem osztják meg a magyarokkal, nem véletlenül tartva attól – hiszen ez többször is bizonyítást nyert –, hogy ezek az infók elkerülnek keletre és a nemzetközi bűnözői körökbe, amelyek képviselői megjelentek a kormány vagy a kormány közeli körökben, és meg nem ítélhető, de valószínűleg jelentős befolyással rendelkeznek.

A nemzetközi bűnözői hálózatba??? Nem túl kemény megfogalmazás ez?

Ilyen hálózat tagjai között lehetnek nyugat-európaiak és amerikaiak is, akárcsak spekuláns pénztőkések vagy kifejezett „terroristák”. Ebbe a körbe tartozhat a letelepedési kötvényesek egy része, de a schengeni térségre érvényes magyar vízummal ellátott mintegy négyezer orosz (vagy magát annak valló) „jutalmazott” között is biztosan lehet ilyeneket találni. Ez nemzetbiztonsági kockázat – de nem kevésbé kockázat szövetségeseink számára is. De az „egy millió új magyar állampolgárra” való töretlen kormányzati törekvésnek is minden bizonnyal vannak kétes (esetenként kifejezetten bűnöző), de biztonsági szempontból egyáltalán nem ellenőrzött tagjai.

Dől a fa?

Soha nem volt egyenes. De hogy most éppen mekkora a dőlésszöge, nem tudom. A fáknak van egy olyan tulajdonsága, hogy hosszú ideig csak kicsit dőlnek be, és a külső szemlélő számára stabilnak látszanak.

Majd eljön az a pont, amikor a gravitáció győz, s akkor egy perc alatt kidől.

Ez sokszor magától következik be, de mi van akkor, hogy felgyorsítja a folyamatot egy szélvihar, esetünkben egy nemzetközi pénzügyi válság vagy akár az, hogy Brüsszel végül úgy dönt, hogy vissza kell fizetnünk a jogtalanul felhasznált uniós támogatásokat?

Erre lát esélyt?

Utólagos visszafizetésre kevesebb a példa, mint a még ki nem fizetett tételek visszatartására, de azért nem lenne egyedülálló. Már elkezdődtek egyes ilyen esetek vizsgálatai.

És mi lesz Ön szerint a választások után?

Azt mindenki látja, ha a jelenleg kormányzó párt alakíthatna kormányt – még ha nem is kétharmaddal, hanem sima többséggel –, akkor is ugyanezt folytatnák. És ne legyenek illúzióink! Még ha egy teljesen új színű kormány is alakulhatna, akkor is rengeteg ideig tartana, temérdek pénzt emésztene fel és óriási társadalmi költsége lenne a szükséges és egyre sürgetőbb változásnak. Páratlan államférfiúi és állampolgári felelősséget igényelne, hogy ilyen drámai folyamatok békés keretek között következzenek be. Mindez akkor, amikor az idő kevés, hiszen nincs idő cikk-cakkokra, az idő vesztegetésére ma, amikor minden drámai gyorsasággal változik a világban, amelyhez hasonlóan gyorsan kellene tudni alkalmazkodni.

Pedig aki a mai világban egyszer lemarad, nehezen tud kikecmeregni a gödörből, vagy, hogy visszatérjek a kiinduló kérdésre, a szakadékból.

Ez nem 1848-49, amikor a forradalom és szabadságharc leverése után húsz évvel volt lehetőség a kiegyezésre, amit történelmileg páratlan fél évszázados modernizációt tudott beindítani. Nem is 1956, ahol – egy kettéosztott és nagyrészt zárt világban – óvatos mozgástér-bővítéssel sikerült megtartani a felzárkózási esélyt. Egy annyira nyitott gazdaságú országban, mint Magyarország, rendkívül gyorsan kell tudni alkalmazkodni, és minden sikeres alkalmazkodás elmulasztása hatalmas társadalmi és gazdasági többletköltséggel jár. Sajnos – vagy legalábbis úgy látszik, hogy – a magyar társadalom számára ez (még) nem világos. Beleértve „politikusainkat” is.

Soproni Tamás: Hogy soha ne legyünk olyan, mint a Fidesz

FüHü

2018-01-29

Soproni Tamás: Hogy soha ne legyünk olyan, mint a Fidesz

Eltelt egy év, a Momentum Mozgalom pedig mintha nyitottabbá, együttműködőbbé vált volna. Emellett pedig Papp Gergő, a párt volt kommunikációs igazgatójának kiszivárgott levele óta belső viszályokról is lehet hallani, amely miatt sokan a Fidesz első éveire asszociálnak. A sokak által emlegetett “stratégiaváltásról”, a párt konfliktusairól és a miniszterelnök-jelölt nélküliségről kérdeztük Soproni Tamás alelnököt, aki Fekete-Győr András szakállán kívül semmi hasonlóságot nem lát a Momentum és a Fidesz között.

Egy éve állt a nyilvánosság elé a Momentum Mozgalom. Azóta több változás is tapasztalható a pártnál, például sokkal együttműködőbbek lettek a korábbiaknál. Mi az oka ennek?

Az újságírók megírták, hogy stratégiaváltás van, de én nem annyira látom ezt. Az a száznegyven ember, aki tavaly januárban csinálta a Momentumot, mind fiatalok voltak, tizennyolc évestől harmincvalahányig. Nyilván volt egy generációs jelleg, de alapvetően három alapérték mentén tettük le a voksot:

teljesítményelvűség, szolidaritás és pozitív nemzetkép.

Emellett pedig egy olyan centrista gondolatban hiszünk, ami azt mondja, hogy felül kell emelkedni az elmúlt huszonhét év bal- és jobboldali megosztottságán. Ilyen szempontból a mi stratégiánk nem változott. A fiatalok könnyebben megközelíthető célcsoport számunkra, akikhez nekünk szólnunk kell és küldetésünk, hogy minél többüket bevonjuk a politikába. Nemrég volt a TizenX nevű új ifjúsági szervezetünknek az alapítója és nagyon jól sikerült, körülbelül húszan voltak a rendezvényen.

Az egyik ismerősöm, aki korábban egy szintén viszonylag új pártban dolgozott, mesélte, hogy ők három éven keresztül próbáltak meg összehozni egy rendes ifjúsági szervezetet és nem sikerült tizennyolc és huszonéves éves embereket bevonniuk. Három év alatt tudtak nagyjából tíz főt összehozni. A fiatalok természetes célközönség számunkra és azt érezzük, hogy bizony már mi is kicsit másképp gondolkodunk, mint a nálunk tíz-tizenöt évvel fiatalabbak. Nagyon fontos a politikusoknál, hogy engedjék a teret az újaknak. Én például nem szeretnék életem végéig vagy még harminc-negyven évig sem politizálni. Szerintem az nem egészséges,

a politikusoknak vissza kell menniük néha a piacra és átélni azt, hogy hogyan találkoznak az emberek a mindennapi problémáikkal.

Az ifjúsági szervezet létrehozását eredetileg is tervezték vagy csak nem számítottak arra, hogy fel fog menni az átlagéletkor harminc fölé és kompenzálniuk kellett?

Mindig terveztük, hogy bevonjuk a politikába főleg az első szavazókat. Egyébként meg hiszünk abban, hogy igazából lehetne az iskolában politizálni, ha képesek lennének arra a tanárok és jól csinálnák ezt a fajta gondolatébresztést.

És ha egyáltalán engednék.

Most is engedik sokszor, vannak olyan történelemtanárok, akik boldogan viszik a jobboldali narratívát. Tegnap is emlegettek néhány olyan tesitanárt, akinek minden alkalommal sikerül valahogy elmondania, hogy mi van a migránsokkal vagy hogy előlük kell futni.

A politikát inkább úgy kéne behozni a mindennapokba, hogy közéletről gondolkodunk és a közéleti aktivitást növeljük.

Arra akarjuk serkenteni a politikával foglalkozó fiatalokat, hogy gondolkozzunk közösen.

Tehát nem történt stratégiaváltás amiatt, hogy a párt támogatottsága 2 százalék körül stagnál?

A legtöbb közvélemény-kutatónál a biztos pártválasztók körében 3-4 százalékon állunk. Nyilván az a minimumcélunk, hogy bevigyük a fiatalok hangját a parlamentbe, ezért kell elérnünk az 5 százalékos küszöböt. Az ismertségünk országosan olyan 50 százalék körül van, így a kampány nagyon nagy lehetőség lesz nekünk, hogy minél több emberrel megismertessük az új politikai generációt szerte az országban. Most 1500 tagunk van, Kolozsvártól Londonig vannak alapszervezeteink és országszerte is közel száz van. Ezeknek most még inkább aktivizálni kell magukat. Most jöttem a kampányközpontunkból, ahol éppen arról beszélgettünk, hogy ez a bizonyos kéthetes aláírásgyűjtés hogyan fog zajlani, milyen feszített munka lesz. Az is igaz, hogy az alapszervezeteink körülbelül fele Budapesten van, de a vidékieket is meg kell mozgatni, el kell mennünk Szabolcstól Zaláig mindenhova, hogy kisegítsük a helyi szervezeteinket.

A külföldön népszerű női vonal követése sem azt célozza, hogy elmozduljon a párt arról a 3-4 százalékról? Az utóbbi időben a “nők momentuma” címszó alatt sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a nőket érintő ügyekre.

A kampánynak a fő üzenete az, hogy politikai generációt kell váltani. Célunk, hogy visszaadjuk a reményt az embereknek arra, hogy van esély egy újfajta gondolkodásra, illetve hogy utolérjük Nyugat-Európát, ami közös álmunk volt a kilencvenes évek elején. Ez a fő üzenet, de a kampányt tizennégy hétre osztottuk fel és minden hétnek megvan a maga “momentuma”, a maga témája. A múlt hétnek valóban a nők momentuma, a nők helyzete Magyarországon volt a témája. Megpróbáltuk felhívni a figyelmet azokra a problémákra, amelyekkel kifejezetten nők néznek szembe. Ez a politikában különösen megjelenik: a kormányban egyetlen egy nő sem ül és nem csak Kovács Ákos mondja el, hogy a nőknek a princípiumukat leginkább a szülésen keresztül kéne beteljesíteniük, hanem

sajnos nála magasabb rangban lévő kormányzati és állami tisztségviselők is elmondják, hogy a nők legfontosabb dolga a szülés és hogy teleszüljék a Kárpát-medencét.

Mi inkább abban gondolkodunk, hogy egy másfajta szellemiség is meg tud jelenni a politikában, ha minél több nőt bevonunk. A Momentumban például – noha nincsen kvótánk –, az elnökségen belül 40 százalék a nőknek az aránya.

És nem is lesz kvóta?

Nem tervezzük, de egyszer volt erről szó. 2016 novemberében volt egy közgyűlés, ahol erről vitatkoztunk, beszélgettünk és úgy döntött a közösség, hogy nem szeretne kvótát. Jelenleg ehhez tartjuk magunkat. Én egyébként a kvóta mellett voltam, azt gondolom ez egy eszköz arra, hogy felzárkóztassuk a politikát és akár a pártot ebben a tekintetben. Persze demokratikus gondolkodású emberek vagyunk a Momentumban, elfogadjuk a többségi döntést és ennek megfelelően dolgozunk tovább. Örülök annak, hogy a közösség ténylegesen figyel erre és vannak olyan tehetséges női politikusaink, akik így is bekerülnek az elnökségbe és a vezetőségbe.

A legszembetűnőbb változás talán az, hogy mintha visszavettek volna a megmondóemberes, “mi tudjuk a megoldást” hozzáállásból, ezzel együtt pedig kevésbé zárkóznak el másoktól.

Sosem zárkóztunk el és mindig arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ügyek mentén bárkivel együttműködünk. Az első ilyen Paks II volt, ahol ha átment volna az LMP-nek a népszavazási kezdeményezése, akkor mi is beleálltunk volna. Az ügynökakták kérdése ilyen lett volna hogyha azzal kapcsolatban sikerül elérni valamit. Amiben megmondóként viselkedünk szerintem, az az, hogy például a programunkban van rengeteg olyan elem, ami rendkívül innovatív és amiben azt gondoljuk, hogy merni kell innovatívnak lenni. Ilyen az elektronikus útdíjnak a rendszere, amely a jövedéki adót váltaná ki és egy igazságosabb eloszlású díjbefizetést jelentene az autósok esetében.

Ezt értem, viszont például régebben szó sem volt arról, hogy az egyéni választókerületekben hajlandóak visszalépni az erősebb ellenzéki jelölt javára. Ahogyan arról sem, hogy nem fog egyedül kormányozni a Momentum.

Azt gondolom, hogy 2018-nak nagyon sok tétje van. Az egyik fontos tétje ennek a választásnak az, hogy ténylegesen kit akarunk ellenzéknek. Akarjuk-e, hogy a fiatalok hangja bekerüljön a parlamentbe vagy azt gondoljuk, hogy az az ellenzék, aki most bent van, az el tudja végezni azt a munkát, ami ahhoz szükséges, hogy közép-rövidtávon leváltsuk a Fideszt. Az elmúlt nyolc év azt bizonyította be, hogy nem, nem képes erre, ezért új hangoknak kell erőt adni. A másik viszont az, hogy lesz-e kétharmada vagy többsége a Fidesznek.

Morális felelősségünk van a Momentumban, hogy ha lehetőségünk van ezt megakadályozni, akkor mindent megtegyünk.

Hogy akkor bizony visszaléptessük jobb, tisztességes jelöltek számára a mi jelöltjeinket, ha nem a miénk éppen a legerősebb egy körzetben.

Mondhatjuk akkor, hogy megszólalt a lelkiismeretük?

Nem mondhatjuk, mert a visszaléptetésekről mindig is úgy nyilatkoztunk, hogy nincs itt az ideje még erről beszélni. Még mindig nem tudjuk, hogy mekkora párt leszünk márciusban, kik lesznek a legerősebb jelöltjeink. Lakatos Béla, Ács polgármestere például könnyen a legerősebb jelölt lesz az ő körzetében. Nagyon örülnék annak, hogyha mások is ugyanúgy gondolkodnának mint mi, azaz a Fidesz kétharmadának megakadályozása érdekében ők is felelősségteljesen visszaléptetnék a jelöltjeiket. Mi ezt meg fogjuk tenni.

Feltétel nélkül?

Így van. Nem kell koordinálni, egyoldalúan kell visszaléptetni. Remélem, hogy mások is ebben gondolkodnak.

Hol látnak esélyt a visszalépésre jelenleg?

Fontos ezt felmérni, de az esetleges visszalépések márciusban lehetnek aktuálisak, akkor tudunk majd erre választ adni.

Néha azért előfordul még, hogy egy-egy ötletet úgy adnak elő, mintha feltalálták volna a spanyolviaszt. Amikor kiírták a bulinegyedes népszavazás időpontját, akkor pont önnek volt egy közleménye, amelyben azt a megoldást javasolta, hogy a helyi szórakozóhelyek bevételéből nyílászárócsere programot kéne indítani, ezzel növelve a lakások hangszigetelését. Próbált már aludni éjszaka a bulinegyedben?

Igen. Itt fontos tudni, hogy ez egyetlen egy elem, ami ki lett emelve abban az üzenetben. Viszont tegnap volt egy összeülésünk a szakpolitikai stábnak azzal a részével, akik ezzel foglalkoznak és a bulinegyed minden problémáját átfogó programot fogunk lerakni az asztalra február elején, még a népszavazás előtt. A fő probléma itt az, hogy a megoldás amit javasolnak – hogy éjfélkor zárjon be minden –, megölné a bulinegyedet, tönkretenné az egész lakóteret, a lakóközösségeket. Klasszikus XX. századi megoldás, hogy ha valami nem megy vagy valamivel van baj, akkor tiltsuk be. Ez nem járható út.

A legbosszantóbb ebben az, hogy valamiért az önkormányzat meg a hatalom azt állítja, hogy itt valahol a szórakozóhelyek néznek szembe a lakókkal, holott ez nem igaz.

A szórakozóhelyeknek és a lakóknak közös érdekük, hogy nyugalom legyen ezen a környéken, és az önkormányzattal néznek szembe, amely nem végzi el a munkáját.

Főleg az idősebbektől hallom, hogy a Momentum első éve kísértetiesen hasonlít a Fidesz kezdeteire, pláne most, a belső hatalmi harcokról szóló cikkek után.

Fekete-Győr András szakállában sokan felismerni vélik Orbán Viktor korai szakállát, de én ennél közelebbi hasonlóságot nem látok. Sőt, 2017 elején elhívtunk egy rendezvényre három olyan volt fideszest, akik a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején fontos pozíciókat töltöttek be a pártban. Megkérdeztük őket, hogy hol csúszott félre ez az egész, hogy történhetett meg az, hogy egy alapvetően pozitív kezdeményezés, amely sok fiatalt bevonzott a politikába, ennyire romlott lett és mocskos. Ennek megfelelően

próbáltunk belső garanciákat alkalmazni arra, hogy ne történhessen meg az, amit ott megtörtént.

Mondok egy példát: nálunk az elnökség minden tagját külön választja a küldöttgyűlés. Az elnöknek, illetve az alelnöknek semmiféle extra döntési jogköre nincs, egyedül adminisztratív jogkörei vannak pluszban. Az elnökség testületként funcionál, az elnöknek ilyen módon nincsen kiemelt szerepe. A másik amit tanultunk tőlük, hogy mire kéne odafigyelni, azok a pénzügyek.

Ha beszélünk egy közepes adományozóval, akkor nagyon fontos, hogy soha ne ugyanaz a kör menjen a tárgyalásra, hanem mindig más emberek, hogy ne kötődhessenek, a pénzemberek ne tudjanak megvásárolni valakit,

még ha az nyitott is lenne erre. Rengeteg ilyen belső kontrollt próbálunk meg bevezetni, amivel megakadályozható az, hogy mi soha ne legyünk olyan, mint a Fidesz. A belső viszályokra visszanézve pedig: szakmai viták vannak. A kampány indításával kapcsolatban nyilván voltak szakmai viták. Ezt nem lehet összekeverni a hatalmi harcokkal.

Ugye nincs miniszterelnök-jelöltje a Momentumnak, de hogyan is nézett ki ez a döntés a párton belül, hogy ne legyen miniszterelnök-jelölt?

Nagyon hosszú gondolkodás volt arról, hogy akarunk-e miniszterelnök-jelöltet, akarunk-e belsőt, akarunk-e kívülről – és volt ez a koncepció is. Valami hetvenvalahány százalék szavazta meg ezt a gondolkodást, a csapatkoncepciót.

Nem azért lett végül a csapatkoncepció, mert mégiscsak van rivalizálás ön és Fekete-Győr között, viszont egyikük sem akarja, hogy szétszakadjon a párt, ezért belementek egy kompromisszumos megoldásba?

Nem, de őszintén mondom, hogy én sem szerettem volna miniszterelnök-jelölt lenni. Papp Gergő kiszivárgott levelében nagyon sok hülyeség volt, legalább kilencven százalék, de az volt az egyik legnagyobb hülyeség, hogy én miniszterelnök-jelöltségre pályáznék. Erről tényleg szó sincsen.

Egyébként alkalmasabbnak gondolja magát a miniszterelnök-jelöltségre, mint Fekete-Győr András? Ön egyrészt HÖK-ös is volt, amiről tudjuk, hogy a politika előszobája, illetve volt már 2014-ben az Összefogás egyéni jelöltje is.

Nagyon tisztelem Andrásban, hogy ő is felismerte, hogy nem biztos, hogy egészséges ha valaki huszonévesen miniszterelnök-jelöltséget vállal. Ahogyan ő is, én is a csapatban gondolkodom és

a miniszterelnök-jelöltség, főleg azoknál a pártoknál, amelyek még nem kihívói a Fidesznek – ilyen mondjuk az LMP vagy az Együtt –, teljesen a választók áltatása, becsapása.

Mi inkább arról szeretnénk beszélni, hogy abban a csapatban, amelyet szeretnénk, hogy Magyarországot vezesse, ott lenne Lakatos Béla, aki a leghitelesebb cigány politikus Magyarországon, vagy ott lenne éppen Donáth Anna, aki korábban civil szervezetekben végzett komoly munkát. Azt bemutatni, hogy ez egy sokszínű közösség, amiben soha nem fordulhat elő két dolog. Egyrészről az nem fordulhat elő, hogy csak egy társadalmi réteget képviseljen, mint mondjuk a Fidesz, amely csak a fehér, jómódú, keresztény férfiak érdekeit képviseli.

A másik dolog ami nem fordulhat elő, hogy egyszemélyi vezetés legyen, amit pedig már más pártokban is láttunk, akár a baloldalon is. Mi nem akarunk személyi kultuszt felépíteni semmiképp. És nem csak Fekete-Győr Andrásra, hanem senkire nézve nem akarunk. Amikor majd a Momentum miniszterelnököt ad ennek az országnak, akkor is az lesz a fontos, hogy ez az ember csapatban, közösségben gondolkodjon.

Nem császárt választunk Magyarországon, mint ahogy Orbán Viktort szokás, hanem egy vezetőt. És a vezetőnek tulajdonsága az is, hogy közösségben és csapatban gondolkodjon.

Auschwitzban és a Don-kanyarban állítanák fel a Horthy-szobrot a kétfarkú kutyák

Interjúk

Kardos Ernő

2018-01-28

Auschwitzban és a Don-kanyarban állítanák fel a Horthy-szobrot a kétfarkú kutyák

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) is állítana szobrot Horthy Miklósnak. A párt vezetője Kovács Gergely azt is elárulja a Független Hírügynökségnek, hogy készülnek a parlamenti választásokra, eddig 58 körzetben állítottak jelöltet. A képviselői munkában a legvonzóbbnak a kiváló országgyűlési büfét tartják. A viccpártok egyébként a világban több helyen is szép sikert érnek el, évekkel ezelőtt Izlandon Jón Gnarr, a „Legjobb párt” színeiben választást is nyert azzal, hogy mindenkinek jegesmedvét ígért, s felvállalta a könnyű drogok liberalizációját. A szerb államfő-választáson Luka Maksimovic is előkelő helyen szerepelt, többször kijelentette, hogy megvesztegethető, a diplomáját vásárolta, és nem ért a politikához. (Nem tévesztendő össze Schmitt Pállal)

Úgy láttam, hogy még önök is felkapták a fejüket, amikor kiderült, hogy Horthy lelki üdvéért a holokauszt emléknapon akartak imádkozni. Ennek ellenére már jelezték, hogy egyetértenek azzal, ha szobrot állítanak Magyarország egykori kormányzójának! Gondolja, hogy ez megoldaná a problémát?

Persze, ezt az ország szempontjából fontos, stratégiai kérdést mi már korábban megoldottuk. Nem úgy, mint akik az említett közös emléknapot tervezték, s véletlenül kiment a fejükből, hogy a dolgok nálunk mindig összefüggenek. Arra gondoltunk ugyanis, hogy a kormányzó úrnak nem is egy, hanem két szobrot kéne állítani, az egyiket a Don kanyarba, a másikat pedig Auschwitzba. Így talán méltó módon, a hely szellemének megfelelően lehetne emlékezni rá.

Ez jó ötletnek tűnik, de nincs kicsit messze a két tervezett emlékhely?

Kicsit messze van, de mi azt semmiképp nem szeretnénk, ha valaki bármelyiket Magyarországhoz akarná csatolni. De hogy ezt a problémát is megoldjuk – ha hatalomra kerülünk – akkor azokat, akik a helyszínen akarnak emlékezni, egyszerűen teleportálnánk a két helyszín valamelyikére. De a hazaportálás már saját költségen menne. Ezen kívül lehetne távkoszorúzni is, ez már kicsit húzósabb lenne.

A Kétfarkú kutyáknak már aligha lehet pénzügyi gondja, hisz a nemzetközi bíróság kötelezte a magyar kormányt arra, hogy magas összegű büntetést fizessen önöknek. A hatóságok ugyanis megsértették a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot. Ez nagy siker?

Feltétlen, de ne felejtse el, a strasbourgi bürokraták közben hazaárulást követtek el, mert a magyar emberek feje felett eldöntötték, hogy a magyar emberek nem korlátozhatják szabadon a magyar emberek jogait. Jelen esetben az egyik magyar nem foszthatja meg a másikat a véleménynyilvánítási jogától. Ki hallott már ilyet?

Emlékszünk ugye, hogy a nemzetközi bírói ítélet a menekültügyi népszavazás idején történtekre vonatozott. Az ön pártja kidogozott egy okostelefonos alkalmazást, amelynek segítségével a támogatóik nyilvánosságra hozhatták az érvénytelen szavazatukat. Be akarták mutatni, hogy a tiltakozó állampolgárok milyen ötletes krikszkraksz segítségével oldják ezt meg?

Igen, több ezren letöltötték az telefonos alkalmazást, közülük sokan nyilvánosságra is hozták az érvénytelen szavazatukat. Szóval valamivel többen, mint ahányan a nemzeti konzultációs kérdőíveket visszaküldték. És valóban nagyon ötletes firkálmányokat láttunk. Különben az egész azért jutott eszünkbe, mert elterjed, hogy csalások lesznek a szavazatszámlálásoknál. Így jutott eszünkbe, hogy le lehetne fotózni az érvényteleneket.

Önök a népszavazásra úgy buzdítottak, hogy „hülye kérdésre hülye válasz”! Nem lehet, hogy emiatt jelentették fel önöket?

Nem tudom, de azt igen, hogy a feljelentő valami „KG-né” monogramú Fidesz-közeli személyiség volt, aki a teljes nevét szemérmesen elhallgatta, de valamelyik kerületi választási bizottságban foglal el nagyon jelentős pozíciót. Egy időben azon is gondolkodtam, hogy ezekkel a kezdőbetűkkel a feleségem is lehetne. Ami viszont biztos: a Jobbik kérte, hogy emeljék jó magasra a büntetést. Így lett ötszázezer forint.

Ami takarékosságnak is felfogható, mert most visszakapják, így aztán – ha nem is nagy lábon, – de egy párt már meg tud élni.

Ez csak részben igaz, mert első körben a büntetésünk félmillió forint volt, amire persze nem volt pénzünk, ezért elkezdtünk gyűjteni. Össze is jött a pénz. De közben a hazai bíróság levitte a bírságot százezerre. Viszont a támogatók úgy értették, hogy még többet kell fizetni, akkor küldtek újra háromszázezret. Így aztán mi most minden befizetett büntetés visszakapunk, ezen felül a bírósági ítélet miatt kapunk még 3 ezer eurót is. Utólag azt mondhatom, hogy az egész remek befektetésnek bizonyult. A végén a magyar kormány még tényleg gazdaggá tesz bennünket.

De nehogy azt higgye, hogy dúsgazdagok vagyunk, hiszen állandóan újabb büntetések érkeznek. Ráadásul jön majd a kampány, szükség lesz választási plakátokra, szórólapokra. Erre biztos nem lesz elég pénzünk, tehát ne gondolja bárki, hogy tele vagyunk dohánnyal. Pedig nálunk mindenki ingyen dolgozik, a jogász is, aki fizetés nélkül megnyerte nekünk a pert Strasbourgban. Ugyanezt a munkát a kormánypártok ismerős ügyvédi irodákkal 50 ezer forintos percdíjért végeztetik.

De azt tudja, hogy a Pesti Srácok szerint a „nihilista kutyapárt” mögé felsorakozott a strasbourgi bíróság?

Persze, hiszen minden bírónak küldünk egy kétfarkú kutyás pólót, feltehetően ezért ítéltek a javunkra. Más oka aligha lehet.

Sokszor elmondta már, hogy önök mögött Soros-Simicska eltitkolt közös gyermeke áll, de azt tudjuk, hogy mindkét szülő nagy barátja volt Orbán Viktornak.

Ezért volt nagyon vicces az a plakát, amelyen Soros bábként mozgatja Gyurcsányt, Simicska pedig Vonát. Hiszen köztudott, hogy előtte mindketten Orbánt mozgatták. Tudja, ezért is nagyon nehéz nálunk vicces pártot csinálni, mert a komolyan politizálók annyi röhejes dolgot csinálnak.

Országos listák állítását tervezik, máris 58 helyen van jelöltjük. Tehát eldőlt, lehet majd szavazni a Kétfarkú Kutya pártra?

Még össze kell szedni az aláírásokat, 27 körzetben 500-500 aláírást, elég sok a passzivistánk. Állandóan újabbak jelentkeznek, bízom benne, hogy sikerül.

Nem félnek attól, hogy ha veszélyeztetnék a Fidesz győzelmét, akkor az Állami Számvevőszék önökre is rászáll?

A számvevőktől mi természetesen nem félünk, teljesen jóban vagyunk velük. Pár héttel ezelőtt küldtünk nekik egy ezrest. Részben előlegnek, mert később hátha mégis meg akarnának büntetni, másrészt pedig azért, hogy a tiltott ÁSZ finanszírozás megvalósuljon. De aztán visszaküldték nekünk a pénzt, tehát büszkén mondom, hogy mi vagyunk az egyetlen párt, amelynek pénzt küldött az Állami Számvevőszék. Remélem, a jó viszony megmarad a továbbiakban is.

A közelmúltban bejelentették, hogy Rózsa Sándor Népi Kampánypénz Tékozló Alapot létesítettek a nép boldogítására. Igaz a hír?

Igen, de ezt az alapot nem mi, hanem a magyar állam hozta létre. A kampányban különösen nagy összeget, 150 – 600 millió forintot kap minden párt, feltéve, ha összeszedi a megfelelő számú aláírást. Lényegében ezért szoktak az emberek pártot alapítani, hogy a nevezett összeget hazavigyék. Négy éve legalábbis még nagyon sok olyan párt indult a választásokon, amelynek vezetői csak a pénzt akarták zsebre vágni. Mi azt gondoltuk, hogy ha a nekünk járó támogatást mi is csak ellopnánk, ahogy a többiek, akkor az nem lenne elég vicces. Ezért szokatlan módon inkább értelmes dolgokra szeretnénk költeni a kampánypénzt. Erre írtuk ki a „Rózsa Sándor” pályázatot, amelyre eddig 120 pályamű érkezett, tervezünk kutyafuttatót, de lesz könyvtár Angliában élő magyaroknak, színházi előadások, filmvetítések, de építünk buszmegállót is.

De ha bejutnak a parlamentbe, akkor mit szeretnének ott csinálni, mi a programjuk?

Ha megnyerjük a választást, akkor fél évre azonnal elmennénk nyaralni – ezt a választási ígéretünket nagyon szigorúan betartanánk.

Úgy látom, önök szívesen vállalják a viccpárt jelzőt, de a rajongók is nagyon díjazzák a szövegeiket. Egyik támogatójuk azt írja az interneten, hogy „hajrá kutyákok, irány a parlament”. Így hátha sikerül egy kis komolyságot és őszinteséget vinni a közröhej falai közé. Ez a cél?

Csak ismételni tudom, hogy a többi párt lassan már tényleg viccesebb, mint mi vagyunk, de ha már elveszik a humoristák munkáját, akkor viszont mi komolyan beszállunk a politizálásába.

De nem tartanak attól, hogy a szigorú Kövér László nem szereti sem az egyfarkú, sem a kétfarkú kutyát a parlamentben, esetleg ki is tiltja önöket?

Tudomásom szerint Kövér László a mai parlament elnöke, de hol lesz ő már a választás után. Ráadásul mi egyfős országgyűlést képzelünk el, teljesen felesleges közel kétszáz ember, hisz úgy is azt történik, amit a kormány akar. Tehát bőven elég lenne egy valaki, aki egy emberként szavazná meg a kormányzati előterjesztéseket. Nem kéne feleslegesen fűteni az épületet, nem lenne tumultus, lökdösődés.

A programról többet is elmondana? Mint amikor békemenetet kezdeményeztek az oroszok és mindenki más ellen, s kiírták a molinóra, hogy nem leszünk gyarmat? Ez a lényeg?

A programunk már elég részletes, lefedi az élet minden területét. Biztosan megszüntetnék a betegségeket, ez gondolom, sok embernek fontos. De ha valaki nem akar munkába vagy iskolába menni, akkor automatákból hozzájuthatna azért könnyebb betegségekhez. Hosszabb távú terveink közé tartozik a pénz megszüntetése; az államadósságot kisorsolnánk lottón, hogy csak egy ember tartozzon, ne egy egész ország. Paks maradna, de az atomerőmű energiájával erős fényű lámpákat működtetnénk, amelyek felhasználhatóak napelemek megvilágítására. Ami megújuló energiának számít. Ezen kívül szavazati jogot kapnának a kutyák, megnövelnénk a nap élettartamát.

Hol marad az örökélet és az ingyen sör, ebből az ígéretből visszaléptek volna?

Fenntartjuk az ígéretet, sőt: örökélet plusz húsz évre emeltük, emellé programba vettük az örök fiatalságot, s persze az ingyen sörből sem engedünk.

Minden komoly párttól meg szokták kérdezni, hogy kivel akarnak összefogni. Ez önöknek azért sem könnyű, mert sem egyfarkú, sem háromfarkú, kutyapárt sincs, de még csak macskapárt sincs. Mi lesz így?

Talán majd létrehozunk néhány újabb pártot, hogy velük össze tudjunk fogni. Különben az elmúlt másfél évben, amikor utcakövet, vagy padot festettünk, netán valamit felújítottunk, akkor a többi pártot hiába hívtuk. Most, hogy esetleg szükség lehetne az összefogásra, most mi nem megyünk. Talán Juhász Petinek segítünk az V. kerületben, ahol Horváth Adrist indítjuk, aki a legrosszabb politikus a világon. Továbbá 40 körzetben nem indulunk, tekinthetik ezt is nagyvonalú együttműködésének.

Azt tudható már, hogy ki lesz a kétfarkúak miniszterelnök-jelöltje?

Ezen sokan gondolkodtunk, hogy a barátnőm legyen vagy inkább az apám, de a legtöbb érv a kutyám mellett gyűlt össze. Tehát egy barna labrador vezetheti a listát.

A rendszerváltás óta eltelt évtizedek azt mutatták, hogy a parlamentben még azok is elvesztették a humorukat, akiknek korábban volt. Nem félnek ettől a szakmai ártalomtól?

Egyáltalán nem, sőt el akarjuk érni, hogy minden pártnak legyen humora. El tudnám képzelni, hogy a pulpitusról Kövér László harsány röhögés közben vicceket mesélne a szocialista frakcióvezetőnek. Esetleg fordítva.

Van példaképe a világban a Kétfarkú kutyapártnak? Mi lehet egy ilyen párt legnagyobb sikere?

A német viccpárttal jóban vagyunk, programja szerint Die Partei – amely a berlini fal újjáépítését is a programjába vette – az összes német pártot kiröhögi, és borsot tör az orruk alá; nekik van képviselőjük az unió parlamentjében is, de a tartományi ülésekben is. Velük megegyeztünk, hogy a választások idején mi is segítettünk nekik, amit ők viszonoznak majd, ha nálunk lesz választási kampány. Az aláírásgyűjtés időszakában valószínű, hogy sok németet küldünk Felcsútra, a világ más részén már csináltak néhány botrányt.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a viccpártok akkor erősödnek meg, amikor az ellenzék gyenge. Léteznek a világban viccpártok, de olyanok, amelyek hasznos munkát végeznek, mint mi a gerillakertészkedéssel, meg városfelújítással, kövezetfestéssel, meg valódi álhírlap készítésével, nos, ilyet sehol nem ismerek.

Most a csúcson vagyunk

Interjúk

Bóta Gábor

2018-01-27

Ifjabb Richter József, és a felesége, Marrylu Arany Bohóc-díjat kaptak a világ legfontosabb cirkuszfesztiválján, Monte-Carlóban. Ráadásul a közönségdíjat is ők érdemelték ki. A hetedik generációra visszavezethető ifjú artistaművész öt évig teniszező akart lenni, de aztán hiányzott neki a manézs világa. A legnagyobb magyar utazó cirkusz, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója.

Ha jól tudom, azzal mentetek ki Monte-Carlóba, hogy meg szeretnétek nyerni ezt a fesztivált.

Igen nagyok voltak az elvárások. Többen mondták, hogy nekünk most el kell hoznunk az aranyat. Hiszen tíz évvel ezelőtt, ez a bátyámnak, Richter Flóriánnak, eddig egyedüli magyarként, már sikerült. Igen nagy volt a nyomás rajtunk, ezért is volt nehéz teljesíteni.

Három számmal rukkoltatok elő Monte-Carlóban. Ezek nagyjából azok, amiket tavaly az utazócirkuszotokban, a Magyar Nemzeti Cirkuszban láttam? Egyáltalán, az első díj mind a három produkcióért járt, vagy azok közül egyért?

Ezt nem határozták így meg, hanem azt mondták, hogy a feleségem, Marrylu és én, ifj. Richter József, kapjuk az Arany-Bohóc-díjat és még a közönség díját is kiérdemeltük. Igen, ezeket te láttad tavaly a cirkuszunkban. Kivittük azt a számunkat, amiben 32 állat szerepel, például zebrák, lámák, struccok, elefántok, lovak. Ott volt az a lovas attrakciónk, amivel már Budapesten is sikerült nyernünk a nemzetközi cirkuszfesztiválon, és bemutattuk a Pas de deux számunkat, amiben két vágtázó lovon állok, és a feleségemet emelem, aki még mindenféle mutatványokat hajt végre. Négy napig tartott a verseny, minden nap kétszer, tehát összesen nyolcszor léptünk fel, és valamennyi számunkat felállva ünnepelte a közönség, sőt a zsűri is.

Szerinted mi az, amivel ekkora sikert arattatok?

Azt mondták, hogy ennyi egzotikus állatot egy manézsban még nem láttak, a Pas de deux produkcióban pedig azt tartották fontosnak, hogy nem vagyok oda csatolva a lovakhoz, semmilyen biztonsági öv nem volt rajtam, miközben vágtáznak velem meg a feleségemmel. Még hajtó sem volt, aki az ostort fogta volna. És közben van fejenállás, kézenállás, a feleségem áll a fejemen is, miközben rohanunk a lovakkal. Olyan a produkció, amit jelenleg valóban más nem tud bemutatni a világon, és a több állattal előadott lovas akrobata számunk is igen látványos.

Te végül is egy monte-carlói nagydíjas számba házasodtál be, hiszen az olasz Caselly család bámulatos elefánt produkciója, benne az azóta feleségeddé lett Marrylu-val, néhány éve már első díjat kapott.

Igen, de az egy teljesen más produkció volt, abban, amit mi most bemutattunk, semmilyen olyan elem nem volt, amivel ők korábban nyertek. Azért azt hadd mondjam el, hogy most már a Richter család összesen négy díjat kapott Monte-Carlóban, két ezüstöt és két aranyat. Édesapám valaha ezüstöt kapott, majd a testvérem először ezüstöt és később aranyat, és most rá tíz évre, nekem az aranyat megint sikerült hazavinnem Magyarországra. Összesen két Arany Bohóc-díj van Magyarországon és mindkettő a Richter családban.

A testvéred segített a felkészülésben?

Most már nem, de korábban, amikor visszatértem a cirkuszhoz, az ő csoportjába, a Flórián csoportba kerültem bele. Utána onnan én kiváltam, és egyedül alapítottam meg a saját csoportomat. Tehát sokat köszönhetek neki is.

Igen régi artistadinasztia tagja vagy…

Hetedik generációra vezethető vissza az artistadinasztiánk. Hatalmas dolog, hogy ez a tradíció ennyire sikeresen megy tovább. Édesapám kint volt velünk Monte-Carlóban, és ő hajtotta a lovakat a lovas akrobata számban.

Abszolút belenőttél a lovak világába?

Belenőttem, igen, de volt egy kis kitérő. Öt évig versenyszerűen teniszeztem, teniszezőnek készültem. Úgy volt, hogy nem leszek artista. Sőt, most a sors fintora, hogy Fucsovics Márton Ausztráliában hatalmas sikereket ért el. Ő az én korosztályom, vele együtt teniszeztem. Neki most Melbourne-ben sikerült babérokat aratnia, nekem pedig Monte-Carlóban.

Miért hagytad abba teniszezést, és miért mentél vissza a cirkuszhoz?

Úgy éreztem, hogy a teniszezés nem az én életformám, hiányzott a cirkusz világa.

Gyerekkorodban már felléptél?

Igen, de aztán volt egy ismerősünk, aki teniszezett, és 11-12 éves koromban így jött az az ötlet, hogy teniszezzem. Édesapám azt mondta, hogy amit a cirkuszos életben el lehet érni, azt ő meg a testvérem már elérte, nehéz lesz nekem boldogulnom, utolérnem őket, ezért gondolta, hogy valami más pályára menjek. De ezek szerint most mégis nekem is sikerült ez a pálya.

Gyerekkorodban is lovas számban vettél részt?

Lovas számban, amit tudtam, csináltam, például a lovon álló testvérem vállára álltam, persze biztosító kötéllel. Megfogott a porond hangulata, és hiába terveztük másként, nem tudok tőle szabadulni.

Egy ilyen díj sok külföldi meghívással járhat, de neked ott a saját cirkuszod, a Magyar Nemzeti Cirkusz, akkor most mi lesz?

Hát igen, most az a kérdés, hogyan tovább. Amit artistaként el lehet érni, azt elértem. A monte-carlói első díj felett szerintem nincs semmi. Nyilván állami kitüntetések még vannak Magyarországon, ha majd netán én is kapok, akkor nagyon örülök neki. Most igazgatóként szeretném tovább építeni a Magyar Nemzeti Cirkuszt, hogy bebizonyítsam, a klasszikus cirkuszt is lehet igen magas színvonalon művelni.

Korábban le is írtam, hogy a tavalyi műsorotok a világ bármelyik cirkuszában megállhatná a helyét. Hogyan lehet még növelni a színvonalat, honnan lesz erre pénzed?

Mindig lehet fejlődni, mindig van jobb, szebb. Ameddig csak egyetlen előadáson is van egy üres szék, addig lehet növelni a nézőszámot is. Idén is szeretnénk egy fantasztikus műsort összerakni. Most, hogy ez a díj megszületett, már a címe is megvan, Arany Bohóc a porondon. Tudom, hogy nehéz lesz túlszárnyalni a tavalyi programot, de megpróbáljuk.

Ugyanúgy, mint eddig, turnéztok Magyarországon?

Ahogy szoktuk, Budapesten kezdjük a szezont márciusban, és megyünk azokba a városokba, ahová járni szoktunk.

Ugyanúgy megy minden tovább, mint eddig, ez a díj nem változtat semmin?

Ez egy erkölcsi elismerés, de az életemet nem fogja megváltoztatni. Nyilván most rengeteg ajánlatot kapunk a világ számos pontjára, de ennyi állattal nehéz utazni, körülbelül 60 állattal érkeztünk Monte-Carlóba. Most a csúcson vagyunk, mindenki minket dicsér, ezt élvezzük. Amúgy pedig olyan műsort kell csinálnunk, hogy folyamatosan magas nézőszámmal tudjunk dolgozni, ha csak egy-két hónapig nem menne jól, akkor akár bezárhatnánk. Tudod, hogy mi nem kapunk állami támogatást, nekünk mindent saját erőből kell megoldanunk.

Kádár János tehetségesebb volt, mint Orbán Viktor

Interjúk

Lendvai Péter

2018-01-27

Kádár János tehetségesebb volt, mint Orbán Viktor

Alávetettségben senki nem szeret élni, de mivel az évszázadok során ehhez szoktatták az urai, elfogadják, azt gondolják, hogy ez a dolgok rendje. Alkalmazkodik, elfogadja és megkeresi a kiskapukat. Az egész Kádár-rendszer alatt ezt tanulta a magyar lakosság, azt hogy hogyan lehet az egyéni érdekérvényesítés útjait megtalálni. Kádár János szerinte tehetségesebb politikus volt, mint Orbán Viktor, olyan stratégiai kompromisszumot kötött a magyar néppel, ami hosszú távon működőképes volt. Interjú Vásárhelyi Máriával.

Haraszti Miklós azt nyilatkozta, hogy amennyiben kétharmada lesz a Fidesznek, maga alá fogja gyűrni az internetet is. Ön szerint is így lesz?

Egészen biztosan megpróbálja tovább növelni média befolyását, hiszen Orbán ezt meg is mondta, nem árul zsákbamacskát. Elmondta, hogy a televíziós piacon újabb bástyákat szeretne bevenni, hogy a jelenleginél nagyobb magyar tulajdoni hányadot akarnak, ami náluk egyenlő a Fidesz tulajdonnal. Itt az RTL Klubnak van félnivalója. Már korábban is tettek kísérletet a megszerzésére, erről beszélt Simicska Lajos is. Arról, hogy Orbán a Roszatommal akarta volna felvásároltatni a csatornát. Állítólag Orbán és Simicska szakításának hátterében is ez állt. De az eddigi kísérletek kudarcba fulladtak, márpedig a miniszterelnökről tudhatjuk, hogy a kudarc csak fokozza harci kedvét. Tehát nyilvánvaló, hogy az RTL Klub az egyik fő célpont, a másik pedig az internet. Az Index, ma Simicska Lajos tulajdonában van, de nem biztos, hogy újabb kétharmados Fidesz többség esetén Simicska továbbra is zsákszámra fogja önteni a pénzt a médiabirodalmába. Már csak azért sem, mert a befektetett összeghez képest – az Indexet kivéve – nagyon alacsony a hatékonysága. És tartok tőle, hogy

ha akarják, akkor az Indexet is meg fogják szerezni, vagy ha nem, akkor tönkreteszik, mint a Népszabadságot.

Maradna még néhány kisebb portál, a hvg.hu, a 24.hu, vagy a 444.hu, amelyeket viszonylag sokan olvasnak, de ez pont az a réteg, amelyről a Fidesz pontosan tudja, hogy nem érdemes erőfeszítéseket tenni a meghódítása érdekében, mert immunisak a Fidesz propagandával szemben. Ezekre a médiumokra úgy tekintenek, mint egy gumiszobára, ahol „kiőrjönghetik” magukat a liberálisok. Itt tehát az egyetlen nagy falat az Index, de mint mondtam, ha akarják- mindenféle nemtelen eszközök bevetésével -, meg fogják szerezni.

Haraszti arra is utalt, hogy területileg is megpróbálják majd korlátozni az internet létezését, úgy, hogy például ne lehessen külföldön lévő szerverről működtetni. És persze nem lehet Észak-Koreát csinálni Magyarországból, de félelmet lehet kelteni.

Igen, lehet félelmet kelteni. Mint ahogy az is nagyon eredményes volt, ahogy az egész ellenzéki médiát lényegében gettóba zárták.

Ma már a lakosság többségéhez csak a kormánypropaganda jut el; a kormánnyal szemben kritikus hangot megütő médiumok közül a tömegekhez már csak az RTL Klub 10-15 perces híradóblokkja jut el, de azt azért lássuk be, ez a negyedóra nem csinál nyarat. Ennyitől még egy rendszer sem omlott össze.

De lám, még ez is zavarja őket, ezt is meg akarják szüntetni. Ami a külföldről működtetett szerverek tilalmát illeti, Európai Uniós tagként azt híhetnénk, hogy ilyen nem fordulhat elő, de mi már annyi mindenről gondoltuk azt, hogy azt már nem lehet megcsinálni, aztán egyszercsak mégis megcsinálták…

Csak kreatív jogalkotás kell hozzá…

Persze, és az Orbán kormány okkal nem fél az Európai Uniótól, az Európai Unió ugyanis eddig, valljuk be őszintén, a magyar demokratákat mindig cserbenhagyta.

Amikor Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy nemzeti kézbe kell venni a médiát, igazán nem tudom mire utalt, hiszen az ön által említett RTL Klubon kívül lényegében minden magyar kézben van…

Először hadd reagálják erre a nemzeti szóra. Nekem régi mániám, hogy küzdeni kellene a nyelv Fidesz általi megszállása ellen.

Itt minden és mindenki nemzeti, ami hozzájuk tartozik, és minden nemzetietlen, ami nem az övék. Miközben mindannyian ehhez a nemzethez tartozunk, senkinek nincs joga a másik ember nemzeti elkötelezettségét megkérdőjelezni.

Sajnos, az egész média- és politikai elit átveszi a „Fidesz magyart”, ami egyben gondolkodást is jelent, ami itt és most azt jelenti, hogy a nemzeti oldal a Fidesz, mi meg vagyunk a nemzetietlenek. Én ezt legalább olyan károsnak tartom, mint az egész Fidesz-propagandát. Egyszerűen magunkat zárjuk ki a nemzetből. Nekem ne Orbán Viktor mondja meg, hogy nemzeti vagyok-e vagy sem. A Fidesz többek között azért is olyan sikeres, mert a demokratikus oldal átveszi a fogalom-használatát, a szókészletét. Ma már nincsenek egyszerűen „emberek”, csak „magyar emberekről” vannak, nincsenek menekültek csak migránsok. Ez

a nyelvi gyarmatosítás olyan eredményes volt, mint a Harmadik Birodalomban; akkor is ez volt a siker egyik kulcsa. Az, hogy az emberek gondolkodását, lelkét a nyelven keresztül megszállta a hatalom. És hiába tudjuk, hogy így volt, most önként hajtja fejét ebbe a járomba a politikai és véleményformáló elit egy része.

Ön szerint, ha nem használjuk ezeket a fogalmakat, nem hagyjuk ezt a nyelvi megszállást, az elegendő lett volna Orbán Viktor rendszerével szemben?

Elegendő persze nem lett volna, de valami lett volna, ha nem vesszük át a Fidesznek ezt a gyűlölködő, aljas, hazug szóhasználatát. Mert, aki hazug szavakat használ, az hazudik.

Mondana példát?

Itt van például a migráns szó. Mindenki tudja, hogy vannak migránsok, bevándorlók és vannak menekültek. Pontosan tudjuk, hogy akik 2015-ben Magyarországra jöttek, azok nagy része háborús menekült volt, mégis mindenki átvette a migráns szó használatát. Most állt elő az a paradox helyzet, hogy a Fidesz kezd el arról beszélni – csak azért, hogy mentse, ami menthető -, hogy ő nem migránsokat, hanem menekülteket fogadott be. Annyira abszurd vízió, amiben élünk, hogy már követni sem lehet. És lassan már ők sem tudnak lépést tartani a saját hazugságaikkal.

Hát igen, emlékezzünk csak, amikor az óvodás gyerek „nyilatkozott” arról, hogy migránsokat jöttek nézni a határra…

Igen, és a migráns egyes helyeken már szitokszóvá vált, sértésként, indulatból kiáltják a gyerekek egymásra.

Említette, hogy most a Fideszben is zavar támadt, már, ami a kifejezések használatát illeti, azóta, hogy kiderült, tavaly ők engedtek be az országba 1300 menekültet. Van, aki szerint ez komoly fordulat, a Fidesz számára nehéz időszak következhet emiatt. Ön szerint is beszélhetünk fordulatról?

Nem. Nyilván jót nem tesz a Fidesznek, valamennyire erodálja. De

annak a másfél-kétmilliós tömegnek, a hívőknek, bármit mondhatnak, nem rendül meg. Őket a racionális tények nem ingatják meg, mindenre van magyarázatuk. Próbáld meg elmagyarázni egy hívő embernek, hogy nincs Isten.

Így van, Bencsik András például most azt magyarázza, hogy miért ne lehetne befogadni 1300 menekültet, mintha eddig nem épp az ellenkezőjét mondta volna.

Így van. De nézzük például az Oroszországhoz való viszonyt. A jobboldal, 2010-ig gyűlölte az oroszokat; inkább tönkretette az egész magyar mezőgazdaságot csak azért, hogy ne kelljen üzletelni az oroszokkal; az egész magyar élelmiszerfeldolgozó ipar ennek a politikai döntésnek lett az áldozata.

A jobboldalnak a legszörnyűbb rémálmaikban jelentek meg az oroszok. Ehhez képest három nap alatt sikerült elhitetni a táborral, hogy nekünk nincs is jobb szövetségesünk, barátunk, mint az oroszok.

Tehát ez kizárólag érzelmi kérdés. Azok körében természetesen amortizálódik a Fidesz, akik képesek legalább minimális szinten a kritikai gondolkodásra, de a többség nem tud és nem is akar így gondolkodni. Ráadásul sokakhoz el se jut az információ. Ma a magyar lakosság egyharmada kistelepülésen él, hozzájuk csak a kormányzati propaganda jut el, az viszont elképesztő intenzitással. Ennek a gyűlölködő hangulatnak a kialakításához, kellett ez az iszonyatos médiafölény.

Debreczeni József érvelt azzal, hogy 1989-ig még jelentősebb volt a médiafölény, mégis bekövetkezett a rendszerváltás.

Ön szerint a magyar lakosság csinálta a rendszerváltást? Teljesen nyilvánvaló, hogy az világpolitikai folyamatok eredménye volt; a Szovjetunió omlott össze.

Én a rendszerváltás előtt is közvélemény-kutatással foglalkoztam, tehát tudom, hogy bár a gazdasági nehézségek miatt nőtt az elégedetlenség, de azok az indulatok, amelyek jelentkeztek a társadalom egyes részeiben nemhogy a rendszert nem tudták volna megdönteni, még egy személycserét sem tudtak volna elérni a szovjet birodalom megingása nélkül. Óriási önértékelési probléma az, ha mi azt gondoljuk, hogy ezt a rendszert mi döntöttük meg.

Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság szeret alávetettségben élni?

Alávetettségben senki nem szeret élni, de mivel az évszázadok során ehhez szoktatták az urai, elfogadják, azt gondolják, hogy ez a dolgok rendje.

Alkalmazkodik, elfogadja és megkeresi a kiskapukat. Az egész Kádár-rendszer alatt ezt tanulta a magyar lakosság, azt hogy hogyan lehet az egyéni érdekérvényesítés útjait megtalálni. Kádár János szerintem tehetségesebb politikus volt, mint Orbán Viktor, olyan stratégiai kompromisszumot kötött a magyar néppel, ami hosszú távon működőképes volt. Én láttam a közvélemény kutatásokat azokból az időkből, amit persze fenntartással kell kezelni, hiszen diktatúra volt, még ha puha is. De a magyar lakosság nyolcvan százalékának olyan nagy baja nem volt a Kádár rendszerrel, legalább is a hetvenes, nyolcvanas években. És azt a két dolgot, amit az a rendszer nyújtott, soha nem kapta vissza a magyar lakosság: a biztonságot, ami fontosabb, mint a jólét, illetve az egyéni perspektívákat. Azt a tudatot, hogy van reggel miért felkelni. Ez az, amit az Orbán rendszer egyáltalán nem biztosít.

Ma egy mélyszegénységben született gyereknek nulla, azaz nulla esélye van arra, hogy valaha kikeveredjen ebből az állapotából. Mindenki nagyjából ott hal meg, ahova születik. Ez hosszú távon tragédia, mert nincs, ami dinamizálná a társadalmat. A fiataloknak azzal kell szembenézniük, hogy hosszú távon annyira sem tudják vinni, mint a szüleik.

Ebből viszont az következne, hogy miután elveszett a biztonság, elveszett a perspektíva, alávetettségben él, és emiatt egyszer el kell jutnunk a társadalmi robbanásig.

Ez nem egy robbanékony társadalom, olyan sok robbanás nem volt a magyar társadalomban, vagy ha volt, csak rövid ideig tartott és többnyire tragédiába torkollott. Ami viszont robbanást idézhet elő, az a mérhetetlen igazságtalansága ennek a társadalomnak. Olyan szembeszökően igazságtalan állapotok vannak, hogy ez még a legbékésebb polgárok igazságérzetét is felkorbácsolhatja előbb-utóbb.

Mégis azt tapasztaljuk, hogy az emberek többségét egyáltalán nem érdekli az a hihetetlen korrupció, amit minden nap látnak…

De, szerintem érdekli az embereket, miért ne érdekelné. De úgy tekintenek a korrupcióra, mint az influenzára. Hát, hogy a politika már csak ilyen. Úgy tapasztalták az elmúlt évtizedekben, hogy aki hatalmon van, az lop. Mi ugyan tudjuk, hogy nagyságrendi különbség van az egymást követő hatalmak lopási potenciálja között, de ne relativizáljuk a lopást. A lopás, az lopás.

Az emberek többsége azonban úgy gondolkodik már, hogy neki mindegy, hogy ki lopja el, mert az ö helyzetén ez mit sem változtat.

Ami persze nem így van, hiszen ha nem lopnák el, akkor sokkal több jutna az oktatási, az egészségügyi és a szociális problémák megoldására. Ebben az országban, az emberek nyolcvan százaléka úgy gondolja, hogy itt csak az ügyeskedők és a helyezkedők jutnak előbbre. Nem hisznek abban, hogy tisztességes, becsületes úton is lehet sikereket elérni. És ezt így gondolta 1991-ben, és így gondolja ma is. Ez az oka a társadalmi apátiának. Ha úgy látják, hogy esélyük sincs, hogy tisztességes módon előbbre jussanak ők vagy a gyermekeik, akkor ez bénítólag hat a társadalomra.

Azt gondolná az ember, hogy azzal szemben, ami így kialakul egy országban, a média tud valamit tenni, már ha normális szerkezetben működik. De, tudjuk, látjuk, hogy nem úgy működik. És Orbán Viktor; pontosan ezt akarta elérni; ő már a kilencvenes évek közepén, végén felismerte a sajtó jelentőségét, és tett is később ennek megfelelően lépéseket, hogy kialakítsa a birodalmát.

Orbán felismerte a sajtó jelentőségét, de ehhez nem kell zsenialitás. Elég ismerni a történelmet és a politikát és tanulni belőle. Abban viszont, hogy Orbán már ellenzékben ilyen jól strukturált médiabirodalmat tudott felépíteni, „elévülhetetlen érdemei” vannak a baloldalnak és a liberálisoknak is. Ez a Fideszes média világ kizárólag közpénzekből épült. A pénz nyilván átvándorol az oligarchák zsebén, de hogy ők a saját profitjukból egy fillért nem tesznek bele, abban biztos vagyok. Kizárólag a közbeszerzések és egyéb, az államtól ellopott pénzek egy részét fordítják a sajtóra. 2010-ig működött a 70-30-as elosztási arány, de a Fidesz már akkor is, amikor kevesebb jutott neki az osztozkodásból, tudatosan a pénz egy részét a médiabirodalom és a szervezet építésére fordította. Szemben a szocialistákkal, akiknek éppen akkor épült le az országos szervezetük és a médiájuk, amikor hatalmon voltak. Azt helyesen tették, hogy nem alakítottak ki saját médiabirodalmat, az azonban óriási hiba volt, hogy nem alakítottak ki egy olyan struktúrát, ahol a független média életképes lehet. Közpénzekből ugyanis a színvonalas médiát kéne támogatni, nem pedig a pártmédiát. A mértékadó média piacról itt nem tud megélni, mert a magyarországi piac nagyon kicsi. Ha azt akarjuk, hogy a média kizárólag a piacról éljen meg, akkor minden elbulvárosodik.

A Fidesz 1998-tól kezdte építeni a maga birodalmát, 2002-től pedig gőzerővel folytatta. És a közmédiát is már 2010 előtt megszállta.

Ugyanez vonatkozik a reklámpiacra is, nem?

Igen, a Fidesz már 2010 előtt is fenyegette a média- és reklámpiaci szereplőket, azzal, hogyha nem gazsulálnak, akkor, ha majd hatalomra kerülnek, kinyírják őket. Ezt be is váltotta.

Nem győzöm hangsúlyozni ebben is a balliberális oldal felelősségét. Furcsa bűntudat működtette őket, és állami hirdetések útján esetenként a jobboldali médiának több pénzt juttattak, mint a baloldalinak, a független médiát meg egyáltalán nem támogatták. A Magyar Nemzet például több állami reklámmegrendeléshez jutott, mint számos nem jobboldali orgánum. Annak ellenére, hogy a Magyar Nemzet ugyanolyan gyűlölet centrum volt, mint a mai Fideszes orgánumok.

Ha végignézi azt az ívet, ha ívnek lehet nevezni, amit a magyar sajtó a rendszerváltás óta bejárt, akkor ezt, hogy írná le?

Volt az elején egy nagyon ígéretes néhány év, amikor még nem volt, aki megszállja a sajtót. Igaz, hogy akkor baloldali, liberális túlsúly volt, de a mértékadó sajtóban komoly törekvés volt arra, hogy elfogulatlanul, hitelesen tájékoztasson a világ dolgairól. Utána, formálisan ugyan lehet, hogy a demokraták megnyerték a médiaháborút, de onnan kezdve egyre rosszabb helyzetbe került a hiteles tájékoztatás ügye. Az alapvetően az MSZP és a Fidesz szája íze szerint elfogadott médiatörvény pedig megnyitotta az utat ahhoz, hogy a politika legálisan is megszállja a közszolgálati médiát. Ma pedig azt látjuk, hogy a politikai élet mérhetetlen színvonaltalansága a média nem kormánypárti részét is folyamatosan erodálja.

Mi a kiút, van-e egyáltalán kiút?

Ha lenne politikai katarzis, akkor lenne médiakatarzis is.

Pillanatnyilag azonban csak a lejtmenetet látom. A kormányzat számára csak az a lényeg, hogy totális propaganda-felhőben éljünk, és erre nem sajnálják az adóforintok milliárdjait.

Meddig maradhat ez a nyelvi, politikai, morális fertő?

Magyarország sajnos az élő bizonyítéka az EU teljes politikai tehetetlenségének. Ezt a rendszert ugyanis az Európai Unió tartja életben. Ha nem jönne onnan a pénz, az Orbán-rendszer már rég összeomlott volna. És annak ellenére, hogy tudják, ellopják a pénzeiket, annak ellenére, hogy látják mi van itt, a „nagypolitikai” érdekek rendre felülírják a demokráciával kapcsolatos aggodalmakat. Igen, én azt gondolom, hogy ezeket a csapokat el kellene zárni, mert nem hiszem, hogy az európai adófizetők azért dolgoznak, hogy Orbán Viktornak, Tiborcz Istvánnak vagy Mészáros Lőrincnek még több pénze legyen és hogy tönkretegyék az egyébként is gyenge lábakon álló demokráciát. Biztosan egy kicsit nehezebb lenne nekünk, ha nem jönne a pénz, de nem sokkal, viszont nem tartanák életben ezt a rendszert, amely morálisan, mentálisan és gazdaságilag is tönkreteszi az országot.

Olyan miniszterelnök áll az ország élén, akinek egyáltalán nincsenek belső erkölcsi normái, nincsenek olyan morális határok, amelyeket nem lépne át annak érdekében, hogy a hatalmat megtartsa.

Bízom benne, hogy nem lehet megúszni következmények nélkül, amit ezzel az országgal csinálnak.

Mi biztosan nem fogjuk legyártani a Fidesznek a kétharmadot

Interjúk

FüHü

2018-01-25

Mi biztosan nem fogjuk legyártani a Fidesznek a kétharmadot

Január közepén az Együtt küldöttgyűlése határozott a listáról, illetve a miniszterelnök-jelölt személyéről is. A listavezető – nem túl nagy meglepetést okozva – Juhász Péter pártelnök lett, a miniszterelnökségre viszont nem ő, hanem az Együtt Országos Politikai Tanácsának elnöke, Szigetvári Viktor pályázhat. A karrierjét a Magyar Szocialista Pártban kezdő, majd később Bajnai Gordon miniszterelnök személyes tanácsadójaként is tevékenykedő politikai kommunikációs szakemberrel beszélgettünk az jelöltségről, az Együtt szellemiségéről és a többi ellenzéki párttal való együttműködésről.

Miniszterelnök-jelölt általában a párt legismertebb politikusa szokott lenni, ezért meglepő, hogy az Együtt önt jelölte. Hogyhogy nem Juhász Péter kapta a feladatot?

Szerencsére nem hatalmi, hanem politikai, illetve kommunikációs okai voltak. Péter vezeti az Együtt listáját, ő az, aki ezt a bátor, már ellenzékben is konfliktust vállaló, harcos, korrupcióellenes és más ügyekben kiálló Együttet jelképezi. Ugyanakkor azt láttuk, hogy az Együtt politikai karaktere olyan, hogy a Bajnai Gordon örökségét jelentő, szakértői, liberális demokrata és igazságosabb szociálpolitikát egy másik karakter tudja mellette megjeleníteni. Én nem vagyok az a miniszterelnök-jelölt – szemben Szél Bernadettel, Karácsony Gergellyel vagy Vona Gáborral –, aki azt hazudja a választónak, hogy egypárti kormányváltás lesz 2018-ban. Szerintem ez kizárt. Szél Bernadett Szél-tervről beszél és senkivel, semmiben nem működik együtt, Vona Gábor arról, hogy szavazzanak a Jobbikra és egy pártként megoldja az ország bajait – ezek szerintem nem reális tervek.

Alapvetően azért vállaltam a jelöltséget, hogy megjelenítsük ezt a józan hangot, amely reális terveket mond a választóknak 2018 tavaszára és a Fidesz legyőzésére.

Holnap fog megjelenni az Együttnek az első kétszáz napra vonatkozó programja, amelyben bemutatjuk, hogy kell rendszerváltást csinálni, hogy kell igazságos társadalmat és újra szabadságot teremteni. Ehhez be fogunk mutatni olyan kormánytag-jelölteket – direkt nem árnyékkormányról beszélek –, akik az Együtt csapatából alkalmasak arra, hogy a maguk szakterületét elvigyék, mert én abban hiszek, hogy a politikán belül is vannak ilyen emberek. Az Együtt részéről nagyképűség és felelőtlenség volna egy teljes kormánylistát kiállítani. Azt hiszem nevetséges is volna, viszont van néhány olyan szakterület, amelyen olyan embert tudunk javasolni egy majdani ellenzéki kibontakozás számára, aki mindenkinél jobban ért a maga területéhez, és már bizonyított.

Ezzel nem megy némileg szembe az, hogy az első hatvan listás hely felén nők szerepelnek? Ha meghatározzák, hogy harminc helyen mindenképpen nő kell, hogy álljon, akkor végülis nem szakértelem alapján, hanem nemi alapon választanak.

Ezt a két dolgot különválasztanám. A szakértői tudásnál a szakértelem számít önmagában. Azt gondolom, hogy ott is van feladata a politikának, hogy jó példával járjon elöl a nemek arányait tekintve. Ebben kell példát mutatni, mert az üvegplafont a macsó, férfias társadalom nem fogja tudni áttörni, hogyha ebben a nőket nem hozza helyzetbe – egyébként természetesen megalapozott tudás birtokában. A listás képviselőjelöltség szerintem másról szól, nekünk az első hatvan felén és első tíz helyen immár négy nő van. Úgy döntöttünk a párton belül, hogy legalább egyharmadnak nőnek kell lenni, de amikor a jelölési folyamat végigfutott, akkor láttuk, hogy sokkal több női párttársunk, belső munkatársunk, aktivistánk vagy önkormányzati munkában résztvevő emberünk vállalja a jelöltséget. Ez nyilván szimbolikus jelzés is, fontosnak tartottuk, mert

nem lehet máshogy a magyar macsópolitikát áttörni, hogyha nem teszünk azért, hogy a nők demonstratívan is jelen legyenek.

Azt gondolom, hogy a kormánytag-jelölteknek, akiket meg fogunk nevezni, jelentős része nő lesz.

Tehát akkor ez nem egy szimbolikus lépés, hanem azt akarják ösztönözni, hogy több nő vegyen részt a politikában.

Egyrészt azt akarjuk mutatni, hogy az Együtt ezt könnyen meg tudja csinálni. Más pártoknak alig van nő a listáján, alig van nő a jelöltek között. Nem ettől értékes kizárólag egy közösség, de Magyarországon, ahol a Fidesz alig állít nőket, más pártok egynegyede, egyharmada nő, ez egy nagyon fontos érték. Szimbolikus jelzés, hogy a politikát részben úgy kell megújítani, hogy ki-ki magán kezdi, nőket olyan helyzetbe hoz, ahova az előéletük, a képességük alkalmassá teszi őket, és ahonnan korábban kiszorultak.

Miniszterelnök-jelöltségre alkalmas nő nem volt az Együttben?

Nem volt ilyen egyelőre, ebben inkább én kaptam támogatást a közösségen belül, de szerintem majd az a pillanat is eljön, amikor az Együtt női miniszterelnök-jelöltet vagy női listavezetőt állít. Nálunk a vezetést érintően kvóta érvényesül az alapszabályban, de a listánál és az egyéni jelölteknél ez sokkal erősebb. Ha csak a kvótánkat érvényesítettünk volna, akkor tízből három nőnek kéne lennie, most pedig több van.

Egy interjúban azt mondta, hogy nem szokott fogadni, de mégis nagy összegben merne abban, hogy bekerülnek a parlamentbe. Honnan ez a magabiztosság?

Minket alapvetően mindenki lebecsül abban, hogy mennyi támogatónk van, de a kis pártokkal kapcsolatos kutatási adatok manipuláció nélkül is minimum óvatosságra intenek. Akkor is 2 százalékra mértek minket, amikor egy nappal később az EP választáson 7 százalékot kaptunk. Teljesen reálisnak tartom, hogy az Együtt három-négy százalékos eredményt érne el, ha holnap lenne a választás. Egy aktív kampánnyal megszerezzük a hiányzó néhány tízezer szavazatot. Úgy döntöttünk Juhász Péterrel közösen, hogy

nem tudunk az MSZP és a DK listájával menni közösen, mert egész egyszerűen egy világ választ el bennünket tőlük.

Más kultúránk van, más politikában hiszünk, és azt is gondoljuk, hogy a hiányzó szavazatokat egy egyértelmű, liberális demokrata kiállással meg tudjuk nyerni. Vannak, akik ezt kedvelik, és a társadalompolitikánk, szociálpolitikánk, lakáspolitikánk, nyugdíjpolitikánk olyan fontos jóléti, egyenlőtlenségi problémákat emelnek be a fókuszba, amelyre más pártok nem figyelnek ennyire. A mi megoldásaink társadalmilag igazságosabbak – ha úgy tetszik baloldalibbak –, mint esetleg a nálunk sokkalta baloldalibb pártoknak a deklarációi. Mi nem a tizenharmadik havi nyugdíjnak az MSZP általi megígérésében hiszünk, mert abba ma belerokkanna a költségvetés, és egy rossz politika, mert lehet igazságosabb és célzott nyugdíjemelést adni. A minimálnyugdíjat, a 2000-es évek alacsony nyugdíjait kell célzottan korrigálni, és emellett olyan nyugdíjrendszert létrehozni, ami az elkövetkező harminc-harmincöt évben is működőképes. Mi a jövő nyugdíjasaira is gondolunk.

Az MSZP-vel és a DK-val akkor nem közösködnek…

Nem közösködünk listán. Egyéni választókerületekben mindenki javára nyitottak vagyunk a visszalépésre.

Tett egy olyan kijelentést, hogy visszalépnek bizonyos feltételek mellett. Ha a többiek nem játszanak a játékszabályok szerint, akkor nem fognak visszalépni?

Mi vagyunk az egyetlen párt jelenleg, akik feltétel nélkül léptetünk vissza néhány választókerületben. Elmondtuk múlt héten, hogy Mellár Tamás meg tudja nyerni a Baranya megye egyes választókerületet, ezért erkölcsi kötelezettségünk, hogy őt ebben támogassuk. Ezt megtettük egyoldalúan, pedig Pécsett van szervezetünk. Visszaléptünk Szél Bernadett és Hadházy Ákos javára is, mert ők olyan politikusok, akik meg tudják nyerni a választókerületüket. Azt akarjuk más pártoknak is ajánlani, hogy nem a párttagkönyv színe dönti el, hogy ki tud egyéni mandátumot szerezni. Kész Zoltán meg tudja nyerni a veszprémi egyes választókerületet, ahol ugye általa töretett meg a kétharmad. Első pártként kezdtünk el kiállni mellette, nem indítunk vele szemben jelöltet, pedig abban a választókörben is ki tudnánk állítani jelöltet és aktivistacsapatot.

Az Együtt biztosan nem lesz az a párt, amely oda nem figyelésből vagy a Fidesznek való elhibázott gesztustételből fakadóan legyártja a kétharmadot.

A kétharmadot meg kell akadályozni, éppen ezért biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan egyéni választókerületek, ahol az Együtt egyoldalúan vissza fogja még léptetni a jelöltjeit, függetlenül attól, hogy mit csinál mondjuk az MSZP vagy a DK.

Minden más részben attól is függ, hogy más pártok egyáltalán felülvizsgálják-e az elzárkózásukat a koordinációtól. Egyelőre a DK nem tudott megállapodni velünk, és az MSZP is úgy tartja, hogy ráindul Szabó Szabolcsra Csepel-Soroksáron és Juhász Péterre az V. kerületben. Mi ebben nyilvános vitát már nem akarjuk folytatni, a választók elvárásának megfelelően egyoldalú gesztusokat tettünk az ügyben, és ezt folytatni is fogjuk. A kétharmad megakadályozása nem rajtunk fog múlni, és szerintem a Fidesz abszolút többségét meg lehet törni tavasszal.

Abban bízom, hogy Budapesten létrejön egy olyan politikai megállapodás, amelyben végül LMP-s, DK-s és MSZP-s is lehet egyedül egyéni körzetben, ahol tud mandátumot nyerni, és az Együttnek biztosítani kell a maga helyét, ami a budapesti pártpreferenciákban látszik.

A Közös Ország Mozgalom közvélemény-kutatásokat indít, hogy meghatározzák az erőviszonyokat bizonyos választókerületekben. Ha kijönnek az eredmények, akkor azok alapján el fognak gondolkozni a visszalépésen, ha sokkal erősebb ellenzéki jelöltek vannak az adott kerületben?

Nézzük meg a kutatást. A Közös Ország Mozgalomnak ezt a projektjét tisztelem, de egy csomó kutatásból csak az ajánlásgyűjtés kezdete után lesz eredmény, tehát azután lehet majd lépni. Az Együtt nyitott lesz arra, hogy az esélyes jelöltek javára visszalépjen. Van olyan választókerület, mondjuk éppen a budapesti VIII-IX. kerületi, ahol biztos vagyok benne, hogy Baranyi Krisztina annyi munkát végzett az elmúlt négy évben országgyűlésen kívüli képviselőként, hogy ő fogja megérdemelni a választók bizalmát, és az ő javára kellene visszalépnie a többi pártnak. Mi tiszteljük a Közös Ország Mozgalom erőfeszítését és bízunk benne, hogy más pártok is tiszteletben fogják tartani a kezdeményezést.

Azt mondta teljesen más világ amit az Együtt, és amit az MSZP, illetve a DK képvisel, viszont ön sokáig az MSZP-ben tevékenykedett, nem is akármilyen pozíciókban.

Büszke vagyok arra amit az MSZP-ben alkalmazottként, tanácsadóként tudtam végezni huszonéves koromban. Hogyha ők őszinték magukhoz, akkor tudják, én is tudtam nekik segíteni. Én ott választott vezető soha nem voltam, döntéshozó testületnek nem voltam tagja. Nagyon komoly szerepem volt viszont legalább két parlamenti választási kampányban. Ma nem véletlenül nem vagyok az MSZP tagja, ott látok egy olyan belső megújulásra való képtelenséget, ami szerintem nehezíti, hogy megújuljon Magyarországon egy hiteles baloldali képviselet, de ettől még sok dologért hálával tartozom ott sok embernek.

Ami nekem a legutóbbi időben kizárja, hogy bármilyen módon is úgy gondoljam, hogy az MSZP-ben lennék jó helyen, az egyrészt az, hogy Botka Lászlót a Fidesszel való összejátszásban a saját párttársai takarították el a miniszterelnök-jelölti pozícióból.

Ezt, aki egy picit is jól értesült ebben az országban, tudja. Ebben én hitelt adok Botka László szavának, és ez rettenetesen elszomorító. Egy ilyen párt nem tud hitelesen ellenzéke lenni Orbán Viktornak.

Másrészt Botka a “Fizessenek a gazdagok!” szlogennel vágott bele a kampányába 2017 tavaszán, de én amellett, hogy az Együtt programjában is többkulcsos adórendszer áll, ezt nem tekintem egy gazdagellenes propagandára okot adó indoknak. Aki Magyarországon nettó 600 ezer forintot keres, kétségtelen, hogy kilóg a jövedelmi statisztikából, de messze nem gazdag, hanem egy tisztességes, Nyugaton még messze nem polgári egzisztenciára okot adó keresettel rendelkező ember. Ellenségképekkel nem szabad egymást szembefordítani.

A szocialista gazdagellenesség az MSZP migránsozása a maga módján.

A határon túliak szavazati jogának megvonásáról szóló DK-s kezdeményezésről mi a véleménye?

Teljességgel visszataszítónak tartom. Ha az lenne a kérdése a Demokratikus Koalíciónak, hogy kell-e módosítani a határon túliak választójogát, vagy lenne egy jobb javaslatunk az ügyben, akkor abba a vitába én is támogatólag szállnék be. A programunkban mi is elmondjuk, hogy a Fidesz a legrosszabb módon, a határon túli pártokkal sem egyeztetve egy nagyon rossz, a belpolitika exportját lehetővé tevő megoldást vezetett be azzal, hogy borítékban szavazhatnak magyar pártlistára a határon túli magyarok, miközben a Londonban élők pedig nem így. Ezerféle jobb megoldás lenne, de a Demokratikus Koalíció most jogot akar fosztani, meg akarja fosztani a választójoguktól az állampolgárokat. Ebben az ügyben én elfogadom és tudomásul veszem, hogy a magyar társadalom milyen mértékben – esetleg többségben – támogatja ezt a gondolatot, de az Együtt számára akkor hiteles egy liberális demokrata politika, ha nem mondjuk mindenben azt, amit a társadalom aktuális többsége támogat. Nem ez a politika.

Ha csak és kizárólag a társadalom támogatásának akarunk megfelelni egy kampányban, akkor a Demokratikus Koalíciónak holnapután a halálbüntetésről és a melegjogok bővítésének mellőzéséről kellene aláírásgyűjtést csinálnia, és amellett kiállnia.

Azért mondom ezeket a példákat, mert ha itt ülne egy DK-s, akkor azt mondaná, hogy ez egy más kérdés, a halálbüntetést elvi alapon nem lehet bevezetni, de a határon túliak választójogát meg elvi alapon vissza lehet venni. Márpedig ez ugyanaz a kérdés, és a DK számára pedig a határontúlizás a maguk migránsozása. Az Együtt nem ellenségképekre, hanem együttműködésre és méltányosságra alapított politikát akar Magyarországon.

Pontosan mi az álláspontja a határon túliak szavazati jogáról?

A határon túli szavazat jogát illetően az Együtt álláspontja az, hogy az állampolgársággal együtt jár a szavazati jog. A határon túli szavazati jog lehet alkotmányjogilag gyengébb, kisebb értékű szavazati jog, mint a belföldön élő, Magyarországon állandó lakcímmel rendelkezők szavazati joga, így lehet csak egy szavazatuk mások két szavazatával szemben. Elfogadhatatlan ugyanakkor, hogy a Londonban dolgozó, de Londonban állandó lakcímmel nem rendelkező, külföldön élő magyaroknak nincsen joguk levélben szavazni, míg az erdélyieknek vagy más határon túli magyaroknak igen.

A szavazási eljárási jogegyenlőséget biztosítani kell, és a névjegyzékek mentesítését is a tízezernyi halott regisztrálttól.

Mi speciális választókerületekkel vagy úgynevezett kislistás megoldással, célzottan javasolnánk az egyéni választókerületi ág mellett egy új szavazási megoldás létrehozását számukra. A határon túliak magyar pártlistákra való szavazását kivezetnénk a rendszerből. Azt mondanánk, hogy allokáljon a magyar választási rendszer mondjuk kettő darab speciális választókerületet a határon túliak számára: ezzel plafont adnánk és minimalizálnánk is. De egy olyan országban, ahol zsidókat és németeket jogfosztottak pár évtizede, nem szabad jogfosztással kampányolni.

2001 és 2013 között volt az MSZP-nél, 2002-ben pedig a szocialisták levezényelték a hírhedt “23 millió romános” kampányt. Ön abban akkor részt vett?

Én akkor pályakezdő voltam, az akkori kampányigazgatónak voltam a munkatársa.

Ron Werbernek.

Nem Ron Werbernek, Baja Ferencnek. Abban a kampányban, a 23 millió román ügyében én nem vettem részt, azt mások csinálták. Pályakezdő voltam, 23 éves, tehát nekem ahhoz a kampányhoz döntéshozóként, illetve kivitelezőként nem volt közöm.

A nevét és az arcát mégiscsak adta hozzá, valamennyire közösséget kellett vállalnia azzal.

Akkor nem volt benne az arcom, én egy voltam egy széles kampánycsapatban, és nem vettem részt annak a döntéshozatalában. Abban a kampányban hozzám a nyomdai gyártási előkészítések tartoztak, nem kérték ki a véleményemet ilyen kérdésekben. Ha akkor megkérdeznek, azt gondolom, nem értettem volna vele egyet. Az Orbán-Nastase-paktum szerintem nem volt egy szerencsés megállapodás, de semmilyen módon nem vettem részt ezekben a döntéshozatalokban.

Úgy tudtam, hogy Ron Werber jobbkeze volt.

Nem Ron Werbernek voltam a jobbkeze. Bár dolgoztam Ron Werberrel, a 23 millió romános kampányhoz az én tudomásom szerint Ron Werbernek nem volt köze, ő akkor nem tartózkodott Magyarországon.

Vissza az aktualitásokhoz: mit gondol Juhász Péter bulvárszerepléseiről mostanság? Olvastam a küldöttgyűlés szövegét, és ott mintha emiatt odaszúrt volna neki egyet.

Pont hogy nem, kifejezetten gratuláltam neki! Semmiképpen nem odaszúrtam. Egyszerűen van kettőnk között egy stílusbeli különbség. Nagyon örülök, hogy Péter egy nehezebb időszak után új párra talált, gyönyörű gyereke született a gyönyörű és kiváló színésznő párjától. Kifejezetten örültem, hogy Péterék a Best magazin címlapján voltak. Minden politikusnak és minden politikusházasságnak egy döntése, hogy kirakja-e vagy nem rakja ki a magánéletét a nyilvánosságba.

És abból mi következik az Együtt politikájára nézve, hogy a pártelnöknek gyönyörű a felesége és a gyereke?

Az Együtt politikájára nézve semmi, maximum annyi, hogy két olyan férfi vezeti a listát, aki mer gyereket vállalni, és a családi életből is kiveszi a részét. Péter egy nagyon modern családfelfogású ember, én magam is az vagyok, csak én a bulvársajtóban ezt nem mutatom meg. Ebben inkább azt a mentalitást tartom, hogy enélkül is lehet politikusnak lenni, de ez egy személyes döntés.

Szerintem ebben típusok vannak, nincs jó vagy rossz, ez mindenkinek a magándöntése. Az Együttnél nincs arra direktíva, hogy mindenkinek a Best magazinban kell szerepelnie, de nincs is megtiltva.

Orbán alatt ketyeg a korrupció bombája (2.)

Interjúk

Lendvai Péter

2018-01-25

Orbán alatt ketyeg a korrupció bombája (2.)

Az illiberális rendszer szabályain belül maradva nem lehet megváltoztatni a rendszert – ezt állítja Haraszti Miklós annak az interjúnak a második részében, amelyet a Független Hírügynökségnek adott. Az ENSZ választási raportőre szerint, ha áprilisban nem lesz kétharmada a Fidesznek, teljesen új helyzet áll elő, a most kormányzó párt elveszíti nimbuszát, ráadásul ott ketyeg Orbán alatt a legnagyobb bomba, mégpedig a korrupció bombája.

Ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy újabb kétharmados győzelme esetén Orbán Viktor miként vonná területi uralom alá a globális internetet. Valóban, mióta arról beszél, hogy nemzeti kézben legyen a média, a lényegében már csak az RTL Klub van külföldi kézen.

Természetesen az internet feletti hatalmat is meg akarja szerezni. De ha már a médiánál tartunk: az illiberális rendszerben nem az a cél, hogy kiszorítsák az ellenvéleményeket, az a totalitárius rendszerek sajátossága. Meghagynak mutatóba néhány önálló csatornát , mint ahogy a pártokat is meg kell hagyni a látszat kedvéért. Az igazi célja az illiberális médiapolitikának, ahogyan a civilek elleni harcnak is az, hogy a tényfeltáró anyagok, a korrupciót és az emberi jogsértéseket leleplező anyagok ne kerülhessenek a választók elé. A választások ugyanis este, a tévénéző családi díványon dőlnek el. Ezért folyik az eszeveszett harc az RTL Klubért is.

Térjünk vissza a választásokhoz.

Újabb kétharmad esetén a parlament nem lesz más, mint egy másik irányított tévécsatorna a többi között, politikai giccsel és a műsorváltoztatás fideszes jogával. Amikor a pártok felocsúdnak az örömből, hogy van frakciójuk, szólhatnak napirend előtt, és a vezérük fürdőszobai karmesterként Beethovent vezényelhet a táskarádióból, akkor majd rádöbbennek, hogy a parlament hivatalosan is jelentéktelenné vált. Ugyanis az új alkotmánymódosítások nyomán „Orbán Viktor Magyarország elnöke” lesz, nyíltan a személyéhez lesznek rendelve a mostani kétharmadosságok. Vagyis 2022-ben már olyan pártok fognak vetélkedni, amelyekről a választó pontosan tudja, hogy semmi jelentőségük nincs.

Ezek szerint ön úgy látja, hogy a reális cél immár a kétharmad megakadályozása? Ön korábban azt nyilatkozta, hogy a pártoknak bojkottálniuk kell a választásokat, de ha jól értem, most azt mondja, az a jó, ha minél többen elmennek szavazni…

A bojkottra azért késő gondolni, mert késő van. Most már beárazták a pártok az indulást, legyalázták egymást, megnevezték a jelöltjeiket, egyszóval komoly pártokon belüli feszültségeket kellene kezelniük az irányváltás miatt. A Fidesz 2012-es választójogi puccsa után még nem volt késő, Karácsony Gergelyék akkor tiltakozásul odaláncolták magukat a parlamenthez. Ennek ellenére 2014-ben a pártok belesodródtak a választásosdiba. Most ismét erre készülnek, holott most már kísérletes eredmény támasztja alá a vastörvényt: az illiberális rendszer szabályain belül maradva nem lehet megváltoztatni a rendszert. Mára médiadiktatúrával és a kampányfinanszírozási diktatúrával egészült ki a fideszes választójogi törvény, továbbá nyíltan utasításos rendbe került az összes választási felügyeleti szerv, a Nemzeti Választási Bizottság, az Alkotmánybíróság, az Ügyészség.

A bojkotton tehát túl vagyunk, mint lehetőség elúszott, de akkor mi maradt?

Ha ezen a késői órán az ellenzéki erők rátérnek a körzeti jelöltek koordinációjára, azaz a kínálatszűkítésre, akkor a következő parlamentben együttesen meghaladják majd az egyharmadot, s akkor nehéz helyzetbe kerül a Fidesz. Elvileg a pártok értik a körzeti koordináció fontosságát, de ezt nem azon az alibi módon kellene művelni, ahogyan a pártok most csinálják. E helyett a Közös Ország Mozgalom népszerűség-alapú koordinációt javasolt, ahogy a V18 és a Viszlát kétharmad csoport is. Ha csak 20-25 körzetben sikerül közvéleménykutatást végezni, és a választóknak a pártokat arra késztetni, hogy az így kiválasztott személy mögé álljanak oda, akkor ez az a lepkeszárny, amelynek csapása földrengést okoz.

Mi a különbség a kétfajta körzeti koordináció között?

Ma sajnos úgy néz ki, hogy a pártok a tudottan vesztes jelöltet is csatába küldik, a nyavalyás töredékszavazatokért, meg azért a kis pénzért, amit a visszavonásával elveszíthetnek. Mind a hét eddigi választáson az történt, hogy a listát indító tömörülések a körzetben is a saját jelöltjükre szavaztattak. Ha visszaléptek, akkor csak azzal a céllal, hogy kölcsönösen elhelyezzék egymás embereit. Ha a pártok most is így akarják rendezni a körzeti koordinációt, akkor nem lehet elkerülni a kétharmados Fidesz-győzelmet. Most az MSZP kiáltja azt, amit korábban a Gyurcsány-párt, azaz „összefogást, összefogást”, de a vége tudhatóan az lesz, hogy öt-hat lista fog indulni. A választónak viszont két szavazata van, ezt meg kellene osztania a számára szimpatikus lista és a legnépszerűbb ellenzéki egyéni jelölt között. A pártokat ki kell billenteni az árukapcsolásból, és akkor le lehet billenteni a Fideszt a kétharmadról.

Most már csak az a kérdés maradt, hogy ez megtörténik-e?

Bocsánat, hogy ezt mondom, de rengeteg múlik a sajtón. Hogy a marakodást közvetíti-e, vagy a kiútkeresést. Hogy a melldöngetést tekinti-e hírnek, vagy a valóságosan elérhetőt, a látszólag csekély eredményt, hogy a kétharmad megszűnhet. Ma sokan azt mondják: tessék megnézni, most sincs kétharmad, és mégis uralkodik Fidesz. Ez hamis érv, mert a legitimációja továbbra is a legutóbbi választáson elért kétharmadból származik. De lássuk azt is, mi történt, amióta lekopott a kétharmad. Amikor nemrégen gyakorlatilag betiltották az utolsó szabad offline médiát, a köztéri plakátolást, a kétharmad híján arra kényszerültek, hogy behúzzák a városkép-védelmi törvénybe, amihez csak egyszerű többség kell.

De, hát ez pont azt mutatja, hogy milyen kreatív a Fidesz, kétharmad nélkül is eléri a célját.

De ez már vergődés, ez nem állandósítható. Most valahogyan kinyomták Áder Jánosból a végső beleegyezést, de ha a választáson veszítik el a kétharmadot, az új politikai lélektant hoz mind az alattvaló, mind a pártkatona számára. És közben ketyeg a legnagyobb bomba, Orbán Viktor személyesen elkövetett gigantikus hibája, a korrupció. Hogy családilag gazdagodik, hogy strómanjai vannak, s az emiatti népi harag különösen gyorsan érkezik majd el, ha nem kopás, hanem népítélet által vész el a kétharmaduk. A lopás miatti elidegenedés minden illiberális rendszerben elkövetkezik előbb-utóbb , s ez úgy segíthető elő, ha a pártok megteszik azt, amit a kétharmad elkerülése érdekében meg kell tenniük.

Hadházy: Ilyen mélyre csak a Rákosi-rendszerben süllyedt a kormányzati média

Interjúk

Kardos Ernő

2018-01-24

Hadházy: Ilyen mélyre csak a Rákosi-rendszerben süllyedt a kormányzati média

A kormánypárti sajtó szerint már Hadházy Ákos is Simicska Lajos zsebébe került, s az LMP társelnöke Simicska Ádámtól kapja az utasításokat, s persze ő pénzeli a pártot is. Mindezt a napilap által szervezett Magyar Nemzet Szalon legújabb estélye után kezdték terjeszteni a kormány által kitartott lapok. A dolognak csak egyetlen szépséghibája van, hogy Simicska nem is volt ott a rendezvényen. Az LMP társelnöke azt is elmondja a Független Hírügynökségnek, hogy Kósa Lajos esetében nem a 82 éves édesanyja sertéstelepének támogatása a legsúlyosabb ügy.

A kormánypárti sajtó szenzációt igyekszik kreálni abból, hogy találkozott Simicska Lajossal. Ha így volt, miről beszélgettek?

Nem beszélgethettünk semmiről, ugyanis az említett eseményen Simicska Lajos nem is volt jelen. Így aztán csak arról a szenzációról tudok beszámolni, ami egyben médiatörténeti esemény: ilyen mélyre legfeljebb a Rákosi-rendszerben süllyedhetett a kormányzati média. Érdemes az előzményeket is felidézni, mert korábban ugyanez a hazug sajtó azt írta, hogy hetente találkozom Simicska Ádámmal, aki egy bizonyos étteremben – miközben kiadja nekem az ukázokat – lazacsalátát és kaviárt fizet nekem. Természetesen ez sem igaz, de a cikk megjelenésekor kiírtam a Facebook-oldalamra, hogy ma bizony elmegyek a Magyar Nemzet Szalon estjére. Ebből az általam közölt hírből indult el a nagy leleplezés, de az „oknyomozók” még arra sem vették a fáradságot, hogy szétnézzenek: Simicska Lajos valóban ott van-e az eseményen.

Állítólag Vona Gábor is megjelent az esti találkozáson, ezért a kormánypártok valamennyi lapjában ebből a tényből azt vizionálták, hogy a Jobbik-LMP választási együttműködést készítik elő. Ez történt?

Vicces lenne, ha a titkos paktumot a nyilvánosság előtt kötnénk. Vona Gábor valóban ott volt, mint ahogyan száz másik ember. Ha a kormánysajtó emberei figyelnek, akkor láthatták volna, hogy negyedórás késéssel érkeztem. A szünetben valóban összefutottunk a Jobbik elnökével, de kezet sem fogtunk, mert van a családban egy kisbaba, de orvosként is megszoktam, hogy az influenzaszezonban jobb azt kerülni.

Az egész beszélgetésünk mindössze néhány szóból állt. Én annyit mondtam, hogy szerintem ez a kormány leváltható, amire rábólintott, a Fidesz ugyanis szerinte is meg fog bukni. Ezek után a szendvicseket kritizáltuk, majd én még a szünet előtt távoztam, mert az esti mesét mindig én mondom a gyerekeimnek.

Gondolom, az is az esti mese kategóriája, hogy Simicska Lajos a Jobbik után már az LMP-t is pénzeli, s át is vette a párt irányítását. Hogyan tudnak egy ilyen hírrel szemben védekezni?

A kormánysajtó zagyvaságaiból nyilvánvalóan kiderül, hogy a hatalom retteg a választásoktól. Ezért igyekeznek az ellenzéket lejárató ügyeket kreálni, ezért indították el a félelmet gerjesztő Soros-kampányt, de ezek pusztán nagyon drága, önmagukat leleplező, nyilvánvaló hazugságok, amire tíz és százmilliárdokat költhetnek. Aggasztó, hogy sajnos a társadalom nagyobb hányadát a szennymédia éri el, a kritikus és független sajtó hatása ennél sokkal kisebb. Emiatt már most világos, hogy a tavaszi választások nem lesznek tisztességesek.

Nemrég Simicska Lajos egy közleményében azt jelezte, hogy „nem foglalkozom pártok felvásárlásával. Életem során egyetlen politikai formációhoz fűzött szorosabb kapcsolat, azt Fidesznek hívják, de 4 éve velük is minden kapcsolatot megszakítottam, amikor világossá vált számomra, hogy egyszerű hazaárulókkal és tolvajokkal van dolgom.” Ön nem gondolt arra, hogy egy hasonló hangnemű közleményben utasítsa vissza a rágalmakat?

A Facebookon jeleztem, hogy a lejárató kampány nyilvánvaló hazugság. Egyébként átvitt értelemben teljesen egyetértek Simicska Lajossal, s – jó adag iróniával mondom ezt – „tettestársak” vagyunk.

Arra gondol, hogy korábban mindketten támogatták a Fideszt!?

Igen, különböző mértékben – hiszen én azért Szekszárdon kevesebb plakátot raktam ki –, de mindketten segítettük hatalomra jutni ezt a hazaárulóvá vált társaságot. Jóval korábban egyébként kétszer valóban találkoztam vele, egyszer véletlenül és futólag, egyszer pedig azért, mert érdekelt az, ő hogyan éli meg ezt. És természetesen érdekelt, hogy ő lát-e esélyt kormányváltásra. Ő is lát.

De ettől a hatalomtól sem szabad félni, rettegjenek inkább azok a főkolomposok, akik ide juttatták ezt az országot. El kell menni választani, és el kell zavarni ezt a kormányt.

Visszatérve a Magyar Nemzet Szalonra: nem lett volna óvatosabb, ha el sem megy, akkor biztos, hogy nem tudták volna lejáratni?

Nézze, én büszke, és persze nyakas református vagyok, nekem gerinctelen, korrupt emberek nem fogják megmondani, hogy hova mehetek. Ráadásul nem ők lepleztek le engem, hanem én buktattam le őket. Reggel elmondtam, hogy részt veszek a politikai szalon rendezvényén, este pedig már megpróbáltak lejáratni. De figyelem: a Magyar Nemzet beszámolója rövidesen megjelenik, s ott a fotók elég objektíven megmutatják majd a résztvevőket.

Valószínű, hogy a tények ritkán zavarják a lejárató kampány szervezőit. Csodálkozom is, amiért még nem fedezték fel, hogy az LMP politikusa, Ungár Péter, együtt járt bölcsödébe Simicska Ádámmal. A két párt összeesküvése talán már gyerekkorban elkezdődhetett. Nem volt ez önnek gyanús?

Ezen persze most nevetünk, de abszolút benne van a kalapban. A Tanúból valamennyien tudjuk, hogy az a gyanús, ami nem gyanús…

Ön kiemelten foglalkozik a kormány korrupciós ügyeivel, viszonylag friss hír, hogy az ügyészség nyomozást kezdett Orbán Viktor vejének korábbi cége, az Elios ellen. Számít eredményre?

Ez fontos hír. Egyébként pedig: a lejáratásom azután kezdődött, hogy Tiborcz ügyéről a századik korrupcióinfón beszéltem, s ismertettem a miniszterelnök vejének üzelmeit. Korábban mi Schiffer Andrással olyan feljelentés írtunk, amely megdönthetetlen bizonyítékokkal mutatta be, hogyan próbálták – sajnos, sikerrel – manipulálni a városok közbeszerzéseit.

Úgy gondolom, hogy még Polt Péter sem tehette meg, hogy nem indítja újra a nyomozást. Meggyőződésem ugyanis, ha az Európai Csalás Elleni Hivatal jelentése után nem indul el újra a rendőrségi eljárás, akkor azzal az európai uniós pénzek azonnali leállítását kockáztathatta volna a kormány. Az más kérdés, hogy ha elindul a vizsgálat, akkor a legfőbb ügyész már ismét minden erővel megpróbálja megakadályozni az igazság kiderítését.

Ugyanilyen megúszhatatlan nyomozás Farkas Flórián ügye, hisz jól emlékszünk, hogy a Híd a munka világába-program keretében milliárdok tűntek el, de említhetném még az Öveges-programot is. Mindkét esetben rendszerszintű a korrupció, amit az OLAF várhatóan rövid időn belül kimond.

És arra számít, hogy az OLAF-jelentést nyilvánosságra hozzák? Tegnap ugyanis egyértelművé vált, hogy ezt csak a kormány teheti meg…

Ha nem hoznák nyilvánosságra, az maga lenne a beismerő vallomás. Nagyon nehezen védhető a titkolózás, hiszen a 4-es metró ügyét mint valami győzelmi jelentést lobogtatták. Ha mégsem tennék, akkor a parlamentben minden héten meg fogom kérdezni, hogy miért titkolóznak Orbán Viktor veje, Tiborcz István ügyében. Jelen pillanatban az ellenzéknek az is a feladata, hogy összegezze: mi történt az országban az elmúlt nyolc évben, s erre emlékeztessük is az embereket.

Azt figyeltem, hogy – miközben a korrupciót kutatja – bárhová nyúl, mindig talál valamit. Itt van például Kósa Lajos 82 éves édesanyja, aki vásárolt egy céget, s százmilliós uniós pénzhez jutott. Tudja, hogy Kósa Lajos visszautasította a vádjait?

Sajnos Magyarországon annyira szervezett és nagyüzemi módon történik az európai pénzek ellopása, hogy szinte bármelyik projekthez nyúlok, nagyon csúnya dolgokat találok. Kósa Lajos esetében nem az édesanyja sertéstelepének támogatása a legsúlyosabb ügy, tehát nem az, hogy egy idős hölgy – aki bölcsődeigazgató volt – uniós pénzhez jut, hanem inkább az, hogy közben mások, akik évtizedek óta állattenyésztéssel foglalkoznak, emiatt nem kaphattak támogatást.

De Kósa Lajos legsúlyosabb ügye leginkább a feleségének cégvásárlása; Kósáné 2017 tavaszán 6 millió forintért megvásárolt egy vállalkozást, majd a nyilvános adatokból kiderül, hogy a cégben 115 millió forint értékű vagyonelem, saját tőke van. Vagyis testvérek között is 110 millió forint ajándék!

Egyébként Kósa Lajos miniszter azt nyilatkozta, hogy a felesége cégügyeihez senkinek nincs köze. Elfogadja?

Ugyan, Gyurcsány Ferenc feleségének cégügyeit nemrég még nagyon is nyilvánosságra tartozónak tekintette a hatalom. Ha emlékszik, kormánypárti újságírók gyűrűjében kényszerült az ügyészségre látogatni.

De visszatérve: azért különösen fontos tudni, hogy a Kósa család 6 millióért vett egy 115 milliót érő céget, mert ezután Kósa Lajos bement a parlamentbe és beadott egy törvénytervezetet a nyugdíjas-szövetkezetek létrehozásáról. Miközben az a vállalkozó, akitől potom pénzért megvásárolták az említett céget, kifejezetten érdekelt a nyugdíjas-szövetkezetek létrehozásában. Ugyanis egy olyan céghálózat egyik tulajdonosa, amely munkaerő-kölcsönzéssel, diákszövetkezetek létrehozásával foglalkozik, s persze amióta a Kósa Lajos által beterjesztett törvény lehetővé teszi, jó néhány nyugdíjas-szövetkezetet is létrehozott. Ez szerintem a totális lebukás, ez a megvesztegetés klasszikus esete; ezért meg is tettem a feljelentést Kósáék ügyében.

Mindezek ismeretében már világos, hogy miért bosszús a kormánypárt, vagy Orbán Viktor, ha meghallja az ön nevét. A választási kampányt érintő hír, hogy az Együtt egyéni képviselő-jelöltjeit visszalépteti az LPM javára. Viszonozzák az ilyen gesztusokat?

Azért nem volt az örömöm igazi, mert, ha létrejön valamilyen megállapodás a pártok között, azt szerintem nem kell állandóan élő adásban, mint valami valóságshow-t közvetíteni. Miután folyamatosan csökken az ellenzék rendelkezésére álló médiafelület, ezért a meglévő lehetőségeket a kormány bűneinek leleplezésére kéne felhasználni. Illetve annak ismertetésére, hogy az ellenzék győzelme esetén milyen döntésekkel fogjuk átalakítani Magyarországot, hogy újra élhető ország legyen.

Koordinált jelölttámogatás és nem jelöltállítás

Interjúk

N. Vadász Zsuzsa

2018-01-24

Koordinált jelölttámogatás és nem jelöltállítás

Minden választókerületben meglesz a megfelelő bázisa a V18-nak ahhoz, hogy részt tudjon venni a helyi kampányban – jelentette be a Független Hírügynökségnek adott interjújában Raskó György agrárközgazdász, a Választás18 kezdeményezés tagja. Folynak a pártokkal az egyeztetések, s hamarosan az is eldől, hogy a Jobbikkal felveszik-e a kapcsolatot. De akárhogyan is, minden körzetben a legesélyesebb ellenzéki jelölt mögé állnak majd, s hirdetésben kérik a választókat, rá szavazzanak. „Az eddigi háttérelemzések azt sejtetik, hogy akár 50 egyéni körzetben is van esélye az ellenzéknek koordinált jelölttámogatással” – mondja, hozzátéve: ettől még a pártok indítsanak saját jelölteket a körzetekben. Szerinte el lehet kerülni, hogy a választók ne zavarodjanak össze – mindenesetre a V18 választási segédanyagot juttat el minden postaládába. Pénteken újabb ülést tartanak, amelyen egy sor kérdésben terveznek dönteni, köztük a civil szervezetekkel való együttműködésről is. Csak magyar magánszemélyektől fogadnak el pénzt, a gazdálkodást a készülő honlapon lehet majd nyomon követni.

Hogyan állnak a V18-ak?

Jóval nagyobb lett a kezdeményezés visszhangja, mint amire mi számítottunk. Ez kifejezetten örvendetes. Az óriási érdeklődés arra késztet minket, hogy átgondoljuk, mit csináljunk. Civil szervezetek és magánszemélyek tömegesen jelentkeznek be, aminek köszönhetően ma már biztos, hogy minden választókerületben meglesz a megfelelő bázisunk, s részt tudunk venni a helyi kampányban. Az óriási érdeklődés miatt elkezdtünk egy sor dologgal foglalkozni, olyanokkal, mint a honlap készítése, médiaterv összeállítása, szervezeti szabályzat megalkotása, s annak kidolgozása, hogy konkrétan miként szabályozzuk, folytassuk az együttműködést a civil szervezetekkel. Most pénteken ezekről a konkrét kérdésekről fogunk tárgyalni a V18 ülésén.

Milyen jellegű az érdeklődés? Anyagi felajánlásokat kapnak, önkéntes munkát vállalnának a jelentkezők vagy pusztán elvi támogatásukról biztosítják a kezdeményezésüket?

Is-is. Mindenki azt jelzi vissza – nekem is ez a tapasztalatom –, hogy például a közösségi portálokon az ezres nagyságrendben mérhető követők, ismerősök közül rengetegen ajánlanak fel mind anyagi támogatást, mind pedig azt, hogy személyesen, tevőlegesen részt vennének a munkákban.

Nem félnek attól, hogy ebben a hiszterizált helyzetben – elég, ha a múlt héten nyilvánosságra hozott Stop Soros csomagra és az azzal kapcsolatos kormányzati kampányra gondolunk – adományok elfogadása esetén Önök ellen is boszorkányüldözés kezdődik?

Mi eleve rögzítettük, hogy semmiféle külföldi szervezettől, mecénástól nem fogadunk el semmilyen támogatást. El akarjuk kerülni annak még a látszatát is, hogy külföldi pénzekkel folytatunk választási kampányt. Tovább menve, csak magyar magánszemélyektől fogadunk el pénzt, civil szervezetektől, vállalatoktól, alapítványoktól nem. Ugyanis tudjuk, nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. Éppen ebből a megfontolásból is, a gazdálkodásunk is teljesen transzparens lesz, a honlapunkon bárki nyomon követheti.

Jönnek tehát a felajánlások, folyik be a pénz. Ezeket hogyan költik majd el?

A mi feladatunk annak a megszervezése, hogyan tereljük egy irányba ezeket a felajánlásokat, konkrétan milyen módon építkezzünk a felajánlásokra. Január 26-án erről a szervezési kérdésről is tárgyalunk majd.

Természetesen ez nagyon fontos, hiszen ez az alapja annak, hogy hatékonyan tudják megvalósítani a céljukat. Tudják már pontosan, hogyan akarják ezt elérni?

Valóban, nagyon is lényeges, hogy az érdeklődést sikerült felkeltenünk, talán a második legfontosabb pedig az, hogy a visszajelzések visszaigazolják szándékunkat: hogy az egyéni körzetekben koordinált együttműködés valósuljon meg az ellenzéki pártok között.

A reakciókból látható, hogy a hozzánk fordulók 99 százaléka kiáll amellett, hogy az egyéni körzetekben egyetlen, a legesélyesebb jelölt mögé álljunk.

Nincs mese, ennek meg kell valósulni ahhoz, hogy megakadályozzuk a kétharmados Fidesz győzelmet.

Félreértés ne essék! Köztünk, alapítók között is van vita, ám az én személyes álláspontom határozott: vegyük ezt komolyan, a kétharmados Fidesz győzelmet csak koordinált fellépéssel lehet megakadályozni.

Ez azt jelenti, hogy adott esetben a Jobbik jelöltje mellett tennék le a voksukat?

A támogatás mindenkire vonatkozik.

Ha egy jobbikos jelöltnek tűnik a legnagyobb esélye a győzelemre, akkor nincs mese, őt kell támogatni, ha egy Demokratikus Koalíciós jelölt néz ki inkább befutónak az ellenzék jelöltjei közül, akkor mögé kell állni, ha Momentumos, akkor pedig őt támogassuk.

És ez vonatkozik az LMP-re, az MSZP-re, a Párbeszédre, stb. is. A Jobbikkal való kapcsolatfeltétel most lesz napirenden a munkaértekezleten. Én azt fogom javasolni, hogy velük is éppen úgy meg kell kezdeni a tárgyalásokat, mint a többi párttal. Természetesen ebben az esetben is kizárólag az egyéni jelölti szinten.

És hol tartanak a többi párttal folytatott tárgyalások?

Mindegyikkel felvettük már a kapcsolatot, s vannak olyanok, amelyekkel nagyon szoros, jó együttműködés kezd kialakulni. Ilyen például az LMP, vagy a Karácsony Gergely-féle Párbeszéd, s hasonlóan meglesz – nagy nehezen – a Momentummal is. Érdekes módon az Együtt részéről nem látszik egyelőre fogadókészség, de ez lényegtelen, mert ha egy adott körzetben az Együtt jelöltje az esélyes – mint például Csepelen –, akkor éppen úgy meg fogja kapni a támogatásunkat, mint az olyan pártok – az MSZP vagy a DK – jelöltje, amelyekkel már egyeztetünk az egyéni koordinált támogatásról.

Betudható-e ennek például az, hogy Mellár Tamás mögé beállt az ellenzék jó része, jelesül azok a pártok, amelyekkel – mint most mondta – már eredményesen tárgyaltak?

Meggyőződésem, hogy igen.

Tehát azok mögé a pártok jelöltjei mögé is felsorakoznának, amelyek nem akarnak koordinált indulást? Gondolok ott például arra, hogy a múlt héten sorra jelentették be az ellenzéki pártok, hogy felsorakoznak a függetlenként induló Mellár Tamás mögé, ám az LMP és a Jobbik jelezte, hogy saját jelöltet indít.

Az én javaslatom az, hogy igen. Hangsúlyozom: mi nem párttámogatást javaslunk, hanem azt, hogy amely pártnak a legerősebb a jelöltje az adott egyéni körzetben, ott álljunk be mögé és szavazzunk rá. A párttámogatásba nem szólunk bele! Minket csak az egyéni körzetek érdekelnek.

És nem arról van szó, hogy valaki visszalépjen az esélyesebb javára – már csak azért sem, mert ez anyagilag is ellehetetlenítene egy-egy indulót, pártot, hiszen akkor vagy nem kapja meg a támogatást vagy vissza kell azt fizetnie –, hanem arról, hogy bátran állítsanak jelöltet, de közösen támogassák a legesélyesebbet – ellenzéki párthovatartozástól függetlenül.

Az eddigi háttérelemzések azt sejtetik, hogy akár 50 egyéni körzetben is van esélye az ellenzéknek a koordinált jelölttámogatással. A közös jelölt támogatása frappáns válasz lenne, demonstratívan megmutatná, hogy az ellenzék átérzi a feladat súlyát, történelmi felelősségét, és kész félretenni a saját érdekét, a személyeskedését a cél érdekében, hogy a választóit is ebbe az irányba terelje.

Hogyan választják ki az egyes konkrét körzetek konkrét jelöltjét, aki mögé érdemes odaállni. Vannak persze esetek – ilyen Mellár Tamásé is –, ahol egyértelmű, de a legtöbb egyéni körzetben, gondolom, ez nem mondható el. Támaszkodnak-e ebben a Közös Ország Mozgalom kezdeményezésére, a helyi közvélemény-kutatásra?

Szorosan együttműködünk Gulyás Mártonékkal ebben…s egyébként másban is. Szoros a koordináció közöttünk, s sok más szervezettel, amely egy-egy régió, választókerület szintjén működik.

Mi helyzet azokkal a körzetekkel, ahol egyértelmű a fideszes fölény?

Ezekben a körzetekben felesleges lenne a koordinált támogatás. Ott azt tanácsoljuk, hogy minden párt dobja be magát, hogy minél több szavazatot lehessen elszedni a Fidesztől.

Nem zavarják nagyon össze a választókat – főleg, a politikát nem nagyon követőket – azzal, hogy a szavazólistán ott sorakoznak majd az MSZP, a DK, az LMP, a Jobbik, az Együtt, a Momentum, a Párbeszéd, a MoMa,, stb. logói, s emberei, ám közben azt kéri tőlük még a saját pártjuk is, hogy szavazzanak másra? Ez ellent megy minden eddigi párt- és választói attitűdnek. Hogyan tudják átprogramozni ezeket a szokásokat? Nem tart a kudarctól?

Tény, hogy ilyen még nem volt, de a Fidesz rákényszerített az ellenzékre egy olyan választási törvényt, amely új technikák alkalmazását igényli. Nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy örökre ő maradjon hatalomba, részben az ellenzéki megosztottságára támaszkodva. Már maga az egyfordulós választás is óriási visszaélés demokráciával. De ehhez most alkalmazkodnunk kell.

Hogyan tudják megakadályozni azt, hogy alaposan összezavarják a választókat?

Úgy, hogy jól felépítve fogjuk „eladni” ezt a narratívát a választóknak a választási körzetekben. Lesznek brossúrák, amelyeket szándékaink szerint bedobunk minden postaládába. Ott vannak – ott lesznek az aktivistáink minden körzetben és persze a pártok helyi szervezetei, hogy helyben is felépítsék a rendszert.

Azt tervezzük egyébként, hogy hirdetésekben fogjuk majd közzétenni egy-egy adott körzetben, hogy ki ott a legesélyesebb, s kire kérjük a szavazatot.

Meg fogjuk nevezni magát a személyt, függetlenül attól, hogy melyik párt jelöltje.

Ön szerint a politikával kevésbé foglalkozókkal meg tudják majd értetni, hogy mit akarnak? Gondolok elsősorban a vidéken élőkre – nem lenézve őket, csak tényként kezelve, hogy a kisebb településeken sokkal kisebb a politikai érdeklődés, aktivitás, mint mondjuk Budapesten.

Nagyon nagy hangsúlyt helyezünk a vidékre, meggyőződésem, hogy nem lesz ezzel sem probléma.

Milyen határidős nyomás van Önökön? Hiszen viszonylag későn álltak ki a V18-ak a nyilvánosság elé.

Március közepét mondanám. Akkorra – s nem előbb – kellene „készen” lennünk Az kell, hogy a március 15-én az egyes választókerületekben az ünnepségek szónokai már ezt a koncepciót magyarázzák a hallgatóságnak is. Bízunk abban, hogy sokan megértik. Mert nincs más megoldás! A pártok már eldöntötték, hogy nem lesz közös lista – ezzel tehát már fölösleges foglalkozni, ezért a V18-ak a koordinált indulás megteremtéséhez akarnak hozzájárulni. Másrészt a választókat akarjuk aktivizálni, tudatosítva, hogy a koordinált indulás megvalósítása komoly reményeket adhat. Ez mozgósító erőként hathat már önmagában is. Tudatosítani kell az emberekben, hogy a meccs nem lefutott, s ha emellett azt látják, hogy végre van egyfajta együttműködés az ellenzék körében, az a távlatokra is reményt ad. Mi egyébként sem pártokhoz akarunk szólni, hanem a választópolgárokhoz. Évek mentek el a pártok marakodásával, s kicsit sem jutottunk előbbre.

Reménytelen vállalkozás a pártokkal kezdeni, nem is velük akarunk foglalkozni, a mi célunk a választópolgárok aktivizálása, persze az esélyes jelölt melletti kiállással.

Orbánnak csak az lesz a gondja, melyik palotába költözzön (1.)

Interjúk

Lendvai Péter

2018-01-24

Orbánnak csak az lesz a gondja, melyik palotába költözzön (1.)

„Csicskaügyészség nincs tovább, az alkotmánybíráskodásnak is el kell majd indulnia a kollektív bölcsesség irányába, nincs többé ÁSZ uralom, és nincs többé cinkelt Nemzeti Választási Bizottság. Nincs tovább kilenc, majd újabb kilenc évre meghosszabbított Fidesz-kinevezettek a független intézmények élén, és legfőképpen nincs tovább a parlamentben napirendi diktatúra.” – ezt mondja Haraszti Miklós, egykori parlamenti képviselő, az ENSZ választási raportőrje, az új választási törvényért küzdő politikus a Független Hírügynökségnek adott interjújában. És ezt akkor is mondja, ha az a törvény, amely mindezt lehetővé teszi egyelőre csak papíron létezik. Szerinte most egy reális cél állhat a pártok előtt: megakadályozni a Fidesz újabb kétharmadát. Ellenkező esetben Orbán még további lépéseket tesz a közjogi rendszer átalakítására, az illiberális rendszer teljes kiépítéséhez, ahol ő lényegében teljhatalmú elnök lesz, és csak azt kell eldöntenie, hogy a Sándor Palotát, vagy a Karmelita Kolostort válassza.

Nem érzi azt, hogy csúfos kudarcot vallott?

Történelmi sikerrel felérő kudarc ez. Siker, mert az ellenzéki pártok a Közös Ország Mozgalom szervezésében előállították az arányos választási törvény-tervezetet. Ez a törvény megmarad, meg fog valósulni előbb vagy utóbb, és biztosítja majd, hogy ebben az országban túlhatalmat soha többé nem szerezhet senki. Kikényszeríti a konszenzuspolitikát. Így tudunk majd átmenni a vezérdemokráciából, a szavazatokkal ki nem érdemelt fölényből, a hatalommegosztás és a független intézmények elsöpréséből vissza a hatalommegosztás birodalmába.

Ön tehát elégedett azzal, hogy papíron létezik egy olyan törvénytervezet, amely biztosítja Magyarországon az egyenlő feltételeket a választásokon, de a valóságban viszont nincs ilyen. Mire akkor ez a nagy elégedettség?

Mert a javaslat fideszes lesöprésekor világossá vált, hogy itt egyetlen egy párt diktátuma az élő választási törvény minden más párt ellenében. Volt már ilyen, s tudjuk mi lett a vége1989-ben. Ennek is ez lesz a sorsa; a jövendő Magyarországa erre a törvényre fog épülni.

Ez lesz az igazi rendszerváltás. Ugyanis felesleges új ellen-kétharmadról, új elsöprésről, megváltásról álmodozni. Nem lesz mindent vissza, csak a konszenzus-demokrácia felé van kimenet.

Ez a hatalommegosztás uralma alá helyezi majd a politikát, és ez nem kevés, hanem az egyedül kívánatos. Nem kell Fidesz rendszer más logóval. Például csicskaügyészség nincs tovább, az alkotmánybíráskodásnak is el kell majd indulnia a kollektív bölcsesség irányába, nincs többé ÁSZ uralom, és nincs többé cinkelt Nemzeti Választási Bizottság. Nincs tovább kilenc, majd újabb kilenc évre meghosszabbított Fidesz-kinevezettek a független intézmények élén, és legfőképpen nincs tovább a parlamentben napirendi diktatúra. Ennek a törvénynek az elfogadásával már most itt tartanánk. Persze, ha belementek volna a pártok az egyetlen lehetséges kitörésbe, vagyis az ilyen közös játékszabály elfogadásához kötötték volna választási részvételt.

Vagyis bojkottálják a választást, nem?

Nem. Mert szerintem a Fidesz az, aki bojkottál.

A demokrácia ugyanis két lépésből áll: először a szereplők megállapodnak a közös játékszabályokban, a másodikban pedig betartják ezeket.

Aki nem vett részt már az elsőben sem, az a Fidesz. A többi párt bebizonyította, hogy ilyen közös játékszabályra vágynak, meg is alkották, csak végigvinni nem merték.

Miért nem?

Mert Stockholm-szindrómában szenvednek, belesodródtak a rendszerbe. Az önsorsrontó nem-akarásuk miatt az én javaslatom kivihetetlen volt, fordítva ült a lovon. Én ugyanis azt javasoltam, hogy a pártok addig ne vegyenek részt a választásokon, amíg nincs közös törvény a választási rendről. De Gulyás Márton mozgalma megtalálta a folytatást: megszervezték a pártok közös munkáját. Gulyás azt mondta: csináljuk meg, ne várjunk a Fideszre. Már csak azért is, mert az ellenzéki pártok valójában az ország többségét képviselik. 2014-ben például a Fidesz egy arányos választási rendszerben nem tudott volna kormányt alakítani; 45 százaléka volt, míg az ellenzéknek együttesen 55. Ugyanakkor azt láttuk, hogy egyharmadnál kevesebb erejük lett a törvényhozásban, a Fidesznek meg kormányalakításhoz sem elegendő többséggel alkotmányerejű mandátumfölénye lett.

A Fidesz viszont azt állítja, hogy Magyarországnak stabil kormányzásra van szüksége, márpedig ehhez ilyen választási rendszer kell.

Ez történelmileg is hazug, meg, hogy úgy mondjam államtanilag is hazug. A kormányozhatóságot nem az igazságtalan aránytalansággal, hanem két dologgal kell biztosítani, és mindkettő megvan a kidolgozott arányos rendszerben is. Az egyik, hogy ne aprózódjék el a parlament, ezt az ötszázalékos küszöbbel biztosítják, a másik pedig a konstruktív bizalmatlanság. A német rendszerben is megtalálható meg ez a két elem, és tökéletesen stabil a kormányzás. Nem szükséges hozzá, hogy egyetlen párt kétharmados többséghez jusson.

Ma már szinte hihetetlen, de igaz, hogy az 1989-ben és 1990-ben éppen azért került be a megállapodásokba egy sor kétharmados törvény, hogy ne lehessen senkinek túlhatalma, s hogy a kardinális kérdésekben ki kelljen kérni a parlament véleményét.

De az MSZP-SZDSZ kormány, ugyan két párt koalíciója volt, de kihasználta a kétharmadát, a parlamenttel szemben…

Egyetlen egyszer, az önkormányzati törvényben. Bevezette a közvetlenül választott főpolgármester rendszerét, ami akkor kétségtelenül Demszky Gábornak kedvezett, az meg viszont a Fidesznek, hogy a polgármesterek egyben országgyűlési képviselők is lehessenek. De ez az egy alkalom is nagy válságot váltott ki az SZDSZ-ben, Petri György költő barátom ki is lépett a pártból. Ekkor határozta el a koalíció, Horn Gyula nagy bosszúságára, hogy az ellenzék közreműködése nélkül soha többé nem fogja használni a kétharmadot. A Fidesz viszont ezt az egyszeri népszerűséget igazi posztszovjet, illiberális módon, a hatalommegosztás felszámolására, a fékek és ellensúlyok kikapcsolására használta. Az abszolút hatalom jegyében, forradalomnak hazudva ezt a szerencsés szavazást, átalakította a rendszert. A pártok ezek után megértették, hogy csak egy új választási rendszer lesz képes megszüntetni ezt a mély demokrácia-válságot.

De mikor? Mi tudja majd ezt kikényszeríteni?

Hogy el lehet-e indulni e felé, az azon múlik, hogy sikerül-e elkerülni az újabb Fidesz-kétharmadot. Vaskos önbecsapás azt állítani, ahogyan számos párt és szakértő most hitegeti, hogy ha a Fidesz meg tudta szerezni a kétharmadot, akkor ez a rendszer szembe is fordulhat a megalkotójával, és más is meg tudja szerezni.

A valódi kibontakozás útja felismerni, hogy most a szimpla győzelem sem esélyes, hanem az a tét, hogy maradjon politikai élet az országban, s ennek kulcsa, hogy ne legyen kétharmada a Fidesznek.

Csak ebben az esetben van értelme a pártok mostani magatartásának, hogy behúzódnak a fűtött irodahelyiségeikbe, és a 2022-es választásra készülnek. Ha nem akadályozzák meg a kétharmadot, ami viszont a hatalmukban áll a körzeti koordináció útján, akkor lebegjen az összes párt előtt a Jobbik példája. Magyarországon megtették most először azt, ami Kazahsztánban, Azerbajdzsánban, Tádzsikisztánban, minden választás előtt megtörténik, hogy a legfőbb ellenzéki erőt valamilyen hamis ürüggyel kicsinálják. Az éppen legerősebb ellenzéki pártnak mindig ezzel kell majd szembenéznie. Hiú remény, hogy az egyharmad alatt van élet és kibontakozás.

Akkor mi a megoldás?

Három fontos elemet említenék, és abból talán kiderül az is, hogy miért nyújt reményt a kétharmad megakadályozása. Az egyik a Nyugat reakciója. A véleményük ismerten igen rossz, és különösen az lesz, ha most kialakul a német-francia tengely. De

amíg az ellenzék és az általa képviselt valódi többség képtelen szembefordulni ezzel a beteg rendszerrel, amelyben csak a választási törvény manipulációi miatt jut kormányzó többséghez a Fidesz, addig a magyar nép helyett senki nem fogja kikaparni a gesztenyét.

Más lesz a külpolitikai helyzet, ha megérkezik az a nagyon fontos üzenet, hogy a Fidesz nyolcévi totális hatalom után nem tudta ezt újra elérni. A másik, ami nagyon fontos dolog, hogy mi vár ránk, ha újra magunkra engedjük a kétharmadot. Hiú remény, hogy a győztes választás után majd lecsillapodik Orbán Viktor. Elmondhatatlan közjogi változások következnek. Íme, néhány: a bíróságok el fogják veszíteni maradék függetlenségüket is. Újabb kétharmados törvényekkel, intézmény-átalakítás révén fogják megtörni a bírók ellenállását, nem pedig leváltásokkal. A következő lépés: rohanunk a keleti típusú elnöki köztársaság felé. A Fidesz, ha ismét alkotmányozó hatalma lesz, el fogja fogadni néhány botor ellenzéki párt javaslatát, a közvetlen elnökválasztást. Persze az alkotmánymódosítás nem protokolláris, hanem valódi hatalmat adományoz majd az így megválasztott elnöknek. Ebben az esetben Orbán azt fogja mondani: nem bánom, lemondok a pártelnökségről, leszek köztársasági elnök. Vele szemben a pártok saját elnökaspiránst fognak jelölni, lesz majd elnökválasztási álverseny, amelyben az nyer, egyfordulós szavazáson, aki több szavazatot kapott. Gyakorlatilag teljhatalmú elnökként Orbán felviszi magához a Budai Várba az összes kétharmados törvényt, a többit meghagyja a parlamentnek. Ezek után csak egyetlen gondja lesz: melyik palota legyen az övé, a Sándor-palota, vagy a Karmelita kolostor. Én az EBESZ tisztségeim miatt húsz éve járom a posztszovjet világot, látom, hogy

minden illiberális rendszer elkerülhetetlenül elmegy az elnöki köztársaság irányába.

A pártválasztáson alapuló legitimációról áttérnek egy népszavazás-szerű hatalom-magyarázatra, amelyet az addiginál demokratikusabbnak állítanak be, mondván, az emberek közvetlenül, a pártok felett állva fejezték ki, hogy kinek a személyébe vetik bizalmukat. Ezek után pedig gyakorlatilag rendeleti kormányzásba foghat. Magyarországon eleve megásta a demokrácia sírját az a visszaélés, hogy a kétharmados törvényeket a Fidesz az abszolút hatalom zálogaként kezelte, nem pedig a konszenzus kikényszerítésére, ahogy ez eredetileg tervezve volt. Az elnöki hatalom ezt még inkább bebetonozná.

Említett egy harmadik elemet is…

Ez pedig az internet szabadsága. Az internetre is ki fog terjedni az oligarcha felvásárlás Putyintól tanult rendszere, így szerezték meg a TV2-t, a vidéki médiát is.

A globális médiára is kiterjed majd a „magyarítás”. Például ahogyan az Oroszországban történik, internetes média csak hazai szerverről lesz működtethető, így kerül majd ez is magyar tulajdonba, Pénztáros Lőrincen keresztül például…

Pénztáros Lőrinc?

Igen, Pénztáros Lőrinc, a Népszabadság mészárosa… A tíz magyar titkosszolgálat – mert már ennyi van – jogot kap arra, hogy megszerezze az összes hazai felhasználó összes adatát. Igaz ugyan, hogy az internet globális marad, s igaz ugyan, hogy az interneten tartalmat jogállami módon nem lehet korlátozni, ennek ellenére működni fog a félelem ostora. Aki kritikus tartalmat akar közölni, az tudja majd, hogy félni kell.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Interjúk

Bármelyik, általános vagy a gazdaság, tárdalom egy-egy oldalát vizsgáló jelentést is nézzük, mindegyik egy irányba mutat: egyértelműen a romló magyar versenyképességet jelzi.

Ezek mindegyikénél azt látjuk, hogy jelentősen visszaestünk a korábbi évekhez képest, akár a pozíciót, akár az értékelési pontszámot illetően.

2010 után pedig olyannyira kedvezőtlen irányban változott a magyarországi gazdasági, befektetési és termelési környezet,

Ha volt is beruházás, azt fejlődő országok egyes cégei hozták, nagyrészt szakképzetlen vagy szalagmunkára betanítható munkaerő alkalmazásával, nem jelentéktelen környezetszennyezési kockázattal, és bármiféle szerkezetváltási képességgel.

Idejöhet éppen egy multinacionális cég, de idővel odébbáll, ha bizonytalan társadalmi környezetben kell működnie, amelyben növekvő feszültségek lappanganak, s szélesedik a lemaradók rétege.

egy nyitott és nem zárt, egy szolidáris és nem a gyűlöletre épülő társadalom a cél, amely nagyra értékeli a szociális kohéziót, ahelyett, hogy a társadalom megosztására törekedne – számos jel alapján tudatosan és rendkívül felelőtlenül.

Majd eljön az a pont, amikor a gravitáció győz, s akkor egy perc alatt kidől.

teljesítményelvűség, szolidaritás és pozitív nemzetkép.

A politikát inkább úgy kéne behozni a mindennapokba, hogy közéletről gondolkodunk és a közéleti aktivitást növeljük.

sajnos nála magasabb rangban lévő kormányzati és állami tisztségviselők is elmondják, hogy a nők legfontosabb dolga a szülés és hogy teleszüljék a Kárpát-medencét.

Morális felelősségünk van a Momentumban, hogy ha lehetőségünk van ezt megakadályozni, akkor mindent megtegyünk.

A legbosszantóbb ebben az, hogy valamiért az önkormányzat meg a hatalom azt állítja, hogy itt valahol a szórakozóhelyek néznek szembe a lakókkal, holott ez nem igaz.

Ha beszélünk egy közepes adományozóval, akkor nagyon fontos, hogy soha ne ugyanaz a kör menjen a tárgyalásra, hanem mindig más emberek, hogy ne kötődhessenek, a pénzemberek ne tudjanak megvásárolni valakit,

Nem császárt választunk Magyarországon, mint ahogy Orbán Viktort szokás, hanem egy vezetőt. És a vezetőnek tulajdonsága az is, hogy közösségben és csapatban gondolkodjon.

Alapvetően azért vállaltam a jelöltséget, hogy megjelenítsük ezt a józan hangot, amely reális terveket mond a választóknak 2018 tavaszára és a Fidesz legyőzésére.

Abban bízom, hogy Budapesten létrejön egy olyan politikai megállapodás, amelyben végül LMP-s, DK-s és MSZP-s is lehet egyedül egyéni körzetben, ahol tud mandátumot nyerni, és az Együttnek biztosítani kell a maga helyét, ami a budapesti pártpreferenciákban látszik.

A szocialista gazdagellenesség az MSZP migránsozása a maga módján.

A szavazási eljárási jogegyenlőséget biztosítani kell, és a névjegyzékek mentesítését is a tízezernyi halott regisztrálttól.

Szerintem ebben típusok vannak, nincs jó vagy rossz, ez mindenkinek a magándöntése. Az Együttnél nincs arra direktíva, hogy mindenkinek a Best magazinban kell szerepelnie, de nincs is megtiltva.

A reakciókból látható, hogy a hozzánk fordulók 99 százaléka kiáll amellett, hogy az egyéni körzetekben egyetlen, a legesélyesebb jelölt mögé álljunk.

Ha egy jobbikos jelöltnek tűnik a legnagyobb esélye a győzelemre, akkor nincs mese, őt kell támogatni, ha egy Demokratikus Koalíciós jelölt néz ki inkább befutónak az ellenzék jelöltjei közül, akkor mögé kell állni, ha Momentumos, akkor pedig őt támogassuk.

Azt tervezzük egyébként, hogy hirdetésekben fogjuk majd közzétenni egy-egy adott körzetben, hogy ki ott a legesélyesebb, s kire kérjük a szavazatot.

Reménytelen vállalkozás a pártokkal kezdeni, nem is velük akarunk foglalkozni, a mi célunk a választópolgárok aktivizálása, persze az esélyes jelölt melletti kiállással.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA