Egyéb

Nem Kína nem Oroszország nem is Irán a legnagyobb fenyegetés arra a szabályokon alapuló világrendre, amely a második világháború után kialakult hanem az Egyesült Államok, amely Trump és Biden alatt letért a korábbi útról – állítja Fareed Zakaria, akinek tanulmánya a Foreign Affairs jövő évi első számában jelenik meg, de részleteket közölt belőle lapjában, a liberális Washington Postban.

Idézi Jake Sullivant, Biden elnök nemzetbiztonsági tanácsadóját, aki Trump ex elnökhöz hasonlóan azt fejtegette, hogy az USA a globalizációval sokat veszített, és ezért az America First politikát kell alkalmazni vagyis erőből megoldani a problémákat nem pedig versenyezni a vetélytársakkal nemzetközileg elfogadott szabályok alapján.

Ennek megfelelően az USA ellenfélként határozza meg Kínát és Oroszországot: a washingtoni képviselőház olyan plusz szankciókat javasol Peking ellen, melyek 1900 milliárd dolláros veszteséget okoznának az amerikai gazdaságnak, csakis azért, hogy ily módon gyengítse Kínát. Mire jó ez? Kína nem rabló állam mint Oroszország hanem a gazdasági erejéhez méltó nemzetközi szerepet akar játszani. Hszi Csin-ping elnök kijelentette a Pekingben látogató amerikai szenátoroknak, hogy

“Kínának ezer oka van az együttműködésre az USA-val, és egyetienegy sincsen, amely ellene szólna ennek!”

A 100 éves Kissinger ex külügyminiszter jól látta ezt, és halála előtt nemsokkal elrepült Kínába , hogy megpróbálja helyreállítani az együttműködést Peking és Washington között.

Az USA nem hanyatló világhatalom

Fareed Zakaria tényekkel bizonyítja, hogy az Egyesült Államok vetélytársai erősödtek ugyan az elmúlt évtizedekben, de az USA nem gyengült meg. Részesedése ma is ugyanakkora a világ GDP-jében mint 1980 körül, közben viszont Kína részesedése 20%-ra nőtt. Demográfia szempontjából az USA jobban áll mint vetélytársai: a szaporodási mutató 1,7, melyet évi egymillió legális és legalább ennyi illegális bevándorló egészít ki miközben a vetélytársak leszálló ágban vannak, mert egyre öregszik és fogy a népesség. Zakaria szerint nincsen oka az USA-nak, hogy kételkedjen magában hiszen a technológiai versenyben kifejezetten jól áll különösen ami az informatikát illeti. Ennek ellenére az amerikai diplomácia Trump és Biden idején abból indul ki, hogy az USA gyengül, és ezért védekeznie kell olykor a nemzetközi szabályok felrúgásával. Zakaria idézi a WTO nigériai főnökasszonyát, aki szerint

“a gazdag országok felhúzták a létrát amikor akadályozzák a szabadkereskedelmet, így a fejlődő országok nem tudnak fejlődni, és egyre jobban elmaradnak a gazdagoktól, akik élén az USA áll.”

Zakaria utal rá, hogy az amerikai diplomácia nem épp sikersorozat az elmúlt 25 évben. A NATO tag Törökország például egyre jobban önállósul, ezért amikor Bush elnök elhatározta a bevonulást Irakba, akkor megdöbbenve kellett észlelnie, hogy a törökök azt nem támogatják. Szaúd Arábia ugyanígy egyre önállóbb külpolitikát folytat.

Azzal, hogy Trump elnök felrúgta az Iránnal megkötött atomalkut az USA megerősítette kivonulási szándékát a térségből. Csakhogy ezután Kína teremtett békét Irán és Szaúd Arábia között. A gázai háború pedig szinte megoldhatatlan feladat elé állította az amerikai diplomáciát.

Ukrajnában a háború megnyerhetetlen nemcsak Putyin, de az USA számára is – Zakaria nem oly merész, hogy ezt kimondja, de fejtegetéséből ez következik.

“Az amerikai belpolitika keresztülhúzhatja Biden elnök számításait, ha Trump kerül hatalomra, aki nyíltan csodálja Putyint.”

Orbán, az ordító egér

Orbán Viktor miniszterelnök elejtett megjegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy a diplomáciai stratégiát nem Szijjártó Péter külügyminiszter dolgozza ki, akinek ideje sincs gondolkodni hanem Orbán Balázs, a politikai igazgató, aki nemrég könyvet adott ki a nemzetközi helyzet alakulásáról. Ebben azt fejtegeti, hogy Magyarországnál nem érdeke az, hogy blokkok jöjjenek létre, ahogy azt Washington és Brüsszel szorgalmazza hanem valamiféle közvetítő szerepet kellene játszania a világpolitikában Kelet és Nyugat között.

A hidegháborús amerikai diplomácia bírálatában Orbán Balázs Henry Kissingert követi hiszen a 100 éves korában nemrég elhunyt veterán diplomata teljes mértékben elvetette azt az elképzelést, hogy az USA-nak ellenfélnek kell tekintenie egy időben Kínát és Oroszországot. Kissinger Fareed Zakariához hasonlóan azt állította, hogy a globalizáció, a hidegháború lassú megszűnése mindenkinek a javára vált: megbukott a Szovjetunió, Kelet Európában demokratikus államok alakultak, az amerikai-kínai együttműködés pedig mindkét félnek és az egész világgazdaságnak a hasznára vált.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió joggal bírálja Orbán Viktort oroszbarát magatartása miatt, de a magyar miniszterelnök sem téved amikor elveti a hidegháborús amerikai diplomáciát, melyet az Európai Unió – ha félszívvel is, de támogat. Csakhogy a másik fél bírálata nem garantál semmiféle diplomáciai sikert: az USA és szövetségesei két megnyerhetetlen háborúval küszködnek Ukrajnában és a gázai övezetben. Orbán Viktor pedig elszigetelődik Nyugaton miközben nem veszik komolyan Keleten, és ezért két szék közt a pad alá eshet.

Amíg azonban az USA és az Európai Unió diplomáciája sikertelen Orbán eljátszhatja az ordító egér szerepét, de a miniszterelnök hiúságán kívül más nemigen látja ennek a hasznát.