Blogles

18. SZÁMÚ JELENTÉS HÁTASZTÁNBA – 2019. február

Most, hogy ismét vita van az ügyészségről, ide másolom egy 2010-ben a Klub Rádióban elhangzott jegyzetemet (1/2 X jelenti). Én időben szóltam….

18. SZÁMÚ JELENTÉS HÁTASZTÁNBA

Jelentem, őrizetbe vettek. Történt pedig, hogy hajnalban megjelent a lakásomon négy kommandós és közölték, hogy őrizetbe vesznek. Majd a kezemre és a lábamra is bilincset tettek, a kezemen lévő bilincsre vezetőszíjat, majd vártunk. Én kértem, hogy akkor essünk túl rajta, induljunk, mert nem szeretném a szomszédok nyugalmát megzavarni, de mondták, hogy nem lehet. Értesítették ugyanis a Hír Tv-t, ez ugyanolyan rutineljárás, mint a vezetőszíj alkalmazása, de még nem érkeztek meg, anélkül pedig nem lehet őrizetbevételt foganatosítani. Ezt megértettem, a protokoll az protokoll, ezt már megtanultam itt.

Nem írom le a teljes procedúrát, idemásolom viszont a kihallgatási jegyzőkönyv érdemi részeit, azok magukért beszélnek:

Ügyész: – Tudja, hogy miért vettük őrizetbe?

Én: – Nem tudom, de feltételezem, hogy alapos indoka lehet, mert önök indok nélkül senkit nem szoktak őrizetbe venni.

Ügyész: – Ne feltételezgessen itt semmit, maradjunk a tényeknél. Ön eltulajdonította szomszédja pénzét, egészen pontosan száznegyvenezer forintot. Beismeri?

Én: – Nem ismerem be, nincs mit beismerni, nem követtem el bűncselekményt. A szomszéd megkért, hogy az éves biztosítási díját adjam postára, a biztosító címére.

Ügyész: – A bejelentés szerint azonban a pénz nem érkezett meg a címzetthez, vagyis ön nem adta fel. Beismeri?

Én: – Ezt beismerem, de nem tudhattam, hogy ez bűncselekmény. Pénzzavarban voltam ugyanis, válságban volt az anyagi helyzetem, ennek a problémának az áthidalása érdekében megtartottam azt az összeget magamnak.

Ügyész: – Azt állítja tehát, hogy kölcsönvette, nem pedig ellopta? Akkor viszont mikor szándékozott visszaadni azt a pénzt?

Én: – Nem tudom, nem tudok ezzel kapcsolatban konkrétumot mondani, de a szomszéd akinek elvettem a pénzét, jobban fog járni, azt garantálom. Ugyanis, ha a pénz nálam van, ő semmiképpen nem fogja eltőzsdézni, vagy hülyeségekre költeni.

Ügyész: – Na, és ön sem fogja hülyeségekre költeni?

Én: – De, én igen, ebben bizos lehet, de a szomszéd megnyugodhat, ő a jövő érdekében gondosan járt el.

Ügyész: – Uram, ez így bűncselekmény, ezért bíróság előtt kell felelnie.

Én: – Már bocsánat, de hogy lenne bűncselekmény, amikor nem tettem mást, mint a kormány a magánnyugdíjasok pénzével. Megmondták, hogy tabukat döntenek, a magántulajdon szentsége is egy tabu volt eddig, most ledöntötték, én pedig ennek megfelelően jártam el. Akkor a kormány is bűncselekményt követett el?

Ügyész: – Ez viszont így már felségsértés is bűnlajstroma ezzel újabb cselekménnyel bővült.

Én: – Már bocsánat, de hogy lehet felségsértés, amikor köztársaságban élnek, nincs is királyi felség.

Ügyész: – Most még nincs, viszont tavasszal elfogadjuk az új Alkotmányt, akkor visszaállítjuk a királyságot, az Alkotmány pedig visszamenőleges hatályú lesz, így ez a vádpont is megáll.

Én: – Nem baj, ez itt jogállam, majd az Alkotmánybírósághoz fordulok. A mostani miniszterelnök is azt mondta 2007. júniusában, hogy: „Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye”. Majd ők megvédenek.

Ügyész: – Ezt kötve hiszem, egyrészt a miniszterelnök ezt akkor mondta, amikor még ellenzékben volt, most meg már nem gondolja, másrészt az Alkotmánybíróság jövőre Alkotmánnyal és más jogszabályokkal már nem fog foglalkozni.

Én: – Hát akkor mit fognak csinálni?

Ügyész: – Semmit, éppen ez a dolog lényege. Most tárgyalja a parlament a kormánypártok által benyújtott javaslatot, melynek címe: „Törvény az Alkotmánybíróság megerősítéséről”. Ennek lényege, hogy egy demokráciában szükség van egy erős Alkotmánybíróságra, mintegy a végrehajtó hatalom bírájaként. A miénk pedig nem elég erős még, ezért addig, amíg meg nem erősödik, felfüggesztik a tevékenységét.

Én: – Nos, akkor a köztársasági elnökhöz fordulok.

Ügyész: – Motorozni akar? Ő csak motor szerepet vállal. Meg egyébként is azt fogja mondani, hogy ő olimpiai bajnok.

Én: – Akkor majd a környezetvédelmi államtitkárhoz fordulok, ő nemrégiben az ürgék védelmében megparancsolta egy útépítésen dolgozó úthengernek, hogy azonnal álljon meg. A gépkezelő azóta is rémeket lát. Csak megvéd engem is, ha az ürgék olyan fontosak voltak.

Ügyész: – Ez nem az ő kompetenciája. Az ürge, az más, az fontos.

Én: – Egyáltalán, ilyen körülmények között miért van szükség új Alkotmányra?

Ügyész: – Megmondták, a régi elfáradt. Meg kommunista is volt. Meg fülkeforradalom is volt, annak pedig végképp nem felel meg. Meg aztán akadályozza, hogy a kormány boldoggá tegye az embereket. Ez pedig a legfontosabb.

Én: – Nem hiszem, hogy akit csak úgy őrizetbe vesznek, akinek elveszik a vállalkozását, akinek kevesebb lesz jövőre a jövedelme, akinek einstandolják a megtakarításait, azok nagyon boldogok lennének ettől.

Ügyész: – Azok nem is, de akiket ezek az intézkedések nem érintenek, azok boldogok, hogy másokkal történik ilyesmi. Ők pedig sokan vannak.

Én: – Akkor majd Navracsics miniszterelnök-helyetteshez fordulok, aki a Nemzeti Ügyek Politikája című választási programba a következőt írta: „Mindennek kiindulópontja, hogy maga az állam is törvénytisztelő legyen. A normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény. A jogállami keretek között elfogadhatatlan, hogy parlamenti többsége birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogbiztonság alapelvét.” Navracsics biztosan megvéd majd, hiszen megmondták, hogy ez az első kormány, amelynek a választási programja megegyezik a kormányprogramjával, akkor viszont itt jogállam van.

Ügyész: – Ember! Hol él maga?

Én: – Ami azt illeti, egyébként a Szíriuszon.

Ügyész: – A Szíriuszon? Azt állítja, hogy a Szíriuszról érkezett?

Én: – Igen, a magyarok onnan származnak, engem pedig azért küldtek, hogy számoljak be az otthon maradottaknak Hátasztánba az itteni történésekről.

Ügyész: – Értem. Beszámoló. Hátasztánba. A Szíriuszra. Akkor most egy kis türelmet kérek.

Eddig a jegyzőkönyv. Kiment a teremből, majd fehérköpenyesek jöttek és elszállítottak egy másik intézménybe. Itt jól érzem magam. Csupa egyenes, őszinte ember. Ha pofánvágnak, nem mondják azt, hogy éppen együttműködünk. Ha elveszik a köpenyemet, nem mondják, hogy rajtam akartak segíteni. Ha elzavarnak, nem kell hallgatnom az összetartozásunkkal kapcsolatos szövegeket. Tegnap beszélgettem egy Napóleon nevezetűvel, aki azt mondja, hogy a seregei a kapuk előtt állnak, hamarosan kiszabadítanak minket. Hiszek neki. Ha kijöttem, azonnal jelentkezem.

Hajrá Hátasztán, naésaztán!

Üdvözlettel: ½ X

Kuncze Gábor

Magyar nő, kétgyerekes, negyvenes, meztelen

1

Az a sok középkorú néző, főként a férfiak, akik most hirtelen mind elkezdtek érteni a színházhoz és azon belül is rájöttek az alternatív színház ízére elképesztő test és nőgyalázó jelzőkre ragadtatják magukat amikor egy negyvenes, két gyereket szült nőt látnak maguk előtt meztelenül.

A szimbolikus jelentést nem veszik, de felhorgadnak azon, hogy egy nőt meztelenül kelljen nézniük akkor, ha az nem revü-tökéletes. Be is indul a verbális testgyalázás. Vajon ki állítja, hogy nem ugyanezeket a jelzőket gondolják a hozzájuk tartozó nőkre is, akik szintén elmúltak negyven, és szültek néhány gyereket?

Azt mondják az a különbség, hogy az egyik nem vetkőzik le csak nekik, a másik meg mindenki előtt. Holott ez nem különbség, hiszen ők látják mind a kettőt. A saját különbejáratút és a közszemlére tettet is.

Rendre azt szokták meg, hogy minősítsék, osztályozzák, jelzőkkel megalázzák az eléjük táruló női testet. Ha szépnek látják cuppogjanak, ha nem szépnek akkor verbálisan agyonverjék, Ne jöjjünk itt most azzal a dumával, hogy egymáshoz öregedő szeretet, meg azzal, hogy a cirmos mellét külön. Mert az a pasi, aki nem átall undorító jelzőket aggatni egy általa először látott, középkorú, közép-európai, meztelen nőre csak azért, mert az nem fog neki csípőre tett kézzel visszadumálni, azt tényleg csak ez tartja vissza otthon.

Az, hogy az ismeretlent megszégyenítheti és kénytelen is, mert halálosan megijedt tőle. Az idő pusztítását látja, amivel nem akar szembenézni. Inkább a társán sem akarja látni, csak önmagán ne kelljen. Ezért hat rá sokkolóan a hirtelen rátört alternatív színházi izgalom. Ezért szégyenít, hogy eltartsa magától, mert felmetélné az ereit ha őrá is érvényes lenne ez az egész. Káromkodik, szidalmaz, undorodik és retteg, mert felismeri a kétségbeesését ami az előszobai nagytükre előtt szokott rátörni, amikor a régi teste helyett ezt a megváltozott újat szemléli.

Nézik az új nézők a Lúzert, férfiak és nők is, olyanok, akik évtizedek óta semmilyen színházban sem voltak soha. Nem értenek az egészből egy árva szót sem, de mégis üvöltve kérik ki maguknak. A mű íme eljutott a valódi közönségéhez. Nem a kirafinált értelmiséghez aki összekacsint, hanem az izomból reagálókhoz akik zsigerből őrjöngenek, és akikhez talán sose jutott volna el különben.

Tessék, megnyílt a valódi nemzeti színház, csak folyvást-folyvást, esernyőt, botot a nézőtérre vinni tilos!

Szerző: Sándor Erzsi, Facebook

Financing of Hungarian sports: court rules it must be transparent

Even small victories can lift anti-Orbán hearts nowadays in Hungary. Thanks to the recent decision of the Kúria, Hungary’s highest judicial body, Viktor Orbán was rendered a defeat that must have hit him hard. At risk is what he considers to be one of his greatest achievements, the Felcsút Football Academy. Hungarian Spectrum:

Transparency International spent a considerable amount of time and energy investigating the government’s lavish support of sports and came to the conclusion that the sports financing system the Orbán government established is rotten to the core. In the course of its investigation Transparency International also ascertained that the „absolute winner of the whole system is the village of Felcsút and its football club.” Felcsút has become the symbol of everything that is wrong in Viktor Orbán’s Hungary. It is a village of 2,000 people with one of the most lavish football stadiums, which can seat 4,500. The club uses all sorts of tricks to entice people to attend the club’s games, usually to no avail. The stadium is practically empty most of the time. In fact, according to those in the know, Hungarian football is dead, and the incredible amount of money that was poured into the game was an utter waste. Hungary’s FIFA standing is the same as it was before.

Over the years people have tried to find out how much money was being spent on sports, mostly football. But the system is intentionally complicated in order to hide the exact amount that comes from two main sources: direct grants allocated for sports in the budget and something called Társasági Adókedvezmény/TAO (Corporation Tax Allowance), introduced in 2011. Corporations can get a tax break if they support one or more of five sports: football, handball, basketball, water polo, and ice hockey. Money allocated to support sports is considered to be part of the tax owed. Thus, all money that is donated to these sports is a direct loss to the central budget. Since 2011, according to the latest estimate, 330 billion forints of corporate tax money was diverted to sports organizations. Or, put another, more shocking way, in the last six years the Hungarian state has given up one out of every nine forints in tax revenue.

From this money 128 billion went to football clubs and 86 billion for handball, while the rest was shared by basketball, water polo, and hockey. Viktor Orbán has been insisting for years that TAO is not public money and therefore no one has the right to learn about the sponsors, the recipients, and the amount of the money donated.

Transparency International, being convinced that the tax allowance is public money, asked the ministry of human resources for their allocation figures, which was denied. Transparency at that point sued the ministry. In the first instance, Transparency lost the case. The decision was based on tax secrecy. In addition, the judge didn’t consider the requested data to be of public interest. On appeal, however, the decision was reversed. Tax secrecy as a reason for denying access to the information was discarded, and the court ruled that the TAO monies are, after all, considered to be public funds. The ministry then turned to the Kúria, and on October 25, 2017 the decision of the appellate court was upheld.

Concurrently with Transparency International’s suit against the ministry of human resources, Demokratikus Koalíció (DK) sued Viktor Orbán’s Academy in Felcsút for the release of all contracts for jobs that were financed by TAO money. Felcsút apparently received about 14 billion TAO forints in the last six years. In July 2016 the Székesfehérvár Court ruled in DK’s favor, but Felcsút Academy had no intention of obliging and appealed. In February 2017 the Budapest Appellate Court also ruled in DK’s favor, but for a different reason from the Székesfehérvár Court. While the lower court considered TAO to be public money, the appellate court based its verdict on the non-profit status of Felcsút Academy. Felcsút Academy was obliged to turn over all documents relating to TAO funds within 15 days. Felcsút Academy again appealed the verdict, and thus the case ended up in the Kúria for a final decision. On November 15 the Kúria ruled that Felcsút must provide details of how they spent the enormous amounts of “public” money. The verdict could have been predicted because a month earlier, in connection with the Transparency International case, the Kúria had already declared TAO funds to be a public resource.

Index described the verdict as “the final and humiliating defeat of Orbán’s football academy.” János Lázár’s reaction a day later amply showed what kind of a country Hungary has become in the last six or seven years. During Lázár’s usual press conference on Thursday, when asked his opinion of the Kúria’s decision, he said: “There is a judge in this country who is very angry with Hungary’s government and Fidesz. His name is András Baka. Because of his changed official status, he has been greatly offended, and for some strange reason all TAO cases end up on his desk. I wouldn’t want to suppose that any bias would have influenced the judge, who on numerous occasions publicly criticized Fidesz and the government.”

Let’s stop here for a moment and go back to 2011, when the Hungarian Supreme Court became the Kúria. The chief justice at the time was András Baka who, prior to his appointment in 2008, had been a judge at the European Court of Justice for Human Rights for 17 years. Although he was considered to be a conservative judge, he became worried about Viktor Orbán’s so-called judicial reforms. He objected, for example, to the forced early retirement of judges, which gave the government a free hand to fill about 300 positions that became vacant as a result of the new law on retirement. Orbán desperately wanted to get rid of Baka and eventually came up with a good excuse. Baka hadn’t been a judge in Hungary for five years. His 17 years with the European Court of Justice were not considered relevant. Baka turned to the European Court of Human Rights and eventually was awarded about 100,000 euros, which naturally the Hungarian government, or to be precise Hungarian taxpayers, had to cough up. Baka couldn’t return to his old post, which had been filled by someone else, but he was reinstated, I’m sure grudgingly, as one of the leading judges in the Kúria.

The Kúria’s answer to Lázár was brief and to the point. They will not comment on politicians’ statements concerning their activities, but the spokesman explained that the assignment of cases is determined a year ahead and given to judges according to their professional specialties.

Unfortunately, I’m not at all sure that this is the end of the story because János Lázár intimated at the press conference that it was time “to make order” as far as TAO is concerned. To make order to me means that they will most likely come up with some modification to the law that would prevent the public from learning where that incredible amount of money has gone.

S. Balogh Éva

Hasznos idióták, avagy a Fidesz demenciájáról pár szóban – II.

Megosztom véleményemet, melynek lényege, hogy nem tartom észszerűnek a fideszesek eltelt esztendőkben történt egyes megnyilvánulásait.

Ezeket a jelenségeket nevezem én demenciának. A demencia nem más, mint értelmi hanyatlás, elbutulás. A hasznos idiótákról pedig tudni való, hogy azok olyan emberek, akik tudatlanságból kifolyólag, önként, lelkesedésből is szolgálnak olyan érdekeket, melyekkel, ha ismernék azok valódi természetét, nem szimpatizálnának. A rend kedvéért kellett tisztázni a címben lévő két fogalmat, mert vannak akik dakota mondások és uborka görbületek korábbi hangoztatásával ágyazták meg szövegértelmezésüket a hasznos idióták tekintetében is, szokás szerint helytelenül.

Irgalmasság és szolidaritás

Nem az én problémám, mindenki törődjön a saját dolgával, élni és élni hagyni, mindenki egye meg amit főzött magának, stb, stb, mind mind annyira jellegzetes hungarikumok és mind mind a szolidaritás hiányát jelzik.

Ömlött a pénz a mostani kormányhoz számolatlanul Brüsszelből, de ők nyavalyogtak, ha valamit nekik is teljesíteni kellett volna, akkor nemzetállami szuverenitással takaróztak, ha az EU kért tőlük valamit menekültügyben. Az EU ügyészségről nem is beszélve.

Míg a Fidesz nagy ívben semmibe vette a Ferenc pápa által meghirdetett irgalmasságot a migráns témában és az Altus cég Olafnál történő feljelentésével volt elfoglalva, addig szolidaritása az EU-val periférikussá alacsonyult. Sőt, amikor mell-döngetve hisztériázta, hogy Görögországot kell megvédeni, ott kell a schengeni határokat őrizni elsősorban, akkor a Frontexbe, az EU határőrizeti szervébe nem átallott csak négy főt küldeni.

Cserbenhagyás

Orbán nem csak Európát hagyta cserben, de az itthoni magyarokat is. A pedagógusokat, akik sztrájkra készülődtek, az egészségügyben dolgozókat és a betegeket, a gazdákat, akik nem voltak képesek megfelelni a földdel kapcsolatos, csókosoknak kreált törvényeknek, a bróker cégek károsultjait, a bérből és fizetésből élő tömegeket, akik még a fizetésüket sem kapták meg időben. Nyugdíjról, családi pótlékról nem is beszélve. Mindenkit, aki nem tartozik a csókosok körébe, mindenkit, aki kimaradt az illiberális, jogtipró újraelosztásból, nem csak cserben hagyta, de az út szélén is!

Szijjártó a köztévében közvetítve futsalozott, ha nem is lépett volna pályára, akkor is kilógott volna a lóláb, hogy miért-e közvetítés, Habony meg Ibizában múlatta az időt, ő, akivel állítólag a kormánynak semmilyen hivatalos kapcsolata nem volt. És mi van a nem hivatalossal, ami oly sokszor többet is fialhat, mint tudjuk, a jó magyar szokások szerint. Egy dolog azért vigasztalhat bennünket, mégsem Orbán lett anno az év embere, nála még egy ló is több szavazatot kapott. A Time szerkesztői és olvasói közös szavazatai alapján dőlt el ki lett a nyertes.

A felcsúti már saját magát is cserbenhagyta, mint tudjuk. Volt ő már liberális tótum faktum a világban, most meg illiberális államot épít. A dolgok fejben dőlnek el és nála ott valami nem stimmel. És mégis, a Medián legfrissebb felmérése szerint fölényesen vezet az általa irányított pártszövetség. Ily sokan lennének a cserbenhagyót így, vagy úgy támogatók? Ilyen varázsa lenne a magyar lelkületben annak, hogy törődj a magad dolgával inkább, mint másokéval, mert az számodra kifizetődőbb? A Fidesz kiölte politikájából a szolidaritást. Csak látványtervezett, alibi intézkedésekkel képes ennek ellenkezőjét igazolni.

Persze a vagyonnyilatkozati rendszer képmutatóságát már a szakértők sem vitatják, így aztán kár annak kiterjesztésén, vagy változtatásán populista módon lovagolni. Egyébként is egy olyan országban, ahol egy belügyminiszter tulajdonában annyi szántóföld, rét és erdő lehet, mint nálunk, ott kár ilyesmiről beszélni, hiszen egyértelmű, hogy az illető nem földműves, nem is lesz az sosem, csak egyszerűen tőkefelhalmozó. A sort lehetne folytatni akár bankvezéreket említve is, akik hitelfelvételek görgetésével, megfejelve azokat vissza nem térítendő állami támogatásokkal váltak milliárdosokká. A hitelbírálatokon ők már kívül esnek. Hiteleket vesznek fel, melyeket újabb hitelekkel egyenlítenek ki, úgy, hogy jut is, meg marad is. A törvényességi felügyeletet ellátó ügyészség idehaza pedig közismert, hogy milyen színvonalon dolgozik ezen a téren is.

Európa cserbenhagyó vezetője lett Orbán, az év embere helyett. A szeizmográfok olykor már társadalmi rengést jeleznek. A forint is vesztébe rohan. A gazdaság minden ellenkező híreszteléssel szemben vérszegény. A kormányközeli családtagok közbeszerzései mérvadó külhoni tényezőknek már megint szemet szúrtak. A hazai demokratikus ellenzék meg csak vegetál, radikális változtatásokat igényel, miközben ebbéli minden próbálkozása vérszegény. Navracsics még hallgat odakint, Pokorni pedig csöndben van még idebent. Csak idő kérdése, hogy mikor következik be a robbanás. A társadalmi természetesen, pártszövetségen belül és kívül egyaránt.

Epilógus

Ezt kapja ki most Orbán Viktor Mihály! Csak nem gondolja, hogy Manfred Webert is Soros küldte a nyakára, hogy rögvest teljesítse az alábbi feltételeket: az első feltétel az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke „azonnal és végérvényesen leállítja kormánya Brüsszel elleni kampányát”. A második feltétel az, hogy bocsánatot kér az EPP tagpártjaitól. A harmadik feltétel az, hogy biztosítja a Közép-európai Egyetem (CEU) megmaradását Budapesten. (Acta est fabula.)

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik és aki másnak vermet ás maga esik bele! Orbán személyiségének nem valók a Wéberi feltételek teljesítése. Mert ha teljesíti azokat, akkor kapitulál és ő azt nem viseli el. Ha meg nem, akkor repülhet a Néppártból, és ő azt sem szeretné. Így is, úgy is, neki vége. A kérdés, hogy párttársai és szavazói mindezt hogy viselik el!

Az első rész itt olvasható >>>

Vukovar, a feláldozott város

0

Lehet beszédeket mondani, szóvirágokat sorakoztatni, lehet fogadkozni. Talán valakinek ez jelent is valamit. De Vukovar esetében egyetlen gesztust lehet tenni, amely nem tűnik képmutatónak: fejet hajtani és szégyenkezni. Mindkét oldalon.

„Nem hittem, hogy kitörhet a háború. Amikor ezt a tényt mégis elfogadtam, nem hittem, hogy olyan sokáig fog tartani. És nem hittem, hogy megtörténhet, hogy három hónapig úgy élsz, mint egy patkány a pincében, szó szerint úgy, hogy mindennaposak lesznek a bombázások, hogy emberek fognak meghalni. Egyszerűen nem hittem, hogy ez megtörténhet. Nemcsak én, a többségünk nem hitt ebben. Mert nem hihetted, hogy ha itt a házad, a szomszédod meg egy szerb, hogy ő majd hátat fordít neked és közli veled, hogy az életedre fog törni. Számomra elképzelhetetlen volt ezt kimondani, de még elképzelni is (…)  Egyszerűen nem tudtad megjósolni, hogy mikor fog kezdődni és mikor lesz vége. Eleinte szólt a légiriadó jelzése, szirénáztak, amikor támadás kezdődött és akkor is, amikor vége lett. És akkor egy napon megszólalt a légiriadó – amelyet mindmáig nem fújtak le. Senki sem jelezte, hogy vége van“. Az idézet részlet Vesna Jakumetović vallomásából: ő egyike azoknak, akik túlélték Vukovar ostromát. Annak a városnak a lerombolását, amely pontosan 27 évvel ezelőtt esett el.

A 87 napos ostromot követően, amely egyike volt a legvéresebbeknek a horvát háborúban, 1991. november 18-án Vukovarba bevonultak a szerb csapatok. A halottak számát ma sem tudni pontosan, 2900-3600 között van a számuk. Azt azonban tudni, hogy a várost az ostromlók a földdel tették egyenlővé.

Vukovart, a békés kelet-horvátországi városkát a szerb csapatok 1991. augusztus 24-én kerítették be, noha a harcok már korábban megkezdődtek a térségben. A Jugoszláviából kivált, önállósodott Horvátországnak olyan térsége volt ez, amelyre a Slobodan Milošević ideológiáját valló, Nagy-Szerbia létrehozását szorgalmazó „jugoszláv” államvezetés igényt tartott; szerbek is lakták szép számban, földrajzilag sincs messze, kellően meg is lehetett rémíteni a szerb lakosságot, hogy a független Horvátországban elveszítik identitásukat, jogaikat, talán még a javaikat is, így fegyvert fogtak, hitük szerint önmaguk védelmére. Ahogyan a horvátok is magukat, saját hazájukat, otthonaikat védték – igaz, őket valóban meg is támadták… Akkoriban már javában dúltak a véres harcok Szlavóniában, Likában, a Kordunon, a Baniján, a dubrovniki és a dalmát régióban is. Borzalmas idők voltak, s nem tudtuk, hogy még borzalmasabbak következnek…

Azon a végzetes augusztus 24-én a horvát nemzeti gárda lelőtte a Jugoszláv Néphadsereg két repülőjét, amelyek állásait támadták. Másnap ugyanez a Jugoszláv Néphadsereg elvágta a fontosabb közlekedési utakat és megkezdte Vukovar bekerítését.

A horvát egységekben mintegy háromezer ember harcolt Vukovar térségében, míg a Jugoszláv Néphadsereg, a hozzá csapódó szabadcsapatok, félkatonai alakulatok és egyéb formációk emberállománya elérte a 30 000 főt is.

Az ostrom ideje alatt mintegy 22 ezer nem szerb lakost üldöztek el a városból a megszálló erők. A vukovari kórház személyzetének egy részét és a sebesülteket a szerb erők kivégezték. Különösen aljas módon: míg a Jugoszláv Néphadsereg tisztjei a Vöröskereszt és más nemzetközi szervezetek képviselőit a kórház főbejáratánál nyugtatgatták, hogy mindenben a szabályoknak megfelelően járnak el, az egyik mellékkijáraton a szerb erők kiterelték a sebesülteket és a személyzet egy részét. Az Ovčara mezőgazdasági birtokra vitték őket, ahol brutálisan megkínozták, majd halomra lőtték őket…

Mintegy hétezer vukovari került szerb fogolytáborokba. Háromszáz embert mindmáig eltűntként tartanak nyilván.

Voltak napok, amikor 11 000 gránát és bomba hullott a városra.

Ma pedig egész Horvátország Vukovarra emlékezik. A városra, melyet korabeli és későbbi kutatások szerint a Franjo Tuđman vezette horvát állam hagyott elesni. A városra, melyet újjáépítettek, de amely még mindig hordozza a háború borzalmait. S amelyet máig nem sikerült meggyógyítani. Lehet beszédeket mondani, szóvirágokat sorakoztatni, lehet fogadkozni. Talán valakinek ez jelent is valamit.

De Vukovar esetében egyetlen gesztust lehet tenni, amely nem tűnik képmutatónak: fejet hajtani és szégyenkezni. Mindkét oldalon.

Szabad Magyar Szó

Levél az újabb magyar szexuális zaklatási ügyről

0

Kalmár Péter rendező arról ír blogposztjában, hogy összefutott egy fiúval, akinek apját, egy rendezőt, volt színházigazgatót, Marton Lászlóhoz hasonlóan szexuális zaklatással vádolják.

Azt írja: amikor megosztotta a cikket, amely még névtelenül írt az újabb vádról, és amely alatt egy kommentben meg is nevezték a zaklató rendezőt, akkor csak őt látta maga előtt, ahogy

„az önelégült, dölyfös mosoly megfagy az arcán, és a testhezálló III. Richard helyett épp Szent Johannát, vagy Szent Ferencet készül eljátszani”,

és nem gondolt arra, hogy van két fia és egy lánya is.

De amikor találkoztak az egyik fiúval, ő trágár szavakkal támadt rá. Erre írja válaszul, hogy a fiú apjával, a zaklatással vádolt rendezővel ő már régen megszakított minden kapcsolatot, a köszönését sem fogadja, mert, ahogy írja, „az a módszer, az a tónus, az a mérhetetlen aljassággal véghezvitt szándékos hátráltatás, az a másokat egymás ellen hergelő hangulat, és mindenek fölött az a mocskosan alpári üvöltés, amit jóatyád művelt a kórussal, a kis szereplőkkel, a színpadi műszakkal (a főszereplővel bezzeg nem mert ordítani!) az én próbáimon, teljesen ellehetetlenítette a munkám tisztességes elvégzését, és annak elvárt eredményét (a sikert), valamint rendezői tekintélyemet és önbecsülésemet”.

Szerinte ez azért történt, mert ő is pályázott ugyanannak a színháznak az igazgatói tisztére. Azt is írja: „ezt követően pár évvel, apád, a szülés után visszatérő, közimádatnak örvendő páromat bosszúból úgy baszta ki a színházból, hogy a taknyán-nyálán zokogva tudott csak kibotorkálni abból a színházból, ahol majd húsz évig volt megbecsült tag.

Mindezt apád kéjesen nézte végig, de még ahhoz sem volt elég tökös, hogy ő rúgja ki,

ezt az aktust a hűséges fegyverhordozó famulusára bízta, ő csak a háttérből figyelve konstatálta a hatást.”

Kalmár Péter szerint utólag szinte hálásak lehetnek, hogy kikerültek „az operett-bűvkörből”.

Aztán azt írja:

„hol vannak ezek a szexuális visszaélések azokhoz képest, amik most fognak felszínre kerülni?!”

Kalmár Péter a fiúnak címzett posztban azt írja: „Apád egy – kétségtelenül sikeres – rendszert működtet immár közel 18 éve, azonban a csillogó, flitteres operett-világhoz, a szárazjégtől és lézerfényektől vibráló musical-színpadhoz

rengeteg könny, lelki és szexuális megaláztatás,

abúzus, verbális és fizikai bántalmazás tapad.”

A posztban több szexuális zaklatási esetről ír, de olyanokról is, hogy szerinte a rendező, volt színházigazgató több száz ember előtt szándékosan alázott meg másokat.

Utál, utálabb, legutálabb

Nehéz az ellenzéki szavazók száraz kenyerét rágcsálni, de most végre elkezdődött a visszaszámlálás, már csak 24 óra, a kataton merevség lassan felenged, az izmok befeszülnek, a nyaki erek kidagadnak, a szemek vérben forognak, megannyi hős ellenzéki szavazó torkából fisztulás hang tör elő, ősi csatakiáltás, penna az izzadó marokban, a kéz kissé remeg még, de már sercen a papír, s árad a szózuhatag.

De jó, hogy van fészbuk!

Ez leszektázza a másikat, az fitymálkodik a másik nevén, hogy miért Klára asszony, egy másik amott csupa árulót lát, az árulónak gondolt visszaordít, hogy nem és nem, viszont ezek itt mind, generációs alapon nyomulnak, volt már ilyen, aztán mi lett belőle, amaz emennek zöld, de nem eléggé, amannak viszont túlságosan is zöld, mint a visszaokádott spenót, emez itten fogadkozik, hogy száradjon le a keze, ha nem ezekre, hanem azokra szavazna, nem, nem, soha, ellenzéki körmagyar, utál, utálabb, legutálabb, itt mindenki szarházi, idióta, elmebeteg, áruló, szektatag, kilóra megvett, rút sybarita váz, majd most jól megkapja tőlem, mert előbb én kaptam meg tőle, de ő durva és trágár, én szubtilis és könnyeden ironikus, és megfordítva, és megint elölről.

És mint a 424-es gőzmozdony, feltartóztathatatlanul robog a gyalázkodás, én tégedet, te engemet, virágom, viirá-gom, mindenki legyalázva, mert most ennek van itt az ideje, így is kell, szépen egymást, hogy rohadjon meg mindenki, aki nem úgy ellenzéki, ahogy én, mert ebben a Kárpátoktól ölelt medencében én vagyok az ellenzékiség etalonja, kánonja, mértékegysége, paradigmája és szubsztanciája, a többi rohadék és aljadék, ergo: pusztuljanak, lehetőleg máma még! És őtet feldobom a facebookra, hogy mit mondott rólam, jól kiszerkesztem, és akkor az enyéim majd átokzsoltár-kórusba rendeződnek, s őtet jól kiátkozzák, aztán amaz is kiszerkeszt engem, hogy megmutassa, mekkora iróniakvóciens szorult beléje, és az övéi röhögnek rajtam, pedig rajtuk kell vonyítani a röhögéstől! Habony meg szunyókál, nincs itt semmi dolog, csak dől a lé, nem kell homokozóból homokgolyókat szórni rájuk, nem kell a boszorkánykonyhán legyártott gyűlöletfőzet, ezek ott elvégzik egymás közt, ezek magukat és egymást jobban utálják, mint ahogy azt én képes lennék kiagyalni, hát utálkozzanak, melóznom sem kell, dől a lé, az ő léjük, a melót meg ezek ottan ingyér elvégzik egymás közt!

És hát nyugalom, csigavér, mindenki hamarost doszt örülhet, elégedetten hátradőlhet, mert mindenkinek igaza lesz, mert leordította a másik fejét, az meg az enyimét, de így vagyunk pariban, s meg lehet nyugodni a búsfrancba, mert hétfőn jó lesz, de nagyon jó, kurvára jó, mert az összes szekta, meg kilóra megvett, meg zöld, meg nem eléggé zöld, meg túlságosan zöld, meg generációs lázadó, meg férjné, meg saját nevén asszony, meg mind egy szálig jól el lesz verve és le lesz alázva, bruhaha, az enyéim is, de ti is, meg ők is, beszarok a röhögéstől, csak a Viktor nem lesz legyőzve, s megint és újra a Viktor, már megint ő, de most nagyon.

És akkor ismét jó lesz mindannyiunknak!

Ugyebár?

Gábor György

Tisztelt Európai Unió!

Ha valamihez, hát a zavarosban halászáshoz nekünk  magyaroknak különös tehetségünk volt és van. Így volt ez a korábbi rendszerben és így maradt ez azóta is. Ha nekünk ehhez különös tehetségünk van, minden  büszkeség nélkül kijelenthetjük, Miniszterelnökünk ebben a műfajban egyenesen zseninek számít!

Velem megesett történetet mesélnék el Önöknek, hogy legyen viszonyítási alapjuk, félkegyelműségem egy lapon sem említhető a Nagyvezír zsenilitásával!

Magyarországon is jelen lévő multinacionális cégnél dolgoztam. Beosztásomból eredően sokszor kellett utaznom Svájcba. Gazdag sosem voltam, de a svájciakhoz képest még inkább szegénynek éreztem magam. Mint kreatív magyar hamar rájött, hogy a svájci egyfrankos pénzérme méretre és súlyra megegyezik az akkori magyar ötforintossal. A két pénzérme vásárlóértéke közötti különbség nagyon jelentős. Mai árfolyamon egy forint 0.002 CHF-nek felel meg, azaz egy svájci frank 415 magyar forintot ér. Svájcban egy frankkal lehetett telefonálni, egy frankot kellett bedobni a parkolóautomatába és négy-öt frank volt egy doboz cigaretta.

Munka végeztével svájci kollégámmal jöttünk ki az irodából, aki meghívott egy italra valamelyik hangulatos kávéházba. Egy autóval mentünk. Svájciak mentalitását követve megspóroltuk a második autó benzinköltségét. A kávéházhoz érve kollégám leparkolt autójával és éppen a parkolóórába igyekezett érmét bedobni, amikor kreativitásom fitogtatva felajánlottam, hogy majd én bedobok pénzt, hagyja csak. Be is dobtam egy ötforintost és büszkén néztem a kollégára, aki kérdőn nézett vissza rám. Dagadó kebellel elmondtam neki, hogy egyfrankos helyett a magyar ötforintost dobtam be, ami sokkal kevesebbet ér, így jelentősnek nevezhető összeget megspóroltunk. A kolléga pestiesen mondva: lefagyott.

Tudod – mondta komoly arccal -, egy svájcinak ilyen eszébe sem jutna, persze ettől tartotok ti ott, ahol tartotok, s mi itt, ahol tartunk.

Eszedbe sem jut, hogy az értékkülönbözetet minden svájci zsebéből csalod el?

Arcomra fagyott a mosoly.

Tisztelt Európai Unió! Ennek tudatában kérem ne engedjék meg, hogy Orbán Viktor ötforintossal parkoljon, s ne hagyják, hogy minden magyar arcára ráfagyjon a mosoly.

Baráti üdvözlettel, Kenderessy Milán

A sánta kutyát utolérték

Tegnap az euró forint árfolyama megközelítette a 370, a dolláré a 340, a svájci franké a 350 forintot. A forint árfolyama egy év alatt az euróhoz képest 13, a dollárhoz képest 16, a svájci frankhoz képest 20 %-kal romlott – miközben a kormány propaganda szerint száguld, a régióban, sőt az EU-ban éllovas és éltanuló a magyar gazdaság na és annak irányítói. – írja Békesi László bejegyzésében.

Fél évvel ezelőtt a magyar kormány 2020 évi gazdasági programját, államháztartását és valamennyi makro mutatóját 320 forintos euró, 280 Ft-os dollár és 290 Ft-os frank árfolyamon tervezte – többek között az inflációs pályát is.

A forint árfolyam vesztesége 6 hónap alatt az euróhoz képest 50, a dollárhoz és a frankhoz képest 60 Ft!

Mi történt?

A drasztikus árfolyamromlás mögött három markáns tényező húzódik meg:
1./ A gyorsan terjedő, súlyos és bizonytalan átfutási idejű világjárvány gazdasági következményei miatt a pénzpiacok szereplői a biztonságot és likviditást jelentő kulcs valutákba – euróba, dollárba és svájci frankba menekülnek.

A növekvő kockázatok miatt eszközeiket kivonják a sérülékeny piacokról, vállalva az esetenként jelentős hozam veszteségeket is. Ezzel növelik a sérülékeny valuták kínálatát, így rontják árfolyamukat. Ennyiben a magyar tendencia a nemzetközi trendbe illeszkedik.

Azonos előjelű változás mellett azonban az árfolyamromlás mértéke egy nagyságrenddel nagyobb a forint, mint más régiós valuták esetében. (Egy év alatt a forint 5-7%-kal nagyobb mértékben romlott mint a lengyel zloty, vagy a cseh korona. Az árfolyamromlás mértéke megközelíti az összeomlás határán táncoló török líráét!)

2./ Az elmúlt évek elhibázott magyar gazdaságpolitikája – a jelenlegi és részben a jövőbeni erőforrások maximális és alacsony hatékonyságú, sokszor pazarló felhasználása, a növekedést erőltető, szélsőségesen prociklikus gazdaságpolitika, a rekord alacsonyságú reálkamathoz vezető monetáris politika, az általános korrupció, a piac hatásainak kikapcsolása ill. eltorzítása, a protekcionista állami beavatkozás elterjedése, stb. – a magyar gazdaságot az átlagosnál sokkal sérülékenyebbé tették egy külső sokkal szemben – amilyen a koronavírus járvány is -, mint a régió többi gazdaságát.

Lényegében tartalékok nélkül, szerény eszköztár birtokában kell felvenni a küzdelmet a világjárvány gazdasági következményeivel, ráadásul a késlekedés és az eddigi elégtelen, vagy hibás döntések is fokozzák a bizalmatlanságot.

A felelőtlen hazardírozást, a közgazdaság tudomány törvényeit, a piacok értékítéletét nem lehet hosszú távon büntetlenül negligálni, a speciális viszonyok között alkalmazható nem konvencionális eszközök nem azonosak a szélhámossággal, a szabad rablással, vagy a nagyképű, fellengzős propagandával!

3./ A magyar kormány a járvány miatti válságot hatalmának korlátlan mértékű és idejű kiterjesztésére, az ellenvélemények elhallgattatására, nyílt erőszak bevezetésére akarja felhasználni.

Az u.n. koronavírus törvény a piacok számára is elrettentő példa, ami hatalmas gazdasági veszteségeket okoz az országnak!

Hazug és hamis tehát minden olyan állítás, amely a forint drámai árfolyamromlását kizárólag a járvány miatti gazdasági válság következményének próbálja beállítani, vagy pláne valamelyen ellenséges, spekulációs összeesküvésnek tekinti.

Durva hazugság az is, hogy az árfolyam összeomlását az átlagemberek meg sem érzik, hisz a kereslet csökkenése miatt az infláció nem gyorsul, külföldre utazni mostanában meg úgysem lehet.

Az import drágulásán keresztül a romló árfolyam beépül az árakba, leértékeli a forint jövedelmeket, megtakarításokat, vagyonokat – s a járvány elmúltával normalizálódó piaci viszonyok között romboló inflációhoz vezet!

Mindezt sokan és sokszor elmondtuk már – hasztalanul.

A járványon túl is hatalmas árat fogunk fizetni mindannyian az Orbán rezsim bűneiért.

A nyíregyházi csoda

0

Az elmúlt hónapokban sokan olvashattak a NER-lovagok új sportbiszniszéről, vagyis a versenyuszoda építésekről. Azért persze a stadion építések sem álltak le, Szegeden, Kispesten és Érden (NB III) alakítanak a NER oligarchái – írja Horváth András.

Nyíregyházán azonban valami szokatlan történt: ott a pályázatra nem tolakodtak be a NER nagyágyúi, mintha valódi verseny is lett volna a pályázók között, így a nyertes KEVIÉP Kft. mindössze 1,9 milliárd forintért vállalta el a FINA események megrendezésére is alkalmas Bujtosi Sportuszoda felépítését.

Ezzel szemben a hasonló paraméterű versenyuszodák építési költsége éppen egy nagyságrenddel nagyobb (10 milliárd körüli összeg) – ha annak kivitelezésben a minap Mészáros Lőrinc tulajdonába került ZÁÉV Zrt.- vagy Paár Attila West Hungária Bau Kft.-je vesz részt. A családban marad – mondhatjuk. Ezeknél a családi közbeszerzéseknél azonban van néhány zavaró momentum, ami abbéli gyanúnkat erősítheti, hogy itt bizony komoly pénzlenyúlásokról lehet szó:

– Két pályázónál több csak egyetlen esetben volt, de ezek a „versenytársak” is mindig ugyanabból a kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező körből kerültek ki.

– Rendkívül nagy az eltérés a beruházás becsült értéke és a nyertes ajánlati ár között, a soproni, a szegedi és a zalaegerszegi uszodákat tekintve ez összességében 13,4 milliárd forintot tesz ki, amiből legalább két új versenyuszodát vagy akár 10 új kistelepülési tanuszodát lehetne felépíteni.

Annak igen kicsi a valószínűsége, hogy a pályázatokat kiíró megyei jogú városok, vagy a Nemzeti Sportközpontok műszaki szakemberei ennyire mellé lőttek volna, illetőleg ennyire nem értenének a szakmájukhoz. Sokkal valószínűbb, hogy a korrupt közbeszerzési rendszer a felelős ezért az egészért, az, hogy az „alkotmányos költségek” az eget verdesik, s az hogy vannak akiknek Magyarországon mindent lehet – büntetlenül.

Figyelembe véve továbbá a felépítendő uszodák tervezett nézőszámbeli eltéréseit, s összehasonlítva a leendő uszodák egyéb paramétereit például még a Kaposváron és Gödöllőn épültekével, a NER-oligarchái nagyjából a duplájáért építkeznek közpénzből, ha uszodáról van szó. Ők azonban – ma még – érinthetetlenek.

A fentiek is azt bizonyítják, hogy van valami, amit Orbán még a sportnál is jobban szeret: a pénzt. De fogalmazhatunk úgy is: sportot űz a közpénzek elherdálásából.

S, hogy így együtt az utókornak is meglegyen, az említett uszodák és stadionok építési költségei (kivitelező/település/nyertes ár/becsült érték):

  • KEVIÉP Kft. / Nyíregyháza, sportuszoda / 1.9 mrd forint / 1.84 mrd forint
  • WHB Kft. és FÉSZ Zrt. / Sopron, sportuszoda / 10.9 mrd forint / 5 mrd forint
  • WHB Kft. és Dél-Konstrukt Zrt. / Szeged, sportuszoda / 12,1 mrd forint / 7,8 mrd forint
  • ZÁÉV Zrt. / Zalaegerszeg, sportuszoda / 8.9 mrd forint / 5,7 mrd forint
  • VEMÉV-SZER Kft. és Laterex Zrt. (alvállalkozó ZÁÉV Zrt.) / Veszprém, sportuszoda / 9.4 mrd forint / becsült érték nincs
  • Pharos 95 Kft. és WHB Kft. / Kispest, 8000 férőhelyes stadion / 11,8 mrd forint / 11,3 mrd forint
  • Market Építő Zrt. / Szeged, 8000 férőhelyes stadion / 9,4 mrd forint. A stadion építési költségei jelen pillanatban már 12,7 mrd forintnál járnak (3,3 mrd-os drágulás – eddig), építtető a Szeged-Csanádi Egyházmegye.

S akik mindebből hasznot húznak (a főnökükkel együtt):

  • WHB – Paár Attila
  • ZÁÉV – Mészáros Lőrinc
  • MARKET – Garancsi István

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK