Az újságírókat lelőni nem kell félnetek…?

0
1267
wikimedia

„Szó sincs arról, hogy az egyik kereskedelmi televízióban belém fojtották volna a szót, egyszerűen túlléptem az adásidőt, amikor Lázár János gazdagodásáról akartam beszélni”- nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Lendvai Pál. Az újságíró professzor szerint Orbán nemcsak a hatalom megszerzésében profi, de megtartásában is, s közben még az újságírókat sem lövik le.

 

Lendvai Pál, vagy ha jobban tetszik Paul Lendvai meggondolta magát. Esetleg megijedt saját szavaitól. Ugyanis nagy nyilvánosság előtt arról beszélt, hogy Orbán Viktor nagyon ügyes politikus, nemcsak a hatalom megszerzésére, de megtartására is képes. S közben itt, mármint Magyarországon nem büntetik, nem lövik le az újságírókat – mondta Lendvai Pál. Néhány ezer újságíróval együtt talán ő maga is beleborzongott, hogy miket beszél a lassan diktatúrába hajló szülőhazájában, távol a jól fizetett, biztonságos bécsi szerkesztőségtől. De ne rohanjunk előre.

A történet eleje az, hogy az ATV Egyenes beszéd című műsorában az újságírás professzora az Orbán rezsimről szóló könyvét népszerűsítette, de annyira belebonyolódott a helyzetelemzésébe, hogy túllépte a számára fenntartott adásidőt. Ezt a tényt személyesen is megerősítette Lendvai Pál a Független Hírügynökségnek. A látszat persze ennek épp az ellenkezője, mert az elköszönés előtt a stúdióban néhány percre felforrósodott a levegő. A jól értesült Lendvai kolléga épp Lázár János titokzatos tulajdonszerzéséről kezdett volna mesélni, mondván: erről aztán ő mindent tud, mert barátja volt az igazgatója annak a cégnek, amelybe a volt kancelláriaminiszter tíz százalék erejéig betársult.

Ne tessék legyinteni, mert a vállalkozás, pontosabban az általa tulajdonolt épület, amely 10 százalékban immár Lázár Jánosé, véletlenül a 4 milliárdot érő Andrássy úti Divatcsarnok, amelyet az egyik leggazdagabb bécsi iparmágnás, a 87 éves Max Turnauer projektcége vehetett meg. Nos, a nyilvánosságra hozott képviselői nyilatkozata szerint ebben a monstrumban szerzett egy tizednyi tulajdonrészt Lázár János. S a televízióban Lendvai szemmel láthatóan szívesen beszélt volna a politikus és a mágnás kapcsolatáról, mint mondta, ő arról mindent tud. De mit tegyünk, lejárt a műsorideje.

Szerencsére Lázár is nyilatkozott a tulajdonszerzése hátteréről. „ Barátaim mutattak be egy vadászaton Max Turnauernek, illetve fiának, Stanislausnak. Azóta többször találkoztunk, bizalmi viszony alakult ki közöttünk, és amikor tulajdonostársnak hívtak a magyarországi vállalkozásukba, igent mondtam. 10 százalék tulajdonrészt vásároltam, nem publikus áron. A képviselőkre vonatkozó szabályok alapján a cégben tisztséget nem vállalhatok, aktív szerepet nem viszek, viszont annyi figyelmet mindenképp fordítok majd a vállalkozásra, amennyi egy tulajdonostól elvárható.„

Izgalmas lett volna hallani Lendvai Pál verzióját ugyanerről. Mindenesetre telefonon elértük a Bécs felé vonatozó újságírót, aki kérte, hogy Lázár tulajdonszerzésére vonatkozó kérdéseinket emailben küldjük el a privát címére, majd este elküldi a választ. Ezen kívül atyai szelídséggel felhívta figyelmünket a Klubrádió reggeli műsorára, amelyben ő már mindent elmondott, amire az ATV műsorában időhiány miatt nem volt módja. Ez a nyilvánvaló riporteri szerencse felvillanyozta a Független Hírügynökség maroknyi csapatát.

Az első hidegzuhany akkor ért bennünket, amikor meghallgattuk a Klubrádió Reggeli gyors című adását Lázár tulajdonszerzéséről. Semmi nem derült ki belőle. Semmi. Lendvai újra dicsérte Orbán hallatlan politikai érzékét, amelynek segítségével felismerte a riválist Lázár Jánosban, akit ugyancsak tehetségesnek, agilis, némileg erőszakos embernek tart. A professzor szerint Lázárt Orbán távolította el a hatalom központjából, ahogy korábban Ádert is. Lendvai ezen kívül hiányolta, hogy a hatalom miért nem magyarázza meg a személyi változásokat. Megdöbbentőnek tartotta továbbá a magyarországi hatalomgyakorlást, illetve azt, ahogy ezt a nép tűri.  Ennyi. Se az egykori vezérigazgató barátról nem esett szó, aki Max Turnauer cégét vezette, se a tulajdonszerzés újabb részletére nem derült fény, mintha nem maga Lendvai nyilatkozta volna, hogy ő aztán erről mindent tud.

Közben előkerült Lázár János friss vagyonnyilatkozata, amelyben már nemcsak a Divatcsarnok Projekt Zrt.-ben szerzett tíz százaléka szerepelt, hanem az is kiderült, hogy az eddig tagadott, Batidai vadászkastélyt építő cég nyolc százaléka is az egykori kancelláriaminiszter tulajdonát képezi. Ezen kívül van még egy 5-ös BMW-je, de ezt talán már említeni sem kellene. Csakhogy mindezt ki kellett valamiből fizetni, s egyáltalán nem világos, hogy a politikusnak miből tellett ennyi mindenre, ha a bevallott miniszteri fizetése kevesebb, mint a divatházra, vadászkastélyra fordított összeg. Hitelt persze vehetett fel, de érdekes kérdés, hogy ki ad manapság egy mezei képviselőnek több százmilliós kölcsönt. Ne felejtsük el, a miniszter úr korábban még a kisfiának is vett egy több tízmilliót érő budai lakást. Mindenesetre a korábbi vagyonnyilatkozata szerint az üzletemberré váláshoz szükséges néhány százmillió aligha lehetett a cihában. Ámbár, ki tudja? Természetesen telefonon kerestük Lázár Jánost, de a képviselő urat nem sikerült elérni. Vagy azért, mert amikor leszámolt a miniszterelnöki hivatalban, a kocsival, illetve a munkaruhával együtt a telefont is leadta, vagy változatlan a száma, csak nem ért rá hívásunkat fogadni.

Így aztán abban reménykedtünk, hogy Lendvai Pál ígért emailjében tájékoztat bennünket Lázár János gazdagodásának újabb fordulatáról. De az udvariasan leereszkedő levelében még csak arra a kérdésünkre sem válaszolt, hogy mit tud a leggazdagabbak közé tartozó Turnauer családról, amelynek vállalatánál a barátja vezérigazgató volt. Pedig roppant izgalmas lenne tudni, hogy a magyar kormánykörök hogyan jutnak be a hagyományaikra büszke, megközelíthetetlen osztrák mágnások közé.

Persze az is lehet, hogy Lendvai Pál ha akarná, elmondhatná mindezt, de az idős professzornak hirtelen eszébe juthattak saját szavai: Orbán a hatalom megszerzésére, de megtartására is képes. Úgy, hogy Magyarországon nem büntetik, nem lövik le az újságírókat, sem a politikai vetélytársakat. Talán arra gondolhatott a professzor úr: mi van, ha mégis?

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..