A Nagy Folyó meg az Erőmű

Valamit tenni kéne már, de más dolgunk van. Sok más dolgunk. Például le kell bombázni Iránt, ki kell lőni az összes olajszállítót a Hormuzi szorosban, szét kell rombolni Kijevet, mert a becsület azt kívánja, ilyesmik. Nem az aszály számít, nem a meleg, nem a bolygó, nem az odaveszett életek, a rettentő anyagi kár, hanem a dicsőség, mert arra szomjúhozik, és attól nemesb a lélek. Mindig az a fénykép villan be, hogy Trump, a mindörökké diadalmas szinte kitépi Infantino kezéből a FIFA World Cup Trophy-t, és akkor sokunkban megdermedt a vér, hogy nem adja át a spanyoloknak, hanem hazaviszi. Dicsőségből ugyanis sohasem elég. Az emberiség csak nézi a cirkuszt, a jóljártak dörzsölik a kezüket, sokan meg röhögnek az egészen, mondván, hogy hozzájuk a baj úgysem ér el soha. Pedig de.

1. A világon ma valamivel több, mint 400 atomerőművi blokk üzemel. Az atomerőmű előnye, hogy napszaktól függetlenül működik, és nem bocsát ki széndioxidot, azaz nem rontja a földi klimatikus viszonyokat. Ezt az előnyt a legnagyobb mértékben ki kell használni (erre már Európa is rájött), mert a hidrogén alapú energetika sajnos még nagyon messze van.
2. Az atomerőművek rendeltetésszerűen üzemelnek, így általában nem hallunk róluk, ahogy a paksiról sem (amely Magyarország éves áramigényének 40 – 42 %-át biztosítja), kivéve az extrém szélsőséges helyzeteket, amilyen most például a Duna esetében előállt, mert a vízszint alulmúlja az 1960-as évekbeli tervezők legrosszabb várakozását is. Szegények soha nem hitték volna, hogy ilyen alacsony szint még az erőmű életében előfordulhat. Hasonló a helyzet, mint a fukushimai erőműnél, ahol a tervezők a védőfalat valamilyen sokéves cunami maximum alapján 10 méteresre tervezték, de sajnos a cunami minden várakozást annullálva 11 méter magas hullámmal érkezett.
3. Paks I. Duna vízzel való hűtése azért határoztatott el, mert a hűtési rendszerek közül ez biztosítja a legjobb hatásfokot.
4. A közvetlen vizes hűtési rendszereknek három problémája lehet:
   1. Kevés a hűtővíz tömegárama. A Duna átlagos vízhozama Budapestnél és így Paksnál is 2350 m³/s, a jelenlegi szélsőséges esetben pedig 800 m³/s. Az erőmű hűtővíz igénye 100 m³/s, ebből látható, hogy probléma még Paks II. belépésével sem lesz. A paksi hűtővíz szivattyúk teljesítményfelvétele ~3,5 MW, 4 db van belőlük, így a 2000 MW-os erőműi áramtermeléshez képest az általuk elvitt villamos teljesítmény 14 MW, azaz 0,7 %.
   2. Magas a hűtővíz hőmérséklete. Ez az erőműnél annyiban jelent gondot, hogy romlik a körfolyamat hatásfoka, és valamivel kisebb az áramtermelés, viszont további, a környezetre gyakorolt hatás a kiemelt hűtővíz felmelegítése és visszaeresztése. Az erőművi kondenzátorokon való felmelegedés a 100 m3/s hűtővíz térfogatáramot és az erőművi hatásfokot figyelembe véve kb. 8 °C, azaz amíg a Duna 20 °C-nál nem melegebb, nincs semmi baj. A mostani extrém 25 °C-nál sem lenne, ha a kiemelt és az erőművi kondenzátorokon 8 °C-kal 33 °C-ra felmelegedett, 100 m3/s térfogatáramú hűtővizet tökéletesen kevernénk el a tovább folyó, 700 m3/s térfogatáramú, 25 °C-os Duna vízzel, mert akkor a Duna hőmérséklete a bekeverés után minden keresztmetszeti pontban 26 °C lenne, de ilyen szerkezet nincs a mederbe építve, és a költségei, valamint egyéb hátrányai miatt nem is lesz. Ez a hőmérséklet probléma a klímaváltozással az utóbbi két évtizedben jött elő, és nyáron, igaz, hogy az évi 52 hétből csak néhány hétig, de egyre inkább befolyásolja az erőmű működését.

Van ugyanakkor egy olcsó megoldás, amellyel a probléma kezelhető, mégpedig a nedves hűtőtorony/tornyok beépítése. Ezek a hűtőtornyok a laikusok elképzelésével ellentétben NEM az erőművi gőzkörfolyamatok kondenzátorait hűtenék, azok továbbra is Dunavíz hűtésűek maradnának, hanem részáramban az erőműből kifolyó, és a Dunába visszavezetendő, > 30 °C-ra felmelegedett Duna hűtővizet, melyből a hűtés után kb. 29 – 30 °C hőmérsékletű víz lesz. Az már a Dunába visszavezethető.

A biztonság kedvéért 1000 MW hűtőteljesítménnyel számolva, és 27 000 EUR/MW fajlagos hűtőtorony árat véve alapul, ezeknek a hűtőtornyoknak a bekerülési költsége kb. 10 milliárd HUF. Ezeket csak egyszer kellene megépíteni, karbantartást nem igényelnek, csak nyáron, adott esetekben üzemelnének, és biztosítanák, hogy az erőmű egyik blokkját se kelljen visszafogni vagy leállítani még extrém magas Dunavíz hőmérsékletnél sem. Ha jól tudom, Paks II. ERŐTERV által készített terveiben ezek a kifolyó ág mellett telepítendő, nedves hűtőtornyok már eleve szerepelnek is, így csak Paks I.-hez kell külön megépíteni, mert az Orbán kormány ezt úgy elmulasztotta megtenni, mint az összes többi szükséges intézkedést, amely a klímaváltozás negatív hatásait tompítja (Paks I. üzemidő hosszabbítása, Paks II. megépítése, házak hőszigetelése, villamosenergia tárolók építése, stb.).

1. Alacsony a hűtővíz szintje. A Dunától az erőműbe vezető (befolyó) Dunavíz csatorna keresztmetszete és mélysége úgy van megtervezve, hogy azon a szükséges tértfogatáramú hűtőviz gond nélkül be tudjon áramolni. Az erőműben a hűtővíz szivattyúk nyomják át az érkező vizet a kondenzátorok hőcserélő felületein, hogy aztán ott felmelegedve, onnan a kifolyó csatornába jutva visszafolyjon a Dunába.

Ha a Duna szint túl alacsony, előfordulhat, hogy az alacsony szinthez tartozó kisebb csatorna keresztmetszet miatt a szükséges térfogatáramú víz nem tud befolyni, ezért az erőmű termelését korlátozni kell. A megoldás a csatorna mélyítése.

A másik probléma, hogy a szivattyúknak a kavitáció elkerülése érdekében megfelelő víz-hozzáfolyást kell biztosítani, és ha alacsonyabb a szint, ez a szükséges szintkülönbség nincs meg, ami a hűtővíz szivattyúk üzemét ellehetetleníti, azaz az erőmű áramtermelését ismét csak korlátozni kell. A megoldás: a hűtővíz szivattyúk mélyebbre telepítése.

A túl meleg Duna vízzel ellentétben ez a túl alacsony Duna szint újdonság, de erre most már számítani kell, és a csatorna mélyítését, valamint a szivattyúk mélyebbre telepítését sürgősen meg kell oldani.

5. A fentiekből egyértelmű, hogy a klímaváltozás okozta problémák műszakilag könnyen és aránylag olcsón uralhatók, az átalakításokat pedig meg kell csinálni, mert a fenti problémák most már minden nyáron várhatók. Paks I. gond nélküli működése az ország szempontjából nagyon fontos, ezért célszerű lenne a hozzáértők minél intenzívebb közreműködése, hogy a kormány minél hamarabb rászánja az időt, a fáradságot meg azt a nem is olyan sok pénzt, hogy Paks I. működését ezután már ne zavarhassa semmi, még az extrém időjárás okozta változások sem.
6. A Duna szintjét nem csak az erőmű szempontjából lenne célszerű megemelni, hanem az egészséges talajvízszint szempontjából is (legalábbis a folyó környékén). Erre a célra a legjobb a vízierőmű, de mivel ennek még a hangzása is rossz kies hazánkban, meg aztán drága is, a fenékküszöbök építése javasolható. Olcsó, megemeli a folyó szintjét, és részben gátolja a hordalék kimosását az országból, mely kimosásnak szintén káros következménye a meder folyamatos mélyülése, azaz a vízszint csökkenése akár aszály nélkül is. Kellene belőle néhány, például Paksnál is.

Hogy mindezen szükséges ténykedésekből lesz-e valamikor valami, illetve bármikor bármi, az egyelőre bizonytalan. Tenni kéne érte, hogy biztosan legyen. Minél hamarabb.