Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Donald Trump amerikai elnök a diplomáciai megállapodástól egy újabb nagyszabású támadásig terjedő lehetőségeket tekintette át washingtoni találkozóján. Miközben a két vezető nyilvánosan egységet mutat, a kiszélesedő háború már Egyiptomot, Szaúd-Arábiát és Jordániát is egyre közvetlenebbül érinti. A tárgyalásokon ezért Irán mellett Szíria, Libanon, Törökország és az amerikai-izraeli biztonsági együttműködés jövője is napirendre került.
Benjamin Netanjahu kedden az Ovális Irodában tárgyalt Donald Trumppal. Egy névtelenséget kérő magas rangú izraeli tisztviselő szerint az izraeli kormányfő ezúttal nem próbálta rávenni az amerikai elnököt egy meghatározott Irán-stratégia elfogadására. A mintegy másfél órás találkozót inkább „gondolatcserének” nevezte, amelyen három lehetséges forgatókönyvet tekintettek át.
Az első lehetőség egy diplomáciai megállapodás Iránnal. A második szerint egyezség nélkül folytatódna a gazdasági és katonai nyomásgyakorlás, többek között szankciókkal, a kikötők korlátozásával, valamint egyéb katonai és nem katonai eszközökkel. A harmadik forgatókönyv egy újabb nagyszabású offenzíva lenne az Iszlám Köztársaság ellen.
„Mindezeket a lehetőségeket alaposan és őszintén megvitattuk, nem azért, hogy az egyiket előnyben részesítsük a másikkal szemben, hanem hogy megvizsgáljuk, melyik vezethet a legkedvezőbb eredményhez”
– idézte fel a megbeszélést az izraeli tisztviselő.
Az elmondása szerint Netanjahu nem jelölte meg, melyik megoldást támogatja. Kétségeit fejezte ki ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy Teherán betartana-e egy újabb megállapodást. A közös cél változatlanul annak megakadályozása, hogy Irán atomfegyverhez jusson.
A találkozóról szóló részletes beszámoló állításainak jelentős része egyetlen, meg nem nevezett izraeli tisztviselőtől származik, ezért azok nem minden esetben tekinthetők az amerikai és az izraeli fél közösen megerősített álláspontjának.
Izrael nem várna Washington engedélyére
Az izraeli tisztviselő szerint a végső döntés az amerikai fellépésről Trump kezében van. Netanjahu azonban nem várna amerikai jóváhagyásra, ha Irán közvetlenül megtámadná Izraelt.
Jeruzsálem úgy értékeli, hogy az elmúlt hónapok hadműveletei meggyengítették Iránt, de nem számolták fel teljesen sem nukleáris, sem rakétaképességeit. A tisztviselő szerint Iránnak még mindig mintegy 1500 ballisztikus rakétája lehet. A Washington Post egy korábbi beszámolója ugyanakkor arról írt, hogy Teherán megtarthatta háború előtti mobil indítóállásainak és rakétakészletének több mint 70 százalékát.
Az iráni rendszer gyengeségéről szóló izraeli értékelésben a gazdasági válság kap központi szerepet. Netanjahu álláspontja szerint ezért a nyomás tovább fokozható anélkül, hogy feltétlenül újabb teljes körű támadást kellene indítani.
A rezsim gyors összeomlását vagy külső beavatkozás nélküli rendszerváltást ugyanakkor már az izraeli fél sem tartja valószínűnek. A tüntetők fegyvertelenek, miközben a hatalom továbbra is ellenőrzi az erőszakszervezeteket. A tisztviselő az iráni vezetésen belüli fő törésvonalat sem a mérsékeltek és a keményvonalasok között látja, hanem azok között, akik jobban, illetve kevésbé tartanak a gazdasági válságból kinövő belső felkeléstől.
A Hormuzi-szoros a konfliktus egyik kulcsa
Trumpot a találkozón elsősorban a háború energiaárakra és a világgazdaságra gyakorolt hatása aggasztotta. A Hormuzi-szoros a globális olaj- és gázszállítás egyik legfontosabb útvonala, ezért a térségben zajló harcok közvetlenül veszélyeztetik a hajózást és növelik az energiaárakat.
Netanjahu szerint a szoros ellenőrzése Teherán egyik utolsó jelentős nyomásgyakorló eszköze. Úgy véli, Washingtonnak nem szabad engedményeket tennie pusztán azért, hogy Irán megszüntesse a hajózás korlátozását.
Ez azonban nehéz dilemma elé állítja Trumpot. Minél nagyobb nyomás alá helyezi Iránt, annál nagyobb a veszélye annak, hogy Teherán tovább korlátozza a szoros forgalmát, aminek következtében az amerikai fogyasztók is magasabb üzemanyagárakkal szembesülhetnek.
Egyiptomot is elérte a háború
A konfliktus közben egyre több közel-keleti országot érint közvetlenül. Az egyiptomi hatóságok szerint egy azonosítatlan drón csapódott be Damietta kikötőjében, tüzet okozva két hajón, köztük egy amerikai tulajdonú gáztároló tartályhajón.
Egyiptom vizsgálatot indított, és nem nevezte meg a támadás elkövetőjét. Trump Iránt tette felelőssé, de ezt nem támasztotta alá nyilvánosan bizonyítékokkal. Teherán nem vállalta a támadást.
Az amerikai hadsereg eközben újabb iráni célpontokat támadott, köztük katonai parancsnoki központokat, valamint rakéta- és drónlétesítményeket. A közlések szerint a csapások válaszul szolgáltak arra, hogy Irán ballisztikus rakétákkal vett célba amerikai katonai állásokat a térségben.
Szaúd-Arábia is elismerte közvetlen részvételét a konfliktusban, miután amerikai erőkkel közösen támadott iráni támogatású milíciákat Irakban. A jemeni húszik újabb fenyegetései pedig a Vörös-tenger hajóforgalmát veszélyeztetik. A Hormuzi-szoros és a Vörös-tenger egyidejű bizonytalansága már a világ két stratégiai fontosságú tengeri útvonalát érinti.
Irán Jordániára is nyomást gyakorolhat
Jordániában több száz politikai, jogi és közéleti szereplő nyílt levélben követelte az amerikai katonák kivonását. Álláspontjuk szerint az amerikai jelenlét olyan biztonsági, politikai és gazdasági kockázatoknak teszi ki az országot, amelyek nem szolgálják Jordánia nemzeti érdekeit.
A királyságban az amerikai kongresszus adatai szerint mintegy négyezer amerikai katona állomásozik. Az Egyesült Államok 1951 és a 2025-ös pénzügyi év között hozzávetőleg 33,8 milliárd dollár kétoldalú támogatást biztosított Jordániának, amely ezenfelül több milliárd dolláros biztonsági segítséget is kapott.
A katonai együttműködés stratégiai előnyei ellenére a regionális háború súlyos gazdasági terhet jelent az országnak. Különösen a turizmus szenvedi meg a bizonytalanságot, miközben erősödik az a társadalmi érzés, hogy Jordánia Izrael és az Egyesült Államok politikájának következményeit viseli.
Ronen Yitzhak Izrael-szakértő szerint Teherán célja éppen az lehet, hogy az Izraellel és az Egyesült Államokkal fenntartott együttműködés miatt belső nyomást helyezzen II. Abdullah király kormányára. Ez azonban elemzői értékelés, nem bizonyított iráni stratégia.
Szíria, Libanon és Törökország is napirendre került
Az iráni kérdés mellett Netanjahu és Trump Szíriáról és Libanonról is tárgyalt. Trump korábban azt sürgette, hogy az izraeli hadsereg vonuljon ki a két ország egyes területeiről.
Netanjahu egy térképpel próbálta bemutatni az izraeli és a török katonai jelenlét közötti különbséget Szíriában. Az izraeli tisztviselő szerint a kormányfő azt állította, hogy Törökország az ország területének mintegy 5 százalékán van jelen, míg Izrael körülbelül 0,1 százalékot ellenőriz. A két jelenlét jogi helyzete azonban eltérő: a török beavatkozást a szíriai kormány jóváhagyása mellett hajtják végre, Izraelét nem.
Netanjahu Recep Tayyip Erdogan török elnök regionális törekvéseit is bírálta, és ismét ellenezte, hogy az Egyesült Államok F-35-ös vadászgépeket adjon el Ankarának. Trump ezt nyilvánosan rosszul fogadta, és jelezte, hogy az amerikai fegyvereladásokról ő hozza meg a döntést.
Dél-Libanonban az izraeli hadsereg továbbra is fenntart egy biztonsági övezetet. Netanjahu szerint erre az izraeli határ menti települések védelme miatt van szükség. Washington ugyanakkor további izraeli kivonulást és a libanoni fegyveres erők szerepének növelését szorgalmazza.
Segély helyett partnerség
A washingtoni tárgyalások hosszabb távú témája az amerikai-izraeli biztonsági kapcsolat átalakítása volt. Netanjahu azt szeretné, ha Izrael tíz éven belül fokozatosan lemondana az amerikai katonai támogatás nagy részéről.
A jelenlegi megállapodás évi 3,8 milliárd dollár támogatást biztosít Izraelnek: ebből 3,3 milliárd a külföldi katonai finanszírozás, 500 millió dollár pedig a rakétavédelem támogatása. Az egyezmény 2028-ban jár le.
Az izraeli elképzelés szerint a közvetlen katonai finanszírozás fokozatosan megszűnne, miközben a rakétavédelmi együttműködés egy része megmaradna. Emellett felmerült egy mintegy 16 milliárd dolláros közös amerikai-izraeli kutatási és fejlesztési alap létrehozása új fegyverrendszerek kifejlesztésére.
„A segélytől a partnerség felé szeretnék elmozdulni” – foglalta össze Netanjahu elképzelését a magas rangú izraeli tisztviselő.
A terv mögött politikai megfontolás is áll. Izrael támogatottsága az Egyesült Államokban mindkét nagy párt szavazói körében csökkent, Jeruzsálem pedig nem akarja, hogy jövőbeli biztonsága teljesen a washingtoni belpolitika alakulásától függjön.
Szoros szövetség, eltérő érdekek
Az izraeli tisztviselő elutasította, hogy komoly feszültség lenne Netanjahu és Trump között. A két politikust egy olyan „házaspárhoz” hasonlította, amelynek tagjai annyira jól ismerik egymást, hogy befejezik egymás mondatait.
A látványos összhang mögött azonban több kérdésben is érzékelhető nézetkülönbség. Trumpot elsősorban az energiaárak, az amerikai gazdaság és a regionális háború kiszélesedése foglalkoztatja. Netanjahu számára Irán katonai és nukleáris képességeinek tartós visszaszorítása, valamint Izrael szíriai és libanoni biztonsági pozícióinak megőrzése az elsődleges.
A washingtoni találkozó így nem hozott végleges döntést, de világossá tette a tétet: a diplomácia kudarca nem egyszerűen egy újabb iráni hadművelethez vezethet, hanem olyan regionális háborúhoz, amelynek hatásai a Közel-Keleten túl a világgazdaságban is gyorsan megjelennek.
