A woke („stay woke” = maradj éber) egy eredetileg az afroamerikai szlengből származó kifejezés, amely a társadalmi igazságosságra, a faji és szexuális egyenlőségre való figyelést jelenti. Mára a kifejezés a progresszív eszmék gyűjtőfogalmává vált.
Mint azt olvashatni a hálón, a woke átkos szelleme mindenütt jelen van, például figyelmeztetéseket kell kirakni amerikai múzeumok elé, mert Trump szerint megfertőzte őket az a nyomorult woke. Az elnök rendelte el, hogy helyezzenek el olyan táblákat a Smithsonian Amerikai Történeti Nemzeti Múzeuma előtt, melyek felhívják a látogatók figyelmét azokra a kiállításokra, amelyeket a kormányzat „pontatlannak” tart.
Szép példa. Némi fantáziával könnyen gondolhatunk arra, hogy idővel megjelenik a Harvard főbejárata előtt is egy tábla, melyen a Donald Trump elnök értő vezetésével sikert sikerre halmozó amerikai kormány figyelmezteti a kedves hallgatókat: ha az Earth and Planetary Sciences szakon azt próbálnák beleverni a fejükbe, hogy a Föld gömbölyű, nehogy elhiggyék, mert ezen pontatlanság csak a rohadt libsik mesterkedése. Amennyiben a becsületes, derék amerikaiak a pontos valóságra kíváncsiak, a Föld lapos, mely tényt az Elnök Úr minden kétséget kizáró tekintélye bármikor igazolja (a tekintélyt illetően lásd pl. az Irán ellen háború immár sokszoros megnyerését). Vitának tehát helye nincs.
Úgy beszélik, az Elnök Úr egy újabb, azaz harmadik ciklusra is bejelentkezik majd elnöknek, tehát a fenti, az ostoba Kolombuszékon végre felülívelő Laposföld elmélet még hat évig érvényes lesz … ha az Emberiség addig kibírja. Kihalás nélkül, természetesen! Mint tudjuk, a woke-nál csak a woke elleni heroikus küzdelem veszélyesebb az emberekre nézve.
Amint arról már az iskolában értesültünk, a földi uralkodó faj a homo sapiens sapiens, amelynek az egyéb homóktól sikerült megszabadulnia (a neandervölgyi bírta a legtovább, de aztán 28 000 évvel ezelőtt az is megadta magát). Más emberfaj rajtunk kívül nem létezik, így a mai embert nem korlátozza semmi. Na, legfeljebb önmaga (ha ugyan egyáltalán).
Mára az egyes különálló embertömbök összeértek, így aztán a kétfajta egymásnak másság érintkezése állandó problémákat okoz. Az ilyen problémák érdekessége, hogy nemcsak népek között, hanem népen, városon, kerületen, sőt családon belül is jelentkezik. Mindenki főnök akar lenni, a viták megoldása nem kompromisszumok és egyezmények révén történik, hanem nagyrészt erővel, ami magában hordozza, hogy végleges megbékélés sohasem lesz, így a közös problémákra (pl. klímagondok) nincs idő. Se energia, se kedv. Ahogy kinéz a helyzet, nem is lesz.
Akik a leginkább úgy gondolják, hogy eleve uralkodásra termettek, ezért megérdemlik, hogy mindig és mindenütt ők legyenek a főnökök, azok az europid/kaukazoid nagyrasszhoz tartozó (ún. fehér), hetero férfiak, akik a cél, azaz az uralkodás érdekében kinézetre soviniszták, rasszisták és vallásosak is, utóbbi főleg az indoklás érdekében. Lásd: Biblia, arra mindig jól lehet hivatkozni.
Persze nem mind azért ilyenek, mintha ténylegesen azok lennének, hanem mert ez hozza a sikert. A siker jól látszik az Egyesült Államokban (Trump), kevésbé jól, de azért erőteljesen Németországban (AfD) meg Franciaországban (RN), és ez látszott sokáig Magyarországon is (FIDESZ), ahol Orbán Viktor úgy gondolta, az anti-woke révén veszi át a hatalmat Európában, de végül nem jött be neki.
A 16 évig sikeres rendszer nem azért omlott össze, mert a regnálók ilyenek voltak, hanem mert loptak. Az emberi irigységet jól meg lehetett lovagolni a
„Majd mi visszaszerezzük a pénzt, majd mi lecsukatjuk mindet, majd mi bosszút állunk rajtuk, és adunk a pofájuknak!” program hirdetésével.
A program rendkívül sikeresnek bizonyult, hirdetői nem csak soha nem látott arányban nyerték a választást, hanem a népszerűségük azóta is töretlenül emelkedik. Az országon belüli szembenállás persze ugyanaz maradt, ahogy ez a Parlamentben látszik is. A honanyák és honatyák, most sem azzal foglalkoznak, hogy értelmes viták közepette szülessen meg a kompromisszumos, mindenkinek jó, az országot előrevivő program, hanem egymás ledegradálásával. A liberális és baloldali hangok elhallgattattak, nulla szerep, nulla esély, ezért például az, hogy milyen lesz a szociálpolitika (ha lesz), ma még ismeretlen, viszont hogy ki mennyire szemét alak, arról sokat hallani. A kellemetlen az egészben, hogy másról se nagyon.
A történelem ismeretében tényként állítható, hogy az emberiség sikerét mindig az hozta meg, ha együttműködött. Minél többen, annál jobb. Az összecsapások az összes esetben mindkét félre nézvést rengeteg kárral jártak, anyagival, erkölcsivel, az életminőség és életszínvonal nagyarányú romlásával, életek vesztek oda nagy számban, és mindig rengeteg időbe meg energiába telt, hogy az így elrontott dolgot helyrehozzák.
A woke arról szól, hogy minden ember pontosan ugyanúgy ember, mint a másik, alapja pedig az a tény, hogy a világon az összes embernek közösek az ősei. A történelem viszont már jó ideje arról, hogy ÉN tudom, gondolom, teszem helyesen a dolgokat, és azt, aki másképp tudja, gondolja meg teszi, még ha ezzel nem is árt nekem, akkor is hátrányba kell hozni, feltétlenül és mindenképpen korlátozni kell, hogy ne tehesse meg. Ha pedig mégis megtenné, akkor jól pofán kell verni, hogy ráébredjen végre, mi is itt a rend.
Az előbbit, azaz a másokkal szembeni nagymértékű engedékenységet hirdetők esetében könnyű a különböző csoportok együttműködése, az utóbbit vallóknál viszont az egymás elleni harc viszi el az összes lehetőséget, eszközt és energiát, melyek szükségesek lennének az együttműködéshez. Ahogyan azt például Orbán Viktor mondotta volt tusványosi beszédében:
„Ez az új hatalom agresszív, erőszakos és visszaél az erejével. Nem az ország ügyeivel foglalkozik, hanem az ellenzék üldözésével, nem egységet próbál teremteni, hanem fölforgatja Magyarországot és felborítja a társadalmi békét.”
Agresszív. Aha. Hát, ezt, ha valaki, ő aztán tudja.
A woke elleni küzdelem mindenütt, így hazánkban is folyamatos, és fellelhető rengeteg helyen. Lásd például Polgár Judit köztársasági elnökké jelölésekor a szokásos kommentek tömegét, mármint hogy a sakkvilágbajnoknő nem „magyar”, ezért szó sem lehet róla! Még csak az kéne, ugye, Józsikám! Mint azt a volt miniszterelnök úr kijelentette, mi be vagyunk oltva woke ellen, ránk ez az ártalmas nyugati métely nem hat, utáljuk a mássággal szembeni toleranciát, mint a kukoricagölödint. Persze a volt miniszterelnök úr a beoltottságot nem az összes állampolgárra, hanem csak magukra értette, azaz a patriótákra, akik a kétharmadot biztosították a FIDESZ-nek, hogy itt aztán még véletlenül se legyen Pride, meg ilyesmi!
Sokáig úgy is nézett ki, hogy nem lesz semmi baj, de aztán mégis lett. Egy, az ismeretlenségből érkező valaki úgy tarolta le a politikai placcot, mint eddig soha senki más, és a népet a továbbiakban nem az érdekelte, hogy ki van beoltva woke ellen, ki nem, sokkal inkább az, hogy milyen lesz a bosszú és az elszámoltatás.
Ami eddig megállapítható: az újak sem valami toleránsak, bármi legyen is az eltérés oka.
Hogy mi lesz ebből? Néhányan úgy gondoljuk, jobb, ha erről nem nyilatkozunk.
 egy eredetileg az afroamerikai szlengből származó kifejezés, amely a társadalmi igazságosságra, a faji és){kind=link}